Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

6 / Csütörtök, 1986. július 31. Vásár és konferencia Már 1934-ben rendeztek tudományos konferenciákat a Szegedi Ipari Vásár ideje alatt (például a magyar egyetemek és főiskolák professzorai, ipartestületek, kereskedelmi szervezetek, a vidéki újságírók szervezete). Ez a kezdeményezés később elhalványult, majd 1968-ban, az I. Ipari-tudományos konferenciával kapcsolatban e sorok szerzője a Délmagyarországban (1968. júl. 27.) többek között ezeket írta: „A konferencia nem fejezte be munkáját, mert az ott elhangzott kérdéseket az MTESZ és tagegyesületei tovább viszik. Ez így jó, mert a tagegyesületek szakmai felkészültsége nagy segítséget nyújthat a vállalatoknak abban, hogy megnövekedett hatáskörüket megfelelő tartalommal töltsék meg. A rendező szervek úgy határoztak, hogy a konferenciát a jövőben a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás ideje alatt minden évben megrendezik..." Valóban így történt, a következő években ez a konferencia a vásár állandó társrendezvényévé vált. Az idei, a XV. Ipari-tudományos konferencia július 24—25-én, a Technika Házában kétnapos nagyrendezvény keretében a gazdaságirányítás korszerűsítésének kérdésével foglalkozik. A nyitó-plenáris előadást Trethon Ferenc, az MTESZ társelnöke, a Veszprémi Vegyipari Egyetem Vállalatgazdasági és Szervezési Intézetének igazgatója, tartja, majd neves ipar- és gazdaságpolitikai szakemberek tartanak előadásokat, korreferátumokat a gazdaságirányítás tervezéséről, szervezéséről, szabályozásáról, ellenőrzéséről. A résztvevők megtekintik az ipari vásárt, baráti találkozón és vitafórumon vesznek részi. Az MTESZ és társrendezői: a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-alföldi Bizottsága, valamint a Szégedi Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatósága. Az idei konferencia programjából jól kicsendül az a törekvés, hogy a gazdaságpolitika szolgálata elsősorban a termelés és az irányítás műszaki-tudományos munkásainak feladata a közgazdaság irányítóival együtt. Mivel a politika és a műszaki-tudományos haladás egymásra utaltak, a gazdaságirányítás és a műszaki haladás nem választhatók el egymástól. Semmi sem kevésbé műszaki kérdés, mint a műszaki haladás okai és következményei. A haladás előtt is ott van az ember a maga szokásaival, életmódjával, cselekvési ritmusával, és a haladás után újra csak itt az ember a maga életszínvonalával, kultúrájával és életminőségével. Tehát az egész nagy folyamat az ember egységéből, az emberből adódik. Már az lí.'i8. évi konferencia, a műszaki fejlesztés és intenzifikálás gondolatkörét boncolgatva e feladatkörre felhívta figyelmünket, és azóta ik ennek jegyében szerveztük (szerveztük) e nagy rendezvényünket. Bátyai Jenő az MTESZ megyei szervezetének társelnöke Zsaroló zsaruk Színes, szinkronizált franria film. Irta és rendezte: Claudc Zidi. Fényképezte: Jean-Jacques Tarbes. Zene: Franeis Fai. Főbb szereplők: I'hilippe Noiret, Thierty Fhermitle, Kegine, Gracc de Capitani, Claude Brossét. Edzett, öreg, cserzett recehártyájú moziba járók teljesen egybehangzóan esküsznek arra: képtelenek megjelölni az időpontot, amióta a nyugati rendőrségek tagjainak lelkét így-úgy boncolgató filmek vászonra kerülnek. Fenti öreg mozgóképrók.ik, zavaros, régi rossz