Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

fta II' U O VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 176. szám 1986. július 28., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Mire megvénülünk A nagy mesemondó 'Ián megfordul a díszsírhelyén, hogy még a jó kis regénycímét is ellopják alkalmi firkászok — de legalább emlegetjük, ismerjük. Érettségin úgyis hiába 'kérdezgettük, a viruló ifjú rendre Móricz Zsigmondra egészítette ki a segítő szándékú Mór-súgást. Egyébkent már itt bevezetjük a gyermeket eletünk rejtelmeibe, hiszen részeséve lesz a későbbi nagy játék előzetesének: én kérdezek — te súgsz — ő mondja... Lehet osztályozni. Persze hogy nem mindenki ilyen, persze hogy nem lehet erre számítani (már hogy ilyen rendes súgós a tanár), de azért hátha! Szóval, próbáljuk meg, vessünk be apait-anyait, a gyere* jövőjéről van szó. Legjobb az általánosban kigondolni a választandó pályát, utána már könnyű, csak rá kell rakni a gyereket. Igaz, olyat is hallani, egy apuka rámutatott tisztes kis palotájára, mondván, látod, fiam, én nulla pontról indultam, te meg a 82 miatt siránkozol Rendes ember én már nem leszek — összegzi vidám magabiztossággal a slagerénekes, és a terem férfi tagjai cinkos boldogsággal tekintenek körbe, mi se! Nem ciki, nem rejtegetni való, ellenkezőleg. Büszkén vállaljuk, nem leszünk. De miért olyan elismerésre méltó állapot ez? Nem azt hallani mindenfelől, hogy légy kötelességtudó, becsületes dolgozó? Vagy nem más ez, mint kikapcsolódás. komolytalanság, valójában pedig mi igenis rendes emberek akarunk lenni? Bízzunk. Noha kétségtelen. a rendes ember kissé unalmas életet él, nem történi* vele semmi, mondják. Szó se róla. az érdekes meg állandóan nyüzsög, minden lében kanál, inkább jobb a nyugi. Meg különben is, itt ez a fránya értékválság. Kivárjuk, mi marad felül, majd csak megússzuk — hallani innen-onnan. Az orvosegyetemen évkönyveket írnak a hallgatók évtizedek óta. Ezekben benne foglaltatik mindaz a sok érdekes esemény, jó bemondások, nagy-nagy balhék, amik csak megtörténtek a fölvételitől a végzésig. Gondolhatná, a tájékozatlan kívülálló. Sajna. ezek az annáleszek nem tartalmaznak terjedelmükhöz képest említésre méltót. Valahogy elröpültek az évek. a fél évtized, es igazándiból aligalig volt részük a közösség tüzénél melegedni, ami méltó lehetne emlékezetükre. Mi nem tanítjuk meg őket erre a fontos tudományra, rossz példával járunk előttünk, vagy netán bennük lenne hiba? Mondják, ilyen világban élünk most mindannyian, ahol nem divatos a köz, mindenki önálló egyéniség akarna lenni. De hogyan lehet ennyi szigetből haza? Múltkoriban a tévében mutatták a húszforintos fagylalt ügyét a Balatonnál. Megkérdeztek egy fiatal embert, nem gondolta, hogy sokat fizet egy tölcsérért? Válasz: minek ezen gondolkodni, ennyibe kerül és kész! Rémüldözve nézem, ugyan hogyan lehetne ót innen kimozdítani? Mondjam már megint az iskolát, de hiszen utána mire tanítjuk mindennapjain*on? Pontosabban fogalmazva, olyan nagyon nem kell csodálkozni, lassú folyamatok ezek, nagyok a pótolni valók, de sürgetőek. Olvasom egy most megjelent néprajzos könyvben: „Az 1950-es évek első (felében újra híre ment, hogy közeledik a világvége. Különösen a Dunántúlon okozott nagy pánikot. Exkor az emberek leginkább attól féltek, hogy sötétség borul a világra. A falvakban felvásárolták a lámpába