Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

33 Kedd, 198G. augusztus 5. Lesz-e békesség a Göndör soron ? Jól emlékszem rá, senki sem örült a rókus—móravárosi főgyűjtőcsatorna építésének idején, hogy utcákat túrtak fel, hosszú ideig lehetetlen volt autóval beállni kinek-kinek a saját udvarába, garázsába, esős időben még a járdákat is elborította a sár. Aztán egyszer csak betemették a munkaárkokat, jól-rosszul elegyengették az úttestet, újra kizöldült a fő, s az évek elhomályosították az épitkezés okozta káosznak az emlékét is. Ha akkor panaszkodott (volna) valaki, nem kaphatott más választ: némi egyéni, kisközösségi áldozatra és túrelemre szükség van, ha száz, ezer, százezer másik ember érdeke úgy kívánja. Ha nem akarjuk, hogy a belvárosi Tiszaszakasz Szennyezettsége... a városrészek talajvízszintje... Évek teltek el. A Tisza vízminősége, a csatornázás hiányosságai, a közlekedés lehetetlenségei ezeregy más helyszin történés ürügyén voltak szóbeszéd (és újságcikkek) tárgyai ebben a városban. Most itt van egy újabb alkalom.. önmaga keretei közt,' azaz a megszólitástól az aláírásig terjedő két gépelt oldal terjedelemben igen tisztes hangvételű olvasói levél van a kezemben. A féltés szól minden sorából: írója aggódik — a település- és közegészségügy jegyében — a szillér—baktói főcsatornáért, a Göndör sor lakóinak nyugalmáért, a betorkolló utcák nyílt árkainak esetleges telítődéséért, s a petőfitelepi mély fekvésű telkeken a talajvízszint emelkedése miatt. Mint írja, a főcsatorna és a Göndör sor úttestje közötti sávban „nem tudom, kinek az engedélyével, de az biztos, hogy az itt élő lakosság megkérdezése nélkül, alapvető egészségügyi erdekeinek figyelmen kívül hagyásával. egy évvel ezelőtt garázsokat kezdtek építeni ... A körtöltéssel párhuzamos zöldövezet a város tüdejének számított már akkor is, amikor a levegő nem volt ennyire szennyezett, mint jelenleg. Tarján levegőjét is ez az erdősáv frissíti fel." A levélrészlet befejező mondatánál álljunk meg egy pillanatra. Felcsigázott érdeklődéssel megtudakoltam, vágtak-e ki fát a Göndör sori garázssor helyén, igazán „foltos" lett-e a város tüdeje. (Ha ugyan annak számit egy elhanyagolt, gazos közterület!...) Nos, nem volt irtásra szükség — mint hallottam —, az emiitett útszakasz mellékének jót tett a tereprendezés. (Ha az ma még nem is nevezhető tökéletesnek ...) * Az is felmerült levélírónkban, hogy „a garázsokat oly közel építik a kanálishoz, hogy ennek következtében lehetetlenné válik azt tisztítógépekkel megközelíteni." Gondolom, erre a választ a vízügyi szakemberek adhatják meg, s ha hozzájárultak a garázsszövetkezet építkezéseihez, nyilván végiggondolták, hozzáférnek-e a csatornához. „Amelyet van, aki szemétlerakóhelynek tekint..." — ehhez nincs mit hozzátenni, ez tény és vitathatatlan. A garázsoktól függetlenül. „Az új garázstulajdonosok a csatornázás megoldatlansága következtében — a kocsimosással keletkező szennyvízzel — a kanálison keresztül a Tiszát is szenynyezik." Ezt a kérdést is továbbadtam, íme a válasz: közterületet, csatornaközeiben, vagy -távolban, mindegy, tilos szennyvízzel piszkítani, márpedig a kocsimosásból származó lé szennyvíznek számít. Szabad, vagy nem, kocsit azért lehet, hogy mosnak majd a garázssoron. S akkor? — kérdeztem tovább beszélgetőpartneremet a városi tanács építési osztályán. A közterület-felügyeletnek — egyebek között — arra is van jogosítványa. hpgy eh-e figyeljen, illetve a rendszám alapján azonosított" tulajdonosokat rábírja a kocsimosási szokások feladására. A levélíró még tovább ment: a városrész talajvízszintjének emelkedését, az ingatlanokon levő derítők gyors telítődését is a garázstulajdonosok nyakába szeretné varrni. Ami — s erről is szakembert kérdeztem meg — képtelenség. Ha száz liter víz fogy is el egyegy autótakarításkor, még akkor is elenyésző a menynyiség