Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

12 Szombat, 1986. július 19. tzeqedi ünnepi hetek Csajkovszkij: Csipkerózsika. A mesebaleU előadása a Dóm téren ma, és vasárnap este fél 9-kor. Az Odesszai Opera- és Balettszínház vendégjátéka. Az Odesszai Opera- és Balettszínház művészeinek ária- és dalestje a tanácsháza udvarán ma este fél 9-kor. A XXV. Szegedi Nyári Tárlat megnyitóünnepsége a Móra Ferenc Múzeum Képtárában (Horváth Mihály utea 5.) vasárnap délelőtt 11 órakor. A kiállítást megnyitja: Görgey Gábor iró. A tárlat szeptember 21-ig tekinthető meg. Orosz János festőművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban — augusztus 20-ig. Pataki Ferenc festőművész grafikai tárlata a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában — augusztus 20-ig. Mobilművészct '86. Kiállítás a November 7. Művelődési Házban — augusztus 8-ig. Szent-Györgyi Albert Szegeden. Dokumentumkiállítás az egyetemek központi épületében (Dugonics tér 13.) — augusztus 20-ig. Kass János-gyűjtemény. (Vár utca 7.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó utca 4.). A XXIII. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai az újszegedi Biológiai Központban — július 22-ig. A kultúrközi kommunikáció kreatív megközelítései. Nemzetközi munkaértekezlet az ifjúsági házban — július 20-ig. Szegedi Ipari Vásár '86 — Marx tér — július 27ig. Carabossa: V. Kupalo A másik Desire Igazi herceg: délceg, büszke tartású, kecses léptű. Ha nem is fehér lovon, de fehér ruhában, a ma esti Desiré, Szergej Gorbacsov lepked könnyedén lefelé a színpadról. Gyerekkorában valamilyen romantikus foglalkozási képzelt, pilóta szeretett volna lenni. A vonwilovgrádi kisfiú véletlenül jutott el a kijevi balettintézetbe. — Most már nem is tudnék mást elképzelni — mondja mosolyogva. — Hogyan került Odesszába? — 1976-ban, mikor végeztem Kijevben, választhattam hat ukrajnai színház közül. Odessza mellett döntöttem, reményteli együttesnek tartottam. Akkor került oda Viktor Szmirnov, tudtam róla. igencsak tamogatja a fiatalokat. Tulajdonkeppen ó hivott. — Azóta Odesszában él? — Az ember először hozzászokik az új környezethez, aztán fokozatosan lokálpatriótává válik. Tiz év után, úgy érzem, van valamennyi közöm a várashoz. Gyökeret eresztettem. — A hercegi címet, gondolom, nem adják ingyen . . . — Valóban ritka eset, hogy valaki azonnal vezető szerepet kap. Először évekig a balettkarban „fejlődik", s csak később válhat ki. Nekem talán kicsit hamarabb Sz. L. Gorbacsov sikerült, már a harmadik hónapban szólót táncoltam 'az Esmeratdában. — Aztán? — Sorra jöttek a Hattyúk tava, Bajadér, Chopiniana, Carmen-szvit, Don Quijote, Anna Karenina kisebb-nagyobb szerepei. Na. és a Csipkerózsika Desiréje. — Nehéz szerep? — Klasszikust általában nehezebb táncolni. mint modernt, mert annyira kialakult a mozgásforma, mindenki tudja, hogyan kellene csinálni. A klasszikus darabok forrást, tisztaságot, gazA karmester A Festő utcában, az így nyaranta zenekari „külön feszti vál-föhadiszállásnak" számitó próbaterem előtt most is a megszokott súrgés-forgás. Érkező, terefere16, cigarettázó, várakozó zenészek — benn az irodában viszont egy kedves arcú, ám ha jobban szemügyre veszszük, szinte vibráló karaktert sejtető férfi. Alekszandr Szotnyikov a neve — ő vezényli az odesszaiak Csipkerózsikáját. Hét évet töltött a permi operaházban, előzőleg a Magyarországon oly jól ismert Mojszejev-együttesben dolgozott, később a filmgyár