Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

Fenlek, 1386. junius 6. Könyvhét N Ez Fekete István ? Azt szokták mondani, az ami ez esetben annyit je­üjságiró akkor ir jó riportot, lent, hogy amit Fekete Ist­ha tízszer annyit tud az il- ván egyszer már leirt jól. letó dologról, mind amennyit szerzőnk leírja rosszul. Ez leír belőle. Tehát, ha nem- pedig módfelett szükségtelen, csak a téma vah meg, de hiszen ha valaki Fekete Ist­anyag is jut hozzá. Ha lehet vánt akar olvasni, nem Valló miből válogatni, szemezgetni, Lászlót olvas helyette. Ma­nassolni, akkor nem kény- radnak tehát az idézetek, de szerül a megadott sorszámot ezek önmagukban szintén toltelékszöveggel kitölteni, fölöslegesek, hiszen a szerző bízvást terelheti szűk me-> derbe az ajánlkozó, partta­lan redundanciát. S ha ez így van — már­pedig így van —, az analó­giát némi módosításokkal sok mindenre ráruházhatjuk. Vegyük például az életrajz­írást, egy író életének meg­írását, egészen konkrétan az Emlékké válok magam is . . című. Fekete István életével foglalkozó müvet, melyet Valló László írt, s amely a könyvhéten, sajnos, meg is jelent. (Móra, 186. p.) nem bizonyít általuk sem­mit, csak az oldalszámot dup­lázzák meg éppúgy, mint a hozzájuk fűzött magyaráza­tok. E könyv tehát kétsze­resen negatív terjedelműnek tekinthető, ámbár néhol akadnak, persze hogy akad­nak egészen jó részek is benne. Itt elsősorban életraj­zi tényanyagokra gondolok, egyébként pedig egy elhibá­zott műtől igazán elvárható, hogy itt-ott jó reszek is le­gyenek benne. Ez a mini­mum Kétségtelen: Valló László Az imént azt írtam: saj­nos, és nincs rá okom, hogy könyve máris forrásmunka. kihúzzam. Ilyen ugyanis, ilyen mint Fekete István, írni nem szabad. Tekintve, hogy a mű azt sejteti, az író ép­pen csak annyit tud Fekete Istvánról, mint amennyit leírt, egy betűvel sem töb­bet. Tízszereséről szó sincs. életrajzot hiszen Fekete István életé­emberrol, rd) munkásságáról eleddig nem jelent meg más, össze­foglaló igénnyel írott mű. Vannak más erényei is a könyvnek, például a fotók, azután a kötés (kemény! ez nem málik szét nyolc napon És ami a legnagyobb baj: az összegyűjtött anyag Fekete belü1;.mint a mai könyvek István könyveiben mind­mind megtalálható; a szerző óvakodi* attól, hogy önálló gondolatokat kockáztasson meg, mérlegeljen, következ­tessen s ennek folytán ered­ményre vagy annak hiányá­általában), de ezért tán mégsem a szerzőt kell di­csérni mindenekelőtt. Jó do­log a Függelék is, ami hírt ad arról, hogy Fekete Ist­vánnak mely müveit tartot­ta fontosnak a szerző, és megemlítendőnek. De hol ra jusson. Korrekt akar ma- marad a jellegzetes, Fekete radni, de csak szürke lesz és István-i titok, a mindéire sematikus. írói módszere két bontható, s mindkét rész kiterjedő pán-jóindulat, arar dó humanizmus, olümposzi részre derű forrásának fölkutatása? A szerző 12 (A/5) ív terjede^ kölcsönösen fölöslegessé te- lemben bizonygatja, hogy szi egymást, azaz megkérdő­jelezi a mű létének jogosult­ságát. Egyfelől töméntelen idézetmennyiséget vonultat való megtartásának titkát el F. I „jó ember" volt, de a titkot, az emberség megszer­zésének és tűzön-vizen át föl (ráadásul az eredeti sző veget néha „kijavítva", azaz elrontva), másfelől meg is magyarázza (nem elemzi, magyarázza!) az idézeteket, nem árulná még véletlenül sem, nyilván azért, mert 6 maga sem tudja. Farkas Csaba Pedagógusok kitüntetése Az úttörőszövetség meg­alakulásának 40. évfordulója és a pedagógusnap alkalmá­ból