Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

Péntek, 1086. június 6. 3 Építők napi ünnepségek i Építőnapqf. ünnepelnek a Holt-Marosban. Fél három- helyi kórház központi orDélép dolgozói holnap, szom- kor a Nagyáruház divatbe- vosi ellátórészlegének kibaton a Szőregi úti sportte- mutatót rendez. Este nyolc- viteli terve lett. A települepen. A csarnokban rende- kor a salakpályán tábortűz léstervezési kategóriában elzik 10 órától a központi ün- zárja az építőmesterek ün- ső lett Hernyók Imre . és népségét, majd kulturális és népét. tervezőcsoportja Szarvas álsportprogramok következ- * talános rendezési tervével. A nek. Reggel 8 órától a íü- nélmaevarorszáci Ter- mély«Pítési kategória győzves pályán labdarúgó-mér- b tes pályaműve a szegedi új-kőzés kezdődik. Lesz repülő- vez° Vállalat dolgozóinak rókusi 620 lakás közmümodell-bemutató és kara- tegnapi, csütörtök délutáni, rendszerének kiviteli terve, te is. Néptáncosok délután az építők napját köszöntő Dinnyés Zoltán és tervezőfél négykor adnak műsort, ünnepségén adták át Az év társai alkotása. KategóriaAz érdeklődők láthatnak kis- legjobb dokumentációja cí- győztesek lettek a Békés pályás focimeccseket, női és mért meghirdetett pályázat Megyei ÁÉV központi aszférfi kézilabda-találkozókat, díjait. Magasépítési kategó- talosüzeme porelszívó rendA teniszpályákon a gépekért riaban a nyertes Tarnai szerének vizsgálatával és küzdenek, horgásznak, s bű- Istvánnak és kollektívájának előtervével: Gyuris Vince várkodnak a hozzáértők a pályaműve, a hódmezővásár- és munkatársai. Ez már szinte „géptelenség" Egy-egy termelőszövetkezet gépudvara első látásra igen vegyes összképet mutat. Milliós értékű Rába traktorok, John Deer-ek mellett rozsda marta régi kombájnok, ekék, régen divatjamúlt termelőeszközök. Sűrűn olvashatunk árverési hirdetést, hogy egy „lomtalanítási" akció után az udvar sarka ne ócskavastelephez hasonlítson. A háztájiban, a magán termelésben egy kis bütykölés után még sokáig használhatók ezek a kiszolgált masinák, amelyeknek itt már csak annyi értékük van, amennyit a MÉH vállalattól kilós áron kapni lehet értük. A mezőgazdasági szövetkezetek érdekvédelmi szervezete, a Teszöv időnként vizsgálja a nagyüzemek gépesítettségének helyzetét. A tegnap, csütörtökön megtartott értékelő is sok tanulsággal szolgál. A felismerés azonban még kevés, súlyos milliók kellenének a helyzet gyökeres megváltoztatásához. Míg a VI. ötéves terv idején a mezőgazdasági termelés számottevően nőtt, addig a gépesítés mérsékeltebben fejlődött. Addig ez nem is lenne baj, míg azt nézzük, hogy így javult az eszközök kihasználtsága. Csakhogy mindennek ára van, a fokozott igénybevétel miatt sok gép elhasználódott, jó részük már nullára leírt értékű, s ez bizony jelentősen növeli az üzemeltetés költségeit. A beruházások, vásárlások saját forrásának döntő részét az amortizáció adja. Igen ám, de az árak folyamatos emelkedése miatt ez az öszszeg még a pótlásokra sem nyújt fedezetet. Az eredményekből képzett fejlesztési alap közel a felére csökkent, s az állami támogatások öszszege is a korábbi tervidőszakénak csupán kétharmada. Így a gépek értéke ma már az állóeszközök teljes értékének alig több mint egynegyedét adja. Egy évben 400 millió forintnyi összeget tudtak szövetkezeteink gépvásárlásra fordítani. Ha az árak nem emelkednének, akkor is csak 7—8 évenként cserélődhetnének ezek az alapvető termelőeszközök. Az elmúlt öt évben azonban a