Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

4 Szerda, 1986. augusztus 6. Nemzetközösségi mini csúcs „Egyet nem értési egyezmény" 0 London (Reuter) újabb töke befektetését a Kedd hajnalig húzódott a Dél-afrikai Köztársaságban, londoni nemzetközösségi mi- és korlátozásokat vezessenek ni csúcs résztvevőinek vitája be az oda irányuló turiza Dél-afrikai Köztársaság musban. Másrészt kötelezettelleni szankciókról. A talál- séget vállalt, hogy a Közös kozó közös közleménnyel Piac szeptember 15—16-i zárult, mely a Reuter hírügynökség megfogalmazása szerint a résztvevők „egyet nem értési egyezménye". A közlemény tartalmazza egyfelől azokat az engedbrüsszeli értekezletén nem fogja ismét megakadályozni a szankciók elfogadását. Margaret Thatcher a közlemény nyilvánosságra hozatala után újságírók előtt ményeket, amelyeket a brit megerősítette szankcióellekormány a nemzetközössé- nes álláspontját. Elmondta: gen belüli nyílt, szakadás még a korlátozott szankelkerülése érdekében tett a ciókba is meggyőződése eltagországok többségének. lenére ment bele, csupán Egyrészt beleegyezett abba, azért, mert Nagy-Britannia hogy a nemzetközösségi or- számára fontos a nemzetszagok önkéntes alapon közösség nyílt szakadásának megtiltsák vállalkozóiknak elhárítása. Szovjet—izraeli kapcsolatokról 0 Jeruzsálem (MTI—AP) A Szovjetunió és Izrael közötti teljes körű diplomáciai kapcsolatok helyreállításához kötötte Simon Peresz izraeli ' miniszterelnök a Szovjetuniónak egy áfogó, nemzetközi közei-Keleti rendezési konferencián való részvételét. Az izraeli korkezdődnek a két ország közötti Konzuli kapcsolatok rendezéséről. Gennagyíj Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője hétfőn az augusztus közepén Helsinkiben kezdődő tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a szovjet—izraeli dipmányfö keddi kijelentése lomáeiai kapcsolatok felvévolt az első válasz az egy nappal korábban elhangzott i.zovjet bejelentésre, mely szerint — mint jelentettük — hamarosan tárgyalások telére csakis a közel-keleti rendezés eredményeként kerülhet sor és ebben a tekintetben a szovjet álláspont változatlan. Spanyolországi terrorizmus 0 Madrid (MTI) Felipe González spanyol kormányfő kedden televíziós nyilatkozatban erősítette meg, hogy semmiféle tárgyalásról nem lehet szó a hatóságok és az ETA elnevezésű terrorszervezet között. A spanyol miniszterelnök, aki kedden. Madridban fogadta Róbert Pandraud francia biztonsági minisztert, a találkozó után nyilatkozott a spanyol televízió tartalmazza, délutáni híradó műsorában. Igen nagyra értékelte Spanyolország és Franciaország közös fellépését a terroristacsoportok ellen. Kifejtette, hogy kormánya semmiféle formában nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni azokkal a szélsőséges erőkkel, amelyek merényletek és más erőszakos cselekmenyek révén próbálják zsarolni a központi hatalmi szerveket. González elmondotta, hogy azok az erők, amelyek Spanyolország egységenek aláásását tekintik céljuknak, s ennek elérésére rendőröket, katonákat, civil állampolgárokat gyilkolnak, nem lehetnek partnerek egy politikai párbeszédben. A) spanyol kormányfő hangsúlyozta, hogy eltökélt szándéka kormányának a harc végsőkig való folytatása a terroristákkal szemben. A találkozóra egy héttel azután került sor, hogy Madridban spanyol—francia külügyminiszteri tárgyalás volt. Időközben francia részről több terroristagyanús személyt adtak át a spanyol hatóságoknak. A hírek szerint kedden Madridban átadták a francia belügyminiszternek azt a listát, amely a Dél-Franciaországban rejtőző, és Spanyolországban körözött személyek adatait RADIOTELEX ÜJ MAGYAR ENSZ-KÉPVISELÖ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta Esztergályos Ferencet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselőjét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére GENSCHER JUGOSZLÁVIAI LÁTOGATÁSA Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter kedd délelőtt Jugoszláviába utazott, hogy a két ország rendszeresített külügyi konzultációinak