Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

p-"*"' — r-—— Hétfő, 3 086. június 9. 3 Eső? Kérem, nem akadály Csütörtökön délután még pánikhangulat zuhogó eső­ben, pénteken már egész napos program, szombat délelőttre pedig a műso­rokhoz illő jó hangulat. Röviden így foglalhatjuk össze a Csongrád megyei úttörők jubileumi táborát, amelyet az úttörőszövetség megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából hir detelt meg a megyei úttö­rőelnökség. A krónikát folytassuk egy viszonylag pontos lét­számjelentéssel — ezer kis­diák és kétszáz pedagógus állította fel a hatalmas sátortábort a „Szikin". S ahogy az már úttörőknél lenni szokott, a fegyveres erők és testületek, válla­latok, brigádok is részt kértek a munkákból. Így persze nem csoda a kímé­letlen időjárás ellenére is pontosan zajlottak a prog­ramok. Ezekből is sorakoz­zék most néhány. ízelítőül: Dalstaféták együttes, apát­falvi úttörőzenekar zenés ébresztője, parodisták, bű­vészek, pantomimművész, kisteleki társastáncklub, MÉH Kupa. a Szeged tánc­együttes gyerekcsoport­jának bemutatója — pén­teken. Szombaton a nagy „sláger" a 100 Folk Celsius koncertje, amit MHSZ be­mutató követett, hogy ebéd után újra zene, majd iro­dalmi színpad és csere­bere vásár színesítse a programot. A gondos rendezők va­sárnapra hagyták a játszó­házat, a Roller-együttes műsorát, s bármennyire is fájt a megye öt városából, két városi jogú nagyköz­ségéből. s még ki tudja hány településről összese­reglett iskolásnak — nem maradhatott el a sátor­bontás sem. Tudom, egy három és fél napos gyerekprogramból nem lehet nagy és általá­nos igazságokat levonni. Eg.v mondat mégis nagyon kívánkozik e rövidke írás végére: a feszes, túldíszí­tett megemlékezés helyett valami hasonlót kérne a többi korosztály is ünnepi alkalmakra. Ügye egyetérte­nek velem, kedves „nyug­díjas" úttörők B. Z. Kikötő, csői íróval Kiskerti körkép Kétszer öröm (?) — Na. ne vacakoljatok! Nektek tényleg nincs kisker­tetek? — kérdezik tőlünk, szinte megbotránkozva, ba­rátaink, s ebből is igazolva látom korábbi megállapítá­somat, miszerint a világ két részre oszlik, úgymint kis­kerttulajdonosokra és „kis­kert-tulajdonatlanokra", an­nak híjában „szenvedőkre". — Nem, nincs — válaszo­lunk szemlesütve, s ha egé­szen bátraknak szeretnénk tűnni, még azt is megkoc­káztatjuk: nem is lesz. Mi már csak amolyan otthon­ülő, olvasgató, netán utazga­tó honpolgárok vagyunk, de nem tennénk le rá a „nagy­esküt", hogyha „ránkszakad­na" egymillió forint, netán nem vennénk egy kiskertet, esetleg egy közeli tanyát. Miért? Jó, ha van — Nagyon hiányzik! — mondja, nem, inkább sóhajt­ja kedves ismerősöm. — Nézd, „akkor" pár ezer fo­rintért megkaptuk, nagyon ió helyen is van, de el kel­lett adni. Elváltunk, s fel­tétlenül szükségem volt a pénzre. Lakást vásároltam be!-Ve. A kiskert árából a lakásbeugróra futotta. — Valójában minek kel­lett neked az a kert? — Pihenni, a szó szoros értelmében kikapcsolódni. Tudod én nem csináltam be­lőle problémát, nem kínlód­tam a vegyszerekkel, ha per­metezni kellelt, egyszerűen beparkositottam. Fűzfák, nyárfák, gyep, néhány szép bokor, vadszőlő, vagy rep­kény a „bungi" falán. Kijár­tunk napozni ... meg hát a barátnőimmel is itt találkoz­tam. Ha lenne pénzem, biz' isten vennék most is ... Komolyra fordítva a szót, lássunk néhány számot, már ami a megyei kiskertmoz­galmat érzékelteti. Az ada­tok a Csongrád Megyei Föld­hivatal szakembereitől szár­maznak. Először talán érdemes tisztázni, hogy egyéni és ki­segítő gazdaságokról van szó, amelyek összterülete megyénkben 28 ezer hektár. Ebben azonban bennefoglal­latik a 22 ezer tanyaépülel is. Nos, tehát adottak a te­rületek^ s ezeket azután újabb 4 részre oszthatjuk. A „külterületi ingatlant hasz­náló" egyéni gazdálkodók száma 5 ezer 20(1, s rájuk jellemző, hogy ebből élnek (tehát csak meg lehet élni a mezőgazdaságból?) 