Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

4 Szombat,. 1986. augusztus 30. (Nem) mese az aranyhalról Ha vállalati gazdálko­dásban dolgoznának, akkor most azt írhatnám: cső­döt jelentettek. Csakhogy ők igazándiból egy hobbi­társulás. Olyan munkakö­zösség, amely nem nyere ségre hajt, hanem sajá' gyönyörűségére is. de ef­sósorban ama céllal, hogy gyermekeink legalább na ponta testközelből élvez­hessék a vizek állatvilá gának — legalább — tö­redékét. Ügy tűnik az idei nyáron utoljára volt ebben részük. Magyarázat rá aj alábbi megkurtított mese az aranyhalakról. * A díszhal kiállítások szegedi története 1972-től az akvaristakör újjái.'a. kulásától szépen ívelt fel felé. A TIT otthont és né­mi anyagi támogatást aduit nekik, aminek köszönhe­tően is évről évre meg­rendezhették kiállításaikat, kínálva a városnak és ide­látogató vendégeknek. Odaadták féltve őrzött díszhalaikat, saját pénz bői csináltatott akváriu­maikat, szállítottak, cipe kedtek, szereltek, beren­deztek — immáron 14 esz­tendeje — zokszó nélkül minden nyáron szabadsá­gukat áldozva az ügyért. Tették mindezt anyagi ha­szon reménye nélkül, 'i ­szen a kevés bevétel ép. pencsak a kiállítási aoyad szerény gazdagítására fu­totta. Mígnem elérkezett a/ idei nyár. amikoris hat esztendő után az eddigi kiállítóhelytől — a SZOTE oktatási épületétől —meg fosztattak, mondván: az a nyáron a szabadtérié. A hír — a szerződésbontás — májusban érkezik, kéi hónappal a kiállítás előtt Rohanás, kilincselés új helyért. Legtöbb hivatal­ban értetlenség, visszauta. sítás a . kinek fontos ez?' közönye. A tortúrát né­hány lelkes ember csinálja végig, pusztán azért, hogv az idén is több ezer etr­bernek mutathassanak va­lamit a természet szép­ségéből. Az MTESZ végül meg­szánja őket és bérbe adja az alsó szintet. A kiállí­tás berendezésétől az ügye­letig mindent maguk vé­geznek, de így is van ki­adás bőven, amit az em­berszabású belépők árából fedezni nem tudnak. A TIT is benyújtja a szám lát, s egyidejűleg leveszi róluk a kezét. Az idén végképp bizonyságot nyer, hogy — a városi népfron tot kivéve — senki sem fordul segitően feléjük Ok viszont többet maguk­ból kisajtolni nem tud­nak, sem pénzt, sem ener­giát. Még utolszor összeeső magolták az akváriumai­kat, elszállították egy ba rakképületbe, ahol teteme« összeget fizetnek a téli védelemért. A szép halacs­kákat ki-ki haza viszi azzal az érthető elhatáro­zással, hogy többé e kis csapat — önerejéből — nem képes megrendezni e díszhalkiállítást. Most te­hát itt állnak mecínás nélkül, adóssággal, belefá­sul tan és megkeseredetten Jövőre egy színfolttal sze­gényebb lesz az ünnepi hetek programja. Bár a2 is kérdés, hogy csak a feszt ­vált gazdagítandó vin-c szükségünk a vizek világá­nak szépséges látványára? Védjük, óvjuk a termé­szetet! — harsogják szin­te minden fórumon. Pon tokba szedett természet­védelemmel nem sokra megyünk. A rózsát igazán csak akkor szeretheti ük, ha mi gondoztuk-neveltük is. Ha már a városi gye­rekeknek nem adatik rreg az élővilággal való törő­dés gyönyörűsége és lehe­tősége, legalább a látvá • nyát hagyjuk meg nek'. Vadaskertünk nincs — •belátható időn belül — nem is lesz. Kár kiűznünk