Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

12 Szombat, 1986. augusztus 18. Marjai József Ausztráliába érkezett 0 Sydney (MTI) Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese az ausztrál kormány meghívására hivatalos látogatásra szombaton Sydneybe érkezett. Látogatásán a miniszterelnök-helyettes tárgyalásokat folytat a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről, a szövetségi kormány, valamint egyes szövetségi államok kormányainak vezetőivel, a politikai és az üzleti élet képviselőivel. A Minisztertanács elnökhelyettesével együtt Ausztráliába érkezett magyar vállalati vezetők egy csoportja is. Bővülő gazdasági kapcsolatok Magyar államigazgatási és gazdasági szakemberekből álló küldöttség tett látogatást augusztus 6—17. között a Kínai Állami Gazdasági Bizottság és az Állami Reformbizottság meghívására a Kínai Népköztársaságban. A megbeszélések során áttekintették a két ország közötti gazdasági—kereskedelmi együttműködés jelenlegi helyzetét és a kapcsolatok bővítésének lehetőségeit. Kiemelt figyelmet fordítottak a kínai üzemek rekonstrukciójában való magyar részvétel lehetőségére. Véleményt cseréltek a gazdaságirányítási rendszer reformjának végrehajtásáról és gyakorlati tapasztalatokból levonható következtetések kölcsönös hasznosításáról. A magyar küldöttség vezetője Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője volt. A tárgyalásokon részt vett Iván László pekingi magyar nagykövet is. A delegáció vasárnap hazaérkezett Budapestre. Szakértői megbeszélések 0 Washington (ADN) Az amerikai külügyminisztérium épületében pénteken befejeződtek a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről rendezett szovjet—amerikai szakértői tárgyalások, amelyek több napon át tartottak a szeptemberi külügyminiszteri tárgyalás előkészítése céljából. Kommentár Oz utolsó menet Befejezéséhez közeledik egy hosszú tárgyalássorozat. Stockholmban kedden folytatódik az európai bizalomés biztonságerósitő konferencia 12. és egyben utolsó fordulója. Az eddigi megbeszélések eredménye — vagy éppen eredménytelensége — véglegessé válhat. Nem mindegy, nekünk európaiaknak pedig éppenséggel nagyon nem mindegy, mit hoz az utolsó menet a svéd fővárosban. Bár a tárgyalások során többször is felcsillant a megegyezés esélye, eddig nem sikerült olyan kölcsönösen elfogadható formulákat találni, amely a részt vevő harminchárom európai és két északamerikai ország minden igényét kielégíthette volna. A szocialista országok indítványait a NATO-tagok sorra elutasították, s a semlegesek csoportja sem t.udta jelentősen közelíteni egymáshoz a két álláspontot. A záró forduló előtt mégsem teljesen reménytelen a megállapodás elérése — erre utalnak az utóbbi hónapok világpolitikai eseményei, s az előző megbeszéléseken tapasztalt javuló légkör is. A stockholmi megállapodás elsősorban természetesen a szovjet—amerikai viszony mindenkori állapotától függ. Márpedig a sorozatos szakértői tárgyalások, Sevardnadze és Shultz találkozójának bejelentése és a lehetséges Gorbacsov— Reagan megbeszélések előkészítése kifejezetten jó irányban befolyásolja a két ország kapcsolatát. Amenynyiben az Egyesült Államok hajlandó komoly megfontolás tárgyává tenni a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagjai altal tett kompromisszumos javaslatokat — a szocialista országok sok tekintetben elébementek az amerikai követeléseknek a helyszíni ellenőrzés ügyében és tobb más problémás kérdésben —, úgy nyilvánvalóvá válik azok kölcsönösen előnyös jellege. Bécsben már fogalmazzák a következő tanácskozássorozat elé kerülő osztrák javaslatokat, a másfél évtizedes múltra visszatekintő helsinki folyamat tehát továbbra sem szakad meg. Akár sikerül a megállapodás Stockholmban, akár nem, az élet megy tovább. Mert megegyezni csak tárgyalások segítségével, az érdekeket és a szempontokat ütköztetve, a kompromisszumokat keresve lehet. Mert az emberiség további