Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

s 2 Csütörtök, 1986. július 9. Lékai László temetése Gyászszertartás Esztergomban Kegyeletes szertartáson vettek végső búcsút kedden Esztergomban a 76 éves ko­rában elhunyt Lékai László bíborostól, esztergomi érsek­től, a Magyar Római Kato­likus Püspöki Kar elnökétől. A bazilika előtti téren 9 órától a fel ravatalozott ko­porsó előtt több ezer gyászo­ló vonult el, megadva a vég­tisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a •gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Csehák Judit, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Mik­lós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nöke. A Vatikánt Roger Etchegaray bíboros képvi­selte. Jelen voltak a ma­gyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá külföld­ről érkezett katolikus egy­házi vezetők. Ott volt a ma­gyarországi diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém, Somogy, Komá­rom megye és Esztergom város tanácsának elnökei, valamint a hazai katolikus intézmények szerzetesren­dek képviselői. Fábián János kanonok, fő­mélyét, munkáját, vívódá­sait, eredményeit. Fáradtsá­got nem ismerve vett részt a liturgiában mindenütt egy­házmegyéjében, s az ország­ban másutt is. Ez mindig alkalom volt arra, hogy ta­lálkozzon híveivel. Főpásztori tevékenysége mellett ízig-vérig magyar ember volt. Szerette népün­ket; hazánkat. VI. Pál pápa engedélyével elkészíttette a Magyarok Nagyasszonya ká­polnáját a római Szent Pé­ter bazilikában, hogy az oda betérőket emlékeztesse a ke­resztény magyar múltunkra. A magyar nép szeretete ve­zette közéleti tevékenységé­ben is. Felelősségteljes fel­adatának tekintette, hogy — az ő szavai szerint — a rea­litás talaján, a kis lépések politikájával, az őszinte dia­lógussal továbbfejlessze az állam és az egyház közötti jó kapcsolatot, amelynek építésében korszakos mun­kát végzett. Amikor most elbúcsúzunk tőle, összegez­zük munkáját, érezzük, hogy az egyben történelem is volt, amely folytatásra vár — mondotta végezetül Pas­kai László. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke szólt ezután az egyházmegyei kormányzó egybegyűltekhez: üdvözölte az egybegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáv­iratot, amelyet 11. János Pá' pápa küldött Lékai Lászfó halála alkalmából. A gyász­szertartást — több '"Din közreműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi érsek, bíboros, a pápa sze­mélyes képviselője vezette. A szertartás során négy búcsúbeszéd hangzott el. raskai László érsek a Magyar Római Kato­likus Püspöki Kar képvise­letében méltatta Lékai László főpásztori munkássá­gát, életútját. Ez a pálya — mondta — Zalalövőról in­dult, egy vallásos család ott­honából, a piarista atyák gimnáziumában, a veszpré­mi egyházmegye papnevel­déjében, majd Rómában, a Német—Magyar Kollégium­ban és a Gergely Egyetemen — jezsuita atyák vezetésével — folytatódott 1934-ig, a pappá szentelésig. Ezt kö­vetően Lékai László Veszp­rémben, a papnevelő intézetben, ugyancsak ott, a püspöki irodán, majd Bala­tonlellén. Zalaszentivánon, Badacsonytomajon tevé­kenykedett. 