Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
3 < Hétfő, 1986. augusztus 4. A Sárga — nyáron A Sárgának varázsa van. Most különösen, hogy az idén nem látogatta meg a Tisza az üdülőházak portáját. Bezzeg egy évvel ezelőtt siralmas kép fogadta a látogatót. Az üdülőtulajdonosok nem pihenéssel töltötték idejüket, hanem a vastag iszapréteg elhordásával, a házak tatarozásával, véget nem érő takarítással. Mire elkészültek, észnevétlenül rájuk szakadt az ősz. Aztán eltelt egy kis idő, már rozsdásodtak a falevelek a Sárgán, amikor Molnár Imre elnök összehívta a segítő partnereket azzal a céllal, hátha sikerül valamit kisütniük és a kritikus határig megmentik a víztől az üdülőtelepet. Eltelt egy év. Most forró leheletű nyár tombol a Sárgán. Mosolygósabbak, barátságosabbak az emberek, mint tavaly. A mini kertekben pirosodik a paradicsom, dagadnak a paprikák, a zöldségfélék üde zöldje az életkedv egy-egy dobbanása. Bográcsokat aggatnak az állványokra, pörköltek illata étvágyat gerjeszV Pivon József és Madarász László az épülő üdülő betonalapját locsolja félóránként, közben szünet nélkül ugratják egymást. — Mindketten tiszakécskeiek vagyunk — kezdi a beszélgetést Pivon József, majd így folytatja: — Sok haverunk él Szegeden, ráadásul mindketten megszereltük a Sárgát. A szép város kis gyémántja ez az üdülőtelep. Sok hiányosság van még, de ezek véleményem szerint néhány éven belül kiküszöbölhetők. Ehhez persze szükségeltetne egy olyan „gazda" is, aki magára vállalná a terület gondjait, és anyagilag is segítené a hiányosságok megszüntetését. Az üdülőtársulat irodájában Molnár Imre elnök ellenőrzi a tagdíjbefizetést. Az elért eredmények felsorolásával kezdjük a beszélgetést. — A társulat kivágatta az elöregedett fákat, helyükre új csemetéket ültetett. A strand közelébe ivóvizet vittünk ki, nyilvános telefonfülkénk van és a postánál elértük azt, hogy aki kéri, a Sárgára kikézbesítik a levelet, kihozzák az újságokat. Több éves munkával kialakítottuk a töltés, melletti hátsó utat, de nem fejeztük be, hiszen még a kátyúk betöltését el kell végeznünk. Folyamatosan felszámoljuk azokat az üdülőtelkeket, amelyek rontják a képet, évek óta elhagyatottan állnak. Ügyelünk arra, hogy a szemét ne gyűljön össze, folyamatosan elszállítjuk a gyűjtőhelyekről. — El kell ismerni, hogy sokat fejlődött a Sárga. Ma már 384 tagja van az iidiilötársulatnak. Az évek óta meglévő hiányosságok azonban nemhogy fogynának, de állandóan visszatérnek. A tagok 400 forintot fizetnek évenként, ehhez jön néhány üdülőtelek eladási árából befolyt pénz. Ha összeszámoljuk, mindjárt igazzá válik a sportközmondás „kis pénz, kis foci", vagy P. Cs. F. kollégám egyik nagy mondása; a „szegény ember kenyere: a tenyere". — Igy igaz, hiszen a gondokról mi is tudunk. Kilincselünk ismeretségek útján próbálunk enyhíteni a gondokon. Induljunk el a Kiskőrössyhez vezető lejárattól. Borzasztó állapotban van. Legalább 500 köbméter zúzott kőre lenne szükségünk. A zsilip felülvizsgálata még nem történt meg, reméljük az Ativizig betartja ígéretét. Hétvégeken legalább ötezer ember napozik, fürdik, pihen a Sárgán. Nincs nyilvános WC, orvosi ügyelet! Elkelne a sétálóutcákon néhány közlekedési tábla is. Nincsenek mozgóárusok, alkalmi büfék és még egy nyilvános (távhívásos) telefonfülke mindenképp elkelne. A gondokat, hiányosságokat ismerik a társulat vezetői. Mondhatná bárki, ha ismerik, miért nem változtatnak rajta? A Sárga közterület. Ha bármit kérnek, magánterületnek számít. Éppen ezért vagyoni biztonsága sem megoldott. Csak elvétve lehet találkozni járőröző rendőrrel. Jogköre sincs a vezetőségnek, így nem is gyakorolhatja azt. Az intézőbizottság mellé agilis, a Sárgáért plusz munkát is vállaló emberekből kell kialakítani egy „csapatot" és az illetékesektől megkérve jogkörökkel felruházni! Szávin Béla a Sárga rendésze; — Nagy megnyugvást jelentene számunkra, ha a rendőrséggel sikerülne olyan megállapodásra jutnunk, hogy alkalmanként járőrök cirkálnának az üdülőtelepen. Sok a tennivaló még a Sárgán. Sokat kell még kilincselni, telefonálni, segítő barátokat. felkutatni. Legelőször az üdülőtársulat státu sát kellene stabilizálni, mert bármennyire is elfelejtették • ez idáig a Sárgát „átminősí teni", nem kezelhetik az intézmények, a város magán területnek. Éppen a köz érdekében! Bagaméry László Pilóták „Tökéletes itt a rend: minden mozdulat megszabva, mint egy balettban. A gépnek megvan a maga pontos helye a hangárban, mint ahogy öt perc múlva meglesz az égen. Utja éppoly alaposan kiszámítva, mint egy hajó vízre bocsátása. Hogy viharok, ködök, tornádók ellenére, s a rugók, szelepek, az anyag ezer és ezer kelepcéje ellenére utolérjék, elhagyják, túlszárnyalják a gyorsvonatokat, expresszeket. teherhajókat, gőzösöket!... Milyen jól rendbe rakott világ ez ..." (Saint-Exupéry) — Mikor láttátok utoljára Szegedet? — Másfél hónapja? — Hol a legszebbek a lányok? — Itt, a „Béke" úszóházon. — Ahány kikötő, annyi nő... — Régen nem igaz. Nyugodtak lehetnek a feleségek. Három-négy óra jut egy-egv kikötőre: vásárolni, pihenni, szétnézni. Oldd meg közben az udvarlást, ha tudod. Komárom, Bécs, Passau, Hegensburg — egyvágtában. — Ügy látom, az ember bírja, de a motor? — Csak a vámvizsgálat alatt áll. Inotán tankol a hajó: 8 vagon gázolaj, másfél vagon víz... és a hajó megy. Csak azt a hajóst tisztelik, amelyik úton van. Ha „sumákol". pihen, hamar félredobják. A hajó sosem lehet hibás. — Mit kell tudni ahhoz, hogy elkormányozzon valaki egy ekkora monstrumot? — Jó pár évet kell a fedélzetet mosni, sikálni, mire valaki a kormánykerék mellé kerülhet. Ez nem bicikli, hogy felborulsz, felállsz, és tovább mész. Elég egy rossz mozdulat, és a rakományt megette a fene. — Van különbség a régi, meg a mai kormányosok között? \ Vízen, földön, levegőben Eltűntek a hattyúk A 45-ös buszról az utolsó hattyasi megállónál, az Óbébai sor és a Vaskapu utca sarkán szálltam le. Példás házikert- dicséri, jó művelőjét. Pór lépésr.e ettől átjáró a Holt-Tiszán.. A túlpartján kiskertek, tavaly vehették tartós használatba. Napraforgók mosolyognak a szomszédból át. E terület már Gyálarét, közelsége miatt mégis idevalónak érzem. A holtág vizének nyugalma sértetlen természetet idéz. A gyakorlat viszont más: tudomásom szerint szennyezett •az állóvíz. Kár érte. Gyermekkoromra emlékeztetett a békalencsés víz, arra az időre, amikor órákat horgásztam itt. Vajon hoi vannak már azok a törpe harcsák? Miként az angolna megtalálja az óceánt, a jó szerencsém kocsmához visz. Ismeretlen vagyok a vidéken, még csak az ivókat jellemző biciklik sem voltak egymásra hányva az utcán, mégis ráakadtam a Hársfa sörözőre. A talponállóban ketten voltak, az „emeleten" három biliárdasztal. Békés szombat délelőtti szieszta. Az udvari bejáratnál szerény táblán akadt meg tekintetem: Áfész, Savanyítóüzem. Na fene! Ki hitte volna, hogy itt ilyen is létezik. Az udvaron hatalmas műanyag hordók garmada, bömbölő magnó, két hölgy a kádban és egy fiú mellettük. Egyszerre mondtuk: Csókolom. (Nem tudom megítélni a mai lányok korát.) Kiderült, most járták ki az áltaHattyas. a Tisza és a Holt-Tisza, valamint a rendező pályaudvar határolta terület. Alacsony fekvése miatt vízállásos vidék volt, s a szóbeszéd szerint sok hattyú élt erre. Klebelsbergtelep néven emiitik 1964-ig. Akarták 1950-ben Rákositelepnek keresztelni, de ez elmaradt. Választópolgárainak száma 1390. Iskola, óvoda (már 1930-ban volt. most újat is építettek) a Rendező tér sarkán található. Ugyanitt húsbolt, könyvtár, orvosi