azt a keveset a még élő természetből, amit nagy nehezen megszereztünk — vagy inkább — mások megszereztek és odaadtak nekünk Kalocsai Katalin Relatív téridő Statiszták kerestetnek Nem tudom, megfigyelte-e már a kedves olvasó az esti nagyváros fényben villódzó ablakrengetegét? Akár igen, akár nem: mondhatom, pa­zar látványról van szó. Eh­hez képest a csillagos ég ví­ziója csak szolid, sejtelmes tabló. Persze van köztük ha­sonlóság. Mindkét esetben parányi kicsinek érezzük magunkat. Másrészt megsej­tünk valamit a monumentá­lis, kozmikus térélmény misztériumából. Azt is mondhatnám: a végtelenség érzéséből. Így vagyunk ezzel Gyar­mathy Tihamér festménye előtt is, a nyári tárlaton. Pe­dig olyannyira egyszerű, már-már jelszerű formaele­meket használ a művész, hogy az már zavarbaejtó. Először is a gömbölyded és a szögletesebb alakzatok elleh­téte. Aztán az elhalványuló, felerősödó folyamatos és szaggatott vonalritmusok, amelyek minduntalan eltér­nek a szabályosabb, párhu­zamosabb irányoktól. Hivat­kozhatnék itt a hiperbolikus geometriára, de nem teszem. Inkább csak a következ­ményre utalok: a műalkotás többsíkú, dinamikus térbeli­ségére. Ezzel viszont az idő kép­zete is beugrik. Ahol a te­kintetünk nem talál nyugvó­pontokat, csupán folytonos áthatást és elmozdulást: ott már a korszerű téridő biro­dalmában vagyunk. Egy­szersmind a modern festé­szet egyik legfontosabb mű­vészeti kérdéskörénél. Hi­szen, hogy kerül az idő a piktúra asztalára? Egyszerű­en: korszakunk tudományos világszemleletének sugalla­tára. Szakmailag pedig egy mélyen szántó formai meta­. morfózis révén. Aki jelekké tudja transzformálni a va­lóságot, ugyanakkor a vizua­litásban rejló autonóm térdi­namikát is hitelesen ki tud­ja fejezni, az már nemcsak bonyolult, hanem nyitott vi­lágképpel is operálhat. Gyarmathyról egyébként azt mondjuk: lírai konstruk­tivista. Am eléggé megfog­hatatlanok az efféle kategó­riák. Igaz, a mértanias, szer­Reprezentatív megjelenésű On? Üjsághir: a Magyar Tele­Vízió Szegedi Stúdiója „Dixi­Show" cirnmel zenés szóra­koztató műsort készít, mely­hez statisztának, fiatal (20 ev körüli) és középkorú (40 év körüli) reprezentatív megjfelenésü férfiakat és nő­ket, valamint néger férfiakat és punkos stílusú fiatalokat keres. Forgatási napok: szep­tember 13., 14., 17., 24. és 28. A stúdió előcsarnokában vagy százan jönnek-mennek. Ki ijedt, ki magabiztos, ki tétova, néhányukon látszik az öntudat, esetleg a csinált felsőbbrendűség póza. Ahogy óvatosan végignézek a je­lentkezőkön, megpróbálom összeszedni, számomra mi­lyen a „reprezentatív meg­jelenés". Lehet, hogy túlsá­gosan szigorú vagyok .. Aztán elkezdődik. A ma­gukról kitöltött adatlapot szorongatva a delikvensek egyenként lépnek a bizottság elé. A húsz méter (oda-vísz­sza negyven), amit meg kell tenni, némelyiküknek élete leghosszabb útja. Vannak persze lazák, otthonosan mozgók, nemtörődöm arcot vágók, és ímegközelíthetet­lenek. Vannak, akiknek el­veik vannak és olyanok is, akiknek minden mindegy. •Hogy miért jöttek el? „Pénzért." „A balhé miatt." „Ha punkot keresnek, csak megnézem már minek." „A barátom találta ki, próbáljuk meg. hogy is van egy ilyen buli." A