Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-29 / 203. szám

Péntek, 1986. augusztus 29. - 5 -1 Pályázat Környezetvédelmi építőtáborok létesítésére Az Országos Környezet-és Természetvédelmi Hivatal az érdekelt főhatóságokkal és társadalmi szervezetekkel közösen pályázatot hirdet el­sődlegesen fizikai munkák elvégzésére szervezett ön­kéntes KISZ ifjúsági építő­táborok támogatására. A tá­borokat környezet- és ter­mészetvédelmi céllal szer­vezné. A pályázat alapján 1986­tól — a rendelkezésre álló helyi erőforrások kiegészíté­sére — támogatásban része­sülnek azok a költségvetés­ből gazdálkodó szervek és intézmények, melyek a kö­vetkező feladatok elvégzésé­re szerveznek építőtábort: 1. Fenntartási, állagmeg­óvási tevékenységek: védett területek tisztán tartása, kertészeti jellegű fenntartá­si munkák, természetvédel­mi célú létesítmények kar­bantartása, javítása, kör­nyezetvédelmi célú létesít­mények karbantartása, javí­tása, települések zöldterüle­tének tisztítása, folyó- és ál­lóvizek, valamint azok part­jainak tisztítása, vasút, köz­út környezetének rendezé­se, tisztítása. 2. Területfejlesztési tevé­kenységek: természetvédelmi és környezetvédelmi célú lé­tesítmények építése, kiala­kítása, szemétlerakóhelyek kialakítása, illegális lerakók megszüntetése, rekultivációs munkák, tereprendezés, me­derrendezés, ár- és belvíz­mentesítési létesítmények építése. 3. Egyéb tevékenységek: közjóléti, erdészeti felada­tok, rekreációs területek lé­tesítményeinek építése, kar­bantartása, fásítás, parkosí­tás, arporetumok állagmeg­óvási munkái, valamint mű­emlékek állagmegóvása. Vietnami nap Szegeden „Felszabadítási mozgalmak Afrika déli részén" — ezzel az előadással kezdődött teg­nap délután Szegeden, a HNF székházában a Hazafi­as Népfront Csongrád me­gyei béke-barátsági bizott­ságának ülése. A szeptember elején kezdődő akció idején több jelentős eseményre ke­rül sor. A szegediek a viet­nami nép hősies harcára emlékeznek, a szocializmust építő országgal közös béke­vágyunknak adnak kifeje­zést. Kisteleken, a közép­amerikai országokkal vállalt szolidaritást nagygyűlésen juttatja kifejezésre a lakos­ság. November 7-ét szovjet— magyar barátsági nappal ünneplik Makón, a hódme­zővásárhelyiek pedig — ugyancsak novemberben — kambodzsai szolidaritási na­pon vesznek részt. Az őszi szolidaritási akció­sorozat idején a megye te­lepülésein még számos olyan eseményre kerül sor, ame­lyen a világ haladó népei mellett vállalt szolidaritás­nak adhatnak hangot a munkahelyi kollektívák, la­kóhelyi közösségek. Több a pedagógus-és a diák Csongrád megye általános iskoláinak tanév-előkészítő igazgatói értekezlete után tegnap Szegeden, a város al­só fokú oktatási intézmé­nyeinek vezetői tanácskoz­tak. A városi tanács vb mű­velődésügyi osztályának az elmúlt tanévet elemző és az új feladatait summázó írá­sos anyagához Matusik Sán­dor osztályvezető fűzött szó­beli kiegészítést. Somi Im­rérié iskolav^öiopor.tveí^tö ^ nyári napközis táborok ta­pasztalatait, az angol nyelvi gimnázium szervezési mun­kálatait értékelte, a mozgal­mi év feladatait pedig Sza­bó Ágnes városi úttörőelnök vázolta. Pap Jánosné, a pe­dagógus-szakszervezet városi titkára többek között arról beszélt, hogy bevezetik az oktatásügyben dolgozó nők rákszűrését. Életbe lépett, a szakszervezet kezdeménye­zésére, a tanácsi intézményi lakásépítési szabályzat, amely a közalkalmazottak, egészségügyi dolgozók, peda­\ gógusok kedvezményes la­kásépítését, -vásárlását se­gíti.' Szeged 38 általános