fejlődésére, egyáltalán fennmaradására az egyetlen garancia a megegyezés korunk egyik legégetőbb kérdésében. Béke vagy háború? Fegyverkezés vagy leszerelés? Bizalom vagy kétkedő gyanakvás? Akárhogy fogalmazzuk is a sorsdöntő problémát, Stockholmban most csak részleges választ Kaphatunk. Horváth Gábor A kétoldalú kapcsolatokat, ezen belül elsősorban konzuli ügyeket, valamint a két ország közötti tudományos, kulturális együttműködés és sportkapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg a küldöttségek. Szovjet részről Vitalij Mikolcsak, a szovjet külügyminisztérium Egyesült Államok/Kanada osztályának helyettes vezetője, amerikai részről pedig Thomas Simons, szovjet és kelet-európai ügyekben illetékes külügyi államtitkárhelyettes vezette a tárgyalóküldöttséget. Bemard Kalb, amerikai külügyi 6zóvivő a megbeszéléseket „építő szelleműnek és tárgyszerűnek" minősítette. A szakértői megbeszélések júliusban született megállapodás értelmében a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót előkészítő munkaprogram részei, és Moszkvában folytatják majd őket. Hollandiáról - magyar szemmel I

Ha annak idején a hol• landok megkérdeztek volna egy magyar embert, hogy ki lehet-e szárítani a tengerfeneket, be lehet-e ültetni tulipánnal, bevetni burgonyával, vagy teheneket legeltetni a helyén, honfitársunk alighanem fölsorolt volna egy féltucat intelligens és elegáns érvet, hogy miért nem lehet. A hollandok ellenben kiszárítottak egy félországnyi tengert, a helyét fölszántották, beültették tulipánnal, bevetették krumplival, továbbá végeláthatatlan tehéncsordákat legeltetnek rajta. Engem ez a mentalitásbeli különbség izgat leginkább. Holland ismerőseimnek volt rá magyarázatuk — más náluk a motiváció, a célorientáltság, mint nálunk —, de hát ez rögtön esetlenül és semmitmondóan hangzik, amint magyarra lefordítjuk. Ugyanilyen vulgárisak a kínálkozó történelmi magyarázatok; hogy nekünk Mohácsunk volt, nekik gyarmatbirodalmuk; hogy ők már akkor megszedték magukat a nemzetközi kereskedelmen, amikor mi még a második jobbágysággal voltunk elfoglalva. Pedig a különbség mégiscsak a motivációban, a céljainkhoz való viszonyban lehet, ennek eredőit pedig a történelemben lehet megtalálni. Akárhogyan is van, ha nem akarunk végképp leszakadni a világ élvonalától, nem árt tanulni. Hollandia pedig olyan ország, amelytói tanulhatunk — anélkül, hogy társadalmi rendszerünk alapelveiből bármit is engednünk kellene. Társadalmi berendezkedésünk eltér, ám gazdasági és társadalmi gondjaink egy része hasonló. Náluk is, nálunk is központi probléma a hatékony gazdaság és a társadalmi biztonság, jólét, Pórul járt turisták Spanyolországról, a megannyi egyéb ismeret mellett, elsősorban tudnivaló, hogy a nyári hónapokban a tolvajok és az útonállók eldorádója. Ha létezne bármilyen statisztika a kirabolt, megerőszakolt, összevert turistákról, akkor a milliószámra ideérkező nyugatnémet, francia, brit, holland és skandináv látogatók sorában ott lenne az a sok száz magyar is, akik az évente mintegy húszezer, spanyol földre érkező honfitársunk közül pórul jár. A madridi magyar konzuli hivatal jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a legtöbb ideérkezőnek fogalma sincs a rá leselkedő veszélyről. Ha összefoglaljuk a tanulságokat, akkor ezek között első helyen áll: a magyar turista számtalan felesleges tárgyat hoz magával, s ez elsődleges célpont a rablók és tolvajok számára. További tanulság, hogy Hispániában nem tanácsos a gépkocsi tetején csomagokat tárolni. Ugyancsak veszélyes az ablakókban, és általában az autón belül látható helyen rádiót, magnetofont, útitáskát hagyni. Nem csak fizetett és őrzött parkírozóhelyen hagyott gépkocsikat fosztanak ki villámgyorsan. Sevillában például több magyar autóját akkor rabolták ki, amikor megállt, a piros jelzésnél. A megszeppent utasok, mire hátrafordultak az ablakbetörésre, csupán azt láthatták, hogy még az