magukat punknak valló, s ezt külsőségeiben fennen hirdető srácok legtöbbje di­ák. Középiskolás. Tarka haj­jal, kakastaréjjal, leírhatat­lan szerelésben. — A forga­tás szerdai lenne. A suliban ez nem gond? — El lehet in­tézni. Szülői engedély, orvo­si igazolás, akármi. Vagy megdumálom az ofőt. — Es ... — a bizottság megle­hetősen bizonytalan — a jö­vő héttől suli. Ez a fazon .. szóval... maradhat rájta­tok? — Persze! — háborod­nak fel — tavaly is ilyen volt. Azt szeretném látni, hogy megtiltsák! Hm. Tenyleg . . . Aztán: — A forgatás alatt még vadabbul is kinézhet­tek ... — Horogkeresztel akaszthatok magamra? — Nem. — Kár. Az is, hogy nem pofoztak fel idejében. A kislány gyönyörű. Strandjelenetet nem vállal. Biztos, hogy semmi mást nem kell, csak fürdőruhában napozni? Szőke srác, teljes haveri körrel. — Nem altnál be a punkokhoz? — Én?! Ügy né­zek ki?! — A haveri kör vi­hog, a srác tényleg felhábo­rodik. Megjegyzem, elnézve a polgárpukkasztásnak szánt öncélúan és értelmetlenül minden emberinek ellenálló punkokat, a felháborodás jo­gos. Bár a stáb igényé is, miszerint „emberi arcokat is jó volna a jelenetbe vin­ni" ... A fiú magas, jóvágású. El­nézést ker. ők megbeszélték a barátnőjével, hogy csak kesztő elvű komponálás je­lenl<^ét könnyen észrevesz­szük, a kozri)ikus hatású lí­rai piktúrának azonban hosszú sora van. Elvégre De­launay vagy Ballá művein már együtt látjuk a kubisz­tikus formaritmusnkat és a színbeli áthatásokat, a dina­mikus téralakítást és a min­denség megidézését. A mos­tani alkotást mégsem lehet szimpla leszármazottnak te­kinteni. Eterikusabb, átszel­lemültebb a korábbiaknál. Közben az esti nagyváros misztikus és racionális fény­diadrammjait is nyligodtan beleláthatjuk e képbe. Szuromi Pál Antikvár könyvvásár Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat Központi Antik­váriuma antikvár könyvvá­sárt rendez Kecskeméten, a Hírős Napok rendezvényso­rozatának egyik eseménye­ként szeptember 4-től 6-ig az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Horváth Gábor, a Köz­ponti Antikvárium bolt­igazgató-helyettese — aki az antikvárium kecskeméti „kirándulásának" fő szerve­zője —. elmondta, hogy a Hírős Napokon való részvé­telre a hasonló nádudvari könyvvásár sikere alapján kérték fel őket. Kínálatukat igyekeztek úgy összeállítani, hogy mindenki találhasson ízlé­sének, érdeklődésének meg­felelő könyvet, kiadványt. Találhatók ezek között kecs­keméti vonatkozású kiad­ványok, mezőgazdasági szakirodalom — tudomá­nyos és ismeretterjesztő jel­legű egyaránt —, kertmű­velési tanácsadók, kutyate­nyésztési, lótenyésztési szak­könyvek, lovakat ábrázoló metszetek, fotók, vadászati könyvek, a gyerek- és fel­nőtt olvasók között egyaránt nagy népszerűségnek ör­vendő Búvár Zsebkönyvek köteteiből több is, a magyar irodalom klasszikusainak régi és mai kiadásai, tör­ténelmi, helytörténeti mun­kák, lexikonok, kéziköny­vek, sorozatok. Ízelítőül néhány érdekes kiadvány a kecskeméti an­tikvár könyvvásár anyagá­ból. Az állandóan keresett •történelmi munkák közé tartozik a Hóman—Szekfü­féle ötkötetes Magyaror­szág története. Hasonlóan keresett kézikönyv a Viskf Károly szerkesztette A ma­gyarság