Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

Péntek, 1986. augusztus 8. 5 éteqedi ünnepi hetek Görgey Gábor: Mikszáth különös házassága. Kétszemélyes játék a tanácsháza udvarán, este fél 9-kor. Balogh Péter grafikusművész emlékkiállítása a Sajtóház müvészklubjában — augusztus 20-ig. XXV. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Képtárában — szeptember 21-ig. Orosz János festőművész kiállítása a Bartók művelődési központban — augusztus 20-ig. Pataki Ferenc festőművész grafikái a Bartók művelődési központban — augusztus 20-ig. Csala Károly grafikái a Juhász Gyula művelődési központban — augusztus 11-ig. Szent-Györgyi Albert Szegeden. Dokumentumkiállítás az egyetemek központi épületében — augusztus 20-ig. Liszt Ferenc-emlékkiállítások: a Somogyi Könyvtárban és a Hermán kollégiumban. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Móraemlékszoba; Lucs-képgyüjtemény; Csongrád megyei parasztbútorok és viseletek. Szeged múltja, jelene és jövője. Várostörténeti kiállítás a Szegedi Várban. Kass János-gyűjtemény (Vár u. 7.). yy Színésznek nagyobb baj, ha nem kérik" Udvara sem igen szokta a színházi miliőt, igazi öltözője sincs a tanácsházának. Mégis, amikor Tolnay Klári berendezkedik a hevanyészett pipereasztalnál, s mosolyogva bólint, kérdezzek csak nyugodtan, a szoba megtelik masztixillattal, selyemruhal-susogással. — Ez a ragasztott paróka tönkreteszi az ember frizuráját i— bosszankodik, de szája sarkában máris ott a jól ismert tolnays „örök derű". — Milyen emlékek fűzik Szegedhez? — A legrégebbi, a negyvenes évekből; a Francia szobalányban játszottam a színházban. Aztán a hatvanas években a Hamlet királynője voltam a dóm színpadán. A környéken forgattuk a Tiszavirág című filmet is. A Tisza partján laktunk, bárányt sütöttünk, nagyon romantikus volt. .. Igazán nem ismerem még a várost, most akarok körülnézni. Kisebb körutakal tervezek, olyan napokon, amikor nihes előadás. Mindenképpen el szeretnék jutni a fehér-tói rezervátumba — közismerten madárbolond vagyok . . . Otthon az ablakomon szoktak költeni a gerlék. — Hogyan telt az elmúlt hét7 — Próbákkal, természetesen, meg azzal, hogy kibírjuk a hőséget. — Szívesen vendégszerepel? — Bizony, elég nehezen mozdulok ki, inkább ott szeretek maradni, ahol letelepedtem. Ilyenkor meg mindig más lakásban, más kör> • i 3 •Srv <:fO-£Efíts' Az ismerős Mikszáth Fél óra Mensáros Lászlóval Tovatűnt, régi néptanítók higgadtan derűs bölcsességet idézi, mint a kápráztatóan müveit entellektüel vibráló-szikrázó szellemességet. A tudatos, tehát igazi művész mélységét, és a korlátolt gonoszság, a kiszámított aljasság ellen küzdeni ktsz ember indulatát. Mindezt nem is nagyon hosszú — ám annál rohanóbbnak rémlő — idő alatt. Lehetséges Mikszáth-képévei kezdeném, fölemlegetném, mit írt Szerb Antal Mikr.záthról, de . . . — ... nem Mikszáthot játszom el! Nem tudom, nem akarom tudni, hogyan nézett ki, nem tudom, mit irt róla Szerb Antal, s ha m'ndezeket tudnám is, azonnal el kellene őket felejtenem. Persze, az „élethű" Mikszáth! Ha ilyesmi kéne, vegyenek elő valakit, aki az a bizonyos jó kövér színész lehet Magyarországon, bajuszt, sminket, kosztümöt neki, meg ami kell még, és nosza. Nekem Miks/.