Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 110. szám 1986. május 12., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint 97 r "91 IZU M inap kinyitottam a hűtőt, hogy töltsek magam­nak egy italt. Pirosan csillant meg a pohárban, gyöngyözőn, ahogyan a literes palackból öntöt­tem magamnak. És csak akkor néztem rá ia címkére. Málna szénsavas üdítőital. És akkor belémvillant, hogy már jó néhány éves lehettem, legalább öt-hat, amikor először ittam valódi málnaszörpöt. Szegeden, egy vendéglőben, a jelenlegi Boszorkánykonyha he­lyén. Igaz, szörpök akkor is voltak: málna-, citrom­és tán narancsízű is, no meg a jobbára „kátrány­ízűnek csúfolt Bambi. Pedig ha narancs és citrom nem is igen jutott be az országba akkoriban, az öt­venes évek elején, úgy rémlik, hogy málna akkor is akadt volna honunkban. Legföljebb nem volt, aki le­szedje, szörpöt készítsen belőle, s forgalomba is hoz­za. Vagy tán az is lett volna, ha akkoriban nem tar­tottuk volna minálunk a legeslegnagyobb bűnnek a magángazdasági tevékenységet, s nem várt volna egy ilyesféle vállalkozóra a valahai eretnekekéhez hason­ló sors. Szóval, volt ekkoriban is málna, szódavíz és szomjas gyerek, de ez a hármas egyszerűen képtelen volt találkozni a piacon. Mindenféle „ .. ízű" ször­pökkel traktáltak nát bennünket, ami jobb bizonyo­san nem volt, mint az igazi, s lehet, hogy még olcsóbb sem volt az országnak, mintha néhány száz vagy ezer ember abból élhetett volna, hogy leszedi a mál­nát, a szedret, a ribiszkét, s ki tudja még mit, hogy kelendő italokat gyárthassunk belőlük. Ehelyett hasz­nosítatlan maradt sok minden, ami megtermett az or­szágban, s ráadásul sok ezer embernek kellett — a tel­jes foglalkoztatottság szent nevében — olyan állásról gondoskodni, amire tán igazán nem is lett volna szük­ség, s aminek hosszabb távú következményeként az­után általánossá érlelődött és csontosodott a túlfoglal­koztatottság gyakorlata. Mert végül is alighanem csak ilyen megoldásokat szülhetett a gazdasági tevékeny­ség egészének teljes államiasitása. Hiszen a csakis fö­lülről szervezett, tervutasításos rendszer szükségképp a legpazarlóbb szisztéma, mivel főleg olyan megoldá­sokat képes kitermelni, amelyek a folyamatok teljes ellenőrzését és fölülről való irányítását biztosítják. Akárhogyan is nézem, nemcsak a különböző „ .. ízű" szörpökkel ismerkedtünk meg évtizedek fo­lyamán, amelyek például olyanok voltak, mintha málnaszörpök lennének. Sok más tevékenységünk is olyan formát öltött, mintha. Mintha gazdálkod­nánk, mintha gazdaságot vagy közösségeket szervez­nénk, mintha racionálisan terveznénk... Emiatt az­tán sok mindent sokkal drágábban oldottunk meg, mint ahogyan lehetett volna; sok mindenben (például kibernetika) évtizedes elmaradásokat gyűjtöttünk össze, pedig nem kellett volna.. És sikerült kiala­kulnia egy olyan furcsa munkamorálnak is, amelyben sokszor háttérbe szorult a tényleges produkció be­csülete, s abszolúttá is nőhetett egyes szituációkban a „mintha dolgoztunk volna" magatartás értéke. Szovjet szakértő nyilatkozatát olvastam a minap, aki a legutóbbi pártkongresszust követően politikussá is avanzsált, s aki éppen azt fejtegette, hogy gene­rálisan át kell szervezni az ottani vállalatok érdekelt­ségi rendszerét, mert jelenleg nem azok kapják a leg­többet javadalmakban és elismerésekben, akik a leg­hatékonyabban a legésszerűbben dolgoznak. A meg­ítélésben sokkal többet számít a még nagyjából szub­jektív, „politikai" elem, mint a tényleges teljesítmény. Mint ahogyan mifelénk is inkább hasonlított egy idő­ben a gazdasági tevékenység egyes kártyajátékokra; az nyer a legtöbbet, aki nagyobbat blöfföl. Egy kü­lönbség azért volt: a kártyában a blöff be bele is le­het bukni. Mindenesetre — szerencsére — úgy tűnik, hogy azért minálunk a „mintha" gazdaság egyre inkább a múlté