moszkvai szimfonikus zenekarának volt a karnagya. Csakhogy . . . — ... ott, akkor valami már nagyon hiányzott. Szeretem a hátammal érezni a közönséget, a publikum melegét. Afanaszjev, a permi színház korábbi zeneigazgatója akkoriban már Odeszszában dolgozott, hivott, jin-njek át. Mit tagadjam: kapóra jött az ajánlat... Énnek már négy éve. Azóta a2 odesszai színháznál vagyok, mellékesen tanítok a helyi zeneakadémián is. Nem, nem dirigálást: egyfajta operastúdiumot vezetek. Mert az opera külonbejáratú, nagy szerelmem . . . — Felfogásom a szegedi előadásokon? Már hogyne lenne! A karnagy feltétlenül rendelkezzék átfogó koncepcióval, ami behatárolja a darab egész értelmezését, közelítésmódját. Nekem ez elsősorban most azt jelenti, hogy igyekeznem kell kicsit sem eltérni a szimfonikus partitúrától. Mert, amikor az embernek balettművel van dolga, sok ilyesféle kísértésre adódik lehetőség. Néha a társulat és a felfogás miatt durván megtörik maga a muzsika . . . Ehhez nagyban figyelembe kell venni az adott szólisták karakteret. a mű egészét... A balett műfaját, azt hiszem, egészen jól ismerem. Tizenöt éve vagyok vele nagyon közeli kapcsolatban, egyébkent gyerekkoromban magam is tancoltam: úgy, három évig kérdeses volt. táncos legyek vagy zenész? Minden balett igen bonyolult a karmesternek is: jelen esetben a legfőbb nehézség abban van, hogy Csajkovszkij a Csipkerózsikát először balettszimfóniának tervezte, mint szimfonikus zenét komponálta — így rendkívüli követelmény, hogy nekünk most szimfodag alapanyagot jelentenek, de nagyon nehéz újat és újat mutatni. — Ma este melyik jelenetre koncentrál leginkább? — Elejétől a végéig! De talán a harmadik felvonás a legkritikusabb, mert olyan kettőst táncolok, amit az egész világon ismernek. Tévedni nem lehet, ugyanakkor nem mellékes a beleélés, a színészi játék sem. Tizennyolcadik századi meséről, francia környezetről van szó. Technikai szempontból pedig ... Nos, a második felvonásban van egy rész, Desiré bejövetele — bravúros variációk sorozata. — Először jár Magyarországon? — Igen. Nagyon érdekesnek látom Igaz, kevés időnk jutott rá, de már sétáltunk a városban. Tetszik a tér, a dóm, nagyon éredeti, nagyszerű ez a színpad! Több országban felléptünk már a szabad ég alatt, Kanadában, Portugáliában, Spanyolországban, Máltán, Svédországban. Vietnamban, de ilyen óriási színpadon még soha. Legnagyobb gondunk, hogyan tudjuk betölteni, hogyan tudunk szórakoztatni ekkora nézőteret. Ez a legfontosabb: eligazodni, megszokni a dimenziókat... Varjú Erika Ismerik a mesét: a gonosz tündér, akit elfelejtettek meghívni a hercegnő születésnapjára — átkot mond. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egyik jó tündér még nem adta át aíándékát, igy enyhíteni tudja a gonosz átkot: nem halált, csak százesztendős álmot hoz Csipkerózsikára ama ominózus orsó szúrása. Carabossa, a gonosz tündér: Vlagyimir Ivanovics Kupalo. Egy hiján 20 éve táncol az Odesszai Operaés Balettszínház színpadán. — A lvovi balettstúdióban tanultam, majd Kijevben, a balettintézetben. A végzett növendékeket elosztották a színházak között, igy kerültem Odesszába. 