kitüntetésátadási ünnep­séget rendezett Mórahalom városi jogú nagyközség út­törőelnöksége. Több éves ki­váló munkája elismeréseként Kiváló Üttörővezető kitünte­tést kapott Sári Józsefné. Az úttörőszövetség országos tanácsának dicsérő oklevelét vette át: Turcsányi Erika, Barsi Józsefné, Makráné Ábrahám F. Gizella, Szabó Erzsébet, Kiszinné Bikárdi Melinda, Deme Józsefné, Sztvorecz Jánosné, Januj Jánosné. A felsoroltak mel­lett öt pedagógus a megyei úttörőelnökség dicsérő ok­levelét kapta. Barátságvonat Moszkvából A moszkvai üzemek és intézmények 350 dolgozójá­val és szakszervezeti akti­vistával Budapestre érkezett a moszkvai városi szakszer­vezeti tanács barátságvona­ta. Nyikolaj Csesztnih, a moszkvai városi Szakszerve­zeti tanács titkára vezeti a küldöttséget, amely a buda­pestiek két évvel ezelőtti baráti látogatását viszonoz­za. A Keleti pályaudvaron Kovács Károlv, a szakszer­vezetek budapesti tanácsá­nak vezető titkára fogadta és köszöntötte a szovjet ven­dégeket, s az üdvözlő sza­vakra Nyikolaj Csesztnih válaszolt. Mindketten mél­tatták a két főváros lakói­nak hosszú időre visszanyú­ló baráti kapcsolatait, ame­lyeket még szorosabbra fűz­nek a barátságvonatokkal rendszeresen egymáshoz lá­togató küldöttségek. A kül­döttség pályaudvari fogadá­sánál jelen volt Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára is. A szovjet küldöttség a nap folyamán megkoszorúzta a gellérthegyi felszabadulási emlékművet. teljesítményeik revén talán meg az előmenetelre is mód­juk nyílik: rést ütnek, s lassan fölszámolódik az az abnormális állapot, hogy ban, abból beosztásból Nélkülük nem megy... Azt nem lehet mondani, elve érvényesül? Aki eddig mazik, ha lehetőségeik, föl­hogy ismét forrong a peda- önállótlanságra volt kénysze- tételeik is lesznek — a tény­gógustársadalom. Ugy tet- ritve, s megtanult együtt él- leg kiváló munkára. Minden szik, inkább várakozó, véde- ni ezzel a helyzettel — az valószínűség szerint ők azok. kezö állásban van. Nincs holnapra szárnyakat kap? akik élni tudnak a „szabad­ezen csodálkoznivaló, még Egyéni döntésképességet? ságjogokkal", megvan hozzá akkor sem, ha valaki azt Egyszeriben kompetens, ille- a szakmai tudásuk, pedagó­gondolja: az új oktatási .tör- tékes tud lenni mindabban, giai kultúrájuk, tanítási és vény valódi fordulatot jelent amiből eddig, mint illetékte- élettapasztalatuk. ambíció­közoktatásunkban. len, kizáratott? S ha nem juk. „önfejlesztő" és társa­A pedagógusok rezignált- hol"ap' ™>d„ azután? ** da,mdag.nagy hasznot hozó sága sok mindennel ragya- m' leSz addlg? ' 'k ««>»" rázható. Ne feszegessük a A kérdéseket nem én ta­műltakat — szoktuk monda- láltam ki, pedagógusok fő­ni, ha valami reménykeltő galmazták. Vagyis mégsem újdonságnak gyürközünk, oly tökéletesen nyugodt-vá- h7dj77d7nlomá7á7aÍ a f'iők­mintha bizony ama tiszta rakozó mindenki, mint az na'dani hipiomajaval a iiok Lót fegyelmezetlen nejének imént lefestettem, s nem is sorsa fenyegetne bennün- fásult. Az általánosításnak ket... Pedig a magunk mö- itt éppúgy nincs jogosultsá­gé pillantó kíváncsiság egy- ga. valóságalapja, mint an- Akármilvpn S7akemher akár általán nem mindannyiunkat nak a hiedelemnek, hogy 7 szorít megkövült bénultság- szeptemberben megújul az ba, van, aki képes tanulni a iskola, mindegyik, „önfej­tegnapjából. Például: ha lesztővé" alakul, s ügy álta­nem próbáltuk volna — si- Iában „a" pedagógus önálló kotó, a kiváló tanárok van­kerrel — mindegyre elhall- szakmai alkotóvá válik. nak többségben! A tömeg gatni, hogy az oktatásügyben A törvény több elemével- rendkívül heterogén, viszont igenis reformra van szükség, részletével kapcsolatos el_ százezres, tehát nem lehet mely termesze e szerint al- lentmondásos érzelmek és ^Tu "R Csak . egyet,le" lando folyamat, b.zonyara gondolatok tökéletesen ter- ada'ek: harmmc even aluli nem erzekel uk volna holm, mészeteseK hogy ne mond. - 36 szazalekuk (Pesten megrázkódtatásként az egyes jam _ megaiap0zottak. 