Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

5 Hétfő, 1986. május 26. Az „aranyos" Minerva A szegedi Minerva Színpad egykori tagjai közül az utóbbi években öten végeztek a Színművészeti Főiskolán. Csonka Ibolya, Incze József neve máris ismerősen cseng a színházi világban, Pálfy Zoltánról, Farkas Ignácról is hallhattunk már. A legfiatalabb, Kocsis György a napokban „küzd" a diplomáért. Amikor ennyien távoznak egyszerre, a kis létszámú csoport hullámvölgybe kerül. Szinte újra kell kezdeni az egészet. Ez történt legutóbb, 1982-ben is, amikor a színművészeti n kívül többen jelentkeztek a szegedi és a budapesti Nemzeti Színház stúdiójába (hiába, az amatőrök örök vágya, hogy egyszer profik legyenek). A jelenlegi társulat derékhadát azok képezik, akik az újjászervezéskor kerültek ide. Főiskolások, egyetemisták — kilencen. Mindannyian 20-22 évesek. Az évad utolsó megbeszélésén — idén nincs több próba, nem érnek rá a vizsgaidőszak miatt — mindöszsze hárman üldögélünk az Arany János utcai Kiszövklubban. A falakon régi, nevezetes előadások megörökített pillanatai, s plakátok, melyeken íróként, szereplőként, sőt, rendezőként ismerősök, kollégák nevét fedezem fel. Marik fstfónnal, a színpad vezetőjével az „ősidőket" emlegetjük. Merényi Lászlót, aki meghatározója lett a csapat későbbi irányvonalának: egész estét betöltő, az úgynevezett „szegény színház" felé közeledő, kevés szereplős darabokat játszanak azóta is. Olyanokat főként, amelyekhez sajátmaguk elő tudják állítani a díszleteket, jelmezeket. A költségesebbeknek, mint Pintér A gondnok, vagy Albee Mese az állatkertről című drámájának kellékeit a szövetkezetek segítségével barkácsolták. A Kiszöv anyagi támogatása (évi 30 ezer forint) utazásra megy el. Legutóbb Hajdúböszörményből érkeztek haza. Tóth Árpád műveiből összeállított előadásukkal, a Kávéházi elégiával arany minősítést, s fesztiváldíjat nyertek. — Bevallom — meséli Marik István —, reménykedtünk. Az itthoni bemutató — a Somogyi Könyvtárban, a November 7. Művelődési Házban és itt a klubban — sikere után számítottunk az első három helyezés egyikére. Sokat dolgoztunk, s úgy indultunk: évek óta arany minősítést kaptunk, most is produkálnunk kell. A darabot már játszottuk három évvel ezelőtt, de most, a költő születésének 100. évfordulóján, különösen aktuálisnak találtuk. Tóth Árpádnak azt az arcát szerettük volna megmutatni, amelyet kevesen ismernek. Ügy tartják, befelé forduló, magába roskadt, borongós hangú költő. Mi azokat a műveit, hírlapverseit, rögtönzéseket, krokikat vettük elő, melyeknek karaktere kissé Karinthyra emlékeztet. — Miért kedvelitek Tóth Árpádot? — Jó néhány évvel ezelőtt ajándékba kaptam a Kötetét. Végigolvastam, persze nagyon tetszett. De a Petri Gábor Baráti Kör alakult A hallei Martin Luther egyetem díszdoktora, az Angol Királyi Sebész Kollégium tiszteletbeli tagja, számos hazai és külföldi társaság tiszteletbeli és rendes tagja, Petri Gábor akadémikus, állami díjas egyetemi tanár az elrrtúlt évben, július 23-án elhunyt. Hetvenegy éves volt. A szomorú tény ismeretes. örömteli hírről viszont most számolhatok be: megalakult Petri Gábor professzor volt tanítványainak baráti köre. Orvos volt és politikus. Tagjai között tudta az Elnöki Tanács is. Gyógyított, kutatott, tanított. Egyetlen dolgot felejtett el: önmagát orvosolni. Emléke, tudása viszont tovább él. Százhuszonötén vallják magukat — sebészek, urológusok, anaszteziológusok — Petri-tanítványnak. Utódai hálálkodnak. Tanítványai közül tízen egyetemi tanári címet viselnek, 16-an osztályvezető főorvosok, „műhelyéből" kapott okítás