Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

Szerda, 1986. június 5. 3 ^ \ Petrovszki István látogatása Szegeden Tegnap, kedden Szegedre látogatott Petrovszki Ist­ván. az MSZMP KB párt­os lomegszervezetek osztá­lyának vezetője. Délelőtt az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága oktatási igazga­tóságán előadást tartott a párt kádermunkájának idő­szerű kérdéseiről, s találko­zott Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával. Megbeszélésükön aktuális pártpolitikai fel­adatokról volt szó. Védik a Forma l.-pálya környezetét A Forma l.-pálya építése kapcsán sokan teszik fel a kérdést: vajon az itt rende­zendő autóversenyek nem okoznak-e károkat a kör­nyezetben, a zaj, a kipufo­gógázok nem zavarják-e túl­ságosan a kornyék lakóinak életét. Szterényiné Herczegh Ale­xandra, a Közúti Igazgató­ságok Koordinációs Köz­pontjának főtechnológusa — akit a közlekedési miniszter bízott meg a versenypályá­val kapcsolatos környezet­védelmi feladatok összehan­Kiállítási napló flz alkalmazott SZÍN Ha piros színt látok, szív­re. vérre, szabadságra gon­dolok. A színnek érzelmi tartománya van. Ha autó­zom a városban, s pirosra vált a lámpa, megállok. A sztn informáciéit hordoz. A bárban vörös félhomály, a modern üzemcsarnokban pasztellzöld falak befolyá­solják hangulatunkat. A szi n hat lelkiállapotunkra. Ha piros-fehér-zöld zászlót látunk, megdobban szivünk. A színek jelképi töltéssel bírnak... A színnek immár saját tudományága van, kör­nyezetünket meghatározó szerepével, mindennapjain­kat alakító hatásaival, in­formatív értékével, művé­szeti lehetőségeivel azonban még ma sem vagyunk tel­jesen tisztában. Talán nem is véletlen, hogy az ötödik alkalommal megrendezett békéscsabai országos alkal­mazott grafikai biennálé a szín szerepét vizsgálja. Az impozáns és vonzó tárlat a Munkácsy Mihály Múzeum­ban — Simon Judit, Schmal Károly és Rideg Gábor munkája — egyaránt él-t mén.v a szakmának, a kö­zönségnek, mindazoknak, akiknek fontos társadal­munk jövőképe Érdemes néhány mondat erejéig fölidézni a múltat Nem véletlen, hogy a leg­különbözőbb műfajok a 70­es években a nagy országos seregszemlék hiányában — megkeresték saját szakmai bemutatkozó fórumaikat. Így adhat otthont 1978 óta az alkalmazott grafika műve­lőinek Békés megye, ahol a hátországot igen jelentős nyomdák (Kner, Tevan) biz­tosítják. Az első három a műfaj szakágait — plakát­művészet, könyvtervezés és -illusztráció valamint emb­léma- cs csomagolás tervezés — helyzetét mérte fel, majd új sorozat kezdeteként az al­kalmazott grafika kifejező eszközeit szándékozik szám­• bavenni. A betű után az idén a szin a központi prob­lematika. Az országos fórummal a magyar alkalmazott grafika kilépett periférikus helyze­téből, s ha még alig több mint a szakma önértékelése. mégis bizonyított. Mert az nem csupán önös szakmai érdek, hogy fenntartsák a műfaj létét, igazolják egvre fontosabb közéleti szerepét, de mindinkább egvérte!­mübhnek tetszik, hogv a döntő impulzust csak a tár­sadalom — mint működő organizmus — adhatia és jövőnk.' céliaink, feilődé­sünk érdekében kötelessé­günk érvényre juttatni eredményeit az agitatív pla­káttól a környezetalakító ház-színezéseken át az utca­képek formálásáig, a cso­magolástechnikáig. A kép fonákjához lélektelen tö­megmunka. kétes értékű -ter­vezés. amatör- és kontárte­vékenység kapcsolódik. Saj­nos. meg csak óhaj, hogv az ilyen kiállítások szellemi termékei, művészi produk­tumai kilépjenek a múzeu­mok falai közül, s