Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

>- >sww»8'r • i.. V' M

agyarországon napjainkban 2500 művelődési otthon (központ, ház, klubkönyvtár) található. Döntő többségüket a tanácsok üzemeltetik. Látogatóinak háromnegyede gyermek és fiatal. Az intézmények jelentős része az 1950es évek első felében jött létre, többnyire elődjei, a munkásotthonok, olvasókörök, legényegyletek, gazdakörök címtábláinak átfestésével. A következő évtizedben aztán több száz, már e célra készült épületet vehetett birtokba a lakosság, főleg falun, a 70-es években pedig elsősorban nagy, városi művelődési központok nyitották meg kapuikat (Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen Stb.). Az intézményeket a 60-as évek elejétől hálózatba szervezte a művelődési irányítás, hogy a nagyobbak, a jobban felszereltek segítsék a kisebbeket. A művelődési otthonok feladatait utoljára 1979-ben — a korábbi dokumentumokkal összhangban — a következőkben határozta meg a minisztertanács: a helyi közösségi művelődés és szórakozás feltételeinek megteremtése, a kulturális alkotótevékenység kibontakoztatása, valamint a tudományos, művészeti alkotások és a közönség találkozásának biztosítása. Ma a szociológiai vizsgálatok és művelődéspolitikai elemzések szerint azonban az intézményeknek csupán harmada végzi kielégítően munkáját, döntően a tekintélyesebb, városi házak, központok. Az említett hálózati törekvések is mindmáig jobbára papíron maradtak. Vagyis a művelődési otthoni gondolat hazai megszületése után több mint 35 évvel a szó szoros értelmében csupán „felében-harmadában" valósultak meg a célok. Mi ennek az oka? Nyilván sok minden. A magam részéről az elsők között emliteném, hogy e művelődési mozgalom és az intézmények működésének szabályozása az elmúlt két évtizedben csak részben és megkésve alkalmazkodott a megváltozott társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokhoz. Például még az 'MSZMP KB 1974-es közművelődési határozatát követően is az állampolgárokat „kiskorúsitó" felvilágosító alapállás volt a jellemző, túl sokáig váratott magára az ésszerűbb, hatékonyabb, a gazdaságirányítási rendszer változását követő gazdálkodás bevezetése, nem haladt kellő ütemben az intézmények tevékenységének demokratizálása. Sarkosan fogalmazva: többségük ma is inkább a helyi tanácsok/mintsem az érintett állampolgárok és közösségeik intézményei. Kevés képes a helyi, reális művelődési érdekek alapján dolgozni. Ez akkor is igaz, ha az elmúlt években a nehezebb gazdasági körülmények szorításában a művelődési otthonok gazdálkodásában is nagyobb tekintélye lett a „fizetőképes művelődési keresleteknek". Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a három évvel ezelőtti gazdasági szabályozás is a nagyobb intézményeknek kedvezett, tovább nőttek a különbségek. A következő években az intézményrendszer látványos mennyiségi fejlesztésére nincsenek meg a feltételek De hiba lenne a művelődési otthonok szerepét — az emiitett nehézségek miatt általában lebecsülni, hiszen a szocialista tömegművelődés fejlődésében szolgáltatásaikkal, tevékenységükkel pótolhatatlan szerepet játszhatnak. Az elmúlt időszak vitáiban három jól körülhatárolható nézet fogalmazódott meg a továbblépés lehetőségeit illetően. Az első úgy véli, hogy a kialakult tartalmi munka, az intézményrendszer és az irányítási szisztéma jó. A hiányosságok fő oka az alacsony állami, tanácsi támogatás. Magyarán: csak pénz kell, s az eredmények jobbak lesznek. A másik elképzelés szerint a tartalom, az intézmények és az irányítás egyaránt elavult. Működésük jelenlegi formája jobbára kidobott pénz, a befektetett szellemi és anyagi tőke csak rendkívül alacsony fokon kamatozik a társadalom műveltségében. A megújulás útja: a tevékenység tartalmát teljesen a helyi társadalom mindennapi kultúrájához kell Helyi társadalom, művelődési érdek A

z itt felvázolt megoldások közül szerintem az utóbbinak s. lehet esélye arra, hogy a művelődési otthonokat olyan új fejlődési pályára állítsa, amelyen egyre inkább egy szocialista értékekkel telített művelődési tömegmozgalom otthonává válhat a nemzeti vagyonunk fontos részét képező 2500 intézmény. KÖPF' LÁSZLÓ igazítani, tovább kell fokozni a kulturális (közművelődési) piac szerepét, az irányítást radikálisan az önigazgatás irányába kell fejleszteni. A harmadik álláspont abból indul ki, hogy a művelődési otthoni mozgalomnak — hibái mellett — vannak komoly, megőrzendő eredményei, s ezekre épülő reformmal kell a tevékenységet hatékonyabbá tenni. Ez az elképzelés ugyanakkor tartalmilag szintén sürgeti az igazodást a helyi társadalom valóságos művelődési igényeihez, mindennapi kultúráján hoz, szorgalmazza a mozgalmi jelleg fokozását, a demokratikusabb irányítási formákat, komoly szerepet szánva ebben a szakszervezetnek, a KISZ-nek, a Népfrontnak, illetve az ezekhez kapcsolódó művelődési egyesületeknek, kulturális közösségeknek. SIPOS ISTVÁN FOTÓRIPORTJA Szombat, 1986. május 10. »rcfíslKv