isko­lájában 21 ezer 428 tanuló járt az elmúlt tanévben, ez 390 gyermekkel több, mint a ímegelőző esztendőben, összesen 656 helyiség állt a 726 tanulócsoport és 309 napközis csoport rendelkezé­sére. Komoly gondot okozott, hogy Rókusvárosban és Makkosházán jóval több el­ső osztályost írattak be, mint ahányat el tudtak he­lyezni. Két első osztályt a Rókusi egyet a Kodály Téri Altalános Iskola fogadott, ezenkívül 4—4 konténertan­terem felállításával oldják meg a problémát. Az okta­tási ágazat rendelkezésére álló pénznek az előző évhez viszonyított 7,7 százalékos növekedése is kevésnek bi­zonyult: az évi eszközú'enn­tartási keret a folyamatos karbantartásra sem elég. 1985-ben az algyői fehér is­kola újjáépítésén és négy általános iskola tetőfelújítá­sán túl csak konyharekonst­rukció készült el. Az 1985. évi társadalmi munka ered­ményeinek értéke 9 ¡millió forint, ebből az óvodákra 2, az általános iskolákra 3 millió jut. Jelentős társadal­mi munkát szerveztek és vé­geztek a Tarján IV. Szá­mú Általános Iskolában fölépítették és üzembe he­lyezték a Napsugár tábort, amely már idén ínyáron 400 gyermek napközis táborozá­sához nyújtott igen jó fel­tételeket Szegedi általános iskolák vezetőinek tanév-előkészílő tanácskozása Tavaly az általános isko­lások közül 10 ezren jártak napközibe (47 százalék), 337­en tanulószobás csoportba. A városkörnyéki iskolákban 1327 gyermek! (40,8 százalék) részesült napköziotthonos el­látásban. Az öt szegedi nyá­ri táborba 1163 gyermek fi­zetett be júliusra, 39 neve­lőt, illetve főiskolást osztot­tak be felügyeletükre. A vá­roskörnyéki iskolák tárgyi feltételei sokat javultak az elmúlt tanévben. Sándorfal­ván például a hat tanter­mes iskolaszárny átadásával megszűnt a váltakozó taní­tás. Deszken az új iskola, elindításával, Zsombón az épület bővítésével és torna­terem építésével a korszerű oktatás jobb feltételeit te­remtették meg. Szegeden a pedagógustár­sadalom szakos ellátottsága 98,6 százalék. Leggyengébb az arány továbbra is tech­nikából; 91,5 százalék. Alta­lános iskoláink pedagógus­létszáma 333-mal, 34 száza­lékkal gyarapodott az utób­bi öt évben. A nagyarányú létszámnövekedést a csoport­bontások (orosz, matemati­ka, idegen nyelv, testneve­lés) is segítették. A szerző­déses pedagógusok munka­viszonya a korábbi 10 hó­nap helyett — a nyugdíjasok kivételivel — 12 hónapra emelkedett. Az elmúlt tanévben 121 gyermeket, iskolaéretlenség miatt, továbbra is óvodába javasoltak. A 2 ezer 520 első osztályosból 2 ezer 399 ment tovább a másodikba. A 6 évesek tanévvesztési aránya így 9,5 százalék. Az új tan­évben Szegeden 2 ezer 671, a városkörnyéki községek­ben 384 gyermek kezdi meg tanulmányait. A további év­folyamokon az osztályozat­lan tanulók száma 75. Az összes, több tárgyból bukott tanulók száma 230, s meg­nyugtatóan csökkent a fel­mentettek száma, 62-ről 39­re. A tanköteles kort betöl­•f tötte, de a 8. osztályt nem fejezte bs 10 tanuló, őket a dolgozók általános iskolájá­ba irányították. Tavaly 7 korrekciós osztályt indítot­tak, 100 tanulóval, 59 szá­zalékuk végezte el eredmé­nyesen az első osztályt. Az elmúlt tanévben 306 iskolai költségvetésű' és 54 önköltséges szakköri csoport működött. Megnőtt az ér­deklődés a nyelvi és szá­mítógépes tanfolyamok iránt. A képességek kibontakozta­tásában és a tehetséggondo­zásban kiemelkedő helyet foglalnak el a szakosított tantervű osztályok: 257 cso­portban 5 ezer 391 tanuló (25 százalék) járt szakosított tantervű vagy második ide­gennyelvű csoportba. Leg­nagyobb