valóban társadalmunk mindennap­jainak velejárói, a vizuális kultúra, az informálás, a végiggondolt tájékoztatás, a tartalmas propaganda esz­közeivé váljanak. Nagyon kíváncsi lennék, vajon hány üzlet köttetett ezen a különös fórumon, hány üzem. vállalat,! intézmény marketingszakemberei keres­tek meg a kiállító művésze­ket?! Számtalan. naponta tetten érhető bizonyítékot sorjáztathatnánk. hogy a nemzetközi piacon fontos; szerepet játszó magyar vál­lalatok mennyi erkölcsi és anyagi veszteséget szenved­nek el a csomagolás, a pro paganda, a tájékoztatás, az agitació terepén. A színpompás tárlat érté­két nem pusztán SZlNessé­ge jelenti, hanem a szín alkalmazhatóságának sok­felesége, és néhány új ten­dencia erősödése. Azon túl, hogy — a dolog természeté.­ből adódóan — a plakátok vannak túlsúlyban, sokféle lehetőséget felvonultat a biennálé. Lemezborítót és konvvtervet, információs rendszert és fényreklámot, játéktervet és csomagolópa­pírt. dobozt, és védjegyet, prospektust és címkecsalá­dot, fagylaltlapot és naptá­rat. orvosi címert és kiállí­tástervet. Megannyi lehe­tőségét a grafika mindenna­pi alkalmazhatóságának, és megannyi lehetőséget a színnek, mint kifejezési esz­köznek. Jelentős tanulsága a tárlatnak, hogy erősödött a képzőművészeti tendencia, visszaszorulóban a fotótech­nika. több a szabad, művé­szileg interpretált valóság­szelet. az önálló esztétikai értékkel bíró alkotás. Y.onst­ruktivitás és expresszív ki­fejezésmód. montázstechni­ka és szimbólumteremtés, szellemes ötlet és hétközna­pi költészet, szerény eleean­cia és harsány célratörés egyaránt megtalálható az anyagban. Igen jelentős a nemzeti karakter fölfedezése és sokféle megjelenítési kí­sérlete, gazdag variációs próbálkozása. A zsűri jól döntött, ami­kor Máté András box-tervé­nek. Orosz István plakátjai­nak. és ifj. Felsmann Ta­más plakátterveinek ítélte a fődíjat, akkor is okosan határozott, amikor Zahorán Maria elegáns és eredeti csomagolástervét, Tasnádi László, fagylalt lapját. Schmal Károly katalógusát. Khell Csörsz plakátját, Kiss István könyvborítóit és Duczki Kryztof plakátterve­it díjazta. Talán ők képvi­selik legmagasabb szinten a szin megjelenési lehetősé­geit az alkalmazott grafika különböző műfajaiban. Ez pedig igen magas mérce. Jó volna, ha ezt naponta ugra­ná át a magvar alkalmazott grafika mindennapi környe­zetünkben Tandi Lajos golásával — az. MTI munka­tarsánaK elmondta: a terve­zők és az építők egyaránt igen nagy gondot fordítanak a Forma 1.-pályán belüli es kívüli környezet védelmére Már a helyszín kiválasztá­sakor is fontos szempont volt, hogy a pálya ne rontsa a vidék esztétikai képét, szinte észrevétlenül simuljon bele a tájba. A pálya nyom­vonalának megtervezésekor figyelembe vették, hogy az epitkezés területen ertékes régészeti lelőhelyek vannak: itt zajlott le a mogyoródi csata, s erre húzódik a Csörsz-árok római védvona­la. A vizek védelmét is szem előtt tartották, olyannyira, hogy az építés közben feltört forrás kikerülése érdekében módosították az eredeti ter­vet. (Ennek következménye a verseny nehezsegét és iz­galmát fokozó, két terven fe­lüli kanyar.) Mint más beruházások esetében, erre az építkezésre is érvényes a rendelet, hogy komplex környezeti hatás vizsgálatot kell végezni, s annak alapján kell végre­hajtani a kivitelezést és ki­dolgozni a környezetvédelmi intézkedéseket. Egyébként ezt a gyakorlatot követik a ..normális" autópályák, au­tóutak építése, fenntartása során is. A versenyen részt vevő Forma