rendelő és a „Bocs" presszó. Templom, focipálva, nem épült, épül viszont Szeged új kikötője a Ballagi-tó és az élő 'Tisza között. A tóról annyit: már 1747-ben említik. A város 1839-ben Zsótér Jánosnak, a jómódú hajós gazdának adta bérbe 32 évre, hogy ármentesítse, de 1852-ben visszavonta, és Fotti Jánosnak juttatta, aki befejezte a vízmentesítést, s így 4—600 szögöles parcellákat oszthattak. (A visszaemlékezésben Péter László: Szeged utcanevei cimű műve segített.) lánost, nyári munkát vállaltak. — (Mit értsek azon, savanyitóüzem? — Azt, hogy savanyúságot csinálunk. Most uborkát mosunk, aztán ezeket leöntik sós vizes-benzonátos-ecetes lével. — Hol tanultok tovább? — (Nem mondjuk meg. — Szabad a neveteket? — Nem. Egyértelmű válasz. Savanyú képpel 'ballagtam tovább. A Vaskapu utcában Zöldért-üzlet. Takarítják, zárás előtt csak a két „boltos" serénykedik. — Menjen a főnökhöz, én csak eladó vagyok — szól így egy szőke (jaj, vigyáznom kell az életkorral) ... kisaszszony. Az üzletvezető „kasszát" csinál és keserűen magyaráz. — Nem régen kaptam ki írásban, mert hétfőn nem volt friss kenyér és tej. De kérem, szinte lehetetlen megsaccolni, mennyit rendeljek. Ha jó az idő, a kiskertesek sokat vesznek a hét végén. Mondja, honnan tudjam, süt-e majd a nap szombaton? Nem bántok senkit, de ha „berendelek", küldhetem vissza a fölösleget. Láttam a feljegyzést: gyakran 90—120 liter tejet ad vissza a szállítónak. A telep másik üzlete most szabadság miatt zárva, s azt sem tudni, a vevőkör átjön-e ide. S az egyenlő a kudarccal, ha bezár a gyálai bolt is. Verseci utca 3. Két kisgyermeket csalogat egy aszszony a forró napról a hűvösbe. Bemutatkozunk, ő Diószegi Istvánné. — Nézze ezt a két gyönyörű gyereket. ' Én nevelem őket Maga hivatalos ember, megérti, a menyem elhagyta ezeket a csöppségeket. Anynyit kértem csak, hogy a családi pótlékot nekem adják, kevés a pénzem, egyszerű munkás vagyok a szalámigyárban. az öltözőre vigyázok. A férjem is ott dolgozik, ő gépkezelő. Ugye segít? Hazaér a családfő. Gyakran szombaton és vasárnap is dolgozni kell. Ö mondta el, hogy 18 éve költöztek ide, mert aránylag olcsó volt a telek. Nem panaszként, csak „úgy" felemlítette, amit már máshol is tapasztaltunk. — Nézze ezt az utcát. Pár éve megcsinálták kohósalakkal, aztán fölvágták gáz miatt, kijavították, most felvágták a víz miatt, úgyahogy helyreállították, de ezután tervezik a csatornát. Nem pénzfecsérelés ez...? Vasutastelep volt hajdan. Karnyújtásnyira a Kisvasút utca a Váltó utca 1-től. Itt lakik Tücsök Imre, a telepen még fellelhető vasutasok közül egy. — A kisvasúinál kezdtem pályamunkásként, átmentem a „nagyobbhoz", ugyanilyen beosztásba, de csináltam én mindent a MÁV-nál. Végül felvigyázóként mentem rokkantnyugdíjba. — Nem sajnálja a madzagvasutat? — De, hiányzik, megszoktuk. Ha jött, tudtuk, hány óra körül jár az idő. Része volt az a telepnek. — Mivel tölti szabad idejét? — Kertészkedem. Acs Sánta Sándor — Ég és föld. A jó kormányos igazából a parancsnok fölött áll. Ezerkétszáz lóerő fölött dirigál. Nélküle nem megy a hajó. Ma már elektrohidraulikus kormányokkal dolgozunk. Nem is kormány ez, gombnyomásra megy minden. Ha mégis baj van, ott a hagyományos kerék. — Hogy áll össze a személyzet? — Az első és másodkormányos váltják egymást, alkalmanként besegíthet a harmadpilóta is. Parancsnok, kapitány, fedélzetmester, matrózok, és a műszakiak, szakácsok... így teljes a csapat. — Hol a legszebb a Duna? — A felső szakaszán, mert ott a legtisztább. Egy csikket sem lehet beledobni, azonnal bírságolnak. Passaunál hattyúk úszkálnak a Dunán. — Melyik volt a legkeményebb rakomány? — A kőolaj. Egész úton locsolni kellett a fedélzetet. Nem éppen életbiztosítás ezer vagont tolni belőle magunk előtt. — Ha