Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

4 Csütörtök, 1986. augusztus 25. Sok balszerencse közt . . . Kapuzárás után Vasárnap délután immáron csendes és kihalt volt a város. A hatalmas színpadon csak néhány ottfelejtett kottaállvány árválkodik, a Fesztivál teraszári. a Hagi kertben telt házról nem beszélhetünk, a Kárász utca ismét hazaiak pályája lett. Ismét vége — ha nem is a nyárnak — a szegedi fesztiválnak. Ha jelzőt keresnenk a '86os ünnepi hetekre — úgy hiszem — a legtalálóbb a balszerencsés szót elébiggyeszteni. A pechsorozat már a tavasszal elkezdődött, amikoris hírül vettük a japán Shochiku revü — ismert .okok miatt — lemondta magyarországi, így szegedi fellépését. A szegedi nyár programjait színesíteni hivatott szépségkirálynő választás elődöntőjét egy váratlan tragédia mögöttes okai kapcsán levették a műsorról Markó megbetegedett, igy a híres Győri Balett várva várt Tisza-parti szereplése füstbe ment. A Jézus Krisztus az eredeti műsornaptártól eltérően kevesebbszer került a Dóm elé. A zsinagóga egész nyáron zárva volt. Ráadásul — mintegy az események csúf koronájaképpen — az utolsó előtti napon még a természet is ellenünk fordult. Rácáfolva a napfény városára, tombolva dühöngött nem kímélve Tosca-díszleteit, vendégfogadót, utcát, teret és tervezett esti programot. No de azért a jól bejára1 tott szegedi nyár megszámlálhatatlanul sok programjából maradt még elég a fesztiválhangulathoz, a vendégváráshoz. Voltak szép előadások, volt egy minden eddiginél több látogatót számláló ipari vásár, egy 20 éve támadott és védett gazdag programú ifjúsági, egy minden elismerést megérdemlő művészeti és pszichonapok. Nemzetközi kórustalálkozó, kiállítások. sportversenyek tucatjai .. és voltak, akikért a fenti harangok szóltak: a vendégek, s akikért van az idegenforgalom és a vendéglátás. Az ünnepi hetek igazi haszonélvezői. őket azonban szintén Bujkáló és kifosztott apák Készül a családjogi törvény módosításának tervezete. Sok érdekes javaslatot tartalmaznak a hivatalos előterjesztések, s akiknek módjuk van megismerni, sokat vitatkoznak egy-egy részletén. Van azonban egy olyan részlet, amiben teljes az egyptértés (persze nem az érintetteké). Ez a részlet az elvált szülők gyermekeit érintő tartásdíjjal kapcsolatos. Pontosabban azokról a szülőkről (az esetek nagy többsegében apákról) van szó, akiknek tartásdijat kellene fizetniük, det éppen ezért olyan állást vállalnak, amelynél a hivatalos alapfizetés igen alacsony, és ebből állapítják meg azt a bizonyos 20 vagy 40 százalékot. Amit e fölött keres, akár borravalóból, akár fusizásból, annak nincs nyoma, tehát nem is fizet belőle hányadot. Az új terv szerint majd másképp fogalmaz a törvény: a gyermek szükségleteihez igazodva szabja meg a bíróság a fizetési kötelezettséget. Ez jó. de kevés. Mert mi van azokkal az apákkal, akik meg sem találhatók, akik kimutathatatlan napi alkalmi munkából élnek? Élnek? Inkább azt mondhatnánk: naponta isszák el azt a pénzt, amit esetleg megkeresnek. Miért nem lehet őket akár zárt intézetben munkára kötelezni annak érdekében, hogy gyermekeik létfenntartásáról gondoskodjanak ? Sérti az emberi jogokat? Nem. Az emberi jogokat az sérti, ha a szülő — legalább' anyagiakban — nem gondoskodik gyermekéről. Persze, hogy ennek az éremnek is van másik oldala, igaz, halványabb az elsőnél, de