6 ezer 900 hektárnyi termőterületei beművelve. A hatvanas években, a földrendezés során kialakí­tott zártkertek területe ösz­szesen 3 ezer 590 hektár, ez mind saját tulajdona a 22 ezer 297 embernek. Később, 1972 után a tulajdonba adott kertek területe 553 hektár, 5 ezer 216 tulajdonossal. Tar­tós — ötven évre érvényes — földhasználatban 472 hek­tár tanács által. 80 hektár valamelyik termelőszövetke­zet által használatba adott terület, amely 4 ezer 877 em­bert érint. Ha az adatokat összesít­jük, mutatós számokat ka­punk. Del Tényleg ennyi ember él-hal a kiskertért, a Ikertészkedésért, az aktív pihenésért? ... Mert akad olyan, aki másképpen számol. — Jó, megvettük, össze­kapartuk az árát — így a sándorfalvi kiskerttulajdo­nos —, de azután kutat kel­lett fúratni, körülkeríteni a földet, építeni a bungalót, no meg a drága vegyszerek, amit ma már mázsában szá­mítgathatok, a benzinkölt­ség, s a végén, ha több te­rem, mint amennyi nekünk kell. vitatkozni arról, hogy ki álljon ki vele a piacra. Mert eladni? Kész ráfizetés. No, mindenesetre büszkék lehetünk magunkra, mert ezek után nálunk terem a világ legdrágább borsója! A Csongrád Megyei Ta­nács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi szakemberei is különféleképpen nyilat­koznak az „ügyről" A mezőgazdász: — Hasznos, nagyon hasz­nos a kiskert. így sokan megtermelik maguknak a szükséges zöldséget, gyü­mölcsöt. s gyakorta el is ad­nak belőle. Szerintem az a baj, hogy sokfélét termesz­tenek, s kevesen értenek hozzá. A szomszédok egy­másnak adják a tanácsot, ami ritkán vezet jóra És különben js, a kiskert hasz­na anyagiakban nem mérhe­tő. A lényeg az. hogy az em­berek úgy töltsék el kevés szabadidejüket, hogy abból Orvosetikai konferencia Holnap, kedden délután 4 rr.el orvosetikai konferen­órakor a SZOTE Oktatás- ciát rendeznek. A nyilvános technikai Központ tanterme- vitán az egyetem professzo­ben (Dóm tér 13.) az Orvos rai. oktatói és szegedi újság­és tömegkommunikáció cím írók vesznek részt hasznuk származzon, első­sorban kikapcsolódjanak mozogjanak, pihenjenek, Nem? A kertész: — Kert? Most próbálok tőle megszabadulni. Elég volt. .. Hát igen, először jövedelemkiegészitésnek in­dult, összekötve a kikapcso­lódással. Azután „átment" valami „pótcselekvésfélébe", s ma — szerintem — kimon­dottan a jobb módúak hob­bijává vált, ha az a kert tényleg szép, mutatós, no és egy kis házacska is épül rá pár „százezrecskéért". Ta­pasztalataim alapján, s ez az utóbbi két-három évre vo­natkozik, már-már bosszú­sággá vált a kiskert. Pénte­ken délután három órakor már alig találni valakit a munkahelyén, s ha bent is van, mestereknek telefonál­gat, hogy építsék meg a te­lekre a budit, a szerszámos­kamrát. S hogy pihenés? Gyakorta a szülök odaadják a kulcsot a srácoknak, akik nem kímélik a környéket, a magnó ordít, megy a buli — A férjem beteg, s ez az egyetlen hely, ahol jól érzi magát. Mit csinálhatnánk? Nem adjuk el a kertet, hi­szen minden fát, bokrot együtt ültettünk .. Sajnos, a gyerekeimet gyötröm a munkákkal, akik igen elfog­laltak. Azután, ha két kiló szőlőt eladunk, öl kiló árán vesszük meg