Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

5 Péntek, 1986. június 20. fl vásárváros nyári programja A kőbányai vásárvárosban a tavaszi BNV-t követően sem áll meg az élet, a nyári időszakban lakókocsitábort rendeznek be, augusztusban pedig — a budapesti nemzetközi onkológiai kongresszus idején — nemzetközi orvosi műszer bemutatót tartanak. Július l-jétől fogad vendégeket a BNV területén megnyíló lakókocsitábor, amely a hazánkba érkező külföldi vendégek és a fővárost felkereső hazai autósturisták elhelyezését könynyiti meg. A vásárvárosban, mintegy 30 ezer négyzetméter területen több száz lakocsit helyezhetnek el. Az autós turisták egyéb szolgáltatásokkal együtt, jó körülmények között kaphatnak itt szállást, megállóhelyet. Mivel a Forma—1 autóverseny idején várhatóan sok külföldi turista keresi fel Budapestet, ha szükséges, a BNV-n a tábor területét bővíteni tudják. Mintegy 50 vállalat sorakoztatja fel termékeit az augusztus 21—27. között a nemzetközi orvosi műszerbemutatón. A nemzetközi onkológiai kongresszussal egy időben sorra kerülő rendezvényen az A pavilonban a legújabb gyógyszereket és rákkutatási eszközöket állítják ki a szovjet, a csehszlovák és az NDK-beli vállalatok, s mellettük számos tőkés cég is. így az Egyesült Államokból, Japánból. Finnországból, Belgiumból, az NSZK-ból, Angliából és Svájcból. A kiállításon a magyar vállalatok közül a Medimpex, a Chinoin, a Tungsram, a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat, az Izinta Izotópkereskedelmi Leányvállalat vesz részt. A nemzetközi onkológiai kongresszusra több mint 8 ezer szakembert, orvost várnak, akik a nemzetközi orvostechnikai bemutatót is felkeresik. (MTI) Molnárék koncertjei A budapesti belvárosi művelődési és ifjúsági ház most lezáruló évadja augusztus 20-án az I. budapesti dixieland fesztivállal indul, melynek házigazdája a szegedi Molnár Dixieland Band volt, s közreműködött a Baranya Big Band, a Blas kó Dixieland Band, a Jákó Jazz Combo és a Budapest Ragtime Band. A Molnár-dixi ma, hétfőn este 6 órakor évadzáró koncertet ad, ugyanitt (BMH, Budapest, V. Molnár u. 9), melynek tiszteletbeli vendége Sajdik Ferenc „grafikaturista". Augusztus 20-án rendezik meg a II. budapesti dixieland fesztivált az V. kerületi Március 15. téren. Fellép többek között a 'Budapest Ragtime Band, Oldsmobil Dixieland Band, Blaskó Dixieland Band és a Videoton Big Band. A vendégszólisták: Henrik Majewski, Szakcsi Lakatos Béla, Pleszkán Frigyes, valamint 'Berkes Balázs. Vidám rekviem Áz utolsó betű után... Az utolsó előtti héten már mindenki könnyebben lélegzik. A pedagógus is, bevégezvén a feszített tantervvel vívott harcot. A gyerekek is, túlesvén a versenyen, amit a nulladik óráklCal, a délutáni különfoglalkozásokkal és az estébe nyúló tanulással kellett vívnia. Az utolsó előtti hét már a célegyenes. Búcsúzó osztályfőnöki óra. Otthon készíttetett rövid „dolgozat" az elmúlt nyarakról, élményekről, idei nyári tervekről. Szürke hétköznapok, száraz felsorolások a múltról, ugyanez az előttük álló nyári jövőről. „Tavaly nyáron nem voltam sehol, mert otthon a háziállatokon kívül volt két hold földünk is. Ezt nem lehetett otthagyni. Hétköznap anyuék nem voltak otthon, csak délután. Reggel kaptunk pénzt reggelire és az ebédre. A szabad időmet általában