néprajza négy kötetben. Ritkán fellelhető kiadvány a Révai Kislexi­kona egy kötetben. Hétfőtől I sorozat a rádióban Sorshelyzetek címmel 10 része« dokumentumsorozat kezdődik a rádióban szep­tember l-jén. A poli'ikai adások főszerkesztőségélek új műsora a közelmúlt ma­gyar történelmének min'egy másfél évtizedes korszakát, a szocialista építés első idő­szakát idézi fel neves sze­mélyiségekkel folytatott in­terjúkkal. Az, 1948. és 1963. közötti évek jelentős eseményeit, sorsfordulóit a társadalmi politikai közélet legkülön­bözőbb posztjain álló kor­társak visszaemlékezései serán más-más oldalról vi­lágítja meg a sorozat. A személyes hangú beszélgeté­sek alkalmával a riportala­nyok — Apró Antal, Biszku Béla, Nagy Tamás, Grósz Károly, Horváth Márton, Nonn György. Marosán György, Barcs Sándor, Ré­ttyi Péter és Benke Valéria — nemcsak a politikai ese­mények hátterét, hanem sa­ját tapasztalataikat, szub­jektív élményeiket is fel­elevenítik, átfogó képet nyújtva e korszak ellent­mondásokkal teli világáról. A Vámos György szerkesz­tésében készült, félórás in-' terjúkból álló sorozat ri­porterei : Rapcsányi ' László, Mester Ákos, Bölcs István. Szente László. Farkas Zol­tán és Zeley László. A ,,Sorshelyzetek"-be~> szó lesz egyebek között az ellenforradalmat megelőző időszakról, az 1956-os esz­tendő eseményeiről, vala­mint a kibontakozó konszo­lidáció legfontosabb állomá­sairól. A sorozat első adá­sában — szeptember l-jén 21 órakor a Kossuth Rá­J.óban — az- Apró Antallal készült interjút hallhatják az érdeklődők. E műsor be­vezetőjében Szabó Bálint történész szól az „53-es évek" immár fogalommá vált kifejezésének nemzőt­közi és hazai értelmezésérő., A hetente három alkalom­mal jelentkező műsor uto'sá i észét szeptember 22-én sugározzák. akkor vállalják, ha egy je­lenetben, egy napon lenne rájuk szükség. így külön, ne haragudjanak, nem. Egy lányon sárga csipke­függönynadrág, elol rövid, hátul hosszú ing, a hasa sza­badon. Látszik rajta, hogy mindenütt rögtön otthon van. Félve, de neki is fel­ajánlják a punkos lehetősé­get. Kicsit megjátszott, mű­kiakadással: Miért, az buli­sabb? Hogy mit várnak a dolog­tól? „Valami mást, mint a mindennapok." „Sose pró­báltam, érdekes lehet." „Mi­ért kell mindentől várni va­lamit?" „Csak nem hagyok ki egy ilyen jó zrit!" „Szí­nésznő akarok lenni, vagy manöken, nem árt, ha ilyen helyen forgok." * A műhelytitkokat, a bi­zottság egymásnak szóló sa­játos jelrendszerét persze nem óhajtom kiadni. (Van ilyen.) Mintegy háromórás — mit mondjak, fárasztó —1 munkával, apróbb kompro­misszumokat kötve, kivá­lasztódtak a statiszták, ki így, ki úgy távozott. Ponto­san nem sikerült behatárol­nom, mitől tudják magukat emberek „reprezentatív meg­jelenésűnek". A beszélgeté­sekből nagyjából kiderült, mi készteti őket arra, hogy jelentkezzenek az ilyen fel­hívásra. s valójában nekik mindegy, milyen js a repre­zentatív külső. Érdekes dolog ez. Persze a „Dixi-Show" ettől még jó lehet... Regős Éva El van trafr,o"lva... i Mélyen magamba nézek időnként: vajon megvan-e bennem a megfelelően mély nemzeti büszkeség? Őszin­tén szólva, néha szégyellem magam, amikor példádl a mexikói kudarc hatására nem