7')'..plyad 7atalok' aklk a tanügyi valtoztatasokat, Sta- 6 H legkulonfelebb bajokkal bilnak tételezni, állandóság- A pedagógusok alkotó küszködő iskolafokozatokat nak fölfogni a folytonos energiáinak „fölszabadítása" járták végig, s e bajotc nem mozgást, élettel haladást, elsö pillantásra a legszimpa 71ÚltfkAeI fdlot,lük enyhen szólva: infantilis ja- , • lanul. Am adjuk a bizal­ték. A reform szótól való llkusabö elhatarozasnak tet- munkati tartsuk szem előtt a félelmünket is meg lehet in- szik. Fölösleges újólag felső- fokozatosságot, s Legyünk a dokolni, persze. Ha okos rakoztatni, hogy a feszes nem kiváló tömeg iránt is gondolatok rendre papíron központi irányítás az ezer rerr»ényteljesek. Akkor is maradnak, az írott maiasz- féle meghatórozoUság mlfé-'mUSZáj látni' h°Sy ° tÖbb~ tokát egy idő után kínos re- le eröket köt(ött) gúzsba, formnak csúfolni Rémregényeket tudnak me­Most tehát az a helyzet, sélni az efféle „fegyelmet" hogy miközben a végrehaj- nehezen tűrő tanítók, taná­tási utasításokon gőzerővel , , ., alabb 10 öves korukig doleoznak a? arra illetéke- ' F szói­Inhof űrtuorl i "i 1 nlf Wriri általánosításnak megy "ydSdijba a tanár, amit — friss oklevelet lo­bogtatva — egykor elfoglalt. Akármilyen szakembi jó. akár kevéssé jó. Csakhogy: manapság egy­általán nem a tudós, az al­ség: nő. Ha nincsené)^ gye­sen (10 százalék mindig gyesen van!), akkor is' van­nak gyerekeik, akiket leg­dolgoznak az arra illetéke sek, a pedagógusok hallgat- nak arról, miként tette ják a törvényről szóló tájé- tönkre a pálya presztízsét, koztatásokat — és várnak. hogy a többség bólintva el­Előttük a nyár. szeptember- igényelte: a ben meg... Ügy meg sose & J volt, hogy valahogy ne lett legapróbb részletekig .előír­volna! ják számára teendőit. lehet egyedül otthon hagy­ni, ha betegek... Az éppen dolgozók mértéktelenül nagy óraszámban kénytelenen — kizsigerelni magukat. A nul­ladik és hetedik órával meg­spékelt napokon nemhogy A nagyobb szabadságnak, alkot6i bnáuó — semmilyen Röfög a járgány Nem most, majd! Csak tessék jól figyelni! Még a szótárunkban benne se volt az oiajvalság, amikor széltében­hosszában beszélte mindenki, me­A konyhának persze igaza van. A zsírt nem tekintheti veszélyes hul­ladéknak, nem építhet neki külön megsemmisítő kemencéket. Ebből viszont egyenesen következik, hogy % Pedig a fásült belenyug­vás igazán nem a legkedve- a szakmai önállóságnak már „ zőbb „fogadó közeg", külö- a deklarációja is mozgósító Oondolkodasra smcs ido! nősen nem olyan törvény- erejű lehet. Am a7, írott ma- És mindeddig csak az is. nek. amely a legnagyobb fo- lasztok, jámbor óhajok iránt kola megújulásának legfőbb kú aktivitást, alkotókészsé- kialakult ellenérzéseink ar_ „föltételéről", a pedagógus­iét, önállóságot, önfejlesztést ra késztetnek, hogy a tetsze- ról beszéltünk, korántsem az igényli. Ügy általában, min- tős elképzelés valódi tartal- ellentmondások, aggályok denkitől. aki a pályán él és mára kérdezzünk, s a meg- teljes skáláján haladva. Ügy mozog. Vagy csak attól, aki valósulásának