l-es autók mo­torjában szinte tökéletes az égés, így a szennyezőanyag­kibocsátás is jóval kisebb az átlagosnál. Azt is figye­lembe kell venni, hogy — mivel a pálya nincs állan­dóan használva — csak ese­tenkénti és rövid ideig tartó terhelés éri a környezetet. Jelenleg a legsürgetőbb tennivaló a pályán belüli növénytelepítés és környe­zetrendezés. összesen 400 ezer négyzetméternyi föld­területet gyepesítenek, a pálya mellett és a bukótere-* ken különlegesen jó minősé­gű füvet telepítenek, a ré­zsüket speciális erózióvédő füvei látják el, a nézőtérre pedig olyan gyep kerül, amely jól bírja a nagy igény­bevételt. A későbbiek során igvekeznek minél több zöld­felületet létesíteni: cserjé­ket, fákat ültetnek a szekto­rok közé. Vaskohászat Nyolc vaskohászati válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak titkárai tartottak kon­zultációs megbeszélést ked­den Ózdon, a Technika Há­zában. Paszternák László, a vasasszakszervezet titkára tartott tájékoztatót, ismertet­te az Állami Tervbizottság­nak a vaskohászat helyzeté­nek rendezéséről szóló hatá­rozatát. W Érettségi az utcán Pécs történelmi városköz­pontjának utcáin és terein érettségizték a Leöwqy Klá­ra Gimnázium diákjai. Az iskola végzős tanulói közül huszonketteti ugyanis * sza­badon választott tantárgy­kent tanulták az idegenfor­galmi ismereteket, amelyek­ből most adtak számot szó­ban, írásban és gyakorlat­ban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le. A leendő idegen­vezetők a műemléki környe­zetben kalauzolták a£ „ide­geneket", akik ez alkalom­mal a vizsgabizottság tagjai voltak, az elnök tisztet a Mecsek-Tourist igazgatója töltötte be. A látnivalókat nemcsak magyarul ismertették a diá­kok, hanem a maguk vá­lasztotta idegen nyelveken is: tizenketten németül, he­ten franciául és hárman an­golul. Valamennyien megfe­leltek, így az érettségi okle­vél mellett idegenvezetői igazolványt is kapnak. Négy évvel ezelőtt — kí­sérleti jelleggel — kezdő­dött meg az idegenforgalmi ismeretek oktatása a pécsi középiskolában. Az igényt a 2 ezer éves város évről évre növekvő vendégforgalma tá­masztotta. Az idegenvezetői képesítést kapott fiatalok utazási irodákban, vagy ide­genforgalmi hivatalokban helyezkedhetnek el, továbbá főhivatású idegenvezetők le­hetnek. Ha pedig továbbta­nulnak, vagy más területen dolgoznak, akkor szabad ide­jükben vezethetnek csopor­tokat itthon és külföldön. A kezdeményezés sikeré nyomán ősszel újabb ide­genforgalmi osztályt indít a Leöwey Klára Gimnázium. A mecsekalji városban most már közép- és felső fokon folyik idegenforgalmi kép­zés. mivel a Janus Pannoni­us Tudományegyetem köz­gazdaság-tudományi karán — fakultációs rendszerben, vagy speciális kollégiumként — szintén oktatják az ide­genforgalmi ismereteket. Hamlet a buszon Otthagyott a húszas, mint Szent Pál az oláhokat. Verő­íenyes het végi kora délután, a Honved téren, ahol mind­össze harmadmagammal ácsorogtam, ugyanennyien is szálltak le a végállomásnál. Az lehetett a baj, hogy nem gázoltam át a töpörödött nénikén, engedtem aláká­szálódni, mert mire aszfaltot ert, s a helyére léphettem volna a buszlépcsön, csat­tant az ajtó, usgyi. Húsz másodpercet sem landolt, érkezéstől az indulásig, na­gyon sietős lehetett a piló­tának. Csakhogy nakem is sietős volt. . . Nomásmost. Mit tehet az állampolgár — tűnődtem báván —, ha érvényes bér­lete lévén cserbenhagyjak? Jelentsen? Reklamáljon? Kanállal neki az óceánnak. Sofőrnek, aki forgalommen­tes időben ennyibe veszi utasait, falra