1972-ben püs­pökké szentelték, és főpász­tor lett a veszprémi egyház­megyében. Innen Eszter­gomba került, majd 1976­ban VI. Pál Pápa esztergomi érsek-prímássá és bíboros­sá nevezte ki. Mint főpásztor, minden erejével arra törekedett, hogy közismertté lett püspö­ki jelmondata szerint — „A megnyesett fa kizöldül" — a Magyar Római Katolikus Egyháznak új hajtásai fa­kadjanak. Emlékképek soka­sága elevenedik meg azok­ban, akik távolról látták es hallották, és azokban is, akik közelről ismerték sze­— Eljöttünk ide mi is, ál­lami és társadalmi szerveze­teink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, s egész népünk ne­vében kifejezzük részvétün­ket, és együttérzésünket Lé­kai László koporsója előtt. — A Magyar Római Kato­likus Egyház kiemelkedő ve­zetője távozott az élők so­rából Lékai László elhuny­tával. Személyében olyan főpaptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, n^­pe és nemzete érdekeit kép­viselte. Azon fáradozott, ^¿nf . ..... , • «swr: SSSJT** 6adalmi és politikai törekvé­seit, s tevékenyen segítette azok megvalósítását. Elvá­laszthatatlanul • egybeforrt népével, vallási közösségé­vel, s nemcsak kiemelkedő egyházi, hanem kiemelkedő világi, közéleti vezetőnek, igazi hazafinak is bizonyult. Koporsója előtt ezért hajtja meg fejét vallási és világné­zeti meggyőződéstől függet­lenül, tisztelettel és kegye­lettel az egész magyar nép. Kállai Gyula ezután fel­idézte: — Lékai Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy hazánkban az állam és az egyházak viszonya immár hosszú idő óta felhőtlen. Al­kotmányunk minden ma­gyar állampolgár számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását. Államunk tel­jesíti ezzel kapcsolatos fel­adatát: garantálja polgárai lelkiismereti szabadságát, őrködik annak zavartalan­sága fölött, s ugyanakkor mindenkitől — hívő és nem hívő embertől egyaránt — megkívánja törvényeink tiszteletben tartását. Ez a kölcsönösség egyaránt kife­jezi az állam és az egyház érdekeit. Végezetül Kállai Gyula azt mondotta; Lékai László munkában és küzdelmekben gazdag élete lezártával nyu­godjék békében, és éljen to­vább népünk emlékezeté­ben! Ezt'követően Tóth Károly református püspök a ma­gyarországi egyházak nevé­ben elmondott búcsúszavai­ban egyebek között arról szólt, hogy Lékai László egy nagy múltú egyház leg­magasabb tisztségében is emberséges, s szerény tudott lenni. Ügy maradt hű egy­házihoz, hogy egyidejűleg nyitott és szívélyes volt Magyarország többi vallásos embere iránt is. Vallotta, hogy egyházának jelen kell lennie a nagy történelmi fo­lyamatban — nem akadály­ként, tekintélyét, hazánk jó hírne­vét itthon és a nagyvilág­ban egyaránt öregbítse. A szolgálatot nemcsak hirdette — gyakorolta is. Egyéniségé­ből sugárzott az igaz ke­resztény humánum, minden megnyilatkozásában az em­ber örömeiről és gondjairól szólt. Mint nagy műveltségű, a mai társadalmi valóság­ban élő ember, felismerte és nagyra értékelte azt a szo­ciális harmóniát, amelyet a mai magyar társadalom va­lósított meg. Ez volt minden cselekedetének a kiinduló­pontja. Lékai László — aki mun­káscsaládból származott, s ezt magas egyházi tisztségei­ben sem feledte el — mé­lyen megértette és magáé­vá tette a magyar nép tár­tarto­zunk népünkért, világnézet­re való tekintet nélkül. Fel­ismerte és hirdette, hogy a nemzeti gondok közös gond­jaink. Magyar Ferenc, az Oj Em­ber című lap főszerkesztője búcsúzott ezután a világi hívők nevében. Hangsúlyoz­ta: Lékai László sokat fára­dozott azért, hogy a hívő emberek élethivatásuk, fog­lalkozásuk, munkájuk során is tanúságot tehessenek igazi emberségről, mindennapi helytállásról. A gyászszertartás végén elhangzott a Szózat, majd a gyászolók elénekelték a Himnuszt. Ezután a főszé­kesegyház. kriptájába, végső nyughelyére