Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-25 / 174. szám

w Péntek, 1986. július 25. Webber—Ricc: Jézus Krisztus szupersztár. A rockopera bemutató előadása a Dóm téren, este fél 9-kor. Művészeti és pszichológiai napok. Ifjúsági fórumok. M. Kerskés András $zegedl ünnep! hetek pantomimestje a JATE~ klubban. XXV. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában — szeptember 21-ig. Szent-Györgyi Albert Szegeden. Dokumentumkiállítás az egyetemek központi épületében — augusztus 20-ig. Liszt Ferenc-emlékkiállítások: a Somogyi Könyvtár előcsarnokában és a Hermán kollégiumban — augusztus 20-ig. Könyvkiállítás az MTESZszékházban: 1985 legszebb kiadványai. „Nem félek semmitől Beszélgetés 3oó Árpád kaimesterrel "\yy összpróba. A mintegy háromszáz tagú egyesitett vegyes kar s a szimfonikus zenekar a Liszt emlékére rendezett nemzetközi kórustalálkozó dómbéli gálakoncertjére készül. Joó Árpád, a világjáró, magyar származasú, Kanadában élő karmester áll a dobogón. A hatalmas apparátust apró mozdulatokkal irányítja, szemmel szuggerál. Grandiózus a koncert, kevés a próba, az idö, s a Lisztművek gyönyörűek, de nehezek. Mégsincs nyoma a feszültségnek. Századunk népszínháza (Pröbaszünet. Szikora János rendező körül azonnal embergyűrű, úgy látszik, valamennyi újságíró kolléga ezt a pillanatot várta, valóságos sajtóértekezlet kikerekedése fenyeget, a szabadtéri igazgatóság munkatársainak előzékenységéből hely is kerül, a színpad alatti társalgóban Szikora megvárja a „technikát", mikrofon, toll, jegyzetblokk — kész? Kérdések — a rendező a színpadiból egy másik világba került, látszik az arcán az „átállás" erőfeszítése és fegyelme — a mostaniakhoz hasonló kemény próbákat nem túl sokszor láttunk e téren —, összpontosít, megfontoltan és gördülékenyen beszél, mondatai „nyomdakészek", profi nyilatkozó.) „Valóban nem láttam sem a filmet, sem — sajnos — a színházi előadást. A filmet azért nem néztem meg, mert pontosan tudom, hogy báloz egy szuperprodukciónak készül, a mi feltételeink között még sincs mód a nyugati értelemben vett szuperprodukció létrehozására, tehát nem akartam, hogy a film .valamelyik eszközét, megoldásmódját ellenállhatatlanul vonzónak találva, magam is hasonloval próbálkozzam, vagyis a lehetetlennel kerüljek szembe. Egyébként is azt hiszem, a Jézus Krisztus szupersztár olyan mü, amely folytonosan új értelmezéseket kínál és kíván, és ha igaz, hogy a bemutatóra eljönnek a szerzők, úgy gondolom, inkább örülnek, mintsem bánják, ha olyasmit látnak, amire ök sem gondoltak." „Ez volt a »feltételem-, amikor fölkértek a rendezésre: ha nekem más jut eszembe erről a zenéről, mint bárkinek eddig, ha a sajátommá tehetem — elvállalom. Két hét gondolkodási időt kértem Természetesen csábító volt az ajánlat, egyszersmind megrettentett. Ha létezik a 20. századnak nagy népszínháza, csakis olyasmi lehet, ami a rockzenével ötvöződik. A Jézus Krisztus szupersztár olyan passiójáték. amel.v ízig-vérig a mi korunké, dinamikájával, gondolkodásának frissességevei és lendületével. Nem mindennapi feladat ezen a helyen színpadra tenni." „Kaptam egy kazettát, állandóan hallgattam a zenét. Gyűjtöttem a reflexióimat, spontán ráérzéseket. kepekot; víziókat konstatáltam — gondolat csak később szerveződött mögéjük. Érdekes módon először nem a slágerré vált zenei részletek, hanem a valóban operai fogantatású, a leginkább dramatikus részek ragadtak meg, de ez talán törvényszerű, végtére színházi rendező vagyok. Mindenekelőtt: a nyitány. Hallgattam, és egyszerre csak előbukkant bennem a betlehemi gyermekgyilkosság képe. Ez a színpadi vizió fökéletesen a zenére illett, s láttam, hogy a képet elmossa — a tenger. Természetesen nem tudtam abban a pillanatban, mi köze a Jézus Krisztus szupersztárnak a tengerhez, de már biztos voltam benne, hogy a tenA rendező: Szikora János gernek a fináléban is vissza kell térnie. Vajul az egész előadást végigkísérő motívum lett ; a tenger, amely az örök időt, a végtelenséget, a természet erőinek szinte panteisztikus imádatát jelenti. amelynek hullámzását ugyanolyan naiv csodálattal, lefegyverezve. döbbenettel teljesen szemléljük, mint a tüzet. Mindannyian," , ?