álhban nem Mikszáth kell igazán! Kiegészíteném korábbi mondandómat, hogy akkor hát a Gbrgey-darab Mikszclhja . .. — ... a Görgey-darab Mlkszáthja egy művészpályán levő ember, a maga A címszereplő getései anniira, de annyira ismerősek — . vagyis Mikszáthon b.ii. ha nem kérik, mintha sokat... — Az említett partner: Mensáros László. — Tobb évtizede együtt szerepelünk, jobbára kétszemélyes darabokban. Nagyon jó vele játszani — gondolom, ö is ezt mondaná .. . Apró felreértések előfordulnak ugyan, de osszességeben igazán jól ismerjük egymást. Sokszor töb'bet tud az ember színházi partneréről, mint a férjéről. — Könnyen mentek a próbák? . , ... — Még pár alkalom jól jött volna. Igaz. minden színész ezt mondja -premier előtt. — Hogyan tanulja a szerepeket? — Szerencsére. nagyon könnyen. Most Mensárosnak van nehezebb dolga, hiszen ő alakítja Mikszáthot, nála a hangsúly. Az író magánéletéről szól a darab, hogyan kerültek össze a feleségével, váltak el, s házasodtak össze megint... De már így is túl sokat árultam el. — Hogy érzi magát a kis, tenyérnyi színpadokon? — Talán intimebbnek, közvetlenebbnek kell lenni. Persze, ez viszonylagos, mert a filmnél még inkább. Egy színész ösztönösen „állít az élességen", a kumaraszinpadtól a nagy szabadtérig, vannak fokozatok. Azért mégiscsak jobb az előbbi; emberközelibb. — Ám a hibák is hamarabb kitűnnek . . . — Nem történt még ilyesmi — kacag fel, s gyorsan lekopogja az asztal lapján. — S ha mégis? Rögtönöz, kisegíti a partner, vagy belesül — és elbögi magát. . . -reA jövő úpgdbplt.szegedi terpeiröl sokfélé hír látott napvilágot. Az igazság? — Többen felhívtak, mikor a napilapban megjelent, hogy ideszerződöm. Nos,-valóban. ám nem az egész évadra, csak pár darabra. Hogy pontosan melyekre, még nem állapodjunk meg. Tovább viszem a Játekszínszületik. Ez. a belső egyezes ben a Macskajátékot. Töröaz igazán fontos nekem Az csikkel és Psotával, meg a így ismerős Mikszáth. Aki- Madachban a Harold és nek annyira kell közelke- Maude-ot. Ott is várnak új rümie a közönséghez, ameny- szerepek. Mondtam, nem nyíre en tudom önmagamon szeretek ugrálni, nagyon jól álsugároztatni. Ha arra vá- érzem ott magam, sok-sok lasztok valakit, hogy el- év óta. jatsszam, óhatatlanul, szúk- _ pTogramját gondolom, segszeruen az lesz. az sugár- rádió fümszereplés is z-k belőle, ami en vagyok. súrUi Bifjaí Annyira a szinész egyéniségén szűrődik át a figura. — Mit mondjak? Jól! Perhogy nem is fontos, hogy s.ze, erő kell hozzá, de úgy különben „hű" legyen Az tartják, a tehetséges emberadott esetben Mikszáth is nek val1 ere3e- Anélkül nem csak fölhasználásra fölkí- semmit. Harmomaban r.áít „valami" a Görgey- kel1 tartani a civil életet. Az darabban, amit én a maga- ember soha, n<?m anymevá teszek nyira szerelmes, se ketseg_ . , beesett, hogv a hivatása hát— Ezen nincsenek, nem térbe szoruljon Mert erös lehelnek igazabol „jo' vagy koncentrációt követel, nagy „gonosz" szerepek sem feszültseggel jár, az biz— Ügy van. Ebből a ket- tos. .. tősségböl állunk-össze mind- Am mindennek a §zinpaannylan- don nyoma sincs. Alig fél Bólint, idézve valaha to- óra múltán, hosszú, csipkés, vatűnt néptanító higgadtan muszlinruhában, immár derűs bölcsességét, szikrázó Mauks Ilona arcán az öszentellektüel-szellemet, meg- szetéveszthetetlen mosoly: győző - mert tiszta - in- _ Mondja csak Kálmán, Mikszáthné Mauks Hona: Tolnay Klári r.yezetben, azt sem tudom, hol egy élelmiszerüzlet, ha szükségem van valamire. — Miért vállalja hát? — Mert ez a mesterségem! Magányosan nyaralni úgysem szeretek — régóta egyedül élek már —, jártam Ausztriában. kipihentem magam. S nem utolsósorban: kedves, jó darabra, ismerős partnernek, szíves hívásra. miért mondanék nemet? Egy színésznek irtagyobb -«ír •< :•/! I . . ;•.