Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-27 / 201. szám

4 Csütörtök, 1986. augusztus 27. Félévi tapasztalatok A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége kedden ülést tartott, amelyen elemezte az áfészek, a takarék-, a lakásszövetkezetek és a szövetkezeti közös vállalatok idei első félévi gazdálkodásának tapasztalatait. A testület megállapította, hogy 1986 első felében a tavalyihoz képest az áfészek árbevétele 7,9 százalékkal, nyereségük 15,1 százalékkal nőtt A szövetkezetek nyereségének növelésében nagymértékben közrejátszott, hogy 2400-za! kisebb létszámmal oldották meg feladataikat. kiterjesztették az új üzemeltetési formákat, és sok területen csökkentették a költségeket. A napicikkek forgalma 2,7 százalékkal emelkedett. Az iparcikkek kínálata megegyezett az előző évivel, csupán néhány tartós cikkből — mint például hűtőládákból, hűtőszekrényekből és az olcsóbb televíziókészülékekből — nem tudták az igényeket kielégíteni. A szövetkezeti vendéglátás forgalma az állami vállalatokét némileg meghaladó mértékben, 4,3 százalékkal emelkedett. Ugyancsak növekedett — 8,5 százalékkal — a zöldség-gyümölcs-, a sertés- és a baromfifelvásárlás. A. Zöldért-vállalatok az év első felében átlagosan mintegy tíz százalékkal olcsóbban adták termékeiket, mint tavaly ilyenkor. Az esztendő első hat hónapjában emelkedett a fogyasztási szövetkezetek exportból származó árbevétele is. Nemzetközi rákkongresszus A nemzetközi rákkongresszus kedd délelőtti programja az úgynevezett retrovírusok biológiai és epidemiológiai tulajdonságairól megtartott plenáris üléssel kezdődött. Róbert Weissbrit professzor összefoglalója után szimpóziumokon számoltak be a sejtek növekedési tényezői, receptorai és az onkogének kölcsönhatásáról, a prosztatarák űj gyógymódjairól, valamint az emésztőszervrendszer daganatos megbetegedéseinek kezelési lehetőségeiről. A tudományos tanácskozás munkájáról, eddig megvitatott főbb témáiról tartott sajtótájékoztatót kedden dr. Lapis Károly, a kongresszus elnöke. Elmondta, hogy a budapesti kongresszuson a rákkutatás űj eredményeként felfedezett onkogének kerültek a figyelem középpontjába, mivel azok felelősek a kóros sejtosztódásért. Rámutatott, hogy a tanácskozáson behatóan tárgyalták a kóros sejtek osztódási mechanizmusát is. Jelentős előrehaladás történt a monoklonáris antitestek kutatásában: a rák diagnosztikájában is hasznosítható anyagok segítségével olyan kis daganatokat is fel tudnak fedezni, amelyeket korábban semmilyen módon nem észleltek. A monoklonáris antitesteket más vegyületekkel együtt a rákgyógyászatban is alkalmazzák. Fő az egészség Munkavédelmi Kedden Győrött megkezdődött a III. munkavédelmi vándorgyűlés. Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Gépipari Tudományos Egyesület által rendezett 2 napos tanácskozáson gazdálkodó szervezetek, intézmények vezetői, szervezői, tervezők, beruházók, a munkavédelem hivatásos és társadalmi aktivistái — együttesen több mint 600-an — vesznek részt és tanácskoznak a munkavédelem időszerű kérdéseiről, a továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról. A nyitó plenáris ülésen egyebek között elhangzott: a Központi Statisztikai Hivatal megállapítása szerint az utóbbi öt évben romlottak az iparban dolgozók munkakörülményei. Zajártalomnak kitett munkahelyen dolgozik a munkások huszonhat százaléka, fokozottan> balesetveszélyes körülmények kö-> zött 24 százalékuk, s több ezer munkás egészségét kell megóvni a kedvezőtlen klimatikus viszonyok vagy fokozott pszichikai terhelés, illetve a nehéz fizikai munka hatásaitól. S miközben emelkedik ugyan a magasan kvalifikált gépi munkát végzők, illetve az irányító tevékenységet ellátók száma, de ugyanakkor továbbra is tág tere marad a szakképzettséget alig. legfeljebb a fizikai erőkifejtést igénylő munkának. Mint a plenáris ülésen a továbbiakban hangoztatták, a munkavédelem állami irányításával és ellenőrzésével megbízott Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség alig több mint kétéves fennállása óta megkezdte a munkavédelem jogi-műszaki szabályozásának korszerűsítését. Ennek célja, hogy