Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

4 Csütörtök, 1986. augusztus 25. Sok balszerencse közt . . . Kapuzárás után Vasárnap délután immáron csendes és kihalt volt a város. A hatalmas színpadon csak néhány ottfelejtett kot­taállvány árválkodik, a Fesztivál teraszári. a Hagi kertben telt házról nem beszélhetünk, a Kárász utca ismét hazaiak pályája lett. Ismét vége — ha nem is a nyárnak — a sze­gedi fesztiválnak. Ha jelzőt keresnenk a '86­os ünnepi hetekre — úgy hi­szem — a legtalálóbb a bal­szerencsés szót elébiggyesz­teni. A pechsorozat már a tavasszal elkezdődött, ami­koris hírül vettük a japán Shochiku revü — ismert .okok miatt — lemondta ma­gyarországi, így szegedi fel­lépését. A szegedi nyár programjait színesíteni hi­vatott szépségkirálynő vá­lasztás elődöntőjét egy vá­ratlan tragédia mögöttes okai kapcsán levették a mű­sorról Markó megbetegedett, igy a híres Győri Balett vár­va várt Tisza-parti szereplé­se füstbe ment. A Jézus Krisztus az eredeti műsor­naptártól eltérően kevesebb­szer került a Dóm elé. A zsi­nagóga egész nyáron zárva volt. Ráadásul — mintegy az események csúf koronája­képpen — az utolsó előtti napon még a természet is el­lenünk fordult. Rácáfolva a napfény városára, tombolva dühöngött nem kímélve Tosca-díszleteit, vendégfo­gadót, utcát, teret és terve­zett esti programot. No de azért a jól bejára1 tott szegedi nyár megszám­lálhatatlanul sok program­jából maradt még elég a fesztiválhangulathoz, a ven­dégváráshoz. Voltak szép előadások, volt egy minden eddiginél több látogatót számláló ipari vásár, egy 20 éve támadott és védett gaz­dag programú ifjúsági, egy minden elismerést megér­demlő művészeti és pszicho­napok. Nemzetközi kórusta­lálkozó, kiállítások. sport­versenyek tucatjai .. és voltak, akikért a fenti ha­rangok szóltak: a vendégek, s akikért van az idegenfor­galom és a vendéglátás. Az ünnepi hetek igazi haszonél­vezői. őket azonban szintén Bujkáló és kifosztott apák Készül a családjogi tör­vény módosításának terveze­te. Sok érdekes javaslatot tartalmaznak a hivatalos előterjesztések, s akiknek módjuk van megismerni, so­kat vitatkoznak egy-egy részletén. Van azonban egy olyan részlet, amiben teljes az egyptértés (persze nem az érintetteké). Ez a részlet az elvált szülők gyermekeit érintő tartásdíjjal kapcso­latos. Pontosabban azokról a szülőkről (az esetek nagy többsegében apákról) van szó, akiknek tartásdijat kel­lene fizetniük, det éppen ezért olyan állást vállal­nak, amelynél a hivatalos alapfizetés igen alacsony, és ebből állapítják meg azt a bizonyos 20 vagy 40 százalé­kot. Amit e fölött keres, akár borravalóból, akár fu­sizásból, annak nincs nyo­ma, tehát nem is fizet be­lőle hányadot. Az új terv szerint majd másképp fogalmaz a tör­vény: a gyermek szükségle­teihez igazodva szabja meg a bíróság a fizetési kötele­zettséget. Ez jó. de kevés. Mert mi van azokkal az apákkal, akik meg sem találhatók, akik kimutathatatlan napi alkalmi munkából élnek? Élnek? Inkább azt mond­hatnánk: naponta isszák el azt a pénzt, amit esetleg megkeresnek. Miért nem le­het őket akár zárt intézet­ben munkára kötelezni an­nak érdekében, hogy gyer­mekeik létfenntartásáról gondoskodjanak ? Sérti az emberi jogo­kat? Nem. Az emberi jogokat az sérti, ha a szülő — leg­alább' anyagiakban — nem gondoskodik gyermekéről. Persze, hogy ennek az éremnek is van másik ol­dala, igaz, halványabb az elsőnél, de