felvevőgépeket és kivénhedt hollywoodi színészeket fölvonultató álmaikból felköltve is azonnal vágják e filmtípusok főbb jellemzőit. Sorolják az Alain Delon-léle Zsaru-darabokat, a politikai krimi műfajával ötvözött, moralizáló szándékú (s ennek megvalósulásával riasztó) ópuszokal, a rendőrségi belső üzelmeket harcosan leleplező alkotásokat, és így tovább. Két alapjellemző mindenesetre hangsúlyozandó: e filmek többségét nagy előszeretettel franciák követik el, s e (látszólag) gazdag választékban túltengő mértékben figyelhető meg a mindenkori zsarut sajnáltató vagy megdicsőítő, szimpatikusnak éppenséggel nem mondható készítői attitűd. Mindez többnyire komoran és nehézkesen, akár egy porosz gránátos, aki ráadásul fontoskodó, mint egy magyar vidéki tudósféleség. Claude Zidi, a közkedvelt, ugyanakkor jellegzetes francia filmvigjátéktípus vezérrendezője hál istennek, zsaruügyekben is ugyanazt az üdítő franciás könnyedséget alkalmazza, mint egyéb, különben tökéletesen habkönynyű müveiben. E tulajdonság üdvös jelenléte most úgy 60 százalékban kifejezetten kellemesen üdévé teszi a Zsaroló zsaruk című, legalább olykor élvezhető humorral, és főként egy egészen pompás színészi alakítással rendelkező friss, nyári moziajánlatot. A főszereplő Philippe Noiret, úgy is, mint René felügyelő teljesítménye itt a szakmailag elsősorban és igazán értékelhető tényező: ez az idős, testes, bajuszos-őszes pasas egyrészt oly nagybácsisan franciás, hogy abban hiba egy szem sem lehet, másrészt oly tündérien „adja" a szuperdörzsölt ' párizsi kültelki zsarut, hogy még teljesen felelőtlenül is szívünkbe fogadható. Merthogy alakja, ha nem is súlyos, de élő, ha (fölvállaltán) kommerszfiguránál fikarcnyival sem több — legalább tényleg szórakoztató, eredeti és így erőteljes. Ami különben a zsarutematika e legújabb ' filmbeli megjelenését formailag illeti, itt aztán tanulnivaló akad bőven. Nemcsak az újonnan érkező, kezdetbén elragadóan balfácán, utóbb természetesen tökéletesen átnevelt ifjú kollégának, de mondjuk a budapesti — isten ments, nem rendőrségnek — „menő" al- vagy félvilágnak. A trükköknek, a kéz kezet mos örökbecsű elvének imponáló változatossága, az alkalmazási lehetőségek szédítő variációs sorozata, azt hiszem, még mifelénk is tud újdonsággal szolgálni. Pedig tudjuk, korrupcióban az' európai ranglistán egyáltalában nem állunk rosszul. A nagy fan táziára, rendkívüli ötletességre valló megoldásokban, régóta ismerjük az elvet, a fejlett Nyugattól ugyebár, át kell vennünk mindazt, ami átvehető. Nosza ... Rendőr lélekügyben sajna, semmiféle mintával nem szolgál hatok. René úr aranyos csibész, ifjú társa reményteli tehetség — jöhet a következő hasonló müvecske, vele a jelszó — hadd rímeljen, már elnézést! —, középpontban a rendőrlélek, én meg épp^n ettől félek . .. D. L. Nem dől le a bástya Epül a pécsi alagút A pécsi Kálvária-domb kai összefogva, bányászati alatt alagutat építenek a biztosítási módszerekkel és belvárosi közlekedés zsúfolt- korszerű dúcolási eljárással ságának enyhítésére. A munka befejező szakaszához érkezett. Az alagút építőinek egy váratlan műemlékvédelmi feladattal is meg kellett birmentették meg a romlástól. A laza alapokat úgy erősítették meg, hogy a fái tövében tíz méter mélv. arasznyi átmérőjű lyukakat fúrtak a földbe, s az azokba