Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

2 Péntek, 1986. augusztus 15. A SZOT elnökségének felhívása A SZOT elnöksége a kö- gukénak és ezért támogatvetkezö felhívással fordult ják a szakszervezetek, a szervezett dolgozókhoz a Felhívunk valamennyi háborúellenes küzdelem szervezett dolgozót, (rogy közelgő akciónapja alkal- mindennapi alkotó munkámából: Szeptember elseje örök figyelmeztetője az emberiségnek. E napon 'kezdődött el val, az ország politikai és gazdasági erejének gyarapításával járuljon hozzá a világ békéjéért vívott harV'J3!) - ben" a z"ö t venrnifl ió *e m - cunkhoz. Mind többen veber életét követelő második világháború. Esztendőről esztendőre egyre határozottabbá, egységesebbé válik a népek millióinak követelése: soha többé háborút! A magyar dolgozók egyetértéssel és cselekvő támogatással fogadták a X. Szakszervezeti Világkongresszus javaslatát: tegyük szerte a világon szeptember elsejét a háborúellenes küzdelem szakszervezeti akciónapjává! A dolgozók békevágya lehetővé teszi, a szakszervezeti Világszövetség pedig már létrejöttével is bizonyította, hogy van mód a különböző irányzatú szakszervezetek együttműködésére. A magyar szervezett dolgozók mint mindenkor, most, e napon is felemelik szavukat az erőszak, a háborús törekvések, az esztelen vérontás ellen. Hazánk szakszervezeteinek tevékenységében természetes módon kapcsolódik össze a dolgozók érdekeinek képviselete, védelme és a béke, a biztonság ügye. Értéket létrehozni, országot felvirágoztatni, nyugodt, reményteljes életet teremteni csak békében lehet. A Szovjetunió, a többi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság kormányának összehangolt békepolitikáját ezért érzik magyünk részt a hazai békeakciókban, vállaljunk részt r.épünk és a szakszervezeti vüágmozgalom béketörekvéseinek megvalósításában. (MTI) Összecsapások Pakisztánban 0 Új-Delhi (MTI) Rohamrendőrök és tüntetők csaptak össze csütörtökön több pakisztáni nagyvárosban, a függetlenség napján. összetűzések voltak Karacsiban, Lahoreban és Ravalpindiben, miután a hatóságok mindenféle megmozdulást betiltottak. Az utcákon már csütörtök reggel lőfegyverekkel és könnyfakasztó gránátokkal felszerelt rohamrendőrök cirkáltak. A leghevesebb összecsapásokat Karacsiból és Lahoréból jelentették. A fővárosi pártbizottság első titkára Szegeden Nem mondott csütörtököt a bomba Terrorakciók # Bejrút (MTI) Kelet-Bejrútban csütörtök délelőtt ismét egy autóban elhelyezett pokolgép robbant. A halottak száma meghaladja a 20-at, a sebesülteké a 100-at. George» Szaade, a Falangista Párt nemrég megválasztott elnöke kénytelen volt közleményben bejelenteni: a csütörtök délelőttre összehívott, a párt és a Szamir Zsazsa vezette „Libanoni Erők" viszonyát rendezni hivatott „döntő tanácskozás" elmarad. A pártelnök nem kevesebbet tűzött a tanácskozás napirendjére, mint politikai vezetők és a „Libanoni Erők" viszonyának tisztázását, a „Libanoni Erők" átszervezésének ügyét és a kelet-bejrúti kerületeknek a milíciák közötti újrafelosztását. Néhány kulcskerületből ugyanis Szamir Zsazsa, a „Libanoni Erők" főnöke a múlt vasárnapi harcok után kiszorult. A hatalmi harc a keresztény táborban — az államfő közbelépése ellenére — folytatódik. Az An-Nahar hírmagyarázója szerint Zsazsa az elnöki posztra tör, akárcsak Georges Szaade pártelnök. • Madrid (MTI) Bilbaóban a baszk szeparatisták helyeztek el bombát gyilkos szándékkal — szerencsére csak három sebesülés történt. 