Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

2 Csütörtök, 1986. július 35. Itt a pedagógusok beszélnek A tévéjátékban is, termé­szetesen, a csütörtökön be­mutatott 33 névtelen levél címűben. Minthogy egy ro­mániai magyar iskola tan­testületeben keletkezett konfliktust irt meg Méhes György romániai magyar író. A fonti címet leírván azonban nem a darab (ere­detileg ez egy színmű, be is mutatták színházban) sze­replőire, nem azokra a pe­dagógusokra gondoltam. Ha­nem a tévéjáték ősbemuta­tója utáni beszélgetésben vé­leményt nyilvánító, magyar­országi magyar, veszprémi pedagógusokra. Keserű szájízzel emlék­szem vissza az idei téveta­lálkozó e ki tudja, hányadik ankétjára, több okból. Ré­szint azért. mert rosszul esett figyelni a jelen levő. a romániai magyar írók idő-' sebb generációját képviselő Méhes György szomorkás, kevés szavú magyarázatát a színdarabváltozat happy endjének szükségességéről. A romániai bemutatón „ter­mészetesen" Iksz elvtárs (akin sok múlik, aki az is­kolának jót is, rosszat is te­het. tehát aki épp ott, épp akkor az ügyeletes kiskirály) az igazsagot képviselő taná­rok melle áll, elvszerűen, s biztatja őket: buktassák csak meg a lányát, ha egy­szer nem tanul a beste po­rontya! A tévéváltozatban (Radó Gyula a rendező. Ko­csis István, az ismert, immár magyarországi magyar drá­maíró a dramaturg) „ma­gyarosodolt" nemiképp a befejezés: Iksz elvtárs ma­rad, mi volt, öntelt funkcio­nárius. nehogy már ne tud­ja elintézni, hogy kikészít­sek a lányát megbuktató tan­erőket . . . Am epp e megvál­tozott végű. egeszében azon­ban mégis hiteltelennek tet­sző itthoni változat volt ke­sernyésségem másik okozója. Merthogy mi, itt Magyaror­szágon. a mi iskoláinkban, hol vagyunk már az effajta aprócska konfliktusoktól! Hogy kinek a gyerekét nem szabad megbuktatni! Hiszen itt mi már olyan ritkán buk­tatunk — bárkit. A mi isko­láinkban a kontraszelekció következményeként lassan írni-olvasni nem tanulnak meg a gyerekek, s akkor sem buknak meg. Miért ké­ne tudniuk épp a fizikát!? Szóval: mások a mi prob­lémáink — iskolaügyben is. Am tegyük fel. Méhes György csak „iskolapéldán" szándé­kozott bemutatni bizonyos ottani viszonyokat. Akkor viszont itt ezt érzékeltetni lehetett, kellett volna. De ha mindenáron szűk tantestületi gabalyodásoknál akartak maradni az alkotók, akkor meg sokkal több szatirikus felhanggal kelthettek volna elevenebb hatást. Észrevettem, persze. Hiba, ha adott tévéjáték elemzése helyett egy (vagy két) má­sik műalkotást kér számon az ember. Jobb. ha bele­nyugszunk hát: a 33 névte­len levél amolyan könnye­dén követhető, szórakoztató, némely pontján a létező vi­lágra kacsintó mese a jók és a rosszak egyik vértelen üt­közetéről. Néhány ritkán lát­ható, kitűnő szín Asznék is lehetőséget adott a rendező: felüdülés volt figyelni Tanay Bella és Biluska Annamária szikrázó humorú kettősét. Annál lehangolóbb (s ez volt veszprémi kedvetlensé­gem harmadik, bár legfőbb okozója) hallgatni, hogy a félszólalt pedagógusok több­sége mennyire — hogy finom legyek — alapfokon „reagál­ta le" a tévéjátékban látotta­kat. Egy illető például el­mondta, hogy az ő iskolá­jukban bizony nem lehetne megbontani a tanári kollek­tívát, mert a közösségi szel­lem, ugyebár, meg az elvá rások, és egyáltalán . .. Egy másik illető nagyobb reali­tásérzéke abban nyilvánult meg, hogy azt mondja: ná­lunk már nem azért tesznek elvtelen lépéseket a „tan­ügyiek", mert föntről leszól