Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

Hétfő. J986. augusztus 11. 5 Ha nem főz a nagymama... Néhány nappal ezelőtt egy ismerősömmel találkoztam. Az egyik gyerek a hóna alatt, a másikat kézen fogva húzta maga után. Mindhárom láthatóan már nágyon elfáradt. Az ilyenkor szokásos üdvözlésváltás után, a mi újság kérdésre azonnal válaszolt: „Képzeld, már évek óta nem tudtuk együtt kivenni a szabadságunkat az asszonnyal, meg persze, nincs is két hónapunk a vakációra. Így aztán két hétig anyu volt a gyerekekkel, azután a nagymama kínlódott velük, most én. Két hétig, persze, aztán majd valamelyik szomszéd." Nem folytatom, mert bizonyára sok családnak ismerős lehet ez a történet, és még szúk három hét, mire elkezdődik az iskola. Első helyszín. A szegedi Balázs Béla Üttörőház. 10 óra. Pedagógus vezetésével vagy harminc fiú és lány zárt sorban megérkezik valamelyik napközis, táborból. Az úttör'őbáz ezen a nap délelőttjén „Egészségünk védelmében" éímmel kisfilmeket vetít a helyes táplálkozásról, testápolásról. Bent a vetítőterem hűvösében az említett csoporton kívül három kislány, ök egyedül jöttek el a Vakációakció '86 felhívására. Tápéiak, tiszta, csinos ruhában, ahogy az iskolába illik menni. Makk Marci történetét figyelik, addig, míg meg nem zavarom őket. s nem kérdezek tőlük. Beszélgetni kezdünk. „Még az iskolában kaptuk, azt a tájékoztatót, amely egész nyárra mutatja a választható programok sorát. Szüleink egész nap dolgoznak, de otthon vár bennünket a nagymama, már biztos főzi a finom ebédet. Persze, ezenkívül nézzük a tévét, délután elmegyünk a könyvtárba." És a srácok? — kérdezem. „Hát ök inkább otthon fociznak a téren. az iskola udvarán, vagy lemennek a Tisza-partra, hisz csak a töltés választja el Tápét a folyóparttól." Az úttörőházból kifelé jövet három nagyobb fiú tétován néz körül a kapualjbaq?, A mond^tfaszlányokból is tisztán kivehető: Makk Marci és - egészségük védelme nem igazán az ö programjuk. Olyan gyorsan döntenek, hogy másfelé veszik az útjukat, már meg sem tudom kérdezni merre? Tiszthelyettes-avató ünnepség Szombaton Leninvárosban rendezték meg a Magyar Néphadsereg tiszthelyettesképző iskoláiban most végzett hallgatók avatóünnepségét. A honvédelmi miniszter díszparancsát Major István ezredes olvasta fel. majd a hallgatók fogadalomtétele következett; szövegét Kóródi Sándor törzsőrmester, kiválóan végzett növendék mondotta el. Ezután Nárai István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes mondott beszédet . Köszöntötte a több mint 500 ifjú tiszthelyettest, a tábornoki kar jelenlevő tagjait és a tiszteket, továbbá a Borsod megyei és a leninvárosi párt-, állami és társadalmi szervezetek képviselőit, az ünnepségen megjelent valamennyi vendéget — közöttük a fiatal tiszthelyettesek hozzátartozóit és a várossá nyilvánításának huszadik évfordulóját ünneplő Leninváros lakóit —, s szólt a tiszthelyettesek előtt álló feladatokról. A beszédet követően a tiszthelyettesek diszmenetben vonultak el a díszemelvény, s az avatóunnepségen részt vevő tobb ezer vendég előtt. Második helyszín. A Széchenyi ter IZZIK a forróságtól. A Vörös Csillag mozi előtt két, sportosan öltözött fiú. rarzseóükben fémpénz csörög. Utánuk megyek. Már megváltották a délutáni Agatha Christie-krimire a jegyeket. Unokatestverek, nyíltan, bátran válaszolnak arra a kérdésre, hogy telik napjuk. „A kötelező otthoni takarítás, rendrakás után játszunk valahol. Persze, tovább lehet aludni, mint máskor, aztán a tévé. Majd mehetünk