Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

5 Csütörtök, 1986. június 12. Rakétákkal a jégeső ellen Üj. hatásosabb rakétatípust állított rendszerbe a baranyai jégeső-e) hárító szolgálat. Az idén már teljes egészében a szovjet gyártmányú Alazany rakétával történik a védekezés a Mecsek—Duna—Dráva háromszögében. Az idén tízéves az első magyar jégesö-elháritó rendszer. amely 1!)76 tavaszán kezdte meg működését Baranyában, abban a térségben. amely az ország egyik legtermékenyebb, de leginkább jégverés sújtotta vidéke. s a rendszer jelenleg mintegy 150 ezer hektárnyi területei oltalmaz az elemi csapástól. Az elmúlt tiz év alatt körülbelül háromszáz alkalommal került sor jégeső-elhárításra, és több mint félezer régi típusú rakétát lőttek ki. A szolgálat munkájának eredményeként jóval kevesebb lett az olyan jégkár. amelyért az Állami Biztosítónak kártérítést kellett fizetnie. v A rakétás jégeső-elháritó szolgálat teljes rendszere szovjet gyártmányú. A baranyai védelmi szolgálat .szemé' — az időjárási radar — a Tenkes-hegyen helyezkedik el. onnan irányítják a rakétakilövő állomásokat. A védekezés lényege az, hogy a radar képernyöjen megfigyelt jégveszélyes zivatarfelhőkbe rakétákat lőnek, amelyeknek hatóanyaga szétszóródik, s megakadályozza, hogy a jégszemek „meghízzanak", és jégeső keletkezzék. Baranyában eredetileg tizenegy rakétakilövö bázist állítottak fel, majd a védekezés eredményesebbé tétele végett további négy állomást telepitettek. Tavaly megkezdte munkáját a jégesö-elháritó szolgálat a szomszédos Bács-Kiskun megyében is. Tanácskozás Szegeden U gazdasági rendészet működéséről Egy év telt el azóta, hogy az ország het régiójában, egy-egy rendőr-főkapitányság területén létrejöttek a gazdasági rendészetek. BácsKiskun, Békés és Csongrád megye gazdasági jellegű bűncselekmenyeit a Csongrád megyei gazdasági rendészeti osztály vizsgálja. Így lehetséges, hogy például kecskemeti, gyomai, békéscsabai, vagy époenséggel kalocsai illetékességű bűnügyekkel is Szegeden foglalkoznak először. S így mór az is érthető miért a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság adott otthont a tegnapi, szerdai gazdasági rendészeti aktívának. Az elmúlt esztendő a dél-alföldi régió tapasztalatainak összegzésére, késztette a házigazdákat. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára és Barna Sándor megyei főkapitány a három megye pártbizottságának, ügyészségének és rendőrségének képviselőit köszöntötte. Barna Sándor beszámolójában hangsúlyozta, tisztázni kell a gazdasági rendészetek hatáskörét, funkcióját. Ám a rendészet nem kérheti számon senkitől, „honnan vette" a vagyonát, továbbá nem avatkozhat gazdasági feladatokba. A vizsgálatokat igyekszik gyorsan, a törvényesség keretein belül végezni. A bejelentést követően az államigazgatás általános szabályai szerint indít nyomozást. A rendészet szorosan együttműködik a BácsKiskun, Békés és Csongrád megyei főkapitányságok társadalomtulajdon-védelmj osztályaival. A megvei fökaDitány szólt a felelősség kérdéséről: igényes és pontos nvomozast kell végeznie a rendészetnek. Az elmúlt évben 32 büntetőügyet kezdeményezett a rendészet (13" at Csongrádban), 25 eset vádemeléssel, két eset megrovással zárult. Jó kapcsolatra törekszenek az ellenőrzést végző állami szervekkel, a Vám- és Pénzügyörséggel s a