Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

VT* " ".Htlt/ttlt* 'WM Hétfő, 1986. május 12. Beszélgetések a ballagásról Egy szakértő biztos pilla­natok alatt megmondaná, milyen a népsűrűség Szeged belvárosában. De arra már aligha vállalkozna, hogy ezt az adatot épp H ballagás napján adja meg. Megértem. Szombat délelőtt tíz óra kö­rül egyébké.-.t is inkább a „minőség" — az ünneplő ruhaköltemények, a virág­csokor — csodák, a fényesre ápolt autók vonzották a te­kintetet. Aztán mégiscsak találtam olyan embert, aki épp számolt Spabó István, a Vedres Istyán Építőipari Szakközép­iskola igazgatója kérésemre évszámokat szorzott-osztott, míg kiderült: pedagógusként 1954-ben vett részt először ballagáson, diákként pedig épp negyven éve búcsúzott középiskolájától. Elkerülhe­tetlen hát az összehasonlí­tás: ,,A mai ballagás gazda­gabb, az évtizedekkel ezelőt­ti pedig szebb volt. Mi még az iskolától búcsúztunk, a társaktól, a tanároktól, az épülettől — igazi családias hangulatban. Mára népün­nepéllyé alakult ez a diák­ünnep, százak és százak tolonganak udvaron, folyo­són, s legkevésbé arra jut idő, hogy a diák átgondolja, átérezze a búcsúének közben, mit is kapott az iskolától. Virághegyekkel birkóznak ruhacsodáikban, s bizony sok. inkább az ajándékjeltár összeállításával,. mintsem társaival, tanáraival, netán szüleivel van elfoglalva. Ajándék pedig, úgy látom, az idén is akad bőven. Hi­szen az évtizedek alatt szé­pen gyarapodtunk. Csak azt nem tudom, valóban gazda­gabbak lettünk-e. Ugye érti, mire gondolok? Értem, persze hogy ér­tem, csak a nagy forgatag­ban, cliákünnepben igyek­szem pátosszal visszapofoz­ni a bennem is felfelötlö kérdéseket. A Radnóti gim­názium folyosóján egyéb­ként is jobb, ha a testi ép­ségére vigyáz a ballagásra látogató. Hiába, kilenc osz­tály búcsúzik egyszerre, s ha csak öt felnőttet számo­lok egy gyerekre De hol vannak egyáltalán a gyere­kek? Rendre ügyelő, szü­lőknek rimánkodó felelősök sorfala mögött végre fülön­csípek egy osztályt. Aztán kezdődhet is a beszélgetés — két monumentális gerbe­A GTE közgyűlése A Gépipari Tudományos Egyesület szombaton a XIII. kerületi pártbizottság szék­házában tartotta tisztújító közgyűlését. Csaknem 19 ezer szakember képviseleté­ben 700 küldött vett részt az eseményen, amelyre 6 szo­cialista országból, valamint az USA-ból, Angliából és az NSZK-ból érkeztek ven­dégek az ottani társszerveze­tek képviseletében. A GTE tisztújító közgyűlésén Ka­polyi László ipari minisz­ter elmondotta az ipar, kü­lönösen a gépipar műszaki fejlődésének felgyorsítása alapvető a VII. ötéves terv teljesítése szempontjából Az ipar biztosítja jelenleg a megtermelt nemzeti jövede­lem 42, az ország rubelex­portjának 80, a dollárelszá­molású kivitelnek pedig 60 százalékát. Az ágazat vál­lalatai az exportpiacokon el­ért pozícióikat csak akkor képesek megtartani, ha je­lentősen javítják, versenyké­pességüket, az igényeknek megfelelően korszerűsítik gyártmányszerkezetüket A GTE közgyűlésén meg választották az egyesület tisztségviselőit Az elnöki tisztet továbbra is Terplán Zénó, tanszékvezető egye­temi tanár tölti be, a GTE főtitkára: Meleghegyi József, az Elzett Művek vezérigaz gatója (MTI) racsokorral. Pardon, téved­tem — a virágok mögött va­lódi mai magyar középisko­lások. A pillanat örömét rombolva a múltról kérde­zek. mennyi is maradt a négy évvel ezelőtti álmok­ból? „Minden" — válaszolják