Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

4 Szombat,. 1986. augusztus 30. (Nem) mese az aranyhalról Ha vállalati gazdálkodásban dolgoznának, akkor most azt írhatnám: csődöt jelentettek. Csakhogy ők igazándiból egy hobbitársulás. Olyan munkaközösség, amely nem nyere ségre hajt, hanem sajá' gyönyörűségére is. de efsósorban ama céllal, hogy gyermekeink legalább na ponta testközelből élvezhessék a vizek állatvilá gának — legalább — töredékét. Ügy tűnik az idei nyáron utoljára volt ebben részük. Magyarázat rá aj alábbi megkurtított mese az aranyhalakról. * A díszhal kiállítások szegedi története 1972-től az akvaristakör újjái.'a. kulásától szépen ívelt fel felé. A TIT otthont és némi anyagi támogatást aduit nekik, aminek köszönhetően is évről évre megrendezhették kiállításaikat, kínálva a városnak és idelátogató vendégeknek. Odaadták féltve őrzött díszhalaikat, saját pénz bői csináltatott akváriumaikat, szállítottak, cipe kedtek, szereltek, berendeztek — immáron 14 esztendeje — zokszó nélkül minden nyáron szabadságukat áldozva az ügyért. Tették mindezt anyagi haszon reménye nélkül, 'i szen a kevés bevétel ép. pencsak a kiállítási aoyad szerény gazdagítására futotta. Mígnem elérkezett a/ idei nyár. amikoris hat esztendő után az eddigi kiállítóhelytől — a SZOTE oktatási épületétől —meg fosztattak, mondván: az a nyáron a szabadtérié. A hír — a szerződésbontás — májusban érkezik, kéi hónappal a kiállítás előtt Rohanás, kilincselés új helyért. Legtöbb hivatalban értetlenség, visszauta. sítás a . kinek fontos ez?' közönye. A tortúrát néhány lelkes ember csinálja végig, pusztán azért, hogv az idén is több ezer etrbernek mutathassanak valamit a természet szépségéből. Az MTESZ végül megszánja őket és bérbe adja az alsó szintet. A kiállítás berendezésétől az ügyeletig mindent maguk végeznek, de így is van kiadás bőven, amit az emberszabású belépők árából fedezni nem tudnak. A TIT is benyújtja a szám lát, s egyidejűleg leveszi róluk a kezét. Az idén végképp bizonyságot nyer, hogy — a városi népfron tot kivéve — senki sem fordul segitően feléjük Ok viszont többet magukból kisajtolni nem tudnak, sem pénzt, sem energiát. Még utolszor összeeső magolták az akváriumaikat, elszállították egy ba rakképületbe, ahol teteme« összeget fizetnek a téli védelemért. A szép halacskákat ki-ki haza viszi azzal az érthető elhatározással, hogy többé e kis csapat — önerejéből — nem képes megrendezni e díszhalkiállítást. Most tehát itt állnak mecínás nélkül, adóssággal, belefásul tan és megkeseredetten Jövőre egy színfolttal szegényebb lesz az ünnepi hetek programja. Bár a2 is kérdés, hogy csak a feszt vált gazdagítandó vin-c szükségünk a vizek világának szépséges látványára? Védjük, óvjuk a természetet! — harsogják szinte minden fórumon. Pon tokba szedett természetvédelemmel nem sokra megyünk. A rózsát igazán csak akkor szeretheti ük, ha mi gondoztuk-neveltük is. Ha már a városi gyerekeknek nem adatik rreg az élővilággal való törődés gyönyörűsége és lehetősége, legalább a látvá • nyát hagyjuk meg nek'. Vadaskertünk nincs — •belátható időn belül — nem is lesz. Kár kiűznünk azt a keveset a még élő természetből, amit nagy nehezen megszereztünk — vagy inkább — mások megszereztek és odaadtak nekünk Kalocsai Katalin Relatív téridő Statiszták kerestetnek Nem tudom, megfigyelte-e már a kedves olvasó az esti nagyváros fényben villódzó ablakrengetegét? Akár igen, akár nem: mondhatom, pazar látványról van szó. Ehhez képest a csillagos ég víziója csak szolid, sejtelmes tabló. Persze van köztük hasonlóság. Mindkét esetben parányi kicsinek érezzük magunkat. Másrészt megsejtünk valamit a monumentális, kozmikus térélmény misztériumából. Azt is mondhatnám: a végtelenség érzéséből. Így vagyunk ezzel Gyarmathy Tihamér festménye előtt is, a nyári tárlaton. Pedig olyannyira egyszerű, már-már jelszerű formaelemeket használ a művész, hogy