beszerzési árak alaposan elszakadtak a gazdaságok anyagi lehetőségeitől. Míg például 1980-ban egy MTZ —80 erőgép 169 ezer forintot ért, 1985-ben már 287 ezerért kínálták. Egy Rába Steiger 250-es típusú traktor közel kétmillió forint. A szállító, anyagmozgató, talajművelő tartozékok is kivétel nélkü' másfél-kétszeres áron szerezhetők be. Ráadásül ez a felértékelődés nem járt együtt ilyen mértékű műszaki színvonal-emelkedéssel. A beszerzéseknek csak néhány százaléka volt az olyan új típusú gép, amelyet még öt évvel korábban nem forgalmaztak. Az optimális összetételű gépállomány kialakítását a beszerzési nehézségek mellett a géptípushoz fűződő alkalmi kedvezmények is akadályozták. Pedig ami pillanatnyilag olcsóbb, nem biztos, hogy Növekvő mezőgazdasági termelés — kedvezőtlen műszaki háttér hosszabb távon is az a gazdaságos. A kedvező vonásokról sem illik azonban megfeledkeznünk, még ha kevés is. A gabonatermesztés fejlesztésére az IGP-program keretében világbanki hiteleket is sikerült felhasználni. A magasabb műszaki színvonalú, korszerű gépek döntően ebben a konstrukcióban kerültek a mezőgazdasági nagyüzemekbe. A folyamatban levő IGP—V. programja keretében 14 szövetkezet 107 milliós kölcsön igénybevételével fejleszti gépparkját. Az alacsony hatékonyságú és kevés tartalékkal rendelkező üzemekben gond a termelés alapvető eszközeinek a pótlása is. Emiatt sokan lizing formájában tudtak csak gépekhez jutni. A bérleti díjak forgalmazónként változnak, és a termelök szemszögéből sokszor hátrányosak, jelentősen megnövelik a termelés költségeit. A homoki területeken gazdálkodók visszatérő gondja, hogy kimondottan erre a talajra specializált gép egyáltalán nem létezik. Az eszközök folyamatos és magas színvonalú karbantartása is sok szövetkezetben megoldatlan. Nem elterjedt még a hibamegelőző diagnosztikai műszerek alkalmazása sem. Az alkatrészellátás kis mértékű javulása ellenére akad még tennivaló. Az importpótló részegységek minősége sok-' szor nem kielégítő, sok esetben csak a kényszerűség miatt fogadják el a műhelyekben. A termelési rendszerek műszaki szolgáltatásai általában jók, de eltérő színvonalúak és drágák. Több szövetkezetünket csak az alkatrész-beszerzési gondok kötik ezekhez a szolgáltatásokhoz. Kedvezőtlen jelenség, hogy az üzemek egyharmadában foglalkoznak csak újításokkal. Holott ennek kiemelkedő jelentősége lenne pénzszűkös világunkban. Ehhez azonban az innovatív tevékenység egész érdekeltségi rendszerét újra kellene gondolni, s jobban megbecsülni a szakmájukért lelkesedő szakembereket. T. Sz. I. Tervpályázat Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Ipari Minisztérium, az Országos Energiagazdálkodási Hivatal, a Magyar Villamosművek Tröszt, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Kaposvári Villamossági Gyár országos, nyilvános és titkos tervpályázatot hirdet „magánerős épületegyüttesek gazdaságos villamosenergia-ellátása és -szerelése" címmel. A pályázat meghirdetői arra keresik a választ, hogy miként lehetne a magánerős kivitelezésben készülő épületegyüttesek villamosenergia-ellátását a lehető leggazdaságosabban megoldani. A részletes kiírás már átvehető az ÉVM-ben. A pályamunkákat 1986. október 6-ig kell postára adni. A díjazásra 460 ezer forint áll rendelkezésre. A bíráló bizottság a tervpályázat eredményét 1986. november 11ig hozza nyilvánosságra. (MTI) Dolgozók egészségvédelme Az élelmiszeriparban dolgozók egészségvédelme érdekében az