Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEEMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 135. szám 1986. június 10., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Biztonságosabb világért F ővárosunk nevéhez nem kevés olyan esemény fűző­dik, ami valamilyen módon helyet kapott volna a legújabb kor jeles történései között. Ezek legjelen­tősebbike tizenhét évvel ezelőtt, 1969 márciusában zajlott le Budapesten: akkor adták ki azt a dokumentumot, amely a város nevét viselő felhívásként vált európai jelentőségű okmánnyá. Akkor is, mint ma, a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete tartott ülést nálunk. A felhívás pedig nem másra vonatkozott, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megrendezésére. A dokumentu­mot a hét tagállam olyan időszakban adta ki, amit joggal nevezhettek bonyolultnak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy akkor javában dúlt a vietnami háború, s megoldat­lan volt Európa számos problémája. Mindenekelőtt az NSZK és a szocialista országok viszonya, a két nemet ál­lam kapcsolatai voltak rendezetlenek. Ez összefüggött a háború utáni Európa alapvető realitásainak elismerésével. A szocialista országok Budapesten éppen erre szólítottak fel. Ma, több mint másfél évtized multán, már történelem­nek számít azoknak a megállapodásoknak a megkötése, amivel az NSZK elismerte a jaltai határokat, s alapszer­ződésben rendezte viszonyát az NDK-val, s amelyek során a négy nagyhatalom tisztázta Nyugat-Berlin jogállását. A budapesti felhívás nyomán elkezdődött folyamat végül Helsinki nevét kapta, hiszen a finn fővárosban rendezték meg az összeurópai csúcsértekezletet, ott írták alá az együttműködés nagy jelentőségű okmányát. Nehéz hiteles összehasonlítást tenni: mennyivel volt akkor könnyebbb vagy nehezebb a nemzetközi helyzet? Mennyivel volt alkalmasabb a légkör a párbeszédre, mint most? Tény azonban, hogy ma megannyi feszültség terheli az államok viszonyát, s távolinak tűnik 1975, az enyhülés csúcspontju. Tudjuk, azóta több nyugati politikus az enyt­hülés szót is igyekezett kitörölni a nemzetközi politikai szótárból. Számos kísérlet történt, történik arra, hogy a hetvenes évek elején elért alapvető vívmányokat semmissé tegyék. Mindenekelőtt azokat az eredményeket fenyegette veszély az elmúlt években, amelyek az emberiség nagyobb biztonságát voltak hivatottak garantálni. A fegyverzetkor­látozási, leszerelési megállapodásokról van szó, s azokról a fórumokról, amelyeken a két világrendszerhez tartozó országok az együttműködés lehetőségéről, a feszültség és a katonai szembenállás csökkentésének lehetőségéről tár­gyalnak. A Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok az elmúlt időszakban egy pillanatra sem adták fel külpolitikai célkitűzésüket: tárgyalásokkal, politikai megegyezésekkel kell eljutni a biztonságos Európához, a fegyverek nyomasz­tó súlyától megszabadított világhoz. Elegendő emlékeztetni arra, hogy csupán a tavalyi ősz óta, a PTT legutóbbi, szó­fiai ülése óta, milyen kezdeményezéseket tettek a közösség országai. Januárban Mihail Gorbacsov terjesztett elő nagyszabású programot Ez lehetővé tenné a teljes atom­leszerelést a századfordulóig. A Szovjetunió — élvezve a VSZ-tagországok teljes támogatását — az európai közép­hatótávolságú rakétafegyverek teljes leszerelését javasol­ja. A VSZ-tagországok olyan indítványt terjesztettek elő, ami szerint Európában — a népek óhajának megfelelően — atomfegyvermentes övezetet hoznának létre északon, a Balkán-félszigeten, és atomfegyvermentes folyosót Közép­Európában. A szocialista országok következetesen kiáll­nak a rendkívül veszélyes vegyi fegyverek teljes betiltá­sáért. (A NATO épp a múlt hónapban döntött úgy, hogy új típusú, két összetevőjű vegyi fegyverek előállítását kez­di meg.) A szocialista országok tanácskozásain érthető módon kiemelt figyelmet szentelnek ezeknek a katonai kérdések­nek. Mégpedig azért, mert az emberiség épp most érkezett el egy olyan fordulóponthoz, ahonnan egyaránt vezethet az út új fegyverkezési versenyhez, a pusztító eszközök eddig elképzelhetetlen — mind kevésbé ellenőrizhető — felhal­mozásához, s ugyanakkor a lehető legalacsonyabb szinten garantált erőegyensúlyhoz. Az új fegyverkezési forduló most elsősorban az úgynevezett csillagháborús programot jelenti. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagor­szága egybehangzóan amellett vannak, hogy minaenxeKp-?n meg kell akadályozni a világűr militarizálását. Az ame­rikaiak „hadászati védelmi kezdemenyezésnek" nevezett terve ugyanis, nevével ellentétben, egyértelműen támadó jellegű, ami növeli a bizonytalanságot es az államok közötti bizalmatlanságot — tehát a háború kitörésének kocká­zatát. A Varsói Szerződés célja eddig is és ezután is az, hogy kölcsönös lépésekkel teremtsenek bizalmat. A szo­cialista országok a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek betiltását javasolják. A NATO erre azzal vá­laszolt, hogy a Szovjetunió szárazföldi és legi erejének európai fölényét akarja az atomleszereléssel érvényesíteni. A választ Mihail Gorbacsov a berlini pártkongresszuson adta meg, javasolta: hajtsák végre a hagyományos fegy­verzetek és fegyveres erők nagymértékű csökkentését, az Atlanti-óceán és az Urál között. Azóta az is nyilvánosság­ra került, hogy a szocialista országok hamarosan konkrét javaslatot terjesztenek elő ebben a témakörben is. Az ezredfordulóig már csak 14 év van hátra. A ten­nivaló pedig rengeteg. A szocialista országok békeprog­ramja megvalósítható, javaslataik Európa és az egész vi­lág nagyobb biztonságát szolgálják. A mostani tanácsko­zásnak is ez a célja. K.S Mihail Gorbacsov hazánkban Barátsági nagygyűlés Csepelen Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára, aki a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Kozponti Bizott­ságának meghívására baráti látoga­táson tartózkodik hazánkban, hétfőn délelőtt megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékmüvét a Hősök terén. Miután a magyar és a szovjet zász­lókkal díszített téren az emlékmű két oldalán felsorakozott a díszőrség, Mi­hail Gorbacsov feleségével, Raisza Gorbacsovával. valamint a kiséret tagjaival együtt elhelyezte a kegye­let és a tisztelet virágait. Ezután a szovjet vendégek, ugyan­csak ünnepélyes külsőségek között, megkoszorúztak a Felvonulási téren a Lenin-szobrot, a bolsevik párt és a szovjet állam alapítójának, első ve­zetőjének, a tudományos szocializmus nagy teoretikusának emléke előtt tisz­telegve. A kegyeletes megemlékezés a lobogókkal díszített Szabadság téren folytatódott. Itt a hazánk felszaba­dításáért életüket áldozott szovjet hősök emlékmüvének talapzatán he­lyezett el koszorút az SZKP KB fő­titkára és kísérete. Gyárlátogatással folytatódott Miha­il Gorbacsov magyarországi program­ja: a Csepeli Szerszámgépgyárát ke­reste fel, azt a nagy múltú üzemet, amelynek termékei evtizedek óta je­len vannak a Szovjetunió iparában is. Az SZKP KB főtitkárát az, üzem magyar es szovjet zászlókkal díszített pártbizottság tanacsterme előtt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Grosz Karoly, az MSZMP Budapesti Bi­zottságának első titkára és Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Szűrös Mátyás, a KB titkára, Kapolyi László ipari miniszter, Rajnai Sándor, ha­zánk moszkvai nugykövete, valamint a városrész és az üzem vezetői fo­gadták, a dolgozók képviselői pedig kedves szóvul, virággal köszöntötték. A meleg hangulatú fogadtatást kö­vetően Erdei István vezérigazgató tájékoztatta a magas rangú vendé­geket a több mint kétgzer dolgozót foglalkoztató nagyüzem munkájáról, röviden képet adva a magyar ipar­ban dolgozó munkások, mérnökök élet- és munkakörülményeiről is. A tájékoztató után vendégek és vendéglátók között kötetlen beszél­getős alakult ki, amelynek során Mi­hail Gorbacsov számos — nemcsak a gyár, hanem a magyar ipar egészét, s az együttműködés további lehetősé­geit érintő — kérdést tett föl. Első­ként az üzem, a termelőberendezések technikai állapotáról, életkoráról, ki­használtságáról érdeklődött. Az igaz­gató válaszában megjegyezte: érzé­keny pontra tapintott rá a főtitkár, hiszen a gyár jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedheti meg ma­gának, hogy valamennyi elöregedett gépet kiselejtezve, átfogó rekonstruk­ciót valósítson meg. Nem véletlenül kérdeztem ezt — mondotta erre a szovjet pártvezető —; mindig foglalkoztat, hogy a szo­cializmusban rejlő valóságos előnyö­ket eddig miért nem tudtuk megfe­lelően kiaknázni, például a műszaki fejlesztés dinamizmusai tekintve, vagy a munkaidő mind