az már zavarbaejtó. Először is a gömbölyded és a szögletesebb alakzatok ellehtéte. Aztán az elhalványuló, felerősödó folyamatos és szaggatott vonalritmusok, amelyek minduntalan eltérnek a szabályosabb, párhuzamosabb irányoktól. Hivatkozhatnék itt a hiperbolikus geometriára, de nem teszem. Inkább csak a következményre utalok: a műalkotás többsíkú, dinamikus térbeliségére. Ezzel viszont az idő képzete is beugrik. Ahol a tekintetünk nem talál nyugvópontokat, csupán folytonos áthatást és elmozdulást: ott már a korszerű téridő birodalmában vagyunk. Egyszersmind a modern festészet egyik legfontosabb művészeti kérdéskörénél. Hiszen, hogy kerül az idő a piktúra asztalára? Egyszerűen: korszakunk tudományos világszemleletének sugallatára. Szakmailag pedig egy mélyen szántó formai meta. morfózis révén. Aki jelekké tudja transzformálni a valóságot, ugyanakkor a vizualitásban rejló autonóm térdinamikát is hitelesen ki tudja fejezni, az már nemcsak bonyolult, hanem nyitott világképpel is operálhat. Gyarmathyról egyébként azt mondjuk: lírai konstruktivista. Am eléggé megfoghatatlanok az efféle kategóriák. Igaz, a mértanias, szerReprezentatív megjelenésű On? Üjsághir: a Magyar TeleVízió Szegedi Stúdiója „DixiShow" cirnmel zenés szórakoztató műsort készít, melyhez statisztának, fiatal (20 ev körüli) és középkorú (40 év körüli) reprezentatív megjfelenésü férfiakat és nőket, valamint néger férfiakat és punkos stílusú fiatalokat keres. Forgatási napok: szeptember 13., 14., 17., 24. és 28. A stúdió előcsarnokában vagy százan jönnek-mennek. Ki ijedt, ki magabiztos, ki tétova, néhányukon látszik az öntudat, esetleg a csinált felsőbbrendűség póza. Ahogy óvatosan végignézek a jelentkezőkön, megpróbálom összeszedni, számomra milyen a „reprezentatív megjelenés". Lehet, hogy túlságosan szigorú vagyok .. Aztán elkezdődik. A magukról kitöltött adatlapot szorongatva a delikvensek egyenként lépnek a bizottság elé. A húsz méter (oda-víszsza negyven), amit meg kell tenni, némelyiküknek élete leghosszabb útja. Vannak persze lazák, otthonosan mozgók, nemtörődöm arcot vágók, és ímegközelíthetetlenek. Vannak, akiknek elveik vannak és olyanok is, akiknek minden mindegy. •Hogy miért jöttek el? „Pénzért." „A balhé miatt." „Ha punkot keresnek, csak megnézem már minek." „A barátom találta ki, próbáljuk meg. hogy is van egy ilyen buli." A magukat punknak valló, s ezt külsőségeiben fennen hirdető srácok legtöbbje diák. Középiskolás. Tarka hajjal, kakastaréjjal, leírhatatlan szerelésben. — A forgatás szerdai lenne. A suliban ez nem gond? — El lehet intézni. Szülői engedély, orvosi igazolás, akármi. Vagy megdumálom az ofőt. — Es ... — a bizottság meglehetősen bizonytalan — a jövő héttől suli. Ez a fazon .. szóval... maradhat rájtatok? — Persze! — háborodnak fel — tavaly is ilyen volt. Azt szeretném látni, hogy megtiltsák! Hm. Tenyleg . . . Aztán: — A forgatás alatt még vadabbul is kinézhettek ... — Horogkeresztel akaszthatok magamra? — Nem. — Kár. Az is, hogy nem pofoztak fel idejében. A kislány gyönyörű. Strandjelenetet nem vállal. Biztos, hogy semmi mást nem kell, csak fürdőruhában napozni? Szőke srác, teljes haveri körrel. — Nem altnál be a punkokhoz? — Én?! Ügy nézek ki?! — A haveri kör vihog, a srác tényleg felháborodik. Megjegyzem, elnézve a polgárpukkasztásnak szánt öncélúan és értelmetlenül minden emberinek ellenálló punkokat, a felháborodás jogos. Bár a stáb igényé is, miszerint „emberi arcokat is jó volna a jelenetbe vinni" ... A fiú magas, jóvágású. Elnézést ker. ők megbeszélték a barátnőjével, hogy csak kesztő elvű komponálás jelenl<^ét könnyen észreveszszük, a kozri)ikus hatású lírai piktúrának azonban hosszú sora van. Elvégre Delaunay vagy Ballá művein már együtt látjuk a kubisztikus formaritmusnkat és a színbeli áthatásokat, a dinamikus téralakítást és a mindenség megidézését. A mostani alkotást mégsem lehet szimpla