•:)< du latokat, sagot. művészi tudatosDomonkos László azt a szót, hogy örökké. Varjú Erika Kamiskás mosoly, fölemelt mutatóujj. — ... no ügyé. Rajta ketúiérzékenységével, lelkiis- resztül valaminek az iróin»eretességével, hiúságával, művészi lelkületből kell Igazi, nagy művészfigura, megmutatkoznia, keserűen ha Mikszáth, ha nem. Tho- es humorosan. Minden almos Mann is lehetne... koiás lényege (csak így keCsakhogy mivel nem volt rüiiiet közel az emberhez)» különösebben kalandos éle- ahhoz, hogy az enyém lete, mindenre kiterjedő fi- .hcssen, magamra kell isgvcimét és lelkiismeretessé- merjek benne. S hogy menygél agilitása a politikában nyíre ismerjek magamra? bizonyítja, az a képessége, hogy átlátott korának fonákságain. Hiúságából kö vetkező vonásai, zsörtölőd Amennyire közössé tudta tenni mindezeket az egyezéseket a színész. Ha jól, jól, ha nem — rossz találkozás II békeév alkalmából A Moszkvai Rádió felhívása A Moszkvai Rádió pályá- s ne agresszív imperialista zatot hirdetett a nemzetközi tervek szolgálatában haszbékeév alkalmából. A hábo- „álják fel, s hogy mit tehetrú megelőzésével és a béke nek ^ szocialista or_ megszilarditasaval kapcsolatos kérdéseket vitatják meg szágok lakói, nyílt fórumon, s kérik hall- Címük: Moszkva, Rádió, gatóikat, írják meg, milyen- Magyar Osztály. A borítének szeretnék látni a közel- kon kérik feítünletni: Rájövőt. Gondolatokat várnak, diófórum. A leveleket a hogyan érhetnénk el, hogy moszkvai rádió felhasználja, az emberi elme nagyszerű a részt vevő hallgatóknak alkotásait az elet és a közjó emléktárgyat küld A rajzolás gyönyörűsége Egy emlékkiállítás ürügyén Több mint negyven könyv egy illusztrátornak is életmű. A sors erre a munkára Balogh Péter Pálnak tíz évet adott. így aztán tragikus, 1982-ben. harmincöt évesen bekövetkezett haláláig nem volt ideje kiállításokkal bajlódnia, lefoglalták a megbízások. a torlódó feladatok. Gyanitom, a név hallatán nem sokan kapják fel a fejüket, de ha sorolom azoknak a könyveknek a címeit, amelyeket rajzai díszítenek, személyes ismerősünknek tudhatjuk. Csak néhány a negyvenkettőből: Fekete .István: Vuk, Lutra, Bogáncs, Hú, Kele; Eric Knight: Lassie hazatér; Kipling: RikiTiki-Tévi; Lázár Ervin: öregapó madarai; Iszlai Zoltán : Kompánia; Vámos Miklós: Én és én, a Búvár-sorozatnak Vadak és Kutyák című színes, ismeretterjesztő könyvecskéje, vagy az 1983as Szép könyv versenyen jutalmazott két Akimuskinkötet, a Csupamacska és a Nem egykutya. Ugye, így már ismerősünk Balogh Péter Pál, a ragyogó felkészültségű, bravúros rajztudású, páratlan biztonságú és utánozhatatlan könnyedségű, sajátosan egyéni művész? Életében szerették volna az „állatrajzoló" skatulyába gyömöszölni, pedig felednünk -kellene már az ilyenféle kategorizálást. Arról van szó, hogy számára a természet, az állatvilág nyújtotta azokat a meghatározó emberi élményeket, melyeket megosztani igyekezett másokkal. Szerette a vadászat spröd romantikáját, kíváncsian fürkészte az állatok életét, érzékenyen reagált a hétköznapi pillanatokra, fogékony volt a tiszta, nyílt küzdelemre. Bajban vagyunk az illusztrátor meghatározással is. Való igaz, hogy munkáinak jelentős része könyvek kísérőrajzaként jelent meg, de valamennyi olyan igényességgel, alázattal és belső töltéssel készült, hogy önálló képgrafikaként is megállják helyüket. Ügy teremtett iskolát a hazai grafikában, hogy nemhogy tanítványai, de műterme sem volt soha. Éjszakánként a konyhaasztalon vagy a verandán dolgozott, ha már nagyon szorította az idő. Mert — mint családtagjai és barátai egybehangzóan