főügyészségekkel is. Terveik között szerepel: egy magasan kvalifikált szakembergárdából való tanácsadó testület felállítása, ami társadalmi munkában, szakmai felügyeletet, segítségei adna a törvényesség érdekében az eljárások indításához, lebonyolításához.. . A tájékoztató után többek között szót kért a vitában Konkoly Csaba, Bács-Kiskun megye főúgyészhelyettese, "ti fontosnak tartotta a jó együttmüködest, fölhívta a figyelmet, hogy a rendészetnek nem szabad elapróznia tevékenységét, a cselekmények megítélésében nagyobb nézetazonosságot sürgetett. Szente István alezredes. a Békés megyei főkapitányság társadalomtulajdon-védelmi osztályának vezetője szerint a rendészettől nem várhatjuk gazdasági gondjaink megoldását. Elmondta, Békéscsaba és Szeged között csak látszólag nagy a távolság, az együttműködésük eredményes. Bódi György, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője helyeselte a rendészetnek azt a törekvését, mely szerint muokastilusát, módszereit rendkívüli alapossággal válogatja meg. s felszínes indokok alapján nem „vádaskodik". A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság székházában tegnap megtartott gazdasági rendészeti aktivá, Horváth Károlyné zárszavával ért 'Végét. M. E. A mallorcai ember Színes svéd film. Irta és rendezte: Bo Wideberg. Fényképezte: Thomas Wahlbcrg. Zene: Björn Jonsson Lindh. Főbb szereplők: Svon Wollter. Tomas von Brönssen, Hakan Serner, Ernst Günther, Thomas Ilellberg. A mallorcai ember persze igazából nem is mallorcai, de hát, erre tulajdonképpen számítani lehetett. Arra pláne, — Alain Delon zsarufilmjei óta különösen —, hogy a rendőrség, a titkosszolgálat, egyszóval ama bizonyos < Belső Körök tagjai közül választódik ki az elkövető. Most sincs másként. Ami másként van, annak viszont csak örülni nem lehet. Haladjunk sorjában. 1. Ez most egy kék mozi. Kék film. De nagyon ám. Nem arra gondolok, hogy jellegükben vannak (hajaj!) püspöklila, jajvörös, irigysárga vagy éppen haragoszold szín-összegeket érzékeltető íilmek. Nem. Ez a kópia minden szimbolika nélkül, ha úgy tetszik, fe-? ketén-fehéren kék. Lehel, hogy égszin-, meglehet, orgona-, elképzelhető, hogy ultramarinkék, nem tudom, nem vagyok szinszakértő, az azonban már enyhén röhejes, hogv az égvilágon minden kékbe játszik: a nyomozók. az autók, a hamburger és a kirakatüveg. Kéklik minden, a mallorcai emberről még semmit sem tudunk, ám hogy irtózatosan kék, az biztos. Kék, mint a délszaki ég, mint a tiszta tó. mint a kékitös viz. Gyönyörű. 2. Bo Wideberg van anynyira profi rendező, hogtf némi, jó értelemben vett művészkedést, azaz nem feltétlenül és szájbarágósán „közérthető" megoldást . is alkalmazzon. Az a snitttechnika viszont, amivel dolgozik, ilyesféle politikai kriminél idővel idegesítően zagyvának, jó esetben is zavarónak hat. Olyan kapkodó-vagdalkozó, nehezen kövelhelő dramaturgiának, hogy közben, védekezés gyanánt, az ember azon kell kapja magát, hogy először tizenegynéhány évvel ezelőtt látott, s azóta is hőn áhítozott hölgyek képei rezegnek makacsul előtte. 