leszármazottnak tekinteni. Eterikusabb, átszellemültebb a korábbiaknál. Közben az esti nagyváros misztikus és racionális fénydiadrammjait is nyligodtan beleláthatjuk e képbe. Szuromi Pál Antikvár könyvvásár Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Központi Antikváriuma antikvár könyvvásárt rendez Kecskeméten, a Hírős Napok rendezvénysorozatának egyik eseményeként szeptember 4-től 6-ig az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Horváth Gábor, a Központi Antikvárium boltigazgató-helyettese — aki az antikvárium kecskeméti „kirándulásának" fő szervezője —. elmondta, hogy a Hírős Napokon való részvételre a hasonló nádudvari könyvvásár sikere alapján kérték fel őket. Kínálatukat igyekeztek úgy összeállítani, hogy mindenki találhasson ízlésének, érdeklődésének megfelelő könyvet, kiadványt. Találhatók ezek között kecskeméti vonatkozású kiadványok, mezőgazdasági szakirodalom — tudományos és ismeretterjesztő jellegű egyaránt —, kertművelési tanácsadók, kutyatenyésztési, lótenyésztési szakkönyvek, lovakat ábrázoló metszetek, fotók, vadászati könyvek, a gyerek- és felnőtt olvasók között egyaránt nagy népszerűségnek örvendő Búvár Zsebkönyvek köteteiből több is, a magyar irodalom klasszikusainak régi és mai kiadásai, történelmi, helytörténeti munkák, lexikonok, kézikönyvek, sorozatok. Ízelítőül néhány érdekes kiadvány a kecskeméti antikvár könyvvásár anyagából. Az állandóan keresett •történelmi munkák közé tartozik a Hóman—Szekfüféle ötkötetes Magyarország története. Hasonlóan keresett kézikönyv a Viskf Károly szerkesztette A magyarság néprajza négy kötetben. Ritkán fellelhető kiadvány a Révai Kislexikona egy kötetben. Hétfőtől I sorozat a rádióban Sorshelyzetek címmel 10 része« dokumentumsorozat kezdődik a rádióban szeptember l-jén. A poli'ikai adások főszerkesztőségélek új műsora a közelmúlt magyar történelmének min'egy másfél évtizedes korszakát, a szocialista építés első időszakát idézi fel neves személyiségekkel folytatott interjúkkal. Az, 1948. és 1963. közötti évek jelentős eseményeit, sorsfordulóit a társadalmi politikai közélet legkülönbözőbb posztjain álló kortársak visszaemlékezései serán más-más oldalról világítja meg a sorozat. A személyes hangú beszélgetések alkalmával a riportalanyok — Apró Antal, Biszku Béla, Nagy Tamás, Grósz Károly, Horváth Márton, Nonn György. Marosán György, Barcs Sándor, Réttyi Péter és Benke Valéria — nemcsak a politikai események hátterét, hanem saját tapasztalataikat, szubjektív élményeiket is felelevenítik, átfogó képet nyújtva e korszak ellentmondásokkal teli világáról. A Vámos György szerkesztésében készült, félórás in-' terjúkból álló sorozat riporterei : Rapcsányi ' László, Mester Ákos, Bölcs István. Szente László. Farkas Zoltán és Zeley László. A ,,Sorshelyzetek"-be~> szó lesz egyebek között az ellenforradalmat megelőző időszakról, az 1956-os esztendő eseményeiről, valamint a kibontakozó konszolidáció legfontosabb állomásairól. A sorozat első adásában — szeptember l-jén 21 órakor a Kossuth RáJ.óban — az- Apró Antallal készült interjút hallhatják az érdeklődők. E műsor bevezetőjében Szabó Bálint történész szól az „53-es évek" immár fogalommá vált kifejezésének nemzőtközi és hazai értelmezésérő., A hetente három alkalommal jelentkező műsor uto'sá i észét szeptember 22-én sugározzák. akkor vállalják, ha egy jelenetben, egy napon lenne rájuk szükség. így külön, ne haragudjanak, nem. Egy lányon sárga csipkefüggönynadrág, elol rövid, hátul hosszú ing, a hasa szabadon. Látszik rajta, hogy mindenütt rögtön otthon van. Félve, de neki is felajánlják a punkos lehetőséget. Kicsit megjátszott, műkiakadással: Miért, az bulisabb? Hogy mit várnak a dologtól? „Valami mást, mint a mindennapok." „Sose próbáltam, érdekes lehet." „Miért kell mindentől várni valamit?" „Csak nem hagyok ki egy ilyen jó zrit!" „Színésznő akarok lenni, vagy manöken, nem árt, ha ilyen