Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
VT* " ".Htlt/ttlt* 'WM Hétfő, 1986. május 12. Beszélgetések a ballagásról Egy szakértő biztos pillanatok alatt megmondaná, milyen a népsűrűség Szeged belvárosában. De arra már aligha vállalkozna, hogy ezt az adatot épp H ballagás napján adja meg. Megértem. Szombat délelőtt tíz óra körül egyébké.-.t is inkább a „minőség" — az ünneplő ruhaköltemények, a virágcsokor — csodák, a fényesre ápolt autók vonzották a tekintetet. Aztán mégiscsak találtam olyan embert, aki épp számolt Spabó István, a Vedres Istyán Építőipari Szakközépiskola igazgatója kérésemre évszámokat szorzott-osztott, míg kiderült: pedagógusként 1954-ben vett részt először ballagáson, diákként pedig épp negyven éve búcsúzott középiskolájától. Elkerülhetetlen hát az összehasonlítás: ,,A mai ballagás gazdagabb, az évtizedekkel ezelőtti pedig szebb volt. Mi még az iskolától búcsúztunk, a társaktól, a tanároktól, az épülettől — igazi családias hangulatban. Mára népünnepéllyé alakult ez a diákünnep, százak és százak tolonganak udvaron, folyosón, s legkevésbé arra jut idő, hogy a diák átgondolja, átérezze a búcsúének közben, mit is kapott az iskolától. Virághegyekkel birkóznak ruhacsodáikban, s bizony sok. inkább az ajándékjeltár összeállításával,. mintsem társaival, tanáraival, netán szüleivel van elfoglalva. Ajándék pedig, úgy látom, az idén is akad bőven. Hiszen az évtizedek alatt szépen gyarapodtunk. Csak azt nem tudom, valóban gazdagabbak lettünk-e. Ugye érti, mire gondolok? Értem, persze hogy értem, csak a nagy forgatagban, cliákünnepben igyekszem pátosszal visszapofozni a bennem is felfelötlö kérdéseket. A Radnóti gimnázium folyosóján egyébként is jobb, ha a testi épségére vigyáz a ballagásra látogató. Hiába, kilenc osztály búcsúzik egyszerre, s ha csak öt felnőttet számolok egy gyerekre De hol vannak egyáltalán a gyerekek? Rendre ügyelő, szülőknek rimánkodó felelősök sorfala mögött végre fülöncsípek egy osztályt. Aztán kezdődhet is a beszélgetés — két monumentális gerbeA GTE közgyűlése A Gépipari Tudományos Egyesület szombaton a XIII. kerületi pártbizottság székházában tartotta tisztújító közgyűlését. Csaknem 19 ezer szakember képviseletében 700 küldött vett részt az eseményen, amelyre 6 szocialista országból, valamint az USA-ból, Angliából és az NSZK-ból érkeztek vendégek az ottani társszervezetek képviseletében. A GTE tisztújító közgyűlésén Kapolyi László ipari miniszter elmondotta az ipar, különösen a gépipar műszaki fejlődésének felgyorsítása alapvető a VII. ötéves terv teljesítése szempontjából Az ipar biztosítja jelenleg a megtermelt nemzeti jövedelem 42, az ország rubelexportjának 80, a dollárelszámolású kivitelnek pedig 60 százalékát. Az ágazat vállalatai az exportpiacokon elért pozícióikat csak akkor képesek megtartani, ha jelentősen javítják, versenyképességüket, az igényeknek megfelelően korszerűsítik gyártmányszerkezetüket A GTE közgyűlésén meg választották az egyesület tisztségviselőit Az elnöki tisztet továbbra is Terplán Zénó, tanszékvezető egyetemi tanár tölti be, a GTE főtitkára: Meleghegyi József, az Elzett Művek vezérigaz gatója (MTI) racsokorral. Pardon, tévedtem — a virágok mögött valódi mai magyar középiskolások. A pillanat örömét rombolva a múltról kérdezek. mennyi is maradt a négy évvel ezelőtti