Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

Szerda, 1986. augusztus 6. Zenei naptár Kistétényi Melinda orgonaestje Hétfőn a Dómban Kistétényi Melinda orgonaestjét hallhattuk a Filharmónia rendezésében. Ami a műsor stílusát illeti — hasonlóan a közelmúltban elhangzott Lehotka-orgonaesthez — szintén barokk és romantikus világba röpített. Mégis: mennyire más arculatát ismertük meg e stíluskorszakoknak egy újabb előadói felfogásban. A program nagyobbrészt Bach müveiből állt. Meghökkentően egyszerű, bensőséges Buxtehudekorálelő játékok kai indult, s a továbbiakban is ez a befelé forduló, csöndes, visszafojtott expresszivitású imahang jellemezte a művésznő valamennyi interpretációját. Általában megszoktuk, szívesen vesszük, ha a Dóm orgonáján bemutatkozó művészek örömmel tobzódnak a hangszer nyújtotta pompás, változatos regisztrálási lehetőségekben. (Emlékezzünk például Jean Guillou démoni erejű kontrasztjaira, szárnyalására.) Kistétényi nem ezt tette. Bach C-dúr prelúdium és fúgájának (BWV. 531.) s a G-dur fantáziának (BWV. 572.) tolmácsolásában is puritán egyszerűségű. szerény hangzásigénnyel muzsikált. Kodály miniatűr kis remekeinek, a Triciniáknak álomszavú, finom, gyöngéd lírájú szövegírója is Kistétényi Melinda, s most ugyanaz a szelíd finomság köszönt vissza orgonajátékából. Bizonyára tudatosan él a szinte eszköztelen előadásmóddal, hogy a hallgató figyelmét ezzel is fokozottabban irányithassa a bachi muzsika absztrakciós mélységének és a textus tisztaságának mivoltára. Kerül minden külsőséges hatást. Ezzel ugyan elég népszerűtlen áldozatot váltai az előadóművészet oltáránál — a hangos, látványos közönségsiker elvesztését. Liszt Ad nos, ad salutarem undam című kompozíciójának előadásában sem a virtuóz elemeket, s nem a gigantikus szárnyalást hangsúlyozta (mint például Guillou 1983-as dómbeli koncertjén, ahol ugyanez a mű szerepelt akkor nyitószámként), hanem a meditatív elmélyülést, az intellektus aszkétikus testetlenségét, tisztaságát. Ugyan nemes szándékú ez az előadói attitűd, azonban nem egyertelműen magával ragadó. Kistétényi a kiváló improvizációs tehetségét is példázta. Hajdani mestere, Kodály iránti tiszteletéből, annak egyik kórustémájára (Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga?") építkezve, egyéni hangú, invenciógazdag rögtönzéssel búcsúzott. Az est szép hangú közreműködője Csavlek Etelka volt, akinek esztétikus előadásában Bach 11. kantátájából és a Máté-passióból hallottunk részleteket. Berényi Bogáta Móra-kert Az ifjúsági napok színhelyeinek kapcsán az elmúlt napokban gyakran került az újságok hasábjaira mint helyszín a Móra park. (Így, ikülönírva.) Mindenki tudta, miről van szó, és nyilván senki sem gondolt arra, hogy ilyen név a várostérképen nem található, mert ez a név hivatalosan nincsen. A hídfő környéke mindkét oldalán Roosevelt tér. A Közművelődési palota, amely ma már egyedül a Móra Ferenc Múzeum hajléka, a Roosevelt tér 1—3. számot viseli. Még élt Móra Ferenc, amikor a térnek — akkor Rudolf tér volt a neve — a Közművelődési palota elö.ti felét a szegediek elkezdték Móra-parknak meg Móra-kertnek nevezni. Az elsőre a Délmagyarország 1933. augusztus 9-i számában találtam a legkorábbi adatot, a másodikra néhány héttel később, október l-jén. Ekkoriban rendezték, parkosították a térfelet, s frissen született az elnevezés. Korábban itt volt a makai piac, „a Város egyik néprajzi jellegzetessége", amint Bálint Sándor írta. A szerdai, szombati hetipiacra a Maroson és a Tiszán érkező kufahajók már előző délután, kedden és pénteken itt kötöttek ki, és a