a vegyszereket. Más. Ott döcögünk évek óta a rissz-rossz úton, s közben fizetteti velünk a tanács az adót. . . Valakitől azt hallot­tam, hogy kétszer öröm a kiskert. Először, amikor megveszi valaki, másodszor, amikor eladja Legfrissebb információink szerint jelenleg, csak Szege­den több mint ezer ember vár kiskertre.. Árva Éva Idétlen dolog nyár elején a téli kikötőt keresni. Ak­kor is, ha olyan hideg áram­latok járnak, hogy hírükre ősszel minden hajó iszkolna a pihenőbe. És akkor is, ha útnak indulásunk előtt azt mondja valaki, teljes jóindu­lattal, hogy kissé befagyasz­tást nyer mostanában. Nem úgy gondolta, hogy megder­med benne a víz, legföljebb úgy, hogy fogytán lehet a rávaló Megszoktuk, hogy ősszel és tavasszal emlegetjük, legföl­jebb tél közepén még, ami­kor nagyon kemény a jég, és mutatós fénykép készül­het róla, de nyáron minek? Mentségünk persze van: ez a kikötö még épül, és sok­kal nagyobb lesz, mint a tá­pai. Induljunk tehát! Rossz nyomon lépjük az elsőket is. A Boszorkány­sziget alatt a folyamkotrók hnmoktelepén kötünk ki, mert azt hisszük, itt lesz va­lahol. Egyetlen „szarvasbo­gárerrlelős" traktor szolgálja ki az elébe járuló kocsikat, annak a masinisztája igazit útba bennünket: menjünk még lejjebb, legalább más­fél kilométert, és megtalál­juk. Kívül esik a szokásos séták övezetén, ezért va­gyunk ennyire tájékozatla­nok Kábelfektetők dolgoznak a vadonatúj nagy töltés te­tején. Annyira beásták már magukat a földbe, a fejük búbja is alig látszik. Kicsi kérdésre is tudnak nagyokat káromkodni. Az új gát ter­vezői gondoltak már arra, hogy a kábeleknek ide-oda kell menniük, csöveket raj­zoltak tehát a földbe, hogy ne kelljen fúrniok. Az épí­tők le is fektették mindet, tehát végtelenül egyszerű a dolog. Vagy mégse? Ha egyik ember rajzol, a másik épít. a harmadik pedig be­fűzni akar, nálunk sehogy nem szokott összejönni. Most éppen azért áskálód­nak, mert nem találják a csövet. Állítólag volt már példa rá, hogy hat méterrel arrébb találták meg. Az árokásást tudták gépesíteni, Ismeretek — a gyakorlatban a kábelek már benne is vannak a földben, csak az átbújtatót kell ásóval keres­niük. Hogy a három közül melyik tévedett, nem lehet tudni, ötven lámpaoszlop lesz, mennyei fényesség ve­szi körül majd a kikötőt. A medence majdnem ké­szen van már. Iszonyatosan sok földet kellett elvenni be­lőle, hogy ekkora legyen. Hová vitték? Abból építet­ték az új töltéseket, és ab­ból töltötték föl a túlsó ol­dalt. Mi azonban még a vá­ros felöli felén vagyunk, és sehogy se tudjuk kitalálni, mi lehet az a hatalmas be­tonvalami, amiről csak az látszik, hogy lefelé emele­tes. Két sor lépcső visz le. Hullámverés ellen nem le­het, mert a part összes töb­bi része földből van. Egye­lőre hagyjuk, majd kiderül rtdáát, de föltétlenül fényké­pezzük te. Kotróliajó iszapcsövei raj­zolnak a szemnek kellemes könyököt a vízre, de ami a szemnek kedves, az ész még fölakadhat rajta. Kotróéknál miért nem az egyenes a leg­rövidebb út? Könnyű kitalálnunk, mar­kolóval szedhették a földet, amíg a víz föl nem jött a gödörben, utána azonban kotorniok kell. A derékvas­tagságú csövek a gát innen­ső oldalára köpik az iszapos földet, a zagyot. Most éppen nem köpik, mert elromlott a szerkezet, azért döngetik, annyian. Tábla figyelmeztet, hogy robbantási terület követke­zik, ne menjünk be. Elég volt tavaly egyetlen hordó hirtelen robbanása, ezt a táblai parancsot tehát be­tartjuk. Üljünk inkább a kocsiba, és guruljunk át a túlsó oldalra. Horgász