állítják — egyetlen ellensége volt. a határidő. Talán egy megbízásának sem tett idejében eleget, viszont egyetlen munkáját sem kellett újrarajzolnia. Rajztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, négyéves korában felismerhetően jelenítette meg a környező világot, a házat, a környék állatait, a levegőben elhúzó repülőgépeket. A legnagyobb, és egész életére meghatározó élményt Zala hatalmas erdői jelentették számára, ahol — a rokonok vendégszeretetét élvezve — nem csupán a természet ezer arcával, de a falusi élet szépségeivel és nehézségeivel is megismerkedett. Nem vezetett egyenes út ennek ellenére sem a Képzőművészeti Főiskola diplomájáig, melyet végül 1974-ben kapott kézhez. Már hallgató korában sok rajzát közölte az Élet és Irodalom, majd az Üj Tükör, az Ország-Vi'ág, az Interpress Magazin és a Nimród, melynek 1976-tól állandó munkatársa volt. Foglalkoztatta a Móra, a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó. Elsősorban természethez közeli témákat illusztrált a tudományos kötetektől a tankönyveken át a mesékig, regényekig, ismeretterjesztő kiadványokig. Halála elölt két évvel négy és fél hónapot töltött Tanzániában. Sokan úgy vélik, hogy egyik legsikeresebb könyvének rajzait — Dr. Jékely Endre: Hogyan győzte le a jaguárt a teknős — afrikai útjának élményeiből készítette, pedig a kötet már a kiutazása elölt megjelent. Talán ez a tény is igazolja fantasztikus felkészültségét, remek fantáziáját, bravúros rajztudását. Életében nem volt önálló kiállítása. Nemrégiben Hódmezővásárhelyen mutatták be először összegyűjtött munkáit, melynek válogatása most Szegeden, a Sajtóház Művészklubjában látható. A könyvek rajzaiból szerveződő tárlat beavat bennünket a rajzolás gyönyörűségébe, s figyelmeztet: egymást és értékeinket óvni, becsülni kötelesség! Jó volna élünk! addig, amíg Tandi Lajos Hanglemezhetek A magyar hanglemezgyűjtők csaknem egy évtizede jegyzik fel naptárukba a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat őszi rendezvénysorozatát, a Hungaroton-hanglemezhetek programját és válogatnak kiadványaiból. Az idei ,,hanglemezünnepet" szeptember 8. és október 1. köz/itt rendezik, meg; az ünnepélyes nyitóhangversenyt Budapesten szeptember 7-én a Zeneakademián, vidéken szeptember 9-én Székesfehérvárott a Csók István Képtárban tartják. Hagyomány már. hogy a Hhh kiadványai kapcsolódnak egy-egy jubileumhoz, jelentős zeneműveket korszerű technikával újrarögzítve jelentetnek meg, s az eddig nem vagy csak ritkán kiadott művek is a boltokba kerülnek a rendezvény idején. Az idén 14 üj korongot, albumot vásárolhatnak a komoly zene, a népzene, valamint az irodalom kedvelői. A klasszikus zene kincstárából ezúttal Liszt, Handel, Pergolesi, Verdi mű-veit rögzítették a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. A jubileumi Liszt-évben a halhatatlan magyar kom-' ponista, zenéje nemcsak a köteles megemlékezes okán kerül középponlba, hanem a nemzeti hagyománnyal való gondos és hűséges sáfárkodás bizonyságaképpen is. E meggondolusbol jelenik meg a boltokban Liszt éxsszes szimfonikus költeménye, valamint a Christus oratórium. Az előbbit a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara tolmácsolja Joó Árpád vezényletével, az utóbbit Sólyom Nagy Sándor. Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy János, Polgár László latin nyelvű előadásában, az MRT énekkara, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Hock -Bertalan orgonaművész közreműködésével, Doráti Antal vezenyletével rögzítették