termelök meg a kofák töményeiket nyomban árusítani kezdték. „Hamarosan szegedi termelök is csatlakoztak a maguk egyet-másával hozzájuk — idézem tovább Bálint Sándort. — A piacnak koraőszi estéken a portéka mellett égö gyertyák, mécsesek meghitt hangulatot adtak. Törzsökös szegediek nehezen felejtik." Kevesen lehetnek már, akik emlékeznek a Víz után kibontakozó és a harmincas években megszűnt makai piacra. (A tér túlsó felén, a keskenyvágányú gazdasági vasút végállomásának környékén az ötvenes évekig megmaradt a piac.) Móricz Zsigmondnak 1923 augusztusában, amikor lányaival itt járt — éppen Móricz Virág Apám regénye című könyvéből tudjuk, nagyon tetszettek a dinnyehegyek. amelyek útját szegélyezték. míg Mórát ment fölkeresni a Közművelődési palotában. 1930-ban ő maga is leirta élményét a Nyugatban, amint kora hajnalban a Tisza Szállóból kisétált a Tisza-partra. „Páratlanul gyönyörű kép" — Irta. „Elmegyek a Tisza mellett a híd felé. A Kultúrpalota előtt, a hídfőnél már óriási szekértábor. Mint áz ősidőkben. A tanyai nép behozta a gvümölcsét, termését. Eladók és- vásárosok országgyűlése Nagyon szépek a * Szeged vidéki kis szekerek." Nem mindenki volt azonban elragadtatva a piactól. Móra Ferenc sem, akit nem a néprajzi színesség látványa bűvölt el, hanem a piaccal járó szemét háborított föl. A Délmagyarország 1929. május 29-i számában Pro Domo című cikkében nemcsak a Ház — a Közművelődési palota — romlását panaszolta el, hanem környezetének siralmas állapotát is. „Nagyon meglepheti az idegent az is, hogy itt a néprajzi múzeumot kirakják az utcára" — írta szokott gúnyos humorával. „Most csak azokra a néprajzi személyekre gondolok, akiknek a köznyelvben az a terminus technikusa: a köpködök. Ezeknek a standja valamikor a Bérház előtt vo|t, de idővel rájöttek, hogy nem odavalók, mert ott nagyon szem előtt vannak. Tologatták őket ideoda, végre beosztották őket a Kultúrpalota elé. Végre valahol köpködni is kell, s ezt a helyet az Isten is erre a célra teremtette. Látszik, hogy a piaccal a néprajzi egyedek is nagyon meg vannak elégedve, s nem kívánkoznak innen sehová. Hivatásukat sehol még ilyen lendülettel nem gyakorolták. Valódi kecskebékákat köpnek, természetesen a gyalogjáróra, mert nem mindig halad el előttük úri cipő, amire népies produktumaikat applikálják. Pár nap óta a szépnem is erősen képviselve van köztük, ennélfogva most már nemcsak köpködnek. hanem trágárkodnak is. Ebben nem szorulnak továbbképzésre, hanem jó lenne valami idegen nyelvű tanfolyamot is rendezni nekik, lfogy a külföldről ide csavargó tudósok ne csak az etnográfiai, hanem az etnológiai gyönyört is élvezhessék." Fölpanaszolta még Móra, hogy a Közművelődési palota előtt áll — bizonyára a háború óta — az ún. kolerabarakk, mellette meg holmi cirkuszos kocsi, valójában a locsoláshoz szükséges szerszámok raktára, sőt újabban még egy harmadik, ismeretlen rendeltetésű bódét is odagurítottak mellé. Akkoriban még itt rakták ki a marosi homokot a partra. Ha fúj a szél, befújt a Közművelődési palotának már akkor is igencsak hézagos, szellős ablakain. „A mi könyvespolcainkon, múzeumi szekrényeinkben ujjnyi vastagon áll a homok minden szeles nap után" — tette szóvá Móra. Így festett hát a makai piac 1933-ig. Parkosítása után lett a szegediek száján Móra-kert, idegen műszóval Móra-park. Vagy egy évtizede az utcaneveket javasoló bizottság indítványozta is, hogy tegyük hivatalosan Móra-kertté, de a városi tanács végrehajtó bizottsága akkor elutasította, így maradt hivatalosan Roosevelt tér. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy szükség van a két térfélnek egymástól való megkülönböztetésére, így ideje volna hivatalosan is Móra-kertté nyilvánítani a Móra Ferenc Múzeum előtti teret. Nem Móra-parkká. A kert illik a Várkerttel már megteremtett hagyományba. S míg a Várkertet (lévén két köznévből összetétel) egybeírjuk, a Móra-kertet (a tulajdonnévhez kapcsolt földrajzi köznevek írásmódjának szabályai szerint) kötőjellel kell írnunk. Eltérően tehát az utcák, terek nevétől. Akár a Tisza-partot. Péter László Uj tantárgy a felsőoktatásban 1986 szeptemberétől az ország valamennyi felsőoktatási intézményében új tantárgy oktatását kezdik meg. A legújabb kori magyar történelem stúdiumot a magyar munkásmozgalom története helyett tanulják majd a főiskolák, egyetemek hallgatói. Az új tantárgy programjának egyik kidolgozója, a készülő tankönyv társszerzője Izsák Lajos, az ELTE btk új- és legújabb kori magyar történeti tanszékének docense — Miért vált időszerűvé az új tantárgy bevezetése? — Ez a tárgy már tananyagánál fogva is többet ad, mint amire a magyar munkásmozgalom története szűkebb keresztmetszete miatt eleve vállalkozhatott. A legújabb kori magyar történelem bevezetésének gondolatát az adta, hogy a történelemtanároknak készülő diákokat leszámítva, a felsőoktatási intézmények hallgatói érettségi után intézményesen már nem taíiultak nemzeti történelmet. Ezt a hiányt súlyosbította, hogy a középiskolás tankönyvek is csak periférikusán tárgyalják a legújabb kori históriánkat. Viszont az egyetemekről, főiskolákról kikerülők — akár orvosok, akár mérnökök, közgazdászok, üzletkötők, politikusok vagy éppen diplomaták — az állami és gazdasági élet legkülönbözőbb területein fontos funkciókat töltenek be. Munkájuk feltételévé kellene, hogy váljon a nemzeti történelem megbízható ismerete, mivel e nélkül nem lehet felelős, a nemzet érdekeit figyelembevevő politikai, gazdasági és kulturális döntéseket hozni. A történelem magába foglalja az emberiség, a nemzet évszázados, évezredes tapasztalatait, hagyományait. Ez a tudomány egyszerre tény- és logikai tudomány is. Önálló gondolatokra, megfele* lő következtetésekre, s ezt követően időálló döntésekre csak az képes, aki ismeri a tényeket, s a tények halmazából — 'függetlenül attól, hogy ez nekünk „jó" vagy „rossz" — képes kiválasztani az igazságot. A politika alakítása szempontjából is rendkívül fonMúzeumi régiségek A Mezőgazdasági Múzeum szakembereinek irányításával országszerte jól halad a szakmatörténeti emlékek gyűjtése és javítása, helyreállítása. A hivatásos kutatók tevékenységét jól kiegészíti a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre, amelyet 1927-ben alapítottak, majd 1973-ban újjászerveztek. A baráti körnek jelenleg 31 helyi csoportja van, és több mint 3500 tag kapcsolódott be a munkába. Mezőgazdasági dolgozók, pedagógusok, ipari üzemi dolgozók, tanulók vesznek részt a kör életében; mindazok, akik vonzódnak a me-. zőgazdasági régiségekhez és kedvük telik az értékek felkutatásában, mentésében. Kiemelkedő eredménnyel járt a kétegyházi szakmunkásképző intézet fiataljainak fáradozása. Tanáraik irányításával olyan rangos mezőgazdasági gépgyűjteményt állítottak össze, amely a maga nemében páratlan az országban. Értékei annyira nyilvánvalóak, hogy az anyag fölött a Mezőgazdasági Múzeum vállalt védnökséget. A Vajdahunyad várban mutatják majd be a gyűjteményt önálló részlegben. A régiségek gyűjtésére, óvására a mezőgazdasági nagyüzemekben is nagy gondot fordítanak. Nemcsak azért teszik ezt, hogy megakadályozzák a régi mezőgazdasági felszerelések, berendezések pusztulását, hanem — mind több helyen — idegenforgalmi meggondolásból is. Egy-egy régi gőzekének, a regebbi idők nagy teljesítményű cséplőberendezéseinek a megtekintése a külföldiek számára is élményt ígér. Annál is inkább, mert például olyan angol gyártmányú gőzeke is akad a hazai gyűjteményben, amelyből a szigetországban már hírmondó sem maradt. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban a szakmatörténeti emlékek egész kincsestára várja a látogatókat. A 'Bólyi Mezőgazdasági Kombinát régi istállóból alakított ki múzeumot, a •Kiskunhalasi Állami Gazdaság értékes gépgyűjteményt mondhat magáénak. A Badacsonyi Állami Gazdaság a Balatonfelvidék szakmai emlékeit hozta össze egy helyre. tos a magyar történelem ismerete, a nemzeti önismeret. Azt senki nem tagadja, hogy a történeti kutatás is adhat és nyilvánvalóan ad is számos olyan tanulságot, esZmét a politikának, amelyet az nem hagyhat figyelmen kívül. De hogy menynyire használja fel a politika a történeti kutatás eredményeit, mennyire épül be a történelmi tapasztalat a politikába, az egyrészt függ a történeti kutatás minőségétől, másrészt a politikus szellemi és tárgyi felkészültségétől, kvalitásaitól, valamint a nyitottságtól is. Reméljük, az új tantárgy felkészültebbé, nyitottabbá teszi a jövendő politikusait. — A legújabb kori magyar történelem bevezetéséhez — könyvön, segédanyagon túl — elengedhetetlen a megfelelő oktatói gárda ... .— Talán ez a tantárgy bevezetésének egyik legsúlyosabb problémája. A bölcsészkarokat leszámítva, kevés a történelemtanári végzettségű oktató, ugyanakkor sok a hallgató. Amíg a magyar munkásmozgalom története című tantárgy oktatásához a tudományos szocializmus szakot végzettek képzettsége megfelelő volt, addig a legújabb kori magyar történelem tanításához ez már nem 'elegendő, illetve nem megfelelő. E tantárgy oktatásához ugyanis más irányú felkészültség, tájékozottság, átfogóbb szemlélet szükséges. Igaz, hogy szervezünk előadássorozatokat, tanfolyamokat. De ez, tudjuk, csak félmegoldás, hiszen bizonyos rossz beídegződöttségeket, képzettségbeli hiányokat lehetetlen máról holnapra leküzdeni. Az oktatók többsége még akkor végzett, amikor az egyetemi oktatás is tnás szemléletű volt, s a tudományos szocializmus tanítása, a politológiában való elméllyülés sokaknak nem tette lehetővé, hogy e mellett a történeti szakirodalmat is tanulmányozza, hogy megismerje az új kutatási eredményeket. — Tehát oktatóknak, hallgatóknak nagy segítséget nyújthat egy jó tankönyv. Hogyan épül fel, miként készült? — A tankönyv pontos címe« „Magyarország története 1918—1975 között" — Balogh Sándor professzor irányításával készült, csapatmunkával. Rajtam kívül a könyv megírásában Gergely Jenő, valamint Föglein Gizella vettek részt, akik szintén az ELTE bölcsészkarán tanítanak. A tanköinyv írásában arra törekedtünk, hogy a tudomány legfrissebb, legpontosabb eredményeit használjuk fel, számos új forrással is gazdagítva az ismereteket. A könyv kétharmada az 1944 utáni eseményeket taglalja, míg az első rész a forradalom, majd az ezt követő Horthy-korszak történetét öleli fel. A legfontosabb, hogy nemzeti történelmet akartunk írni, amelyen belül természetesen szerepelnek a munkásmozgalomtörténet kérdései is. A tények tiszteletére törekedtünk — ez nem azonos a pozitivista ténykultusszal! —, így akartuk elkerülni, hogy prekoncepciók, előzetes ítéletek áldozatai legyünk. — Milyen újszerű, a történelemtudományban idáig nem hangsúlyozott következtetésekre jutottak? —Másfajta megközelítésben vizsgáltuk az eseményeket jó néhány esetben. Tisztázni kívántuk a magyar társadalom