estem a legmélyebb kétségekbe, mivelhogy nagyjából amúgysem bíz­tam abban, hogy a magyar futball éppen Közép-Ame­rikában képes lesz messze felülmúlni az átlagosan be­vett haz^i teljesítményeket. Nos, erre valóban nem is került sor, úgyhogy kétség­beesésre semmi okot nem éreztem. Annál is inkább nem. mert közbe kezembe került egy-két NSZK-beli áruházi hálózat katalógusa, ahol olyan világmárkák kö­zött, mint a Hitachi, a Sa­nyo, a Panasonic — és ki tudná fölsorolni, mi min­den még! — elegáns helyen és viszonylag tűrhető ára­kon ott szerepel az Orion is. Hát, kérem, tőlem aztán úgy szerepel a magyar fo­civálogatott. ahogy akar. Mert igaz, ők is hoznak időnként némi pénzt, de a hazai foci messze többe ke­rül egyelőre, mint ami be­jön belőle. (És ez aligha csak a gazdasági haszonra értendő!) És ha már ren­delkezünk egy több szem­pontból is gyöngélkedő gazdasággal. amelyiknek legalább annyi baja van, mint bizonyos állatorvosi lovaknak, akkor tán nem ia túlságosan nagy felelőtlen­ség a részemről, ha a me­xikói kudarcon nem va­gyok hajlandó világgá bú­sulni, viszont annál árgu­sabb szemekkel lesem ha­zai vállalataink külföldi szerepléseinek esetleges si­kereit. És tán az sem cso­da, hogy csodálattal adó­zom az Orionnak, mert he­lyet kaphatott egy áruházi láncolat kínálatéban, ke­mény konkurencia köze­pette. Hát csak így to­vább . .. Magamnak is Orion té­vém van, mellesleg. Ami hibátlanul is működött, szí­nesen, évekén át. Aztán ezt a készüléket is utolérte a mindenféle ember gyártot­ta szerkentyühöz illő sors: kikészült benne egy alkat­rész. A szerelő nem is cso­dálkozott rajta, mondván: ilyenkor, szabadságok után szokott tönkremenni ez a trafó. Megszívja magát — használaton kívül — ned­vességgel, aztán elkezdik használni, az meg elkezd tönkremenni. Szóval: ez a világ legtermészetesebb dol­ga. aminthogy az is hozzá­tartozik, hogy ilyenkor, nyár végén, ilyen alkat­részt senki ne keressen, mert az — momentán — hiánycikk. Hogy mikor lesz? Hát, hetekbe, hónapokba is ke­rülhet ... Nos, az odáig rendben van, hogy egy-két-három napig, egy-két-három hétig, esetleg egy-két hónapig nem néz tévét, aki ilyesmi hibát kifog, s kifogja vele együtt az alkatrészhiányt. Azt viszont már magam sem tudom, hogy a Magyar Posta mit szólna, ha erre a hiányidőszakra fölfüg­geszteném az előfizetési dij rendezését, amihez végül is — elvben — jogom lenne. Mert hát azért megszoktuk, hogy ilyen kicsiségekre nem adunk (mert nem érde­mes!). Nem is ez zavar en­gem, hiszen végül is hálát adhat az ember minden té­vémentes napnak, amikor másra is jut ideje az esté­ben, mint hogy a villózó képernyőt bámulja. Legföljebb az jut az eszembe, hogy az Orion, akinek sikerült betörnie az NSZK-beli, s ki tudja, mi­lyen piacra még, vajon mi­kor és hol engedheti meg magának, hogy ne gondos­kodjon az alkatrész-után­pótlásról? Aminthogy azt sem tudom, hogy az NSZK piacán egyetlenegy ilyen esetnek milyen következ­ményei lennének. Persze, azt sem hiszem, hogy az Orion azon a piacon is el­követné ugyanezt a hibát. Igaz, ha ott keveset is. s szigorú és kemény feltéte­lek között, de — dollárban fizetnek ... Sz. I. íé***-. f

Next

/
Thumbnails
Contents