lenne. Igaz, még akadnak különféle . ízű ször­pök az áruházak polcain, de a gazdaságirányítás egyre kevésbé méltányolja mifelénk a blöfföket, a „mint­ha" tevékenységet. Legalábbis elvekben. De hát a gyakorlat — mint tudjuk — csak némi késéssel kö­veti a szervező elvek változásait. Mert a valóságos el­vek ellenére, a költségvetés még mindig kénytelen el • vonni a haszon nagyobb részét onnan, ahol megter­melték, s abból támogatni azokat, akiknél — egy ki­csit tán a „mintha" tevékenység rovására írhatóan is — inkább csak veszteség képződik, ha kiteszik őket a gazdaság valódi feltétel- és követelményrendszerének. És ha például már egészen tisztességesen megterve­zett beosztású lakásokat építenek is, akkor is leront­ja a hatást ai kivitelezésben részt vevők „mintha dol­goznának" munkája, később pedig sok lakó „mintha tisztességesen laknánk" szennyező, rongáló tevékeny­sége. V alódi málnaszörp, valódi gazdálkodás, valódi kereskedelem, valódi munka — immár nem­csak, hogy megjelentek, de, szerencsére, elter­jedőben is vannak honunkban. Igaz, egyelőre még együtt léteznek a különböző „ ... ízű" pótszerekkel, pótcselekvésekkel, „mintha" munkával és tevékeny­séggel No de a praxis általában csakis késésekkel követheti a szándékot. S abban is csak reménykedni lehet, hogy a csődtörvény hatályba lépése után a most tiszta lappal újra indított vállalatok is kilábalnak lassan a „mintha" tevékenység kényszerpályáiból. És hogy hűtőszekrényünkben is egyre több valódi ital kap majd helyet. Szávay István Az akupunkturáról Szegeden Csak egy szúrás - nem fog fájni Kétnapos akupunktúrás konferenciát rendeztek szombaton és vasárnap Szegeden, a SZOTE okta­tási központjában, „A ma­gyar gyakorlati akupunk­túrával foglalkozó orvosok baráti körének II. sympo­siuma" címmel. A tűszú­rásos .gyógymód művelésé­vel foglalkozó tanácskozás megnyitóján ott polt Schmidt József, az MSZMP Szeged Városi Bizottságá­nak titkára, aki a városi pártbizottság nevében kö­szöntötte a résztvevőket — az ország minden részéből ideérkezett orvosokat. Ezt követően Nyerges Endre, a Magyar Akupunktúra Ba­ráti Kör vezetőségi tagja, a szegedi rendezvény házi­gazdája mondott megnyitó beszédet, majd megkez­dődtek az előadások Két nap, harminckét elő­adás, s a bejelentkezett 120 orvos helyett közel 200 részt­vevő jelzi az orvostársada­lom felfokozott érdeklődését a tudományág iránt. A fi­gyelem az akupunktúra felé fordult, ezt tükrözi, hogy a szimpózium támogatói közt a pártszervek és a Szak­szervezetek Csongrád Me­gyei Tanácsa mellett gazda­sági egységek, üzemek, vál­lalatok is voltak — szegedi, hódmezővásárhelyi cégeken kívül miskolci, egri és buda­pestiek is A szegedi konferenciát a színesség és sokrétűség jel­lemezte, amely megnyilvá­nult a témákban csakúgy, mint a résztvevők összetéte­lében, képzettségük és isme­retük színvonalkülönbségé­ben, és abban is, hogy szak­képesítéseik szerint a szak­mai paletta szinte teljes Akupunktúra: ősi távol-keleti gyógymód, melynek lényege a test meghatározott pontjain történő tükezelés. Több mint ötezer éves múltra visszatekintő kezelési mód, egyes források szerint Indiából, mások szerint Kíná­ból ered. Napjainkig is élő és alkalmazott módszer, amely Európában is széles körben elterjedt. Hazánk­ban még nem hivatalos gyógyeljárás, jóllehet, a szak­mai körök és a betegek érdeklődése egyre élénkebb. színskáláját képviselték. A belgyógyászt ugyanaz érde­kelte, mint a fogszakorvost, az ideggyógyászt és az uro­lógust: ez a medicina hogyan érvényesülhet a saját szak­területén. A szakmai köz­hangulatot a mindenre ki­terjedő nyíltság jellemezte, s az őszinte, tiszta érdeklődés a nagyon is régi új iránt. Az akupunktúrát művelők­nél jóval többen jöttek azok az orvosok, akik még aku­punktúrás tűt sem fogtak a kezükbe. S imégis, a viták­ban, megbeszélésekben