> ,A tenger hullámzása indította el a fantáziámat. Ez a majdnem kétezer éves történet — más helyszíneken, más-más szereplőkkel — állandóan megismétlődik, nap mint nap. a biblikus tenger hullámai a mi mindennapjainkig is elérnek. Valóban? Mi közünk, van-e közünk ehhez a történethez ' Ezt kellett tisztáznom." „Bennem állandó a szorongás: lelkileg elsivárosodott korban élünk. Nem szívesen elemezném most ennek az érzésnek az okait, csak a szorongást regisztrálom. Az ember azonban harmonikus lénynek született, hiányérzete van, a lelki űrt pótolni szeretné. Nosztalgikus Messiás-várással, vallásos hittel; esetleg a művészetek erejében lehet hinni; vagy semmiben; lehet a nemgondolkodásba süppedni, alkohollal, izgatószerekkel élni. s nem törődni vele, mi a dolgunk, a feladatunk, hogy tudunk-e, me-t rünk-e igazán emberhez méltók lenni. Tömegek konfliktusairól beszélek. Hol a kiút? Van-e? A krisztusi tanítás pozitív: a szeretet aktivizálásávál lát kiutal. Ezekről a kérdésekről gondolkodni- morális kötelességünk. Ezek nem ideológiai témák, és nem magánügyek. Az emberi erkölcs kérdései." „A színpad? Ha úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre, hogy ezen a téren áll egy monumentális templom, akkor ezeket a gondolatokat elnyomja, szétszórja, a nézői figyelmet óhatatlanul elfedi a kép. amit Iát. Ha kalkulá lünk a templom létével, bevesszük,^ ¡iépb£ —.nem tudjuk ugyanezeket a gondolatokat J}i£éjezni. Ezért kellett, a sátortetős színpad, amely szinte magába húzza a néző tekintetét, és koncentrálja figyelmét. De lesz az előadásnak prológusa, amelyben a Dóm tér a főszereplő. Részleteket nem szívesen mondanék, hadd maradjon valami meglepetés is a közönségnek." Sulyok Erzsébet A próba után a szálloda haljában beszélgettünk. Az eddig megtett ¿letútról faggatom, honnan és hogyan indult és haladt, míg ilyen magasra ért. Harmincnyolc évasen már a világ legjelentősebb nagyzenekarait dirigálta. többek között a londoni szimfonikusokat s a filharmonikusok zenekarát is. az amszterdami ég a berlini filharmonikusokat. 1982 óta a Magyar Rádió Zenekarával és az Állami Hangversenyzenekarral is rendszeresen koncertezik, sőt, a jövőben évente két hónapot turnézik a két együttessel. Eddig 45 lemeze jelent meg, ami igen jelentős szám ebben a műfajban. Utazó, világjáró karmester. Sok városban vagyok otthon — mondja — Los Angeles, Amszterdam, London, Budapest jó néhány párhuzamos eletet jelent, ugyanannyi baráti körrel. Budapesten született, anyai ágról erdélyi, azaz székely ver folyik az ereiben. Hatan voltak testvérek, valamennyien muzsikusok lettek. Zongoratanár édesanyjától ötévesen kapta első leckéit, s mindaddig ö oktatta, inig a: konzervatórium kiváló zongoratanárához, Máté Miklósné hoz nem került. Közben csellózni is tanult, majd a Zeneakadémián Ka4<l?