Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

5 Kedd, 1986. május 13. A folytatás következik A tevés világban fogalom a neve: Jaroslav Dietl. Olyan forgatókönyveket irt, sokat, amelyeknek a szereplői mai, hétköznapi embe rek. Az ezekből készült fii mek: visszhangos sikerek voltak, nemcsak Csehszlová kiában. Gondoljunk a nálunk is kiugróan népszerű Kórház a város szélén című folytatásosra. Dietl tavaly nyáron, 56 éves korában meghalt. Bizonyos, hogy a televíziózás elméleti és gyakorlati szakemberei sokat foglalkoznak még munkásságával. Hiszen muszáj rendszerezett magyarázatát adni az elsöprő sikernek. Mert tulajdonképpen nehéz fölfogni, mi vonzza a közönséget ezekhez a filmekhez, melyek legfőbb jellegzetessége, hogy „sem mi különös" nincs bennük. JfCsak" olyan emberek, akiket jól ismerünk, akikre „ráismerünk", mert együtt élünk velük. Olyan események, amelyek mindennap megtörténhetnek a környezetünkben. Olyan élethelyzetek, amelyekbe bármikor mi is kerülhetünk. Szakmai-munkahelyi, családi konfliktusok, melyeket átéltünk, vagy át fogunk élTUÍ. Viselkedés- és magatartástípusok, melyeknek motívumai nem szorulnak külön magyarázatra. A ráismerés öröme, és a „magam is érdekelt tíagyok" ellenállhatatlan vonzása ültet bennünket hétről hétre a készülék elé — alighanem. Most. kedden. Nök a pult mögött címmel indult a nevezetes szerzőpáros, Dietl, a forgatókönyvíró és Jaroslav Dudek, a rendező újabb folytatásosa. Az első rész láttán bizonyos, a film arról szól, ami a címében van, s hogy cz az üzlet, amelyben ..a nők" eladnak, igen közel lehet ama bizonyos városszéli kórházhoz. Vagyis hasonló természetű, jellegű sorozatot kapunk, mint föntiekben körülírni próbáltuk Megirigyelhetnék már a csehszlovák alkotók sikerét a hazaiak is Magam sem értettem eddig, hogy az újdonságnak kijáró hivatásos-nézői ügybuzgalmon túl miért várom annyira A Hét-ben a Híradót — mióta csak van. Négy hete. Most vasárnap, Aczél Endrét, a Híradó megújításán eddig sikerrel fáradozó, új felelős szerkesztőt hallgatva-nézve hirtelen rájöttem: alighanem arról van szó, hogy nem annyira a friss híreket — őt hallgatom szívesen. Ismerik az örök nézői reakciót: a képernyőn megjelenőket óhatatlanul mindenki „osztályozza" magában. Kiki ízlése, vérmérséklete, nehezen mégmagyarázható vonzódásai és ellenszertvei alapján ítél. A személyes elfogultságokon túl azonban vannak olyan konkrét, hogy ne mondjapi: fix érvek, amelyek eldönthetik, kire érdemes odafigyelni, bármiféle műsorban-müfajban is jelenjen meg. Nos, Aczél Endre kellőkeppen művelt, tájékozott, gyors és pontos reagálásokra képes, korrekt és mégis egyéni stílusú újságíró. Határozott egyéniség, akj sajátos jelleget, egyéni karaktert képes sugároztatni abból a tévés műsorból, amelynek szereptője-gazdaja. Alighanem nagy nyeresége tévénknek, hogy Hajdú János mellé állhatott (ülhetett). nemcsak A Hét-ben megjelenő Híradóban; a szó jelképes értelmében is: az egyik tévészemélyiség mellé került egy másik. Minhogy egyik kezünk elég megmutatni, hányan vannak, akik a személyiségükhöz műsort hasonlítani képesek, talán nem tetszik túlzásnak a fönt megejtett ünneplés. Már nincs más hátra, mint sok -jó munkatársat kívánni a megújuló Híradónak. Olyanokat, mint mondjuk: Juszt László. Akit ama „száguldóhoz" hasonlíthatnánk, ha azt nézzük, ügyeletes napjain hány helyre jut el. Ám ha figyelmesen hallgatjuk, arról is megbizonyosodhatunk: józan, gyakorlatias. „harcedzett", korrekt riporter. Sulyok Erzsébet Sanyika nem rugdossa a mikrofont ÛÙ. líwyclö lûooca radie líwyclö W Sanyika általában senkit és semmit nem rugdos, mert öt nevelték és nevelik. Sanyika ugyanis hátrányos helyzetű. Ezért kerülhetett be három éven belül immáron másodszor a Magyar Rádióba, s tudhattunk meg róla jószerével mindent, amit csak egy nyolc-, illetve tizenegy éves fiúgyerekröl megtudni lehet. Hogy a hátrányos helyzetűekhez — szociológusokat, szociálpolitikai előadókat és gyámhatóságokat megszégyenítő — konok következetességgel ragaszkodik a rádió, eléggé ismert azok körében, akik rendszeresen riportok hallgatására adják a fejüket. Ezek a rádióriportok^, úgy képzelhető, valamifajta nekiszabadult vehemenciával zúdulnak elő hátrányos helyzetű gyerekeket keresni, s mivel sajna, jócskán akad belőlük, csak hozni kell a stábot a mikrofonnal és kész. A Neveletlenek című, vasárnap délelőtt a Kossuthon sugárzott program a fentieken túl arra is iskolapéldául szolgált, milyen a valóban építőjellegű ilyesféle riport. Az 1982-ben családjával még „igen 6zomorú helyzetben élt" Sanyikát újra felkeresvén, kiderülh, mily üdvösen szépre is fordult a helyzet. Sanyika nemhogy nem rugdossa a mikrofont, de megértő, kedves, felvilágosult gyámszülőkkel él, mi tobb, kürtön játszik és nagy vágya, hogy híres muzsikus legyen. Könnyen meglehet, az is lesz. Mint a mesében. A dolog eddig alig volna tobb megszokott, a gyenge közepes szintet éppen csak elérő, divattematikájú rádióriportnál. Gáspár Sarolta egyébként időnként feltűnően rosszul kérdézett, például így: Te jó gyerek vagy, Sanyika? Vagy Jó gyereknek lenni, Sanyika? Ha én gyerek lennék, és egy néni mikrofonnal kezében ilyen marhaságokat kérdezne tőlem, Sandokanra esküszöm, bizony megpróbálnám leglegalább egy kicsit megrugdosni a mikrofont. Pedig nem is vagyok hátrányos helyzetű. Ám Sanyika nem rugdosta a mikrofont. Mert őt, miként már említettük, nevelték és nevelik. Ez a riport más valamiért számított egyedinek. Ugyanis a második fele egészen sajátos irányokba csavarodott. Először Hegedűs D. Géza elmondott egy részletet Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című régi nagy költeményéből, valamivel később ugyanő elmondta Pilinszky János Egy szenvedély margójára című versét, még később szintén ö beszélt a saját gyerekkoráról. Időközben H. Sas Judit szociológus, elég bö lére eresztve, afféle tömbösített rádió jegyzet-füzérként előadott három történetet, amelyek bizonyára érdekesek voltak ugyan, de engem kemény fejtörésre késztettek: ugyan mi közük van egymáshoz, és főleg az addig Sanyika főszereplésével hallott históriához? Rövidesen választ kaptam. Nem is akármilyet, hanem erősen egzisztencialistaízűt. Vajon szabadon választottak-e a történetek hősei, kérdezték kommentárként tőlem a hangszóróból. Változtatni kell, de mennyire szabad, kérdezték újfent. Megsemmisülve ültem. Most már nemcsak Hegedűs D. Géza rejtélyesen tartós jelenlétét nem értettem, de azt sem, hogyha évek hosszú sora óta nincs elegendő pénz, szervezőkészség, emberség, ügybuzgalom a szívszorítóan elesett, valóban hátrányos helyzetű