Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

Kedd, 1980. június 10. 13 Elelmiszerfront Nem hiszem, hogy lenne széles e hazában ember, aki még sosem bosszankodott élelmiszerboltban. netán vásárlás után, otthon Pedig, gyanítom, nem is fogjuk fel mindig, ha ,,át vagyunk verve". Hiszen, ha a vajon nincs szavatossági jelzés, még csak vannak alternativaink: a nemtórödömje zsiros kenyeret vacsorázik, a ráérősebbje atseiál a másik boltba, a rutinosabbja érdeklődik, körülnéz, intézkedik — de ember legyen a talpán, aki meg mer esküdni. hogy a 8 tojásos házi tészta feliratú zacskó tartalmáért hány tyúk hányszor dolgozott meg. A Csongrád Megyei Tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége az élelmiszerfronton végzett vizsgálatainak eredményeit olvasva — több mint kétoldalas szabálytalanságjegyzék! — először arra gondol az ember, hogy legjobb, ha önellátásra rendezkedik be Az ellenőrzések 25-30 százalékában kimutatták a vásárlók valamilyenfajta megkárosítását. A leggyakoribb az árdrágítás, az áruk jogtalan visszatartása, lejárt szavatosságú termék árusítása — ez utóbbiaknál egészségre káros eseteket is találtak. Sok helyütt formálissá vált a Vásárlók könyve is — ha' egyáltalán igénybe veszi (meri venni...) a kedves vevő. És akkor még nem esett szó az üzletek rendjéről, a környezeti tisztáságról, az eladók magatartasáról. Szóval, marad az önellátás, ha nem akarunk ráfizetni. megőszülni, idegeskedni. Bár — mivel ez az út kevéssé járható — az sem lenne rossz, ha a tegnap, hétfőn erről tartott munkaértekezlet résztvevői megfogadnák a felügyelőség jelentésének utolsó bekezdését: „A tájékoztatóban ismertetett hiányosságokat. fogyasztói érdekvédelemmel összefüggő vizsgálati tapasztalatokat javasoljuk a hálózati ellenőrzések során. valamint áruforgalmi munkájukban figyelembe venni, hasznosítani." Hátha hoz ez is megoldást.. Épp a szakma becsületet őrzők, azaz a tisztes többség érdekében. R- EPerselyből takarékkönyvbe A fiatalabb korosztály számára ü j takarékossági forma széles korü bevezetésére készülnek a takarékszövetkezetek. A kisbéri Bakony Vidéke Takarékszövetkezet dolgozóinak ötlete alapján az általános iskolások körében országosan meghirdetik a perselyes takarékossági akciót. A Szövoszban elmondották: már készülnek azok a kis műanyag perselyek és gombok — három változatban is —, amelyeket szeptembertől. az új tanév kezdetétől adnak át a takarékoskodni szándékozó gyerekeknek. Ha a persely megtelik. a takarékszövetkezetben a diákokkal együtt felbontják, és a pénzt — mint kamatozó betétet — takarékkönyvbe helyezik. A gyerek ezután új perselyt kap. A kisbériek módszere — amely alapjában véve egy régi szokás „intézményessé" tétele — fokozhatja a gyerekek gyűjtési kedvét. Ahol a BNV-nagydíjas tömlő készül „Aki maga is állt a gép mellett, az megbecsüli a munkásokat" ran esik szó a tv-ben, szajelezni neki Akkor is kell az emberekkel. Én „ .. . .'. I „, l.