Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

4 Szerda, 1986. augusztus 20. A láthatatlan ember Színes, szinkronizált szovjet film. H. G. Wells regénye nyomán irta: Alekszandr Zaharov és A. Dimitrijev. Fényképezte: Valerij Suvalov. Zenei" f!. Artyemjev. Rendezte: Alekszandr Zaharov. Fóbh szereplők: Andrcj llaritonov, Romhualdasz Romanauszkasz. Leonyid Kuraljov. Nalalja Uanyilova. A legelső W'et/s-regény, sőt, talán a legelső „kemény" sci-fi irodalom is,' amivel életemben' találkoztam: ronggyá olvasott, háború előtti kiadású koriyv volt, valamikor a hatvanas évek elején. Különös, borzongató atmoszférát árasztott magából — rossz idő, tél vagy késő ősz lehetett, amikor faltam —, emléke máig az idegeimben. S amikor most. Az angol irdalom a huszadik században című könyv Wells-tanulmányában erről a műről azt olvasom, hogy „a titokzatos, a borzalmas atmoszféráját árasztja, a falu lakóinak riadalmát, amit egy láthatatlan lény jelenléte okoz körünkben. Érezteti a tudományos kísérleti eredményeként láthatatlanná való embertől, vagyis a zsenitől való iritigenkedest, amely végül bukásához vezet" — indokolnom sem kell hát tovább az érdeklődést, ami — nyárvégi csömör, .borzalmas reggeli almosság és egyéb hátráltató tényezők dacára — e film feíé űzött. Wellsről egyébkent azt sem árt tudni, hogy a leglojálisabb próféták kozé tartozott az angol irodalomban, mely tény különben csak annak meglepő, aki nem ismeri eléggé a szigetország művészeinek természetrajzát. Wells egyszerre volt igazi kispolgár és jámbor idealista gondolkodó, prófétikus hevületű humanista és nagy fantáziáját naivitásának ellentmondásaitól megkímélni nem tudó, derék ánglius bácsika. A láthatatlan ember legfőbb erénye, azt hiszem, a nagy és örök emberi titok szinte szemérmetlen megragadásában van: akárha másik fő-ősi vágyunkat, a repülest hozta volna valaki ennyire dinamikusan, ilyen „tudományos" indoklással életközeibe . .. Ez a szovjet film hódolni kívánna Wells előtt és láthatóan semmi más eredendő célja, mint a létező leghűbb adaptációját adni a regénynek. Hogy Alekszandr Zaharov filmje mégis mitől lett afféle jólnevelten zsibbatag alkotás, arra a válasz alighanem éppen a túlzotttiszteletben keresendő. Hir szen Wells azért nem volt) éppen Thomas Mann-i formátumú nagy író, e regénye pedig végképp nem olyan szintű alkotás, mint mondjuk a Száll a kakukk fészkére. -amihez Milos Formán alighanem az egyetemes filmtörténet egyik legtökéletesebb adaptációját tudta elkészíteni. Ráadásul minden megfilmesítés tudvalevően öntörvényű vállalkozás is: jelen esetben a titok, a borzongatás. a homály jófajta izgalmát regénybeli miliőjéből szinte semmit sem sikerült a filmbe átemelni. Még akkor sem, ha "különben minden „stimmel", pontos, oreciz. a cselekményszövés, jók a szereplők, illő a környezet. (felszínre) hűséges az egész világ. S aligha pótolja a fentiek hiányát az egyébként kitűnő dramaturgiai érzékkel kiragadott, a részeges csavargó Marveltöl származó kulcsmondat: „mennyi, de mennyi ti-) tok ..." A titkok, tudjuk, igazából csak akkor érdekesek, ha megvan az esélyünk — hogy megláthatjuk őket. A láttatni képesek velünk. hogv tényleg titkokról van szó. Akkor viszont — akár szenzációsak is lehetnek, akárcsak ama réges-régi könvv által adományozott emlék. Így nem. DOMONKOS LÁSZLÓ Cziffra mesterkurzusán A Cziffra-alapitvány első ízben rendezett nemzetközi mesterkurzust, melynek a keszthelyi Festetics-kastély adott pompás otthont. Tizenkét országból huszonnégy fiatal résztvevő tudása gazdagodott itt. Vezető profeszszora a Cziffra-alapitvány elnöke azaz, maga a világhírű zongoraművész volt. Délelőtt 10 óra. A kastély pufók angyalkákkal, zeneszerszámokkal, karcsú növénygirlantokkal stukkózott, ékes mennyezetű, hófehér Ha este a szabadtérin A Budapest Cigányzenekar hangversenye A 100-tagú Budapest Cigányzenekar ad hangversenyt ma, szerdán, este fél 9-töl a Dóm téren, s ezzel a koncerttel érnek véget Szegeden az idei Játékok. Az együttes kétrészes műsort játszik. Liszt XV. magyar rapszódiájával kezdenek, majd Erkel Palotása, Grabócz Madocsai táncok című kompozíciója következik Hubay csárdajelenetének címe: Hullámzó Balaton. Berki László feldolgozásában énekel cigánydalokat Kovács Apollónia, ' s Sarasate-mü zárja az első részt: Cigányosan. Szünet után ismét Liszttel, a népszerű II. magyar rapszódiával indítanak. Németh—Csámpái: Emlékezés Biharira című kompozíciója, majd az ugyancsak népszerű Brahms-szám, a Ví. magyar tánc következik. Reményi—Farkas: Repülj fecském után Daróczi Bárdos