van. Ismerek olyan felbomlott családot, ahol a férjnek volt lakása, mert a szülei egy élet munkájával ezt megteremtették a részére. Két gyermek született már, amikor a férj megtudta, hogy a második gyermek talán nem is az övé. Válás. A biróság úgy határoz, hogy a gyerekek az anyánál maradnak. A férfi ez ellen nem is tiltakozik, tudja, hogy felesége minden hibája ellenére rendesen neveli a gyerekeket, s azok is ragaszkodnak az édesanyjukhoz. A biróság úgy ítél, hogy a férfi a lakás egyik kis szobáját használhatja, amíg más megoldást nem talál, a nagyobb szoba az asszonyé és a gyerekeké. A férfi mérnökember, havi 6000 forint fizetéssel, ebből fizet 40 százalék gyermektartást, vagyis 2400 forintot Meg sem próbál a kisszobában maradni, hiszen a volt feleség közli vele, hogy az új partnere hozzájuk költözik. Az apa elköltözik (apasági pert nem indit, nem teszi ki a gyereket az ezzel járó procedúrának, és titkon reméli, hátha mégis csak áz övé az a gyerek, hiszen gyakorlatilag ez sem kizárt), fizeti a gyerektartást, fizet 1500 forintot egy albérletért, és esténként zsíros kenyeret vacsorázik, paprikát, paradicsomot is csak most vesz hozzá, hogy már olcsóbb. Ilyen is van Hogy az új törvény ezzel tud-e majd valamit kezdeni, azt csak halkan merem megkérdezni... S. M. nem kíméltek a nyáron elcsattant pofonok. A HungarHotels szállodái előtt kevesebb nyugati rendszámú autóbusz parkolt az idegenforgalmi csúcsidőben is. A megérkezett csoportok a tervezettnél kisebb létszámmal jöttek el. A japán együttes távolmaradása legjobban a Hungária Szállót sújtotta, hiszen annak idején 50 szobát foglaltak le több éjszakára, ami nem kevés valutakiesés. A júliusi csúcs — köszönhetően a vásárnak — a HungarHotelsnek is némi vigaszt nyújtott, és kárpótlást a rossz, vendégszegény augusztusért. , Az idegenforgalmi hivatal munkatársai is megszokták, hogy augusztusban erősebb a vendégek rohama. Az idén a második félidő lényegesen gyengébb forgalmat hozott: mint tavaly. A júliust azonban a vártnál nagyobb vendégdömping jellemezte, igaz a hazaiak javára. A külföldi turisták száma 15 százalékkal volt kevesebb, mint az elmúlt években. A külhonból hozzánk látogatók fogyatkozását ellensúlyozandó, több hazai utazó töltött nálunk több éjszakát. Az idegenforgalmisok — részünkre elkészített — gyorslistáján 50 ezer vendég, százezer vendégéjszaka szerepel. Egy időben tízezer éhes ember ülhetett asztalhoz ebéd- és vacsoraidőben. A laposabb pénztárcával utazó sem lehetett elégedetlen, mert olcsóbb étkezdékből is talált. Pénz ide vagy oda, az étlapokon háromjegyű számokat is feltüntetők estéről estére telt háznak örvendeztek, kivált az előadásnapokon. Zsörtölődésre a profi vendéglátást — legalábbis hazai viszonylatban — nyújtó Roosevelt halászcsárdának volt oka. Bár sikerrel debütált a hangulatos nádtetős halsütöde, ahol csak törpeharcsából 3 mázsa fogyott a roppant esztétikusra alakított étteremben pedig -naponta 600 adag halászlé talált éhes gazdára. Lett volna, lehetett volna a Dóm szomszédságában fekvő vendégfogadónak nagyobb forgalma is, ha betarthatják a nyújtott nyitva tartást, ha felállihatják a szabadtéri flekkensütőt. Ez elmaradt. A vendég látta kárát. * Vasárnap délután kihalt a város, csupán néhány megkésett turista emlékeztet arra. tart még a nyár, s az idén is volt — ha sorsverte is — egy