Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

Péntek, 1986. augusztus 1. Újból esőre vár a határ Somogyi Károlyné felvétele A dorozsmai téeszben 170 hektáron folyamatosan öntözik a paprikát (Ezekben a napokban sok minden eldől a mezőgazdaságban. Ott. ahol a mostani kánikulát megelőző napokban a hűvös idő nem járt együtt kiadós esőkkel, bizony, a növények már nem sokáig bírják nélkülözni az éltető csapadékot. Azokban a gazdaságokban, ahol öntözni tudnak, szünet nélkül működtetik a berendezéseket. A legbiztosabb és a legolcsóbb mégis mindenütt a természet „ajándéka" lenne. A Forráskúti Haladás Tszben nem panaszkodhatnak, a múlt héten hatvan milliméternyi eső esett, ráadásul a legjobbkor. Az aratást már nem zavarta, a zöldségfélék s a kukoricások pedig új erőre kaptak. A kalászosok tíz százalékkal kevesebb terméssel fizettek, mint tavaly. így most jól jön a váratlanul szépen fejlődő kukorica többletbevétele. Errefelé bizonytalan termésű növény a kukorica, az idén is úgy tervezték, hogy lesilózzák. A döntés a bőséges csapadéknak köszönhető, 130 hektáron meghagyják csöves kukoricának. A maradék siló is elég az állatállománynak. A korai és nyári burgonya kétharmadát már felszedték, s augusztus végéig az értékesítéssel szinkronban folytatják ezt a munkát. A 250 mázsás hektáronkénti átlag még itt is csúcs, s a minőség is kifogástalan. A szép áru biztonságosan piacot talál napi 3-4 vagonnyi mennyiségben. A nagybani ár 4 forint 50 fillér, ilyen termés mellett elfogadható hasznot nyújt. A 250 hektáron termelt paradicsom és paprika a becslések szerint jó átlagot ígér, 350 mázsát, illetve fűszerpaprikából 100 mázsa körül.. E héttől kezdve már nemcsak a piacokra jut paradicsom, hanem a konzervgyárakba is szállítanak. Az összképhez hozzátartozik a napraforgó is, hiszen környékünkön a gabonafélék után ez a növény a legelterjedtebb, s jó haszonnal termeszthető. Csak ebben a szövetkezetben 350 hektárnyi étolajnak valót vetettek az idén, s 25 mázsás rekordtermést várnak. A három hevesi dinnyéscsalád 50 vagonnyi termésre számít, ebből 10 vagonnal exportra küldenek. A korai kipalántázás miatt az országban az elsők között jelentek meg árujukkal a piacon, így a termés egynegyede 20 forint körüli áron talált vevőre. A dömping még ezután jön, ezt már a kisebb pénzű vásárló is meg tudja majd fizetni. A szőlőtermés még nem éri el az átlagos évek hozamát, a tavalyi fagy hatása érződik. Sok a pluszmunka, a törzskarokat újra kell nevelni, újból kiképezni. A csabagyöngyévei már piacon vannak, jövő héten már a cardinálon a sor, majd a saszla következik, s legvégül a borszőlő. Zsombó és Forráskút között pár kilométer a távolság. s lám. a Zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezetben egészen más viszonyok uralkodnak Itt a múlt héten alig hullott összesen 10 milliméternyi csapadék, ahogy itt mondják, mire ideért volna, kilyukadt az ég. A paradicsom és a ház körüli kukoricások már nehezen bírják az aszályt. A paradicsom 30 hektáron csak az első szedést bírja ki, viz híján nincs a termésben utánpótlás. A napraforgó most már remélhetően átvészeli a szárazabb napokat is, jó termést ígér. A barackszüret javában tart. a máskor augusztus derekán érő fordot is szedni kell. Az 54 hektáros terület 9 fajtából áll. ígv a Dorozsmáról jött általános iskolásoknak folyamatosan jut munka. A válogató gépsoron 10 asszony naponta 60 mázsányi gyümölcsöt osztályoz, készít elő a szállításra. A dorozsmai József Attila Tsz területét is elkerülte az eső. de legalább itt a szántó egyharmadát öntözni tudják. Ezeken a földeken az igényesebb zöldségféléket, és a vetőmagnak termelt növényeket egy Bauer és 5 hagyományos öntözőberendezés frissíti fel mesterséges csapadékkal. A paprikának jól jön a meleg, így a vízzel együtt, mert a múltkori lehűlés miatt „elrúgta" a virágját. A