föltételeit ve- tűnik, a jobb minőséget cél­képes erre? A fokozatosság gyük számba, a garanciákat zó közoktatás-fejlesztés rá­keressük. A magam részéről lóban jó hosszú folyamat, hajlamos vagyok egyetérteni apró lépéses haladás. Nem mindazokkal, akik a „tudós másmilyen, mint eddig. Azt tanárok'' működésének esz- meg még mindig csak re­ményét látják megvalósuló, mélhetjük, hogy kevesebb tó­ban. A „Kiváló pedagógu- pogással és vargabetűvel, sok" a cím mellé eddig pénzt egyenesebben, előre hala­kaptak. Valódi haszon, dunk. mindannyiunké, abból szár- Sulyok Erzsébet gint segítségünkre sietett a tudo- az ideálisnak mondott táplálkozási many. Megoldható már — mondo­gatták —, hogy kőolajból zsírok ké­szüljenek. Nem kenőzsírok, csap­ágyra; hanem kenőzsírok, kenyérre — bár a fene tudja, marad-e vala­mi óíze. Akkor mondtam én, ne lelkendezzetek annyira, mert a ve­gyi folyamatok meg is fordíthatók Majd kitalálja valaki, hogy közön­szokások nem vonulnak be hétköz­napjainkba, legföljebb az otthoni szombatra és vasárnapra. Erre tá­madt föl bennem a régi gondolat. Meg azért is, mert hallottam, disz­nóhizlalásunk majdnem megbukott, mert be akarta vezetni a gyár, hogy csak vágás után minősít. Meg­rémült a tenyésztő, mert neki ak­séges disznózsírból is lehet benzint kor mindig el kell kísérnie diszna­csinálni, nem muszáj termőföldünk javát alkohol termesztésére befog­nunk. Azt állítólag kitalálta már az emberiség, hogy szemforgatós zsíros kenyér árán is lehet kocsit venni, majd kitalálja egyszer, hogy hajta­ni is lehet vele. Belátom, elsiettem a dolgot, még mindig nem mennek zsírral a kocsik. Igaz, gázzal se, és alkohollal se. Pedig az utóbbi nagy szám lenne. Csak bedugná a szon­dát a rendőr az ablakon, és meg­tántorodna tőle. Nem tudná eldön­teni, az emberből dől a pálinka­szag vagy az autóból. Nálunk hosszabbra nyúlik az energiaválság, mint máshol, ezért hadd hozakodjak elő régi ötletem­mel, hátha segíthetek vele. Beval­lom. komoly érdekek fűznek hoz­zá: félek az érelmeszesedéstől. Hiá­ba eszünk otthon olajjal, ha a köz­konyhánk csak zsírral főz. Amióta az ételek ára is emelkedett, a hét szinte minden napján kanalas má sodik fogásokat tálalnak, örülhet­nénk is neki, ha nem habarnák ke­ményre a zöldborsót, és nem önte­nének rá akkora kanál zsírt, hogy azt a néhány szemet, ami mégis beletéved a habarás mellett, nem is látjuk. Beteg embereknek az epéjükbe azonnal beleáll a görcs, ha csak ránéznek. ját utolsó útjára, inkább lemond a filléres haszonról, nem hizlal. Pe­dig a gyárnak nagyon igaza volt: zsírból nem lehet szalámit tölteni. Még a fejlődő országoknak szánva se, mert azok meg vallási okok mi­att nem fogyaszthatják. Akkora volt a megrendülés, majdnem megin­gott bele a szalámitorony. Kérem tehát az ottaniakat is, álljanak pár­tomra, és engem támogassanak. Nekik is jó lesz, nekem pedig a dicsőség is eleg Okos vegyésztől kértem szakvé­leményt. Azt mondta, igen, igen, meg lehet csinálni. El kell hidroli­zálnunk a zsírt, glicerinre és zsír­savra. Hidrogénnel telítenünk kell a zsírsavat, aztán redukálni, és ké­szen is van a szénhidrogén. Egyet­len zsirsavmolekulából kilenc ben­zinmolekula nyerhető. Ugyan sem­mit sem értek hozzá, mintha tótul mondanák, úgy vagyok vele, de annyira egyszerű, hogy máris lel­kesedem. Hozzáteszi azt is. hogy ig§n sok energia kell hozzá, és et­től nem győzöm vakarni a fejemet. Aztán megnyugszom: hátha föl le­het áldozni a kilenc benzinmoleku­lából akár négyet is, és akkor kész az üzlet. Mondják