„ll u„ i-1.,mi onnrl mncf»lől líinfi] íIF>U Pl Híllnf?Gvakran esik szó a tv-ben, újságban a szegedi gumigyár sikertermékeiről, a mélyfúró és a különleges célokra is alkalmas tömlőkről. Ha megjelenik egy képsor a tévében, fotó az újságban, kihúzhatják magukat az üzem dolgozói: azt a tömlőt mi készítettük! Náluk ké* szült az idei Budapesti Nemzetközi Vásár egyik nagydi jas terméke is. GONOOLKODÓ EMBEREK Lakatos László, a mélyfúró tomlöüzem főművezetője megvárakoztat egy kicsit: a következő két műszak termelési programját kell öszszeállitani. Alig beszélgetünk öt percet, amikor már föl is kell forgatnia az imént készített programot. Pontosabban, kapásból, rögtönözve egy ugyanolyan jót készíteni. Két ember nem jött be a délutáni műszakra, emiatt azonban a termelésnek nem szabad hátrányt szenvednie. — A gondolkodó embereket szeretem — mondja a főművezető, miután a programváltozásra utasítást adott. — Azokat, akik nemcsak a saját érdekeiket nézik. hanem az üzemét is. Ide minden ember azért jon, mert keresni akar Keresni csak akkor lehet, ha dolgoznak Dolgozni pedig akkor., ha biztosítjuk hozzá a feltételeket. Most például át kellett csoportosítani embereket. Lehet, hogy van, aki jobban jár, mintha a helyén maradt volna, más rosszabbul. örülök, mert megértik: lehet, hogy ha nem a saját munkáját végzi valaki, akkor arra a műszakra 20 forinttal kevesebbet kap De ha ezt nem csináljuk, leáll a termelés, akkor pedig csak a személyi alapbérét keresheti meg mindegyik. — A többség igy gondolkodik? — Merem állítani. hogy igen. Ha nincs munka, nem lehet keresni, az emberek csak idegeskednek, hogy elfecséreljük az idejüket. Persze. a folyamatos munkalehetőséget nem egyszerű megteremteni. Mi is sok anyagot kapunk külső cégektől. lehel magyarázni, hogy nem érkezett meg időben. Még igaz is lehet a magyarázat, de akkor is megromlik a jó munkahangulat, ha gyakran le kell állni. — Ez a legfontosabb tényezője a jó légkörnek? — Nagyon lényegesnek tartom, hogy a dolgozó lássa. hogy figyelnek rá. Észre kell venni, ha jól csinálja a dolgát, és valahogyan visz szajelezni neki Akkor is szólni kell, ha valami gond van vele. Türelemmel, emberi hangon, hogy ez igy nem jól van, próbálj változtatni. Nem lehet ráhagyni, hogy csinád, ahogy tudod, úgyis csak az a lényeg, hogy elteljen az idő. Nálunk a termelés a l'enveg. FÖLFELÉ IS. LEFELÉ IS KÖZEL Tizenhat éve, hogy Lakatos László először lépett be a gumigyár kapuján. — Júniusban leérettségiztem. Nem volt egy rendes öltözet ruhám sérti, munka után kellett nézni. Hallottam egy ismerősömtől, hogy itt jó pénzt lehet keresni, július elsejétől már jártam is ide dolgozni. 2400 forint volt az első fizetésem, igen nagy pénz 1970-ben egy 18 éves gyereknek. Négy évig álltam a gép mellett, azután csoportvezető, technológus, végül most főművezető lettem. — Ha kellene, ma is be tudna ugrani valamelyik munkás helyett? — Volt is rá nemrégen példa. Nem mondom, hogy ugyanolyan gyorsak voltak a mozdulataim, mint régen, de termeltem Aki maga is állt a gép mellett, az megbecsüli a munkásokat. Vissza tud gondolni arra, mit várhat el a társától, aki ma dolgozik azon a gépen. Így nem követel többet a vezető, mint amit el lehet végezni, de nem is sumákolhat a dolgozó. A nagy dolgokat nem ezen a szinten csinálják, itt apró dolgokon múlik a tekintély. Itt a végrehajtás folyik. Mégis, itt születik meg a végeredmény, ami egyedül számít a piacon. Ha hibáznak a dolgozók, hatalmas értékek mennek veszendőbe. — Melyik a tipikus a gumigyárban: a dolgozók közül kiemelt középvezető, vagy az olyan, aki közvetlenül az iskolái után kap vezető beosztást? — Inkább az előbbi. Ha rajtam múlna. nem is lehetne vezető az, aki egykét évet el nem töltött a gépek mellett. Egy középvezető fölfelé is, lefelé is közel van. Ügy kell biztosítanunk a termelés érdekeit, hogy