ülés alá rejtett értékeiket is elvitték. Általános tanulságokkal is szolgálnak a jegyzőkönyvek. Vannak, akik feledékenységből olyan iratokat hoznak ki kabátzsebükben, amelyek elvesztéséért a magyar jogszabályok büntetést helyeznek kilátásba. Vagyis, érdemes indulás előtt ellenőrizni, hogy vállaHispániában az idegenforgalomból származó bevételek előkelő helyet foglalnak el az ország nemzeti jövedelmét kitermelő ágazatok rangsorában. Éppen ezért meglehetősen különös, hogy az utóbbi esztendőkben az év elején körlevélben hívják fel a külföldi képviseletek és utazási irodák figyelmét a hatóságok az országban tapasztalható közbiztonsági hiányosságokra. Az őszinteség mindenesetre tiszteletre méltó, bár sok kárvallott turista szerint, a hatóságok jobban tennék, ha a hazai és külföldi állampolgárok személy- és vagyonvédelmével törődnének lelkiismeretesen. lati iratok, katonakönyv, vagy egyéb, nem maradtak-e az útiholmik között. Az ellopott útlevelek helyett egyébként a konzuli hatóságok hazatérési okmányt állítanak ki, sőt, szükség esetén — otthon visszatérítendő — pénzbeli segítséget is nyújtanak. A jegyzőkönyvek többségéből kitűnik, hogy a nyelvismeret nélkül kapcsolatteremtéssel próbálkozó turisták többnyire bűncselekmény áldozatai lesznek. Barcelonában „bájitallal" kábítottak el két magyar fiatalembert kedves „útikalauzaik". A két nappal később magukhoz tért turisták még az alkalmi ismerősök személyleírásait sem tudták megadni a rendőrségnek. A spanyol hatóságok rendkívül türelmesek és rutinosak a jegyzőkönyvek elkészítésénél. Igyekeznek segítséget adni, ám van, amikor ők is elképednek a magyarok könnyelműsége láttán. Két budapesti fiatalember a spanyol—francia határtól pár száz méterre annyira megörült a tenger látványának, hogy azonnal levetette ruháit, és a fodros hullámok közé szaladt. Még arra sem gondoltak, hogy alaposan megrakott gépkocsijukat lezárják. Fél óra múlva, már csak a gépkocsi keréknyomait lelték meg a fövenyen. Befejezésül a riasztó körkép után, még néhány jó tanács. Az útiokmányok és kisebb értékek elhelyezésére rendelkezésre áll a szállodai páncélszekrény. Ha valakitől késsel vagy lőfegyverrel pénzt követelnek, nem érdemes ellenállást tanúsítani, mert kábítószeres, ittas, vagy más okokból ellenőrizhetetlen cselekedetekre képes támadó várhatóan erőszakot alkalmaz. Utcán alkalmi „segítségnyújtóknak" ne adjuk át kabátunkat, táskánkat, ha valahol figyelmeztetnek, hogy a cipőnket vagy ruhánkat beszennyezték. (így kezdődik a villámgyors rablás.) Étteremben, áruházakban ne mutogassuk, hol, és mennyi pénzt tartunk. A madridi konzuli hivatalban júliusban kiadott több mit kéttucat hazatérési okmány, több tízezer peseta „gyoresegély", a jegyzőkönyvek sokasága arról tanúskodik, hogy a turisták tájékoztatása nem megoldott. Ez részben persze érthető, hiszen sem a vízumot kiadó spanyol szervek, sem a turistaforgalmat ösztönző magyar vállalatok nem érdekeltek az ügyfelek, úgymond, elriasztásában. Amikor pedig valaki saját kárán szerez tapasztalatokat, akkor már késő. Az évente Spanyolországba látogató kb. húszezer magyar közül nyaranta több százan járnak pórul. Érdemes óvatosabbnak, körültekintőbbnek lenni. Meruk József A műemlék szélmamok ma is működnek igazságosság bonyolult öszszefüggésrendszere. Hollandia számára is új feladatokat jelent a nemzetközi gazdaság átrendeződése, kihívást a technológiai korszakváltás. Hasonló a kultúra helyzete . is. Egyre világosabb jelei vannak annak, hogy a kis népek kultúrája ma veszélyeztetett kultúra. Mind nehezebb kitörni a nyelvi elszigeteltségből, s az internacionális tömegkultúra áradatában megőrizni a hagyományos nemzeti értékeket. Hollandia területe mindöszH sze 41 ezer négyzetkilométer. A Dunántplnyi országban 14,4 millió ember él — nem is akárhogyan. Pedig Hollandiának nemcsak a területe kicsiny, ásványi anyagokban, természeti kincsekben sem bővelkedik. Kicsi a belső piac, bruttó