EDOSZ kezdeményezésére az elmúlt években számos intézkedés történt; egyebek között megkétszerezték az üzemorvosi rendelők számát. A szakszervezet most újabb lépést tett: együttműködési megállapodást kötött az Országos Munka- és Üzemegészségügy! Intézettel. A szerződés alapján több iparágban átfogó elemzésre kerül sor. Folyamatosan ellenőrzik például a felhasznált anyagok minőségét, összetételét, és az üzemegészségügyi feltételek alakulását. Az intézet munkatársai — együttműködve a szakszervezet, valamint az üzemek orvosaival — szűrővizsgálatokat végeznek. Elsősorban a kedvezőtlen munkahelyi körülmények javításának lehetőségeit tárják föl. A környezetvédelmi világnapon Levegővíz, termőföld Tegnap, csütörtökön, a környezetvédelmi világnap alkalmából megyei ünnepséget rendeztek Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központban. Simády Béla, az Ativizig igazgatója a vízminőség-védelem Csongrád megyei helyzetéről és feladatairól tartott előadást. Majd a Höszkei Gábor Áron Üttörőcsapat úttörői színesítették műsorukkal az ünnepséget. Végül kitüntetések átadására került sor. Csizmazia György elnöki megnyitójában szólt arról, hogy még ma is gyakran tapasztalható közönyösség és közömbösség a környezetvédelem ügyével szemben. Példaként említette, hogy a közelmúltban lezajlott III. újszegedi környezetvédelmi napokat rendezőként nyolc szerv jegyezte a nyomtatolt meghívókon, mégis a megnyitóra összesen öt ember ült csak be. A közeljövőben minden nagyobb környezetvédelmi megmozdulásnál meg kell találni azokat az érdekeket, amelyek a lakosság mind szélesebb rétegeinek az érdeklődését felkeltik. Simády Béla előadását azzal kezdte, hogy nincs, és nem is lehet jövője hazánkban a „parttalan" környezetvédelemnek. Természetes dolog, hogy a civilizációs fejlődésnek vannak káros következményei is. Az új létesítményeknek viszont illeszkedniük kell a tájba az árvízkárok megelőzését szolgáló mesterséges építményeknek, a gátaknak és a partfalaknak is. De az esztétikus betonépítmény is elcsúfítható élénk színű, nehezen eltávolítható festékekkel „felvésett" feliratokkal. A lakóterületek és a termőtalaj védelmét szolgálja az a csatorna- és szivattyúhálózat, amely a belvizek elvezetését segíti. Ennek megtisztítása Szeged külterületein évente több százezer forintba kerül. Nem a természetes szennyeződéssel akad a legtöbb dolguk a vízügyeseknek. Távolítottak már el innen autógumikat, sezlont, vaságyat, műanyag zacskóba burkolt állati tetemeket, sőt, kiselejtezett Trabantot is. A megye élővizeinek 95 százaléka más területről érkezik, 94 százaléka a határokon túlról. A közelmúltban végre megteremtődött az a jogi alap, amelynek értelmében hathatós intézkedések hozhatók a víz minőségének óvására, későbbiekben pedig a javítására is. Szegeden egyre több helyről hallani, hogy a városnak fel kell építenie egy biológiai víztisztító művet. Kétségtelenül rövid időn belül meg kell oldani a szennyvízhelyzetet Egy ilyen rendszerű szennyvíztisztító felépítése ma 2.milliárd forintba kerülne. Ekkora öszszeg nem áll rendelkezésre. Olcsóbb és megfelelő megoldás lehet, ha a város szennyvizéből a jelenleginél lényegesen többet lehet majd eljuttatni a meglevő szennyvíztisztítóhoz. Ehhez több területen ki kell építeni a csatornahálózatot, jó néhány utcában szükséges megfordítani az elvezetők folyásának irányát. • A Rendet, tisztaságot a munkahelyen és környékén szakszervezeti környezetvédelmi akcióban végzett