Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 133. szám 1986. június 7., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Építőkockák C sökken a szakma presztízse, mondják a beava­tottak. Adózási szakember ismerősöm arra biztat, ha sok pénzt akarok keresni, menjek az építőiparba, pontosabban annak második gazdaságá­ba. Kőművesnek, burkolónak, tetőfedőnek most a leg­nagyobb a konjunktúrája. Két ellentétes vélemény, s mindegyik igaz. Az állami építőipar „leszállóágba ke­rült". Egymást követik a kellemetlen hírek, hogy a nagy építővállalatok megélhetési gondokkal küsz­ködnek, nagyobb részük veszteséges, sok jó szakem­ber több évtizedes hűség után otthagyja a munkahe­lyét. A kedvezőtlen széljárást a visszafogott beruhá­zásokkal magyarázzák a hitükben megingott építő­vállalati igazgatók. Ez igaz, de a teljes képhez tarto­zik, hogy a megváltozott viszonyokhoz nem alkal­mazkodtak időben, és így most lépéskényszerbe ke­rültek, a késés miatt. A másik oldalon, a magánépítkezéseknél, zsíros falatokról mesélnek. Erre a terepre nem „merészke­dett" az állami ipar. Egyszerű az oka, mert eddig nem volt gazdaságos kicsiben dolgozni. Am már lehet olyan véleményt hallani, hogy a nagyok is megje­lennek a kistársasház-építési fronton. Egyelőre még a maszekok paradicsoma ez a terep, ahol a kőműves a hét végén megkeresheti a mosógép árát, természe­tesen az automatáét. Egyszóval, aki az állami cégnél nem találja meg a számítását, az próbálkozhat a társasházépítő mozgalomban. No persze, a lehetőségek itt sem korlátlanok, hiszen az OTP pénzügyi szakem­berei arról panaszkodnak, csökken a családi házat felhúzók tábora. Romlott az építési kedv, mert nem emelkedik az életszínvonal. Nem akarom tovább elemezni a helyzetet, hiszen az építők napján az ünnepi hangvétel az illő, s nem a közgazdasági „vízállásjelentés". Am az ünnepi gesz­tusok hamisan csengenének, ha nem tennénk meg­jegyzést az egyik legrégibb szakma megváltozott kö­rülményeiről. Hiszen erre vezethető vissza a kőmű­ves, a tervező, a betonszerelő, az építészmérnök köz­érzete, alkotókészsége és társadalmi megbecsülése, egyszóval, e nagy becsű foglalkozás barométere. Diákkorom régi emléke a napon izzadó pallér, aki délután boldogan tekint végig alkotásán, a felhúzott falakon. Az iskolai nyári szünetekben, amikor alkal­mi munkásként beleszagoltam e nehéz mesterségbe, egy dologgal hamar tisztába jöttem. Emberpróbáló, rendkívül nehéz fizikai munka az építőmesteré, hiába gépesítették ezt az iparágat. Bár a sok ügyes szerke­zet a fizikai terheket csökkentette, de az izzadság okait napjainkban sem szüntette meg. A nehéz meg­próbáltatásokat most még az is fokozza, hogy az épí­tőipart is elérte gazdasági életünk változásainak sze­le. Csak a jó minőséggel, tisztességgel végzett mun­kával lehet a 80-as évek végén talpon maradni. Ki­bontakozóban van az egészséges verseny a vállalatok és természetesen a szakemberek között. Végül is, ez az ideális állapot, aminek elengedhetetlen kelléke: a megrendelő diktál, és ő mondja meg, mi a megfelelő pénzéért, ne a vállalat műszaki ellenőre minősítse egy­oldalúan néha jónak az elégtelen teljesítményt. S azt hiszem, nem túlzás azt állítani, a minőségi kihívásnak eleget tud tenni a szakma. Az elmúlt hónapban a munka ünnepe alkalmából több építőközösséget és tervező vállalatot tüntettek ki, kimagasló