az érdeklődés a testnevelés tagozat iránt. Az új tanév kiemelt fel­adata az új oktatási tör­vény szellemében a nevelő­oktató munka színvonalának emelése, a tankötelezettségi törvény maradéktalan telje­sítése. Fejleszteni kell az anyanyelvi kultúrát, kiszé­lesíteni a fakultációt. Az is­kolai szakmai munkaközös­ségek váljanak az adott szakterület pedagógiai mű­helyeivé. V. E. Munkavédelem és érdekvédelem A mai munkavédelemre nemcsak az útkeresés, ha­nem a helykeresés is jellem­ző. Hol az érdekvédelembe, hol az államigazgatásba, hol mindkettőbe egyszerre ágyazható. Az elmúlt évek gazdasági, társadalmi válto­zásai a munkavédelmet sem hagyták érintetlenül nyil­vánvalóan azért, mert mind az anyagi-műszaki, mind a személyi, emberi tényezők meghatározóak benne. Amit a mondanivalóm Jényegének szánok az, hogy a munkavé­delem érdek — és fejlődésé­re lényegében az hatott és hat ma is, hogyan gondol­kodnak róla, hogyan viszo­nyulnak hozzá, mennyit tesznek, tehetnek érte azok, akiket leginkább érint. Amikor a szakszervezetek átvették a munkavédelem irányítását, az ágazatok kö­zötti összehangolás és ellen­őrzés feladatát szervezték és mozgósították a dolgozókat arra, hogy maguk vállalják és terjesszék a biztonságos cselekvésre késztető maga­tartást, jelezzék, kezdemé­nyezzék a hibák [elszámolá­sát. Az elért eredményekből jogosan illeti meg a társa­dalmi munkavédelmi fel­ügyelőket, a munkavédelmi őröket az elismerés. A mai munkavédelemnek a mozga­lomban alakultak ki szerve­zeti formái, itt fejlődtek adminisztratív állami esz­közei. Mindez azzal járt, hogy maga a munkavédelem — mint szervezet — bizo­nyos mértékben önállóan a mozgalmi módszerek mellett állami, hatósági eszközeivel megerősödve kinőtte magát a szakszervezetből. Szegeden és környékén a szakszervezetek érdekkö­rébe tartozó munkahelyek­ről 1985-ben 2786 három na­pon túl gyógyuló üzemi bal­esetet jelentettek be, 5 év­vel korábban ez a szám 2569 volt, vagyis 217-tel keve­sebb. A valós helyzet vi­szont az, hogy 10 év. átlagá­ban — ha a baleseteket a foglalkoztatottak számához viszonyítjuk — lényegében a helyzet nem változott. Ezer főre évente 20-23 üzemi bal­eset jut. Számítunk-e a korszerű­södő gazdasági feltételek mellett javulásra? Ebből a stagnáló baleseti helyzetből hogyan tudunk elmozdulni? Ami az anyagi ráfordításo­kat illeti, feltehetően nem számíthatunk javulásra. A létesítmények, gépek, tech­nológiákv műszaki-techni­kai színvonalával is hosz­szabb időre változás nem­igen lesz. Marad tehát az emberi oldalon lehetséges tartalékok feltárása. A balesetek, megbetegedé­sek nyugtalanító számai mö­gött megtaláljuk a nem megfelelő munkakörülmé­nyeket, a korszerűtlen tech­nikát, az irányítás, szervezés hibáit, a fegyelmezetlen ma­gatartást. Az elemzések azt mutat­ják, hogy döntő többségben szakmunkások és betanított segédmunkások szenvednek balesetet. A közel 40, illetve 30 százalékos arányukhoz képest a műszaki foglalko­zásúaké mindössze 3 száza­lék, a nem fizikai foglalko­zásúakat ennél is kevesebb baleset éri. „A munkavédelem nem­csak érdek, érdekvédelem is. Mégpedig az egyéni érdeke­ké, hiszen sérelem. veszte­ség elsősorban az egyes munkavállalókat éri. Mint ezt a gyakorlat bizonyítja, ők sem egyformán érintet­tek, érdekeltek a biztonsági, üzemegészségügyi munká­ban. Tovább gondolva ezt a kérdést az is igaz, hogy a leginkább érdekelteknél sem a munka biztonsága az elsődleges, hiszen jövedelmi, gazdasági érdekeltségük ezt az alapvetően humán ér­deküket