valaki; hanem viszontszol­gáltatásért. Mondjuk: ha jó tanulót csinálok a lusta gye­rekedből, te elintézed az el­fektetett ügyemet, pult alól adod az árut, beszerelteted a telefonomat, belsőséget szer zel a vágóhídról — és így tovább. Elvégre minden szü­lő dolgozik valahol, s mint ilyennek, valamiféle kivált­sága is van Hát így! A hiárty. az bi­zony nagy úr. A tévében esetenként a témahiány, az iskolában meg a művelt, széles látókörű pedagógusok hiánya. S mi már-már ked­ves mesét nézünk a romá­niai magyar tanügyről... S. E. Színház, színészkirály rádiófigyelő . Sólyom Kati és a Szélki­áltó együttes búcsúztatta, az­tán utoljára gördült le a fa­kó bordó bársonyfüggöny a színházban. A város építé­szeti remekei kozt is előke­lő, közel 100 éves épület fel évtizedre elnémul, a szó, a muzsika ritmusát légkala­pacs, fürész. fejsze veszi át. Nem, most az egyszer nem „rólunk van szó", a mi szín­házunk parádésan újjávará­zsolva (majdnem) kész. Ahol 5 évvel „korábban" járunk az időben: Pécs városa. A szegedihez hasonló sorsra jutott Thália ottani templo­ma is. Az esti díszkivilágítás takargatta még, amit a ri­deg nappali fény nem ken­dőzött: a közönség fogadá­sára méltatlanná vált, ko­pottas, szűkös, elöregedett berendezést. A rádió szom­bat 'délutáni adásáig nem derült ki. melyik vállalat nyerte a rekonstrukciós mun­kákra hirdetett versenytár­gyalást. A műsorban meg­szólaló egyik esélyes min­denesetre lelkesen ígérte, ha rajtuk múlik, mindössze há­rom esztendő, s teljesitik, amit rájuk bíztak. Tapasztalván, hogyan hű­zódhat-tolódhat egyre távo­labbra építési határidő, haj­lamosak vagyunk némi szkepticizmussal fogadni e mondatot. A pécsiek azon­ban megérdemlik .a bizal­mat: bizonyítottak már. A munkálatok kezdetére elké­szült ugyanis egy vadonatúj — amolyan kamara jellegű — színház, az említett épí­tőipari vállalat révén. Ha szomorkodik is tehát a pé­csi társulat — kinek nem szorul el a torka, ha bú­csúzni kell —, öröme is ak­kora lehet legalább: oly korszerű körülmények között dolgozhat mindhárom •— opera, prózai, tánc — tago­zat. amelyre 25 éve nem volt példa. Nagyterem, ka­maraterem. stúdiószínpad áll a színészek rendelkezésérje; épp mostantól játszhatnak akár rétegdarabokat is, erre eddig, helyhiány miatt, nem volt mód Nagyszerű öltözők, szellőztethető balét')- és gimnasztikaterem — a „pót"­színházban ... Milyen lesz az igazi? (Erről jut eszünk­be: a szegedi új-ószinházba először elfelejtettek balett­termet tervezni . . .) így per­sze könnyű — mondhatják emitt, nem kell moziba száműzetni ... Új épületet, azért, hogy átvészeljék a színház nélküli időket. . Am ne feledjük, ők is ki­húztak „öt szűk esztendőt". A nagyszínház használhatat­lan színpadtechnikája a legszűkebb város széli kul­túrházba kényszerítette a művészeket. Most tehát ke­sergés helyett az újrakezdés, „újat csinálás" örömével fogrtak a munkához. Gondol­hatni, az új épület sem tel­jes, tökéletes megoldás még, hiszen mi szükség lenne ak­kor az ószínházra? Ám op­timizmusuk tanulnivaló (Nógrádi Gábor igazgató szavait, idézve): ..Kicsi a ze­nekari árok? Előny ez is: legalább az operairodalom olyan darabjait választjuk, amelyekhez elegendő keve­sebb muzsikus. Az ilyesmi úgyis unikum a magyar operaéletben. Most kaptunk csak új művészi lehetősége­ket ..." Mindenesetre az igazgató eltette a régi szín­pad deszkájának pár centi­méteres daralbját. Ott lóg irodája falán, bekeretezve... * Már csak