közben szót értsünk a dolgozókkal. Aki az iskoláról jön, nem ismeri a gyakorlatot. A munkások is idegenkednek tőle, és ez a legtöbb emberben olyan reakciót vált ki, hogv elkezdi éreztetni a beosztottaival, hogy azok a beosztottjai. Elég baj az, ha már kiabálni kell az emberekkel. En másfelől közelitek a dologhoz. Igyekszem megoldani a dolgozóknak a problémáit. Nekem ezek általában kis dolgok, de nekik nagyok. Ezzel megteremtek egy olyan viszonyt, amelyben utóbb, ha a termelés úgy kivánja, kérni is Jghet tőlük. APÁM IS ITT DOLGOZIK Balogh Sándor 22 éves. Szeptemberben lesz 3 éve. hogy a mélyfúróüzemben dolgozik. Előszór lépcsőzött — a tömlők végét lépcsőszerüen képezik ki —majd hengerszekre került. Lakatos szakmunkás-bizonyítványát tette a fiókba a gumigyár kedvéért. — Apám is itt dolgozik, ö hívott, hogy itt jól lehet keresni. — Ez pontosan mit jelent? — Most a hengerszéken állandó délelőttös műszakban dolgozom és összejön 8 és félezer forintom. Ennyit Szegeden hol keres egy 22 éves lakatos? •Balogh Sándor nős, feleségével a szüleinél laknak Tápén. Gyermeket még csak terveznek. lakásépítésre gyűjtenek. — Nem akarunk panelházba költözni, az építkezéshez pedig nagyon sok pénz kell. Kedveli a légkört. Azt is, hogy jó a társaság. olykor közösen mennek kirándulni, szórakozni, megismerik egymás családját is. Figyelnek az újakra, segítenek. Levizsgázik 1 hónap után az ember, de azért még nem tud mindent, jö ha van kihez fordulnia. A jó közérzethez a fegyelem is hozzátartozik. — Ezt hogyan szokta meg egy mai fiatalember? — Csak akarat kérdése. VÁLTOZATOS MUNKA Jól lehet keresni, jó a légkör. a munka sem túl nehéz, de nagy figyelmet kíván. — Nem túl egyhangú itt dolgozni? k — A dolgozókon is múlik, mennyire változatos. öt alapvető munkafázis van. Aki csak egyhez ért közülük, az is jól kereshet, de úgy az igazi, ha valaki minél több munkafázist el tud végezni. Jobban kereshet és lényegesen változatosabb is a munkája A mélyfúró tömlő sikeres, stratégiai terméke a szegedi Taurus-gyárnak. Gyártását folyamatosan fejlesztik, bővítik. Üj embereket várnak, akik néhány év múlva majd szintén elmondhatják magukról : én készítettem a BNV-nagydijas terméket (X) Kutarbani király szombréróban Gyönyörűt álmodtam Almomban Ajahtan Kutarbani király, Lazar Ervin Szegény Üzsoni és Arnika című meséjének egyik fontos szereplője különös helyszínre látogatott. Első pillanatban nem ismertem fel (álmomban), mert nemcsak a hely. de Kutarbani király viselete is .".iilönós volt. Felelőtlenül összezavarják az embert — gondoltam mérgesen, és előkaptam (álmomban) a műsorújságot, hogy megnézzem, ki „dramatizálta át" a király kedves figuráját. No persze, dohogtam. dramaturg: senki. Sólyom András rendező lehet a tettes, aki a mesefilmben holmi megkövült, félelmetes, barlangiakóvá merevítette az írott mesében még fazsindelyes palotájának ablakán kjmosolygó, integető Kutarbanit. Igaz, hogy a történet ettől szemernyit sem lett „filmszerűbb", csak szegény Nyertes Zsuzsa—Arnika és i\y eppen kacsa képében előforduló, ám — mint tudjuk — nagyon is ember-érzelmű Puskás Tamás—Dzsoni lettek rémülték. No és a gyermekek, akik nézték a filmet vasárnap délelőtt. És akiknek nem értek véget ezzel (éi zelmi) megpróbáltatásaik, mert hátra volt még a gonosz. boszorka, ama Százarcú filmes megsemmisítése. Aki pedig a konvvbep megbánta bűneit és rendes