a munkavédelmi jogszabályozás egységes rendszert alkosson. Az ellenőrző tevékenység hatékonyságának növelése érdekében a következő években már a számivándorgyűlés tástechnikát, a gépi adattárolást és feldolgozást is széles körűen felhasználják a munkavédelmi felügyelök és felügyelőségek munkájának segítésére. A tervek szerint két-három éven belül nemzetközi viszonylatban is korszerű felügyeleti információs rendszer működik majd ezen a területen. A munkavédelem fejlesztésének egyik kulcskérdése a védőeszköz-ellátás biztosítása, amely évtizedek óta a hazai munkavédelem gyenge pontja. Ezzel összefüggésben bejelentették: a főfelügyelőség elhatározta egy munkabiztonsági szolgáltató és védőeszköz-ellátó vállalaj alapítását; ennek az ellátás zavarainak megszüntetése lesz a fő feladata. A védőeszközök, az óvórendszabályok azonban csak akkor töltik be balesetet megelőző szerepüket, ha a dolgozók használják, illetve betartják azokat. A meggyőzésben, a felvilágosításban jelentős feladat hárul a szakszervezeti mozgalomra. A cél az, hogy a gazdasági vezetés, a' szakszervezet munkahelyi testülete és a dolgozó kollektíva együttesen lépjen fel a balesetek megelőzéséért, a munkakörülmények javításáért. Csak azt a tervezői munkát, azt a termelési-technológiai folyamatot, azt a gépet, munkaszervezést, karbantartást, gazdasági szemléletét és gyakorlatot illetheti a korszerű jelző, amelyben az egeszség védelme nem szenved csorbát — hangsúlyozták, rámutatva a munkavédelem és a gazdaság egészének szoros kapcsolatára. A plenáris ülést követően a tanácskozás több szekcióban folytatódott. A szekciókban egyebek között a munkavédelem tervezéséről, a munkakörülmények .tervszerű és folyamatos javításáról, a gépek, berendezések munkavédelmi minősítéséről, továbbá a munkavédelmi oktatás és belső ellenőrzés időszerű tennivalóiról tárgyaltak. (MTI) A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy újabb irányzatok alakultak ki a rákterápiában. A rákkutatás fejlődésével bizonyos rákfajtáknál — ilyen például a leukémia — sikerült a kóros sejt osztódását megakadályozni, s úgy befolyásolni a sejt működését, hogy az ismét normális legyen. Mint azt a kongresszus elnöke elmondta, jelentősen előreléptek a hormonkutatásokban is. Ez azért fontos, mert a rákos megbetegedések jelentős százaléka hormonális eredetű. Szintén új vonás a rákterápiában, hogy nem csupán toxikus hatású gyógyszerekkel kezelik a betegeket, hanem egyes megbetegedések esetén, például az interferonnal növelik a szervezet ellenállóképességét, s ez segit a betegség leküzdésében. A magyar professzor szólt arról is, hogy korábban nagy gondot okozott a rákos sejtek sokfélesége, s az, hogy a kezelés során a kóros sejtek ellenállóvá váltak az adott kezeléssel szemben. Jelentős eredmény, hogy nemrégiben sikerült meghatározni azt a fehérjét, amely ezekben a sejtekben előfordul. így az ellenálló sejtet is meg lehet jelölni, s megfelelő terápiával kezelni. A diagnosztikában pedig az ügynevezett mágneses rezonanciavizsgálatok jóval biztonságosabb módszernek bizonyulnak a korábbiaknál. » Lapis professzor szólt arról, hogy a kongresszus további részében megvitatják a daganatok áttételével kapcsolatos problémákat. A kongresszus jelentőségét méltatva rámutatott, hogy a tudományos tanácskozások mellett a közvetlen eszmecserék is szolgálják a kapcsolatok elmélyítését. Megjegyezte: az a tény, hogy a világtalálkozót a magyar fővárosban rendezték meg, kedvező hatással lehet a magyar közvéleményre is. Haszna abban is rejlik, hogy a lakosság figyelmét ráirányítja a helyes életmód fontosságára, s ezzel a rák megelőzésének kérdésére. Baráti találkozók Kedden Budapesten folytatódott a szocialista országok fővárosai XIII. ifjúsági találkozójának programja. A küldöttségek tagjai délélőtt a Hősök terén megkoszorúzták a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően a delegációk ellátogattad a Budai Várba, s megtekintették a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeit. A Galéria kupolatermében Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke emlékzászlókat nyújtott át a küldöttségek vezetőinek. Délután a szocialista fővárosok fiataljainak kepviselöi a főváros tizenkét kerületébe látogattak el, üzemeket, intézményeket kerestek fel. Baráti találkozókon cserélték ki tapasztalataikat a mozgalmi munkáról a helyi KISZ-szervezetek vezetőivel, aktivistáival. Ma, szerdán az ifjúsági találkozó politikai tanácskozással folytatódik; ennek témája: a fiatalok eszmei-politikai nevelése, az ifjúság szerepe a szocializmus építésében. (MTI) Nyaralás, árak, modellek V