a 'barátnőmnél töltöttem, vagy az utcán a többiekkel. Az idén nyáron azt hiszem, szintén nem megyünk sehová. Ügy lesz minden, mint tavaly." „Reggeliért szaladj majd le st boltba, a tejivóban egyél ebédet! A pénz az asztalon. — suttogja anya reggelenként résnyire nyitva a szobám ajtaját. Aztán már rohan is a busz után. így indulnak mindig a vakáció napjai. Dögunalom." Elképzelhetetlenül sok gyerek lézeng, teng-leng egész nyáron — panaszolják a pedagógusok. Csapatokba verődve, a vakáció elején talán még élvezik a szabadságot, próbálnak a nyár első szabad napjainak eufórikus hangulatában együtt örülni. Aztán, ahogy fogynak a napok, úgy válik egyhangúbbá, unalmassá és monotonná a kezdetben még tán élményt ígérő szünidő. Manapság nem „divat" a szülőkkel együtt nyaralni, kényelmesebb gyerek nélkül utazgatni. De ami még szomorúbb, manapság nem „divat" gondoskodni a gyerekről! Gondolni a nap kitöltetlen nyolc órájára nyáridőben, amikor már az iskola leveszi kezét nebulóiról. Lakótelepi iskola nyolcadikosai vonogatták vállukat, zavart kamaszmosollyal válaszolgatva az osztályfőnök kérdésére. Kinek (milyen nyári terve van? Néhány srác akadt csupán, aki gazdagnak mondható szünidei programról beszélt. Az óra után letörten ballagunk a tanári felé. — Mire számított? Napokra beállított szuperprogramokra? — kérdezi az osztályfőnök, aztán választ sem várva mondja hosszú évek tapasztalatát. — Nem is gondolná, hány szülő van, aki még az étkezésükről sem gondoskodik. Odahagyja az üres hűü5szekrényt, mondván: majd délután hozok valamit. A többség — de csak remélni merem, hogy a többség — a reggeliről, ebédről gondoskodik, vagy legalábbis magát megnyugtatandó, ad pénzt a gyereknek: vegyél valamit, vagy fizess be valahová jelszóval. No persze, aki a kisgyerek lelkét egy picit is ismeri, annak tudnia kell, ez az öszszeg rendszerint fagyira, nyaskaságra, hovatovább egy-egy hón áhított játékra fordittatik. A meleg falatok így jószerével hétszámra elmaradnak. De ragozzuk tovább a tanári tapasztalatot. Ha már egy tál meleg étel gondot jelent, akkor a szabad idö programjainak megtervezése megoldhatatlan feladatnak látszik. Persze, mit lehet tenni, ha a felnőtt szabadsága véges, a vakáció napjai viszont „megszámlálhatatlanul" soknak tűnnek. Mit lehet tenni, ha a gyerek kézzel-lábbál tiltakozik a napközi ellen? Szembeszállása nem véletlen, hiszen elege van a kötöttségből, a dresszírozásból, a fegyelmezésből. Hiába a pedagógus igyekezete, hogy a nyári napköziben legalább a szabadság illúzióját megteremtse. A legjobb szándékú akarat ellenére is — a gyerek számára — a napközi mégis csak az iskola folytatása marad, nyári „megőrzés". „A nyári szünet kezdete után két hétig járok majd úszótanfolyamra. Amikor ennek vége van, a testvéremmel otthon leszünk, mert a szüleim az NSZKbal utaznak. Ez kb. 15 nap. Az étkezést kezdetben én oldom meg, vagyis főzök magamnak, vagy pedig — ha ráér — a nagymamám hoz majd ennivalót. Ezután pedig, ha minden igaz, akkor már anyukám is itthon lesz és ő fog főzni." Egy tarjáni édesanya mesélte. Tavaly a lépcsőház lakói összefogtak. Volt köztük néhány gyeden levő, néhány szabadnapjait töltő asszonytárs. Hetente más és más vállalta magára a gyermekétkeztetést es a délelőtti felügyeletet. A férfiak — szintén hetekre beosztva — vállalkoztak a délutáni és a hét végi programok szervezésére. Kirívó példa? Sajnos, igen. Jóllehet nem jelent plusz kiadást, még csak több időt sem igényel. Csupán annak felismerése, hogy az összezártságból sokszor haszon is kiaknázható. A kényszer — lett légyen az anyagi, vagy a körülmények szülte nehézség — leleményességre is késztet. Kiváltképp, ha a gyerekeinkről Van szó. Az utolsó előtti tanítási hét legutolsó napján már felkerül az „ó" betű a tábla egyik sarkába. A napok fogyatkozásával egy ütemben szaporodnak a szótagok. Míg végre elérkezik az utolsó, egy „feszített menet" végső napja. Végre-valahára felkerül a táblára az irdatlanul kövérre gömbölyített utolsó betű, és ott díszeleg a már egyetlen krétavonást sem engedélyező, minden helyet elfoglaló: Vakáció. Végre itt a nyár, a soksok szabad idő... és aztán mi lesz? Kalocsai Katalin T

egnap este legördült a függöny, utoljára játszottak a Zenés színházban. Verdi Macbethje ment, az évad tán legjobb operaprodukciója, s most, hogy gyakorlatilag bezárják, nincs többé a színház számára, megér egy misét fölidézni rövid históriáját. Annál inkább. mivel ez az a színház, aminek történetét valószínűleg sohasem írják meg. amit több gáncs ért, mint jó szó, amivel éppoly elégedetlen lehetett a megyei moziüzemi vállalat (ahonnan kénytelen-kelletlen lecsapolták), mint a színház zenés társulata (amelynek viszont bentlakó társbérlőivel együtt utalták ki föbérletbe), amire úgy költöttek milliókat, hogy eleve tudták, rövid távra szól, s ;(mire majd megint költeni kell, ha visszakapja eredeti profilját, a filmeset, s amit kettős funkciója révén némi szarkazmussal emlegettek Szegedi Nemzeti Mozinak, pedig .. Pedig a Zenés színház nyolc esztendeje az utóbbi évtizedek tán legfontosabb, áldozatos periódusa volt: Szeged zenei életét mentette meg. Ha nincs Szabadság mozi, nincs hol jatszania az operának, nemigen tarthattak volna nagyzenekari koncerteket. Márpedig ekkora operatársulatot és szimfonikus zenekart, mint a szegedi, hosszú esztendőkig nem lehet talonban tartani, vendégjátékokra szorítani; a létszám-, s vele a színvonalcsökkenés réme fenyegetett. (Akkor pedig most, a nagyszínházi rekonstrukció befejeztével, igen kockázatosnak ígérkeznék egy, a jelenleginél is nagyobb szabású, monstre fejlesztés.) A Zenés színház nyolc évada így az értékmentés nemes, ám a jövőt illetően mégis csak anonim fejezeteként vonul majd be a város színházi-zenei életének krónikájába. Méreteit tekintve mindössze a nézőtere felelt meg, az is elsősorban mennyiségi igényeknek — magyarán, tudott szép számú közönséget fogadni. Maga a színpad, 10 méteres mélységi tagozódásával (mely lassacskán távolugrónak kevés), 8 méteres használható szélességével a szcenikusok képességeit tette próbára, megmozgatva, bravúrra serkentve a fantáziát. S nem is eredménytelenül — gondoljunk csak Varga Mátyás boszorkányos leleménnyel komponált térhatású díszleteire. De nem kevésbé emlékezetesek azok a premierek sem, melyek a moziszínház falai között születtek az elmúlt pyolc esztendő során, s vagy a közönség fogadta szivébe, vagy kultúrhistóriai nevezetességük érdemlegesíti. Az operateremtő Vaszy Viktor ugyan nem érhette meg, de Pál Tamás magyarországi bemutatót tartott már 79 májusában a fiatal Verdinek Giovanna Darcójóval, aztán Donizettinek az Anna Boíenával, sőt, napjaink terméséből a Mededval, külföldön élő hazánkfiának, Kovach Andornak. Ezt a sort folytatta Oberfrank Géza A türelmes Szókratésszel, Telemann elfeledett vigoperájával — a prózai részleg pedig előbb a Kabaréval, majd a West Side Síoryval, az elmúlt hetekben pedig a Hairrel aratott szép sikereket. M

