Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

R" P Kcdrl, 1986. május 27. 3 BNV, BNV, BNV Vásári események A szovjet pavilon sztárja az új I.ada. Egyelőre még csak lencsevégre kapható Hétfőn a BNV-n folytató­dott a szakmai napok ren­dezvénysorozata. Az Ipari Minisztérium szervezésében a vaskohászati vállalatok és a termékeiket feldolgozó iparvállalatok képviselői tar­tottak megbeszélést. Foly­tatódtak a kiállítók sajtótá­jékoztatói. A svéd kiállítók tájékozta­tóján a svéd exporttanács képviselői elmondották: ez­úttal 62 vállalatuk vesz részt a BNV-n, ami min­den korábbinál nagyobb ér­deklődésre vall. Az NSZK-beli Werner és Pfleiderer cég vezetői saj­tótájékoztatójukon arról szá­moltak be, hogy az utóbbi években tobb licencet adtak el csepeli vállalatoknak gu­miprések gyártására, s újab­ban együttműködnek a Bu­dapesti Élelmiszeripari Gép­gyárral komplett kenyér­gyárak és malomipari tech­nológiák algériai, és más észak-afrikai exportjában. • Nyitás utáni csúcsforga­lom az Autofer néven még mindig nehezen megszokott szegedi cégnél, amelyre még ma is gyakran rámondjuk, hogy Afit, akárcsak a rég­óta Társadalombiztosítási Intézetre, hogy SZTK! Régi „afitosok", az egymást ki­egészítő alkatrészek, rész­egységek, fő- és melléktmi­egymás) darabok gyártásá­ban érdekelt együttműködő társvállalatok vezetői, keres­kedelmi képviselők egymás­nak adják a kilincset, s Ba­logh Artúr igazgató az is­merősnek, s a szakmai part­nernak kijáró barátsággal fogadja őket — ám üzletről még szó nem esik. Horváth Tamás technológusnál vi­szont annál inkább: a te­repjáró teherautóra szerelt munkásszállitó „felépít­mény", a buszhelyeltesítő jármű iránt immár fél órá­ja érdeklődik egy fiatal­ember — a Hídépítő Válla­lat képviselője. Kiderült, egy nagyobb munkához a dolgozók szállítására buszo­kat kaptak, ám azok arra a térepre nem lesznek al­kalmasak, kapóra jön hát a szegediek kínálta megoldás Ebből még üzlet lehet. Á tanyavidéken, a város peremén Elégtelen árukínálat A Fogyasztók Megyei Ta­nácsának tegnapi, hétfői ülé­sén Földest Gyula, a Csong­rád Megyei Tanács kereske­delmi osztályvezetője tartott tájékoztatót a kistelepülések, községek és a városok pe­remkerületeinek kereskedel­mi ellátásáról. Azért volt szükséges beszámolni az utóbbi idők kereskedelmi­aruellátasi tapasztalatairól, mert hamarosan megyei ta­nácsülés elé kerül a téma. amely a Fogyasztók Megyei Tanácsának javaslataival, észrevételeivel lesz teljes. A kereskedelmi osztály vezetője a közelmúltban' végzett vizsgálatról szólt. Márciusban, áprilisban, illet­ve májusban ellenőrizték a kistelepülések és peremkerü­letek áruellátását. Többek között megállapították, hogy az élelmiszer — különösen a húsfélék — és a ruházati cikkek kínálata messze el­marad a lakók iaényeitöl. A hiány okai között említette: rossz az utánpótlás, szűkös az ipari kapacitás, a kiske­reskedők nem ismerik elég­gé a nagykereskedelem kí­nálatát. Az árusítás körülményei is rosszak, hiszen a kis bol­tokban a legjobb szándékkal sem lehet ideális árubemu­tatást és kiszolgálást produ­kálni. Sok helyen kapták árdrágításon a kereskedőket, s bizony a legtöbb helyen húzódoznak — anyagi érde­keltség nem lévén — az olcsó áruktól, jyjit lehetne tenni annak érdekében, hogy az elkövetkezendő ötéves tervidőszakban javuljon e területeken az ellátás. A Fo­gyasztók Megyei Tanácsának tagjai erre a kérdésre vála­szolandó mondták el javas­lataikat, véleményüket. Szó volt többek között a tanyai holtok sorsáról. Fenn­tartásuk igen nehéz, dé megtartásukra mégis