kis srácok ügyeinek rendezésére, miért kell unalmas, zavaros, didaktikusán és érdektelenül agitatív, legvégül lapos álfilozofálgatásba süppedt, riportszerű akármiket készíteni, méghozzá szériában? Bizonyítandó, hogy néha azért nekik, a hátrányos helyzetűeknek is sikerül? Rendben, de akkor sikerüljön a riport is. Pláne, ha Sanyika, eléggé el nem ítélhető módon, időközben még csak kísérletet sem tesz arra, hogy rugdossa a mikrofont. Domonkos László Az „Oroszország" táncegyüttes Szegeden A Szovjetunióban számtalan hivatásos, nagy létszámú táncegyüttes működik; közülük a legfiatalabb az „Oroszország" népi táncegyüttes, melynek tagjai nagyszabású műsort mutatnak be ma, kedden este 6 órakor a vasutas művelődési házban. A népfront szegedi bizottsága és a MÁV MSZBT-tagcsoport ja által rendezett bemutatón 50 táncos és 15 zenész ad látványos képet orosz és más népek folklórjából. Tamara Lukjanora művészeti vezető, Kiváló művész irányításával az együttes nemcsak azt tartja feladatának, hogy az orosz nemzeti táncokat — s azok tájegységenkénti változatait — bemutassa, hanem az OSZSZSZK területén élő más népek és nemzetiségek hagyományait is színpadra állítja. Műsorukban a folk'lór a forrás, ám a színpadról a mai emberhez kívánnak szólni, ezért az eredeti tánc- és zenei anyagot korszerű formában, látványosan, s mai, eleven mondanivalók szolgálatában dolgozzák fel. Az együttest számos vendégfellépésre hívják a Szovjetunió különböző területeire és külföldre, sok tévészereplés. zenei ünnepeken való fellépés van már mögöttük. Mai, kétrészes szegedi produkciójukban alkotó tevékenységük széles skáláját tárják a közönség elé. Korrekciós osztályok A közelmúltban lezárultak az iskolai beiratkozások. Eldőlt, ki melyik intézménybe kerül. Nincs rnás hátra, mint a megfelelő iskolatáska, s a tanszerek megvásárlása. A város közel 300 nebulójelöltjének azonban kissé tovább tartanak az előkészületek. Szüleik homlokát büszkeség helyett gond felhőzi, s a kérdés: miért éppen az én csemetém? Az óvodai évek során az óvónő figyelemmel kíséri valamennyi gyerek fejlődését. Rendszeresen, évente kötelező vizsgálatok alkalmával az orvos is szemügyre veszi őket. Az utolsó esztendőben további vizsgálatok döntik el, megfelel-e a nagycsoportos az iskolaérettség követelményeinek. Azaz: biológiai, pszichikai szempontból, intellektuálisan fejlett-e, kialakult-e a munkára való képessége, milyen a közösségi magaviselete. Mert akikkel kapcsolatban nem egyértelmű a válasz — a kérdéseknek akár egyikére —, úgynevezett másodfokú beiskolázási bizottság elé kerülnek. Ez a testület komoly szakemberekből — gyógypedagógus, gyermekorvos, pszichológus, logopédus, óvónő — áll, s arról határoz, melyik oktatási intézmény legelőnyösebb a gyermek további fejlődésének. Idén a már említett háromszáz apróság több mint egyharmadának (121-nek) újabb óvodában töltendő esztendőre van szüksége, hogy felzárkózzon a többiekhez. Negyven gyerekről bebizonyosodott: felesleges volt az aggodalom, szeptemberben az -általános iskola első osztályába léphetnek. Azok pedig — kilencvenkilencen —, akik előreláthatólag elbírják ugyan a terhelést, de lassúbb tempót, fokozott gondot, törődést igényelnek, a Szegeden működő hét korrekciós osztály egyikébe kerülnek. A korrekciós osztály