á. .Pálnál folytatai. zongoratanuímányúMk Versenyeket nyert; s Kodály Holtan az ígéretes, fiatal zongoravirtuózt Steinway zongorával ajándékozta meg. A becses és ritka kegy csak kettőjüknek jutott ki a szigorú itéletü mestertől. Jcfo Árpádnak és a később világhírneveit szerzett Vásary Tamásnak. „Mindig szerencsém volt — folytatta —. szerencse nélkül nincs karrier a legnagyobb tehetségnek sem." 20 évesen Amerikába kapott össztöndíjat, Bostonban megnyert egy nemzetközi zongoraversenyt és ... fél év múlva karmester, lett!? Ámulatomra nem is késik a magyarázattal. „Csaladunk Ferenesik Jánossal jó kapcsolatban volt, s hároméves korom óta látogattam a próbáit, már akkor, gyermekfejjel is karmester akartam lenni." Ez a mely gyermekkori élmény soha nem aludt ki benne, ez vezette a világ legnagyobb egyetemére, Bloomingtonba, ahol dirigensi mesterdiplomát szerzett Kozma Tibornál. a Metropolitan kiváló karmesterénél. Majd ismét a véletlen szerencse emeli tenyerére. 24 évesen Tennessee állam főzeneigazgatói s első karmesteri státusát nyeri el. Természetesen azért a véletlen szerencse mellé tudnia is kellett valamit az ifjú dirigensnek, ha a 333 jelentkező közül kiválasztott 10 vendégkarmester közé bekerült, s a tízből ő lett a „primus i.iiter pares". Egyik siker hozta a másikat. A különböző amerikai televíziós társaságok kezdtek felfigyelni rá. majd egymás után készültek televíziós filmjei, egy hanglemeztársaság is felkarolta. Mikor ezt a rakétasebességgel és ragyogással száguldó-karriertörténetet hallgatom,, nem tudom elfojtani kédkedésem; soha nem volt gondja, problémája? „Volt. De soha nem féltem. A félelem az emberek legnagyobb ellensége. 2 dollár 50 centtel és egy adag szemtelenséggel vágtam neki Amerikanak." És a kivételes tehetséggel, akarással —, ds ezt már nem ö mondja. Olvastam, hogy lingvisztikus filozófiával is foglalkoA szupersztár Igazi a bajusz, a Krisztus-szakáll: erre az alkalomra növesztette Sásvári Sándor. Ahogy puha, csontszín csuhában, mezítlábas saruban közeledik . . . — A külsőd tökéletes illúziót kelt, azonban, gondolom, más is kellett Jézus Krisztushoz. — Éontosabb, hogy a hangom „passzoljon" a szerephez. Széles skálán kell mozognia, komoly magasságok nehezítik. Ráadásul előben megy az egész, nagy „strapa" állandóan talpon lenni. — Hallottunk már olyasmiről. hogy a színész továbbéli szerepét az életben is. A kollegáid mondjak . . . — ... hogy változtam, ugye? Érdekes dolog ez. A legcsodálatosabb feladat színésznek, zenesznek bármelyik korban, bármelyik országban ezt a nagyszerű embert alakítani. Átformálja az életemet, hogy erre a szerepre készülök. Valahogy hozzá hasonlóan próbálok élni... Persze, eddig sem tartottam magam gonosznak, ám most mintha türelmesebb, megértőbb, „j'obb" lennék. — Régóta ismered a rockoperát? — Már vagy tizenöt éve, hogy a családi kamarazenekarunk — két növerem és én — többek között a Szupersztárból is játszott részleteket. — Ezek szerint régóta zenélsz. — Hatéves koromban kezdtem, klasszikus gitáron. Gimnazistaként különböző zenekarokban baszszusgitároztam, énekeltem. Később műsorkísérő együttesekkel dolgoztam, Zoránnal, Máté Péterrel. Elvittek katonának, de ez az idó sem esett ki, a Néphadsereg Művészegyüttesében énekeltem hat hónapig, modern műsorokban, szimfonikus zenekari kísérettel. Itt kezdődött szólóénekesi pályafutásom. Leszereles után pedig szinte azonnal a Rockszinhazhoz kerültem. — Hogyan? — Csuha Lajos zenész kollégám, a színház alapító tagja hívott 1982-ben. Várkonyi Mátyás hallgatott meg, „majd értesítjük", •mondta. Másnap jött is a telefon, menjek tornazacskóval, s álljak be Jeszenszky balettmester órájára. A végén Mátyás szólt, rendben. Két hét múlva Szakácsi Sándor helyett beugrottam Che Guevara szerepébe. Aztán megkaptam a Sztárcsinálókban luvenalist. Egyre jobban érzem magam, majd minden darabban résztvehetek. — Most pedig itt a Szupersztár. Sasvári