szinte egyszerre. ,,Én orvos­nak készültem akkor, s az iskolának köszönhetem, hogy ez a tervem ma is" (Cziner István) „Engem a fizika vonzott korábban, s ha a felvételim sikerül ezt tanul­hatom a JATE-n is. A siker tanáraimon biztos nem fog múlni, hiszen minden segít­séget megkaptam, s ezt és most szeretném i (Dudás Zoltán) A köszönet szavait már elnyomja az egyre vasta­gabb zaj, de a virágok mö­gül érkező mosoly valóban hálásnak tűnik. S mikor egy könyök két sorral ar­réb kényszerít, repül utá­nam egy kérdés: „Azt is írja meg, hogy mi a négy A-ból . és hogy a Wirth tanár úrnak külön is kö­szönjük." Megírtam. S közben egyre az jár a fejemben: tényleg annyira közömbös a mi ti­zenéves ifjúságunk? Ujabb öt perc, s hirtelen hihetetlen csönd vesz körül. Pedig iskola itt is termett a közelben (erdészetinek hívják) diákot is 'látni szép számmal (egyenruhájukról ítélve épp erdészek) csak épp a ballagás kezdődik később. Soha alkalmasabb pillanatot arra. hogy szülőt faggason az ember! „Hogy milyen volt ez a négy év? A fiam azt mond­ta, élete legszebb négy éve. Hát nem is csodálom. Azt tanulta, amit legjobban sze­ret, amit az apjától örökölt — tudja, ő vadász — és olyan tanároktól, akiket én száz kilométer távolságból is csak dicsérni tüdők. Mert olyan hírüket hozta haza a fiú, Lajosmizsére. És még valami, a város ... Tudja, én Pesten születtem, de mégis azt mondom, nincs Szegednél szebb hely ebben az országban. És irigylem a fiam, mert itt tanulhatott. Így aztán a városnak is bő­ven van mit köszönnünk." Figyelmeztet az első könnycsepp, tovább tilos to­lakodni. „Na, város, ehhez mit szólsz? — nézek körbe a Szent György téren. De válasz sehol. A délelőtti csöndben minden fa ott bámészkodik az erdészeti ablakainál. Hiá­ba, a ballagás nekik is ün­nep. B. Z. Köszönet Virágerdő, Boldog és el­fogódott tizenévesek. Meg­hatott és büszke szülők Ballagás. Ünnep. Évtizedes hagyományok szerint. Ke­vés eltéréssel minden is­kolában azonos jellemzők­kel. Az Alma Mater ter­meinek, folyosóinak utolsó körbenjárása előtt a balla­gok osztálytermében pár elfogódott szó „köszönjük kedves osztályfőnökünk­nek. .". — virágkosár puszi. Az oszt. fő. utolsó mtetmei „az élet kapujá­éban;"^—ne- feledjétek azt kívánom nektek .." — S elindul: „ballag már a vén diák." Sok-sok évti­zede ugyanúgy, vagy leg­alábbis hasonlóan Hagyo­mányok szerint. Mígnem megtörni, meg­újítani próbálják valakik valahol az ősi hagyomá­nyokat. Egy újabb terem­tésével. Ami tulajdonkép­pen nem is sok külsőség­ben különbözik az eddigi­ektől. Virágerdő. Boldog és elfogódott tizenévesek. Meghatott és büszke szü­lők. Köszönet. — De nem­csak az osztályfőnöknek! Egy-egy szál virággal apu­nak, anyunak. Amiért fel­neveltek, taníttattak . Egyszóval mindenért. Amit azonban egyetlen gyerek se tud ilyenkor elmonda­ni. Szavak helyett könny pereg ^ ^bmiéh^^eis­tet: a hála • virága-. -.