feladata, célja, hogy behozza, korrigálja — innen az elnevezés — azt a hátrányt, amellyel tanulói indulnak a „sima" elsősökkel szemben. (Számtalan oka lehet: pszichés zavarok, zárkózottság. beszédhiba, alkalmazkodóképesség hiánya stb) Csaknem évtizedes tapasztalatok bizonyítják, a korrekciós osztályban töltött esztendő általában helyrebillenti az egyensúlyt. Tobb szempontból is különösen előnyös oktatási forma: a gyerekek ugyanúgy a normál általános iskolai tananyagot sajátítják el, csakhogy egészen kis (14-15 fős) csoportokban Így mindegyikükre lényegesen több figyelem, idő jut. Kiváló felkészültségű pedagógusok szinte egyenként, nagy szeretettel és figyelemmel foglalkoznak velük, igen szoros, jó kapcsolatokat alakítanak ki. A nagy számú fejlesztő foglalkozás és szituációs játék során (amelyekre más osztályokban, hely- és időhiány miatt, alig van mód) sikerélményhez jutnak a kicsik. Alaposabban birtokukba veszik a tananyagot, nem szenvednek az állandó lépéshátrány kudarcától, amelynek fejlettebb társaik között bizony ki lennének téve. A lemaradás az év folyamán felszámolható, így a korrekciós osztály sikeres elvégzése után a kisdiák sima általános iskola második osztályában folytathatja tanulmányait. Am ehhez természetesen a szülők segítsége is szükséges. Együttműködése — a pedagógusokkal Varjú Erika Zenei naptár Vendégművészekkel a szimfonikusaink Az évadzárás előtti pillanatok kellemes meglepetése volt Jancsovics Antalnak, a Néphadsereg Művészegyüttese karnagyának vendégszereplése Szegeden. Róbert Satanowsky lengyel karmester helyett — aki időközben lemondta — vállalta a csütörtök esti koncertet a Zenés Színházban. Nem csekély munkát s felkészülést igénylő műsort kellett megszólaltatniuk. A szegedi szimfonikusok jelentős leterheltségük ellenére is — nemrég tértek haza fárasztó nyugateurópai turnéjukról, s máris pihenés nélkül gyakorolják az opera- és koncertéletben betöltött szerepüket — nagyszerűen helytálltak. Műsoruk expozíciójaként Prokofjev Klasszikus szimfóniáját (D-dúr) játszották. A klasszikus mívesség szempontjából — főként a hegeAnyanyelvi nevelés az óvodában Országos óvodai anyanyelvi konferencia kezdődött tegnap Szegeden, a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézetébén. A rendezvényen, amely az Országos Pedagógiai Intézet hároméves továbbképző tanfolyamának harmadik, zárótalálkozója, 40 óvónő — minden megyéből két-két anyanyelvi munkaközösség vezetője — vesz részt. A tanfolyamon az óvodai anyanyelvi nevelés lehetőségeit, feladatait összegzik. A korábbi előadás-sorozatokon. a beszédképesség kialakításának alapjairól, az anyanyélv elsajátításának folyamatáról, a kommunikációra való nevelésről, a beszéd és a gondolkodás kölcsönhatásáról esett szó Ez Országos konferencia kezdődött Újszegeden alkalommal az anyanyelvi nevelés stilisztikai és esztétikai kérdései kerülnek terí tékre. A témákat — mint például az óvónők beszédkultúrája, a mese- és versfoglalkozások szerepe az anyanyelvi nevelés szolgálatában, esztétikai jellegű foglalkozások és tevékenységek hatása a gyermek kifejezési kultúrájának fejlesztésére — előadások, videófelvételek, konzultációk és bemutaló foglalkozások alapján dolgozzák fel. Az előadók a hajdúböszörményi, soproni, kecskeméti óvónőképző intézetek tanárai. Mint