Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

Hétfő, 1986. május 12. 7 A verista ikrek visszatérése Parasztbecsület, Bajazzók — magyarul Három egyfelvonásos helyett újította föl a szegedi opera a verista ikreket, Mascagni egyfelvonásosát, és Leoncavallo kétfelvonásosát. A Parasztbecsület és a Bajazzók jó két és fél esztendeje került utoljára premier gyanánt a Zenés színház platójára, nagyjából ebben a tálalásban, akkor még Horváth Zoltán rendezésében, Sebastian Gonzalez Turiddujával, olaszul, hiszen melegeben mindjárt nyugati turnéra vitték, több szereposztásban. Azóta változtak az idők, s most, hogy a már incselkedön esinosodó, magakelletően megifjodtál oszinház kacér szomszédságában magyarul teljesíti velük az operatársulat idei évadjának harmadik, egyben záró premierjét, remélhetően az utolsó bemutatószintű produkcióját kenytelen bevarrni a mozi igencsak elnyűtt, szűk kényszerzubbonyába. Ráadásul a körülmények sem dolgoztak az alaposabb előkészületnek. Csak az iménti napokban tértek haza fárasztó nyugat-európai körútról, az előadást jegyző rendezőt, Horváth Zoltánt, nem lehetett látni a színház tájékán (korábban a Fővárosi Operettszínházhoz távozott), ezért aztán Oberfrank Géza fő-zeneigazgató vette át szerepét, egyszersmind átengedve a magáét, a karmesterit kollégájának, Cser Miklósnak. Hiányzott a Parasztbecsület néhai első gárdájából Gonzalez és Misura Zsuzsa is — ám ez a változás inkább formális, mivel az eredeti pakliból rendelkezésre állt Reti Csaba meg Varsányi Mária, s mindkettejüknek jó, beénekelt szerepe Turiddu, illetve Santuzza. Sőt. Varsányinak alighanem ez a szerelemféltésből szerelmesét elveszejtő, kétségbeesett lány talán a legjobb figurája, hángszíóe, sötétes tónusa illik hozzá. Zeneileg éppoly magas színvonalú, elsőrangú teljesítményt nyújt, mint Réti Csaba, akinek szintén testhezálló, markáns szerepe Turiddu — bór mindkettejüket némiképp meg is viseli, a végére elfáradnak. Hogy általában azért alig érezni másnaposságot, szezon végi fásultságot ezen Schmidt Andrea felvétele Varsányi Mária és Réti Csaba kettőse a Parasztbecsiiletben „utolsó szombati" premieren a Zenés színházban, arról más kellemes meglepetés is gondoskodott. Cser Miklós például látványosan nőtt föl a feladathoz: délszaki temperamentummal dirigált, kitűnően fogta össze az együttest, megfelelő hangzásarányokat teremtett zenekar és színpad között. A szimfonikusokon sem lelni nyomát a rutinszerüségnek, ápoltan, fegyelmezetten, jó diszpozícióban muzsikáltak, de a kórusok is kiegyenlítettek, így aztán Cser Miklósnak (a karigazgató Molnár László segedelmével) a hangzáskép kialakításához tartalmas ágyat sikerült vetni a szólistáknak. A Parasztbecsületben Németh JózSef a márka (nem véletlenül énekli Alfiót a budapesti Operában), s Terebessy Éva Lolája is kellően kacér — a Bajazzókban pedig Juhász Józsefé és Gyimesi Kálmáné a pálma. A strapa, a hajszoltság apró jeleit ugyan tapasztaljuk Juhász Canióján is, opera azonban a „hangok látványa" nélkül szegényes vállalkozás, márpedig tenorban oly megfellebbezhetetlenül üzembiztos, átütő eréjű felső regiszter, mint amilyen Juhászé, nem sok szaladgál ebben a kis országban. A Bajazzókra már csupán Juhász magas hangjai és Gyimesi prológja okán érdemes beülni. Gyimesi