a is eleven bennem annak az estének torokszorító hangulata, amivel 1978. április 25-én búcsúztatták az ószínházat. Stílszerűen zajlott a szertartás. Héttől tizig Vántus István Aranykoporsóját vezényelte Pál Tamás — szegedi operaszerzőnek híres iróelőd, Móra Ferenc regényéből szőtt nemes ábrándját —, aztán méltósággal aláereszkedett a vasfüggöny, s mögötte bénultan meredtek egymásra énekesek, műszakiak; volt, aki sírva fakadt. A temetői hangulat halotti torrá fajult odalent a színészklublpan; fekete koporsót kerítettek, fölravatalozták. Akkor és ott mindenki úgy érezte, számára végleg lezárult egy korszak, s ha titkon bízott is a visszatérésben, fiatalságát siratta, amit ide már valószínűleg soha vissza nem hozhat. Hát? Kiböjtölték. Jó néhányan ősztől ismét játszhatnak, énekelhetnek, muzsikálhatnak az ószínházban. Ezért aztán a Zenés színház tegnapi rekviemjét nemigen könnyezték meg. „Vidám sirató" volt ez a Macbeth — Sütő Andrással szólva — „egy bolyongó porszemért": a szegedi színi kultúra folytonosságáért... Nikolényi István Tempós környezetóra Riport egy magnóval Azt hittem, már felhasználták a tempósok a kiszolgálás minden eszközét, ami munkájuk emberi ellátásához szükséges. A télapótól az éjszaka telefonon rendelt virágcsokorig, az ingyenes vérszállítástól a gyermekotthon lakóinak patronálásáig, a hófúvásban volt életmentéstől a gyilkosfogásig már nyújtottak mindent a köz javára. Tévedtem. Újabb szolgáltatás. Olvassák kérem, amit az autóban ülve kazettáról hallottam. „Szeretettel és tisztelettel köszöntjük önt a Tempó taxi nevében. Új szolgáltatásunkkal régi igényt szeretnénk kielégíteni, s röpke háromnegyed óra alatt mindent megmutatni ami szép, érdekes, ami híressé tette SzegeKétszer két hétig Környezet- és belvízvédelmi tábor Szegeden Szeged mély fekvésű, belvizes városrészeiben évek óta, minden nyáron diákcsoportok jelennek meg, s ásóval, lapáttal felszerelkezve csatasorba állnak. A belvízvédelmi építőtáborok lakói nyílt szelvényű árkok és átereszek kialakításával járultak eddig is hozzá a város csatornázatlan területeinek vízrendezéséhez. Az idén az Országos Környezet* és Természetvédelmi Hivatal anyagi segítségével megszervezett táborozás célja kiegészül azzal, hogy a belvizek elleni védekezéshez a környezetvédelem fogalomkörébe tartozó parkgondozás is társul. Az idei, tegnap. vasárnap megnyílt tábor két turnusában 300-nál tobb középiskolás fiatul — köztük egy jugoszláv csoport is — tölt két hetet Szegeden. A fiúk munkaprogramjába együttesen csaknem két kilométer hosszúságú nyílt árokrendszer kialakítása fér be, a lányok pedig a városgazdálkodási vállalat kertészeti telepén, illetve az újszegedi ligetben, s a lakótelepi parkokban dolgoznak majd. Algyön a tervek szerint a Nyírfa, a Szüret, a Vadvirág, a,Törpe, a Kőfal, a Kócsag és a Kikelet utcában, valamint a vásárhelyi úton (tartalékterületként talán még a Bácskai utcában) segítenek a diákok. Szakmai