eredményeként 28-an pedig kandidátusi címet érdemeltek ki. Hat volt diákját az orvostudományok doktoraként tisztelnek. Munkássága során 1200 tudományos közlemény jelent meg. A szombati barátikör-alakuló ülésen — Szegeden — magnóról hallhatták orvoskollégái a tudós bölcs szavait és videofelvételről láthatták az utolsó televíziós interjúját, amelyet lapunk kulturális rovatvezetőjének, Nikolényi Istvánnak adott. Az I. Számú Sebészeti Klinikán lévő emléktábláját és a Belvárosi temetőben felállított síremlékét a hála és a kegyelet koszorúival, viráL'.'ővcl halmozták el a professzor tanítványai, barátai A baráti kör tagjai felelevenítették a régi klinikai élményeket, szóltak a szakmai és tudományos eredményekről. Megállapodtak abban is, hogy ezután minden esztendőben tartanak emlékgyűlést az orvosok, hogy nagyrabecsült oktatójukat tiszteljék — így is. A. S. legérdekesebb dolgok a végén derültek ki: micsoda vérbő humor, maró szatíra szövi át az említett verseket. Megzenésítve képzeltem, így minden, muzsikához értő ismerősömnek a kezébe nyomtam. Végül Urmössy Lászlónak sikerült, 9 számhoz szerzett zenét. A többit közösen énekelve, vitatkozva gyúrtuk össze. — Akkor, pár éve — veszi át a szót Posta István — csak három előadást ért meg, Most, kotta híján, magnófelvételről másoltuk le a dallamot. Egy zongorista kislány átdolgozta, nagyon üpvesen. Ugyanaz a zene, n v jis egészen más, mindenesetre szerintünk nagyon jó lett. A mostani tagok közül ketten énekszakosok, így a dalolás nem okoz gondot, öten játsszuk: Antal Anikó, Bischof Ildikó, Meslin Anita, Imre András s jómagám. Ja, és táncolunk is... A koreográfiát Hell István készítette. Orfeum játéknak nevezhetném. Egy kávéház a színtér, így gyakorlatilag bárhol előadható. — A produkció rendezője is te vagy. Immár hivatásos, hiszen most végezted az amatőr rendezői tanfolyamot. — Bizony, eleinte le-fel szaladgáltam, játszottam is, meg ellenőriztem is, hogy néz ki az egész. Ha jó a társaság, a rendező inkább csak a kollektív munkát irányítja, mintsem diktátor lenne. Az alapelképzelés az övé, és a végső döntés, a tagok ötletei közül melyek kerüljenek bele. A tanfolyam pedig igazából nem sok újat adott. Nyolc év alatt, mióta idejárok, a gyakorlatban már majdnem mindent megtanultam. — Büszkeségetek? — Ha dicsekedhetünk: többen neveztek az ország egyik legjobb beszédkultúrával rendelkező színpadának. Igyekszünk kiérdemelni az elismerést, beszédgyakorlatokat végzünk. Arra törekszünk, ami a színpadon elhangzik, minden körülmények között érthető legyen. Ez a tagfelvételnél is lényeges szempont, ősztől szeretettel várjuk a jelentkezőket. S ha fellépésről van szó, eleget teszünk bármilyen meghívásnak. / Varjú Erika Erre kakas, erre tyúk... Ki szeretne ágyat őrző öregasszony lenni? Nyilván senki, még akkor se, ha az újasszony ágyáról van szó. De ha tréfából kell, akkor jöhet! Ki szeretne menyaszszony lenni férfi létére, és vőlegény, leányi mivoltában? Itt megint kicsavarodott a józan ész, tehát az is jöhet. Csakhogy a tegnapi zsombói hamis lakodalomban nem is egyszer, hanem elejétől a végéig egyfolytában kicsavarodott, de úgy, hogy a játék vázát mégis az igazi lakodalom adta vőféllyel, násznagyokHamis lakodalom Zsombón Hosszú nyakú Tódor és Bakabarát Krisztina. Annyira beszédesek, hogy nem is merjük leírni ideiglenes viselőik igazi nevét, mert leírva sértő lehet az, ami játéknak nagyszerű. Délután fél öt, indul a menet, kikérni a menyasszonyokat. A vőfély indulót szaval, a zenekar pedig rázendít minden lakodalmak kezdő Megérkezett a násznép a menyasszonyos házhoz kai, koszorús leányokkal