való petróleumot. A boltokban rövid idő alatt egyetlen szál gyertyát sem lehetett kapni.' Bizony, nem js olyan rég volt, s talán sokaknak ma se nagyon múlott el a félelme. Mitől is, hiszen hányszor s kikkel nyílott alkalma meghitt beszélgetesekre munka után, hét végi pihenőkön? Ha már néven tudjuk nevezni a dolgokat, nem is olyan félelmetesek. Régi igazság, de gyakorlásához valamiféle közösségi felnöttiskola kell, amelyben neveljük egymást a jövőre. Ebben az iskolában az újságokat azért írják, hogy okosodjon a dolgozó, a hatalmasságoxat érdemeik szerint választják, a fölnőtteket nagykorúnak ¡nézik. Persze, cserébe mi is igyekszünk. Hiszen nem lehet a sok jó csak fölülről remélni, mint már tanultuk. Mire megvénülünk mi is, mostaniak, megérjük? Reményxedni kell, ez nálunk Kelet-Európában egyébként is külön műfaja a mindennapok megelésének. Kissé ugyan ómódian.de még ma is vannak köztünk hivatásos derűlátók — akik rögtön az előnyös oldalára fordítják a dolgokat — és megátalkodott hibakeresők. Fordítani kellene persze, valami kiegyensúlyozott, áldott, cselekvő közép felé, de ez a legnehezebb. Vakság volna tagadni, hogy a vállalkozások kora, a kezdeményező ember ebbe az irányba halad, bár ennek is ára van, mint tapasztalju*. Érdeme szerint kellene végre megvitatni ezt a tapasztalatot, s nem csupán az ellenvetést nem tűrő indulatok mentén. Mire megvénülünk mi is, Hán megtaláljuk megértőbben, félve mondom: szeretettel segíteni egymást. Nem újdonatúj felismerés, csak nagyon fontos lenne sokaktól hallani, s főként tapasztalni. Töréseket és zuhanásokat lehetne elkerülni általa, melyek olykor megrázóak. Cselekvő szeretettel lenni mások iránt, hogy mire megvénülünk, megértsük elődeink ritka bölcsességét. Tráscr László Növekvő határforgalom Az idei év első felében jelentősen, 9,4 százalékkal nőtt hazánk határforgalma: június végéig a tavalyi 13,9 millióval szemben több mint 15,3 millió alkalommal lépték át hazai és külföldi utazók határainkat. Eddig mintegy 4,5 millió külföldi turista látogatott hazánkba, illetve utazott át országunkon, Közülük 3 millió a szocialista országokból, másfél millió pedig tőkés országokból érkezett. Különösen nagy növekedés tapasztalható a jugoszláviai határszakaszon, ahol a forgalom 1982 óta tartó emelkedése az idén csúcsot döntött: 30 százalékkal lett több a ki- és beutazók száma. A szovjet határszakaszon 13, a románon 12 százalékos volt a forgalom bővülése, a magyar—osztrák átkelőhelyeken pedig több mint 9 százalékos forgalomnövekedést regisztráltak. ,,Véget vetnek a zenének ... n Befejeződtek az ifjúsági napok „Na, ennek is vége. Most aztán lehet pihenni, meg takarítani." Ezt a két mondatba sűrített, ifjúsági napokat összegző magánvéleményt tegnap hallottam a Tiszaparton. Aki igyekezett három napon át követni az eseményeket, talán érti, mit is akart mondani az alkalmi kritikus. S aki nem vett részt a SZIN-en? Nos, ez az írás készüljön számukra ismertetöként, és Szegednek emlékeztetőül. Kezdjük a vélemény első felével, a „pihenéssel". Ezt ugyanis felfoghatjuk dicséretnek, mivel egyértelműen arra utal, hogy az idei ifjúsági napok programját sikerült mindenki kedvére összeállítani, volt hova és miért elmenni. Szólt itt a. zene látástól elalvásig szinte minden műfajban. Miközben a Tisza-parton olyan jeles előadók léptek fel, mint Demjén Ferenc a V. Moto Rockkal, Som Lajos