szükség van, hiszen nem „büntethe- csa ezt a témát. Az ered­tő" a tanyán élő ember az- mény: elkeserítő. A cseme­zal, hogy napi élelmiszer- geboltokat kivéve —• ame­szükségletéért utaznia kell- lyek a fővárosi központuk­jen. A megoldás egyik lehe- ból kapják a diabetikus élel­tősége lenne a mozgóbolthá- miszereket — boltjaink lózat kiépítése. többségében csak nagyon A fogyasztókat károsító kevés „diétás áru" és gyógy­árdrágitással kapcsolatban' víz kapható. többen javasolták, hogy az ellenőrzések, de főként a büntetések szigorúbbak le­gyenek. Érdekeltté kell ten­ni a kereskedőket, s akkor bizonyára forgalmazzák az olcsó árukat, nem pedig a raktárak polcaira dugják, a vásárlók szeme elöl. A kis települések és a vá­rosszéli kerületek ellátásán kívül szó esett a szegedi kí­nálatról is: konkrétan a dia­betikus élelmiszerek és a gyógyvizek forgalmazásáról. Nemrégiben vizsgálta a Fo­gyasztók Szeged Városi Taná­Szigorú intézkedések A tanácskozáson ismertet­ték az 1985-ben meghirdetett Fogyasztók Kiváló Boltja verseny eredményeit. Csong­rád megyéből összesen 236 bolt nevezett a tavalyi ver­sengésbe, s ezek közül okle­velet kapott Csongrádon 4, Hódmezővásárhelyen 4, Szentesen 6, Mindszenten, Kisteleken és Mórahalmon l-l, Makón 7, Szegeden pe­dig 17 bolt. Az idén 275 bolt „indult" a fogyasztók kiváló boltja címért. K. K. Táplálkozási szokásaink A Központi Statisztikai Hivatal Élelmiszer-fogyasz­tás cimmel most megjelent kiadványa áttekintést ad az élelmezési helyzet alakulásá­ról, a lakosság táplálkozási szokásainak változásairól, valamint a táplálkozás élet­tani összefüggéseiről. Az jösszehasonlító adatok azt mutatják, hogy az egy lakosra jutó jelenlegi hús­fogyasztás — évi 70-80 kg — több mint kétszerese a fel­szabadulás előttinek. Tejből immár 10—12 éve több mint 180 litert fogyasztunk fejen­ként, ugyancsak kétszer any­nyit, mint a második világ­háború előtt. Csaknem két­szeresére emelkedett a zsira­dék fogyasztása is, a gabona­nemüeké viszont egynegye­devei csökkent. Zöldség­gyümölcs fogyasztásunk a hatvanas évek közepe óta gyakorlatilag változatlanul a felszabadulás előttinek 1,6— 1,7-szerese, ami a természe­ti adottságainak kínálata le­hetőségeknél és az egészsé­ges táplálkozás kívánalmai­nál egyaránt kevesebb. Szigorú intézkedésekre szánta el magát a Kor­mányzat a teljesítmény nélküli keresetkiáramlás megfékezése érdekében. Nem volt más választása, Tavaly például — miköz­ben csökkent a nemzeti jö­vedelem — mindössze két­százalékos ipari teljesít­ménynövekedés állt szem­ben 10 százalék körüli bér­növekedéssel. Kétszáznál ¡s több vállalatnál és szövet­kezetnél 20 százalékkal magasabb béremelést haj­lottak végre, sőt volt példa 40 százalékos emelésre is. A napisajtó is foglalkozott az Országos Kőolaj- és Gázipari "Tröszt esetével, ahol nem kevesebb, mint 24 százalékos béremelést hajtottak végre, s az idén — a nagy költekezés után — önként vállalt bérstopat kellett elrendelniük. Igaz az OKGT vezetői váltó; ál­lítják és bizonyítják, hogy minden forintnyi bér mö­gött komoly teljesítmény­növekmény áll, s ebben senkinek sincs oka kétel­kednie. Az általánosítható helyzetkép azonban mégis­csak azt mutatja, hogy a tavalyi gazdasági eredmé­nyek jócskán elmaradlak a bérezési „eredményektől", vagyis megint csak: job­ban költekezhettünk, tüo­bet fogyaszthattunk, m;nt amire a termelőmunkával rászolgáltunk. A jelenség nagy veszély», hogyha egyszer az indo­koltnál több bér áramlik ki, vagyis, ha ennek nims meg a kellő teljesítmény-, illetve árufedezete, akkor