álmokból? „Minden" — válaszolják szinte egyszerre. ,,Én orvosnak készültem akkor, s az iskolának köszönhetem, hogy ez a tervem ma is" (Cziner István) „Engem a fizika vonzott korábban, s ha a felvételim sikerül ezt tanulhatom a JATE-n is. A siker tanáraimon biztos nem fog múlni, hiszen minden segítséget megkaptam, s ezt és most szeretném i (Dudás Zoltán) A köszönet szavait már elnyomja az egyre vastagabb zaj, de a virágok mögül érkező mosoly valóban hálásnak tűnik. S mikor egy könyök két sorral arréb kényszerít, repül utánam egy kérdés: „Azt is írja meg, hogy mi a négy A-ból . és hogy a Wirth tanár úrnak külön is köszönjük." Megírtam. S közben egyre az jár a fejemben: tényleg annyira közömbös a mi tizenéves ifjúságunk? Ujabb öt perc, s hirtelen hihetetlen csönd vesz körül. Pedig iskola itt is termett a közelben (erdészetinek hívják) diákot is 'látni szép számmal (egyenruhájukról ítélve épp erdészek) csak épp a ballagás kezdődik később. Soha alkalmasabb pillanatot arra. hogy szülőt faggason az ember! „Hogy milyen volt ez a négy év? A fiam azt mondta, élete legszebb négy éve. Hát nem is csodálom. Azt tanulta, amit legjobban szeret, amit az apjától örökölt — tudja, ő vadász — és olyan tanároktól, akiket én száz kilométer távolságból is csak dicsérni tüdők. Mert olyan hírüket hozta haza a fiú, Lajosmizsére. És még valami, a város ... Tudja, én Pesten születtem, de mégis azt mondom, nincs Szegednél szebb hely ebben az országban. És irigylem a fiam, mert itt tanulhatott. Így aztán a városnak is bőven van mit köszönnünk." Figyelmeztet az első könnycsepp, tovább tilos tolakodni. „Na, város, ehhez mit szólsz? — nézek körbe a Szent György téren. De válasz sehol. A délelőtti csöndben minden fa ott bámészkodik az erdészeti ablakainál. Hiába, a ballagás nekik is ünnep. B. Z. Köszönet Virágerdő, Boldog és elfogódott tizenévesek. Meghatott és büszke szülők Ballagás. Ünnep. Évtizedes hagyományok szerint. Kevés eltéréssel minden iskolában azonos jellemzőkkel. Az Alma Mater termeinek, folyosóinak utolsó körbenjárása előtt a ballagok osztálytermében pár elfogódott szó „köszönjük kedves osztályfőnökünknek. .". — virágkosár puszi. Az oszt. fő. utolsó mtetmei „az élet kapujáéban;"^—ne- feledjétek azt kívánom nektek .." — S elindul: „ballag már a vén diák." Sok-sok évtizede ugyanúgy, vagy legalábbis hasonlóan Hagyományok szerint. Mígnem megtörni, megújítani próbálják valakik valahol az ősi hagyományokat. Egy újabb teremtésével. Ami tulajdonképpen nem is sok külsőségben különbözik az eddigiektől. Virágerdő. Boldog és elfogódott tizenévesek. Meghatott és büszke szülők. Köszönet. — De nemcsak az osztályfőnöknek! Egy-egy szál virággal apunak, anyunak. Amiért felneveltek, taníttattak . Egyszóval mindenért. Amit azonban egyetlen gyerek se tud ilyenkor elmondani. Szavak helyett könny pereg ^ ^bmiéh^^eistet: a hála • virága-. -.