egy­értelműen a befogadni kész kíváncsiság, a megérteni hajlandó szakmai jóhisze­műség volt a főszereplő, s nem az elutasító kételkedés A legfontosabb tanulság volt, hogy a nyugati medicián ne­velkedett szakemberek „ki­nyíltak" a keleti tudomány felé, S ha a kezdeti nehéz­ségeken túljutnak, kettős fegyverrel vehetik fel a küzdelmet betegségeinkkel szemben értünk 1A konferencia résztvevői­hez írásos körkérdést intéz­tünk, melyben a Szegeden szerzett benyomásokról és a tudományággal kapcsolatos gondolataikról érdeklődtünk. A válaszokat szó szerint kö­zöljük „Csak érdeklődőként vet­tem részt Tapasztalataim vegyesek, többet kellene az alapkérdésről tudni — IRO­DALOM!" „Kapcsolatot tapasztaltam a nyugati medicina modern, rendszerelméleti alapon tör­ténő alkalmazása és az aku­punktúra medicinarendszere között. Szeretném megis­merni az akupunktúrát, hogy bővítse a nyugati rendszer hiányos részeit, ugyanakkor feltételezhető, hogy ez az út segít az akupunktúra tudo­mányos megközelítéséhez." „Az akupunktúráról már sokat hallottam, olvastam. Segítségével sok betegséget kis beavatkozással lehet gyógyítani. Én speciel fog­orvos vagyok, és szeretném majd ezt a gyógymódot a fo­gászatban alkalmazni. Meg szeretném tanulni az alkal­mazását. Azért jöttem el, hogy ismerősöket szerezzek, akik már foglalkoznak aku­punktúrával, és van tapasz­talatuk és irodalmuk is, me­lyet én is szeretnék majd megszerezni. Nagyon érde­kes előadásokat hallottam. Dr Bánki Károly fogorvos." „Szeretnék foglalkozni akupunktúrával, a sympo­sium valamelyes segítséget adott a kezdeti lépésekhez, bár e képzés szervezetlensé­ge miatt ez igen nehéznek tűnik ezután is. Fenntartá­saim azzal kapcsolatban vannak, mely esetekben ér­tékelik többnek a speciális hatást, mint a placébóhatást (psychoterápiás hatást is!) vagy spontán javulást. (Bár­milyen alapon hat is, kell csinálni, de tudnunk kell, mit mivel magyarázhatunk.) Dr. Lőrinci Ilona, Szolnok." „Csodálkoztam mindig azon a kijelentésen, hogy az akupunktúra túlzás. Akik ezt kijelentették, vajon nem gon­dolkodtak el jazon, hogy ez­zel a módszerrel 4 ezer éve gyógyítanak? Az idő próbá­ját, úgy látszik, kiállta. Sze­retném, ha előzetes alapos kivizsgálást követően ha­zánkban is ötvöződne a mo­dern orvostudomány gyógy­módjaival az akupunktúra, örülnék, ha az orvosok lók­tatását magyar nyelven mi­nél előbb megszerveznek," „Tankönyv, orvosképzés — elméleti, gyakorlati — , in­tézmény! Ennek jó megszer­vezése és elérhetősége min­den érdeklődő orvos számá­ra imagyar nyelven — ez kellene, de az eddig elért eredményeknek a fentiek hiányában is örülnünk kell, és értékelni azokat. Gogh Edit, Esztergom (neuroló­gus)." A tanácskozás végén Nyer­ges Endre zárszavában rá­mutatott: a szimpózium cél­ja az volt, „hogy lehozzák az akupunktúrát a misztiku­mok világából a gyakorlat szintjére. Célunk továbbra is az, hogy egységesítsük a magyar akupunktúrát, mind nyelvében, mind módszerta­nában." A résztvevők levélben tá­jékoztatták az egészségügyi minisztert a rendezvényről, és kérték a Magyar Aku­punktúra Társaság megala­kítását. A következő rendez­vény jövőre Győrött lesz. Igriczi Zsigmond Ízelítő — képekben Az elmúlt hét végén munkatársainknak nem kellett sokat törniük a fejüket, miről is tudósítsanak. Jártak iskolai ballagáson, felnőttként visszatért, egykori diákok kiállítá­sán és operabemutatón, rádiós vetélkedőn és néptáncosok szereplésén, veterán repülősök és akupunktúrával foglal­kozók találkozóin. Voltak tűzoltók versenyén és a Napfény üdülőközpont kempingjében — szóval, volt mire figyel­niük. Az olvasó figyelmében bízva nyújtjuk át izelitőül e képeket — Schmidt Andrea összeállítását —, s azzal, hogy részletesebb tudósításokat lapunk belső oldalain falál, akit érdekel; mi történt Szegeden az elmúlt napokban

Next

/
Thumbnails
Contents