Máshol is tartanak már hasonlókat, de itt még egy csavart beleépítettek: ikergyerekek ikerlányokat vettek el. A végeláthatatlan tréfa Kedvéért az egyik párnál a vőlegényt is leány játszotta, a másiknál a menyasszony is férfi volt. Törvény előtt ilyesmit nem lehet csinálni, de az egész falu előtt igen. Mert ez az egész falu játéka, mint ahogy a tuskóhúzás, az aratóbál, a szüreti mulatság, és újabban az elválóbál is az. Kétezervalahány ember lakja Zsombót, közülük százhatvanöten hivatalos szereplők. Megkérdeztük, hányan vannak itt ma? Mind a kétezervalahány talán? Annál is több — hangzott a felelet, mert máshonnan is jöttek. Beszédes neveket kaptak a főszereplők. Hosszúnyakú Rigolyás és Hosszúnyakú Hisztérika a két menyasszony, a vőlegény pedig Lepényszájú Vedelő és Lepényszájú Robertusz. És az örömszülők? Lepényszájú Izidor és Meszelőnyél Rebeka, valamint Vidámság a platánfák alatt Vasárnap reggal 9 óra. A Belváros, a strand, a SZUE, egy megszokott hűvös arcát mutatja. Csak az újszegedi oldalra indulókon látszott, hogy valami készül. Más ez a nap, mint a többi, mert a májuít búcsúztató utolsó vasárnap a gyermekeké. Az idei gyermeknap egybeesett a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulójával, és méltón köszöntötték azt. A programokat szervezők a pajtásoknak, kisdobosoknak, úttörőknek gazdagon kínálták a látnivalót. Már a szombat reggel horgászversennyel kezdődött a Tiszaparton. Kerékpárral indultak Sziksóstóra a sportot, a főzőcskét, a kirándulást szeretők. Játszóház volt a Balázs Béla Űttörűházban. A vasárnap szeles, hűvös időjárása sem riasztotta vissza a kék és vörös nyakkendős lányokat, fiúkat. A kék, sárga, rózsaszín, fehér léggömbökkel csak a vattacukor színei, vetekedhettek. A biztonságot nyújtó összecsukott esernyők helyett a szülők pénztárcája nyílt ki sűrűn, törökmézet. nyalókát, üdítőt, dugós puskát, felfújható gumimókusokat áruló kiskereskedők standjai melleit. A Vigadó kerthelyiséitének színes ponyvasátrai alatt tízegv:néhany számítógépes játék televízió-képernyője előtt egész napi váltásban több s/áz srác próbálhatta ki ügyességét. A megyei művelődési központ munkatársai vetítettek a park fái alatt, önfeledten izgulhattak a kis nézők Vuk törtenetének. Már délelőtt 10 órakor megtelt az újszegedi November 7. Művelődési Ház mo ziltrme is, ahol Lolkával és Bolkával találkozhattak a mozi látogatói. A kísérő szülők a ház előterében közben folyóiratokat és az újságokat lapozhatták. Ugyanitt a vetítések szüneteiben a Petőfi életét és műveit feldolgozó gyermekrajzokban gyönyörködhettek. A szolidaritási bazár pénzbedobós automatája — melyben tetszés szerinti összeget helyezhettek el — a szegedi általános iskolák tanulóinak munkáit, emléktárgyait adta cserébe. Az itt összegyűlt pénzt a szolidaritási alap számlájára utalják majd át. Az évszázados platánfa körül a tablókra kiragasztott levélen a béke híveinek több száz aláírása gyűlt össze. A Vidám Parkban a jutalomjegyek boldog tulajd<) nosai — amit a közösségben végzett jó munkáért kaptak csapatuktól — csak a go-kartra nem ülhettek fel. Ott a „kemény" forint dukált. Viszont ingyen utazhattak villamoson, trolin, buszon. A közlekedési vállalatoknak ez volt az ajándéka. Sokan vásárolták a tombolajegyeket, a fő díj. egy kempingkerékpár reményéber:. Az ünnepi kínálat ezzel még nem zárult le, volt karate, divatbemutató, aszfallrajzverseny, zene, tánc és dzsesszhalett. Az örömet és vidámságot látva, mi szülők, tudjuk, hogy nemcsak ez, hanem minden nap az övéké. Czakó János dalára: Lakodalom van a mi utcánkba . . . Gyerekek járják a táncot a menetben, igen