keretében megbeszéléseket folytasson belgrádi kollégájával, Raif Dizdareviccsel. Dubrovniki találkozójukon a kétoldalú kapcsolatok állásán kívül áttekintik a kelet —nyugati viszony problémakörét, így a leszerelési tárgyálások kérdését és a helsinki biztonsági és együttműködési folyamatba illeszkedő novemberi bécsi találkozó előkészítését. ELLENŐRZÉSEK NYUGAT-BEJRÚTBAN Hétfő este óta a bejrúti hadsereg 700 fegyverese és 200 szíriai katona cirkál Nyugat-Bejrút déli városnegyedeiben, állit fel ellenőrző pontokat és próbálja megszabadítani az utcákat a különféle „fegyveres elemektől". Ezzel Nyugat-Bejrút rendjének megteremtése kétségtelenül újabb, fontos szakaszához érkezett. SZOVJET GABONAHATAROZAT A jelenlegi körülmények közepette a Szovjetunióban a gabonaprobléma gazdasági és társadalmi-politikai jelentősége rendkívüli mértekben megnőtt — állapította meg az SZKP KB és a szovjet Minisztertanács abban az új határozatában, amely aXII. ötéves tervidőszakra a szovjet gabonatermesztés stabilitásának fokozását, a gabona- és takarmányforrások növelését írja elő. A gabonatermesztés, mint az élelmiszer-gazdaság kulcságazata, döntő módon meghatározza az SZKP XXVII. kongresszusa által kitűzött cél eléresének sikerét. Vagyis azt, hogy rövid határidőn belül az ország élelmiszerekkel történő önellátását meg tudják-e valósítani. Hirosima L

ehet-e még újat mondani az első atombomba hatásáról, Hirosima tanulságairól negyvenegy év után? A szörnyű károkat tudományosan, orvosilag, emberileg, politikailag tüzetesen felmérték már, a világ emlékezetében kitörölhetetlenül él az ott pusztultak sorsa. A harang minden évfordulón megkondul. De addig, amíg minden városra jut legalább egy '(hadiraktárakban szunnyadó), hirosimányi töltet, addig nem az a kérdés: tudunk-e újat mondani, hanem az, hogy miért nem vonta le még mindig az emberiség a régi tanulságból a kellő következtetéseket. Addig minden Hirosimamegemlékezés a jelennek és a jövőnek szól. Tudományos intézetek és hadügyminisztériumok íróasztalain számításokkal teli dossziék fekszenek, amelyek döbbenetes pontossággal mutatják, hogy egy-egy atomtöltettípus bizonyos jellegű célpontokra hullva milyen pusztítást okoz — tíz-, százezernyi vagy milliós lélekszámmal mérve. E hideg számításoknak egy része a közvélemény előtt is ismert. Maga Hirosima az első példa, de létezik — későbbi produktumként — a paradicsomi déltengereken egy kis sziget, amely az amerikai kísérleti bombarobbantások következtében kétszázötvenezer évig lakhatatlan lesz. S mindez ismeretek ellenére egy reaktorbaleset, a nukleáris összecsapásokhoz nem is hasonlítható baj, milyen megrendülést okozott. Akaratlanul történt, de ha már így lett, hasznosítható figyelmeztetés ez, Madách szavaival: ember, vigyázz! A termelő energia nélkülözhetetlen, s amíg az emberiség más bő forrást nem talál, a civilizáció megőrzéséhez, a haladáshoz, a szükségletek kielégítéséhez egyre több áramra lesz szükség. S ezt növekvő mertékben — jelen ismereteink szerint — az atomerőből lehet csak nyerni, hiszen ez a forrás a környezet (tüdőnk, bőrünk, egészségünk, a növényzet és az állatvilág) szempontjából a legbarátságosabb. Meg lehet hozzá teremteni a fokozott biztonságot. Ennek tudatosan pusztító változata: az atomfegyver azonban sem a környezetnek, sem az embernek nem barátja. Nagyon röviden szólva, veszélyes, és még katonailag is fölösleges. Igaz, a nyugati politikusok beszédeikben, érvelésükben összekapcsolják a biztonság és az atomfegyver fogalmát, mondván, ennek az eszköznek az elrettentő ereje tette lehetővé, hogy Európa négy évtizede békében élhet, ez nyújt védelmet a másik oldallal szemben. Hibás logika, a fegyverkezés átláthatatlan, sötét alagútjába vezeti a már amúgy is pusztító eszközökkel bőven ellátott Földünket. Ezt a logikát akarják megtörni, az irányt megváltoztatni a Szovjetunió és a többi szocialista ország néhány hónapja szinte záporozó javaslatai. Slok tervezet, az ember szinte kapkodja a fejét. Nem lenne jó (mondják) külön-külön eltöprengeni fölöttük: mit is tehetnénk? Csakhogy az idő sürget, az emberiség, s vele a haditechnika fordulóponthoz érkezett, a tempó rendkívül gyors, az új találmányok viharos sebességgel épülnek be a fegyverrendszerekbe, öt-tíz-tizenöt éves tervek készülnek a hadügyminisztériumokban, a kutatóintézetekben, a nagyüzemekben. S ha egy gépezet egyszer megindul .. . E