van. Ismerek olyan felbomlott családot, ahol a férjnek volt laká­sa, mert a szülei egy élet munkájával ezt megterem­tették a részére. Két gyer­mek született már, amikor a férj megtudta, hogy a má­sodik gyermek talán nem is az övé. Válás. A biróság úgy határoz, hogy a gyerekek az anyánál maradnak. A férfi ez ellen nem is tiltakozik, tudja, hogy felesége minden hibája ellenére rendesen ne­veli a gyerekeket, s azok is ragaszkodnak az édes­anyjukhoz. A biróság úgy ítél, hogy a férfi a lakás egyik kis szobáját használ­hatja, amíg más megoldást nem talál, a nagyobb szoba az asszonyé és a gyerekeké. A férfi mérnökember, havi 6000 forint fizetéssel, ebből fizet 40 százalék gyermek­tartást, vagyis 2400 forintot Meg sem próbál a kisszobá­ban maradni, hiszen a volt feleség közli vele, hogy az új partnere hozzájuk köl­tözik. Az apa elköltözik (apasá­gi pert nem indit, nem te­szi ki a gyereket az ezzel járó procedúrának, és titkon reméli, hátha mégis csak áz övé az a gyerek, hiszen gya­korlatilag ez sem kizárt), fi­zeti a gyerektartást, fizet 1500 forintot egy albérletért, és esténként zsíros kenyeret vacsorázik, paprikát, paradi­csomot is csak most vesz hozzá, hogy már olcsóbb. Ilyen is van Hogy az új törvény ezzel tud-e majd valamit kezdeni, azt csak halkan merem megkérdez­ni... S. M. nem kíméltek a nyáron el­csattant pofonok. A HungarHotels szállodái előtt kevesebb nyugati rend­számú autóbusz parkolt az idegenforgalmi csúcsidő­ben is. A megérkezett cso­portok a tervezettnél kisebb létszámmal jöttek el. A ja­pán együttes távolmaradása legjobban a Hungária Szál­lót sújtotta, hiszen annak idején 50 szobát foglaltak le több éjszakára, ami nem ke­vés valutakiesés. A júliusi csúcs — köszönhetően a vá­sárnak — a HungarHotels­nek is némi vigaszt nyújtott, és kárpótlást a rossz, ven­dégszegény augusztusért. , Az idegenforgalmi hivatal munkatársai is megszokták, hogy augusztusban erősebb a vendégek rohama. Az idén a második félidő lényegesen gyengébb forgalmat hozott: mint tavaly. A júliust azon­ban a vártnál nagyobb ven­dégdömping jellemezte, igaz a hazaiak javára. A külföldi turisták száma 15 százalék­kal volt kevesebb, mint az elmúlt években. A külhon­ból hozzánk látogatók fo­gyatkozását ellensúlyozandó, több hazai utazó töltött ná­lunk több éjszakát. Az ide­genforgalmisok — részünkre elkészített — gyorslistáján 50 ezer vendég, százezer ven­dégéjszaka szerepel. Egy időben tízezer éhes ember ülhetett asztalhoz ebéd- és vacsoraidőben. A laposabb pénztárcával utazó sem lehetett elégedetlen, mert olcsóbb étkezdékből is talált. Pénz ide vagy oda, az étlapokon háromjegyű szá­mokat is feltüntetők estéről estére telt háznak örvendez­tek, kivált az előadásnapo­kon. Zsörtölődésre a profi vendéglátást — legalábbis hazai viszonylatban — nyúj­tó Roosevelt halászcsárdá­nak volt oka. Bár sikerrel debütált a hangulatos nádte­tős halsütöde, ahol csak tör­peharcsából 3 mázsa fogyott a roppant esztétikusra alakí­tott étteremben pedig -na­ponta 600 adag halászlé ta­lált éhes gazdára. Lett volna, lehetett volna a Dóm szom­szédságában fekvő vendég­fogadónak nagyobb forgal­ma is, ha betarthatják a nyújtott nyitva tartást, ha felállihatják a szabadtéri flekkensütőt. Ez elmaradt. A vendég látta kárát. * Vasárnap délután kihalt a város, csupán néhány meg­késett turista emlékeztet ar­ra. tart még a nyár, s az idén is volt — ha sorsverte is — egy fesztivál. Kalocsai