öregaszszonnyá „fejlődött", és amikor már a kis Dzsonit ringatta a té-rdén. kijelentette, hogy „seprünyélen lovagolni is jó volt, denevérként röpködni is jó volt, viharként szaguldani se volt kutya, de hogy te (értsd: a kis Dzsoni) ilyen bizalommal meg szeretettel mosolyogsz rám, azt semmiért nem adnám!" Mármost ezt a szegény Százarcút nem engedték jellemfejlődni a filmben, hanem kiszenvedtették egy fa tövében, kinok, keservek közepette. Ügy látszott: elégett, elhamvadt, vagy ilyesmi. A tévénéző gyerekek, akik ismerték a mesét, szörnyű igazságtalanságról suttogtak és eltakarták a szemüket. Hogy mit álmodtak? Ki tudja.. . De hogy megkímélhetnénk őket rémálmoktól, legalább ilyenkor, amikor nem rémmesét teszünk át képre — ahhoz nem fér kétség. Térjünk vissza viszont az or. álmomhoz, amely, ahogy igy utólag látom, némi igazságot szolgáltat Kutarbani királynak es az ö kitalálójának, Lázár Ervinnek. Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: ott tartottunk, hogy Kutarbani megjelent egy óriás stadion zöld gyepén, szombrérót viselt (ezért nem ismertem föl az első pillanatban) és előrenyújtott karral megindult a felezővonal felé. Abban a pillanatban, mintegy varázsütésre, huszonkét fickó megirarnodott, mindannyian a jóságos mosolyú királyhoz rohantak. Aki elsőnek érkezett. kikapott a kinyújtott kézből valamit, magához szorította. boldog mosoly fénylett az arcán. De hisz ez Disztl Péter, a magyar kapus! Ámultam-bámultam (álmomban), mi lehet az, mi oly mély melankóliábol képes kirántani hatot bevett kapusunkat? Hamarost váltott a kep (álmomban), és minden megvilágosodott. Hát persze hogy varázisípot kapott kapunk őre! Csak néztem, micsoda tehetséggel kezeli! Rohant feléje egy francia, előtte a labda, L'isztl meg csak állt. fújta a >ipot és láss csodát: amint a gall kakasos nagy fenekedve belerúgott a labdába, az szép ívben csavarodott — az oldalvonal felé. Disztl esek fújta tovább, a labdát megtalálták a mieink, száguldoztak, mint a gyorsvonat, kilenc nullra győztek. „Mától fogva mi vagyunk az Ajahtan Kutarbani SC. Halából rolád nevezzük el csapatunkat" — mondta (álmomban) az öfVendö királynak Mezey György^a kispadon. Ebben a mtnutában megszólalt Arnika: ,,Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudlak futballozni. akkor miért nem futballoztak kezdettől fogva?" „Mert nem tudták magukról, hogy tudnak futballozni. Az emberek nagyon sokszor mással foglalkoznak, mint amihez tehetségük van" — válaszolt egy égi hang. Mindenki t ilnézett, én is (álmomban) — és fölébredtem. Mundial, mundial — dünnyögtem, és ahelyett, hogy föleszmélve kibogoztam volna álombeli, történetemből a mesék, a filmek s a valóság szálait, tollat fogtam, leírtam. Kabalából. Hátha használ! Sulyok Erzsébet mélyén Mihálka tanár úrról két döntő fontosságú, ha úgy tetszik, „alap'-emlékem van. Az egyik már majdnem ket evtizedes, 67-ből, vagy 68ból való, amikor a Tömörkény gimnáziumban a divatőrület csúcsán beatzenekarosdit játszó ifjút énekórán „produkáltatja", miután plénum, azaz osztály előtt kijelentelte — hogy tehetségesnek tartja. Ez ugyan, ma már tudom, a szóban forgó esetben nem volt egészen igaz, mi több, csupán pedagogikus természetű, jószándekú biztatásnak minősült, afféle „ne vegyük el a gyerek kedvet a marhaságoktól, majd rájön magától is"jelszóva! aposztrofálható) attitűdnek — mégis máig élénken megmaradt