lekózniuk. Az építkezés fölött engedett acélcsöveket beton ugyanis a középkori városfal egyik félköríves bástyája megdőlt, és leomlással fenyegetett. A bástyát acélsodronyokkal és gerendáknál töltötték meg. A vas beton cölöpsor mögött a bá nyákban alkalmazott biztosítással állították meg a talaj mozgását. Sorsjegy mozgássérüllek javára Szeptember 16-án — a tervezett időpontnál két hónappal később — sorsolják a mozgássérültek javára kibocsátott sorsjegyeket. A Mozgássérültek Budapesti Egyesülete azért halasztotta el a sorshúzást, hogy mind az egymillió sorsjegyet eladhassák, és az így befolyó tízmillió forinttal is elősegítsék a mozgássérültek országos rehabilitációs, szabadidő- és sportközpontjának létesítését. A sorsjegyek az egyesület székhelyén — 1138. Budapest, Hegedűs Gyula utca 43. szám alatt — kaphatók. Szocialista brigádok, társadalmi szervezetek és közösségek segítenek az értékesítésben. A Széchenyi nevet viselő mintegy 200 szocialista brigád kezdeményezte négy évvel ezelőtt a mozgássérültek központjának építését. A felhívásukhoz csatlakozott szocialista brigádok, munkaközösségek kommunista szombatjaik, kulturális rendezvényeik bevételét — jelentős összegeket — ajánlották fel erre a célra. Az épület tervrajzát már elkészítették. A sorsolást a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságon tartják A nyeremények értéke egymillió forint. Ezek közt van Dácia személygépkocsi és színes televízió is. Áz iskolaszerekről Az általános iskolát az új tanévben megkezdő \ diákok zökkenőmentes munkáját segíti, ha a legszükségesebb iskolaszereket már a tanév kezdete előtt beszerzik számukra. A Művelődési Minisztérium — a kereskedelemmel és a pedagógusokkal egyeztetve — összeállította azt a jegyzéket, amely a legalapvetőbb eszközöket tartalmazza. Egy csomag írólap, 2 db 21— 16 számjelü és 2—2 db 14— 16, illetve 17—16 számjelű füzet, technikai egységcsomag, színes (hálós, pontrácsos) papírkészlet, betűtartó és sín, 2—2 db grafitceruza és postai ron, 6 db-os színesceruza- és vízfestékkészlet, 1 tubus fehér tempera, 1 doboz számolókorong, 1 köteg számolópálca 1 db papírcenti, 1 db 32 centiméteres vonalzó, 2 db dobókocka, 1 db 1/8-os rajztábla, 10 db rajzlap, 1— 1 db 4-es és 10-es ecset, 6— 8 db zsírkréta, 1 tubus ragasztó, 10 db hurkapálca, fél kiló gyurma vagy agyag. A töltő- vagy golyóstoll megvásárlásához célszerű megvárni a gyerekek tanítójának javaslatát. Hétfőtől Dzsessztábor Tatabányán Magyar és külföldi dzsesszintézetek hallgatóinak szerveznek Tatabányán oktatási dzsessztábort, július 28-tól augusztus 9-ig. Mintegy 100 hallgatót fogadnak. A szocialista országokból, főképpen az NDK-ból és Csehszlovákiából jelentkeztek, de le.sz . ausztrál,. osztrák ég NSZK-beli résztvevő is. Finnországból zenekar érkezik. A tábor művészeti vezetője Gonda János, tanárai többek között Richárd Dunscomb és Lakatos Dezső az Amerikai Egyesült Államokból, Jasper van't Hof Hollandiából, Babos Gyula, Kőszegi Imre, Pege Aladár, Szakcsi Lakatos Béla, Tomsits Rudolf. Az immár negyedik alkalommal megrendezendő nemzetközi dzsessztábor délelőtt jei improvizációval és hangszeres oktatással telnek. Délutánonként improvizációkra és kis zenei, gyakorlatokra kerül sor. Este különböző programokat, bemutatókat tartanak. Érdekesnek ígérkezik Gyémánt László és