a Szenátorral vagy a Prognózis Bródy János önálló estjével a Volán-klubba csalogatta a fiatalokat, a Dugonics téren countryt kínált a Riverside. S aki nem szereti a zenét? Nos, számukra filmvetítést, pantomimot, népművészeti vásárt, Hököm Színpadot, karatebemutatót, sportversenyeket, humoristák estjét, népi táncot, karnevált találtak ki a rendezők. Ez utóbbinál álljunk meg egy pillanatra. Szeged üzemeinek felvonulása az idén is tízezreket vonzott a Tiszapartra, s jó néhány felvonuló gondoskodott arról, hogy ne kelljen csalódniuk. A legjobbak díjakat is kaptak. Így a városi KISZ-bizottság elismerését a Tisza Volán „Megújul a KISZ" című produkciója érdemelte ki, a megyei KISZ-bizottság diját az ipari szövetkezetek „Magyar népgazdaság, Toldi Miklós Gmk" feliratú mutatványa kapta. A Hazafias Népfront városi bizottsága az Autofer „Lakásépítés, lakásminőség", a városi tanács a KSZV „Muppet show a Nemzeti Színház megépítéséért" című életképét jutalmazta, míg a szakmaközi bizottság elismerését a pincegazdaság fiataljai vehették át „A napnak 24 órája van" című munkájukért. A felsorolásokat itt hagyjuk is abba, vállalva a veszélyt, hogy néhány előadó megsértődik a mellőzés miatt. De nekik is be kell látniuk, ma már nem lehet a teljesség igényével összegezni egy olyan rendezvényt, amely több tucat helyszínen zajlik, előadók százait foglalkoztatja. Viszont ha már számokról beszélünk, szól(Folytatás a 3. oldalon.) Becsukta kapuit a Szegedi Ipari Vásár Átadlak a közönségdíjakat — Rekord számú látogató Minden eddiginél több látogatót jegyezhetnek be az idén a Szegedi Ipari Vásár történelemkönyvébe. A vasárnap esti gyors számadás eredménye: 180—200 ezren voltak kíváncsiak a 110 évét „taposó" seregszemlén a bemutatkozó ötszázötven vállalat több ezer termékére. Különösen megélénkült a forgalom a hét végén, amiben a jó idő és a kapuzárás előtti hangulat a „ludas". Szombat-vasárnap hosszú, tömött sorokon kellett átküzdenie magát annak, aki a vásárváros területére szeretett volna bejutni. Tegnap délelőtt került sor a látogatók szavazatai alapján a közönségdíj átadására is. A nézelődőknek a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat termékei, a Szegedi Szűcs- és Szabóipari Szövetkezet újdonságai és Kapitány Attila budapesti kisiparos „Solar" típusú napellenzői tetszettek legjobban, legalábbis a leadott voksok alapján ók vihették haza az ipari vásár közönségdijait. Ugyancsak értékelte a résztvevőket a Magyar Reklámszövetség is. A kiemelkedő reklámértékért járó különdíjat a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyerte el esztétikus és színvonalas bemutatkozásáért. Nagy sikere volt az idén először kibővített vásárlók utcájának is.. Több mint száz vállalat, szövetkezet és kisiparos kínálta termékei«-' nek legjavát. A tíz nap alatt összesen 12—15 millió forint cserélt gazdát az elárusító pavilonokban, pultoknál. Keresettek voltak a pécsi bőrruházati cikkek, táskák, övek, a Kontakta új kapcsoló egységcsomagjai, a Vidia által forgalmazott Black and Decker barkácsgépek. Vágott és cserepes virágokból is jelentős volt a forgalom. Jól zárt a Szeged Nagyáruház háztartási és kultúrcikkosztálya is Farkas András osztályvezető elmondta, hogy óriási sikere volt az 55X185 cm-es szivacslapok vásárának, hiszen a kempingezők egyik hiánycikkét árulták a vásár ideje alatt. A hölgyek és az igényesebb férfiak