Égy -s.zá). a - virágerdöbői. . Kúton leges,- trjíszál. Remélhetőleg új, nemes hagyománnyá váló, idén még csak bimbózó virág. Ami kinyílva pompázik majd nemsokára minden ballagáskor. S nemcsak a Kőrösy József szakközépiskolában, ahol Szegeden a hagyományteremtő meglepetés szándékával- — dicséretes ötlet nyomán — idén szárba szökkent Sz. M. Boszorkányok pedig vannak... Találkoztam vidám boszorkányokkal is. Hogy hol? Természetesen Szegeden. Először a Postaigazgatóság Lenin körúti bejáratánál lovagoltak söprűjükön, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy átlagos mai magyar boszorkány szabad szombaton társadalmi munkában lovagol. Majd láttam őket a Széchenyi téren is, ahol minden álhírrel ellentétben nem a tanács felszólítására, hanem önszorgalomból, a zsűri kedvéért söpörték fel a sétányt. A zsűri szóból ugyebár máris kiderül, valami csalás van á dologban. Ha csalás nem is, vetélkedő- valóban vólt most szombaton —. méghozzá egész városra szóló. Nyolc szegedi nagyvállalat — KSZV, Postaigazgatóság, Húskombinát, Ipari szövetkezetek, Ativizig, kommunális vállalatok, olajipar, Démász — KISZ-bizottságának fiataljai vettek részt a „Boszorkányszombat" címmel meghirdetett rádiós szupermérkőzésen. Aki kicsit is ismeri városunk napi történelmét, jól tudja: aZ idén már ötödik alkalommal (ha nem is változatlan címen) rendezték meg ezt a vetélkedőt. * Központ: a Postaigazgatóság nagyterme, Helyszínek. a Kiszöv, az Ativizig, az olajipar és az Elektromos klub. És persze a Széchenyi tér, a város minden utcája,. tere, a Füvészkert, a Boszorkánykonyha, hogy csak néhányat említsek a fontosabbak közül. A kellékek pedig: sokszáz méter kábel, amelyeken keresztül futottak ki a kérdések, s amelyeken érkeztek a jobbnál jobb válaszok. Ötven-ötven tagú csapatok (két KISZ-bizottság alkotott egy boszorkányszombati munkabrigádot, s így került például párba a KSZV1 a POstával, az olajipar fá,fDémásszá'l), amelyek •álegváratlanabb kérdésre is pánik nélkül reagálnák. És persze a zsűri, mely mirit mindig, most is pártatlan, volt, s a kor követelményeinek megfelelően számítógépet segítségül híva állította lel a sorrendet. * A Címben egy vetélkedő krónikáját Ígértem, s most) már igazán ideje lenne elmesélni, milyen is egy Boszorkányszombat Szegeden Egy rádiós vetélkedő krónikája 1986-ban Tömören fogalmazhatnék így is: olyan, amilyennek Rácz Dezső kis csapata akarja, hiszen a KSZV mindenese már ötödik éve szervezi, intézi, bonyolítja ezt a ma már a rádió jóvoltából országosan is ismert vetélkedőt. Hát akkor nézzük meg. azt, milyennek is akarták az idén? A forgatókönyv szeKészül a riport — a vetélkedőről a rádió Ötödik sebesség című műsorából értesül majd ország-világ rint harminc feladat várt a csapatokra. Ezek közül néhányat már korábban is ismertek, de legtöbbje, ahogy mondani szokták, derült égből a villámcsapás. Ilyen volt például az a villámfeladat, amely értelmében a helyszíneken zsebeket, pénztárcákat kiborítva kellet!) összegyűjteni minden aprót, s az a csapat nyerte ezt a, számot, amelyik a legtöbb alumínium pénzzel bírt. A gyűjtőmunka érzékeltetéséül: az olajipar klubjában. 780 darab 10—20 és 50 filléres csörgött az asztalon. S talán ez volt a legkönynyebb feladat, ha nem is súlyra mérve. 5 mit sorolok ;t> nehezebbek közé? — Például a már említett Széchenyi téri söprést. A vállalkozó lányoknak ugyanis először fel kellett öltözni „echte" boszorkányruhába, aztán pedig vállalni, hogy megrökönyödő tekintetek között vonuljanak le-föl a városban. Ezt követően jött a térsöprés, saját készítésű söprűkkel, majd a váltófutás, ahol a közismert flúgos futam mintájára Forma—X jelzésű triciklik űzték egymást boszorkány kísérettel városunk sokat, de ilyet még aligha látott főterén. Persze azoknak sem volt sokkal könnyebb dolguk, akik