3. Van egy frenetikus jelenet. Az egyik nyomozó otthoni kis házi kapkodójában tesz-vesz, s döbbenetes a fölfedezés: ezen a fiatalemberen a mindenkori magyar válogatottak címeres, meggypiros meze feszül. Így mundíal-tájban, a ránk hosszú évek óta kötelezően kirótt. szükségszerű véghangulatban a dolog sajátos fénytörést kapna, ám most olvasom Esterházy Péter testvéries írását a KéDesv Sportban, miszerint a szovjetek ellen a Rácczal már meg volt dumálva a döntetlen, de a kelet-európai tájékoztatást vettük igénybe, így barátaink nem egészen időben értesültek róla —1 íme, a malőr magyarázata. 4. Amire végül A mallorcai ember kilyukad, jóindulattal szólva is utánérzés, annak ugyan nem legigénytelenebb. mégis lehangolóan ismert (mert ötleltelen. fan-, táziátlan) változata. Üjfent levonhatjuk a konzekvenciákat. a hatalmasok romlottságával és az eltussolha lóság parttalan lehetőségeivel kapcsolatban. Amit ábrázolni nem is lenne baj —? csak így „nyugatizálva": már kissé unalmas. Fenti örömtelenséget magyarázó érvek számbavétele után fölmerülhet a kérdés: minek lehet hát akkor örülni egyáltalán? Bizony mondom: több dolognak is. Az más kérdés, hogy azoknak momentán a mozihoz a világon semmi köze sincs. Domonkos László Demográfiai hullám A tény, hogy a demográfiai hullám már a középiskolák felé hömpölyög, nem új. S ha a demográfusok esetenként vitatják is a „hullám" elnevezés jogosságát, ez mit sem változtat azon, hogy az oktatásügy gazdáira nehéz idők várnak, ha ezeket a hullámokat fel akarják fogni, s nem akarnak a továbbtanulás már kialakult 95—96 százalékos arányából engedni. (Ez az arány természetesen a gimnáziumokra, szakközépiskolákra és a szakmunkásképzőkre együttesen értendő.) Az idő sürget, mert az általános iskolákban már javában érezhető létszámtöbblet 1988-ra éri el a középiskolákat. Vagyis: mig 1986ban 130—132 ezer diák végzett az általános iskolák nyolcadik osztályában, addig 1988-ban már 150 ezren lépik át utoljára az általános iskolák küszöbét. A csúcs 1989-ben várható, mikor is több mint 165 ezren fejezik be alapfokú tanulmányaikat. Két év múlva pedig, 1991ben mintegy százezerrel többen ülnek majd a középiskolák padjaiban, mint az 1985—1986-os tanévben, s az 1991—1992-es iskolaévben körülbelül 525 ezerrel tetőzik a hetvenes években útjára indult áradás. A várható gondok orvoslásának előkészítése már 1983ban megkezdődött, s hamar kiviláglott, hogy a tárgyi feltételek a legjobb esetben is csak szinten tarthatók, és feltételezhető a zsúfoltság növekedése is. Ezen ismeretek birtokában kezdődött a tervezés. Mielőtt a konkrét elképzelésekre, tervekre rátérnénk, rheg kell állapítani' a központi irányítás és a területi •n 'í-ilí" tanacsok elképzelései korántsem egyeznek mindenben. Mert a tanácsok a központilag kalkulált 31 milliárddal szemben 37 és fél milliárdot szánnak kulturális beruházásokra, s ezen belül több mint négyszer annyit a közművelődési és művészeti intézményekre, mint az a központi elképzelések szerint lehetséges volna. Néhány megye pedig, így Baranya, Fejér, Pest és Vas megye, a középfokú intézményekre szán lényegesen kevesebbet a szükségesnél. A valószinűsílhető fejlesztések szerint mintegy 2200 középiskolai osztályterem létesítése várható, a tanműhelyek befogadó képessége hozzávetőleg háromezerrel növekszik, s körülbelül hat-, hétezer új diákotthoni hely Mi lesz veled, középiskola? Kutatási programok Szerdán az Ipari Minisztériumban az Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv (OKKFT) programjainak eredményeit értékelték a megvalósításban érdekelt kutatóintézetek, kutató-fejlesztő vállalatok vezetői, a programok irányítói, s tájékoztatást adtak az újságíróknak a mostani tervidőszak feladatairól. Ádám Antal, a minisztérium műszaki főosztályának helyettes vezetője elmondta, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban összesen 16 OKKFT-program indult, ebből hét megvalósításáért felelős az Ipari Minisztérium. A hét programra. 