gyakran megelőzi. A kockázatvállalást a mun­kavédelem „hivatalból" nem ismeri el. Ez magyarázat ar­ra. hogy maguk a dolgozók is fenntartással, gyakran ér­dekeik ellen ható intézke­désnek fogadják a legtöbb­ször felülről és kívülről tett lépéseket. A szakszervezeti ellenőrzé­si tapasztalatok bizonyítják, hogy a szervezett. megbe­csült és ösztönzött munká­nál számítani lehet az egész­séget. biztonságot védő sza­bályok betartására, számíta­ni lehet a dolgozók részvé­telére, aktivitására a mun­kahelyi érdekképviselet­ben és érdekérvényesítés­ben. Tavalyelőtt jelentős lépés volt a szakszervezet munka­védelmi felügyeletét állam­igazgatási szervezetté ren­dezni. Ezzel a lépéssel az önálló intézményként mű­ködő szervezet és a dolgozói érdekvédelem közötti távol­ság nőtt. Napjainkban a gazdaságért, a termelésért felelős vezetők úgy állnak a munkavédelemhez, mintha nem is érdekelné őket. Bár az is igaz, hogy gondolkodá­sukat az elmúlt évtizedek során „szabályok" l'ormál­Magyar történészek találkozója Buda török alóli felszaba­dulásának 300. évfordulója alkalmából hazai és a világ különböző részein élő ma­gyar történészek kétnapos találkozója kezdődött meg csütörtökön, az Országos Széchényi Könyvtárban. A Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi Intézete, a Magyar Törté­nelmi Társulat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem rendezte tanácskozáson — amely kapcsolódik a szep­tember l-jén kezdődő, Bu­da, 1686 című nemzetközi tudományos ülésszakhoz — tizenkét országból több mint félszáz szakember vesz részt. A szocialista és a nyugat­európai országokból, vala­mint az Egyesült Államok­ból és Kanadából érkezett történészek a találkozón ki­cserélik gondolataikat Bu­davár középkori történelmé­ről, a török alóli felszaba­dulás nemzetközi körülmé­nyeiről, eszmecserét folytat­nak az esemény hadtörténe­ti és politikai jelentőségé­ről, továbbá megvitatják a felszabadított város európai rangú fővárossá fejlődésé­nek kérdéseit. A tanácskozást Havasi Zoltán, a Magyarok Világ­szövetsége Magyar Fórumá­nak elnöke és Hanák Péter történész, egyetemi tanár nyitotta meg. Bevezetőjük­ben hangsúlyozták: a ren­dezvény szervesen illeszke­dik a magyar nyelvészek, orvosok, műszaki-természet­tudományos szakemberek és közgazdászok közelmúltban lezajlott találkozóinak so­rába. Ezek az adott tudo­mányág eredményeinek be­mutatása mellett lehetőséget adtak a világ távoli pontja­in élő magyar szakemberek személyes megismerésére, a munkájukról való tájékozó­dásra is. A mostani találkozó té­mája — Budavár visszafog­lalása, Buda és Pest fejlő­dése — nemcsak a magyar, hanem az európai, s így az egyetemes történelem szem­pontjából is jelentős. Az Eu­rópa érdekében nemzetközi összefogással, magyar köz­reműködéssel lezajlott ese­mények adták meg mintegy két évszázados stagnálás és hanyatlás után a felzárkó­zás és a fejlődés lehetősé­gét. Hazánk mellett a szom­szédos országok, így Közép­Európa számára is. A talál­kozó jó alkalmat nyújt az egymástól távol élő magyar történészek tudományos szemléletének és eredmé­nyeinek összevetésére, s így hasznos és megtermékenyí­tő hatású lehet a magyar és a nemzetközi történetírás számára egyaránt. A konferencia első nap­ján a résztvevők Székely György, Kubinyi András, Wellmann Imre és Szakály Ferenc előadásait hallgatták, és vitatták meg a középkori Buda politikai, város- és művelődéstörténeti szerepé­ről, Budavár felszabadulá­sának történelmi körülmé­nyeiről, s a török uralom történelmi hatásáról. A