báj van. hogyan lehet segítséget kérni? — Rádión. Minden hajónak naponta négyszer be kell jelentkeznie. (Elmondták a Mahart kormányosai, gépmesterei, matrózai Szegeden, a Beke úszóházon.) — Ismeri a mondást: kamionos — milliomos? — Nem éri el az ötezret a fizetésem. — Viccel? — Nem. Hét éve dolgozom. — Most hová tart? — Bagdadba. — Mennyi idő alatt kell megjárni? — Oda-vissza hat-hét nap. Isztambulig még csak istenes, de Európán túl észnél kell lenni. Keleten rengeteg az ünnep, addig áll a forgalom. — Az utak? — Ázsiában rettenetesek. Az „arab" közlekedés külön fejezet. Felfelé a hegvre lépésben, lefelé még nehezebb megfogni a negyven tonnát. A hatalmas melegben betüzesednek a fékek, alig lehet „leengedni" a rakományt. — Azt is mondják, a vállalat pénzén nyaralnak. — Próbálja ki! Milyen nyaralás az, ahol gond a mosakodás, vigyázni kell, milyen vizet iszik az ember, és egy áttüzesedett pléhkaszniban kell ülni egész nap. A vezetésről még nem is beszéltem. Napi 62 márkát adnak az ellátásra. Egy iraki útnál ez több mint 800ra jön ki. Ha keresni is akar az ember, igyekszik minél kevesebbet költeni. Ebből kell enni, inni, aludni, fedezni minden rezsit. Ajándékokra, egyéb kiadásokra 30 dollárt adnak. Ha nagyon meghúzza magát az ember — csak konzerven él —, a nap'díj háromnegyed részét megspórolhatja. így már tisztességes fizetés kerekedik ki. — Hoznak is ezt-azt! — Aki itt akar „feketézni", az rossz lóra tesz. Havonta 3 ezer forintig vámmentesen hozhatunk be ajándékokat. Nagy a csábítás. De a „feketézőket" még mindig elkapták. Csak a •kezdők, a „mazsolák" próbálkoznak. Itt csak egyszer égetheti meg magát az ember, azonnal lapátra teszik ... Aki gyorsan akar meggazdagodni, az rossz helyen kereskedik nálunk. — Nem életbiztosítás ez a szakma... — Nemrégen történt az iraki—török határon egy baleset. A 40-45 kilométeres kocsisorba beleszaladt egy robbanóanyagot szállító kamion. A többit, ugve. maga is el tudja képzelni? Négy kocsi porrá égett... (Elmondta Sedró János, a Hungarokamion pilótája, a röszkei határállomáson.) — Látod, ott a Dóm, az a zöld folt a Széchenyi tér, a kék masni meg a Tisza. — Milyen magasan vagyunk? — Hatszáz méter alá nem mehetünk. Nézd csak, az a gyufásskatulya a sajtóház. Repültél már? —. Egyszer rosszat írtam, akkor majdnem... de ezt ne emlegessük. Ha valaha újra földet érünk, csak jót írok, a pilótákról legalábbis. — ötvennyolcban kezdtem repülni vitorlással, előttem senkinek nem voltak ilyen „magasra törő" tervei a családban. Féltettek. A katonaság után 1967-ben először szerelő lettem, de közben repültem is. Most a szegedi repülőklub motorosoktatója/vagyok. — Ki tanulhat meg repülni? — Akárki, aki fizikailag alkalmas, és van kedve, energiája hozzá. De jó sportrepülő csak abból lesz, akinek tehetsége van hozzá és az időt sem sajnálja rá. — Mennyit repültél? — Körülbelül 3 ezer órát. Ez annyi, mintha másfél évig minden munkanapom nyolc óráját a levegőben töltöttem volna. — Baleset? — Még nem volt kényszerleszállásom. — Milyen érzés hallgatni a híreket, hogy itt is, ott is lezuhan egy-egy repülőgép? — Reggel meghallgatja az ember, délelőtt beül a gépbe és mindent elfelejt. Nézd, baleset a földön is történik éppen elég, repülni sem veszélyesebb, mint autót vezetni. 'Most már a tizenhét éves fiam is itt repül a klubban. — A levegőben is van KRESZ és országút? — Egy egész könyvtárat össze lehetne szedni erről a tudományról. Legfontosabb, hogy jól tudjon navigálni az ember. Térkép, léptékvonalzó, szögmérő, iránytű ... olyan, mint nektek a toll meg a papír. Ha sötétben kell repülni, itt vannak a műszerek. De most kapaszkodj. (Elmondta Rácz Tamás, az MHSZ szegedi repülőterének oktatója egy ZLIN—124-es fedélzetén.) Lejegyezte a potyautas: Rafai Gábor