egy-egy társasház, magánlakás napi átlagos vízfogyasztásához képest. Nos, akkor marad még egy kérdés: mi lesz Petőfitelep csatornázásával? Értesüléseim szerint a műszaki megoldás módozataiból, a távlatokban megvalósítható elképzelésekből nincs hiány — ám az biztos, hogy valamiképpen össze kell vonni majd a lehetséges pénzeket. Társulásra, önerős összefogásra lesz szükség Petőfitelepen (is) ahhoz, hogy ne legyen igaz a levélíró feltételezése: „ha a csatornázást a garázsépítés fontossága mögé helyezik, akkor mi itt hamarosan megfosztódunk a fürdés lehetőségétől." Aggódom: eddigi mondataim szándéka nem fordul-e ellenkező irányba, nem tunik-e majd úgy, hogy mindenképpen a garázsépítők szavazóládájába dobom be a voksomat. Pedig csupán arra szerettem volna ráirányítani a fig -elmet, hogy érveket és ellenérveket egymással szembeállítva lehet csak vitás ügyekben tárgyilagosnak maradni, döntést hozni. Afféléket, hogy: a Göndör soriak nyugalmát most nyilván megbolygatta a megnövekedett gépkocsiforgalom. S ennek ellenében azt, hogy a körtöltés túloldalán, Tarjánban, Felsövároson élők nyilván nem ságváritelepi garázsépítéshez adják ^ pénzüket, hanem lakásukhoz közelebbihez. Es az sem tekintendő luxusnak, hogy mindenki óvni-védeni szándékozik autóját. Ez is egyfajta érdek ugyanis — és nemcsak egyéni! Mármost ne várja tőlem senki, hogy pro vagy kontra állást foglaljak. Elsétáltam a Göndör sorra a minap. Egy helyen láttam kocsimosásból eredeztethető víztócsát, s két garázsajtót találtam nyitva, nyaralni készülődtek a garázstulajdonosok. Qk, nyugtattak meg, békességre vágynak a környékbeliekkel. Pálfy Katalin Többletexport a Dunai Vasműből A Dunai Vasmű az első félévben eredményesen teljesítette dollárelszámolású exportját, így lehetősége nyílott arra, hogy a második félévben terven felül 6 és fél millió dollár összegű exportot vállaljon. A többletexportot főként hengerelt áru teszi ki, ezért az acélgyártóktól 40 ezer tonnával több terméket várnak, a hengerészeknek pedig tartaniuk kell a havi 115 ezer, tonnás hengerlési szintet. Fontos feladat még a hulladékfelhasználás mértékének javítása, valamint megfelelő arány kialakítása a Sieméns—Martin és a konverteres acélgyártás között. A kohászati kombinát huszonöt nyugati, közel-keleti és tengerentúli országba szállítja termékeit, s megemelt terve alapján az exportból származó árbevétele több mint 3 milliárd forint lesz az idén. (MTI) Műtét altatás nélkül Az agyat tápláló főütőéren ma már helyi érzéstelenítéssel végeznek műtéteket a moszkvai Visnyevszkij sebészeti intézetben. Általában az ilyen jellegű műtéteket altatással végzik. Az altatástól való elállás lehetővé teszi. hogy a műtét közben is áilandó kontaktusban legyenek a beteggel. Itt a befőzési szezon Á kereskedelem fölkészült Reneszánszát éli a gyümölcsök, savanyűságfélék otthoni tartósítása, mind több háziasszony gondoskodik ilyen módon — nagyrészt anyagi megfontolásból — családja téli szükségleléről. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint cseresznyéből az idén a korábbi évekhez hasonló, átlagos menynyiséget és minőséget kínáltak a piacokon. Meggyből kevesebb termett, mint az elmúlt évben, elsősorban azért, mert a meggyfák virágzásakor nagyon hűvös volt az időjárás. Ugyanebből az okból sárgabarack is kevesebb termett, s mindkét gyümölcsára magasabb, mint a tavalyi volt. Az őszibarack szakaszosan érik, a korai fajták ezúttal olcsóbban voltak kaphatók, mint tavaly, a befőzésre jobban alkalmas később érő változatok ára azonban magasabb. Alma már most is többféle kapható, jó minőségben, de a befőzés szezonja ebből a gyümölcsből csak ősszel lesz. A szilvatermés jónak ígérkezik, az ellennivaló fajták a következő hetekben kerülnek a piacokra. Szabadföldi uborkából az idén sok van, jó a termés, a savanyúságokhoz alkalmas nagyságokból is bőségesen válogathatnak a háziasszonyok. Az