Égy -s.zá). a - virágerdöbői. . Kúton le­ges,- trjíszál. Remélhetőleg új, nemes hagyománnyá váló, idén még csak bim­bózó virág. Ami kinyílva pompázik majd nemsokára minden ballagáskor. S nemcsak a Kőrösy József szakközépiskolában, ahol Szegeden a hagyományte­remtő meglepetés szándé­kával- — dicséretes ötlet nyomán — idén szárba szökkent Sz. M. Boszorkányok pedig vannak... Találkoztam vidám bo­szorkányokkal is. Hogy hol? Természetesen Szegeden. Először a Postaigazgatóság Lenin körúti bejáratánál lovagoltak söprűjükön, mint­ha a világ legtermészete­sebb dolga lenne, hogy egy átlagos mai magyar boszor­kány szabad szombaton tár­sadalmi munkában lovagol. Majd láttam őket a Széche­nyi téren is, ahol minden álhírrel ellentétben nem a tanács felszólítására, hanem önszorgalomból, a zsűri ked­véért söpörték fel a sétányt. A zsűri szóból ugyebár máris kiderül, valami csalás van á dologban. Ha csalás nem is, vetélkedő- valóban vólt most szombaton —. méghozzá egész városra szó­ló. Nyolc szegedi nagyválla­lat — KSZV, Postaigazgató­ság, Húskombinát, Ipari szövetkezetek, Ativizig, kommunális vállalatok, olaj­ipar, Démász — KISZ-bi­zottságának fiataljai vettek részt a „Boszorkányszombat" címmel meghirdetett rádiós szupermérkőzésen. Aki ki­csit is ismeri városunk napi történelmét, jól tudja: aZ idén már ötödik alkalom­mal (ha nem is változatlan címen) rendezték meg ezt a vetélkedőt. * Központ: a Postaigazgató­ság nagyterme, Helyszínek. a Kiszöv, az Ativizig, az olajipar és az Elektromos klub. És persze a Széchenyi tér, a város minden utcája,. tere, a Füvészkert, a Boszor­kánykonyha, hogy csak né­hányat említsek a fontosab­bak közül. A kellékek pe­dig: sokszáz méter kábel, amelyeken keresztül futot­tak ki a kérdések, s amelye­ken érkeztek a jobbnál jobb válaszok. Ötven-ötven tagú csapatok (két KISZ-bizottság alkotott egy boszorkány­szombati munkabrigádot, s így került például párba a KSZV1 a POstával, az olaj­ipar fá,fDémásszá'l), amelyek •álegváratlanabb kérdésre is pánik nélkül reagálnák. És persze a zsűri, mely mirit mindig, most is pártatlan, volt, s a kor követelményei­nek megfelelően számítógé­pet segítségül híva állította lel a sorrendet. * A Címben egy vetélkedő krónikáját Ígértem, s most) már igazán ideje lenne el­mesélni, milyen is egy Bo­szorkányszombat Szegeden Egy rádiós vetélkedő krónikája 1986-ban Tömören fogal­mazhatnék így is: olyan, amilyennek Rácz Dezső kis csapata akarja, hiszen a KSZV mindenese már ötö­dik éve szervezi, intézi, bo­nyolítja ezt a ma már a rá­dió jóvoltából országosan is ismert vetélkedőt. Hát akkor nézzük meg. azt, milyennek is akarták az idén? A forgatókönyv sze­Készül a riport — a vetél­kedőről a rádió Ötödik se­besség című műsorából ér­tesül majd ország-világ rint harminc feladat várt a csapatokra. Ezek közül né­hányat már korábban is is­mertek, de legtöbbje, ahogy mondani szokták, derült ég­ből a villámcsapás. Ilyen volt például az a villámfel­adat, amely értelmében a helyszíneken zsebeket, pénz­tárcákat kiborítva kellet!) összegyűjteni minden aprót, s az a csapat nyerte ezt a, számot, amelyik a legtöbb alumínium pénzzel bírt. A gyűjtőmunka érzékeltetésé­ül: az olajipar klubjában. 780 darab 10—20 és 50 fillé­res csörgött az asztalon. S talán ez volt a legköny­nyebb feladat, ha nem is súlyra mérve. 5 mit sorolok ;t> nehezebbek közé? — Pél­dául a már említett Széche­nyi téri söprést. A vállalko­zó lányoknak ugyanis elő­ször fel kellett öltözni „echte" boszorkányruhába, aztán pedig vállalni, hogy megrökönyödő tekintetek között vonuljanak le-föl a városban. Ezt követően jött a térsöprés, saját készítésű söprűkkel, majd a váltófu­tás, ahol a közismert flúgos futam mintájára Forma—X jelzésű triciklik űzték egy­mást boszorkány kísérettel városunk sokat, de ilyet még aligha látott főterén. Persze azoknak sem volt sokkal könnyebb dolguk, akik a zsűri mindenható parancsára