a zsűri mindenható parancsára pizsamában keresték föl a Híd utcai Boszorkánykonyhát egy nagyon fontos jelszó reményében. Vagy azoknak, akik, a 6 személyes boszorkánytálat készítették el mindenféle finom falatokból a zsűri kényére-kedvére. A rendezők persze arra is ügyeltek, hogy ne csak a láb, a gyomor mozogjon, hanem az agy is. Jónéhány villámkérdés a történelmi tudást mozgatta meg, máskor a kulturális érdeklődésűek segítségére volt szükség, s az sem ártott, ha minden csapatban akadt politizáló, zenét szerető fiatal. A végén pedig tornázhattak a rekeszizmok: a KlSZ-es csapatokat pártfogoló pártós szakszervezti vezetők terített asztalnál vetélkedtek, kinek nagyobb a gyomra. A harmincadik feladat címe ugyanis ez volt: virslievő sörivó verseny. E versenyszám végeredménye márcsak illendőségből is maradjon titok, azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy a közel hatórás nonstop műsorban a legjobban az olajipari és a Démász közös csapata bírta ésszel és erővel. Így a jubileumi, ötödik rádiós városi vetélkedőn őket illeti a legnagyobb dicséret. * A megbízatásom — zsűritagként — szombat este lejárt. hadd ítéljek oda mégis néhány pontot. Méghozzá a maximumot, a város lakóinak, akik egyre inkább segítő partnerei a vetélkedő rendezőinek. így természetes, hogy Tuza Klára, a városi KISZ-bizottság titkára, a zsűri elnöke így búcsúzhatott: jövőre veletek ugyanitt Bátyi Zoltán Öreg sólymok, ha találkoznak... Egyes szóvivők szerint Szegeden már 1931-ben felhúzták az első vitorlázórepülőt. Mások meg esküsznek rá, hogy az első igazi (szegedi építésű Zögling) repülő csak 1936 májusában rugaszkodott el az édes anyaföldtől Négy az egy ellen fogadják — az utóbbiak nak van igazuk A májusi vasárnap délutánon, a Bajai úti MHSZrepülőtéren az isten sem mondaná meg, hogy nem egy „túlképzett dedovó"-ba érkezett. Néhányan indián üvöltéssel üdvözlik egymást, mások meg rituális harci mozdulatokat tesznek Pedig a csapat javarésze túl van már a nyolcvanon Ünnepel nek ők, huszonvalahányan — a repülés nagy öregjei, hiszen jó páran kezdettől fogva tagjai voltak az 1936ban alakult Délvidéki Aeró Klubnak Kelemen Pista bácsi a „tinédzserek" közül való, hisz Csak 1920 szeptember l-jén született, alig 66 esztendős. Am tizenhat évesko rában már repült Dicsekszik Tudja vagy tudod, majd eldöntőd, fiam' ak kor még nem volt ördöngös technika. Az első Zöglinget, a német származású iskolagépet itt Szegeden, a faipari szakiskolában Kormos Fe renc tanát úi jelenlétében. irányításával építettük még harminchatban. Egyszerű szerkezet volt. Faszerkezet. Egy szakmáját ismerő műbútorasztalos is megépíthette A startok tizenegy em beresek voltak. Tíz húzta a gumikötelet, egy pilóta meg elemelkedett A művelet viszonylag egyszerű volt. A Zöglinget hátsó részénél lecövekelték Kétszer öt legény pedig „V" alakban ki húzta a gumikötelet, majd rajtra „kibiztosították" a gépet, s az engedelmeskedett a gumikötéi akaratának. Megesett, hogy több száz méterre is elrugaszkodtak alig néhány méter magasságban Azt mondja Kelemen István, büszkék arra valamennyien, hogy az első pillanattól fogva egyedül repültek, vállalva annak minden kockázatát Pista bácsi később repülte a Rubik Ernő megálmodta csodákat. Harminckilencben a Tücsök, negyvenben pedig a Vöcsök „nyergében" rótta az iskolaköröket Algyő légterében