ár is kedvező : 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly volt. Az elmúlt évinél ugyancsak olcsóbban kapható a lecsóhoz szükséges paprika és paradicsom, s a mennyiség is elegendő.' Ha az időjárás kedvez a termésnek, egészen őszig viszonylag olcsón tehető el a lecsó. A tartósítószerek közül még mindig sokan használják a szalicilt, amit azonban a szakemberék nem ajánlanak, mert ha túladagolják, ártalmas lehet az egészségre. Célszerűbb a gyógyszertárakban recept nélkül kapható benzoesavas nátrium, amelynek nincs káros hatása. Ebből a szerből egyharmadával többet kell a befőttekre tenni, mint a szalicilból, s bar az eltett gyümölcsök és zöldségek leve kevésbé lesz átlátszó, élvezeti értékük nem romlik e szer használatától. A kereskedelemben kaphatók olyan keverékek is, amelyek különféle gyümölcs- és zöldségízesítöket, s egyúttal tartósítószereket is tartalmaznak. Használatuk még nem elterjedt, igaz, áruk is magasabb a hagyományos szerekénél. Az Amfora Kereskedelmi Vállalat az idén az elmúlt évinél 20 százalékkal több befőttesüveget, hoz forgalomba. Ez összesen 2,5 millió üveget jelent, a korábbinál több, összesen öt méretben a 7 deciliterestól az ötliteresig. Az ötliteres üvegek kivételével valamennyi méretühöz árusítják a légmentesen záró fémfedelet is. Ezek könnyen kezelhetők, és megóvják a befőtteket a kiszáradástól. Az üvegeken és fedőkön kívül szinte valamennyi befőtt megjelölésére öntapadó címkéket is forgalomba hoztak. Kétéltű autógumik Cegléden, az új szennyvíztároló medenee rézsűvédelménél új eljárást alkalmaznak. A medence tizczer négyzetméteres belső felületét csaknem húszezer, használt, szétvágott autógumival védik a hullámzás rombolása ellen. A partszakasz alá pedig terfilszövctet raktak, amely alatt szellőzhet a talaj. Ezt a módszert már kisebb vízfolyások, halastavak partvcdclmcnél eredményesen alkalmazták Pénzfaló agyalgók ? E

gyszer volt. .. Sajnos, nyugodtan lehet kezdeni a mesék szokásos első két szavával az alábbi, igaz történetet. Tehát! Évekkel ezelőtt, az egyik agráripari egyesülés számítástechnikai csoportja országos hírnévre tett szert. A szarvasmarha-tenyésztésre és a takarmányfelhasználás optimalizálására dolgoztak ki programokat. Országszerte több gazdaság vásárolta meg és alkalmazta nagy sikerrel ezeket a rendszereket. A növekvő gazdálkodási eredmények láttán, a legtávolabbi megyékből is hallatszottak az egymást túllicitáló dicséretek. De a program megalkotói számára a nyilvánvaló eredményesség még a létbiztonságot sem hozta meg. Megítélésükben „kenyéradó gazdájuk", az agráripari egyesülés, három részre szakadt. Vagyis, a tagoknak a harmada elégedett volt teljesítményükkel. A második harmad nem nyilvánított véleményt és nem vásárolt VT—20-as számitógépeket, amikkel ők is használni tudták volna a szellemi terméket. A harmadik harmad pedig kifejezetten ellenséges volt. A csapatot pénzfaló agyalgók gyülekezetének minősítette. A hangadók számára nagyobb vicc elképzelhetetlen volt annál, hogy számítógép kerüljön a tehénistállóba, és az szabja meg az állatgondozónak, mikor, milyen fajta és mekkora mennyiségű eleséget öntsön a Riska, Piros, Zsömle és társai elé az etetőbe. Jöttek az aszállyal is súlyosbított, nehéz évek. Egyre nehezebb volt a gazdaságok összeszűkült pénztárcájából kipréselni az agráripari egyesülés fenntartására vállalt kvótát. Az irányító tanács elszánta magát egyes részlegek leépítésére. A közömbösöket most nem volt nehéz meggyőzni a pénzfaló agyalgók gyülekezete munkájának feleslegességéröl. A csoport vezetője, az eddigi eredmények főrészvényese, egy csapásra összeférhetetlen munkatárssá vált. Persze, temperamentuma, hirtelen természete nem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Évek óta küzdött a szembehelyezkedőkkel az elektronika elfogadásáért. Közben — elkeseredettségében? — nem egyszer erős