teljesebb hasznosításával A beszélgetés során a főtitkár fel­idézte. hogy Kádár Jánossal folyta tolt előző napi tárgyalásain szóba került a vállalati tanácsok intézmé­nye is. Behatóan érdeklődött az új irányítási forma bevezetésének cse­peli tapasztalatai iránt nagy figyet­lemmel hallgatva az igazgató beszá­molóját arról, hogy a tulajdonosi jo­gok gyakorlásával összefüggő, érde­mi, döntéshozói szerepet mind a tes­tület tagjainak, mind a gazdasági ve­zetőknek még tanulniuk kell, hogy az irányítási forma adta lehetőségeket a vállalat hosszú távú fejlődése során kamatoztassa. A tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt kötetlen eszmecsere résztvevői egy témára minduntalan visszatértek: hogyan lehetne itt, a csepeli üzem Telefotó a csepeli barátsági nagygyűlésről. A szónoki emelvényen Mihail Gorbacsov ben, a szovjet partnereknél és álta­lában a szocialista közösség orszá­gaiban az együttműködést eredmé­nyesebbé, hatékonyabba tenni, az együttes munka új formáit, a koope­rációt, a gyártmány szakosítást vagy közös vállalatok létesítését szélesebb korben meghonosítani. A baráti beszélgetés emlékérc Er­dei István az üzem régi torzsgárda­tagiainak munkáját elismerő arany­gyűrűt nyújtott út Mihail Gorba­csovnak. A tájékoztatót üzemi séta követte, amelynek sorún a vendégek megte­kintették a marógépszereldében, az alakostest-megmunkáló és a futógép­műhelyben dolgozók munkáját, s is­merkedtek a gépgyár legkorszerűbb technikát képviselő termékeivel, a ru­galmas gyártórendszerrel, a megmun­kálócellával. A szovjet párt főtitká­ra őszinte érdeklődéssel figyelte a szakavatott mozdulatokat, fílazselc János horizontálesztergályossal be­szélgetve megtudta, hogy a szakmun­kás a Szovjetunióban is népszerű „Yasda" megmunkálóközponttal dol­gozik. Ezután Horváth László CNC­gépkezelövel váltott néhány szót Mihail Gorbacsov, majd a nyugdí­jasként is aktív Palotai László ter­vező-technikustól az iránt érdeklő­dött: a gyárban eltöltött több mint 45 esztendő után hogyan alakulnak életkörülményei, hogyan illeszkedik be a megfiatalodott kollektívába. Az idős szakember elmondta, hogy sok fiatallal kedveltette meg a munkát, s szívesen dolgozik egvütt velük ma is. A fúró-marógépszerelő üzemben Kun László brigádvezető kérésére Mihail Gorbacsov emléksorokat jegy­zett be a Béke Szocialista Brigád naplójába. Az üzemlátogatás alkal­mával Kapolyi László rögtönzött ter­mékbemutatóra invitálta a vendége­ket: a kiállítás a magyar ipur csúcs­technikát képviselő berendezéseiről nyújtott áttekintést. A progrüm az üzem tanácstermé­ben rendezett barátsági nagygyűlés sel folytatódott. Erdei István meg­nyitó szavait követően elsőként lia­ráz Andrásné, az üzemgazdasági osz­tály vezetője kapott szót, majd Si­vwncsik Attila, a fúrómarógép sze rclde lakatos szakmunkása szólalt lel ezután. Dolgozótársai, a gyár fiatal­jai nevében is üdvözölte a vendége­ket, s személyes élményeit felidéz.ve elmondta, miként sajátította el a kor­szerű gépek szereléséhez szükséges szakismereteket, s válhatott így a kollektíva hasznos, munkájában ma­ga is örömét lelő tagjává. — őszintén kívánjuk önnek, Gor­bacsov elvtárs, hogy a Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal közö­sen a jövőben is eredményesen mun­kálkodjék a háborútól, fegyverektől mentes világ komplex békeprogram­jának megvalósításáért — mondotta. Ezután a résztvevők nagy tapsa kö­zepette Kádár János emelkedett szó­lásra. Mihail Gorbacsov lépett ezt köve­tően a szónoki emelvényre. Mihail Gorbacsov nagy tapssal fo­gadott beszédét befejezve a magyar forradalmi munkásmozgalom számá­ra különösen értékes emléket ado­mányozott a gyár kollektívájá­nak: Venyiamin Szibirszkijnek, az OSZSZSZK népművészének „Üdvözlet a magyar munkásoknak" című fest­ményét. A kép Lenint és Szamuely Ti­bort ábrázolja 1919 májusában, a Vörös téren. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az ajándékot zárszavá­ban. s a magyar munkások ajándé­kaként a tanácsköztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsov­nak. Ezzel fejeződött be a barátsági nagygyűlés és a szovjet vendégek csepeli látogatása • Kádár János és Mihail Gorbacsov Csepelen mondott beszédét a 2. ol­dalon ismertetjük. M. Gorbacsov tegnapi, további programjarol a 3 oldaton számolunk be

Next

/
Thumbnails
Contents