a nagymamához, ő főzi nekünk az ebedet." És a zsebpénz? „Az üvegbetétekből, meg a nagyitól is kapunk egy kis költenivalót. Még bírnánk akár fél évig is ezt a szünetet." Harmadik helyszín. Rókusi városrész. A tízemeletes házak árnyékából idelátszik a vasútállomás, a túzéptelep, az egyre zsugorodó, gazosodó — a valamikori horgászparadicsom — Rókusitó rendezetlen partszéle. Három jóbarát játszótársakat lelt. Azok is hárman vannak egy műanyag dobozban : kölyök gyíkok. Egész nap lent vannak a ház előtt, az aszfaltot koptatják. A szülői „felügyelet" az emeletről érkezik időnként, „Az anyukám szabin van, a barátomé meg gyesen. Másfél éves a hugicája. Ügy gondolom, jobb ezt csinálni, mint művelődni. Elég lesz a suliban. Nagy kár, hogy egyre közeledik az az idő, amikor újra kezdődik." Ugyanitt, egy „utcával" arrébb két, portól és fagylalttól szurtos kepú, nyolcéves ördögfióka. Az egyik tolja a másikat egy kinőtt babakocsiban. A ' nemrég nyílt Kőbányai söröző mögötti mély árok szélén az utolsó pillanatban állnak meg. Bizalmatlanok, nehezen sikerül szóra bírnom őket. A kocsiban ülő hagyöbbik azért elárulja, harmadikos lenne ősszel, de az Olvasásírás miatt ismételnie kell. Rá az albérlőjük „vigyáz"!? Az ebédről kérdezvén, a másik válaszol. „Majd anya főz kukoricát." További kérdéseimre már nem kapok választ, a kimustrált babakocsi zötyögve elindul évismétlő kis utasával. És a többiek hol lehetnek? Akikre nem vigyáz a napközi vagy a sporttábor, vagy apu és anyu már nem vehet ki több szabadságot, vagy azok, akiket nem csábít a Vakációakció Makk Marcija, akikre nem vigyáz, és nem főz rájuk a nagymama. Ök lakótelepeink lépcsőházainak alagsorában, bontás alatt levő házak életveszélyes törmelékei között, kubikgödrök, kanálisok partjain, a vasúti töltések tetején, a Tisza-part romantikus, de életveszelyes zegzugos részein „nyaralnak". Czakó János Vaddisznók a Fehér-tavon... ... pedig a tegnapi est köszönése is ismerős volt. Színesedő seregélyek raja hullámzik a nádasok fölött, s-a fehér tóból egyszerre rózsaszínű tó lesz. A szatymazi, jegenyekkel hímzett ég pirosló mezeje elkezd halványodni. előbb lilává, majd sárgászölddé. S madárország lakói és érkező szárnyasvendégei az alkonyi árnyakkal takarózni készülnek. De új, szokatlan, halk zörgéssel indul a kis-Jekete-széli nádasból a vadkoca, süldönyi malacával. Márciusban meg öttagú volt a család, akkor a temetődomb súrú csalitosában láttam őket. Aratáskor a tarlóra jártak, majd ki tudja, merre tűntek a malacok. Ketten maradtak, s most valami pocsogón caflatnak keresztül, jól hallatszik játékuk. Kavarog az esti szél — s hirtelen elugranak a sásosban, majd távolabb, a halastó gátján szaladnak tovább A székháti tanyák közt is egy derék vadkan hatalmas nyomai jelzik a vaddisznók fehértavi megjelenését és megtelepedését (?!). Üj, érdekes esemény ez a rezervátum életében, igaz, már évtizedekkel ezelőtt is (1962 tavaszán) ültünk Beretzk Péter-, rel disznólesen . .. s kishíján meglőttük a temetőpásztor elcsavargó házi disznóját. De a mostaniak . . . valóban „vadak". A sándorfalvi és az ópusztaszeri vadásztársasag ügyes puskásai szépen lőttek mostanában a területükön elszaporodott vaddisznókból. Valószínűleg tőlük települt át a fehér-tavi állo,mány. Szerencsére, még kevesen vannak, de ahol egyszer megjelent a vaddisznó, onnan szinte lehetetlen kitessékelni. Természetvédelmi területen különösen nem kívánatos jelenléte, hiszen kiváló szaglása révén egyetlen, földön fészkelő madár tojása, fészke