rádiófelvételeit, filmjeit, lemezeit őrizhetjük a korszakos színészegy én ii­ségnek, Latinovits Zoltánnak. Mostanaban peregnek a te­levízióban Kovács András alkotásai. melyek közül többnek volt főszereplője. Hosszasan emlékezik róla partnere, társa, Ruttkai Eva a Képes 7. elmúlt heti szá­mában, másfél ódás doku­mentumműsort sugárzott róla a rádió. Az egybeesés nem véletlen: június 4. a halálának évfordulója. A vasárnap délutáni adásban Hozó László rendező és Ruttkai Éva elevenítette fel Latinovits életének állomá­sait. Huszonöt évesen, terve­zömérnöki állást elutasítva, segédszinész lett Debrecen­ben. 1961-ben Ruttkai Éva ajánlotta az ismeretlen, is­ten áldotta tehetségű fiatal­embert Rómeó szerepére, Várkonyi Zoltán figyelmé­be. Attól kezdve élete a rá­dióstúdióban, filmgyárban s •persze a színházban zajlott. Három esztendő, s máris túlhajszolt. Az ára: szívin­farktus. Sorra kapja a kri­tikusok és filmfesztiválok díjait, alakításai több mint emlékezetesek — lélegzetel­állítók. A másfél évtizedes pályát betegség törte derékba. Az utolsó időben alig tudott be­szélni. Ám ha a mikrofon elé állt, artikulációja kitisz­tult, előadásmódja kifogás­talanná vált. Utolsó hang­felvétele Ady-vers, a pár soros Két kuruc beszélget. A kórházból szökött ki pár órára, s negyvenöt évesen utoljára kondult „a vers­mondó nagy harang". Ki hinné, hogy már évtizede nincsen a színészkirály? Varjú Erika Honismereti tábor Egyetemisták, főiskolások honismereti tábora nyílt hét­főn Dunakilitin. A kéthetes programot ezúttal ötödik al­kalommal rendezte meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a KISZ Győr-Sopron megyei bizottsága és a megyei mú­zeumi igazgatóság. A tábo­rozáson az ország hat felső­oktatási intézményéből csak­nem 30 hallgató vesz részt. A fiatalok ismereteiket jól tudják kamatoztatni a hon­ismereti kutatómunkában. A kutatómunkát, az össze­gyűjtött tárgyak feldolgozá­sát, rendszerezését szakem­berek irányítják. A tábor második hetében a gyűjtött tárgyi emlékeket kiállításon tárják az érdeklődők elé. Szegedi kórusok külföldön Erhsdetten, Rheine. Elte, Mesum, Köln. Itt járt, most érkezett haza egyhetes NSZK-beli koncertkörüt.já­ról a Tömörkény zenegimná­zium leány- és vegyes kóru­sa. Kölnben a helyi kórusok versenyén tartottak bemu­tatót, Emsdettenben és Rhei­nében a helyiekkel összevont énekkar szólaltatta-meg Ko­dály Békedalát magyarul, Mihálka György dirigálásá­ban. A szegediek ezen a körúton Bárdos, Kodály, Karai mellett Händel és Mo­zart müveit, népdalfeldolgo­zásokat énekeltek, Kerekné Fekete Eva zongorakíséreté­vel. Mihálka György kórus­vezetői szemináriumot is tartott észak-weszlfáliai kar­nagyoknak. • Mihálka György másik kó­rusa. a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola női kara, e hét végén, vasárnap indul Olaszországba: a hagyomá­nyos mediterrán fesztiválon képviselik hazánkat Molfet­tiben. A bari szimfonikusok­kal, görög férfikarral és olasz vegyes karral Liszt 13. zsoltárát és Bartucci új ora­tóriumát mutatják be, de önálló koncerteket is adnak. Még odafelé, július 14-én, a szlovéniai Ajdovcsinában él­vezik a helyi filharmóniai társaság vendégszeretetét, s lépnek föl, visszafelé Romát, Firenzét, Velencét'ejtik útba. Tanulmány II környezet savasodásáról A környezet savasodása mind okait, mind hatásait tekintve bonyolult, nagy ki­terjedésű és sokrétű folya­mat. Megelőzése, illetve kor­látozása általános társadalmi érdek és nemzetközi össze­fogást