kozmetikumkülönlegességek között válogathattak, az áruház standján bárki megvásárolhatta a korábbi hiánycikkeket. A Chicco-áruk, a Denim és Brut desodorok, a Max factor kőpűder, a Camill, a Creme 21, a Ponds-krémek, a keresett Blase francia parfüm, a Ziel, a Blendax és a Strahler fogkrémek biztosították a sikeres eladó—vevő kapcsolatot. Korábban lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a vásárigazgatóság döntése szerint a felnőttbelépődíjak negyedrészé), felajánlotta a „Rák ellen — az emberért, a holnapért" társadalmi alapítvány javára. Eddig közel ötszázezer forint gyűlt össze, várhatóan késő ősszel már járni fogja a Szeged környéki falvakat az az autóbusz, amelyet ebből az összegből szerelnek fel, alakítanak át onkológiai szűrőállomássá. Ugyancsak az egészségünkkel kapcsolatos a vásárnak egy másik érdekes színfoltja is. A Csongrád Megyei Köjál egészségnevelési osztálya tíz napon át „kihelyezett" részlegével igyekezett az egészséges életmódra felhívni a figyelmet a vásár területén. A kiállításon vérnyomást, testsúlyt, magasságot mértek, tanácsokat adtak a nagy számú érdeklődőknek. Egy vásár történetében mindig kuriózum, ha olyanok jelentkeznek, akik már az első kiállításon is jelen voltak. Különösen így van ez egy 110 éves múltra visszatekintő seregszemlénél. Tegnap délelőtt két vállalatot is köszöntöttek ennek apropóján. A KSZV-t, akinek jogelődje Bakay Nándor kendergyáros már 1876-ban Az új „Solar" napernyők sikerét a közönségdíj is igazolja is itt volt és a Hunor Pécsi Kesztyű és Börruházati Vállalatot, akit Hamerli János képviselt 110 évvel ezelőtt. A jubileum alkalmából Cs', kós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára, az ipari vásár igazgatótanácsának elnöke díszes herendi vázát adott át a két vállalat képviselőinek. Ugyancsak utoljára hallhattuk tegnap a szegedi körzeti rádióstúdió kísérleti adását a vásárvárosból. A tiznapi próbaadások után jövö nyáron jelentkeznek ismét — de akkor már „végleges" műsoridővel, t Bár a vásár végleges értékelése még várat magára, azt máris elmondhatjuk, hogy sikeres találkozót mondhat magáénak az idén a vásár rendezősége. Nemcsak a látogatók, de a kiállítók érdeklődése is felülmúlt minden eddigit. Újdonságokban sem volt hiány, a kiállítók 400 díjra érdemesített újdonsággal neveztek az idén a díjbizottsághoz. Tizenhat nagydíjat és hatvanhat vásárdijat vihettek haza a legjobbak. A külföldi kiállítók száma is meghaladta az eddigieket. A testvérvárosi kapcsolatok révén kiállító 4 ország küldöttei mellett az idén először az olaszok és egy nyugatnémet vállalat is bemutatkozott Szegeden. A „vásárosok" természetesen a kapuzárás után sem pihennek még jó ideig. Jövőre Pécs, a szomszédos Szabadka, a finnországi Turku és először Lódz is várja a szegedi kiállítókat. 1988-ban pedig ismét Szeged ad otthont a termelők, kereskedők, fogyasztók randevújának. A vasárnap esti kapuzárás után azonban egyelőre a takarítás, a pihenés, az erőgyűjtés időszaka következik. * V. N. Sarovszkij, az odeszszai pártbizottság osztályvezetője több napos látogatásra érkezett városunkba. A hét végén megtekintette a Szegedi Ipari Vásárt is. * Zárás előtti órákban közjegyző jelenlétében tartották meg az Alföldi Tüzép standján azt a sorsolást, amelynek eredményeként egy szerencsés megrendelő (vásárló) visszakapta a vételárat, illetve 50 ezer forintot. R. G.