alaha volt egy Magyarország. No, nem túlságosan régen, csupán abban az időben, amit a magam időszámítása szerint olybá tartok számon, mint magamra eszmélésemnek időszakát. Vagyis, pályakezdő korom körül, amikor még inkább palyak-ezdőbb jövedelmekből kelletett megéldegélnünk, mint manapság. S nem is tudom, hogyan volt, hogyan tellett rá . . . Alighanem szüleim jóvoltából, akiknél — ha anyagilag, pénzben kifejezetten nem is állt módjukban támogatni, de — jngyen lakhattam. Ügy ismerkedtem Szegeddel és a világgal, hogy havonta legalább hat-hét estét töltöttem a város jobb vendéglőiben., legalább egy üveg bor, de inkább egy vacsora társaságában. Hja, könnyű volt a helyzet, hisz akkoriban, bármily keveset keresett is az ember, egy kétszemélyes vacsora ára, mondjuk, a Hungáriában (no, nyilván a régiben), itallal sem igen érte el a nyolcvan forintot. Tellett tehát beszélgetésekre, kapcsolatokra, hasznosabbnál hasznosabb szakmai-baráti eszmecserékre. Mostanában, mármint az utóbbi öt-tíztizenöt évben, mintha merőben más lenne a helyzet. Jószerével magam sem tudom, mikor is engedhettem meg magamnak utoljára, hogy egy-egy jobb helyen • leüljek barátaimmal, ismerőseimmel, szakmám és érdeklődésem, no meg hajlamaim miatt, fontos emberekkel beszélgetni az estében, egy-egy üveg bor, netán némi könnyű kis vacsora mellé? Alighanem túlontúl is régen fordult elő ilyesmi velem. Tán az is az oka ennek, hogy túlságosan is föltűnővé válik számomra az utóbbi időben egynémely jelenség. Mert mintha a világ önmagát készülne ismételni — szélesebb körben ,.. Vagy mégsem? Hogyan is volt? Valaha, diákkoromban, olyannyira nem volt pénzem, hogy örültem, ha nagy néha megihattam egy deci vermutot a Papp-cukrászdában (ami ugyan első osztályú volt), öt (!) kemény magyar forintért. Aztán, amikor keresőként több pénzem lett, mert nagyjából ezerszáz magyar forintokért elkezdhettem pályámat, már tellhetett baráti vacsorákra, üveg borokra, beszélgetésekre, ha más mellett nem is, hát sült krumpli melletti az öreg Hungária félhomályában. S akkoriban hallottam először az igét, amely szerint: a magyar háziasszonyt meg kell menteni a konyha rabságából. Ügy tervezzük és építjük a lakásokat, hogy azokban konyhára, de főként spájzra, semmi szükség, hiszen a jövő magyar családja vendéglőben fog étkezni! Ebből akkor is csak annyi volt igaz, hogy a vendéglátást tán nem adóztattuk mindenekfölött, így aztán még képesek voltak tisztes árakat és színvonalat is nyújtani. A dolgok alighanem akkoriban álltak a fejükre, amikor úgy döntöttünk: meg kell adóztatni a vendéglátást is, mégpedig rendesen. Nos, az első fejlemények legalábbis felemásak voltak. Mert az árak meg úgy-ahogy viselhetők maradtak országszerte, de bizonyos frekventált idegenforgalmi központokban már elrugaszkodtak minden ép eszű határtól. Jó, jó! — mondottuk volt akkoriban. Fizessen csak a külföldi turista, hiszen úgyis van pénzé, ha már idejön hozzánk! Aztán, szinte észrevétlenül — vagy nagyon is észrevehetően! —, úgy ellendültek az adók, a haszonkulcsok, hogy manapság már hazánkfia és idegen egyaránt háromszor is meggondolja, mire megenged magának egy-egy vendéglői vacsorát. Leginkább a hazánkfia, aki többnyire immár'kívül marad — legyen bát jobban kereső is — az osztályosabb he'lyekről. Hogy ennek milyen ára van, azt nemigen tudom. Csak azt legföljebb, hogy éttermek állnak üresen sokszor, legalábbis az év nagyobb részében, s nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez igazán gazdaságos lenne. S hogy mennyi társadalmi haszon marad el az emberi kapcsolatok fogyatkozásával, magam sem tudom. Legföljebb kollégám szavai jutnak ilyenkor eszembe, aki gyakorta