Katalin Mártély Bábele Érkezők, fák, nézelődők — Mártélyon Több nappal a találkozó előtt, a főszezon vége felé az üdülők, a falu apraja-nagy­ja a megszokottnál nagyobb sürgést-forgást figyelhetett meg. A régi parti kemping és környéke egy haditornára készülő katonai alakulat munkálatait idézte. A sudár­magas nyárfák közé hatal­mas katonai sátrak kerül­tek. Az álcahálókkal utcák, utak nyíltak. Erősítők, agg­regátorok, több tonnás gép­kocsik zaja verte fel a csön­det. A jurtakempingnél, a strand előtti téren színpadot ácsoltak szorgos kezek. A helyi és a környékbeli ven­déglátósok erősítették állá­saikat. Az éles töltények: sö­rös-, boros-, üdítősüvegek 10 ezrei érkeztek. A közel 200 0is szervezői stáb kedden és szerdán már megérkezett. Munkaérte­kezleteken tárgyalták meg a „válságstáb" teendőit, a csü­törtöktől hétfőig szóló fel­adatokat. Az esetlegesen föl­merülő problémákra is el­készült az alternatív intéz­kedések sora. Ha kevesen jönnek, ha sokan jönnek, ha esik az eső. ha fúj a szél, ha kánikula lesz. Már szerdán délelőtt szo­katlan kép fogadta a márté­lyiakat. az itt üdülőket. Fél­tucat URH adó-vevővel fel­szerelt kiskatona állta útját az érkezőknek. Kérdésük, „hova, kihez, miért?" A szer­vezők, rendezők, főrendezők, a városi, megyei KISZ-bi­zottság munkatársai, aktivis­ták oldalukon adó-vevő ké­szülékkel, mellükön ezüstö­sen csillogó, az Alföldre, a turisztikát kifejező hátizsá­kos gólyamadár emblémával ellátott jelvénnyel felszerel­ve tették dolgukat. Látszott, hogy egy jól irányított ap­parátus tagjai ők. A tábor bejáratának kapuja fölött nagy transzparens köszönti a belépőt Szövege: „Szevasz­tok". tgy üdvözölték az Egyetemisták, Főiskolások Országos Turisztikai Talál­kozójára érkezőket Márté­lyon. A találkozó résztvevői a sálrakon levő feliratokból jól tájékozódhattak. Infor­máció, stúdió, technikai A nevesincs áfész nagy elhatározásra jutott! A ré­gi ülőalkalmatosság nem felel meg egy ilyen roha­mosan. dinamikusan, szé­leskörűen ... stb. fejlődő, minden porcikájában újat akaró falu vendéglátást szolgáló épületének tövé­ben. Nosza, fektessünk ebbe is, hogy elmondhassa az erre járó. milyen kulturált nép lakik errefelé. Össze­dugták fejüket az okosok. Hogy, hogynem, ebben a szűkös gazdasági helyzet­ben elővarázsolták a ráva­lót, nagy nehezen meg­győzték az egyik helybeli kőművest: ugyan vállalja már el még ezt a munkát is v A hosszas rábeszéles ha­tására a kisiparos megtört, Budi-buli elvállalta, majd többszöri határidő-módosításokkal és a velük együtt járó építési átalakításokkal együtt az új. nyugati mintájú. „An­gol" rendszerű mellékhe­lyiség elkészült. Következett az átadás, ami nem zajlott a nemcsak helyi szokásokhoz híven zökkenőmentesen. Már a felavatást sem lehetett za­vartalanul lebonyolítani, mivel a magas, ebből az alkalomból meghívott ven­dégek kifelé jövet kézhez kapták a papírt. Mármint amit az illetékes elvtárs lobogtatott. A papíron a következő állt: „Fent ne­vezettet arra kötelezem, hogy a vendéglátó létesít­ményét életveszélyes álla­pota miatt haladéktalanul zárja be." Az új helyzet új megol­dást igényel. Például ha a mellékes helyiség (tolda­lék) bejáratát helyeznék az udvarra nyíló falra. Felsze­relnék pohárral és zeneszó­val, pesti mintára. Hirde­tést adnának fel: Falu köz­pontjában, szerződéses üze­meltetésre extra udvari mellékhelyiségek kiadók. Ezek után valóban el­mondhatná