nemzeti termékük 52 százalékát exportálják. Érdemes fölfigyelni az export szerkezetére. Igen magas benne a szellemi termékek, az üzleti szolgáltatások és a pénzügyi tranzakciók aránya. A holland áruk azért kelendőek, mert jó a minőségük, és náluk a határidő szent és sérthetetlen, hangsúlyozta egy beszélgetésen van Eekelen külügyi államtitkár. Ezt, persze, mi magyarok is tudjuk, de a hollandok teszik is. Ragyogó szervezéssel és magától értetődő természetességgel. A holland gazda hajnalban leszedi a virágot. Reggel eladja az amszterdami repülőtér melletti virágárverésen Ugyanazt a virágot még aznap délután — úgyszólván harmatosan — meg lehet vásárolni a New York-i utcán. Nálunk még mindig keveredik a foglalkoztatás a szociálpolitikával. Teljes a foglalkoztatás, de a magyar családok az átlagos életszinvonalat csak úgy érhetik el, ha legalább két keresővel rendelkeznek. Mindez a termelés alacsonyabb hatékonyságával függ össze. A hollandok, amennyire ezt kívülálló megfigyelheti, a munkában nem ismernek tréfát. Az ország 5,5 millió dolgozója közül 6 százalék dolgozik a mezőgazdaságban és a halászatban (miközben Hollandia a világon a második legnagyobb mezőgazdasági termékexportőr) 31 százalék az iparban, 63 <!) százalék pedig a szolgáltatásban talál munkát. 1983-ban a munkanélküliek száma meghaladta a 800 ezret — körülbelül ennyi a munkaképes lakosság 15 százaléka. A munkanélküliek száma azóta csökkent valamit, de még mindig igen magasnak számít Nyugat-Európában. A hollandok tehát nem a munkahelyhez való jog területén jótékonykodnak, elosztási rendszerük azonban az (ottani) létminimumot mindenki számára biztosítja. Törvény van az öregek, a csökkent munkaképességűek, az özvegyek és árvák, valamint a munkanélküliek megsegítésére. Ha egy holland elveszíti a munkahelyét, akkor 26 hétig korábbi fizetése 80 százalékát, további 2 esztendeig 75 százalékát kapja. (Nem haszontalan összevetni az arányokat például a magyar táppénzel) Magyarországon nagyjából minden második ember dolgozik, Hollandiában durván minden harmadik. Nekünk, magyaroknak azonban nem árt észrevenni a dolog másik oldalát sem: milyen hatékonyan dolgozhat az az 5 és fél millió holland, akik önmagukat és a többi 9 milliót ilyen színvonalon el tudják tartani? Tanács István (Folytatjuk.) Uj szovjet miniszter 0 Moszkva (MTI) Jurij Beszpalovot a Szovjetunió vegyipari miniszterévé nevezte ki a Legfelsőbb Tanács Elnöksége — jelentették be vasárnap Moszkvában. Az új miniszter 1939-ben született, a kazanyi vegyiműszaki főiskolán szerzett diplomát, majd elvégezte az SZKP KB mellett működő társadalomtudományi akadémiát. A műszaki tudományok doktora. 1961—1979 között szakmájában dolgozott, majd pártalkalmazottként tevékenykedett az SZKP KBban. 1984-ben nevezték ki a kb vegyipari osztályára, osztályvezető-helyettesnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az eddigi minisztert, Vlagyimir Lisztovot, más megbízatására való tekintettel mentette fel beosztása alól. Repülőgép-eltérítés 0 Dzsibuti (Reuter) A dél-jemeni légierő két vadászgépe szombaton délután a Vörös-tenger fölött eltérítette és adeni leszállásra kényszerítette Dzsibuti állam polgári légitársaságának személyszállító repülőgépét. Dzsibuti tiltakozásul felfüggesztett minden légi és tengeri forgalmat Dél-Jemennel. Vasárnap közölték, hogy előző nap a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság légi erejének két MIg-típusú gépié eltérítette az Air Djibouti légitársaság Boeing 720-as személyszállító gépiét, amely Szanából, Észak-Jemen fővárosából tartott Dzsibutiba, 59 utassal a fedélzetén. Több órás veszteglés után a gép tovább indulhatott. A Boeing, valamennyi utasával, az esti órákban érkezett meg' Dzsibutiba. Mumin Bahdon Farah, a kis afrikai állam külügyminisztere hivatalába kérette a dél-jemeni ügyvivőt, és tiltakozó jegyzéket nyújtott át neki a súlyos kalózcselekménynek minősített eset miatt.