vetőmaghibridkukorica-területek után a jövő héten a silókukoricákra is sor kerülhet. Azonban akkor sem haragudnának, ha az igazi eső megelőzné az öntözőberendezéseket áttelepítő munkásokat. Az aratásnak itt még nincs vége, igaz, nem búzát, vagy rozsot vág a kombájn, hanem a lóbabot. Csak hajnalban a harmatban dolgozhat nak, hogy a szem ki ne peregjen. Az értékes fehérjetakarmány 18-22 mázsás termésátlagával elégedettek a szakemberek T. Sz. I. Kinyitott a rozsmalom Csongrád megye egyetlen rozsmalmában Mórahalom községben a gépi berendezések nyári felújítása, nagyjavítása után csütörtökön megkezdték az alföldi hom'okvidék kenyérgabonájának őrlését. Csongrád megye Duna—Tisza közi homokvidékén az utóbbi években ismét ..divatba jött" a rozstermelés, növékedett a vetésterület. Ennek egyik magyarázata, hogy a rozs olyan talajokon is jól megél, áhol más gabona termesztése nem gazdaságos. A másik ok pedig az, hogy a korszerű táplálkozási szokások terjedesével egyre többen keresik és fogyasztják a rozskenyeret, illetve a rozs és a búza együttes felhasználásával készülő házi sütésű ke nyereket. Az ilyen sütőipari termékek kevesebb keményítőt, annál több fehérjét, rostanyagokat, vitaminokat tartalmaznak. A két műszakban dolgozó mórahalmi malomban ötféle őrlésű rozslisztet készítenek és szállítanak az ország sok részébe. Önállóság, érdekeltség, ösztönzés A kormány intézkedése alapján 1987. január elsejével megszűnik a Húsipari Tröszt, amelynek kebelében 19 nagyvállalat működik. Ezek a cégek tehát hamarosan mint önálló vállalatok dolgozhatnak, így a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát is. E hír apropójából kerestük föl Bálint László vezérigazgatót, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Aligha kell bizonygatni, hogy az élelmiszerpiacon miiy előkelő szerepet játszik a húsipar. Hiszen „nem csak kenyérrel él az ember ...", s bizony ma már a hús is úgy szerepel — szerencsére —, mint a mindennapi. Ezért sem volt semmi különlegesség abban, hogy a húsellátásban kötöttés keretgazdálkodást folytattunk. A húsipart is centralizált irányítás igazgatta, meghatározván olykor a legapróbb tennivalóit. Viszont a hajdani hiánygazdálkodásnak régen vége, hazánk az állattenyésztésben és a húsfeldolgozásban az élvonalba került. A piaci viszonyok és a hazai gazdaságpolitika messze elhagyta a korábban természetesnek tartott irányítási rendszert. Tehát egyáltalán nem hatott meglepetésnek, hogy néhány tröszt megszűnése után a húsipar is sorra került. Ettől függetlenül megkérdeztük a vezérigazgatót, hogy miért most került erre sor. — A mai gazdasági helyzet, a követelményrendszer változásai, a verseny, a piaci viszonyok sürgették a tröszti szervezet föladását és a vállalatok önállóságát. Az érdekeltség másképp aligha érvényesülhetne. Önállóan kell dolgoznunk. — ... a hazai húsipar viszont nagymértékben exportáló ágazat, s úgy tudom, a belkereskedelmi ellátásban is vannak különleges leiadatok, például a fővárosi lakosság igényeinek kielégítése, amelyet a budapesti vállalat aligha győzne. — Ez igaz, s az előzetes tájékozódás alapján azt mondhatom, hogy az önállóvá váló megyei vállalatok — néhány akár az exportjdgot is megszerezheti — létrehoznak egy közös külkeSzövetkezeti é Egyéves fennállása óta több mint húsz százalékkal nőtt az országos Gaszrocoop vendéglátó hálózathoz tartozó szövetkezeti • éttermek száma. Az étteremláncot az elmúlt év nyarán huszonhat vendéglő részvételével alapították meg, s azóta hat újabb taggal gyarapodott. A G-betűs. kerek, barna-sárga emblémával megkülönböztetett Gasztro-coop vendéglők ma már az ország szinte minden táján megtalálhatók. A hazai vendéglátás új hálózata egy év alatt kialakította egységes arculatát. A pécsi Konzum Szövetkezeti Közös Vállalat közreműködésével összehangoltan tevékenykedő éttermekben fényképpel