igénylő, népgazdasági fontosságú feladat. Ezt álla­pítja meg az az előterjesz­tés, amelyet a Magyar Tu­dományos Akadémia által létrehozott alkalmi bizott­ság készített, arra a kérdés­re keresve a választ, ho­gyan csökkenthetők elfogad­ható szintre a környezet sa­vasodásából eredő károk és veszélyek, illetve milyen in­tézkedések szükségesek en­nek megvalósításához. A környezet savasodásá­nak egyik oka a savas vagy savképző vegyületek nedves és száraz ülepedése. Ily mó­don — a mérések szerint — hazánk területére évenként 214 ezer ' tonna kénnel és 245 ezer tonna nitrogénnel egyenértékű vegyület rakó­dik le. A VII. ötéves terv során a kéndioxid okozta légszennyezés viszonylagos csökkenésével számolha­tunk, mert az új beruházá­sokat és az átfogó rekonst­rukciókat a környezetvédel­mi követelmények figyelem­be vételével, vagyis kéntele­nítő berendezések alkalma­zásával kell megvalósítani. Felszíni vizeink többségében savasodás gyakorlatilag még nem észlelhető. Ezzel szem­ben a talajok jelentős részé­ben nagy mértékű a sava­sodás. A jelenség a légköri savas ülepedésre és műtrá­gyázásra vezethető vissza. A savasodás csökkenti a talaj termőképességét, növeli a termelési költségeket, rontja a termékek minőségét. Ma­gyarországon a mezőgazda­sági művelés alatt álló sa­vanyú talajok területe mint­egy 2 millió 675 ezer hektár, vagyis az ország területének 29 százaléka — figyelmeztet az MTA alkalmi bizottságá­nak összefoglalója. Az elsavasodás ellen azon­nali és gazdaságosan meg­valósítható beavatkozás: a kémiai talajjavítás, .azaz a meszezés. Műtrágyák sava­nyító hatását például úgy közömbösíthetik, ha meg­felelő mennyiségű kalcium karbonátot adnak hozzájuk. A talajok savasodása elleni küzdelmet társadalmi ügy­ként célszerű felfogni, va­gyis a beavatkozás költségei nem terhelhetők teljesen a mezőgazdaságra. Különös figyelmet kell fordítani a savasodással ösz­szeíüggő környezetszennye­ződés humán vonatkozásai­ra. Savas vagy savképző anyagok növelik a megbete­gedések gyakoriságát, illetve lefolyásukat súlyosbíthatják. önmagukban, illetve egy vagy több más szennyezővel együtt közvetlenül előidéz­hetnek idült megbetegedést, különösen szefinyezett leve­gőjű településeken jelent­hetnek fokozott veszélyt a légzési bántalmaktól szenve­dőknél. A helytelen műtrá­gyázást gyakorlat, a talajnak szennyvízzel, szennyvíz iszappal, illetve hígtrágyá­val való terhelése következ­tében emelkedik a növények nitráttartalma, s ez megnö­veli a szívinfarktus valószí­nűségét. A környezet Sava­sodása felerősíti a korróziót, mely kárának és tobblet­költségénak együttes értéke a társadalmi termelés 1.5—2 százaléka. A veszteség csök­kentésében különös jelentő­ségű a puhamészkő-homlok­zattal épüit nagy középüle­teink gyors puszt ujásánalc megállapítása — hangsúlyoz­zák a szakemberek. Magyar egyetemi hallgatók szocialista országokban Háromnapos előkészítő tanfolyam kezdődött hétfőn az ELTE Budaörsi úti kollé­giumában 240 magyar egye­temi hallgató részvételével; a diákok az 1986—87-es tan­évben kezdik meg tanulmá­nyaikat szocialista országok felsőoktatási intézményei­ben. A három nap alatt a hallgatók szakemberekkel, külföldön tanuló diáktár­saikkal találkozhatnak és is­merkedhetnek a rájuk váró feladatokkal. A következő tanévben a Szovjetunióba és az NDK­ba megy a legtöbb magyar diák. A Szovjetunióba 140­en. az NDK-ba pedig 50-en, elsősorban müizaki, közgaz­dasági és agráregyetemekre. Műszaki