Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-28 / 124. szám

21 Szerda, 1986. május 28. a Zenés színháztól A Szegedről elszármazott Vadas Kiss László énekli Turiddu szólamát ma. szer­dán este a Zenés színház Parasztbecsület előadásán, minthogy a szerep szegedi tulajdonosa, Réti Csaba, Pesten érdekelt, az operahá-1 zi Cosi fan tutiéban. Szombaton délelőtt 10 óra kor nyilvános főpróbát tar tanak a szegedi Kisszinház­ban József Attila-díjas sze­gcdi költőnek. Simát Mi­hálynak, a Kincskereső fő­szerkesztő helyettesének gyermekdarabja megy, a Félszárnyú tündérek völgye. Az előadás rendezője ki más lehetne, Angyal Mária (nő­mén est omen). Azért csak nyilvános főpróbáról, van °zó. mert a darabot legköze­lebb már az új szezonban játsszák, sorozatban. Meg­tartják viszont az utolsó operaelőadást (remélhetőleg tényleg a legutolsót) a Zenés színházban. Június 8-án este a Macbeth megy, ezzel sze­retnének búcsúzni a mozitól — ősztől aj. új színházba költöznek. A Macbeth cím­szereplője az a Németh Jó­zsef, aki az elmúlt napokban nagy sikerrel énekelte Pes­ten, az Erkel Színházban, Verdi, Aida című operájá­nak Amonasróját. fl török nagykövet Szegeden Tegnap, kedden Szegedre látogatott Törokország bu­dapesti nagykövete, Asaf Inhan találkozott Papp Gyu­laval, a városi tanács elnö­kével, aki Szeged múltjáról, jelenlegi életéről, s a lejlesz­tési elképzelésekről tájékoz­tatta vendéget. Megjelent a Vakáció '86 Az Ifjúsági Rendező Iroda vezetői kedden mutatták be az ifjúsági sajtó képviselői­nek ez évi második könyvú­i ket a nvári szünidőben hasz­nos információkat és tartal­mas szórakozást nyújtó Va­káció '86 cimű kiadványt. A Vakáció '86 az úttorö­középiskolás-egyetemista korosztályoknak szóló infor­mációkat tartalmaz. Az uta­zási kedvezmények, bel- és külföldi szálláslehetőségek bemutatása mellett segítsé­get nyújt tobb száz nvári munkahely felsorolásával a munkát vállalóknak is. Pop­sztárok mesélnek nyaralási élményeikről, cs bemulatják kedvenc nyári kazettáikat is. A Budapesti Testnevelési és Sporthivatal szakértői test­edzési tanácsokkal, a Bel­ügyminisztérium illetekesei a vízi KRESZ szabályainak ismertetésével segítik a va­kációzokat. Gál István, az IRI igazga­tója elmondta, hogy kiadvá­nyaikkal elsősorban hiányt szeretnenek potolni, megte­remtve a gyermekek és fel-,' nőttek közötti korosztály kiskönyvtárát. Könyvhét '36 Városon kívül és belül Beszélgetés Baka István Graves-díjas költővel — Az utóbbi időben a Sze- nek hat, ha ott ülünk a tűző mondom, erezni szeretnénk, geden élő és a fiatalabb év- napon tiz. nagynehezen elő- hogy jobban — mert fölval­járathoz tartozó iróemberek kapart kötette) körülvéve, laltabban — idetartozunk, közül alighanem Baka István mialatt a pesti íróvendégek hogy mernek, tudnak, akar­neve torgott legtöbbet az or- író-olvasó találkozókon, este- nak vállalni bennünket? Ti­szágos sajtóban. Két éven be- ken vesznek részt. lul két könyved is megjelent: — Azt hiszem, arra a szé.j a Szekszárdi mise. amely les korben lapasztalható je­prózai írásaidat és a Döbling, tensegre akarsz hivatkozni, ami legújabb verseidet tar- hogy ez a varos jó ideje nem­talmazzti. TaValy