eredményes munkájáért a SZOT oklevelét és az szmt vándordiját nyerte a Szegeden dolgozó Csongrád Megyei Közegészségügyi -Járványügyi Állomás. Az szmt oklevelét és díját kapta a KSZV Üjszegedi Szövőgyára, a Gyufaipari Vállalat szegedi gyára, a Paprikafeldolgozó Vállalat mórahalmi telepe és a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat új forgalmi telepe. Az szmt oklevelét vehette át a Szeged Városi Tanács Kórház- és Rendelőintézete. Példamutató környezetvédelmi tevékenységéért Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesült Batki Sándor, az szmt politikai munkatársa és Szabó István, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat gépkezelője. B. I. Úgy lenne jó... M

ikor megkönnyebbülten felsóhajtanak a pedagógusok, s diadalüvöltéssel milliósnál nagyobb gyerekhad vágtat ki az iskolakapukon — úrrá lesz a szorongás. A telnőttek, a szülök többsége válik nyugtalanná. Mert nekik, az örömök mellett, a gondok, aggodalmak forrása is a vakáció. A gondot viselni pedig... Ragozhatnánk, de maradjunk csak annyiban, hogy nem könnyű. Egyedül, munka mellett pláne. Mégis meg kell oldania mindenkinek gyermekei nyári felügyeletét, elfoglaltságát, kellemes szabadidőtöltését. De: hogyan? Jobbik esetben a kisebb gyerekeknél még be- és kisegítenek a nagyszülők? (Hogy milyen áron, s milyen áldozattal vagy feltöltődéssel, azt friost ne keverjük ide!) Városi gyerekeknek — sokan állítják — szinte ideális, ha a nagymamáékhoz, falura mehet. Megláthat, megízlelhet, még meg is tanulhat ott sok mindent. Nagyszülője, unokája, no meg persze családja válogatja, hogy mit. Ámde abban bizonyos vagyok, hogy egyetlen vakációzó városi kisdiáknak sem válik hátrányára, ha maga előtt falusi nebulótársainak természetes hagyományokra épülő példáját látva, esetleg belekóstolhat abba, hogy egy 6—14 év közötti gyerek miként vállalhat részt a ház körüli teendőkből. Miként nem válhat kárára a tizenéveseknek, ha a vakációban egy-két-három hétre gyárban, boltban, gazdaságban, üzemben, szolgáltató cégnél vagy máshol munkát vállalnak. Sok gyereknek (de szeretném hinni, hogy majdan egyre többnek!) kedve van ehhez. Ha netán keresményükre a család anyagilag nincs is rászorulva, engedjük őket! A munkavállalás ugyanis számukra élmények, élettapasztalatok szerzésének, a felnőttek világával való ismerkedésnek forrása. Ami csak akkor ad keserű vizet s rossz szájízt a belekóstolónak, ha a munkahelyen a felnőttektől negatív példákat lát és hall; ha a munkavállalásból, amire készült, csak a vállalás igénye marad, mert igazan értelmes, hasznos munkát nem bíznak rá. Ha pedig, megízlelvén az anyagi javakat is bug.vogtató forrás vizét, pár hét után a gyerek megkapja munkája bérét, engedjük meg neki, hogy magára költse azt — lehetőleg tetszés szerint. Megdolgozott érte! S bizonnyal jó lenne, ha valamennyi gyermek „megdolgozná a magáét" a vakáció során. Legelőbb otthon. Tény, hogy városban kevesebb az olyan teendő, aminek elvégzését rá lehet bízni a szünidőben a gyerekekre, mint a falun élők körében. De azért akad, A családi, a háztartási munkamegosztásban lehet s kell találni számukra megfelelő elfoglaltságot! Például azért, hogy igazándiból megtanuljanak segiteni a szüleiknek. Meg azért, hogy a házi munkából, az elintéznivalókból kapott feladat egy-egy időre lekösse a gyerekeket, akinek úgyis sok a szabad ideje. S bizony, többségük nem is igen tud mit kezdeni az idejével meg magával — unatkoznak. S azf