zért lenne sürgős és ésszerű a megállapodás. Mindenekelőtt a jóakarat megnyilatkozásaként és a legveszélyesebb folyamat, az atomfegyverkezés megállítására a kísérletek megszüntetése. Moratórium, majd a teljes tilalom. Moszkva egy esztendővel ezelőtt jelentette ki, hogy Hirosima évfordulójától nem végez több atomrobbantást. A határidőt a Szovjetunió meghosszabbította, abban a reményben, hogy az amerikai fél is követni fogja a példát. Ha valami erre ösztönöz, úgy ez Hirosima emléke. Tatár Imre Millió gyertya fénye Negyvenéves történet. Au- áldozatok emlékére augusz- emberiség legfenyegetőbb gusztus 6-án Paul Tibbets tus 6-án kis gyertyákat betegsége a nukleáris hávezette bombázógép egy ja- gyújtanak. Sárga, piros, kék ború veszélye, pán város fölé érkezett, ami- lampionokban, egyszerű hakor megkapta az utasitást. jócskákban, fadarabokon Bombázhatja a várost. A úsztatják a folyón, célpont Hirosima volt. Ezt a Japánból indult haAz azóta dokumentumfii- gyományt a világ orvosait Gyerekek! Barátaitokkal, a Magyar Úttörők Szövetségével együtt így próbáljátok figyelmeztetni az embereket mekből jól ismert vörös egyesítő Nobel-békedíjas f"gusz^s 6"a üzenetére! A „ laborokban, vagy az otthonotokhoz közeli folyókon szervezzétek meg szüléitekkel, gyermekvezetöitekkel, felnőtt társaitokkal együtt a gyertyaúsztatást. Így Ti is segítői lehettek az orvosmozlyóba menekültek. Sokan ott dozatokgrt sok gyermekkel Sa'omnak a teke megörzéis lelték halálukat. Azóta a és a felnőttekkel is meg seDen es veaelmeDen túlélők, s azok gyermekei az tudja értetni azt, hogy az Cz. J. füstgomba félelmetes árnyé- Orvosmozgalom a Nukleáris ka eltakarta a Napot, és ez- Háború Megelőzéséért fonren és ezren nem is láthat- tosnak tartja, és felhívást Iák már sohasem. küldött szét a világ minden A hirosimai atombomba táján élő gyermekek részérobbanása utáni tűzvihar*re. E jelképes tisztelgés, elöl az emberek az Ota fo- megemlékezés az ártatlan álKerti dalok Második strófa: A bűnbeesés A déli órákban Madridban megbeszélést tartott Jósé Barrionuevo spanyol belügy- és Róbert. Pandraud francia biztonságügyi miniszter. Tárgyalásuk homlokterében a terrorizmus elleni küzdelem több gyakorlati intézkedésének összehangolása állott. Áttekintették a közös határ ellenőrzésével összefüggő teendőket is, és megvizsgálták, milyen további lépések szükségesek a két ország részéről a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztas, valamint a -csempészés visszaszorítására. Kedves, jó barátom, hivatása szerint patikus, elcsalt a domaszeki kertjébe. A szokásos szeszszel mentem: főzök majd egy pompás cigánypaprikást, s elfroccsözünk, elhempergünk a pázsiton. Kell egy kis nap is, mert a neontól nem barnul az ember. S újra el lehet szórakozni egy kedves bolondon, aki délutánonként nyargal a homokra, izzad, s otthon leroskad a fotelba egy izzasztó ásás után. Hanem ez a kert olyan volt, mint az Éden. Selymes fű, mutatós rönkasztal, kényelmes padokkal, csinos kis faház és mellébarkácsolt hűs pince, benne zamatos rizlingborok, őszibarackból párolt pálinka, és körben őszibarackfák, több sorban, szinte földig hajló, megterhelt, gyümölcstől kacér agakkal. Két arany kis puttó, kottából daloló madarak, bojtos felhők . . Ilyen idill csak az ókori költészetben van: „lm egy kis hűs borocskát a zöld gyepágyra tettem ..." Megcsodáltam a vízellátó szerkezetet, kedvem támadt gyümölcsöt szedni, s egyszeriben kíváncsi lettem: Hogy lehet ilyet venni, varázsolni, mi a titka, mennyi szakértelem kell hozzá. hol tanulta, ki oltotta be ... effélékkel piszkáltam, neki pedig volt türelme buta érdeklődésemhez. Azelőtt sose csinálta, de vágyott a természet közelébe és