Tamás feldolgozásában szólaltat meg népies műdalokat Béres Ferenc. A koncertet Berki Lászlónak, az együttes művészeti vezetőjének Csárdásvariációk című kompozíciója zárja: Világkongresszus Pécs lesz a házigazdaja a VII. oszmanisztikai világkongresszusnak. Az oszmántörök civilizációval foglalkozó tudósok először találkoznak egymással Magyarországon. A szeptember 7-e és 12-e között megrendezendő tudományos ülésen előreláthatóan huszonöt európai és tengerentúli ország oszmánistái vesznek részt: történészek, nyelvészek, irodalmárok. néprajzkutatók, művészettörténészek és más tudományágak képviselői. zenetermébe belép Cziffra György. Bonjour, hangzik az üdvözlés, s mosolya végigfut a reá várakozókon. Elsőként fiatal japán fiút int a terem közepén elhelyezkedő Bechstein zongorák egyikéhez. Ezúttal Liszt: Mefisztó keringője a stúdium. Majd egy kubai, egy magyar, aztán egy francia zongoraművész-jelölt ujjai alól csendülnek felLisztnek, Chopinnek, Brahmsnak vagy Schumannak elévülhetetlen szépségű muzsikái. Ezektől a komponistáktól jelölte ki Cziffra György a kurzuson feldolgozandó zongoraműveket. Végül, egy meglepetés. Mit keres itt ez a törékeny, barna szemű fiúcska, akit a mester szintén a zongorához szólít? Tizenkét és fél éves, magyar — tájékoztat áhítatos suttogással a mellettem ülő. Liszt egyik, bravúros etűdje, a Manók tánca perdül, szökdel a vékony ujjacskák aló) A mester arcán átsuhan egy simogató, gyöngéd, dicséretértékű mosoly. A szép megoldásokat szemének elismerő villanása, az arc váratlan szenvedélyes rándulása nyugtázza. Valamennyi tanítványának játékát lankadatlanul feszült figyelemmel kiséri. Általában áll a zongora mellett, s nem csak arcának rezdülésével, hanem kezeinek lendülő gesztusaival is segíti, szuggerálja a helyes zenei megoldásokat. Szóban kevés instrukciókat ad. inkább a zongorához ül. előjátszik. Ez a legtöbb, amit a művészmester nyújthat követőinek. Bármely zongoraműről van szó, bárhonnan, bármely részletét nyomban fejből idézi, szédületes technikai biztonsággal. Sokat törődik a frazeálással, a zenei beszéd hogyanjával, a különböző hangsúlyokkal, gesztusokkal. Bemutatja, hogyan csinálta a növendék, majd azt, hogyan gondolja ő. Noha tiltakozik, pedagógus lenne, ugyanis eddig még soha nem tanított, azaz nem tartott mesterkurzust. Magát inkább szobrászhoz hasonlítja. Aki a felesleget lefejtvén kibontja a mesterművet az anyagból. Kitűnő pedagógiai tapintattal irányít. A tanítvány egyéniségét messzemenően tiszteletben tartva, a művekről alkotott koncepciókat csak annyiban befolyásolja. amennyitől nem csorbul a fiatalok természetes, egyéni megnyilatkozó képessége. Semmiképp sem erőszakolja rájuk a saját elképzeléseit. Valóban, mint a szobrászművész, akinek „műterméből" különböző hangulatú, karakterű, kidolgozottságű fa, gipsz, agyag, bronz, márvány műalkotások kerülnek ki. A maga nemében valamennyi gyönyörű, friss, egyszeri, megismételhetetlen. A mester nyilatkozata: nagyon fáradt (napi 7—8 órát tanított), ugyanakkor boldog és elégedett, hogy ennyi kitűnő, tehetséges fiatallal dolgozhatott együtt. Végtelen tapintatát jellemzi az az általános gyakorlattól eltérő tény is, hogy az ő mesterkurzusán valamennyi jelentkező aktív résztvevő lehetett. Az első meghallgatás után senkit nem degradált passzív vendéghallgatónak. A mesterkurzus ideje alatt (augusztus 5—17-ig) érlelt munka pazar gyümölcseit 12., 15. és 17-én, a kastély tükortermében tartott, nagyszabású hangversenyeken mutatták be az ifjú tehetségek. A Festeticsek hajdani magvetése — a kultúra mai lelkes kertészeinek jóvoltából, jelen esetben az Interkoncert, s a Kastélymúzeum ápolásával — így virágzik tovább napjainkban. BERÉNYI BOGATA Téri epilógus Ma. alkotmányunk ünnepén, a Budapest Cigányzenekar koncertjével, befejeződnek a 28. Szegedi Szabadtéri Játékok. Berki László művészeti vezető és Boros Lajos vezető prímás száztagú együtteséről természetesen még nem tudunk produkálni elöadásképet. Tudunk viszont az idei nyár helyi szinházi eseményeiről, melyeknek művészeti értékelésére menet közben vállalkoztunk. Nagy László fotóin most újraélednek az emlékezetes pillanatok. Lent: Csajkovszkij Csipkerózsikájának részlete testvérvárosunk, Odessza balettjének interpretálásában; mellette: a Jézus Krisztus szupersztár sok, mozgalmas momentumának egyike: Jézus és a gyógyításért könyörgő betegek. Fent: a városi tanácsháza udvarából Mensáros László és Tolnay Klári Görgey Gábor darabjában, a Mikszáth különös házasságában; illetve B. Nagy János és Dénes Zsuzsanna a Toscában.