1967-ben. Nagyszerű évek következtek. A színházunk újjáépítése után hatalmas balettrepertoárt alakítottak ki, számas moszkvai és leningrádi koreográfiát vettünk át. Így táncolhattam L avrovszkij Rómeó és Júliájában, az előadást is ő rendezte. Akkoriban voltak nálunk műsoron a híres Lapauri—Taraszova kettős balettjei, Tetik hadnagyot táncolhattam, ezt Prokofjev zenéjére készítették Lapauriék, 1963-ban. No és a klasszikusok... a Giselle, a Diótörö, a Haty tyúk tava . .. Szóval lehetett tanulni, volt kitől és lehetett csodálatos feladatokat kapni. Nemcsak hazai müveket vittünk szinre. Táncoltam például Jósét a kubai Alonso Carmen'Suitejében, amelyet, ha jól tudom, Magyarországon nemcsak a Kubai Nemzeti Balett mutatott be, hanem — a moszkvai változat nyomán — a Pécsi Balett is. — Megbocsásson, miért beszél ilyen hangsúlyosan múlt időben? Amennyire tudom, most is nagy a színház repertoárja, s bizonyára sok az ön feladata is. — Egy év múlva nyugdíjba megyek. — S a tervei? — Sok minden függ a családomtól. A feleségem szintén a színházunk tagja, táncosnő, a kislányom tizedik osztályos, egyelőre az a legfőbb gondom, hová menjen tovább. Mindenesetre sok szállal kötődöm Odeszszához. bár lvovi születésű vagyok .., Ugy gondolom, azt a három évet, amig a színházhoz tartozhatom, mindenképpen ott töltjük el. — Mintha azt mondta volna, egy éve van ... — Igen, de nálunk a szerződések öt évre szólnak, igy én még a nyugdijam után 3 évig szerződéses viszonyban állok a színházzal. Tanítani fogok, mint ahogy már korábban is, az odeszszai balettstúdióban. És talán festeni. — Hogy érti? — Sokáig vívódtam a pályaválasztás idején: balett vagy képzőművészet? A tánc mellett döntöttem, de sosem mondtam le az álmomról, hogv egvszer minden időmet1 a festésre fordíthatom. Eddig afféle hobbiként akvareileket csináltam, remélem, ezután komoly hivatásom lehet a festés. — Mit gondol a szegedi előadásról? — Izgalmas, felelősségteljes vállalkozás erre a nagy színpadra áttenni a mi színházi Csipkerózsikánkat. Sokat számít, milyen hatású lesz a díszlet, a színpadi háttér, hiszen a zene es a tánc ekkora térben úgy érvényesül teljes szépsegeben. ha megfelelően „tálalt". Azt hiszem, együtt vannak a feltételek, hogy ismét győzzön a mese igazsága, szépsége. a romantika, a klaszszikus balettművészet. S. E. Orgona: N. Jakovleva Odesszai születésű, a helyi balettiskűlában kezdett táncolni Natalja Jakovleva Mégis a/.t hangsúlyozza: néhány év múlva a híres Moszkvai Nagyszínház balettintézetében, Golovkinánál fejezte be tanulmányait, s e tény alighanem döntően határozta meg pályáját. Már 1981-ben, egy esztendővel a végzés előtt, részt vehetett — éppen Budapesten — egy balettmester-szemináriumon, majd miután visszakerült szülővárosába, az odesszai színházhoz ... — ... úgy tűnik, végleges otthonra leltem — mondja a Csipkerózsika Orgonája, azaz jó tündére, aki ma este lép színpadra. — Már ötödik éve dolgozom az együttessel, voltak „nagy" szerepeim, például a Spartacusban, a Hattyúk tavában pedig Odettát táncoltam. Egyébként a férjem szintén táncos, vezető szólista, bár most, Csajkovszkij Csipkerózsi kájában, Vitalij Jakovlev „csak" az egyik Aurora-kérőt alakítja. Ami a mostani szegedi feladatomat illeti: nagyon régen készülök erre a szerepre, valahogy úgy esett, mindig közbejött valami, ami miatt, s/.