0 Bagdad (TASZSZ) Bagdadi bejelentés szerint az iraki légierő gépei csütörtökre virradó éjjel támadást intéztek egy „nagy tengeri célpont" — olajszállító tartályhajó vagy kereskedelmi hajó — ellen az iráni partok közelében. 0 Ankara (Reuter) Három tűzoltó életét vesztette, huszonötén megsérültek szerdán Ankara közeléCsernobill felelősség ügyében Párthatározatok 0 Moszkva (MTI) Súlyos hibákat követtek el a Az SZKP KB mellett mű- kádermunkában is. A Pártködő Pártellenőrzési Bízott- ellenőrzési Bizottság Vereság (PEB) a Központi Bi- tyennyikovot és Kulikovot zottság utasítására megvizs- kizárta a pártból, gálta több minisztériumi és M. P. Alekszejevet, a Szovállami bizottsági vezető — jetunió Atomenergetika Bizvalamennyien az SZKP tag- tonságának Felügyeletével jal — felelősségét a cserno- Megbízott Állami Bizottság bili atomerőműben bekövet- (Goszatomenergonadzor) elkezett szerencsétlenség ügyé- nökhelyettesét szigorú megben — jelentette csütörtöki rovásban részesítették, mert számában a Pravda. nem kielégítő módon szerA PEB megállapította, vezte meg a csernobili atomhogy G. A. Veretyennyikov, erőmű biztonságos üzemelteaz energetikai minisztérium tésének ellenőrzését, továbbá alá tartozó Szojuzatomener- amiatt, hogy az üzemeltetési go összövetségi Ipari Egye- szabályok megsértése ellen sülés vezetője és E. V. Kuli- nem hozott hatásos intézkekov. a középgépipari minisz- déseket. térium főigazgatóságának ve- Szigorú megrovást kapott zetője felelőtlenül végezte az V. A. Szldorenko, a Goszaatomerőmű. üzemeltetésével tomenergonadzor első elnökkapcsolatos munkáját, és helyettese is. nem megfelelően irányította Ugyanebben a pártbünteaz alárendelt szervezeteket, tésben részesült L. P. Mihajlov, az energetikai minisztérium Gidroprojekt Intézetének igazgatója, mert nem biztosította a csernobili atomerőmű turbógenerátorával végzett kísérlet felügyeletét. Mulasztásért szintén szigorú megrovást kapott A. N. Makuhiny, az energetikai és villamosítási minisztérium első miniszterhelyettesé, mert nem hozott megfelelő intézkedéseket a csernobili atomerőmű biztonságos üzemeltetése érdekében. ben, egy lőszergyárban bekövetkezett robbanássorozat következtében. Az állami tulajdonban lévő gyárépület összeomlott, s súlyos károk keletkeztek a környező raktárakban is. (Folytatás az 1. oldalról) A cipőgyári helyzet is „szorít" — tudhattuk meg Garamvölgyi Antalné nak, a Minő szegedi üzemi pártvezetőségi titkárának előadásából; Palásti Erzsébet, a Mírköz csongrádi gyárának pártvezetőségi titkárhelyettese pedig a központ és a csongrádi üzem közötti információáramlás lassúságát bírálta, a FÉG makói gyáregységének pb-titkára, Csonka János bérfeszültségekről tett említést, amelyeket többletvállalással ugyan lehet valamelyest korrigálni, de 20—30 százalékos arányeltolódás csupán ezzel nem egyenlíthető ki. Nincs problémánk, hagynak bennünket dolgozni — így summázta a Medicor makói gyárának alapszervezeti titkára, Havas Tibor a központhoz való viszonyt. Vitát, feszültségeket a géemká körüli központi állásfoglalás okoz, de a .koordináció a központtal is, a testvérüzemekkel is példás. Keserűség is vegyült Kiss Zoltánnénak, a Gyógyászati Segédeszközök szegedi gyára alapszervezeti titkárának szavaiba. Nem stabil a szakmunkásgárda, igen elhanyagoltak az üzem szociális és termelési viszonyai, s bár kaptak tanácsi támogatásfls a fejlesztéshez, közp_onti segítség nem nélkülözhető. A Fővárosi Szerelőipari Vállalat szegedi alapszervezeti titkára, Patyi Dezső anyagellátási zavarokat tett szóvá, és egy kivételes helyzetet tárt fel: a szegedi részlegnél