pizsamában ke­resték föl a Híd utcai Bo­szorkánykonyhát egy na­gyon fontos jelszó reményé­ben. Vagy azoknak, akik, a 6 személyes boszorkány­tálat készítették el minden­féle finom falatokból a zsűri kényére-kedvére. A rendezők persze arra is ügyeltek, hogy ne csak a láb, a gyomor mozogjon, hanem az agy is. Jónéhány villámkérdés a történelmi tudást mozgatta meg, más­kor a kulturális érdeklődé­sűek segítségére volt szük­ség, s az sem ártott, ha minden csapatban akadt po­litizáló, zenét szerető fiatal. A végén pedig tornázhattak a rekeszizmok: a KlSZ-es csapatokat pártfogoló párt­ós szakszervezti vezetők te­rített asztalnál vetélkedtek, kinek nagyobb a gyomra. A harmincadik feladat címe ugyanis ez volt: virslievő sörivó verseny. E versenyszám végered­ménye márcsak illendőség­ből is maradjon titok, azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy a közel hatórás nonstop műsorban a legjob­ban az olajipari és a Dé­mász közös csapata bírta ésszel és erővel. Így a ju­bileumi, ötödik rádiós városi vetélkedőn őket illeti a leg­nagyobb dicséret. * A megbízatásom — zsűri­tagként — szombat este le­járt. hadd ítéljek oda mégis néhány pontot. Méghozzá a maximumot, a város lakói­nak, akik egyre inkább se­gítő partnerei a vetélkedő rendezőinek. így természe­tes, hogy Tuza Klára, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára, a zsűri elnöke így búcsúz­hatott: jövőre veletek ugyan­itt Bátyi Zoltán Öreg sólymok, ha találkoznak... Egyes szóvivők szerint Szegeden már 1931-ben fel­húzták az első vitorlázóre­pülőt. Mások meg esküsznek rá, hogy az első igazi (sze­gedi építésű Zögling) repülő csak 1936 májusában ru­gaszkodott el az édes anya­földtől Négy az egy el­len fogadják — az utóbbiak nak van igazuk A májusi vasárnap dél­utánon, a Bajai úti MHSZ­repülőtéren az isten sem mondaná meg, hogy nem egy „túlképzett dedovó"-ba érkezett. Néhányan indián üvöltéssel üdvözlik egymást, mások meg rituális harci mozdulatokat tesznek Pedig a csapat javarésze túl van már a nyolcvanon Ünnepel nek ők, huszonvalahányan — a repülés nagy öregjei, hiszen jó páran kezdettől fogva tagjai voltak az 1936­ban alakult Délvidéki Aeró Klubnak Kelemen Pista bácsi a „tinédzserek" közül való, hisz Csak 1920 szeptember l-jén született, alig 66 esz­tendős. Am tizenhat évesko rában már repült Dicsekszik Tudja vagy tudod, majd eldöntőd, fiam' ak kor még nem volt ördöngös technika. Az első Zöglinget, a német származású iskola­gépet itt Szegeden, a faipari szakiskolában Kormos Fe renc tanát úi jelenlétében. irányításával építettük még harminchatban. Egyszerű szerkezet volt. Faszerkezet. Egy szakmáját ismerő mű­bútorasztalos is megépíthet­te A startok tizenegy em beresek voltak. Tíz húzta a gumikötelet, egy pilóta meg elemelkedett A művelet vi­szonylag egyszerű volt. A Zöglinget hátsó részénél le­cövekelték Kétszer öt le­gény pedig „V" alakban ki húzta a gumikötelet, majd rajtra „kibiztosították" a gépet, s az engedelmeskedett a gumikötéi akaratának. Megesett, hogy több száz méterre is elrugaszkodtak alig néhány méter ma­gasságban Azt mondja Kelemen István, büszkék arra valamennyien, hogy az első pillanattól fogva egye­dül repültek, vállalva an­nak minden kockázatát Pista bácsi később repülte a Rubik Ernő megálmodta csodákat. Harminckilencben a Tücsök, negyvenben pe­dig a Vöcsök „nyergében" rótta az iskolaköröket Algyő légterében Modernizálódott