Modernizálódott a vontatás is. Fixre, állított Buick, Sunbeam, Studebacker hátsó kerekét alaki tották át csörlőnek Negy venkettőben már C' vizs gás. Furcsa fintora á sorsnak, hogy 1953-ban Osváth Gábort, az MHSZ motoros repülőjét ő okította az aviatika alapelemeire, két éve vi szont a jó öreg Góbén a „nyálasszájú tanonc" igazította ki Pista bácsi mozdulatait Papp János szintén alapító tag a Délvidéki Aeró Klubnál. Nyolcvanhét évesen is aktív tagja a repülők csapatának. Most májusban csendben nemcsak azt ünnepelte, hogy ötven esztendővel ezelőtt, ha időlegesen is, de legyőzte a gravitációt, hanem emlékezett a fél évszázada épített repülőmodellre is. Gyűjteményében több példányban is megvolt (van) a legendás DC 3-as (LI 2-es). A négy és fél kilós masinát két 0,75 lóerős Rea motor emelte a levegőbe, s külön földi parancsra „ugratott" 5 bábejtőernyőst is U Messze még a naplemente, de az öregek már készülődnek. Kakuszi József, a baráti kör vezetője aláírást gyűjt. Szentgyörgyi Albertnek szól majd az üzenet. (A világhírű, Nobel-díjas tudós is tagja volt a Délvidéki Aeró Klubnak. Egészen odáig vitte, hogy önállóan repülhetett a Bückerrel.) Üdvözlet abból az alkalomból, hogy ötvenesztendős Szegeden a repülőklub Elköszönök Kelemen István tói, s kérdezem, mit szól az írás címéhez: „Vén sólymok, ha találkoznak " — Írd inkább úgy: „öreg sólymok ha találkoznak " Sz P M Fiatal gyógyszerészele emlékversenye Csopakon, az állami gazdaságok üdülőjében vasárnap megkezdődött a 21. Rozsnay Mátyás-emlékverseny, amelyen 19 megye és a főváros fiatal gyógyszerészkutatói vesznek részt. Az emlékversenyt — amelyen megemlékeztek a név adóróil, a világhírű magyar gyógyszerészről, Rozsnay Mátyásról — Nikolics Károly, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöke nyitotta meg. A fiatal gyógyszerészkuta toknak fórumot kínáló, ed digi húsz versenyen összesen 538 előadás hangzott el, gazdagítva a magyar gyógyszerésztudományt, fejlesztve az orvosokkal való együttműködés gyakorlatát. A mosta ni, a sorrendben 21. alka lommal meghirdetett négynapos versenyre az országból — az előzsűrizés alapján — 300 pályamunkát fogadtak el. A gyógyszerészeti szaksajtóban előzetesen közreadott vázlatok olyan témákról is szólnak, mint például az egyes készítmények biológiai hatásai, vagy a stomatológiai anyagok vizsgálatának tapasztalatai, és a gyógyszertári csomagoílóanyagok vizsgálatának utóhatásai. A fiatal gyógyszerészkutatók tudományos pályázatának fődíjáról, a Rozsnay Mátyás-emlékplakett odaítéléséről május 14-én dönt a gyógyszerészek 20 tagú bírálóbizottsága. Ekkor adják ki a pályázat további öt díját is. (MTI) Előszezon a Balatonnál A Balatonnál vasárnap, egy héttel a hivatalos idénynyitó előtt már megkezdődött az üdülési szezon. A hét végén mintegy 30 ezer ember érkezett meg az idény első turnusának be utaltjaként a tópart szak szervezeti és vállalati üdülőházaiba. Valamennyi üdülőben vasárnap tartották meg az ismerkedési programokat, amelyeket előadó és zene művészek tettek hangulatosabbá. A Balaton-parton — felkészülve az előszezon első nagy víkendjépe — a változékony időjárás ellenére több mint százezer hazai és kiH földi turistát fogadtak. A szállodák több mint kétharmados kihasználtsággal működnek, s a kempingekben a lakókocsik mellett töj)b ezer sátrat is felállítottak I