vitték Lékai Lászlót. (MTI) 0 püspöki kar ülése A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar kedden, tegnap Esztergomban rendkívüli Márfélyon Egyetemisták, főiskolások országos találkozója Az egyetemisták és főisko­lások XI. országos találkozó­ját az idén augusztus 21-től 25-ig a Csongrád megyei Mártély község mellett ren­dezik meg a Tisza-partján. A programot a KISZ Központi zik el, a többség azonban a magával hozott sátrakban táborozik majd a folyó part­ján. A fiatalok a politikai programokon áttekintik majd a KISZ-kongresszus Bizottságának megbízásá- határozataiból adódó felada­ból a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága rendezi. Az eddi­gi jelentkezések szerint a felsőoktatási intézmények, mintegy 2500 hallgatója vesz részt a találkozón; a diáko­kat részben faházakban, vagy jurtasátrakban helye- kedhetnek, taikat, pihenéssel, szórako­zással, sportolással töltik idejüket. A mártélyi mű­vésztelepen dolgozó és a Hódmezővásárhelyen élő festőművészekkel műtermi látogatásokon is megismer­ülést tartott és köszöntötte Paskai László érseket, aki a püspöki konferencia szabály­zatának megfelelően betölti, a Püspöki Konferencia elnö­ki tisztét. Új fiegyház­megyei kormányzó Az esztergomi főszékes­egyházi káptalan dr. Fábián János kanonokot, a Budavá­ri Mátyás-templom plébáno­sát főegyházmegyei kor­mányzóvá választotta. (MTI) Berendezések a Szovjetunióba Három szovjet hűtőgép­gyár számára kezdték meg habosítóberendezések és le­mezmegmunkáló sorok elő­állítását a pécsi Sopiana gépgyárban. Két év alatt több mint 350 millió forint értékű berendezést szállíta­nak a litvániai Alytusba, a Belorusz Köztársaság fővá­rosába, Minszkbe és a Vol­ga-parti Szaratovba, a szov­jet hűtőgépgyártás három nagy üzemébe. Az egyenként 400 ezer fo­rint értékű habosítószerke­zetből az idén és jövőre is 250-et készítenek, s még eb­ben az évben 3 lemezmeg­munkáló gépsort is átadnak a megrendelőknek. Magyar-mongol barátsági nap Tegnap, kedden magyar— mongol barátsági napot ren­deztek Mórahalmon és Asott­halmon. A Mórahalomra 'ér­kező vendégeket, Dangá­szuren Szaldánt, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét, Ájurzanin Galázagrát, nagykövetségi attasét, Szúrn­ia Batzanat sajtóattasét és Mjagmar Altanceceget, a SZOTE harmadéves gyógy­szerészhallgatóját, alapszer­vezeti KISZ-titkárt a párt­székházban párt-, tanácsi és népfrontvezetök fogadták. Majd Fülöp László, a köz­ségi pártbizottság első tit­kára tájékoztatót tartott a városi jogú nagyközség éle­téről, társadalmi és gazda­ságpolitikai feladatairól. A vendégek és kísérőik ezután Ásotthalomra láto­gattak el, ahol fogadták őket a község párt-, állami és társadalmi vezetői. Első­ként a Bedő Albert szak­munkásképző intézettel is­merkedtek meg. Az iskolá­ban délután ünnepségen em­lékeztek meg a mongol népi forradalom győzelmének 65. évfordulójáról. Ezen felszó­lalt Dangászuren Szaldón és Mjagmar Áltanceceg is. A delegáció ezt követően a helyi Felszabadulás Tsz­be folytatta útját, ahol meg­tekintették az aratást. Lá­togatásuk utolsó állomása­ként a Defag facsemete kert­jét keresték fel. A mongol vendégek az esti órákban utaztak vissza Budapestre. Honnan jön a békalencse ? Aki sötétben nézi a Tiszát, megrémül. Azt hiszi, olajfol­tok úsznak rajta. Aki vilá­gosban, az meg azt mondja, zöldet virágzik. A tiszavirág úgyis ritka már, helyette jön mostani partig érünk, akkor körülbelül két perc alatt ér­nénk át