fesztivál. Kalocsai Katalin Mártély Bábele Érkezők, fák, nézelődők — Mártélyon Több nappal a találkozó előtt, a főszezon vége felé az üdülők, a falu apraja-nagyja a megszokottnál nagyobb sürgést-forgást figyelhetett meg. A régi parti kemping és környéke egy haditornára készülő katonai alakulat munkálatait idézte. A sudármagas nyárfák közé hatalmas katonai sátrak kerültek. Az álcahálókkal utcák, utak nyíltak. Erősítők, aggregátorok, több tonnás gépkocsik zaja verte fel a csöndet. A jurtakempingnél, a strand előtti téren színpadot ácsoltak szorgos kezek. A helyi és a környékbeli vendéglátósok erősítették állásaikat. Az éles töltények: sörös-, boros-, üdítősüvegek 10 ezrei érkeztek. A közel 200 0is szervezői stáb kedden és szerdán már megérkezett. Munkaértekezleteken tárgyalták meg a „válságstáb" teendőit, a csütörtöktől hétfőig szóló feladatokat. Az esetlegesen fölmerülő problémákra is elkészült az alternatív intézkedések sora. Ha kevesen jönnek, ha sokan jönnek, ha esik az eső. ha fúj a szél, ha kánikula lesz. Már szerdán délelőtt szokatlan kép fogadta a mártélyiakat. az itt üdülőket. Féltucat URH adó-vevővel felszerelt kiskatona állta útját az érkezőknek. Kérdésük, „hova, kihez, miért?" A szervezők, rendezők, főrendezők, a városi, megyei KISZ-bizottság munkatársai, aktivisták oldalukon adó-vevő készülékkel, mellükön ezüstösen csillogó, az Alföldre, a turisztikát kifejező hátizsákos gólyamadár emblémával ellátott jelvénnyel felszerelve tették dolgukat. Látszott, hogy egy jól irányított apparátus tagjai ők. A tábor bejáratának kapuja fölött nagy transzparens köszönti a belépőt Szövege: „Szevasztok". tgy üdvözölték az Egyetemisták, Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójára érkezőket Mártélyon. A találkozó résztvevői a sálrakon levő feliratokból jól tájékozódhattak. Információ, stúdió, technikai A nevesincs áfész nagy elhatározásra jutott! A régi ülőalkalmatosság nem felel meg egy ilyen rohamosan. dinamikusan, széleskörűen ... stb. fejlődő, minden porcikájában újat akaró falu vendéglátást szolgáló épületének tövében. Nosza, fektessünk ebbe is, hogy elmondhassa az erre járó. milyen kulturált nép lakik errefelé. Összedugták fejüket az okosok. Hogy, hogynem, ebben a szűkös gazdasági helyzetben elővarázsolták a rávalót, nagy nehezen meggyőzték az egyik helybeli kőművest: ugyan vállalja már el még ezt a munkát is v A hosszas rábeszéles hatására a kisiparos megtört, Budi-buli elvállalta, majd többszöri határidő-módosításokkal és a velük együtt járó építési átalakításokkal együtt az új. nyugati mintájú. „Angol" rendszerű mellékhelyiség elkészült. Következett az átadás, ami nem zajlott a nemcsak helyi szokásokhoz híven zökkenőmentesen. Már a felavatást sem lehetett zavartalanul lebonyolítani, mivel a magas, ebből az alkalomból meghívott vendégek kifelé jövet kézhez kapták a papírt. Mármint amit az illetékes elvtárs lobogtatott. A papíron a következő állt: „Fent nevezettet arra kötelezem, hogy a vendéglátó létesítményét életveszélyes állapota miatt haladéktalanul zárja be." Az új helyzet új megoldást igényel. Például ha a mellékes helyiség (toldalék) bejáratát helyeznék az udvarra nyíló falra. Felszerelnék pohárral és zeneszóval, pesti mintára. Hirdetést adnának fel: Falu központjában, szerződéses üzemeltetésre extra udvari mellékhelyiségek kiadók. Ezek