illusztrált egységes étlapon kínáliák a tizennégy ételből álló törzsválasztékot. amelyet a magyar konyha jeles ételeiből állítottak össze. A finom falatokat mindenütt azonos receDt szerint sütik-főzik és tálalják. A megbízható színvonalat külsőségeiben is igyekszik kifejezésre juttatni a Gasztro-coop: a tagéttermekben azonos abrosszal, étkészlettel terítenek. s ügyelnek a vendég kifogástalan kiszolgálására. A szövetkezeti vendéglátólánc rendszergazdája több mint tízmillió forintos rekonstrukciót hajtott végre saját éttermében, a pécsi Szőlőskertben, amely a most befejeződött tízhónapos munka eredményeként az egész hálózatát és Pécs egyik legreprezentatívabb vendéglőjévé ' fejlődött. A közeli Hunyor Szállóhoz zárt folyosóhíddal kapcsolódó. kétszázötven vendégre méretezett korszerű étterem befogadóképessége több mint háromszorosa a réginek. A Gasztro-coop kínálatot a vendégek előtt működő látványkonyha gazdagítja, nyílt faszénparázson pirítják a megrendelt rostonsülteket, köztük a baranyai délszláv nemzetiségiek ízes ételeit is. A szünnap nélkül reggel héttől este kilencig működő felújított éttermet a jövő héten nyitják meg a vendégsereg előtt (MTI) Magyar—lengyel gazdasági megbeszélések Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására csütörtökön Budapesterí megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gwiazda, a Lengyel Népköztársaság Minisz tertanácsának elnökhelyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselöje. Marjai József és Wladyslaw Gwiazda tájékoztatták egymást az országaikban folyó gazdasági építőmunka soronlevő feladatairól, áttekintették a magyar-lengyel gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit. Véleménycserét folytattak a KGST tudományos-műszaki komplex programja megvalósításának helyzetéről, a KGST együttműködés tökéletesítésére irányuló teendőkről, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekről. A lengyel miniszterelnökhelyettest fogadta L i'tir György, a Minisztertanács elnöke. Wladyslaw Gwiazda találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel is. (MTI) reskedői szervezetet, s akik részt vesznek a fővárosi ellátásban, azok egy koordináló csoportot foglalkoztatnak. — Az önálló vállalatok irányítása milyen kategóriába tartozik majd? Lesz-e mondjuk igazgatóválasztás? — A húsipari vállalatok állami irányítás alá tartoznak a jövőben, tehát a minisztérium felügyelete alá, s az igazgatókat is a minisztérium nevezi ki, s egyelőre nem választják. — Mit jelent önöknek az önállóság? Mit várnak tőle? — Létrejön majd az az állapot, amikor ott döntenek a vállalati kérdésekről, ahol a legközelebb állnak azokhoz tehát itt Szegeden és a makói, vagy a vásárhelyi gyárakban. Az előbb említettem a külkereskedelmi lehetőségeinket, az a szervezet az önálló vállalatok közösségének az irányítása alatt működik. Mi döntünk árakban, piacpolitikában és természetesen a haszon vagy a veszteség is a miénk. — A tröszti szervezet állítólag előnyökkel is járt a vállalatok számára. Mi a véleménye most? — Nem vitás, hogy a tröszti megoldás sok előnnyel, de hátránnyal is kecsegtetett minket. Meg kell azonban jegyeznem, mi soha nem tartottuk a markunkat a tröszt közös kasszájánál. A korábbi beruházásokra is itt volt a fedezet. A jelenlegi fejlesztésünk, amely világbanki hitel igénybevételével történik, hasonlóan a mi pénztárcánkat terheli. Tagadni viszont kár volna a tröszt előnyét abban, hogy minden esetben kész kezesként szerepelt a hitelügyletekben, vagyis olyan vállalat is hozzájutott beruházási, fejlesztési hitelekhez, ahol éppen abban az időben gyengébben állt a kassza. — Ettől függetlenül a hazai húsipari vállalatok nem egyformán fejlődtek, termékszerkezetük sem egyforma, s néhányan közülük exportorientáltak, gondolok itt a szegedi Pick szalámira, a pápai dobozolt sonkára, vagy