Gfavcs-dt- igen képes megtartani a sa- es-tobb figyelem lenne szük jnt kaptál; olyasféle elis'mr- ját értekeit. Lehetne hosszan séges . . . rést. aminek idősebb költök sorolni az eltávozottakat... Könyvhét idején sem űrt ts bizonyára ugyancsak örül- Ennek szerintem jelentős alaposabban figyelni Ezt a Elismerő kritikák részben negatív előjelű „szel- tanulságot most sikerek mó­szatájastul, kötetestül, min­denestül? Ahhoz azonban; hogy itt ne csak lakjunk, de eljunk is, úgy hiszem, vala­mivel kevesebb gyanakvás nének... sora látott napvilágot köte­teidről; summa summárum, mondhatni. ,,(lefutottnak" kezdesz számítani mai iro­dalmunkban. Gondolom, a si­kerek után itt. Szegeden is okai lemtörténeti" nak. . — Nem tudom, így van-e. Mindenesetre pár éve na­gyon meglepődtem, amikor az egyik szegedi középiskola jócskán nyílt alkalmad részt engem beszélgetésre hívó di­nenni mindenféle rendezvé- ákjainak az iskola vezetősége nyefcen, író-olvasó találkozó- megtiltotta a találkozót... gött meghúzódó ellentmon­dások súlya segíthet megfo­galmazni. Domonkos László és tánc Ez a két szó nemcsak azt fejezi ki. mivel foglalkoz­nak a Szeged Táncegyüttes gyermekcsoportjai. Hanem azt is, legalább körülbelül, hogy miként. milyen módon, zajlik az elet az együttes Tolbuhin sugárúti háza tá­ján. Mindez „kiolvasható" volt a gyermekcsoportok hetfö esti. kisszinházi évad­|záxó önálló műsorából, a Zsoldos Ildikó és Tanács István táncpedagógusok irá­nyításával dolgozo gyerekek produkcióiból. A ket részes miisorban nepi gyermekjátékok tánc­elemekkel kevert- színpadi feldogozásai és „valódi" táncszámok váltották egy­mást. Valódi, mondom, s a szó ezúttal azt jelenti, hogy c koreográfiákban a tánc dominál, a hazai dialektu­sok jellegzetes lepéskombi­nációi kötődnek csokorba, ahogy a hagyomány, vagy a koreográfus egyéni ötletei diktálják. S bár az életkor sajátosságait mindig figye­lembe veszik a gyerekek szá­mára alkotok a játékosság nyomai ott Vannak munkái­kon, ezért ezeknek a mű­veknek az előadásához már igazi táncos minőségek, adottságok, tudások kelle­nek. A tisztelt publikum (a színház nézőtere megint ki­csinek bizonyult) elégedett lehetett. Elbűvölően kedves, kellemes estejük adatott. A gyerekek táncának számom­ra mindig megkapó jellem­zője: a föltétlen őszinteség. Ebben a korban (általános iskolásokról van szó) még nem lehet mímelni az ér­deklődest, nem lehet félfi­gyelemmel „ellenni" a szín­padon. Vagyis: a mosolyok, a csillogó szemek, vagy ép­pen a koncentrálástól feszült arcvonások mind-mind ,,iga­ziak". Ez biztosítja a gyer­mektánemüsorok ellenáll­hatatlan érzelmi vonzerejét. Felnőtt ésszel persze végig­gondolandó az is: milyen jó dolog, hogy annyi szegedi kisdiák ismerkedik múltbeli s mai értékekkel, tanul — Somogyi Károtyné felvétele Lakodalmas gyermekjátékok nemcsak tánclépést, dalla­mot. Tanuljak ismerni és élvezni az alkotás örömét. Aligha kell itt elősorolni, miféle időtálló értekekkel lesznek így gazdagabbak, miként alakul ilyen hatások­ra a személyiségük. Am le­gyünk gyakorlatlanabbak: amíg a testtartás megfelelő, a mozgás kellően összehan­golt, a mozdulat dinamikus, a gesztus lírai, a lépés pon­tos