belekapott. Könyvekből tanulta, szomszédoktól kérdezte és leste, a maga kárán jött rá. És mesélt, minden fáról, földieperről, málnabokorról, építkezésről, csendről, nyugalomról, fizikai felfrissülésről. Tudom, teljes bizonyossággal tudom, hogy akkor és ott történt meg a bűnbeesés. Én, aki azelőtt egy jóindulatú es lágy szót soha nem ejtettem erről a szenvedélyről, s jószerivel végig sem hallgattam senkit, ha ilyesmiről énekelt — elkezdtem érdeklődni, nemhogy valami lenéző derűvel, de izgatottan kérdezgettem. Felit, negyedit se értettem szakszerű válaszainak, de már osztódtak bennem a fertőzés spórái. Feleségemre néztem, lányomra pillantottam: láttam. ők is utaznak velem. Másnap könyveket hozott a barátom (még máig sem adtam vissza őket), díszcserjékről, örökzöldekről, gyümölcsfákról, szőlőkről, veteményesről, és elkezdődlek a családi beszélgetések. Hát szóval: ez igen... ez kert... valóságos oázis . .. egy ilyet.., egy ilyesfélét azért érdemes volna megcélozni.. .• mert azért le gyünk őszinték: irodából irodába, értekezletről értekezletre, kocsiból fotelbe, fotelból másik fotelbe, egyik cigarettát a másik után — ez így nem mehet. • Másrészt meg: van ugyan lakóterületi kondicionáló, van szauna, uszoda, lehet futni,- tornázni, de ahhoz különleges elszántság kell. Azzal a falusi szeméremmel, amellyel mi nőttünk, nem lehet megjelenni sem a „naccságák" fogyókúráin, sem az „urak" hajnali úszópartiján. Nálunk senki sem tornázott és senki sem fogyókúrázott. Lehetett szántani, kaszálni, ásni, fát vágni, árkot ásni, lovat patkolni. cipekedni, de ha valakit egyszer megláttak volna az udvarában, amint gimnasztikázik, bizonyosán elmorzsoltak volna érte egy imát, talán attól visszatalál a normális, becsületes. tisztességes emberek világába. Napozni is illetlenségnek számított mindig a mi környezetünkben. Kifeküdni és perzselődni — nyílt paráznaság. A nap akkor is süti az embert, ha valami értelmes dolgot művel alatta. És lehetséges, hogy az orvosok se csupán fizetésért fecserésznek annyit egészséges életmódról, mozgásról, szabad levegőről, s nem csupán agitációs szándékkal emlegetik korunk betegségeit, a szív- és érrendszeri zavarokat, a mozgásszervi megbetegedéseket, az idegi megpróbáltatásokat? Álljunk csak a mérlegre! Te is, Te is! Te gyönyörű Jézus! Ennyi fölöslegből kitelne egy negyedik ember! Jött aztán még valami. Csak a magam gondolatmenetét. dadogom el. Így okoskodtam, most már mindenképpen azzal a vírussal fertőzötten, hogy bután- éltem eddig: Jól van, öreg,, amíg aktív vagy, talán elleszel a hivatásoddal, leköt, elfáraszt, kielégít. De ha még parat fordul a naptár, s érdemeid elismerésével .. . Amilyen rövid most a nap, olyan hosszú lesz akkor! Nézd csak az öreg Kovásznait! Az öreg ember keveset alszik, hatkor már kiveti az ágy. Fölébred, megfőzi a kávét, lecsoszog a boltba. Megveszi a kis kakaót, kiflit, fél hétig elmajszolja. Akkorra meghozzák az újságokat. Átnézi a gyászhíreket is (nincs-e benne?), kimérgelődi magát, hogy milyen egyformák a lapok, anyóval megbeszéli, mit főzzenek aznap (remélve, hogy valamiért le kell még „ugrani" a piacra), s ha onnan megjön, még mindig csak fél nyolc. Végigporszívózza a lakást, olvas egy órácskát, kilenckor lesétál a korzóra nyakkendősen, hátha összeveszhet valakivel, de fél óra múlva otthon van, mert megtudja, hogy Bernát komáját bevitte a mentő a klinikára. Újra olvas egy kicsit, de fárad a szeme, elszunnyad. Mit részletezzem' Kikerekedik a végső érv: mire a postás hozza a fizetést, igenis kell egy kis kert, ahol majd elszöszmötöl az ember. A kertbe kis szőlő, a pincébe könnyű homoki borocska, veteményes ... — Te, Anya! Mire mi nyugdíjba megyünk, éppen beáll a kert! — mondja, a gondolatmenet végére érve. És Anya először kerekített szemekkel és kis görbe mosollyal ránéz, mi van ezzel az emberrel, aztán a csodálkozás lágy megértésbe simul az arcán, s így válaszol: — Tudod, én is elgondolkoztam már ezen. Hát nézz valami kertet! Ezzel aztán elindul egy huncut kis mese. Sz. Simon István J tv«» (Folytatjuk.)