13,3 milliárd forintot fordítottak, ebből 6,8 milliárdot a vállalati alapokból, csaknem 4 milliárddal a tárca, 2,5 milliárddal az OMFB iárult hozzá a programokhoz. Ezeknek a programoknak különös jelentőséget az ad, hogy napjainkban a kutatásfejlesztés és a műszaki innováció alapvető társadalompolitikai tényezővé vált, s meghatározó a szerepe az ipar dinamizálásában is. Az elmúlt időszakra visszatekintve megállapítható, hogy a középtávú kutatási-fejlesztési programok jól szolgálták az iparfejlesztés fóbb irányait, hiven tükrözték a legfőbb ipari, társadalmi és gazdasági súlypontokat, segítették az ipar szerkezetének alakítását. A programok céljainak megfelelően erősödtek a kutatóhelyek és a vállalatok kapcsolatai, nőtt az egyetemek és az egyetemi kutatóhelyek szerepe. Ugyanakkor azonban rontotta a kutató-fejlesztő munka hatékonyságát a többcsatornás finanszírozási rendszer, vagyis az, hogy egy-egy szerződést csak több fordulóban, tobb finanszirozóval egyeztetve lehetett megkötni is tető alá kerül. Mindez azonban — egyes tényezők tekintetében — még a szinten tartáshoz sem lesz elegendő, mert az egy osztályra jutó középiskolások száma így is 32-ről 33-ra nő, a szakmunkásképzőkben is eggyel lesznek többen (huszonkilencen), mint a demográfiai hullám előtt. Mielőtt bárki kevésnek vélné az emelkedést, tegyük hozzá: a jelenlegi létszámok is magasak jobbára, ráadásul ezek csak átlagok, vagyis sok olyan középiskola is lesz, ahol alig elviselhetőre nő a telítettség. fi.7 új helyek ellenére kevesebben jutnak majd kollégiumba is. Ennek következményei messzire hatnak, különösen azon szakközépiskolák, szakmunkásképzők esetében, melyek nagy területeket, esetleg több megyét is ellátnak szakemberrel. Mert szűkülni fog a távolabbról jelentkezők száma, aminek hatásaként romlik a középiskolával el nem látott területeken végző nyolcadikosok továbbtanulási esélye. Hasonlóan negatív következmény, hogy a munkaerőgondok enyhítése egész régiókban is tovább várathat magára, mert kevesebben lesznek, akik visszamennek szűkebb pátriájukba. Számos kérdés, gond lenne említhető még, de e helyt csupán egyet tegyünk fel: lesz-e elegendő tanár a megnövekedett diáksereg oktatására? Jelenleg ugyanis mintegy 33 ezren tanítanak a különböző középfokú iskolákban, ám számukat 39 ezerre kell emelni a zökkenők elkerülése végett. Ez — figyelembe véve az időközbeni nyugdíjazásokat — azt jelenti, hogy mintegy nyolcezer új tanárra lesz hamarosan szükség. Honnan kerül ennyi pedagógus? A tanárképzők ennyit útjukra bocsátani már képtelenek, hiszen elmulasztották a középiskolai demográfiai hullámra való felkészülést, jóllehet persze, ez korántsem csak pz egyetemek szándékán múlott. Terv tobb is látszik a megoldásra, de már elöljáróban írjuk le: nem tűnik teljesen megnyugtatónak a jövő. Az egyik lehetőség: az általános iskolában tanító egyetemi végzettségű tanárok átvitele a középiskolákba. Evvel a középiskolák nyerhetnek, az általános iskolák pedig minden