lesz, amíg a test alkal­massá válik színpadi meg­nyilvánulásra, érzelmek és gondolatok kifejezésére — uramatyám, mennyit kell ezért dolgozni! A táncpeda­gógusok dicséretére bizony számtalan szó kellene. Zsoldos Ildikó rengeteg tapasztalatáról, sikereken csak növekvő igényességéről, gyerekközpontú pedagógiai kultúrájáról, művészet irán­ti érzékenységéről „beszé­desek" voltak a hétfői elő­adás műsorszámai. Akár ezek megválasztását, akár előadásaik megkapó tiszta­kon, sníöbbi. ahogy az már ilyenkor szokás — szó­val . . . — .. tévedsz. Sehová setn hivtak ebben a városban az utóbbi két évben. Ez itt nem szokás. — Erősen meglep. Éppen téged, akinek... — ... a/.t javasolnám, hagyjunk most engem. Nem rólam van szó igazából. Itt van például a Tiszataj, az .ír­sz ág eg.vik legszínvonalasabb, legizgalmasabb szellemi mű­helye. Szegeden komoly, nagy városi rendezvénynek számi­tó, reprezentáns Tiszatáj-es­tet utoljára 1974-ben tartot­tak. Más városokban, példá­ul Fécsett, a helyi folyóirat vagy a helyi szerzők folya­matos jelenléte a város szel­lemi életében nemcsak meg­szokott, de állandóan a fi­gyelem középpontjába állí­tott dolog is. A hét eszten­deje megjelent Gazdátlan ha­jófc-antológia szerzői közül például a város legnagyobb művelődési házában mégis máig csak azok szerepeltek, akik azóta már elkerültek Szegedről. Akik maradtak — Belányi György. Petri Csathó — nem. — A könyvhéten a szege­dieket is „elv szoktak ven­ni': itt a program... — Igen, most Mocsár Gá­bort. Megjegyezhetném: ugyan kit, ha már öt sem . .? Bennünket ilyenkor, jelképe­sen vagy szó szerint értel­mezve kiültetnek dedikálni. Félre ne értsd: az ember en­— Mit gondolsz, milyen magyarázata lehet az efféle, sok szempontból nagyon is tunetértékű esetnek? — Magyarázni szerintem nem nekünk kéne. Minden­esetre találtam egy szót: szu­perprovincializmus. Mig a „szimpla" provincializmus abszolutizálni kívánja a he­lyi eriekeket, a sz.uperpro­vincializmus minden, mog országosan elismert értéke­ket is lebecsül — ha azok helyben keletkeztek. — Paradoxonnak tűnő, de meggyőző magyarázat... Ugy tudom, nem is vallod magad igazán szegedinek, csak itt élőnek. A Döbling fülszövegében úgy fogalma­zol, hogy igazából ma is szü­lővárosodban, Szekszárdon élsz, bár már több mint tíz esztendeje szegedi lakos vagy. A városhoz a munka­helyed. a Kincskereső szer­kesztősége. no meg néhány nagyszerű ember barátsága köt. . . — így van. Szegedinek val­lom is magam, meg nem is. Nézd. az itt a legnagyobb baj, hogy ez a város többün­ket inkább csak kifelé vall magáénak. Ha reprezentálni kell. Az. újvidéki tévében képviselhettük Belányival Szeged irodalmát. X vagy Y intézményben nem . . . — Vigasztalhatnálak az utóbbi évek országos sikerei­vel. a szülőföld szeretetével; az idöfaktorral, meg még ... — Nem éppen annak kéne elgondolkodtatónak lennie, hogy mindezek dacára ne­nek is örül. Am ha se kötete kem is rosszul esik a szegedi nem jelent rneg, sem semmi- irodalom Szegeden-kívülisé­féle más alkalma nem volt ge? Nekem talán elhiszik, évek óta szerepelni ott. ahol hogv nem az irodalomból él: az érdektelenségben bán- méltán kiszorult dilettánsok tóan