fejlődésében a korszerűség és az elmaradottság fogalmát, ugyanis ezek fejlődésünk egyes lépcsőfokain sajátosan egyszerre voltak jelen. Nem kisebb jelentőségű volt a Horthykorszak tárgyilagos, elfogulatlan meghatározása sem, hiszen egy konzervatív uralmi rendszer nem azonos, s nem is azonosítható, mosható össze a fasizmussal, tudomásul kell venni, hogy jellegét tekintve nem egységes, homogén. Valójában e korszakban olyan rendszer működött itt, amelyben a parlamentáris demokrácia jegyei tekintélyuralmi eieimekkel párosultak. Teljesen eltérő volt például a bethleni konszolidáció és a Gömbös-féle szélsőjobboldali kísérlet. A neve is jelzi azonba(n. hogy ez is csupán kísérlet maradt! A háborúban való részvétellel, a német befolyás fokozódásával, majd a megszállással azután erősödnek a társadalomban a fasiszta jegyek. De némileg még az is elhatárolható a Szálasi-féle Jptális nyilasdiktatúrától. Ma már nem elég csupán arról beszélni, hogy a nemzeti történelmet a nemzetközi eseményekkel összefüggésben kell vizsgálni, hanem azt is komolyan mérlegelni kell. hogy az említett kölcsönhatásban milyen mozgáslehetőségei vannak egy iiagyhatalom szomszédságában élő kisebb nemzetnek, s hogy ezekkel menynyire "képes vagy tud élni. Mi ebből kiindulva igyekeztünk tisztázni a népi demokrácia létrejöttének és sajátosságainak kérdését is. — Ahogy időben közeledünk napjainkhoz — objektív okok miatt — a tények ismertetése, a tanulságok levonása egyre nehezebb. — Valóban így van, ugyanis a történeti kutatásnak szüksége van egy bizonyos „kifutási idő"-re. Ezért nem határozott meg eddig egyértelműen számos fogalmat, s keveset foglalkozott a népi demokrácia intézményrendszerével is. Fontos volt. hogy az eseményeket történészi módszerekkel örökítsük meg. Valójában erre csak 1962-ig volt lehetőségünk, de az 1956 és 1962 közötti periódus .is nélkülözi még bizonyos jegyeiben a teljes objektivitást. Az 1962 és 1975 közötti időszakra pedig inkább csak kitekintésre nyílott mód. Földesi Margit Alkotóház a kastélyban Felújítják a Hédervári kastélyt; az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltségének munkatársai már végeztek a belső építészeti munkákkal, és a tetőszerkezet kijavításával, s jelenleg a külső homlokzat tatarozásán dolgoznak. A rekonstrukciót megelőzően a szakemberek vizsgálták a palota építészettörténetét. A kutatásaik során egyebek között megállapították, hogy az építmény elődje a XVI. század elején, feltehetően a mohácsi vész előtt épülhetett. Ezt a későbbiekben lebontották, a törmeléket elegyengették, s arra emelték a négyzet alakú várat, délkeleti sarkán az ötszögű toronnyal. Az északi oldalához csatlakozó szárnyat a belső udvar felöl kétszintes reneszánsz loggia diszitette, a kastély külső homlokzatán reneszánsz ablakok nyíltak. A XVII. század elején a toronyra még két emeletet húztak. Másfél száz évvel később, amikor a palota a Hédervári családtól a Viczaiak kezére került, a védelmi rendszer előtt húzódó árkot feltöltötték, a nyugati fal előtt egy teremsort építettek teljes magasságig, s akkoriban készült el a ma is látható barokk kápolna az ^pület egyik helyiségében. A földszinti és a második emeleti szobákban díszes batokk falfestményekre bukkantak. Az egyik helyiségben találtak egy kandallóhelyet, a padláson pedig 1803-ból való kandallóra leltek, így a míves építményt vissza tudják állítani egykori helyére. A belső restaurálásokat az ősszel és a tél folyamán végzik, mivel a kastély addigra már fűthető lesz. A felújított épületet jövőre adják át a Művészeti Alapnak, amely benne alkotóházat rendez be l