Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

Kedd, 1986. július 29. Á családról1, ifjúságról Cseh-Szombati László előadása nyomán Egy, a közelmúltban Kanadában megrendezett filmfesztiválon 150 ifjúsággal tögiaiKozó filmet mutattak be. A világ minden tájáról benevezett alkotások — szinte kivétel nélkül — azt tárták a közönség elé; baj van a fiatalokkal, avagy ügy is fogalmazhatnánk, bajban vannak a fiatalok. Céltalanná, remény- és talaj vesztettekké lettek Keleten és Nyugaton egyaránt. Oka sok van és oly szövevényesen összefonódott, hogy k'bb kötetes tanulmányt tenne ki a mindenoldali elemzés. Egy dolog azonban nem követel hoszszadalmas bizonyítást: mégpedig az, hogy a már éretté érett felnőtteken múlik, milyen az éppen őket követő nemzedék. Az éltes korosztály tükre az ifjúság, az akkor és ott felnőtt társadalmának tükörképe. Sajnos ez a kép itt és most számtalan törésvonalat mutat és korántsem reménykeltő. Nem véletlen választás volt a Művészeti és pszicnuiogiai napok — elmúlt héten Szegeden megrendezett íórumsorozatának — központi témája: az ifjúság élete. Egészen pontosan zökkenőkkel teli felnőtt életkezdése, a társaaalomba történő beilleszkedésének számos buktatója. Egy olyan ifjúság életérzése, életvitele, érték- és. normarendszere, amilyen még nem született. Egy olyan magyar ifjúságé, aki azelőtt soha nem látott mértékben és intenzitással fordul szembe az őt szülőkkel. Reménytelen vállalkozás lenne még csak vázolni is az ifjúságunk életét nehezítő összes társadalmi gondot, a helyzetükön való javítág — a fórjjmon is megfogalmazott — módozatait. Van mindenkinek — ,"•. gazdaságtpl a nevelésügyön át egészen az egésziségügyig — bőven tennivalója, de a családnak, a mindenkori legfőbb támasznak a legtöbb. Hogyan készít elő a család ma Magyarországon az életre, mit és mennyit képes tenni, hogy rendbehozza a fiatalok körüli zűrzavart, avagy meg se engedje születni a bajokat? Erről beszült a fórum egyik legjobb előadásában* Cseh-Szombati László, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatója. Leh,'et-ei, szabad-e mindent a családtól várni az úgynevezett szocializációt — a társadalomba való beilleszkedést — segítendő. Korántsem. Jóllehet mostanság •divat csak a családnak „passzolni a labdát". Felfokozott várakozás van a szülői otthonnal szemben és követi a csalódás, mert az elvárások nem válnak valóra. Hisz a család sohasem szigetelhető el attól a társadalomtól, amelyben éli mindennapi életét, küzdi hétköznapi csatáit. Nem az egyedüli üdvözítendő út mutató a gyerekember számára. Ha nem kap külső segítséget vagy éppen külső akadályok gátolják zavartalan működését,' nem tud ősi feladatának megfelelni: a gyere,cet egészséges lell.ületü emberré, teljes életre nevelni. Mindezt hangsúlyozandó és előrebocsátandó mégsem vitatható: a családi fészek milyensége egy életre meghatározó. * A laikus számára valószínűleg hihetetlenül hangzik az a tény, miszerint az ember születésének pillanatától a harmadik életév végéig tartó szakasz döntő fontosságú. Mindössze három röpke év — ami a későbbi életünkben sokszor nyom nélkül tovaszáll — időt enged az élet szinte iminden alapismeretének a megtanulására. Mint ahogyan a '«felépítendő ház, csak akkor áll biztosan, ha a fundamentum szilárd, így az ember is akkor lesz képes a biztos életre, ha az otthon már a kezdetnél jó kapaszkodót nyyj.t. ,S„az érzelmek, amelyeket manapság oly szűken mérünk a gyermekeinknek. A Szeretet, a törődés, amelyek nélkül nincs biztonság, nincs kötődés. Kötődés nélkül pedig nincs fix pont. A mai ifjúság problémájának éppen egyik sarkalatos pontja a kora gyermekkor családi biztonságának .hiánya. Mert hát — úgy tűnik — hiába az anya testilelki