formálisnak, felszínes nevében beszélek, ha azt Rekviem egy tárlatért | «.a»»™ napió A tények makacs dolgok, is nézzük, egv tárlatra, egy S ha pusztán ket számadatot közös megmeretésre mégis­szembesítünk egymással, csak készülni illene, azonnal kiderül a I/. del-al­földi tárlat alapvető gyengé­je. Tobb mint ket évtizede, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének Bé­kés es Csongrád megyében élő alkotókat tömöri tó terü­leti szervezete azért hívta eletre e kiállítást, hogy le­hetőséget teremtsen a közös felsorakozásra, alkalmat a hovatartozás igazolására, ké­pet nyújtva a műtermekben folyó munkáról. Csakhogy manapság a kft megyében m^tegy 120 művész dolgo- ,unkctóti mirls érdeme- voU zik, kozuluk alig tobb mmt 'rendszeres bemutatása/ En. nél azonban általában több volt, és több most is, mert az első zsengék mellett hár­son is helyét megálló művek nyújtanak élményt a torlat látogatóinak." Azt hiszem, ez a lényeg. Néhány fiatal­ember tehetséges munkái, egy pár országos rangú al­kotás, és nem a tárlat egésze az, ami felkelti érdeklődé­sünket. ami egyáltalán fi­gyelemre érdemes. iValó igaz, hogy Már a katalógus előszavá­ban Dömötör János is csak reményeit tudja megfogal­mazni: „A mostani, 17. ki­állításban is jó néhány olyan fiatal művész van, akinek az eletutja szempontjából je­lentőséggel bir a kiállítás, és akiknek műveivel az el­következő évtizedekben is találkozunk majd. Ha sem­mi más szerepet nem töltött volna be a dél-alföldi tárlat, mint ezt a pályaindító, pá­lyasegítő, figyelemfelhívó negyvenen tisztelték meg részvételükkel a vásárhelyi tárlatot. • Mondhatnánk, ne a hiány- v.iAintA^ , ,, , , melyik országos kiallitasc zokkal foglalkozzunk, hanem ic m\,nn]w, ,,„•;„ a résztvevők műveit tegyük mérlegre. Csakhogy a dolgok összefüggnek, imély ebben gyökereznek. Ideje lenne föl­mérni az e tájon rendezett tárlatok struktúráját, egy­máshoz való viszonyát, a kapcsolódási pontokat, a széttartó érdekeket, elemezni a művészek kapcsolatát egy­máshoz, lakóhelyükhöz, a egyre mecénáló közeghez. Számom- érettebb gondolatokkal te­ra ez a tömeges túvolmarar li. ábrándosan szürrealista dás egyértelműen bizonyít- képeket fest Fontos Zoltán, ja, hogy a dél-alföldi tárlat lírai attitűdjét mutatja Gup­elvesztette rangját. A mű- esi Attila, érett kompozíció­vészek: a sok-sok lehetőség kat fest Bakacsi Lajos, fi­közül mindinkább válogat- gyelemre érdemes lappal je­nak, országos megméretések- lentkezett Dobó István, de, re, nagyobb dijakat, több vá- sajnos, csak tétova jelzések­sárlást kínáló bemutatókra összpontosítanak. De azt is kel Beliczai Mária és Tóth Magdolna. Evek óta mind felfedezni vélem e jelenség- erőteljesebb és karaktere­ben, hogy a hétköznapi piac sebb a fiatal korból" eppen elvonja a művészi energiá- kinövő „békési generáció" kat a kiállításon való sze- tevékenysége. Precíz, érze­replésektől, hiszen akárhogy lemgazdag konstruktivista festményeket küldött most is Oroján István, folytatja izgalmas fényjátékait Lono­vics László, hatásos kísérle­teivel lepett meg Gubis Mi­hály, kicsit veszített tartal­múból Várkonyi János, sok­színű és otletteli a szobrász Varga Géza es a festő Tóth