bizonnyal szegényednek. Felmerült a nyugdíjasok' alkalmazása is, sőt, bizonyos esetekben a főiskolai végzettségűekre is számítanak. Ebben az esetben viszont iélő, hegy a középiskolai oktatás színvonala esik; ráadásul. bizonyos helyekre edd g se.TI sikerült tanárt találni, s kétséges, hogy változatlan anyagi viszonyok, s megnehezedő oktatási körülményei között eztán sikerülhet-c ? Végül egy rideg tény, amit a mostani tervezésnél figyelembe kellett venni: 2000ben négyszázezernél is kevesebben járnak majd középiskolába. Lehet, hogy a dagályra kialakitblt körülmények apály idején majd lelieióvé teszik a mainál és a közeljövőben várbatónál kedvezőbb feltételek ftözti tanítást? Lehet. De enn^k a népesség ismételt csökkenése lesz az ára. Speidl Zoltán Szilánkok il sem tehetne irtani. Ki OTre, ki ELÖZÖNLIK A TURISTÁK a Dóm teret. Buszok ontják, a látogatókat, a többórás utazás után meggémberedett embereket erőszakkal együtt tar arra. Találkozunk fél óra múlva — mondja nekik idegenvezetőjük —, s mindenki 'legyen pontos! Harminc perc mire elég? Bekukkantani a Dómba, fényképezni a szerb templomot, a D szektor első sorából rálátni a színpadra, s talán még a Tiszának, a hősök kapujának is jut egy-egy pillantás. Valamennyi időt kell hagyni az ember természetes szükségletei elvégzésére is — hát irány a ... hova is? Járókelőket állítanak meg: „nem tudia, hol találnék egy illemhelyet?" A szegedi polgárok készséggel adják az útbaigazítást: ott a Fesztivál mellett, vagy a Roosevelt téren .. Honnan is tudnák, hogy feleslegesen futtatják a turistát, s rossz irányba küldik? A zárt ajtók 'látványa nem hogy enyhítené a szorongatottságot, csak meg fokozza azt. S nehogy megtörténjen szégyenszemre a baj, keresnek gyorsan egy kapualjat, egy bokor tövét, legjobb esetben egy presszót. Ahol persze nem szeretik különösebben az ilven — a szó szoros értelmében — futó vendéget. Amikor jó tiz perccel a megbeszélt randevú után megérkeznek a buszhoz, nem a látnivalók bőségére hivatkoznak, hanem száovenlősen előadják, kinek hol sikerült. . . S a panteon, a Hild-kapu talán csak amiatt marad meg majd emlékezetükben, mert Szegeden nyilvánvalóan előszezon van. A „nyilvános házakban" és a házfelügvelők pechjére: a nyitott kapukon belül is. TESSÉK MONDANI, tetszik a Roosevelt téren közszemlére kitett néhány új típusú kerti pad? — kérdeztük bő egy hónappal ezelőtt lapunkban is. Azt kértük olvasóinktól, mondjanak véleményt, írják, üzenjék meg a városgondnokságnak, szívesen látnák-e azt a típust a Széchenyi téren is. Nos, a közvélemény-kutatás nem várt eredményeként néhány nappal később jelentkezett valaki: ő még a múzeum előttieknél is szebb padokat ajánlana az illetékesek figyelmébe. Fotót is mutatott, s készséget, hogy e célra öszszetoborzott csapata gyártaná, hamarosan szállítaná is a padokat. Talán, ha a mintapéldány elkészül, olvasóinknak is lesz alkalmuk véleményt mondani, melyik a tetszetősebb, melyik illene jobban a város legszebb parkjába. Addig — elöljáróban — csak annyit: úgy tudjuk, a csapatmunkában készülő padok olcsóbban előállíthatók, mint a szökőkútnál elhelyezettek. Hát már csak ezért is érdemes volna mielőbb választ adni az ajánlatra, mely egy Szegeden évtizedekkel ezelőtt százszámra látható padtíouson alapul, de amelyből mára nyilvános helyen egy sem maradt. De lehetne! P. K.