magasabb bérfejlesztést tudtak adni, mint a központban! A gabonatröszt hatalmas szervezetében beruházási nehézségek akadályozzák a fejlődést — fejtegette Kovács Tamás alapszervezeti titkárhelyettes. Szegednek például már szinte halaszthatatlanul szüksége lenne egy modern, új malomra. S pár szó a gyufaipartSl: az államosítás óta ugyanabban a szervezeti keretben dolgozik — mint Bácsik Sándor alapszervezeti titkárhelyettes fölvázolta. Az ipar általános gondja, hogy a budafoki papírgyár elég gyönge minőségű anyagot szállít. Az önállóságot ugyan féltettük, de belátjuk: azt a fejlődést, amit a Fémipari Vállalat az Ikarus kebelében „befutott", öt évtizedben sem tudtuk volna produkálni — ezzel a tömör mondattal illusztrálta Baráth József szervező titkár a leányvállalat helyzetét. S mit felelt a budapesti pártbizottság első titkára? — A fővárosi pártvezetés gyakran foglalkozik politikai megfontolásból és gazdasági érdekből a vállalati szervezeti formák korszerűsítésével. Saját lehetőségeink gazdaságosabb kihasználásnak igénye motiválja ezt az érdeklődést. A beszámolókból érzékelhető, hogy a koordinációs készség általában megfelelő, a kontaktus ele: ven, a partneri viszony jó a budapesti központú vállalatok és vidéki egységeik között. Természetesnek tekinthető az a gazdasági mozgás is, hogy nagy vidéki üzemek is működtetnek a fővárosban fióküzemeket, részlegeket. A gazdasági életben meglévő feszültségek törvényszerűen kiváltanak politikai és magatartásbeli reflexeket, feszültségeket is. A pártmunkába ezt a körülményt is be kell kalkulálni. — Az együttműködésben elsősorban megfelelő érdekegyeztetésre törekszünk. Minden olyan törekvés támogatásra érdemes, amely a népgazdasági érdekeknek megfelel. Sem önállósulási törekvések, sem ragaszkodásuk nem rokonszenvesek vagy ellenszenvesek önmagukban — ez a budapesti pártvezetés álláspontja, s ezt a rendezési elvet ajánlja szakszerű döntésekhez. Grósz Károly szegedi programját befejezve, este viszszautazott Budapestre. II népi Korea ünnepe Negyvenegy esztendővel ezelőtt augusztusban Ázsiában még nem hallgattak a fegyverek. Korea történelmében is csak Németország legyőzése után három hónappal kezdődhetett új korszak. A Koreai-félszigetet a fasiszta Japán tartotta félgyarmati elnyomás alatt csaknem négy évtizedig, ám a szovjet vörös hadsereg és a belső partizánmozgalom együttes fellépése néhány nap alatt feledtette a hoszszú és szomorú éveket. Pontosabban szólva, csak az északi országrész lakói számára köszöntött be egy egészen új korszak ezen az azóta nemzeti ünnepnek számító nyári napon. Az ottani területeken a'akult népi bizottságok képviselői hamarosan kikiáltották a Koreai Népköztársaságot, megkezdődött a demokratikus forradalmi átalakulás. Ám a 38. szélességi foktól délre minderről csak álmodozhattak — és ma is csak álmodozhat-' n&k — a demokratikus erők, ott teljesen eltérő társadalmi-gazdasági folyamat kezdődött el, az ellenőrzést gyakorló amerikai csapatok irányításával. Az ország kettészakitását egy három évig tartó, kegyetlen és családok millióit szétszakító háború pecsételte meg. Napjainkban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sokoldalúan fejlődő szocialista állam, amely nagy sikereket könyvelhet el mind a gazdasági munkában, mind a lakosság életszínvonalának emelésében. Céljai elérésében nagy segítségére volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Támogatjuk Phenjan országegyesítési javaslatait, ez a népi Korea vezetésének változatlanul első számú céljai közé tartozik. A