Kálmán „visszatértét" nagy ováció, tüntető rokonszenv fogadta, ami részint annak szólt, hogy több mint esztendeje nem hallottuk ezeken a deszkákon, de hát ez a fajta művészi attitűd, parádés szerepjáték, lebilincselő formálókészség, mellyel Tonio, a bamba tud közvetlen előidézője lenni egy véres tragédiának, mindig utat talál a néző szivéhez, érzelmeihez, amíg az operákat a katarzisért játszszák. E játékban kiteljesített szerepértelmezés jellemzi Bajtay Horváth Ágota Neddájót, aki mellett ezúttal Andrejcsik István (Silvio) a szerepbeli, és Bárdi Sándor Beopó.ja a színpadi szerepbeli (Arlecchino) szívrabló. Jól tették, hogy a Bajazzók két felvonását egyvégtében adták. Nem tűnt fárasztónak — további dicséretére az előadásnak. Nikolényi István Kávéházi esték.., Á prücskörézö szögedi A virágillatú puszták ott simulnak a sok karú Tiszaágak ölében, lassú komppal juthatsz szivárványos szívébe. Onnan már csak a távol fehérlő, felelgető templomtornyok igazitanak el Lelked rázzák. a göröngyök, s gémeskutak vizében mosolyognak a felhők — héha utánadkiált az estét váró ugartyúk hangja. . Fehér hajú, ragyogó szemű ember járja az alföldi határt növénygyűjtővel, fotómasinával — „a prücskörézö ember". Lehajol egyegy virághoz, lehasal a sömlyék selymében, s levetett kalappal köszön a nyár első orchideáinak. Szeged „natúrhistóriájának" polihisztora boldog örömmel keszitj a fényképeket a mi Alföldünk természeti értékéiről. Azokat a tajakat örökíti meg, amelyeket még láthatott Petöl'i, s azokat is, amelyek már átvedlettek azóta. Szűcsi, Ohat, Öcsa, Pirtó, Patkóláp, Harka, Zsanapuszta, jZsombó, Nagyszék, Csipak-sömlye, Makkoserdő, Szabadkígyós — ősi nevű tájak, parázsló történetek a botanika és néprajz, irodalom és kultúrtörténet, néphagyomány és magyarság kaleidoszkópján. Színes virágcsokor, amelyet ö tárt fel a tudomány, s ami ennél is tobb: mindenki számára, légyen az tanyai „célszerű embör" vagy aszfaltkoptató polgár Cógler Kálmán, Soó Rezső, Móra Ferenc tanítványa, aki a „sokablakos ház" tudós mindenese lett. Felsorolni is sok volna, mi ¡mindennel foglalkozott. A teljes élet érdekelte, s ha jócskán belemerült a témába, nem rohant mindjárt a kiadóhoz. Jött a másik. sokadik szívszerelem, s a lángolásra az első kicsit elhalványodik. Félezernél több dolgozatában, írásaiban másokkal is megosztotta örömét és kivételes, nagy tudását. „A névjegy nélküli ember"-nek is hívhatnánk, mert nincs névjegye — mindig mást és mást kellett volna ráirni: „a bogaras ember", a „fegyverész", a „honismeretis" a „várostörténész", a „zoológus", a „botanikus", az „iparhistorikus", a „Tiszakutató"; s ki tudja mind felsorolni! Ugye, kedves olvasók, névjegy nélkül is ráismernek a szegedi tudósra — „a prücskörézö emberre": Csongor Győzőre, ö az, aki majd a mai, hétfői irodalmi kávéházi esten mesél vendégeinek, milyen is a mi szép Alföldünk az ő szemével nézve. Mesél a tájról, emberekről, érdekes történetekről, s tovább szórja „virágmagvait" az érdeklődőknek — akiket örömmel hív erre az akacillatú estre a házigazda: Csizmazia György Fo rg a tó kö n y v, A mostanában összesűrűsödött néptáncos programokhoz valóban regisztráló füzet kellene; helyette az alábbi helyzetjelentéssel szolgálunk az érdeklődő közönségnek. * A készülődés izgalma bizony