Sándor, mint Jézus — Hál' istennek eljött az idő, hogy bemutathassuk, és pont én lehetek a főszereplő ... Meglepett egyébként. — Partnereid? — Gregor Józsefnek régi tisztelője vagyok, örülök, hogy egy darabban lépünk fel. Nem dolgoztam meg együtt a „nagy rockerekkel", Vikidallal. Deák „Bili" Gyulával sem. Külön jóleső érzés, hogy jó barátom, Makrai Pál a másik főszereplő, a Júdás. — Befolyásolnak a darab korábbi sikerei, az énei kesek csúcsteljesítménye? — Feldob az elődeim remek munkája. Az Ian Gillan-féle változat a kedvencem. Szeretném én is nagyon jól . . . Nem szokatlan a szabadtéri színpad sem, csak a mérete még komolyabbá teszi a feladatot. Varjú Erika zik A nyelvnek a pszichére, tudatra, iiletve a tudatalattira gyakorolt hatása a karmesteri foglalkozás miatt érdekli, ami valójában szintén kommunikáció; verbális és metakommunikáció karmester és zenekar-énekkar között. „A nyelven alapuló transzállapot kifejezésére a szanszkrit nyelv kitűnően alkalmas, melynek 3—4 ezer éves tudománya van, csak Nyugaton nem ismerik" — mondja. A latin, a héber, a görög nyelvek mellett a szanszkrittel is foglalkozik, s rajongója a keleti filozófiának. Szívesen utazik In,'fiába, melyet már déltől északig bejárt hindu szerzetesi csuhában. Tartózkodott lepráskolóniában, es vendége volt a maharadzsáknak. Nem félt? „Az éltemnek, ha van egy mottója, az a nem félek semmitol. A; életet élni kell. A legtöbb embernek az a baja, hogy csak közvetve tudja megélni." Mindent szeret a saját bőrén megtapasztalni, é ha a pihenésre, magányra vágyik, barangolni megy vad titokzatos tájakra Boldog? Elneveti magát „Nem hiszek abban, hogy a boldogság egy környezet vetülete. Elhatározás kérdése." Időnként zongoraszólistaként is fellép a pályamódosítása ellenére, mint most a közelmúltban Assisiben, ahol Liszt A-dúr zongoraversenyének magánszólamát játszotta, miközben a zenekart is irányította. Gyakran tart előadásokat a kommunikációról az amerikai egyetemeken. Hogyan van minderre ideje? „Állandóan tanulok. Az egész élet számomra a tanulás. Tanulok a hangyák mozgásából, az emberek viselkedéséből, mindenből." A fellépések előtti lámpalázat nem ismeri, az idegenség érzése nem gyötri. Amerikai állampolgár, de leiekben magyarnak mondja magát. „A magyarságnak komoly etikai, szellemi tökéje van. Régi kultúrnép. A székely népdaloktól, a kalotaszegi hímzésektől kezdve hosszan lehetne sorolni, milyen gazdag szellemi örökség birtokosa. Mindezt nemcsak ápolni, de agresszíven meg is kell védeni" — vélekedik. Gyakran dirigál Lisztet. Miért-e kitüntető szimpátia? ZongoravirtUÖZKént Liszt valamennyi zongoradarabját átjátszotta. Jól ismeri, eZért szereti, Mahler két grandiózus alkotását is vezényelte itthon, a II. és VIII. szimfóniát, ez utóbbi bemutató volt Magyarországon. Miért eppen Mahlert? „Nem zeneszerzőket választok, hanem müveket, amelyeknek a szelleme ragad meg." Hogyan győzi a sok munkát? Egy kínai bölcs mondásával válaszol; „Hogyha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor soha többet nem kell dolgoznia." Vágyaj? Szeretné a Párizs —Dakar szaharai sivatagon átvezető autóversenyt egy japán Datsun Disan 300 ZX luxus sportkocsival végiglütni. És lóháton egy három hónapos tibeti barangolást tervez. A lovaglás az egyetlen és kedvenc sportja. Hogyan viseli el a kritikát, a hírnevet? Nemigen törődik vele — válaszolja. Kérdő pillantásomra csöndes másol lyal hozzáteszi. „Édesapám egyszer azt mondta, fiam, busz, pénz, hírnév és nők után ne szaladj." Ami az utóbbit illeti, biztosan tudom, hogy be is tartja. A beszélgetés előtt fél órát váratott. .. ''•",. ' Berényi Bogát*