áztat­ja a zsinórt a medence vé­gébe. Mintha fogott is volna már valamit. Szemünk szereti ugyan a szimmetriát, de itt nem ta­lálja meg: ez az oldal egé­szen más. Annyira más, menjünk be inkább az épí­tés vezetőihöz, itt a találga­tás már veszélyes lehet. Visszük magunkkal a két kérdést, nehogy nálunk fe­lejtődjön. — Mi az a hatalmas be­ton? Az autóklub Csongrád me gyei szervezete Szegeden új fajta módon segíti a moto­rosok, segédmotor-kerékpá­rosok felkészülését a gyakor­lati vizsgára. A hallgatók, akik a tanfolyam elméleti részének befejezése után vizsgáznak a közlekedési szabályok ismeretéből, s csak a KRESZ-vizsga birtokában kezdhetik a gyakorlati fel­készülést, mostantól már a tanulás első, elméleti sza­kaszában is ízelítőt kapnak a forgalmi ismeretekből A klub szervezésében ugyanis autóbusszal kimen­nek a város forgalmasabb közútjaira, veszélyes ke­reszteződéseibe, ahol — egyelőre még nem a nyereg­ből — megismerkednek a párhuzamos közlekedéssel, az egyirányú utcák forgalmi rendjével, a villamospályás utak közlekedési szabályai­val. S ezekkel a gyakorlati ismeretekkel felvértezve könnyebben megy az elmé­leti vizsga is. Legközelebb kedden indulnak a hallga­tók ilyen „városnézésre" Gycnes Kálmán felvétele — Kérdezze inkább azt, mi ez az egész tó? — Jó, tehát kérdezem. — Medencés kikötőnek mondjuk. — Végeredményben min­den téli kikötő medencés. — Igaz, de ezt misként értjük. Télen valóbart téli pi­henő lesz, mert úgyse jár­hatnak a hajók, de tavasz­tol késő őszig ez lesz Sze­ged kikötője. Ide jönnek be a hajók, és itt rakodnak ki vagy be. Az a nagy beton a kikötö lelke. — Eddig bent a városban beszéltünk alsó és fölső rak­partról. — Most ez lesz helyettük. — És a két sor lépcső? — Bejön a hajó, és kiköt. A személyzetnek ki kell va­lahogy szállnia. Vagy be kell szállnia, indulás előtt. Azért látnak most ..négy emeletet lefelé, mert változik a víz­szint. Minden vízállásnál tudnunk kell használni. — És a csövek? Miért nem egyenesek? — Azért, mert a kotróhajó ide-oda imbolyog, és a cső­nek vele kell mozognia. Azt nem csinálhatják, hogy ar­rébb kell mennie három mé­terrel, toldjunk bele hamar egy darabot. Csőlira a neve. — Könnyen felel, aki mindezt tudja. Mikorra lesz készen az egész? — Idén még biztosan nem töltik itt a telet a hajók. — A feneke? — A medencének? Mű­anyagszövet, rözseköteg, kö­vekkel terhelve. — És ezek a betonbakok? — Darukat tartanak majd. Közel a vasút, ha lesz rá pé*nz, behozzák egyik ágát. Amit kiszednek a hajóból, berakhatják á vagonba, vagy a teherautókra pakolhatják. — Mégiscsak lesz hasznos hajózás a Tiszán? — Reméljük, lesz. — Ahhoz viszont raktárak is kellenek. — Itt van ez a hatalmas terület, raktárak lesznek rajta. — Valóban: van rá pén­zünk? A tervezés óta sok minden változott. — Eddig 134 milliós érték van benne, és 106 millió van még hátra. Jó lenne, ha nem úszna el Horváth Dezső Árhullám tetőzött Szigetköznél Árhullám tetőzött vasár­nap virradó éjszaka Sziget­köznél. Az áradás árvízvé­delmi intézkedést nem igé­nyelt, sőt jót lett a hajózás­nak, mert a gázlós szaka­szekon is megfelelő lett a vízmélység. Árhullám vonult le a Rá­bán, s a Duna kisalföldi mellékfolyóján is. A Rába több helyütt kilépett medré­ből, s a hullámtér egyes ré­szeit elöntötte a víz. Az áradás itt sem követelt ár­vízvédelmi intézkeejjést. A folyamatban levő szabályo­zási munkákat kell csupán rövidebb ideig szüneteltetni Szigetköznél és a Rába egyes szakaszain is (MTI) J } k

Next

/
Thumbnails
Contents