ugyanabban a tem­póban a vízen. Maga a duz­zasztó a század legelején épült, betonból, most lehet a békallencse. Csakhogy az nyolcvanéves. Egyenes kö­egyik azt jelezte, tiszta a folyó, mert megél benne a kérész, és át is alakul perce­kig röpködő bogárrá, a má­sik viszont azt mondja, vi­gyázzatok vizeitekre, embe­rek! Senki nem tudná meg­mondani, mióta termi a ti­szavirágot, de azt sokan tudják, hogy a békalencse vetkeztetés vonható le belő­le: ha annyi cementet tesz­nek bele a betonba, ameny­nyi bele való, még nyolcvan év múlva is áll. (A panel­házak jutnak eszembe mind­járt.) Tűs zsiliprendszernek mondják, ami itt van, ez pe­dig azt jelenti, hogy legföl­jebb tízcentis oldallapú • ha­történelmi kategória: nem sábokból — a fatűkből volt mindig, és egyszer ta­lán nem is lesz. Sajnálja-e valaki, ha már nem lesz? Vízen úszó apró növény, kicsi, kerek testű. Van, aki rücaörömnek is nevezi, sőt úszó páfránynak is. Mások szerint ez mind más, de mind benne van az uszadék­ban, akár az úszó hínár. A rucaöröm meglehetősen lom­bikízű műszónak látszik, bár az értelmező szótárban ta­lálható az a mondat, hogy a rakható össze a zárószerke­zete. A mostani vízállás mellett egy tű egy köbmé­ter vizet képes fölfogni, il­letőleg átengedni, ha foghí­jasra szedve számítjuk. Gyorsan szalad át a foghí­jak között a békalencse, és •nagyot zuhanva érkezik a másik oldalra. Saccra nézve is körülbelül húsz százalékát fedi a víznek. A hajóátemelő oldalzsilip viszont százszá­zalékos fedettségűnek lát­kacsák szeretik a békalen- szik eIs° pillanatra, mert csét. Egy Jókaitól való mon- egybefüggően áll rajta a zöld dat szerint viszont marhá- szőnyeg, de módosítanunk it ...megtanította, mint kell kel1 a száz százalékot. Béka a hínárt, sást és békalencsét Pislog a békalencsén, és nem takarmány helyett elkölteni, süllyed el. Ha nagyon barát­Ha igazat beszél a szótár, ságosan számolunk, akkor hatalmas vagyon úszik le a is „sokemeletes" réteg van Tiszán. Cáák ki kéne halász- alatta, centivel mérve leg­ni, vagy beleengedni a ka­csákat, és híznának rajta. Erre még érdemes lesz visz­sza térnünk. * alább tizenöt centiméter. Éppen el akarták engedni. hogy „a víz űszóhinár-borí­tottságát fölbecsüljék, és javaslatot tegyenek a Szeged város előtt is elvonuló tö­megprodukció levonulásá­nak elhárítására". Azonnal látható, illetve kihallható a megfogalmazásból, hogy csavaros lesz rögtön a nyel­vezet. Lassú is a fogalmazás, mert mindenki megtoldja valamivel az eredeti mon­datot. Állítólag így születik a népdal is, de abban se csa­varok, se bütykök nem kép­ződnek mégse. Hét ember igyekszik egyszerre egyértel­művé (—bonyolultabbá) ten­ni a szöveget. Kettős meg­oldást javasolnak. A hibát ott kell megszüntetni, ahol az keletkezik, tehát halász­szák le mindjárt a Horto­bágy és a Berettyó torkola­tánál, merülőfalas terelővel és gépi kitermeléssel. A má­sodik lépcső pedig lehetne a békésszentandrási szelvény­ben, az ottani hajózsilip föl­használásával. A résztvevők szükségesnek tartjuk, hogy a Tiszántúli Vízügyi Igazgató­ság a saját területén, első­sorban a Hortobágy—Be­rettyó-főcsatornán, illetve annak vízgyűjtő területén és más vizein (például a Kele­ti-főcsatornán) teremtse meg a békalencse eltávolítá­sának föltételeit. Akárhol szedik is le a víz­ről, igen hamar hatalmas boglyák rakhatók belőle. amikor megérkeztünk. Csak Sajnos, a növényevő halak A vízügyi igazgatóság két embere elindult minap, hogy ket a Hármas-Körös