Urbán György festészeti improvizációja — zenére. Augusztus 2-án a Népházban a Magyar Rádió debreceni dzsesszversenyének döntősei lépnek fel. Koncertet ad az NSZK-beli dorsteni zeneiskola. Augusztus 7-én és 8-án rendezik meg a zárókoncertet a Népházban. Esténként J. Richárd Dunscomb vezetésével tartanak közös zenekari foglalkozásokat. A tatabányai nemzetközi dzsessztábor mindenekelőtt a magyar és külföldi fiatal dzsesszmuzsikusok továbbképzését, tapasztalatcseréjét a korszerű dzsesszoktatási módszerek tanulmányozását célozza. Külön módszertani műhely működik az improvizációs készségfejlesztés iránt érdeklődő, klasszikus zenét oktató magyar zenetanároknak. A tábor munkájában az egyéni hangszeres képzés, bizonyos hangszercsoportok együttes játéka valamint combo és big bánd gyakorlat dominál. Az idei tábor újdonsága, hogy dzsesszben ritkábban használt hangszerek (vibrafon, hegedű, konga, speciális ütőhangszerek) kurzusait is megrendezik Magyar egészségügyi dolgozók afrikai országokban Csaknem 500 magyar egészségügyi dolgozó: orvos, gyógyszerész, ápolónő, aszszisztens, technikus vesz részt afrikai és közel-keleti országok , lakosságának egészségügyi ellátásában. Az Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát arról, hogy Algériában — ahol több mint két évtizede teljesítenek szolgálatot magyar orvosok — jelenleg Bécharban 75-en dolgoznak, a legkülönbözőbb szakterületeket reprezentálva. Líbiában tíz éve váltják egymást folyamatosan a magyar szakemberek. Napjainkban 171-en a Tajura-i kórházban, 122-en Tripoliban, az 5-ös számú Poliklinikán, 25-en pedig a Zuarai Egészségügyi Intézményben tevékenykednek. A Jemeni Arab Köztársaságban az Al-Thawra kórház sebészeti és egyéb műtéti feladatait végzik szakembereink. De gyógyítanak orvosaink — ugyancsak néhányan — Nigériában, Tanzániában, Etiópiában, Mozambikban és Angolában is. Ezeknek az országoknak a többségével hazánk műszaki-tudományos együttműködési megállapodásban rögzítette: milyen képzettségű szakembert és hányat foglalkoztatnak, A jelentkezők közül azok kaphatnak megbízatást, akiknek megvan a szükséges szakképzettségük és idegennyelv-tudásuk valamint legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Kiküldetésük általában 2—5 évig tart. A magyar szakemberek együtt dolgoznak a helyi kollégáikkal és a más országokbeli külföldi szakemberekkel. Elsősorban a gyógyító-megelőző munkában vesznek részt, eközben átadják tapasztalataikat a fogadó országok egészségügyi dolgozóinak. A helyi egészségügyi hatóságok elégedettek szakembereink tevékenységével. Időnként alkalom adódik arra is, hogy vezető magyar szakemberek előadásaikkal, műtétek bemutatásával hozzájáruljanak a távoli országok szakembereinek továbbképzéséhez. Ugyanakkor mód van arra is, hogy ezeknek az országoknak az orvosai és szakdolgozói Magyarországon szerezzék meg szakképzettségüket. Kiállítási napló Jelek Makóról A makói művésztelepnek immár hármas időszámítása létezik. A 20-as években Rudnay Gyula és tanítványai a Maros menti tájat és az itt élő embereket igyekeztek megörökíteni és zászlajukra tűzték, hogy elösegitik a művészet közönségkapcsolatainak erősítését, az izléskultúra fejlesztését. Az Espersit-ház dokumentumai között több fénykép és mű • emlékeztet ezekre az időkre, mindenekelőtt Barcsay Jenő és Vén