Ernő. Az. érett alkotók kö­zül Németh József kisebb méretű képeiben is monu­mentális, Pataki Ferenc fi­noman szürreális, PnPP György határozottan követ­kezetes, Koszta Rozáliának még mindig van saját kife­jezésmódján belül is muní­ciója. Szeretném hinni, hogy a 17. dél-alföldi tárlat fiaskó­ja egy átmeneti állapotot je­lez. Nagyon sok központi tö­rekvés és helyi akarat, kez­deményezőkészség tanúj le­hetünk az utóbbi hetekben, hónapokban. A művészeti élet megújításának szándéka azonban nem lehet csak az irányítószervek, csak a helyi csoportok, csak az egyes művészek ügye. Eredőjében annak a közös, mindenki által fölvállalt szándéknak kell összegeződnie, amely hisz az itt élő alkotók te­hetségében, bízik az értékek győzelmében, törekszik mini­den érdek egyesítésére. Tóth Ernő azt a címet adta egyik festményének: Játék a kert­ben. Milyen nagyszerű len­ne, ha a művészek tevékeny­ségüket és tereDeiket kert­nek tekinthetnék, a művé­szetet pedig József Attila-i értelemben játéknak. Mert nincs szomorúbb egy pusztu­lóban levő kertnél, és nincs elkeserítőbb a társak nél­küli játéknál. Tandi Lajos ságát, sallangtalanságát néz­zük, akár a gyerekek fe­gyelmezett-felszabadult szín­padi viselkedését — elisme­résünk, elbűvöltségünk jo­g'vs. Tanács István kétesz­tendös ónálló munkájának igen szép eredményeit lát­hattuk az esten, ráadásul saját koreográfiáinak elő­adásában (az egyiknek a címét — Játék és tánc — „loptuk el" e beszámoló élére). Az ő csoportjait kí­sérte az est első részében a Padka Banda, Zsoldos Ildi­kó gyerekeit a Bodza Banda. Ez utóbbi, a Szűcsné Molnár Erzsébet vezette zenekar marosszéki dallamokból ösz­szeállított csokorral is meg­örvendeztette a hallgatósá­got, újabb bizonyítékát szol­gáltatva annak, milyen szín­vonalas, ónálló produkciókra képes zenei együttessé ko­vácsolod tak. A hétfői est fontos, ám csak egyik program volt a Szeged Táncegyüttes mosta­nában sűrűn teleírt műsor­naptárából. Az elmúlt hét végén érkezett haza Nizzá­ból a 40 főnyi gyerekcso­port; Tanács István vezeté­sével részt vettek a fran­cia tengerpart csodálatos városának junior-fesztivál­ján. Amerikai, jamaicai, tö­rök- és finnországi, valamint két francia együttes társa­sagában hat alkalommal, festői szabadtéri helyszíne­ken es színházakban léptek fel; látványos sikereket könyvelhetnek, így öregbit­ve Szeged francia testvér­városában a hírünkft. Vasárnap este lebonyolí­tották a Kisszínházban az idén esedékes minősítő ver­seny első fordulóját. A Sze­ged együttes minősítő prog­ramjának első részét a Ka­locsai Népi Együttessel kö­zös műsorban mutatta be — a zsűrinek és a néptáncked­velők táborának. A nyári második forduló után dől el, megkapják e a legmagasabb fokozatot, az Arany l-es rrrnősítését. Sulyok Erzsébet Új bélyeg Az ifjúsági bélyeggyűjtés propagálására és támogatásá­ra, a 40 éves úttörő mozga­lom jubileumára május 30­án feláras, 4 plusz 2 forin­tos, Ifjúsági elnevezésű bé­lyeget hoz forgalomba a Magyar Posta. A bélyeg Kincses Arisztid grafikus­művész terve alapján több­színű ofszetnyomással, 810 300 fogazott és 4300 fo­gazatlan példányban az Álla­mi Nyomdában készült

Next

/
Thumbnails
Contents