a bérkiáramlást, éppen a» infláció fokozódásának el­kerülése miatl, áremelé­sekkel kell „visszaszívni". És ez senkinek nem jó, ki­váltképp' azoknak nem, akik nem jutottak, mert nem juthattak többletjöve­delemhez; például a nyug­díjasok. Vagy az amúgv is meglehetősen gyatrán fize­tett pályakezdők, az ala­csony jövedelmű többgyer­mekesek. A bérnövekmény ár­emelésekkel történő ellen­tételezése szükségképpen vezet a reálbér csökkené­séhez, végső soron az élet­színvonal stagnálásához vagy további romlásához. Ezért is központi törekvés, hogy az idei — ötszázalé­kos fogyasztói árnöveke­dést meghatározó — arter­vet mindenképpen be kell tartani, ehhez azonban egy szigorúan betartandó bér­kiáramlás! terv is kell. S e terv lényege, hogy érté­kelhető, és valódi munka­teljesítmény nélkül senki nem juthat többlelbérhez. Az elhatározás persze problematikus, mert n\a már nem itkolt munkálta­tói gyakorlat, hogy a min­denkori áremelések mérté­kéig mindenkinek, úgy­mond, kijár a béremelés. A munkáltatókat ez ügy­ben egyre erősödő társa­dalmi nyomás szorítja, ám gondoljuk csak meg: tár­sadalmilag vajon igazsá­gos-e, ho«v mindenkinoK, végzett munkája mennyi­ségétől és minőségétől füg­getlenül, csakis afféle szo­ciális megfontolások alap­ján emeljék a bérüket? Éa legfőképpen megfontolan­dó, hogy az árak emelése, az inflálódás csakis a tel­jesítmények növelésével előzhető meg. S mert más­ként — a jelek szerint — nem megy, hát ki kell kényszeríteni a teljesít­ménynövekmenyt. Emialt születtek a mos­tani kényszerítő intézke­dések. Lényegük, nagyon leegyszerűsitve: minden olyan vállalat, szövetkezel (mezőgazdasági termelő­szövetkezet is!), amely a kívánatos teljesitménynó­vekmény nélkül emeli a béreket, részben büntető­adókat fizet, részben pedig kényszertakarékosságra Ítéltetett. A megoldás spe­ciális, nem változtatja meg a keresetszabályozás lénye­gét és konstrukcióját, és mégis hatásosnak látszik. És nem csak általános |Ol­legüek — afféle mindenki­re és senkire sem érvénye­sek — e szigorítások, ha­nem egyúttal személyre is címzettek, mégpedig a ve­zetők személyére. Gk, akárcsak időlegesen ered­ménytelen gazdálkodás esetén is, prémiumaik, ju­talmaik felét, vagy ak.gr az egészét is elveszthetik mindaddig, amig a kere­setek növelése mögött meg nem jelenik a kivnnal'is teljesít mény nő vekmény. Ami persze nem csak a munkásokon, hanem min­denekelőtt a folyamatos munkavégzés feltételein múlik. Ez pedig a vezetes feladata. Ismerve a mai vállalat­vezetői jövedelmeket, ez az intézkedés bizony nagyon kemény szigorítás. És per­sze, az érintettek körében nem lesz népszerű. De az most már még ke- ­vésbé találna közmegegye­zésre, ha változatlanul folytatódna az értékelhető teljesítmények nélküli béi­kiáramlás, ha emiatt n"m sikerülne tartani az idei ártervet, ha további ár­emelésekre kerülne sor, s ha tovább csökkennének a reálbérek, ha tovább foko­zódna a manapság már ne­hezen elviselhető infláció. A gazdaság mai állapota — valamennyiünk közre­működésének eredménye­ként közveszélyes: tehát tarthatatlan A helyzet sú­lyosbodásának elkerülése viszont közérdek! Ehhez pedig határozott és kérlel­hetetlenül szigorú intézke­dések kellenek, amelyeket egyébként elkerülhettünk volna. Valamennyiünkön mú­lott. Vertes Csaba Víztisztítás szénnel Az NDK-ból is vásárol a hazai vízügyi szervezet a felszíni vizek tisztításához szükséges granulált aktív szenet. Ez az import — egy­előre kisebb mennyiségben — kísérleti alkalmazásra történik, de az NDK ilyen terméket készítő űj gyára előreláthatóan 