közelségét biztosítani kívánó gyermekgondozási szabadság. Hiszen a karrierre — nem pedig az anyaszerepre — felkészített nő sokkal inkább akadálynak éli meg a gyes három évét és hátráltató tényezőnek a gyerekét, ösi ösztönökből eredően szereti, de egyben visszahúzó erőt is lát benne. Hihetetlen és lélekgyötrő kettősség ez a nő számára. Az anyában gyúlt ellentmondás szülte feszültség szinte észrevétlenül átragad a gyerekre. Egy sajátos bizonytalanságérzetté nagyobbodik, amely később az egészséges fejlődés gátja lesz, netán devianciába kerget. Persze a gyes lejártával sem igen enyhül a kettős szerepből fakadó szorongás. Lassacskán ' bizonyított tény, hogy e korábban csodával kecsegtető „intézmény" sem hozhat gyógyírt a családi bajok forrására: a nők munkába állítására. •Jt Ebből a starthelyzetből rugaszkodik neki az életnek a gyerek, hogy aztán e labilis talajra rakódjanak tovább a később már családon kívülről jövő, nehezen viselhető csapások: a normák és értékek konfliktusa, az otthontól kapott érzelmi és intellektuális hozomány, valamint az iskola, az elet ellentmondása. Őszinteség és hazugság, szájba rágott illúzió és valóság. Elérkezik a kor, a lázadó serdülőkor, amikor a család legtöbbször tehetetlenül szemléli a külső erők győzelmét a hazai értékek felett. Az elszakadás, a leválás természetes velejárója e korszaknak, tiltakozni ellene értelmetlen, meddő vállalkozás. Bár receptek nincsenek, de általánosan érvényes alapelv igen: a gyerekhez fűződő szálakat meg kell őrizni, még ha kompromisszumok árán is. Csakhogy az okos kompromisszumokra férj. feleség egymás között sem hajlamos. Nincs tűrőképességünk egymással szemben sem. Azt hisszük, egy kis ütközés már a világ vége, s bedobjuk a törülközőt. Szétesik a család. számtalan más ok miatt is. Ezt meggátolni, megelőzni nemcsak az egy otthonban élők belső ügye. hanem — bármilyen furcsán is hangzik — egv a családot problémáinak megoldásában segítő intézményrendszer függvénye. Ennek hiányában túlságosan sok reménvünk a jövő ifjúságát illetően nem lehet. Kalocsai Katalin Fejük fölül a tetőt... Tájkép csata közben Szászné: „Penészedik a párna. A történet nem tegnap kezdődött és sajnos, nem fejeződik be holnapra sem. Először részlet egy 1983. július 25-i hivatalos jegyzőkönyvből, amely a Tabán Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet szintén hivatalos helyiségében készült: „A jegyzőkönyv tárgya: a Felsőváros 224-es éoület A, B lépcsőháza beázása az 1986. július 24-én lezajlott vihar után. A tárgyi épület tetőszigetelésének kijavítása és a beázással kapcsolatos károk, helyreállítása miatt peres eljárás indult." A jegyzőkönyv szövegét nem folytatom. A per folyik. Régi szokás, új eljárás. Míg az új eljárás, a törvényességi óvás stb. addig .. . Addig a lakásépítő szövetkezet a Dunaszolg Gt. Petőfi Mgtsz (Dunavarsány)-töl megrendeli a per „tárgyát képező tetőszigetelési munkálatokat". És folytatódik a történet. Huszonharmadikán a kivitelező megkezdi a munkát. 24-én a Szegeden átvonuló vihar és az esőzés miatt az épület átázik. A segélykérésre elindult lakók története rémtörténet. De előbb lássuk a másnapot. A tetőn a Gt. két dolgozója lázasan sepri az összegyűlt vizet. Az is kiderül, hogy az előmunkálatoknál felterítették —«jn MIIMI—wíiís <*. w^mnama IHÍflffflffWlfflWWHWHwBHMKBfctf ^ <1 ¡•H •Hl 9pnHH mSkM < WA 11WÉir^CTé&é- i>"*' Á-M mmk k.A M * Somogyi .Károlyné felvételei Molnárné: „A csillárból is folyt a víz..." ben a gazdálkodó egységek napjainkban tevékenykednek, exportárut gyártanak, — de el nem fogadható. Igaz, hogy a sokasodó gondok okai között, találhatók előre nem láthatott, külső fejlemények is. Nem elvi föltételezés, nem elvont igazság, hanem gyakorlati