meglátszik a gyerekeken; érthető, először indulnak ekkora útra. A Szeged együttes Tanács István vezette utánpótlás csoportja holnapután, szerdán indul el Nizzába, május 24-ig több színházi és szabadtéri fellépésük lesz az ottani gyermek világfesztiválon. Az alkalomra szánt műsorukat, Tanács István és Varga Zoltán koreográfiáit valamint zenekari számokat (Padka Banda) az elmúlt pénteken este, bemutató próbán láthatták a szülök és az érdeklődők. Tanács István idestova 15 éve aktiv táncos az együttesben ezalatt „besöpörte" talán az összes létező díjat, kitüntetést. Két esztendeje irányítja a most útra készlilödő utánpótlás csoport, munkáját, s mint fontiekből is kiderülhetett, a táncoedagógusi működés mellett immár koreográfiákat is kéavagy: szegedi táncosok — itthon és külföldön Plakáttól a plakettig A Tömörkény-Iskola jubileumi tárlata Persze, hogy Diós József. az iskola igazgatója nyitott be elsők között, jóval a hivatalos procedúra előtt, a Tömörkény művészeti szakközép képző- és iparművészeti tagozatának jubileumi kiállítására. Tegnap délelőtt, mikor még szabadon lehetett nézelődni, nem volt tömeg. Mert később dugig megtelt á Horváth Mihály Utcai Képtár, pedig csak az állso traktusát komponálta meg Papp Katalin művészettörténész: 76 egykori diáktársából — akik az intézmény negyedszázada során itt végeztek, s azóta a Művészeti Alap tagjai, egyikükmásikuk ismert művész — harmincötén küldtek anyagot a képzőművészet szeles műfaji palettájáról, úgyszólván plakáttól a plakettig. Ügyes ötlettel, az előtérben azokra a rajzokra, mintákra is futottal, melyeket Lantos Györgyi, Csala Károly, Gerle Margit, Kubinyi Anikó és mások még a ¡középiskolai stúdiumok során követtek el. Diós József emlékeztetett arra, hogy napjainkban, mikor annyit beszélünk al differenciált oktatásról, a tehetséggondozásról — ez az anyag az igazán szemléletes, beszédes bizonyíték. 1961ben jelentkeztek az első fecskék az akkor még ipari szakközépiskolába, ahol 65töl érettségiznek köszobrászok, keramikusok, kézi szedő nyomdászok, s 67-től d'íszítőszobrász, kerámia, alkalmazott grafika, gobelinszövö, szőnyegkészítő és -javító szakokon képeznek ... Kiket is? Művészeket? Nem profilírozott céllal, de hát nyugodtan és bátran fölvállalható eredménnyel. Az itt érettségizettek közül évente többen nyernek felvételt a Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolára, sokan szereztek rajztanári diplomát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, vagy ai kirakatrendezői szakiskola elvégzése után fejtik ki itthon kornyezetdíszítő tevékenységüket — hangoztatta megnyitójában Müller Józsefné, a városi tanács elnökhelyettese (tán mondani sem kell, sZifit.én az iskola egykori diákja, sőt oktatója) — Gyakran találkozhatunk volt tömörkényisek kéznyomával műemlékeink, városképi jelentőségű épületeink felújítása után. A Művészeti Alap tagjai közé került hajdani tanulókból többen márai elismert alkotók. Derkovits-ösztöndíjasokat üdvözölhetünk Máté István és Hantos Károly szobrászművészek személyében; láthatjuk a ravennai Dante-pályázat díjnyerteseinek, Lantos Györgyinek és Máté Istvánnak műveit. Figyelemre méltó a műfaji gazdagság. Elismert textiltervezők, Keményffy Gábor, a pécsi Zsolnay-gyár tervezője, festők, szobrászok, grafikusok