a falu: ilyen ebben az országban csak ez az egy van. S akkor ta­lán én is jelentkeznék a hirdetésre üzemeltetőnek, hogy elmondhassam: a pa­pírmunkának a végére jár­tam. Gy. K. Napfény, víz és — fiatalok munkabizottság, gazdasági iroda, táborvezetőség, első­segélynyújtó hely, étkezde, hogy csak a legfontosabba­kat említsem. Egv nappal a hivatalos kezdés előtti délután az ad­minisztrációt végzők már 400 érkezőt regisztrálhattak. A találkozó sikeréhez szüksé­ges jó idő nem maradt el. Ki biciklivel, ki gépkocsival, ki busszal vagy vonattal érke­zett, hátán hozva, cipelve házukat, a piros, kék, sárga, zöld sátrakat. Csütörtökön estére egyre nagyobb lett a sátorváros, már 1700-an pi­henték utazási fáradalmai­kat. Péntekre aztán az előze­tes számítások szerinti csúcs is megdőlt! Hivatalosan 2500 egyetemista és főiskolás csuklóján, karján, homlokán díszelgett a kék, vörös, fe­hér EFOTT '86 feliratos ér­melegitö, amely egyben a több helyszínen, párhuza­mosan folyó rendezvények látogatására a táborba való belépőül igazolásul szolgált. (A programokra természete­sen hívták és várták a hely­belieket is. Így aztán együtt, vagy 3 ezren élvezhették Nagy Bandó András estjét, a Franciaországból érkezett Provance népi együttes mű­sorát, a Rlaskó és a Molnár Dixieland együttesek kon­certjét a halászcsárdából „átalakított" dixi-kocsmá­ban. Reggeltől hajnalig folyt a vidámság, a nóta, az üditöés a sör. Közben természetesen akadály- és tájékozódási fu­tóversenyek, Hódmezővá­sárhely város ismeretére alapuló vetélkedő. Sok néző­je és résztvevője volt a „pá­lyán maradni" játékos sport­vetélkedőnek is. Talán a leg­szellemesebb a vízilabda­földifoci pálya, ahol az egyik térfél a homokos, agyagos strand, a másik térfél a strand vize volt. A fürdőru­ha-költeményekben napozó csinos lányok napimádó tá­bora volt a legnagyobb, az edzettebbek fürdesse!, csó­nakázással töltötték idejü­ket. A vendéglátóegységek nehezen, de bírták a nem szűnő rohamokat. A hivatalos záróra meg­hosszabbítását követelök többször csatát nyertek, csak néhány kisebb incidensre ke­rült sor. Aztán az is kiderült, hogy néhány száz olyan fia­tal is reszt vett, akik vagy mar nem egyetemisták, főis­kolások, vagy még nem, vagy nem is lesznek. No, de egy ekkora rendezvényen a legnagyobb körültekintéssel is előfordulhat ez. Az esti séta az EFOTT-tá­bortól a képzöművészlá­borig Bábelt, juttatta eszem­be. A stúdióból régi nosztal­gialemezeket bömbölt a hangszóró. A strand színpa­dán a KFT-taggal erősített Kamara Rock1trió zenélte és énekelte: „Magyarok istené­re esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk." A presszóból Korda György slágerei, a halász­csárdában Molnár Gyuláék improvizációi, a Gorzsai Ál­lami Gazdaság vendégei a „Kocsmárosné száz szál gyertyát" énekelték az asz­talra, immár huszadszorra, és a képzőművész tábor hű­vös csöndjében kórustagok intonálták Palestrinát. Fura a világ. Fura az élet a holtág partján, az Alföld tenyérnyi darabján 4 napig ez is megfért. Tisztelet ren­dezőknek, szervezőknek, le­bonyolítóknak. Tisztelet a megértő helybelieknek, üdü­lőknek. Tisztelet Mártélynak a sok vihart, árvizét megért füzeseknek, az itt élő halak­nak, madaraknak. Tisztelet a természet csöndjének, amely megértő tud lenni minden­kor, minden körülmények között, s megbocsát. Czakó János Somogyi Károlyné felvételei Álcahálók közt tábori utca \

Next

/
Thumbnails
Contents