szavakat is használt. A vezetők most ezekre a sérelmekre is visszaemlékeztek. A feleslegessé vált csoportvezető könnyen talált új feladatokat és új munkahelyet. Igaz, olyat, ami nem szívügye. Az agráripari egyesülésnél is maradtak a számítástechnikához értő emberek. Ketten. Nem alkotó elmék, hanem hozzáértő alkalmazók. Az előző esetleírásban azért nem neveztem meg konkrétan a szereplőket, mert úgy éreztem, az egyedi esetnél többről van szó. A közvetlen közelmúlt — és részben a jelen! — egy tipikus jelenségéről. A nehéz helyzetbe, pénzügyi veszélybe került gazdálkodók könnyen szabadulnak meg — akár szervezetkorszerűsítés címén — a kutatást* tudományos, esetleg csak laboratóriumi termékkorrekciós munkát végző egységeiktől. Hiába emlegetik úton-útfélen az önállosodás fontosságát, ilyenkor a gondolkodásban felötlik a régi mechanizmus is. A helyben elmaradó kutatási eredmények talán pótolhatók valamilyen központi forrásból. Segít egy társvállalat vagy a minisztérium, hogy jutányosán hozzájussanak egy létfontosságú tudományos eredményhez. Hallottam már olyan véleményt is, hogy: „Minek nekünk a sok-sok újdonság, elegendő, ha bővében vagyunk a bérmunkának " Nos, ne feledjük. a licencvásárlás, az átvett termékek gyártása és a bérmunka csupán reprodukciós tevékenységet jelent. Ez a termelés fejlettségének — mondjuk ki! — alacsonyabb szintje. Igazi respektje és ára (!) az alkotó munkának, a mások által még nem gyártott, értékes újdonságoknak van. S hogy ilyen termékek továbbra is legyenek, sőt szaporodjanak a hazai gazdaságban, azért áldozni kell. Központi erőforrásokból és vállalati alapokból is. Mennyire örültünk a hetvenes évek közepén, hogy hazánkat elkerülte a világ gazdaságát megrázó válság. Hittük, hogy a gondok az országhatárokon megállíthatók. Amikor rádöbbentünk a nehéz valóságra, a temérdek ránk szakadt tennivaló közben mintha elfeledkeztünk volna a régebbi és a közelmúlt történelme által többszörösen bizonyított igazságról: a nehéz éveknek a konjunktúra idejére való felkészülés időszakának is kell lenniük. Ekkor szinte elengedhetetlen maximális teljesítményre ösztönözni a gyakorlathoz közel alló tudomány műhelyeit, hogy az éledő kereslet jelenUezésekor legyen mivel vevőket nyerni. Ma már nyilvánvaló, hogy nemcsak a gazdasági megpróbáltatások időszaka érkezett el később hozzánk, de a fellendülés kezdetén sem voltunk előnyös helyzetben. Sőt... Kétségtelenül szaporodtak az utóbbi években a termékfejlesztésre és az ésszerű műszaki fejlődésre fordítható központi források. De a kemény taktikai harcot folytató vállalatoknál általában apadó fillérek jutnak a tudományra, új konstrukciók fejlesztésére, a jövő megalapozására. Kétségtelenül ennek a ténynek a legfőbb, sokáig nem 'tartható oka az eredményből elvont igen magas hányad. A pályázati rendszerekkel elnyerhető innovációs alapokon keresztül a megtermelt jövedelemnek a központi gazdaságirányítás által szabályozott, ellenőrzött újraelosztása valósul meg. Sürgető szükség van a bizalomra. Arra, hogy minden szinten elhigygyék: az eredményeket éveken át produkáló vállalati vezetés képes arra, hogy az (esetleg) rendelkezésére álló pénzeszközöket jó helyre fektesse be, jól forgassa. A sorozatban „betliző" vállalatnak pedig végre el lehetne engedni a pénzért nyújtott kezét. Persze, vállalni kell az ebből a döntésből adódó konfliktusokat! Keresni ezek megoldását nem lesz elodázható feladat. A történelem törvényszerűségeit vizsgálva, a megoldásukban a legnagyobb segítség az elméleti és a gyakorlati tudományok hazai eredményeire is alapozott, erősebb, produktívabb gazdaság lehet. P

ersze; a már meglevő tudományos újdonságoknak, sőt egyszerű újításoknak a sorozattermékké válásáig tartó útja ma meglehetősen göröngyös. A változtatásokra ezen a területen is sürgető szükség van. De ez már egy másik „mese" témája lehet... Bőié István J