pénteki tanácskozáson a felszabadító hadjáratokról, Pest-Buda fővárossá válá­sának történetéről, valamint Budapestnek a századunk elején betöltött szerepéről lesz szó. A tanácskozás ki­egészítő programjaként szombat délelőtt az MTA Képes termében a mai ma­gyar történetírás és ma­gyarságkutatás helyzetéről hallhatnak beszámolókat a résztvevők. (MTI) ták. A szabályalkalmazás el­ve: a munkafeltételeket a munkavédelemhez igazítani, a dolgozókat a balesetektől megvédeni. Ma már a gaz­dasági szervezetekben is új szabványok születnek. Mit tesznek a gazdasági vezetők? A formális meg­felelőségeket bizonylatok­ban, beszámolókban „szava­tolják". Utasításokat, szabá­lyokat, szabványokat alkot­nak, miközben az ellenőrző gyakorló munkavédelmi fel­adataik „elmaradnak". Ho­gyan várható akkor el, hogy a dolgozók kövessék és uram bocsá' alkalmazzák a friss formulákat. A szakszervezeti, s az ál­lami munkavédelmi ellenőr­zés — ezt aligha lehet ta­gadni — az átszervezést megelőző időszakra épül. A helyzet ma az, hogy az álla­mi szervezeteknek nincs tár­sadalmi bázisa, nevelt aktí­vái. Vannak a szakszerveze­tekben, a munkavédelmi felügyeletben, vagyis a tár­sadalmi munkavédelmi fel­ügyelők, a munkavédelmi őrök, a munkavédelmi fel­ügyelet „kihelyezett" aktí­vái ma is meghatározóak, ők a meggyőzés, az ellenőr­zés módszereit a fel ügyelök­től tanulták. Funkciót visel­tek, amely feljogosította őket arra, hogy saját munkáltató­iknál lépjenek fel a hibák, a hiányosságokkal szemben. Márpedig a gazdasági veze­tés nehezen türi a hibakere­sést, hiszen ismeri a mun­kahelyek fogyatékosságát, a munkaerő összetételét. a munkafolyamatok veszélyes jellegét. Mi a jellemző? Az, hogy mindazokat a humán lépé­seket, amelyek a termelési érdekekkel összeegyeztet­hetők, nem kis erőfeszítések árán megteszik, mindaddig, amíg a termelési gazdaság — de lehet más erősebb — érdek az emberit megelőzi. A dolgozóknak az egyéni ér­dekeik érvényesítéséhez megállapodásokra van szük­ségük. A kollektív szerződé­sek és munkavédelmi sza­bályzatok bér-, munkaidő-, védőeszköz- és számos egyéb kérdésben sajnos for­málisan rendezik a dolgo­kat. Ezek a megállapodások alig jutnak el a dolgozók­hoz. A szakszervezeti mun­kavédelmi ellenőrzési ta­pasztalatok bizonyítják, hogy számos megállapodás és elvárás azt tartalmazza, amit a felsőbb rendeletek­ben aláírnak. De abban a helyi sajátosságok nem ren­deződnek. A munkahelyi változások, a termelés szer­vezése, a termékszerkezet váltakozása, az előrelépés és visszafejlesztés ezekbe a megállapodásokba későn ke­rülnek. Ez az oka annak, hogy a dolgozók érdekeik érvénye­sítéséhez a megszokott és szabályos formákon kívüli utakat keresik. A változá­sok során újszerű érdekkap­csolati, munkakapcsolati rendszerek alakulnak ki, melyeket hagyományos szakszervezeti fórumokon nem képviselhetnek. A kö­zösségi jelleg erősebb, vi­szont a gmk-ban, mint a fő­munkaidős szervezetekben. Valljuk be őszintén, hogy á szakszervezeti képviselet a főmunkaidő befejezésével abbamarad, viszont az is igaz, hogy a munkajellege a munkaidő minden vonatko­zásában visszahat az eredeti formákban történő munka­végzésre. Á munkavédelemben a legutóbbi átszervezéssel tisz­tázódtak az állami, mozgal­mi feladatok. Szétváltak az állami és társadalmi, moz­galmi eszközök. Az össz­szakszervezeti munkában ma még számos olyan fel­adat van, amelyben na­gyobb részt vállal a mozga­lom, mint amilyenre a tár­sadalmi munkamegosztás alapján hivatott. Richter Aranka

Next

/
Thumbnails
Contents