persze, hogy a biológiá­ban vannak aranytartalékaink, sze­retném tehát mindjárt a legelején összekapcsolni a kettőt. Csapoljuk meg hizás közben a malacot! Mondjuk, Pestre akar menni az autós, mert rühelli a vasutat. Nem tankol, hanem betesz a csomagtar­tóba egy hizasra hajlamos suidot. Oda, ahová kókányoló emberek a meg mindig tiltott gázpalackokat szokták beszerelni. A gáz veszélyes, és az is szénhidrogén! Beönt inkább egy vödör sűrű moslékot a malac­nak, és máris indexelhet. Hatalmas előny, hogy a hízásra hajlamos jó­szág soha nem fog fölrobbanni! Ámbár az útközben képződő bio­gázokkal is kell kezdenünk vala­mit, de lehet, hogy éppen elég a zsír hidrolizálására, mint örök idők­től létező energiaforrás. Erre még nem merek mérget venni, ez majd csak a kísérletek beindulása után derülhet ki. A malacka persze rö­fög útközben, mert mindig röfög, amikor jól megy a sora, de talán a tülkölési tilalom nem vonódik át rá is ( Ha egy hízóval és egy vödör mos­lékkal fölmegy a kocsi Pestre, egy másikkal meg vissza is jön, már csak a számítógépet kell előven­nünk, hogy megtudjuk, hány malac és hány moslék hajt el egy ország­járó buszt. Itt már nehézségek is. támadhatnak, mert a masinisztá­nak kondásvizsgát is kellene ten­nie, de talán házilagos módszerrel is gondozhatok a pocák, állami bu­szon is. Vígan röfögne a busz hegy­re föl, völgybe le, és a legfőbb nye­reség még csak ezután jön: hatal­mas felárat fizetne a szalámigyár, ha semmi zsír nem maradna ben­nük. Egy forintot én is hozzátennék, mert akkor nem kellene ennem a zsírba fullasztott salátafőzeléket, csupán demonstrációs szempontok szerint, sőt az egészet vihetném a szomszéd csomagtartójába. A kövér emberek saját naszcensz zsírjukkal is elmehetnének Lajos­mizséig. Kicsike türelmet még, uraim! Horváth Dezső Kass Eszter kiállítása A Bartók művelődési köz- ja meg Kass Eszter textilter­pont emeleti kistermében vezö iparművész kiállítását, ma, pénteken este 6 órakor A tárlatot június 30-ig lehet Sass Géza belsőépítész nyit- megnézni. Szovjet elismerés szegedi vállalatoknak „Odessza Terület Szak- molhat be a munkaverseny szervezeti Tanácsa elismerő területén is. Élő Elemér, a oklevél kitüntetésben része- vállalat igazgatóhelyettese siti a Tisza Volán vállalat az oklevél átvételét követő­kollektív' tat, az elért ki- en a Volán és az odesszai magasló termelési eredmé- szállítási vállalat testverkap­nyek, valamint az MSZMP csolatairól beszélt, amely a XIII. kongresszusa és az jövőben az eddiginél is több SZKP XXVII, kongresszusa területre terjed ki, hiszen tiszteletére meghirdetett szo- hasonló feladatokat kell el­cialista munkaversenyben látni mindkét vállalatnak, végzett aktív internaciona- Ezekben a napokban több lista munkája alapján" — szegedi vállalatnál került olvasható — természetesen 'sor hasonló ünnepségre. A orosz nyelven — azon az ok- Tisza Volán mellett elisme­levélen, amelyet tegnap dél- rö oklevéllel jutalmazta előtt a Volán munkásszálló- Odessza Terület Szakszerve­jának nagytermében adtak zeti Tanácsa a KSZV-t, a át. Az ünnepségen Magyal Minót, a konzervgyárat, a István, a városi pártbizott- MÁV Szegedi Igazgatóságát, ság osztályvezető-helyettese a Magyar Kábelművek sze­méitatta a Volán dolgozói- gedi gyáregységét, a Del-al­nak elmúlt évi jó munkáját, földi Pincegazdaságot, a s mint elmondta: a vállalat HungarHotels szegedi egysé­kollektívája hagyományo- gót, valamint a Tisza—Má­sán jó eredményekről szá- ros Szög Mgtsz-t

Next

/
Thumbnails
Contents