unatkozás ártalmas! (Ugye, mindenki látott, hallott, tapasztalt már olyan dolgot, hogy a tizenéves gyerek hajmetresztö tettét azzal indokolta, azért tette, „mert unatkoztam ...") Hány gyerek unatkozik, ténfereg, lötyög, csavarog, bundázik a vakáció idején naponta 8— i 0— 12 órát a lakótelepeken? Ismerősek a felügyelet nélkül csellengő, „kulcsos gyerekek"? Sajnos, igen, S látva őket. vajon eszünkbe jut-e elégszer az, hogy jobban kellene gondoskodni róluk? Mondjuk, megszervezve a hétköznap déli étkeztetésüket. (Nem biztos, hogy vállalkozó vendéglátósnak s a családnak meg a gyerkőcök egészségének ráfizetéses lenne!) Vagy segíteni nekik, hogy ne legyenek üresek napjaik, no úgy teljen a szünidő, hogy „majdcsak elmegy az idő valahogy". Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ho/y megy. Jó lenne tudni, kedves szülők, hogy lányua, fiuk mikor, kivel, hol, miért található, azaz hát, mit csinálnak a csemeték. Természetesen hagyni kell, hogy a vakációzó gyerek önállóbb, öntevékenyebb legyen bizonyos mertekig, hogy maga (is) gazdálkodjon a szabadidejével. De: ha lehet, kérjünk egy kicsit nagyobb részt belőle! S mindjárt az elején, amikor megtervezzük, szervezzük a nyarat. Ha gond s aggodalom nélkülire nem is lehet, legalább kevesebb feszültséget okozóra. Pélidául azok figyelembe vételével, amelyekről fentebb szó esett. Továbbá azzal a szándékkal, hogy ha lehet, legalább nyáron legyünk többet együtt a gyerekekkel! Mert igaz, annak ötölni lehet, hogy az úttörőszövetség, a KISZ-szervezetek, a SZOT, az iskolák, a népfrontbizottságokj a sportegyesületek, a művelődési házak, az idegenforgalmi hivatalok, s egyéb „hivatalos szervek és mecénások" meg magánvállalkozók is egyre többször — úgymond — törik magukat, hogy foglalatosságot, felügyeletet, szórakozást, ellátást biztosítsanak nyárra a gyerekeknek; de az igazit mégiscsak a családban kellene kapniuk. Szüleikkel együtt kellene tartalmasan, jól eltölteni a vakációt S nemcsak a szülők szabadságának az iskolai szünidővel közös heteit! Amikor nyaralni menve, üdülőbeutalóval vagy maszek alapon, bőven van lehetőség a közös játékra, szórakozásra, kirándulásra, sportra, ismeretszerzésre; s az együtt szerzett élményekből az egymással való feltöltődésre. Amiből juthat később a hétköznapokra, a szünidő más napjaira is. Amiket, mindent összevetve, végül is a gyakoribb családi programoknak, egymással többet törődésnek kellene jellemeznie. Többek között azért is, mert ha a szülő s a gyerek kapcsolata jó, akkor a munkában, a családfenntartásban és ellátásban meg-megfáradó mama s'papa számára pihentetőek lehetnek a vakáció idején csemetéjükkel sűrűn együtt töltött órák. S azért is, ha az „öregek" meg az „ifjabb nemzedék" között a viszony problematikus, akkor ezen szabadabb időszakban jó alkalmakat találhatunk arra, hogy tisztázzuk a helyzetet, úrrá legyünk a gondokon. A

gondokon — amiktől szívesen szabadulnánk, ilyenkor, szünidő közeledtével különösen. Mert a vakáció (sajnos) egyelőre a legtöbb városi családban még nem az öröm, a pihenés, a kikapcsolódás, a feltöltődés forrása, hanem az aggodalomé, a szorongásé. Talán azért, mert nemigen gondoljuk végig — szülők és gyerekek közösen! —, hogy a szünidő tulajdonképpen milyen lehelőségeket rejt magában. Nemcsak aggódva, szorongva, idegeskedve, boszszankodva, duzzogva, rosszkedvűen és siváran unottan, de ezekkel ellenkező érzületekkel is eltölthető! Ügy lenne jó megpróbálni! Szabó Magdolna