sincs biztonságban. Csak remélni lehet, hogy a betakarítás után visszahúzódnak a Tisza árterére, homoki erdőkbe . . . Lám, egy „új emlős faj" megjelenése nem okoz mindig örömet a zoológusszivnek! Eddig jutottam a disznókról morfondírozásommal, s közben a csillagsátras égen vakvarjú hangja múlatja az időt, s ... a tó hívatlan, vendégei fölött is összeborul a tücsókszavú éj . .. Csizma/ja György ff Értékes" különvélemény Divat mostanában az értékekről írni. Pontosabban, divat is! Mert ketségtelen, valami történt az utóbbi időben ezen a fronton is. Egyesek szerint devalválódás tanúi vagyunk. Mások azt hangsúlyozzák, hogy új rend alakult ki fent említett erkölcsi kategóriánk világában. Tudós elmék az értékstruktúra tartalmi és formai megújulásáról írnak. A véleményüket közreadók nagyobbrészt kedvezőtlen jelenséget látnak e folyamatban, de vannak köztük örök optimisták, akik a folytonos fejlődésre hivatkozva, minden újat helyeselnek. Az immár megszámlálhatatlan szellemi termékből érdeklődésemre mindenekelőtt népszerű irodalmi hetilapunk egyik beszélgetése — interjúja — tartott számot. Éspedig azért, mert ebből a beszélgetésből, írásból azt tudtam meg, hogy az értékek változásáról úgy kaphatunk képet, ha megfelelő számú embert megkérdezünk. (Tudósán szólva: reprezentatív felmérést végzünk.) Nekem persze — milyen komolytalan vagyok egy tudományos vizsgálódás láttán! — az a közszájon "forgó történet jut minderről eszembe, mely szerint állítólag a francia akadémián Isten létéről szavaztak egykor a bölcsek .. . Mondanom sem Kell, hogy ebből és a hozzá hasonló felmérésekből mi derül ki. Például az, hogy a tudásnak, a szorgalomnak, a lelkiismeretességnek, az állhatatosságának stb. stb. nincs becsülete, azaz elvesztették (vagy egyre inkább elvesztik) érték jellegüket. Bezzeg a pénznek, a hatalomnak, az összeköttetésnek, a könyöklésnek igen, az emberek ezeket a tulajdonságokat, illetve dolgokat értekelik valójában! Nos, mielőtt tovább „fonnám e fonalat", hadd vessek közbe egy gondolatot. Ha jól emlékszem, Déry Tibortól származik a mondás (V. ö. Egy nap hordaléka X. rész): tudom, hogy a farkas megeszi a bárányt, de engedtessék meg nekem, hogy a báránynak szurkoljak. Szerénytelenség nélkül: engedtessék meg nekem is, hogy Déryt tekintsem ezúttal vezérlő csillagomnak. Arra gondolok ugyanis, hogy ki tiltja meg egy igazgatónak, vállalat- és intézetvezetőnek, hogy az üres munkahely betöltésére pályázó, minden tekintetben egyformán alkalmas jelöltek közül a legiskolázottabbat válassza. Illetve: ki tiltja meg, hogy igazgatási szerveink olyan jogszabályokot alkossanak, amelyek a vezetőket az említett elv betartásában nemcsak hogy érdekeltté teszik, hanem kötelezik. De különben is, a tudás, mint érték, nem tíz vagy húsz ember — akár ezer! — magánvéleményétől az, ami! Klasszikus érték, mióta világ a világ. De nem szégyenkezni kellene a deklarálástól, hanem ellentmondást nem tűrő módon leradírozni minden más véleményt. Bár megtehető ez indirekt módon is. Mert ki akadályozza meg továbbá, hogy a sajtó, a rádió, a televízió olyan eseteket, olyan embereket népszerűsítsen, akik kevesebb fizetésért ugyan, de eredeti szakmájukban maradtak, mert szeretik társaikat, a munkájukat, mert ott tudnak legtöbbet használni a társadalomnak, s uram, bocsá'! — mily korszerűtlen! —, még boldog embernek is érzik magukat? Miért csak a pályaelhagyók biztosítják a sztorit? Hisz szép számmal vannak állhatatos, kitartó emberek is! Nem is beszélve az idegenbe