Hercz szalámira. E termékek stabil piacképességet jelentenek, megnyugtató bevételt devizában is. Erről mi a véleménye? — Ez valóban az előny és a hátrány kérdése. Néhány vállalatnál nem alakultak ki olyan termékszerkezet mint amilyent említett. A belső ellátásra specializálódott és önállóvá váló cégeknél több tennivaló lesz a jövőben. S nem lesz majd mögöttük a tröszt, mint készkezes sem. A vállalkozó szellemű, kockázatot is vállaló ipari vezetők nem félnek az önállóságtól. — Milyen a tröszt megszüntetésének visszhangja? A szegedi vállalatnak van-e félnivalója? — Nincs félnivalónk. A visszhang vegyes, nyilvánvalóan más a megítélés azoknál az embereknél, vezetőknél, akik hosszú esztendőkön át azt csinálták, amit meghatározott az irányítási szervezet. A mi vállalatunk a hazai húsipari cégek között előkelő helyen áll. Megjegyzem, a trösztnél is érezték már előbb az idők szelét, s néhány vonatkozásban ha nem is csurrant, de csöppent, egy-egy jogkör, hatáskör. Ügy érezzük, hogy az önállóságnak megfelelünk, nálunk sem merevedik meg a vállalati irányítás. Nagyobb önállósághoz jutnak gyáraink, például a makói és a vásárhelyi gyárunk, illetve a szegedi és a szentesi hizlaldánk. Belső szabályozásaink alapján differenciálunk, átlagos is lesz, de a maguk ereje alapján végzett munka a perdöntő minden tekintetben: bérben, prémiumban és más érdekeltségi viszonyokban. — Amikor a hír fölröppent, hogy megszűnik a tröszt, voltak akik az ellátást féltették. Ha nem kötelezik a vállalatokat, talán bizonyos termékeket nem is készítenek, nem kell magyaráznom, hogy az olcsóbb árukra gondolnak. — Hibás a föltételezés, inkább a fordítottja válhat uralkodóvá: mivel közelebb került a termelő a vásárlóhoz, annak kiszolgálása is csak javulhat. Ezentúl nincs megyehatár az eladásnál, következésképpen kialakul egy egészséges konkurencia, verseny a kuncsaftokért. Vége az úgynevezett „felségterületnek", mely sérthetetlen volt. Jobbat és olcsóbbat kell adnunk mindenféle termékből, különben mástól rendel a kereskedő. Szerintem a fogyasztó jól jár, mert bővíteni kényszerülnek a vállalatok választékukat és több úgynevezett olcsó árut gyártanak és adnak a boltoknak. Ha más megyéből is érkezik kínálat, az is a vevőnek kedvez, hiszen színesebb lesz a választék, az ízek is változatosabbak. — Végül beszéljen arról is, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát dolgozói mit remélhetnek az önállóságtól, e sorban a vezérigazgatót is értem. — Sok mindent. Először is azt, hogy a jövőben közvetlenül érvényesül az anyagi érdekeltség mindenki számára, s ez alól én sem vagyok kivétel. A mi kollektívánkat alkalmasnak tartom az önálló cselekvésre. Megmondom őszintén, nekem is tetszik, hogy önállóak leszünk, jobban kipróbálhatom magamat. S kiben ne lenne egy kis hiúság is, megmutatni mire képes, versenyezni. Már létrejött egy szakértői csoport, amely több területen vizsgálatokat, ellenőrzéseket végez, fölméréseiket hasznosítani kívánjuk. Szakmabeliek, közgazdászok véleménye döntő lehet, hogy hol kell módosítanunk. Belső szervezetünknek is korszerűsödni kell. Nem, lesz többé „nagykalap"-rendszer, az egyenlősdi a vállalatok között, s az is a múlté, hogy mindenben a trösztre mutogatnak: ott a tröszt, majd intézkedik, ha nincs elegendő nyereség, vagy bérjavítás; elvitte a tröszt, rossz döntéseinknél, nem mondhatjuk többé, a tröszt a hibás. Csak magunkra támaszkodhatunk, együtt sírunk és együtt nevetünk. — Máról holnapra? — Ezt álmomban sem gondolom, s munkatársaim is tisztában vannak avval, hogy január elsejéről másodikára nem lesz kétszeres a termelékenység és a jövedelem sem. Apró és kemény, meggondolt lépéseket várok, minden területen javulást és annak megfelelő részesedést a végzett és értékelhető eredmények alapján. — mondta befejezésül Bálint László vezérigazgató. tQazdagh István