irányításukat a Szegedi Vízművek és Fürdők munkatársai vállalták, a táborozás szervezését pedig a városgondnokság dolgozói. KISZcs építőtáborról lévén szó, persze nem csupán a munkában eltöltött órák, hanem a szabadidő-programját is előre kidolgozták. det, elmondani miről mesél a múlt, és mit igér a holnap. Utunk szépen gondozott parkok, szobrok, virágok, szökőkutak, paloták között fog vezetni ..." Ne gondolják, ám. hogy bóvli, házilag készült felvételen dadognak! Stúdiófelvételről, a tájékoztatáshoz választott zenei háttérrel idegenvezet egy Kudlik Julira emlékeztető hang. Bárhová kérik az autót, a városismertetés a Klauzál téren kezdődik. Amíg odaérünk — mert a pilóta, szinkronban vezet a magnó szövegével — van idő a köszöntőre és városunk történetének tömör ismertetésére, öskőkorszaktól napjainkig ami fellelhető mindent megtudunk, sőt, azt is. hogy egyes leletek hol tekinthetők meg. A tájékoztató szöveg hallgatásra késztet. Úgy „vezet" a hölgy, hogy figyelni kell. 1879 március 12-én, Gergely napjának éjjelén a Tisza átszakítva a gátat, lerohanta a várost..." Később erre is visszautal kalauzunk, mikor a körtöltésről, a Gergely közről és a Petresi utcáról beszél ott autózva. Hallottam azt is, hogy 1883 őszén rendezték meg a királynapokat, amikor meggyőződhetett jóslatának valóra váltásáról Ferenc József. mármint arról: Szeged szebb lesz, mint volt. . . Elindultunk hát a Klauzál térről, majd a Hajnóczy utcán át a Marx tér az irány. Megtudom erről: „ . . . a 19. században katonai gyakorló tér. Innen korábbi neve, Mars mezeje. A múlt században már piac, itt tartották a jószágvásárt és a kocsipiacot, ami azt jelentette, hogy a tanyaiak kocsijukról kínálták áruikat. A hajdani vásárok emléke dereng fel a minden páros esztendőben megrendezett Szegedi Ipari Vásárról..." Rókuson autózunk majd a Rákóczi téren halljuk: „ .. . jobbról a megyei tanács székháza előtt haladunk el. Csongrád megye székhelye korábban CsongrácL Szegvár, Szentes, Hódmezővásárhely, 1962 óta pedig Szeged ..." Széchenyi tér is „terítékre" kerül. Minden szobor, épület, növény percekbe telik Idézem a Zsótér ház történetét:. ,,. . . eredetileg szesz- és keményítőgyárnak tervezett epület nevét tulajdonosától, Zsótér Jánostól kapta. A hagyomány szerint akkortájt csak a király tarthatott 100 hajót, ezért Zsótérnak csak 99 hajója volt..." Utaztunk Újszegeden, Tarjánban, a Tisza-parton és csodálatos orgonamuzsikára fordultunk a Dóm elé. Szó esett még a Nobel-díjas) Szent-Györgyi Albertről, egyetemeinkről, mindenről, ami nemcsak idegent érdekel. Hibáflan környezetismeret óra volt. Hallható ugyanez angolul és németül is! Nem fogom sajnálni aá újabb kirándulást. Bőven megéri egy négytagú családnak. Búcsúzunk, hát ahogy a Tempó diszpécsere ezúttal magyarul búcsúzott. „Köszönjük, hogy velünk utazott"! Ács S. Sándor Búzabemutató A Gabonatermesztési Kutatóintézet és a Magyar Agrártudományi Egyesület idén is megrendezi a hagyományos bú/.abemutatöjál. Szerdán, június 11-én fél lókor, az intézet szegedi üvegházában tájékoztató hangzik el a búzanemesítési és -termesztési kutatások eredményeiről. Ezután az öthalmi telepen a szántóföldi kísérleteket tekinthetik meg az ország minden tájáról idesereglett szakemberek. programot csütörtökön más csoportok részére megismétlik.