teljesítmé­nyéért. Tehát nem szabad lesajnálni az építőipart. Hazánkban több mint félmillió ember tartozik az építők népes családjához. Ez az ágazat produkálja a nemzeti jövedelem 11 százalékát. A VII. ötéves terv úgy számol, hogy 320-340 ezer új otthon készül el az országban. Szűkebb pátriánkban ez a feladat tízezres nagyságrendű lakásban fejezhető ki, és Szeged időről időre megújul a kőműves vakolókanala által. Ez a né­hány szám is beszédes bizonyíték arra, hogy a népes család a jövőben is számíthat tisztes kenyérre, a biz­tos megélhetésre. És mit vár a városlakó az építő szervezetektől? Azt, mint mindig: tiszteséges helyt­állást, becsületes munkát. K őművesek, tervező mérnökök alkotása nap mint nap egy közösség, a város és a falu szeme lát­tára változik, gazdagodik. Mi, városlakók, akik nemcsak szemtanúi, hanem örök kritikusai is vagyunk az építés mesterei alkotásainak, a szakma ünnepnap­ján a természetes és illő jókívánságok mellé még egy üzenetet is küldünk: alkotásuk a jövőé is, legalábbis jó néhány emberöltöt meghaladó a művük. Ezért 'se feledjék, rendkívül nagy a felelősségük a mával és jövővel szemben. Halász Miklós w Építők napja Kitüntetések, elismerések Az építők napja alkalmá- Imre és Szekeres Mihály ve- bó József asztalos, Csányi ból Somogyi László építés- zette tervezőcsoport a regio- István kubikos, Hegedűs Jó­ügyi és városfejlesztési mi- nális hamvasztó tervezéséért, zsef bádogos, Nacsa István niszter pénteken, a szakmai a Kis Virág cukrászda bel- hidegburkoló, Csongrádi Fá­szakszervezet székházában ső kialakításáért Szekeres htan szobafestő, Gémes Lász­köszöntötte az ÉVM-vállala- Mihály, s a 24 tantermes ló melegburkoló, Kéri József tok dolgozóinak legjobbjait, gimnázium tervezéséért a lakatos, Gonda Sándor vil­Ezután átadta az Elnöki Ta- Nóvák István vezette kollek" lanyszerelő, Borbély András nács kitüntetéseit: a Szocia* tíva. művezető, Tóth József gép­lista Magyarországért Ér- A Szegedi Építőipari Szó- kocsivezető, Dávid János demrendet s a Munka Ér- vetkezet dolgozói közül Kó­demrend arany, ezüst és szó Ferenc kőműves brigád­bronz fokozatát építőipari vezető Kiváló Munkáért ki­dolgozóknak. tüntetésben részesült. A következő napokban a A Magas- és Mélyépitő­vállalatok építők napi ün- ipari Vállalat dolgozói közül népségéin mintegy 1200 dol- Kiváló Munkáért kitüntetést gozó részesül Kiváló Mun- kapott Terhes Pál műveze­káért kitüntetésben. tő. A magyar szakszerveze­* ti mozgalomban végzett A Csongrád Megyei Ter- eredményes munkáért kitün­vező Vállalat dolgozóinak az tették Gazdag József mun­építők napja alkalmából ren- kavédelmi vezetőt és Gom­dezett tegnapi, pénteki ün- bos Antal kőművest, népségén Kiváló Munkáért A Csomiép szak-szerelő­kitüntetést vett át Selmecz- ipari szolgáltató leányválla­ky Ernő. Kiváló Feltaláló latnál a Kiváló Dolgozó cí­kitüntetést kapott Körmöczi met érdemelte ki Szügyi Ernő és Kóréh Zoltán. Nivó- István betanított kőműves, díjban részesült a Nyilasi Pasteán Lajos kőműves, Do­rakodó, Bíró László fel­mérő technikus, Patik Jó­zsef árszakértő, Vér Judit Eva bérelszámoló. Tanácskozott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége pénte­ki ülésén az egészségügyi miniszter előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg az egészségügy időszerű kér­déseiről és a szükséges álla­mi intézkedésekről Az el­nökség