után valóban elmondhatná a falu: ilyen ebben az országban csak ez az egy van. S akkor talán én is jelentkeznék a hirdetésre üzemeltetőnek, hogy elmondhassam: a papírmunkának a végére jártam. Gy. K. Napfény, víz és — fiatalok munkabizottság, gazdasági iroda, táborvezetőség, elsősegélynyújtó hely, étkezde, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egv nappal a hivatalos kezdés előtti délután az adminisztrációt végzők már 400 érkezőt regisztrálhattak. A találkozó sikeréhez szükséges jó idő nem maradt el. Ki biciklivel, ki gépkocsival, ki busszal vagy vonattal érkezett, hátán hozva, cipelve házukat, a piros, kék, sárga, zöld sátrakat. Csütörtökön estére egyre nagyobb lett a sátorváros, már 1700-an pihenték utazási fáradalmaikat. Péntekre aztán az előzetes számítások szerinti csúcs is megdőlt! Hivatalosan 2500 egyetemista és főiskolás csuklóján, karján, homlokán díszelgett a kék, vörös, fehér EFOTT '86 feliratos érmelegitö, amely egyben a több helyszínen, párhuzamosan folyó rendezvények látogatására a táborba való belépőül igazolásul szolgált. (A programokra természetesen hívták és várták a helybelieket is. Így aztán együtt, vagy 3 ezren élvezhették Nagy Bandó András estjét, a Franciaországból érkezett Provance népi együttes műsorát, a Rlaskó és a Molnár Dixieland együttesek koncertjét a halászcsárdából „átalakított" dixi-kocsmában. Reggeltől hajnalig folyt a vidámság, a nóta, az üditöés a sör. Közben természetesen akadály- és tájékozódási futóversenyek, Hódmezővásárhely város ismeretére alapuló vetélkedő. Sok nézője és résztvevője volt a „pályán maradni" játékos sportvetélkedőnek is. Talán a legszellemesebb a vízilabdaföldifoci pálya, ahol az egyik térfél a homokos, agyagos strand, a másik térfél a strand vize volt. A fürdőruha-költeményekben napozó csinos lányok napimádó tábora volt a legnagyobb, az edzettebbek fürdesse!, csónakázással töltötték idejüket. A vendéglátóegységek nehezen, de bírták a nem szűnő rohamokat. A hivatalos záróra meghosszabbítását követelök többször csatát nyertek, csak néhány kisebb incidensre került sor. Aztán az is kiderült, hogy néhány száz olyan fiatal is reszt vett, akik vagy mar nem egyetemisták, főiskolások, vagy még nem, vagy nem is lesznek. No, de egy ekkora rendezvényen a legnagyobb körültekintéssel is előfordulhat ez. Az esti séta az EFOTT-tábortól a képzöművészláborig Bábelt, juttatta eszembe. A stúdióból régi nosztalgialemezeket bömbölt a hangszóró. A strand színpadán a KFT-taggal erősített Kamara Rock1trió zenélte és énekelte: „Magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk." A presszóból Korda György slágerei, a halászcsárdában Molnár Gyuláék improvizációi, a Gorzsai Állami Gazdaság vendégei a „Kocsmárosné száz szál gyertyát" énekelték az asztalra, immár huszadszorra, és a képzőművész tábor hűvös csöndjében kórustagok intonálták Palestrinát. Fura a világ. Fura az élet a holtág partján, az Alföld tenyérnyi darabján 4 napig ez is megfért. Tisztelet rendezőknek, szervezőknek, lebonyolítóknak. Tisztelet a megértő helybelieknek, üdülőknek. Tisztelet Mártélynak a sok vihart, árvizét megért füzeseknek, az itt élő halaknak, madaraknak. Tisztelet a természet csöndjének, amely megértő tud lenni mindenkor, minden körülmények között, s megbocsát. Czakó János Somogyi Károlyné felvételei Álcahálók közt tábori utca \