hányt borsó egy., eseügges, figyelmeztetés, fejmosás. Viszont a dolog roppant kinos. fontos meg­beszélés esett kútba. Amun­diálon szereplő francia csa­pat ügynökeinek szerveztem ttkos tárgyalást ide, isten háta mögé, a szegedi Pető­fitelepre, hogy egyezséget közvetítsek, ha már a szov­jetekkel nem ment a bunda. Mire taxit kerítettem, oda­ertem, bizony későre járt. Francia partnereink, a kons­piráció elemi szabályaihoz tartva magukat, egyetlen percet sem vártak, a mieink meg, nélkülem, nem fedtek föl inkognitójukat; ha a magyaroknak nem sürgős ... gondolhatták a franciák. Küldetésem eredménytelen­ségén elbúsulva okolni kezd­tem a Volánt. Elvégre miatta kerültem — s került az úgy — slamasztikába. Mi a te­endő? — kérdeztem magam­ban Leninnel—, stogyélaty? Egyszerű. A hónap végével lejáró buszbérletemet nem fogom megújítani. Fölcsapok potyautasnak, s utazom ér­vényes bérlet, biléta nélkül egészen addig, mig forintá­lisan ki nem egyenlíti az általam fölbecsült kárt a Volán, önbíráskodom tehát. Ha ugyanis ellenőrzés té­tetne folyamatba, azaz hiva­talos közeggel szembesülnék, szemrebbenés nélkül — ész­re sem venném. Miként az ellenőr kollégája tette volt velem; kinéznék például az ablakon, utaznék tovább. Végezném pediglen ezt a műveletet egészen addig, mig íifti-fiftibe nem kerülök a Volánnal. Mit tetszik gondolni, nyá­jas olvasó, viselkedésemet az ellenőr — sofőr kollégá­jához hasonló módon — észrevétlenül hagyná? Föl­Színe és visszája tehetően nem, ő ragaszkodna a tisztéhez? komolyan ven­né dolgát. Többször is föl­szólítana, esetleg leállíttatná a buszt, rendőrt hivatna, ha még mindig nem reagálnék, de semmiképpen sem hagy­ná annyiban. Tutira veszem, ott, az emberek szeme láttá­ra. a botránytól sem riadna viasza, nem blamáltatná ma­gát. S iha akkor például elővenném ezt a cikket, bi­zonyságképpen, hogy előre eltervezett, jogilag kigondolt akcióról van szó. a szemet szemért ősi torvénye alap­ján? Vajh, méltányolná? Kipróbáljam? Ne próbál­jam? Mindenesetre júliusig párat alszom ra. Századunk Hamletjének piti dilemmája. Periodika közművelődésből Nemzetiségi nyelvművelő tábor Második évtizedébe lépett a nemzetiségi kisdiákok nyári nyelvművelő táboro­zása a Duna •menti Bár köz­ségben. A megyékben meg­különböztetett figyelmet; fordítanak az anyanyelv ápolására, fejlesztésére. Az országban először — 1976­ban — a baranyai szerb­horvát és német ajkú gyere­kek számára szerveztek ol­vasótábort. A délszláv gyerekek nyelvművelő tábora (anya­nyelvükön: citalaki tábor) kedden nyitotta meg kapuit a hangulatos Duna-parti fa­lucskában. A találkozón hatvan szerbhorvát ajkú kisdiák vesz részt Baranyá­ból, Somogyból, Tolnából, és Békésből, valamint a szomszédos Jugoszláviából. A tíznapos program során irodalmi anyanyelvükkel és népi hagyományaikkal is­merkednek. Szakemberek irányításá­val könyvtári foglalkozáso­kat tartanak, amelyeken szerbhorvát nyelvű irodalmi müveket dolgoznak fel. Is­merkednek a magyarorszá­gi délszláv és a mai ju­goszláv irodalom alkotásai­val. . Délszláv gyermekjáté­kokat, dalokat és táncokat tanulnak. Kirándulnak to­vábbá két közeli nemzetisé­gi településre: Mohácsra és Olaszra, az utóbbi helyen délszláv népszokásokat gyűjtenek. A nyár második felében nyílik meg a német nemze­tiségű gyerekek olvasótábo­ra (anyanyelvükön: lesela­ger) a Duna mentén. A tá­borozások házigazdái: a Mohácson levő délszláv és a Pécsett működő német Gá­ziskönyvtár. Régi igénye Szegednek, a régiónak, egy