mielőbbi megvalósítás érdekében az utóbbi években számos építő indítvány hangzott el északi részről. Ez azt eredményezte, hogy valamiféle párbeszéd indult el a kettészakított országrészek között, igaz, egyelőre még alacsonyabb szinten. ünnepnap ez a mai Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe számára. Ebből az alkalomból kívánunk sok sikert a szocializmus építésében, valamint előrehaladást az országegyesítő törekvésekben. Kerti dalok Tizedik strófa: Minden jó ha .. Nehogy azt tessék gondolni, valami aranykalászos gazda pózából beszélek ebben a kerti ihletettségben, dehogy. Mindaz, amit eddig eldadogtam a kertemről, inkább a városi ember rácsodálkozása a természetre és a természetben élő ember élményeire. Sose írtam volna le ezzel összefüggő érzelmeimet, ha nem tudnám, hogy ezer meg tízezer ember lába nyomát járom, s tulajdonképpen e témában ők beszélnek belőlem. Olyanok, akik mindent hasonló módon átéltek, vagy most kezdik a kerti egyszeregyet, akárcsak én. Még csak propagandát sem akarok csapni a kertmozgalomnak, pedig egy bizonyos koron túl tényleg maga a sportszerűség. Minden városi ártalomra jó: szívgyöngeségre, érszűkületre, reumára, idegességre, túlhajszoltságra, lumbágóra. Többe kerül, mint a gyógyszer, de biztosan eredményesebb és nincsenek mellékhatásai. (Még nincs szőlő és nincs pálinka sem!) Későn is dalolnék népszerűsítő éneket, mert már elég közel vagyunk a telítettséghez. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még bizottság osztotta, és valóságos közelharc folyt egy-egy jó fekvésű parcelláért, de azóta jó néhány ezret kimértek Szegeden és környékén is, manapság pedig hirdetésekben kínálják a tanácsok. A városi ember utolsó menedéke ez a civilizációs ártalmak sokaságában. Csak az a kár, hogy ennyi idő után sincs a vele párosuló örömöknek rendes útja. A magamfajta, boltokat kerülő állampolgár abban a gyermeteg hitben él, hogy ami egy ilyen kis vállalkozáshoz kell, bemegy az üzletbe és megveszi. Az ám! Kell, mondjuk, egy-két hollandi az öntözőcső csatlakozásaihoz ... állványcsavar az asztal és pad szereléséhez ... kapupántcsavar, gitt, fekete fólia, Xiladekor... Talán olykor-olykor van is, de sohasem akkor, amikor kellene ... Mert hollandit csak maszek szerelőnél lehet végül kikunyerálni, a tízezer forintos szivattyúhoz ilyen nem tartozik, nem jár és külön sem kapható. Allványcsavar kerül a nyolcadik boltban, no de az kicsi. Kapupántcsavar... az egyik rövid és vastag, a másik hosszú és vékony, anya pedig sehol, de sehol, egyikhez se. Gitt, hogyne, van, kérem, huszonöt kilós csomagban. Fekete fóliát is a maszek ad, akinek csillagászati ambíciói lehetnek, mert ahogy megszámolja, tán szalagparkettát is kiadna az ára. A Xiladekor pedig olyan jószág, hogy mindig egy- vagy kétfélétől roskad a polc, s végül egészen más árnyalatú lesz a fa, mint az ember elképzelte. Mert azért haladni kell! A megkezdett munkát folytatni kell! Mi már ilyenek vagyunk. Semmi nincs, de végül minden elrendeződik. Gyorsan-frissen kell, elkezdjük hát hajtani. Tudjuk, melyik szakma dolgozik a hiánycikkel. Hátha ott lehetne venni... Venni, azt nem! Vállalat, üzem nem árul, nem vacakol krajcárokkal. Szerezni, kapni, cserélni, azt talán. Dolgozik ott valaki ismerős, bejáratos oda egy másik, odamegyünk mi magunk is — és lesz, baráti szóért, öt sörért, valami viszontszívességért. Nem tétel, csak fontos. De ha országosan összeadnánk, talán súlya is lenne. Jaj, de sok üzletet megjártam, és de sokszor! Eközben figyeltem ki egy új kereskedői