beszélgetett egy időben egy terület prominens szakemberével, konyak és kávé mellett, mígnem kénytelen volt leszokni ezen eszmecserékről, mivel egyszerűen nem tudta elviselni emberi és szakmai büszkesége, hogy neki ugyan fizetnek, de ő ezt viszonozni — azon a helyen — sosem tudná ... Nos, lehet, hogy az árak mégiscsak szervesen fejlődnek, akkor is, ha merőben eltérnek béreinktől. Mert például tudom, hogy am g a mi vendéglátóipari áraink alacsonyak voltak — a hatvanas évek végéig! —, elképzelhetetlen lett volna a számomra, hogy adriai nyaralás közben bgüljek egy tengerparti vendéglőbe — vacsorázni. Aztán, ahogyan itthon ellendültek az árak, fennen hirdettem mindenkinek, hogy igenis, az Adrián kell vendéglőkbe járni, lévén kiváló a konyhájuk, a kiszolgálás, s áraik is alacsonyabbak a balatoniaknál. Minthogy nálunk éppen akkoriban lett divat, ha mái a hazai vendég nem is keres annyit, hogy megengedhessen magának egy-egy vendéglői estét az üdülőhelyek extra árain, hát azt majd a külföldiek abszolválják. Szóval, számomra csodás élmény volt annak idején az Adria, ahol egy pálma; fákkal susogó teraszon — kilátás a holdfényben fürdő tengerre! — messze nem fizettem annyit, mint a balatoni hodályok valamelyikében. Ráadásul a pincét szinte főúri grandezzával köszöntött arrafelé valaha, ami tán a régi Hungária meghitt, olcsó napjaiban járt ki — mindenkinek. Aztán arrafelé is változtak as idők. Egy-két éve még azt mondhattam, semmivel sem kerül többe egy adriai nyaralás, mint egy balatoni, legföljebb ott nagyjából mindig kék az ég, s nem kell attól tartania az embernek, hogy elviszi a feje fölül a sátrat valami hirtelen jött, hideg vihar. Most aztán, az idén, mélyen csalódtam. Mert mintha ugyanaz a mechanizmus volna feléledőben Jugoszláviában is, amit egy időben éppen eléggé átkoztunk mifelénk, s amin sikerült immár némiképpen tán túl is lépnünk. Mert — mit ád isten? — ott is azt vettem észre, az idén először, hogy az idegennel, a turistával -akarnak megüzettetni szinte mindent, kamatos kamatjával. Például: Medulinban (kis üdülőfalu Pula níellett), a kemping éttermében 390 dinár egy üveg sör. Bent, a faluban, ahol azért mégiscsak laknak helybeliek: ugyanez 340 dinár. Pulában pedig, a főtéren, egy vendéglő teraszán, mindössze 250 dinár. Kommentárt nem fűzök mindehhez, mert nem is érdemes. A számok magukért beszélnek a mentalitásról, amely szerint: fizessen a vendég. M

ég szerencse, hogy mi már mindezen lassan túljutottunk. Nálunk ugyanis lassan elmosódtak az árkülönbözetek az üdülőkörzetek és egyéb vidékek között. S elmondhatjuk, hogy immár Szeged vagy Hódmezővásárhely éppoly drága lassan, mint Budapest vagy a Balaton. Szóval: örvendjünk, hogy minálunk már nem érvényes a jugoszláv modell, amit mintha tőlünk tanultak volna. Csak az a kérdés, mi lesz Velük, s egykor oly kedves és viszonylag olcsó adriai nyaralásainkkal, ha ott is általánossá válik a mi modellünk: lassanként minden ár a legkeresettebb helyekéhez közelit. Igaz, ezt is meg lehet tenni a szent egyenlőség — különben tisztességes — nevében: ne csak a vendég fizessen! Mi is! Szávay István Túzokrezervátum Kontinensünknek már ritkaságszámba menő és egyik legnagyobb madara a túzok. Előfordulási száma szerint, Spanyolország és a Szovjetunió mögött, a harmadik helyen állunk. Hazánkban 2 ezer 961 példányt tartanak számon. Megmentésükkel — szerencsére, eredményesen — foglalkoznak a Dévaványai Tájvédelmi Körzetben. Az országos állomány jelentős része, 1063, ezen a területen él Környezetvédelem Országos méretű gonddá válik erdeink és mezeink elszennyeződése, ha nem vetünk gátat a tiltott helyen történő szemétlerakásnak — hangoztatták kedden a szövetkezeti szakemberek harkányi fórumán. Az eszmecsere során számos figyelemreméltó javaslat, vélemény hangzott el. Hasznos volna, ha minden szövetkezetben lenne felelős szakmai gazdája a környezetvédelemnek. Mivel a legtöbb helyen nincs lehetőség független szakember alkalmazására, az látszik célszerűnek, hogy a talaj- és vízgazdálkodással foglalkozó mérnökök lássák el ezt a feladatot, hiszen a munkakörükből kifolyólag úgyis foglalkoznak a témával.