tapasztalatok igazolta tény azonban, hogy a vállalat exportáru-termelésének eredménye jórészt a saját munkától, teljesítménytől, lehetőségeinek hasznosításától függ. Ott, ahol elmaradás, szállítási késedelem tapasztalható az okok között, számba kell venni a munka- és üzemszervezés, az irányítás fogyatékosságait, a termelékenység alacsony színvonalát, a fegyelem lazulását is. Mindennapos tapasztalataink arra intenek, hogy míg erős a kritikai hajlam a vállalaton kívüli körülmények változása miatt, a gazdálkodás cégen belüli elemei nem mindenütt kapnak kellő figyelmet. Gyakran az egyszerű rend. az alapvető szervezettség is hiányzik ott. ahol természetesnek látszó mozdulatokkal mutogatnak kifelé másokra és másra, azokban keresve az eredményromlás magyarázatát. Azt mondjuk, hogy az exportösszkép árnyalt. Igen, e munkában közvetlenül részt vevő vállalatok többségében megfelelően foglalkoznak a termékszerkezet korszerűsítésével. Elvégezték ugyan termékeik rangsorolását, de ebben nem tükröződnek kellően a világpiac értékítéletei, a belső lehetőségek. Ilyenek például az anyag- és alkatrészellátás, az importtartalom, a gazdaságos sorozat- és üzemnagyság, a termékek felhasználásához kapcsolódó szolgáltatások stb. A vegyiparban többnyire folyamatos az új termékek bevezetése. A könnyűiparban a divat változása erőteljes kényszerítő erő, de ez csupán a szerkezetváltás egyik oldalát jelzi. A másik oldalon lassú a technológiai korszerűsítésen alapuló termékváltás. A szegedi élelmiszeripari vállalatok többsége elsősorban a meglevő igények kielégítésére törekszik, rangsorban csak ezután következik az új fogyasztói igények feltárása. Ahhoz, hogy versenyképes exportárut termeljünk Szegeden, szükség van korszerű eszközökre. Az elmúlt középtávú terv időszakában a Taurus, a KSZV, a Defag, a Szalámigyár, a Tejipari Vállalat, a Medikémia Ipari Szövetkezet jelentős eszközfejlesztést valósított meg. A város iparában ennek ellenére általában tovább tart az eszközállomány avulása. A termelési szerkezet nagyobb mértékű megváltoztatásához szükséges géppark kialakítását a vállalati szabad fejlesztési források átcsoportosíthatósága segíthetné, de az ilyen lehetőségeket többnyire nem használják ki. Az indokoltnál erőteljesebb az eszközpark megtartására irányuló törekvés. Ezzel együtt vannak kedvező tapasztalatok is, például az. élelmiszeriparban. A Szegedi Konzervgyár termelőszövetkezetekkel közösen épít hűtőházat, a Paprikafeldolgozó Vállalat a Gorzsai Állami Gazdasággal közösen alkalmaz nagy teljesítményű paprikaszáritó gépet. Együttesen törekednek importkiváltó, exportnövelő, speciális hevedergyárto kapacitás megteremtésére a KSZV és a Taurus. Mivel szűkülnek a fejlesztési források, előtérbe kerül a konzervgyárban, a paprikafeldolgozóban, a KSZV-nél, a ruhagyárban és a Taurus szegedi üzemében a lízing alkalmazása. Azt mondjuk, és így igaz, hogy több vállalatnál természetesnek látszó mozdulatokkal mutogatnak kifelé másokra és másra, panaszkodnak a szérződéses és kooperációs fegyelem lazaságára, közben figyelmen kívül hagyják azt, amit a kormányzat felkínál. Ilyen például az exportpályázati rendszer. A gazdasági vezetők véleménye szerint a feltételek túl szigorúak. Ezt mondják a Kéziszerszámgyárban, a Medikémia és az Universal Ipari Szövetkezetben, a Szegedi Ecset- és Seprű-, valamint a Hangszergyárban. Viszont azok, akik beadták a pályázatokat, rövid idő alatt választ kaptak, kedvező elbírálásban részesült a KSZV, a paprikafeldolgozó, valamint a tápéi és szegedi háziipari szövetkezetek. Az óvatos gyakorlat nem egyszerűen személyekhez kötött, sokkal inkább kapcsolódik munkamódszerekhez. Olyan stílushoz, amit túlhaladott áz idő, aminek értelmét elvette a