szokást. Hogy nincs, az már nem is olyan nóvum, hogy fölakadjunk rajta. Hanem rájöttem: valóságos sértés olyat kérni. Honnan vegyek, ha egyszer nincs!? — csattan föl a boltoskisaszszony, s néz rám, mint egy ütődöttre. Én nem tudok csinálni! — kommentálja még. Általában elódalgok az ilyen okítások elől, de mikor már sűrűsödik az értetlenség köde, próbálok spekulálni a boltos helyett. Mondjuk, ha nem venné át a gyártól anya nélkül a csavart... (Csavar se lenne, ugye); esetleg kimérne abból a huszonöt kilós gittből... (Hogy rászáradjon?), megkövetelné a gyártól, hogy egy szivattyúhoz tartozékokat is szállítson (lehet, hogy az őszi betakarítás után be kellene vonulnia a B osztályra?) ... Ugyan, hogy csinálja az, aki, mondjuk, családi házat épít? Netán hivatásszerűen, s nagyban kertészkedik? Mert nyolc állványcsavart még el lehet kunyerálni akármelyik munkahelyen — vagy kétszázat és ötszázat is? Egy rendőr barátommal hajtottunk valamit, de még használható nyomokat sem találtunk. S amit kerestem, százával láttam egy építkezésen földbe taposva. Te — mondtam —, ez nagyon egyszerű. Én elmegyek oda, megrakok vele egy rekeszt, neked meg az lesz a dolgod, hogy „rajtakapsz" és „bekísérsz". Így még egy darut is el lehetne akasztani! Nem használta az ötletemet. Én pedig nem mondtam el neki, hogy végül hogy szereztem! Most villanyért tüzdünk. Megkockáztattam a tanácsnál azt az ostobaságot: nerrv lehetne osztás előtt villamosítani? Egyszerűen hozzáadnák a kert bérleti díjához ezt az összeget... és kész. Kész ám, gyalogjáró fantáziával. Azt meg kellene előlegezni (tanácsnak, téesznek?) olyan világban, amikor a tanács is, meg a téesz is kölcsön kér! Még a postaköltségre sem futja, hogy egy-egy értesítés kimenjen: lehet, lehet, ennyiért meg ennyiért, tessék jelentkezni. Mind szívesen megfizetnénk pedig, akár előre is, a szervezés és a bonyolítás költségeit. Nem lehetne mindjárt az elején valami szervezeti formációt adni az ilyen ügyeknek? Abbahagyom, mielőtt még megkeseredne a szám, mert ezek az apró izgalmak teljesen hétköznapiak. Ezeknek nincs irodalmuk sem. A rengeteg gyönyörű eligazító szakkönyv közül egy sem kezdődik így: lopj nyolc állványcsavart; vagy cserélj öt kőbányai sört két kiló gittért. Akarod, nem akarod — majd belejössz. Végül minden eligazodik, és már a jó ,öreg Shakespeare is megmondta: minden jó, ha jó a vége! A káposzta fejesedik, a krumpli hegyesedik, az uborka futkározik, a paprika pirosodik — a kertész meg izmosodik. S bizony, mondom, ha a fizikai próbák jótékony hatására mégis megérné a száz esztendőt, talán még aranykalászos gazda is lehet belőle valóban1. Vagyis hát végül: nem is olyan nagyon savanyú a szőlő. Most már csak az lenne jó, ha a tfí hivatásban sem adnánk fel olyan könnyen! Ezt még oda akartam mondani magamnak is, másoknak is. Éspedig minden kertelés nélkül. Mert hogy a kert nyugalma némi gondolkodásra is jó. Itt szerettem volna a témát elhagyni. Éppen odatettem a pontot, amikor a postás meghozta M. J. barátom levelét: „Átéltem én is ezt, kezdő, Traktor utcai koromban, de nem úgy alakultak a dolgok, miként az álmodozások korában elképzeltem. Hogy mit képzeltem? Üdülést, kikapcsolódást, afféle angol úri hobbit, nyírható fűvel és diszbokrokkal... Mi lett az álmokból!? Remetekert... A kert tehát csoda... Aki nem találja fel magát a társadalomban, és nem elég ügyes, hogy nyaranta akár valami spanyol szigetre menjen — jól teszi, ha kertet művel." Becsukott szemmel is sejtem, ilyenek vagyunk azért többen. Sz. Simon István (Vége.)