megerősítette, hogy a szakszervezetek az állami intézkedések kialakításában továbbra is részt vesznek, érvényesítve egyetértési jo­gukat. Vízügyi fiatalok találkozója Könyvheti gyorsmérleg A pénz szaga sehol ­és mindenütt Vizit '86 — ezt a találó el- Megyei Bizottsága politikai nevezéít ötlötték ki a víz- képzési kii/pontjában nyitol­gazdálkodásban dolgozó fia- ták meg. Az effajta esemé­talok országos találkozójuk nyéknél szokatlanul benső­címéül. A második alkalom- séges hangulatú műsor után mai létrehozott, háromnapos Simády Béla, az Ativizig gazdag programú eseményt igazgatója köszöntötte a tegnap, pénteken délután meghívott vendégeket s a Szegeden, a KISZ Csongrád résztvevőket. Köztük Kovács ^m^^^mamm Antal államtitkárt, az OVH elnökét, Varga Györgyöt a Medosz főtitkárhelyettesét, Péter Istvánt, a HVDSZ fő­titkárhelyettesét, Bana Sán­dort, az MSZMP KB mun­katársát, Kiss Györgyöt, a KISZ KB osztá lyvezctő-he­lvettesét, Lázár Lászlót, az ÁIB munkatársát, valamint a helyi állami és pártszer­vek képviselőit. Külön ki­Egy hete még álltak a könyvtéren a pavilonok, ün­nepi volt a hangulat — most pedig már a mérlegkészítés idejénél tartunk. Véget ért az idei ünnepi könyvhét, s a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat Bács-Kiskun, Bé­kés és Csongrád megyei boltcsoportjának adatai — a látszólag rideg számvilágon túl — a könyvforgalom helybéli fényeinek felvil­lantásával valószínűleg a könyvkiadás, a művelődés­politika, sőt, talán irodal­munk mai helyzetének egy­némely lényegi pontjára is képesek fölhívni a figyel­met, esetleg nem is nagyon közvetve. És főleg: nem fontos következtelések, meg­szívlelendő tanulságok nél­kül. Míg tavaly az akkor még csak Békés és Csongrád me­gyei „területűnek" számító vállalati boltcsoport könyv­heti forgalma 4 millió 318 ezer forintra rúgott, ugyan­ebben a terrénumban az idén ez az összeg csak 3 mil­lió 612 ezer forint. A nyolc szegedi könyvesbolt 1 mil­lió 615 ezres forgalmat bo­nyolított le, amelynek nagy­részét — közel másfél milli­ót — az úgynevezett négy „kiemelt" bolt (Móra, Rad­nóti, Tömörkény, idegen­nyelvű) „hozta". Ám, ők is átlagosan fele akkora(l) for­galmat produkáltak, mint 1985-ben. Az illetékesek sze­rint, a főok a megjelent mű­vek alacsony példányszámá­ban keresendő (sok könyv­ből ezek az üzletek is csak 10—20, sőt, néha csupán 3— 5 darabot kaptak), A kevés példány okai között eljutunk a terjesztői és a kiadói ér­dekeltség fogalmához, majd a hazai nyomdai viszonyok­hoz — egyik lehetséges vég­okként pedig ahhoz a bizo­nyos pénzhez, amiből ugye­bár, nincs elegendő ... Akárcsak az idei könyv­hét nagy slágerkönyvéből, melynek címe akár többszö­rösen is jelképesnek minősí­tendő: A pénz szaga. Mol­dova György kamionos ri­portkölete ugyan rendkívül magas példányszámban je­lent meg, mégis egészen más kérdés, hogy Szegedre ösz­szesen mintegy két és fél­ezer jutott belőle —, noha a boltcsoport ennél jóval töb­bet rendelt... Ugyancsak nagy sláger volt Mezei And­rás: Eva és sok-sok Adám című, lapunkban néhány napja „vizsgált" kötete, Es­terházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba című köny­ve, továbbá Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok, Petru Groza: A börtön ho­mályában és Szabó Bálint: Az ötvenes évek című mű­ve, valamint Szántó Judit Naplója. Jócskán több is el­kelt volna Illyés