mellett biztos szakmai tudású belsőépítészek — Snopper Zsuzsa, Szusz falvi Ilona — tisztelték meg a jubileumi bemutatót, ahol szakmai csemegének számít a restaurátorok műhelymunkáját feltáró, dokumentáló fotósorozat csakúgy, ¡mint a keramikusok által tervezett készletek vagy a divattervezői összeállítás, mely ritka látvány a kiállító termek ben. A Tisza partjáról indultak, 1961—1986. Ezzel a címmel aposztrofálta tárlatát a Tömörkény-iskola, az alkalomra Fritz Mihály készített szép emlékplakettet. Az anyag június derekáig látható. N. I. szít. A Szeged együttes idei, februári nizzai vendégszereplése alkalmából e sorok írójának volt módja meggyőződni arról, hogy „állóképessége" sem akármilyen A 28 órás buszozás, a fellépések, az éjszakai spanyol— magyar baráti tánctalálkozók, városnézések, az Azúrországban szenzációt keltő februári hóesés után: Tanács jeges fürdőt is vett — a tengerben. Aztán hazafelé fölvette — velünk együtt — az „utazóalakzatot" a szűk buszban, s jókedvűen éne-; kelte társaival a frissen tanult spanyol dalokat * — Vajon a kaszkanyettaleckéket folytatod most Nizzában? — Biztosan lesznek spanyol vendégek is, de ezúttal más a dolgom Rendkívüli felelősség 40 iskolás gyerekkel külföldre utazni. S jól kell szerepelnünk, hiszen a Szeged és Nizza közötti testvérvárosi kapcsolatok, meg az együttes korábbi franciaországi vendégeskedéseinek sikerei — köteleznek. — Mióta tanulnak táncolni a gyerekeid? — A legtöbben 4-5 éve; én a katonáskodásom után, 2 évvel ezelőtt kezdtem velük dolgozni. Ez az első önálló külföldi utunk Itthon a többi csoport öpusztaszeren, a dél-alföldi gyermek néptáncegyüttesek találkozóján szerepel legközelebb, 18-án, vasárnap. A következő hét végén, amikor már ;r francia turnéról ' is megérkeznek Tanácsúk, valódi „nagy eseménye" lesz az együttesnek: az idei minősítő verseny első fordulója. Az Arany l-es minősítésért a Kalocsai Népi Együttessel közös programban lépnek fel — a KisszínházHazaérkezett a megyei szakszervezeti küldöttség SZOT-delegáció utazott május 1. alkalmából Moszkvába, amelyben megyénk szervezett dolgozóit Ágoston József, az szmt vezetőtitkára és Bodó Márta, a Taurus szegedi gyárának szb-titkára, SZOT-tagok képviselték. A delegáció a múlt hét közepéit, Ágoston József és Bodó Márta pedig tegnap. vasárnap érkezett haza. Csongrád megye képviselői ugyanis Odesszába látogattak. Ott az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsága megbízásából Ágoston József kitüntető oklevelet adott át azoknak az odesszai szocialista bri gádoknak, amelyek az MSZMP XIII, valamint az SZKP XXVII kongresszusa tiszteletére szervezett munkaversenyekben kiemelkedő eredményeket értek el. ban. Másnap, 26-án ugyanitt az összes gyermekcsoport évadzáró önálló estje lesz. * A JATE-Olajbányász Bálint Sándor Néptáncegyüttes a hagyományos évadzáró bemutatóra ezúttal vendéget hívott: csütörtökön este az auditóriumban együtt léptek fel a Délép Napsugár Táncegyüttessel Utóbbiak ugyanazzal vannak elfoglalva, mint a Szeged Táncegyüttes készülnek a minősítő versenyre, ők is Arany l-re pályáznak. Diószegi László, a fiatal koreográfusnemzedék egyikmarkáns tehetsége irányítja náluk a művészeti munkát. Kozma Mihály Lászlóné (a tragikusan fiatalon elhunyt korábbi vezető özvegye) az együttesvezető. Jó