szépért. Vonulnak a főutcán, elérkeznek a falu egyetlen gólyája fészke alá. Kihagyni se lehetne, még a rendes lakodalomban se, megáll a muraközi fuvaros kocsi — ő viszi a zenészeket —, és belerittyentenek a rezekbe, hátha fölszállna a gólya. Mondom, idén jött csak ide, ilyet még nem ¡áthatott, de kicsit se zavartatja magát, ül tovább a fészkén. Talán ő az egyetlen lény, aki nem vesz tudomást a játékról. Baj lehet a fülhallásával? A lányos háznál az ágyat őrző nénikkel tréfálkozik először a vőfély, meglehetősen vaskosan. Amikor kulacsot nyújt nekik, így kínálja: kívül szőrös, belül nedves, a legénynek nagyon kedves. Nincsen ember, aki kizárólag a csikóbőrös kulacsra értené. A falu énekkara is itt várja a lakodalmasokat, nekik énekli az Erre kakas, erre tyúk kezdetű dalt, és utána sokat még. Pontosan ki van számítva, kell is annyi idő, hogy előrejöjjön a vőfély, és elrendezze népét az ünnepélyes kikéréshez. Szép, nagy, erkélyes, új ház az „örömszülőké", süteménynyel is megkínálják a vendégeket, Szemben másik nagy ház épül, annak a lapos tetejéről is ide lesnek, pedig dolgozni jöttek. A falu közepén köttetik meg a frigy, de előtte, ahogy szabályos, házasság előtti tanácsadás jár. Bemelegítő a tréfák tetejéhez. Föláll az anyakönyvvezető — eddig önkéntes rendőrként a főút forgalmát kormányozta — télikabátban, nagy kalappal, és természetesen átalvelős szalaggal fog hozzá a szertartás lényegéhez. Bemutatja először a vőlegényeket. Az elsőt igy: Lepényszájú Vedelő, aki még a gazdasági mechanizmus időszakában itta le magát, most nősül, a nemzetközi józanodás egyre keményedő időszakában. A másodikat pedig: Lepényszájú Robertusz, a műutak réme, a vadautós, aki trafipaxos fényképből többel rendelkezik, mint akárhány r.ianeken. Legutóbb a környezetvédők jelentették föl, amikor két sor fát autózott ki. Illendőképpen hatásos szüneteket tart, hadd nevesse ki magát a falu népe. A menyasszonyok következnek, hasonló eleganciával mutatja be őket is. Hosszúnyakú Rigolyás kezét-lábát töri a fiúkért, keményfaszakmunkás, használat előtt forró gőzön hosszú ideig tartogatja a kemény szálfákat, majd késével vékony lapokra élvezettel vágja. Hosszúnyakú Hi.sztérika viszont fogadja, eteti, itatja, altatja, sőt még egyéb gondjait is viseli a fiúknak, Folyik a ceremónia tovább, hasonló szellemességgel jellemzi az anyakönyvvezető a két menyasszonyt, elmondja nászbeszédét, megtűzdelve kígyóval-békával. de leginkább a falu gólyájával, beleszőve azt is, hogy mennyit változik mostanában a falu. Gázvezeték és magasfeszültség fölött ül a gólya, tehát összkomfortos a fészke. Első próbálkozása volt a fészek, ritkára sikerült, ki is esett egyik tojása. Állítólag nektek tojták nászajándékba. A jó lakodalom nemcsak ennyiből áll, bálba álcázott jó vacsora is követte. Előjöttek mindazok a szereplők, amelyek az igazi lakodalmat éltetik. Volt gyertyás lánc, fogadták a kárlátósokat, és el nem maradhatott természetesen a menyasszonytánc se. Mondtuk az előbb, menynyien voltak, első kérdése az lehet az olvasónak, hol lehet ennyi embert leültetni egyszerre. Vadonatúj sátrak alá, vadonatúj asztalok mellé. Kétszáz-ötszáz házas lakodalomról eddig is beszéltek, berendezkedett hát rá az egyik család, és kölcsönadja annak, aki kéri. Megkérdeztük, mi a haszna ebből a falu művelődési házának, hiszen a kiadások is óriásiak lehetnek. Termelési titkokat természetesen nem szolgáltattak ki, csak azt felelték rá, hogy kifizetődik neki így is. A lakodalmas bál végén, egy órakor fújták el a :narsot. Horváth Dezső Somogyi Kírolyné felvételei Vezényszóra mondanak egybehangzó igent