a vontatás is. Fixre, állított Buick, Sunbeam, Stude­backer hátsó kerekét alaki tották át csörlőnek Negy venkettőben már C' vizs gás. Furcsa fintora á sorsnak, hogy 1953-ban Osváth Gá­bort, az MHSZ motoros re­pülőjét ő okította az aviati­ka alapelemeire, két éve vi szont a jó öreg Góbén a „nyálasszájú tanonc" igazí­totta ki Pista bácsi mozdu­latait Papp János szintén alapí­tó tag a Délvidéki Aeró Klubnál. Nyolcvanhét éve­sen is aktív tagja a repülők csapatának. Most májusban csendben nemcsak azt ün­nepelte, hogy ötven eszten­dővel ezelőtt, ha időlegesen is, de legyőzte a gravitációt, hanem emlékezett a fél év­százada épített repülőmo­dellre is. Gyűjteményében több példányban is meg­volt (van) a legendás DC 3-as (LI 2-es). A négy és fél kilós masinát két 0,75 lóerős Rea motor emelte a levegőbe, s külön földi pa­rancsra „ugratott" 5 bábej­tőernyőst is U Messze még a naplemente, de az öregek már készü­lődnek. Kakuszi József, a baráti kör vezetője aláírást gyűjt. Szentgyörgyi Albert­nek szól majd az üzenet. (A világhírű, Nobel-díjas tudós is tagja volt a Délvidéki Aeró Klubnak. Egészen odá­ig vitte, hogy önállóan re­pülhetett a Bückerrel.) Üd­vözlet abból az alkalomból, hogy ötvenesztendős Szege­den a repülőklub Elköszönök Kelemen István tói, s kérdezem, mit szól az írás címéhez: „Vén sólymok, ha találkoznak " — Írd inkább úgy: „öreg sólymok ha találkoznak " Sz P M Fiatal gyógyszerészele emlékversenye Csopakon, az állami gaz­daságok üdülőjében vasár­nap megkezdődött a 21. Rozsnay Mátyás-emlékver­seny, amelyen 19 megye és a főváros fiatal gyógysze­részkutatói vesznek részt. Az emlékversenyt — ame­lyen megemlékeztek a név adóróil, a világhírű magyar gyógyszerészről, Rozsnay Mátyásról — Nikolics Ká­roly, a Magyar Gyógyszeré­szeti Társaság elnöke nyitot­ta meg. A fiatal gyógyszerészkuta toknak fórumot kínáló, ed digi húsz versenyen összesen 538 előadás hangzott el, gaz­dagítva a magyar gyógysze­résztudományt, fejlesztve az orvosokkal való együttmű­ködés gyakorlatát. A mosta ni, a sorrendben 21. alka lommal meghirdetett négy­napos versenyre az ország­ból — az előzsűrizés alapján — 300 pályamunkát fogad­tak el. A gyógyszerészeti szaksajtóban előzetesen köz­readott vázlatok olyan té­mákról is szólnak, mint pél­dául az egyes készítmények biológiai hatásai, vagy a stomatológiai anyagok vizs­gálatának tapasztalatai, és a gyógyszertári csomagoíló­anyagok vizsgálatának utó­hatásai. A fiatal gyógyszerészkuta­tók tudományos pályázatá­nak fődíjáról, a Rozsnay Mátyás-emlékplakett oda­ítéléséről május 14-én dönt a gyógyszerészek 20 tagú bí­rálóbizottsága. Ekkor adják ki a pályázat további öt dí­ját is. (MTI) Előszezon a Balatonnál A Balatonnál vasárnap, egy héttel a hivatalos idény­nyitó előtt már megkezdő­dött az üdülési szezon. A hét végén mintegy 30 ezer ember érkezett meg az idény első turnusának be utaltjaként a tópart szak szervezeti és vállalati üdülő­házaiba. Valamennyi üdülő­ben vasárnap tartották meg az ismerkedési programokat, amelyeket előadó és zene művészek tettek hangulato­sabbá. A Balaton-parton — fel­készülve az előszezon első nagy víkendjépe — a válto­zékony időjárás ellenére több mint százezer hazai és kiH földi turistát fogadtak. A szállodák több mint kéthar­mados kihasználtsággal mű­ködnek, s a kempingekben a lakókocsik mellett töj)b ezer sátrat is felállítottak I

Next

/
Thumbnails
Contents