partján, Bökénynél, a Magyartés melletti zalotai részen talál­kozzon a másik igazgatóság szakembereivel. Velük me­hettem én is. Az algyői híd­ról is látszik a hatalmas sáv, tapintatosan kikerülve a meztelenkedők strandját. Itt még nem szennyezi a város, elvileg tiszta víznek kellene lennie, tiszta vízben pedig nem lehet békalencse. Ezt a folyót tehát nem kell meg­festenünk, mint a budai uszodáét saját költségén azt ne! Szegednél így is gusztustalanul sok van belő­le, és a jugoszláviaiak is fi­gyelmeztettek már bennün­Barátságos tárgyalás bon­takozik ki a vízparton. A gyulai és a szegedi vizesek hamar tisztázzák, kié a bé­kalencse. Azé, akié a Körös. Ha a Körös a vízügyé, ak­kor a lencse is vízügyi len­cse. Ha a békalencsét a Hármas-Körösön sikerül megfogni, akkor nem juthat bele a Tiszába. Ámbár ez nem látszik ennyire egysze­rűnek, mert ha elhisszük, hogy halastavakból és rizs­telepekről származik, akkor megfestette a minap az az is nyilvánvaló, hogy mű­egyik elégedetlenkedő, ez trágyás vízzel jön, tehát út­messzire kiabálja, hogy a közben is gyarapodhat. A vízzel baj van. De honnan Szó szoros értelmében kifő­jön? gást keresni jöttek most ide Utazótársaim erősen hí- mindkét helyről: megbeszél­szik, hogy a Körösből, mert ni, hol és hogyan lehet ki­látszik, hogy kikanyarodik fogni a vízből a békalencsét. belőle. Megyünk tehát Bö­kénybe, a duzzasztóhoz. Ha­talmas ártere van itt a fo­lyónak. Ha negyedóráig sé­tálunk, amíg a töltéstől a Tábor Fertődön Fertődön, az Esterházy- szolgál, hogy újabb művek­kastély festői épületében ze- kel és a kamarazenélés for­nei középiskolában tanuló télyaival ismerkedjenek a fiatalok táboroznak idén 17. fiatalok, s tudásukat a hely­alkalommal. A nyári együtt- színen hangversenyeken Is lét a pihenés mellett arra bemutassák. Igen, igen, de a körösieknek 6incsen pénzük rá. Az Or­szágos Vízügyi Hivatal anyagi támogatása nélkül hozzá se foghatnak. Vakar­gatják tehát a fejüket a hi­vatalos emberek a vízparton, és mivel pénzre nézve job­bat elképzelni"" se tudnak, elindulnak a gátőr házába, jegyzőkönyvet fölvenni. Ha semmi megoldás nem jut eszükbe, legjobb a jegyző­könyv. Fontos okmány készül te­hát. A bevezetőben rögzítik, azért jöttek a helyszínre, nem szeretik, és az itteniek szerint — költött neve elle­nére — a rucák se eszik meg, noha fehérjetartalma igen nagy. Előáll mégis a böké­nyi gátőr, és azt mondja, ó addig próbálgatja, amig va­lamelyik állat meg nem eszi. Akár kacsa — ha kell, da­rával keverve is —, akár disznó, akár marha, és azt is kipróbálja, ha egyikkel se boldogulna, zöldtrágyának mennyire használható. Mert, ha már ennyit utazott, és nagy munkával lehalásszák, kárba ne vesszen. Borzalmas büdösség is lenne belőle, ha kupacokban hagynák elro­hadni. Indulás előtt számolga­tunk egy kicsit még. Ha még ma elindul a jegyzőkönyv a pesti hivatalba, és ha azon­nal intézkednek, akkor is el­telik legalább három nap, mire teljes erővel dolgozhat­nak a merülő terelőknél, és a mostani hét végén már Szegednél is látható lesz, hogy ritkul a békalencse, utána pedig el is tűnik. * Másnap kapom a telefont, hogy a Körösön elrendelték a készültséget a békalencse lehalászására. Arról azon­ban szó se esett, hogy an­nak kellene megakadályoz­nia a vízbe jutást, akinek a rizsföldjéről bele juthat. Elő vizeink tisztaságát, ha már törvény is van környe­zetünk védelmére, így tud­nánk legjobban megőrizni. Horváth Dezső t

Next

/
Thumbnails
Contents