1988-tól na­gyobb tételekben is szállítja majd Magyarországra. így Vasúti határforgalmi megbeszélés Tegnap, hétfőn egynapos kelték az év első négy hó­magyar—jugoszláv vasúti napjának határforgalmi határforgalmi tanácskozást munkáját, s egyúttal meghj­tartottak Szegeden, a MÁV- tározták a további feladatn­igazgalóság épületében. Ezen kat- A. tanácskozáson megvi­,. . ... tatták a Kelebia—Szabadka Lovász Lazar szeged, es Ni- és a RöszUe_Hora,vs közötti kola Zurkovics újvidéki menetrendváltozással kap­igazgatók vezetésével érié- csolatos feladutokat is. latoni felszíni víztisztítók már régóta ezt alkalmazzák. Az aktív szén, akár gra­nulátum, akár por alakú, kiszűri a vízből a szerves vegyületeket tartalmazó le­begő anyagokat, amelyek rontják a víz színét, szagát, izét. A vízbe adagolt szén­port később a lobbi mikro­szennyeződéssel együtt el­távolítják, de újra már nem remélhető, hogy 1990-től tel- használhatják fel. A gra­jesen ki tudják elégíteni a nulált szenet viszont beépit­hazai felszíni víztisztító üze- hetik a szűrőrendszerbe meg szénigényét. A szükség- mindaddig, amíg képes ma­let most évente mintegy 300 gába szívni a szennyezőket, tonna, kétszer annyi, mint sőt, a „kimerült granulálu­amennyinek a nyugati or- mot" újra aktivizálhatják, szágokból való behozatalára A lakosságnak szolgálta­mód van. Az NDK-szállitá- tott évi 900-1000 millió köb­sok lehetővé teszik, hogy a méter ivóvíz 90 százalékát következő években az or- felszín alatti vizekből nyo­szág mindegyik felszíni víz. ri|<, csupán 10 százalékát, (ez évente 100-104 millió köbméter) merítik a felszíni vizekből. Ennek éppen olyan jó minőségűnek kell lennie, mint a felszín alattinak, a ba- ezért szűrik, tisztítják kü­lönböző eszközökkel, többek között aktív szénnel Az Országos Vízügyi Hi­vatal megköveteli, hogy a felügyelete alá tartozó víz­művek állandóan ellenőriz­zék a fogyasztásra szánt viz minőségét, tisztaságát, a szűrők hatásfokát, és gon­doskodjanak a kimerült szén cseréjéről. Az Orszá­gos Közegészségügyi Inté­zet, valamint a megyei és városi Köjálok szakemberei ugyancsak ellenőrzik: meg­felelően tisztitják-e a fo­gyasztásra szánt vizet. (MTI) tisztító • művénél, így a fő­városinál, a szolnokinál, a Keleti-főcsatornánál is gra­nulált aktív szenet használ­janak aktivszén-por helyett. A dunai, a tiszai és Bővülő együttműködés Faluvégi Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal el­nöke és Svatopluk Potác, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának el­nökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke május 25—26-án tárgyalásokat foly­tattak Budapesten a két or­szág közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésről. Megállapodtak a népgazdasági tervek, egyeztetésének folyamatossá­gában, annak tartalmában és szervezésében. Kijelölték azokat a gazdaságstratégiai jelentőségű együttműködési témákat, amelyek hosszabb távra meghatározhatják a gazdasági kapcsolatok fejlő­désének irányát. Ezek között különös figyelmet fordítanak a személygépkocsi, a mikro­elektronikai és a vegyiszál­gyártási együttműködésre. Jóváhagyták a folyamatos tervkoordináció során elvég­zendő feladatokat és a kon­zultációk munkatervét. Átte­kintették a két ország közöt­ti gazdasági és müszuki-tu­dományos együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programjának tervezetét, amely alapul szolgál a gaz­dasági együttműködés távlati fejlesztéséhez. Svatopluk Potác es az ál­tala vezetett küldöttség hét­főn elutazott Budapestről. (MTI) i.

Next

/
Thumbnails
Contents