Emil makói tartózkodására. Hosszú évtizedek teltek el, míg 1971ben döntés született arról, hogy ezeken a nemes hagyományokon fölújitják az alkotótelepet. A házigazda szerepét a helyi művészek vállalták (azóta egyetlen helyi művész sem kap meghívást!). Festőművészek, rajzpedagógusok,' tehetséges amatőrök találkoztak éveken keresztül, mígnem .1976-ban grafikai profillal, más sziliemben újjáalakult a telep. Az akkori dokumentumok bizonyítják, hogy célja alig változott, mindenekelőtt a vizuális kultúra kiszélesítésére, művészet és közönség kapcsolatának erősítésére helyezték a fő hangsúlyt. A mostani kiállítási meghívó a makói művésztelep fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő tárlatra szól. Ügy tűnik tehát, a mai alkotók nem vállalták föl a telep hagyományait, számukra egyetlen időszámítás létezik. A makói múzeumban remek anyagot sorakoztattak fel. Látleletét a kortárs hazai grafikusművészet új törekvéseinek, kísérletezőszándékának, progreszszív vonulatának. A lapok között valóban azt érezheti a látogató, hogy a grafika korunk műfaja, hisz frissen képes válaszolni világunk felgyorsult eseményeire, ugyanakkor a sokszorosítási technikák tökéletesedésével (a régi, mozijegyeket előállító nyomdagépek ellenére is!) demokratizálják az alkotói gondolatot. Nemcsak a különböző technikai megoldásokat (egyedi rajz, tollrajz, fotó, ofszet, szitanyomat) szemlélhetjük, de a kifejezésmódok, gondolati vibrálások, érzelmi amplitúdók sokféleségét is. Mert éz a fajta grafika jóval túlmutat a látványon,- a felszín alatti mélyrétegekig, és bonyolult, emberi kapcsolatok tetten érését tűzi ki célul. Nehéz stiluskategóriákba gyömöszölni a müveket, hisz legtöbbje igencsak komplex élményt dokumentál, komplex módon. A gyökerek azonban így is föllelhetők. Bak Imre munkájában például a szikár geometria, Lux Antal firkafalain, a gesztu< Rácmolnár Sándo> lapjain a képregények élménye, Szabados Árpád munkáján a gyermekrajzok világa és az expresszív indulat, Kocsis Imre szitáin a valóság és az absztrakció ütközése, Pásztor Gábor gyürődő-hullámzó litográfiáin a groteszk látásmód, Swierkiewicz Róbert kollázsain tér- és időzónák kapcsolatai, Veszely Ferenc alkotásain a mai azonosságtudat lehetséges megnyilvánulásai. Kétségtelen tény: hogy a magyar grafika színe-java találkozik nyaranta Makón. Egy kételyemnek azonban hadd adjak hangot. Számomra úgy tűnik, nyílik az izlésolló, egyre kevesebben képesek földolgozni a grafikusművészek üzeneteit. A túlságosan egyedi módon kódolt információk demokrata zálása nem minden esetben hatásos. Az évenként megjelenő mappa — bar szándéka tisztességes, népművelői attitűdje becsületes, de ismeretbővítési funkciója megkérdőjelezhető — azok számára, akiknek nincs „vevőkészüléke", jó, ha csak élettelen dokumentum. s nem ragadtat sommás és igaztalan ítéletekre. Ennek a grafikai nyelvnek még igen kevés beszélője van. Maguk a művészek is alakítják, formálják — szinte laboratóriumi kísérletek stádiumában létezik. Egy kis alkotóközösség, néhány művész beszéli, valamennyien sajátos „tájnyelven". S hiába, ha nem a köz nyelvén szólnak, nem érti a köz, hogy értük emelnek szót. Megoldás? Recept nincs, hisz a művészetnek önfejlődése is van, a közönség viszont önmagától alig-alig vállalkozik még kis lépésekre is ... Tandi Lajos »