Gyula: Naplójegyzetei bői és Szécsi Margit: Betlehem-blues­ából, s ugyancsak „rendes" volt a kereslet az Újhold Évkönyv, Nádas Péter és Csepeli György könyvei iránt. Ami fura módon, a vára­kozás ellenére „nem ment": Márkovits Rodion: Szibériai garnizon című „kollektív riportregénye", amelynek újrakiadása pedig igazi szenzációnak számított. Ha­sonló mondható el Németh László: Művelődéspolitikai Írásairól, Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és Köpeczi Béla: A francia felvilágosodás című művé­ről is. Könyvhét? Hiszen már nem tart egy hétig (sem). Könyvnap? Valaha annak hívták, ma azért többnek kéne lennie egyetlen 24 óránál. Egyes szomorú só­hajtások szerint, legföljebb csak .„könyvórák" voltak. Megint mások szerint: a minőség alapjában véve nem csökkent, sokkal na­gyobb baj a példányszámok­kal, az elosztással — és fő­ként a pénzzel van, mélynek hiánya ezen és amazon az oldalon egyaránt sok min­dent • befolyásolt. Azt javal­lom, ne foglaljunk állást. Állapítsuk meg inkább: most mindenesetre — ez van. És örüljünk azoknak a köny­veknek, melyeknek megíté­lésünk szerint örülhetünk — mindentől függetlenül. D. L. emelte annak a baráti knn­csolatnak a jelentőségét, melynek megnvilvánulása­kén-i Toldi László, a Zentai Vízügyi Vállalat igazgatója is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Megnyitó beszédet Váradi József, az OVH főosztályve­zetőié mondott Ezután négy szekcióban kezdte meg mun­káját a Vizit '86 résztvevő fiatalsága. a Szaljuton A kétszeri „kiszállással" egybekötött záróműveletek elvégzése után Leonyid Ki­zim és Vlagyimir Szolovjev szovjet űrhajósok folytatják a tudományos-műszaki ku­tatásokat és kísérleteket a Szaljut—7 orbitális állomá­son — jelentették pénteken a repülésirányító központ­ból. A személyzet főleg geofi­zikai kísérletekkel van el­foglalva. Az állomás külse­jére rögzített műszerekkel például azt vizsgálták, hogy a kozmikus térségben mi­lyen tényezők hatnak a cik­likusan terhelt különféle szerkezetekre Salátamagva­kon próbálják ki, hogy a mesterséges vonzóerő űrre­pülés közben hogyan befo­lyásolja a magasabbrendű növények fejlődését. Készen­létbe helyeztek egy műszert, amellyel az energetikai elektron- és pozitronnyalá­bokat mérik Kezdődik a vakáció Pénteken az ország vala­mennyi középiskolájában befejeződött a tanév. Az utolsó csengetés az idén 561 középiskolában, több mint 236 ezer diák számára je­lezte a vakáció kezdetét. A mintegy 25 ezer végzős gim­nazista és a 29 500 szakkö­zépiskolás számára még hát­ra vannak a szóbeli érettsé­gi vizsgák: ezek a külön­böző iskolákban június 9. és 21. között zajlanak le. Az idén mintegy 42 ezren je­lentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tago­zatára: azok, akik nem kö­zös érettségi-felvételi dol­gozatot írtak, június 23-án és 24-én írásbeliznek a fel­sőfokú intézményekben, a szóbeli felvételi vizsgák pe­dig június 23. és július 7. között lesznek. Az általános iskolákban még egy hétig tart a tanítás: az utolsó tanítási napon, jú­nius 13-án mintegy egymil­lió 297 ezer diák számára kezdődik meg a várva várt szünidő. Az idén 131 ezer 8. osztályos tanuló fejezi be az általános iskolát, közülük több mint 126 ezren jelent­keztek továbbtanulásra. Az új tanév 1986. szep­tember l-jén, hétfőn kezdő­dik, az első félév 1987. ja­nuár 31-ig tart majd. »

Next

/
Thumbnails
Contents