színvonalú, összeforrott csapat — ez látszott csütörtöki előadásukon is. Az egyetemisták „váltottak": szükségszerűen időről időre cserélődnek a táncosok, az idén azonban a fiúk fele új, ami azért nagy szó, mert a koreográfiák többségének előadói sikere a férfitáncosokon múlik. Az idén a „nemzedékváltás" miatt nem vállaltak az egyetemisták túl sok szereplést. Hogy a „betanulás" jól sikerült (Tésik Péter és a többi „öregfiú" munkáját dicséri), bizonyíték a közelmúltbeli díjhullás: Keszthelyen, az egyetemi—főiskolai folklórfesztiválon együttesés szólóteljesítményekért egyaránt fődíjakat kaptak. Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetésével — az évadzáró bemutató és a nyári szünet után — ők is Franciaországba készülnek, a dijoni világfesztiválra, amely szeptemberben lesz. S. E. Dél-alföldi tárlat „Nem rád, hanem érted haragszom' A kétévenként jelentkező dél-alföldi tárlat 17. megnyitóját vasárnap délben tartották Vásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. — A tekintélyes életkort megért seregszemle jelentós közművelődési funkciót tölt be — mondta megnyitójában Szabó G. László, a megyei tanács elnök helyettese. — Látogatottsága nagyban hozzájárul az ízlés fejlesztéséhez, a korszerű vizuális kultúra terjedéséhez, ezért mind a kiállító művészeket, mind a szervezőket igen nagy felelősség terheli. A dél-alföldi tárlat tiszteletreméltó vállalkozásként indult. Az alkotók annak idején úgy határoztak, hogy az Alföld déli és keleti részének alkotóművészei, szövetségi tagok és alaptagok együtt mutatkoznak be, ezzel Ls kifejezve szervezeti összetartozásukat. Szabó G. Lászió a szokásostól eltérő megnyitójában nem a dicséret és az egyértelmű elismeres gondolatait szólaltatta meg, sokkal inkább a „nem rád, hanem erted haragszom" érzéseit, hangjait. Egyebek között elmondta: öröm az, hogy megmarádt Csongrád és Békés megye alkotóinak jelentkezési fóruma, ám a mostani — tizenhetedik — nem fogja át mennyiségben és minőségben azt a gazdagságot, amely valójában létezik, Elmarad az eredeti szándéktól, a közös jelentkezéstől; a távol maradottak hiányérzetet keltenek. Ennek ellenére a kiállított művek egy része tovább viszi a vásárhelyi hagyományokat, olykor egy kicsit nosztalgikusai), romantikusan, de mindig igényes festői megoldásokkal. Ugyanúgy közel marad a tárlatlátogatokhoz a gyulaiak szociografikus látásmódja, mint a grafikai eszközökkel megjelenitett groteszk álomszerű világa. Jó, hogy ismét jelentkeztek fiatalok, akik újdonságot, friss szellemet hoztak a tárlatra, mint Bakacsi Lajos, Fontos Zoltán, Gubcsi Attila, Nánay Szilamér festők, Beliczai Mária és Szente Varga Gergelyné szobrászok. A tárlat anyagából kiemelkedik néhány alkotás, amely továbbra is képviseli a délalföldi tárlat céljait, az alkotók közösen vállalt elhatározását, a kiállítás színvonalát Ilyen Fülöp Erzsébet Múlandó élet című háromosztatú táblaképe. Csikós András pannóterve, vagy Jámboráé Balogh Tünde mesét feldolgozó batikjaí, Zij/zon Ágnes lírai gyermekábrázolása, Várkonyi János grafikából átírt fényképei és Molnár Antal Temető című grafikája, valamint Náv"i Sándor és Varga Géza plasztikái Az idei Koszta-plakettet Dórzí Gábor, Szentes város tanácselnöke Varga Géza békéscsabai szobrászművésznek adta át, O.L.