megváltozott gazdálkodási környezet. A legjobb érv soha nem a panasz, hanem a cselekedet, a feltételekkel szembesített cselekedet. Igaz, van miért panaszkodni jó néhány vállalatnál. Sajnos a partner külkereskedelmi vállalatok többsége csak félévenként ad részletes tájékoztatót a keresleti-kínálati viszonyokról, a a piac várható alakulásáról. Igen kevés információval rendelkeznek az országos nagy, illetve tröszti vállalatok szegedi üzemei. Akad né«hány ellentmondásos dolog. így például a rubelelszámolású export támogatásának bonyolultsága elsősorban az élelmiszer- és könnyűiparban. A termék feldolgozottsági fokának növelése például az exportáru értékesítésben alapvető követeimeny, de a támogatási rendszer erre nem ösztönzi a vállalatokat. Az újonnan értékesítendő termékek nem kapnak mindig megfelelő támogatást, holott a piacbővítés kezdeti időszakában többnyire alacsonyabb ár érhető el. Jobb teljesítményeket várunk a gazdasági lése például az exportáru-értékesítésben alapminden dolgozótól — így foglalható össze a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közleményből leszűrhető következtetés. Jobbakat. mint az első félévi munka eredményei. Ezért most az évközi számvetés kicsit rendteremtés is. Nagy Pál ugyan egy rétegben az. Aovabit nehézlemezeket, csak éppen annak lehegesztését nem végezték el. A páraszellőző körül a szigetelést nem zárták le. sőt nyitva maradt a 224/A és a 224 jelű épület közötti dilattációs hézag is. A beázott lakások közül féltucat totálkáros. Ismét idézet a jegyzőkönyvből: „A lakások berendezési tárgyai jelentősen károsodtak." És így tovább, és így tovább .. . Tegnap reggel fél hétkor az egyik lakó kétségbeesésében a szerkesztőségünk segítségét kérte. A helyszínre érkezve, a jegyzőkönyv tényszerű, száraz megállapításai mögött, megjelent a „nedves" valóság. A lakók nehezen összespórolt, három évtizedig törlesztendő lakásaik. bútoraik, kedves berendezési tárgyaik, a párnák, takarók, képek penészesen bűzlenek. A tapétákon, a csempéken, a múlt hét csütörtökön kibuggyanó vízmosás nyomai. Szász Istvánná és Molnár Antalné a Vajda utcai épületsor egyik lépcsőházának legfelső emeleti lakói tovább mesélnek.' Kedden és szerdán lebontották az itt dolgozók a szigetelést. Csütörtökön elkezdték a javítást. Csütörtökön aztán a kora esti órákban megérkezett a vihar. A lakók először a lakásfenntartó szövetkezethez fordultak segítségért. Ott már letelt a munkaidő, és különben úgysem tudnak segíteni. Irány a Makón lakó csőportvezető, akit telefonon tudtak elérni. Üzen, hogy jön a fóliával. Nem jön. A lakók hajnali fél négyig várják. Másfelé vette útját a közelebbi segítséget kereső közös képviselő, aki a vizes lépcsőn lezuhan. Mentő. Kórház. Péntek reggel aztán kisütött a nap, megjelent a brigád, vezetőjével együtt, és folytatták a munkát. A lakásokban járva pici gyerekek néznek riadtan, nem tudják, hogy mi ez a furcsa szag, miért nedves még mindig az ágyuk. Még aznap délután a tanács segíteni akar. Felajánlották a lakóknak. költözzenek ki más lakásokba, addig, míg folyik a munka, folyik a per és a víz. Természetesen tájékoztatták őket arról is, hogy a ki- és a visszaköltözést a két lakás rezsijét nekik kell vállalniuk. És jött a szombat, és jött a vasárnap és a Gt. nem dolpozott. lgv érkezett, el a hétfő. Szászék kitakarítottak, szárílkoznak, próbálják lakhatóvá tenni a nedves lakást. Molnárék úgy hagytad mindent, várják a kárfelmérőket. várják az újabb bizottságokat.' várják, hogy kárukat megtérítsék, és elsősorban azt várják, hogy igazi tető legyen a fejük felett Meddig? A csata elkezdődött, Kivitelező, beruházó. megrendelő. megbízó között. Es a csata első áldozatai már megvannak. A lakók. Czakó János I