szakadt — már nem is idézöjeles —t hazánkfiairól ! Ki tiltja meg, hogy szürkének látszó — csak mert nem harsány, nem magamutogató — képzőművész nagyobb publicitást kapjon, mint az önmagát ismétlőmegújító amerikás magyar? Vagy tényleg meg kellene magyarázni, hogy a hűség értéke nem pénzben mérhető? Ügy gondolom, csak kisebb részben van szó az értékstruktúra átrendeződéséről. Nagyobbrészt azonban arról, hogy apologizáljuk a rossz szükségszerűségét. Szívesen beszélünk például begyűrűzésről. A „begyűrűzés" szó ködós, köznapi értelemben értelme megfoghatatlan, a felelősségtől kormányt, intézményeket, vezetőket, személyeket felmentővé vált. Helyesebb lenne a valóságot jobban kifejező, a ködösítést eloszlató, az okokra rámutató kifejezéseket használni, mint: a kiadó engedélyezte a lefordítását-közreadását, a miniszter engedélyezte a bemutatását, a filmátvételi bizottság két horrorfilmet vásárölt stb. Ehelyett konstatáljuk, hogy valami megtörtént, hogy valakik valahogyan műsorra tűzték a horrorfilmeket. Vagy azt mondjuk: ilyen korban élünk . . . Begyűrűzött valamilyen, nem kívánatos jelenség... Azaz az értékek, ha a szemlélődő ember tudatában úgy tűnik, mintha vesztenének korábbi súlyukból, s azt nem akadályozzuk meg, akkor tényleg a rossz szükségszerűségének apostolaivá váltunk. Kullogunk az események után. Misztikusnak, megváltoztathatatlannak hisszük a dolgokat. Ahelyett, hogy megpróbálnánk ellenállni — igen, kimondom, bármilyen rosszízű is! —, ha kell, adminisztratív eszközökkel is. Vagy tévednék? Nem lehet többé megállítani az értékvesztés folyamatát? E néhány sor csak egy naiv filosz bölcselkedése lenne? A farkas megeszi a bárányi, s nekünk csak a bárány iránti szimpátia marad? Nagy baj lenne! Csertői Károly Tető alatt a négyszáztíz ágyas klinika Az építők zöld ágat a ágyas klinikai lyik csúcsára, alá került az intézmény, és belső szerelési vetkezhetnek kitűzhetnék 0 szegedi 410 tömb valameUgyanis tető egészségügyi most már a munkák köBefejezödött a Szárazság pusztít az erdőkben A tartós szárazság és a nagy nappali forróság az erdőkben is érezteti hatását: különösen a fiatal telepítésű fák sínylik meg a nedvességhiányt. Az erdömérnökök nyári ellenőrzései arról tanúskodnak, hogy például az alföldi területeken, de másutt is az országban, ahol hetek óta nem hullott, kellő mennyiségű csapadék, csak sínylődnek, többfelé pedig már tönkre is mentek a tavasszal telepített csemeték leglátványosabb munka, szerkezetkész az új klinika. Tíz hónap alatt illesztették össze a szerelők a hatalmas épületet. Néhány jellemző adat a vállalkozás méreteire. A dugóalapra, a ScanForm zsaluzattal emelt m(> nolit vasbeton szerkezet 25 ezer 526 négyzetméter alapterületet foglal magába. A zsalu az elmúlt tíz hónap alatt szintenként folyamatosan mozgott, és havonta mintegy 2 ezer 500 négyzetméternyi alapterület készült el a klinikából. Naponta 80-100 köbméter transzportbetont építettek be. A homlokzat hőszigetelt szendvicspanelekből készült amelyet Schmidt Andrea felvétele mezőtúri téglával burkolnak. A beruházók szerint olyan sokféle, és annyi minőségű előregyártott terméket Szegeden még nem használtak fel, mint a klinikai építkezésben. A kivitelezők, a Délép dolgozói olyan minőséget szeretnének produkálni, mint a Somogyi Könyvtár és Levéltáré. Természetesen a kulcsátadásig még hosszú idő van hátra, de a kivitelezés tervszerűen halad. Az építkezés fővállalkozója a MedinveSt, ez a cég hangolja össze a sokféle munkát — a jelak szerint kitűnően