Szemle. Vá­rospolitikai, helytörténeti, szociologiai, művelődéspoli­tikai kiadvány, mely egyszer már eljutott a próbaszámig, de nem tovább, s mely pub­likációs fóruma lehetne az itt felgyűlt szellemi értekek­nek, közvetlenül az iroda­lom, szépirodalom szféráján kívül. Mert a Tiszatáj fel­vevőpiaca szűk ehhez, pro­filja nemigen tágítható (mégha történték is erre különböző kísérletek), a Kincskereső pedig korosztá­lyos folyóirat, a gyerekeké. Nem mondhatni tehát, hogy tökéletes helybenjárás jellemzi az effajta törekvé­seket. A helyi könyvkiadás ügye például — hasonló buzgalommal, tehát nem szépirodalmi arculattal — régóta nyitott kapukat dön­get, legalábbis fehg-meddig nyitottakat. Időközben, szép csöndesen, ilyesfajta fórum­má nőtte ki magát a So­mogyi Könyvtári Műhely, a szándék legfrissebb hajtását pedig most veheti kezbe először egyszerre kétszáz olvasó (ennyi példányban készült): 360-fok, Közműve­lődés Csongrád megyében. Évente kétszeri kiadásátter­vezi a megyei tanács mű­velődési központja, felelős szerkesztője kollégánk, Do­monkos László, a borító­terv Szekeres Ferenc ízléses munkája, a szerkesztőbizott­ság tagjai, miként az első és a leendő számok szerzői, többnyire népművelési szak­emberek. Kórképét adni a megye közművelődésének színes palettájáról, áttekin­teni a különböző folyamato­kat. nézeteket ütköztetni, vi­tákat provokálni, felszínre hozni városok, városrészek, kistelepülések gondjait — szól a beköszöntő Szabó G. Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének tollából. A kistanulmányok olvas­tán érdemes leszögezni, az első szám mindjárt be is valtja ezeket az ígéreteket, Nem szeretnénk gyorsan és felelőtlenül apologetájává szegődni semminemű vállal­kozásnak, mely legalább ga­ranciális távon nem bizonyí­tott: ennek a periodikának súlya, értéke is a későbbiek­ben dől majd csak el. Két­ségtelen viszont, a kóstoló igeretes. T. Kiss Tamás, a tanárképző főiskola adjunk­tusa és Lovászi József. a megyei pártbizottság mun­katársa főként a Munka es műveltség neven elterjedt, vetelkedösorozatba csoma­golt mozgalomnak, ezen túl­menően a szocialista brigá­dok múvelődesenek lehetősé­geit, korlátait veszi nagyító alá. Az előbbi inkább főiül-, az utóbbi alulnézetből; a társadalmi igény, a munkás­művelődés történelmi lépték­váltásai —, illetve a. brigád­tagok véleményei nyomán. A ruhagyár közművelődési előadója, Bagó József, a munkahelyi művelődés szer­vezesenek csapdáiról me­reng, Mészáros Gábor köz­művelődési előadó pedig a lakótelepek, közvetlenül az Északi városrész kózmüve­lődesének csapdáiról (Panel­kultúra). Nem rekedve meg a csüggesztő állapotok hely­zetjelentesenéi, tippeket is kínálva a kibontakozáshoz. Hódmezővásárhely kerül te­rítékre a Szellem napvilága rovatban, budapesti szocio­logus, Heit Gábor dolgozatát veszik át a Kultúra és kö­zösség egyik tavalyi számá­ból. hozzá a balástyai mú­velődesiház-igazgató, Kiss István beszelgeteseit vásár­helyi partnerekkel, az ottani sztllemi élet néhány mun­kásával. Mondom, ez a szám be­váltja ígéreteit, igyekszik ki­lépni a peremre, vitákat csihol. A kérdések kérdése azonban nemcsak az. miként tudja tartani megszabta szín­vonalát, hanem hogy a ben­ne gerjesztett áram végül is szül-e majd világosságot. Hogy a megfogalmazottak­nak lesz-e foganatja — kint az életben, a gyakorlatban. A 360-fok teljes körre utal, A változásokhoz (nem csak pénzről van szó, « szemléle­tiekhez) egyelőre szerényebb lóidulatokkul is beernenk. Níkolényl István

Next

/
Thumbnails
Contents