helyen forgok." * A műhelytitkokat, a bizottság egymásnak szóló sajátos jelrendszerét persze nem óhajtom kiadni. (Van ilyen.) Mintegy háromórás — mit mondjak, fárasztó —1 munkával, apróbb kompromisszumokat kötve, kiválasztódtak a statiszták, ki így, ki úgy távozott. Pontosan nem sikerült behatárolnom, mitől tudják magukat emberek „reprezentatív megjelenésűnek". A beszélgetésekből nagyjából kiderült, mi készteti őket arra, hogy jelentkezzenek az ilyen felhívásra. s valójában nekik mindegy, milyen js a reprezentatív külső. Érdekes dolog ez. Persze a „Dixi-Show" ettől még jó lehet... Regős Éva El van trafr,o"lva... i Mélyen magamba nézek időnként: vajon megvan-e bennem a megfelelően mély nemzeti büszkeség? Őszintén szólva, néha szégyellem magam, amikor példádl a mexikói kudarc hatására nem estem a legmélyebb kétségekbe, mivelhogy nagyjából amúgysem bíztam abban, hogy a magyar futball éppen Közép-Amerikában képes lesz messze felülmúlni az átlagosan bevett haz^i teljesítményeket. Nos, erre valóban nem is került sor, úgyhogy kétségbeesésre semmi okot nem éreztem. Annál is inkább nem. mert közbe kezembe került egy-két NSZK-beli áruházi hálózat katalógusa, ahol olyan világmárkák között, mint a Hitachi, a Sanyo, a Panasonic — és ki tudná fölsorolni, mi minden még! — elegáns helyen és viszonylag tűrhető árakon ott szerepel az Orion is. Hát, kérem, tőlem aztán úgy szerepel a magyar fociválogatott. ahogy akar. Mert igaz, ők is hoznak időnként némi pénzt, de a hazai foci messze többe kerül egyelőre, mint ami bejön belőle. (És ez aligha csak a gazdasági haszonra értendő!) És ha már rendelkezünk egy több szempontból is gyöngélkedő gazdasággal. amelyiknek legalább annyi baja van, mint bizonyos állatorvosi lovaknak, akkor tán nem ia túlságosan nagy felelőtlenség a részemről, ha a mexikói kudarcon nem vagyok hajlandó világgá búsulni, viszont annál árgusabb szemekkel lesem hazai vállalataink külföldi szerepléseinek esetleges sikereit. És tán az sem csoda, hogy csodálattal adózom az Orionnak, mert helyet kaphatott egy áruházi láncolat kínálatéban, kemény konkurencia közepette. Hát csak így tovább . .. Magamnak is Orion tévém van, mellesleg. Ami hibátlanul is működött, színesen, évekén át. Aztán ezt a készüléket is utolérte a mindenféle ember gyártotta szerkentyühöz illő sors: kikészült benne egy alkatrész. A szerelő nem is csodálkozott rajta, mondván: ilyenkor, szabadságok után szokott tönkremenni ez a trafó. Megszívja magát — használaton kívül — nedvességgel, aztán elkezdik használni, az meg elkezd tönkremenni. Szóval: ez a világ legtermészetesebb dolga. aminthogy az is hozzátartozik, hogy ilyenkor, nyár végén, ilyen alkatrészt senki ne keressen, mert az — momentán — hiánycikk. Hogy mikor lesz? Hát, hetekbe, hónapokba is kerülhet ... Nos, az odáig rendben van, hogy egy-két-három napig, egy-két-három hétig, esetleg egy-két hónapig nem néz tévét, aki ilyesmi hibát kifog, s kifogja vele együtt az alkatrészhiányt. Azt viszont már magam sem tudom, hogy a Magyar Posta mit szólna, ha erre a hiányidőszakra fölfüggeszteném az előfizetési dij rendezését, amihez végül is — elvben — jogom lenne. Mert hát azért megszoktuk, hogy ilyen kicsiségekre nem adunk (mert nem érdemes!). Nem is ez zavar engem, hiszen végül is hálát adhat az ember minden tévémentes napnak, amikor másra is jut ideje az estében, mint hogy a villózó képernyőt bámulja. Legföljebb az jut az eszembe, hogy az Orion, akinek sikerült betörnie az NSZK-beli, s ki tudja, milyen piacra még, vajon mikor és hol engedheti meg magának, hogy ne gondoskodjon az alkatrész-utánpótlásról? Aminthogy azt sem tudom, hogy az NSZK piacán egyetlenegy ilyen esetnek milyen következményei lennének. Persze, azt sem hiszem, hogy az Orion azon a piacon is elkövetné ugyanezt a hibát. Igaz, ha ott keveset is. s szigorú és kemény feltételek között, de — dollárban fizetnek ... Sz. I. íé***-. f