egyetemisták, böl­csészhallgatók mennek Cseh­szlovákiába, agrárszakembe­reket képeznek Bulgária egyetemein, s hatan böl­csész karon, illetve műszaki egyetemen tanulnak majd 'Kínában. A Szovjetunióba és az NDK-ba induló hallgatók ebben az évben már szak­mai tanulmányaikat kezdik meg, a többi országba je­lentkezett diákok az első évben az illető ország nyel­vét tanulják. Szeptember elején utaznak külföldre a hallgatók a Szovjetunióba készülők kivételével. Ide jú­lius közepén érkeznek és hathetes intenzív nyelvtan­folyamon vesznek részt. Az NDK-ba indulók Magyaror­szágon készülnek fel a né­met nyelvből. Legyen a szakmája mestere! Az információrobbanás, a műszaki és technikai fejlő­dés mindenki élött világossá tette, hogy a tudásanyag né-i hány év alatt megduplázó-; dik, egy része elavul, az em­bernek tehát élete során többször is újra kell tanul­nia szakmáját. Kétségtelen, hogy annak a szakembernek, aki minden helyzetben bol­dogulni szeretne választott pályáján, élete végéig tanul­ni képezni kell magát. Min­den szakterületen fontos az állandó továbbképzés, az ön­képzés, a nagyobb szakmai tudás megszerzése. Az ipari miniszter rende­lete és a Kiosz-alapszabály alapján a kisiparosok mer gyei titkársága a szakember rek részére már évek óta szervez és végez mestervizs­gáztatást Szegeden. Jelenleg Csongrád megyében a követ­kező szakmákban: autósze­relő, ács-állványozó, cukrász, fogműves, gázvezeték- és ké­szülékszerelő, gépjármű-vil­lamossági műszerész, hentes és mészáros, karosszériala­katos, kozmetikus, kőműves, központifütés- és csőhálózat­szerelő, villanyszerelő, gépla­katos szobafestő és mázoló (tapétázó), vízvezeték- és készülékszerelő, fodrász (fér­fi és női), fényképész es esztergályos. Mestervizsgára jelentkez­het minden olyan szakember (kisiparos és nem kisiparos), aki az adott szakmából szakképesítéssel és legalább két év szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az igények és lehetőségek figyelembe véte­lével a mestervizsgára ké­szülők részére — a megye öt városában — szakmai- és iparjogi előkészítőket is szerveznek. Előkészítő tanfo­lyamokat és vizsgáztatásokat egész évben folyamatosan tartanak. Az Ipari- az Építésügyi és Városfejlesztési- és Művelő­dési Minisztériumokkal való egyetértésben — rokon szak­mák körén belül — két éves szakmai gyakorlat és kiegé­szítő (különbözeti tanfolyam) tanulmányok alapján ujabb » mestervizsgát tehet az ács­állványozó szakmából a kő­műves mester, a tetőfedő mester. A kőműves szakmá­ból az ács-állványozó, az épületszobrász, a kőfaragó, az épületburkoló mester. A központifütés- és csőhálózat­szerelő szakmából a vízveze­ték- és készülékszerelö, a gázvezeték és készülékszere­lö mester. A gázvezeték- és készülékszerelö szakmából a központifütés- és csőhálózat­szerelő mester. Szakmai gyakorlatként a jelentkezők eredeti szakmá­jában eltöltött időt is elfo­gadják. Az átképző tanfolya­mokon (amit elegendő je­lentkező esetén Szegeden rendeznek meg) a jelöltnek, el kell sajátítania a két szakma közötti elméleti és gyakorlati ismereteket, tudá­sáról mestervizsgán. Szege­den kell számot adnia ' A tanfolyamokra és mester­vizsgákra a Kiosz-alaoszer­vezeteinél és a megyei tit­kárságon lehet jelentkezni, ahol bővebb felvilágosítással is szolgálnak. Várják min-; den érdeklődő szakember je­lentkezését a Kiosz Csong­rád megyei titkárságán (Sze­ged, Horváth Mihály utca 3 , telefon: 13-984 ) h »

Next

/
Thumbnails
Contents