óval rajtam teljesén kívülálló okok következtében, nem tudtam „Orgonáig jutni". Most végre itt van — és rögtön Szegeden. Nem mindennapi érzés. — Ilyen előzmények után, gondolom, némi izgalommal lépett a próbán erre a •színpadra . . . — Igen, de nagyon remélem, nem volt közvetlenül észrevehető... Mivel nagyon jó tanárt mondhatok, szerencsére, magaménak Pavel Eamin balettmester személyében: s tulajdonképpen amit csak fel tudok mutatni, mindent neki köszönhetek. Bízom benne, most sem hozok szégyen rá ... — Táncolt már ekkora szabadtéri színpadon? — Sohasem. Ilyet még nem is láttam. Tudom ugyan, a Dóm tér nagyon kedvez a klasszikus balett mindenkori előadásmódjának, mégis lehet tartani tőle egy kicsit, szokni kell. N. B. Jakovleva — Izgalomról tehát mégsincs szó? — Ez azért túlzás. Viszont biztos vagyok eddigi kemény munkánk hatékonyságában. Ilyen előkészületek után nem lehet hinni semmi igazán rosszban . . . Ha meg az ember jó tündért táncol, különösen igy van. Nem? D. L. Nyílt fórumok A. P. Szotnyikov nikus zenét kell játszani! Nem pedig, hogy csukott szemmel-füllel próbálgassunk csupán a táncosok mozgására koncentrálni . . . — A zenekar? Tényleg tárgyilagosan mondom: nagyon igyekeznek. Mindent megpróbálnak, törekednek arra, hogy ezt a muzsikát érdemben tolmácsolni tudják. Nagy odaadással, figyelemmel dolgoznak, s úgy gondolom, megoldották a legnehezebb feladatot: érzik a műből áradó orosz szellemet, stílust. Így hát amit remélek, elsősorban az, hogy a közönség, ott a hátamban, nemcsak a táncban, hanem Csajkovszkij zenéjében is gyönyörködni tud. Domonkos László A Szegedi Egyetemi Műhely az ünnepi hetek — ezen belül az ifjúsági napok — programjait gazdagítandó „gondolt egyet" három esztendővel ezelőtt, és megrendezte a pszichológiai és művészeti napokat. Nem ígért könnyű szórakozást sem három éve — amikor a lelki egészségvédelemről folyt a szó —, sem tavaly, amikor a családból kitaszítottak helyzetét vizsgálta, de most sem. amikor az ifjúság társadalmi beilleszkedésével kíván foglalkozni. A műhely a mindenkori társadalmi aktualitásokra figyel, a legégetőbb szociális kérdésekre Teszi e/t úgy, hogy egy platformra invitálja mindazokat, akik az éppen „műsoron levő" temakörben érdekeltek. A több mint húsz támogató intézménnyel karöltve megszervezett a hutfőtől vasárnapig tartó rendezvénysorozaton — nyílt, tehát mindenki által látogatható fórumokon — szó lesz többek között a fiatalok lelki egészségvédelmének kérdéseiről, lehetőségeiről; az ifjúsági szubkultúrák mai jellegzetességeiről; a fiatalok társadalmi beilleszkedését segítő új kezdeményezésekről; a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetéről; a család szerepéről; a beilleszkedési zavarokról; fiatalságunk világképéről, értékrendjéről. identitásáról. A rendezvény célja nemcsak a szakemberek, ifjúsággal foglalkozó intézmények és társadalmi szervezetek tapasztalatcseréje, haszonnal kecsegtető találkozója, sokkal inkább a szemtől szembeni találkozás azokkal, akikért jelen esetben a „harang szól". Igy minden fiatalt várnak és elvárnak a JATE aulájába. De nemcsak őket, hanem mindazokat, akik szülők. pedagógusok lévén, nap mint nap kapcsolatban vannak ifjúságunkkal, és felelősek értük. A hétfő délutáni ifjúságpolitikai fórum résztvevőinek — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Belügyminisztérium, az Egészségügyi és Művelődési Minisztérium képviselőinek — telefonon is lehet feltenni az ifjúsággal kapcsolatos kérdéseket a 21-026-os telefonszámon (hétfő reggel 8-tól 14 óráig). A szakmai programsorozatot kulturális rendezvények egészítik ki, amelyek gazdag választékából kiemelendő a — Szegeden először látható — Victor Vasarely kiállítás, a Magyarországon igencsak ritkán megtekinthető André Kertész fotókiállítás. Cseh Tamás önálló estje. Belányi Györgv költői estje, M. Kecskés András fellépése. A mi családunk, a Requiem és a Vészkijárat cimú filmek. K. K.