Benczés Mártonná, az Országos Pedagógiai Intézet óvodai csoportjának munkatársa. a tanfolyam vezetője elmondta, céljuk, hogy a megyék képviselői az itt hallottakat eljuttassák az óvodákba, s ezzel megkönynyítsék az óvónőknek a közeljövőben megjelenő módosított nevelési program értékelését. A konferencia csütörtökön ér véget. V. E. dűk szólamában — éppen még lehet a jövőben tovább szépíteni, polírozni, de egészében véve stílusos, kellemes produkció volt. A karmester finom eleganciával s ízléssel formálta meg a művet. Honegger III. Liturgikus szimfóniája a háború és béke alapélményéből nő ki. A komponista így jellemzi művét: Szimfóniám dráma, amely ha úgy tetszik, három valóságos vagy jelképes személy: a boldogtalanság, a boldogság és az ember között játszódik. Örök témák," A háromtételes (I. Allegro marcato; II. Adagio; III. Andante) remekmű amellett, hogy feszültségek, konfliktusok, vívódó ellentétek lázas vajúdásától vagy harcától terhes, dinamikus, azaz érzelmileg roppant cselekvésdús, ugyanakkor filozófiai mélységeket jár be, felemelő epikus tartást, s egyben m3gindítóan finom költői érzékenységet, tisztaságot sugároz. Az est átütő erejű csúcsteljesítménye volt e mű interpretálása, mind a zenekar, mind a karmester részéről. (S ezt a zongora kissé mélyebb hangolása sem tudta negatívan befolyásolni ) Képes volt a kompozíció sokarcú szépségének, tündöklésének, tartalmi gazdagságának feltárására, felmutatására. Roppant koncentrációjú, jó összjátékkal s igen kvalitásos egyéni teliesítményekkel ötvözve szólaltatták meg az igényes, nehéz és pazarul hangszerelt művet. Jancsovics imponáló fölénnyel uralta, birtokolta a partitúrát, s egyben rendelte alá magát a kompozíciónak, illetve Honegger szellemének. Ritmikai feszessége, plaszticitása, nagy lélegzetű melódiavezetése egyaránt a mű hiteles megszólaltatását szolgálták. Az a muzsikus, akiben a legegészségesebb arányban elegyedik az érzelem, a szenvedély láza, s az értelem mérlegelő, kormányozó, tiszta józansága. Kitűnő, áttekinthető, biztonságos ütéstechnikája — mely mentes minden felesleges mozdulattól — segítette, hogy elképzeléseit maradéktalanul megvalósítsa. Tudatosan, remek arányérzékkel építkezett s a mű zenei történéseiben mindenütt ' a legkellőbb mértékben volt jelen. Nem véletlenül részesítették meleg ünneplésben a karmestert, aki az elismerést igen szimpatikus gesztussal, azonnal megosztotta zenekari muzsikus társaival. Emlékezetes élményt s a felfedezés oromét jelenti a fiatal, Szegeden most bemutatkozott Némethy Attila — Schumann a-moll zongoraversenyét tolmácsolta. Kifogástalan zongoristaadottságai mellé — például billentésének nemes tónusa, biztonságos technikai megalapozottsága — társulnak mu-' zsikusi erényei: a mondanivaló gazdagsága, melys \;e, harmónia és szinerzékenysége, karaktermintázó készsége, Schumann páratlan szépségű, poétikus világaban a lélekbúvár, alaposságával, ugyanakkor egy álmodozó ifjú lélek derűs tisztaságával, rácsodálkozni tudásával, kedélycsaoongásaival tüdott vezetni. Kitűnően értették egymást a karmesterrel is. Ideális együtt muzsikálás született meg a szólista s partnerei — a zenekar és dirigens — között. Olyan előadóművészt ismertünk meg személyében is, aki szívesen hallanánk újra a jövőben Szegeden. Berényi Bogáta