bennem. A másik emlék még négyéves sincs: 1982 novemberében Szlovéniában több napot tölthettem együtt Mihálka tanár úrral „vezérkórusának", a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola női karának jugoszláviai turnéján, ahol — a tekintélyes menynyiségű konyak és bor hangulatteremtő erején felül is — roppant tartalmas, mély, vagyis jó beszélgetéseket folytattunk. A két főemlék után más fénytörést kap a teny: Mihálka tanár úr most ötven percen át beszélt a radióban. A Körvezetők című sorozatban került rá a sor, én a pentek délelőtti adást hallgattam — mit mondjak, elég furcsa volt. Mint a karvezetéshez, sőt, általában a komoly zenéhez sokat éppenséggel nem konyító egyénnek, nem áll módomban azt a szakmai elismerésözönt minősíteni, ami ebben a portréműsorban a Mihálka György által vezetett kórusokról elhangzott. Azt viszont igen. ahogyan a négy évtizede . Szegeden élő .Gyurka bácsi" miként anynyian hívják, emlékezett, őszintén szólva. nekem mindvégig akkor tetszett igazán, akkor idézte föl ama bizonyos két alapemléket — midőn így tett. És nem,amikor a minden bizonnyal szükséges „tiszteletköröket" tette meg különböző intézmények felé, nem, amikor imponáló számú külföldi útjait emlegette, sőt, még akkor sem, amikor a műsor vége felé előadott dalaik igen érdekes, „színeket láttató" hatásairól beszélt. El* lenben ha Bárdos Lajost, Bahnt Sándor bácsit, mestereit. szatmári gyermekkorát, vagy éppen saját — tanúsítom: tényleg! — béketűrő természetét, s annak gyökereit vette sorra, ha emlékerdő mélyéből kezdett szólni : nos, akkor igen ... A következtetés meglepően profán lesz: egy ember, ismerjük-e vagy sem, személyiségével mindig akkor tud igazán hatni, ha emlékeit kivánja megosztani velünk. Nemcsak, mert meghittségét, bensőséges embermeleget feltételező tett ez — hanem, mert mélyebb lényeget is fölmutatni képes akció. Gyanítom, így válhat maga az illető is emlékek meghitt hőséve. Mihálka tanár úrral ugyanez történt. S a kép, ami csupán hallomás alapján e rádióműsorból elénk varázsolódott, feltehetően nem is a szép kórusmürészletek, pláne nem a protokolláris ízű betétek, hanem a fenti, mélységesen^ emberi léptékű megnyilvánulások révén válhatott igazán éles kontúrokkal rendelkezővé, plasztikussá — azaz emlékezetessé. Emlékerdő mélyén megszólalni, dalolni, vagy akár dirigálni — egészen más. Domonkos László Szovjet szakemberek Csongrád megyében Az MTESZ megyei szervezetének meghívására háromtagú szovjet delegáció érkezett tegnap, hétfőn Szegedre, Vladimír Stavickijnak, Odessza Megye Hulladékhasznosítási Vállalata főigazgatójának vezetésével. A küldöttség másik két tagja: Alekszej Huturnoj, a kémiai tudomány kandidátusa, docens, az Ukrán Tudományos Akadémia déli elnökhelyettese és Pa vei Tatarenko, az Odessza megyei lakosságellátó szervezet tudományos helyettese, főmérnök. A szakemberek azért érkeztek Csongrád megyébe. hogy a hulladékok és másodlagos nyersanyagok helyi hasznosításának eredményeivel ismerkedjenek, tapasztalatokat gyűjtsenek. Tegnap délután Szegeden, az MTESZ székházában fogadta a küldöttséget Fejes Pál, az MTESZ megyei szervezetének elnöke. Ma előbb a Szegedi Kábelgyárba, majd a Mahart tápéi hajójavító üzemébe látogatnak. Megismerkednek még á Délép számítástechnikai üzemevei. valamint a Szegedi Élelmiszeripari Fői^olán folyó kísérletekkel a vágóhídi melléktermekek hasznosi tására •