Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELNA 76. évfolyam, 122. szám 1986. május 26., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Befejeződött a KISZ XI. kongresszusa Kádár János látogatása — Élénk vita Megválasztották a tisztségviselőket Szombaton ós vasárnap Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, a KISZ XI. kongresszusán plenáris ülést tartottak. Az elnökségben foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Bereez János, Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Viktor Misin, az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Valid Maszri, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke és Josef Skala, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke. Kedves vendéget üdvözöltek a KISZ-kongresszus résztvevői a szombat délelőtti tanácskozás szünetében: Kádár János, az MSZMP főtitkára kapcsolódott be az ifjúsági szövetség legfelsőbb fórumának munkájába. A párt főtitkárát Hámori Csaba fogadta. Kádár János a tanácskozóterembe tartva kézszorítással, barátságos, szóval köszöntötte a küldöttek egy-egy csoportját, a jelen levő külföldi delegátusokat, s a tanácskozás munkájának jelentőségéről is szót váltott a fiatalokkal. A folytatódó plenáris ülés résztvevői nagy tapssal fogadták a terembe lépő Kádár Jánost, aki helyet foglalt az elnökségben. A vendéget üdvözölve Varga László, az ülés soros elnöke hangsúlyozta: a XI. kongresszus előkészítése során a párt testületei, s személyesen az MSZMP főtitkára nagy figyelmet szenteltek a KISZ, a magyar ifjúság helyzetének, törekvéseinek. Az ifjúkommunisták ezt a Kádár János a Városligetben, ahol többféle rendezvény volt a KISZ-kongresszus alkalmából megtisztelő figyelmet tanácskozásukon felelősségteljes elemzéssel, társadalmi törekvéseinket is előrevivő program kidolgozásával, a kongresszus után pedig ennek fegyelmezett végrehajtásával kívánják viszonozni. Kádár János kora délután Hámori Csaba kíséretében rövid sétát tett a Városligetben, a KISZ kongresszusát kísérő sokszínű kulturális rendezvénysorozat színhelyén. A Petőfi Csarnokban, ahol az országos Commodore-találkozó eseményei zajlanak, megtekintette a nagyteremben felállított számítógépeket, amelyeken a Novotrade Rt. által kifejlesztett játékprogramokkal, illetve földrajzi oktatóprogrammal ismerkedtek a diákok. A párt főtitkára a számítástechnikai kiállításon megnézte az irodai könyvviteli munkát segítő gépeket, benyitott a „jövő tantermébe", ahol a fizika, a földrajz, a matematika és más tantárgyak elsajátítását könnyítő oktatóprogramokat alkalmaznak. Rövid ideig figyelemmel kísérte a „helyi lap", a Városligeti Találkozó szerkesztőségének munkáját: a legkorszerűbb számítástechnikai eszközökkel állítják elő — írják, szerkesztik és tördelik — a KISZ XI. kongresszusa tiszteletére megjelenő, s a kulturális és a sportprogramokról tudósító alkalmi újságot. A körséta végén a Petőfi Csarnok mögötti szabadtéri színpadot kereste fel Kádár János, ahol néhány szót váltott a helyszínen szimultánt játszó Bilek István nemzetközi sakknagymesterrel. A tanácskozás vasárnap reggel a DIVSZ-induló eléneklésével vette kezdetét, majd Ernőd Péter, a KISZ KB titkára, az ülés levezető elnöke bejelentette; vasárnap reggelig 73 üdvözlő távirat érkezett a kongresszus címére. A miskolci December 4-e Drótművek, a Csepel Müvek Szerszámgépgyára, a Jászberényi Hűtőgépgyár és a Veszprémi Szénbányák Vállalat fiataljai üdvözletükben arról tudósítottak, hogy szombaton kommunista műszakkal köszöntötték az ifjúsági szövetség legfelső fórumát. A délelőtti ülésen elsőként beszámolók hangzottak el a szekcióülések és a lakóhelyi fórum munkájáról. Szót kaptak megyénk küldöttei is. Szitás Ágoston Csongrád megyei tsz-elnök kiemelte: (Folytatás a 2. oldalon.) Merre tovább, fiatalok? Napi életünk gondjait feltáró szociológiai műveket ismerő barátom így kommentálta hónapokkal ezelőtt a KISZ KB kongresszust előkészítő vitairatát: „meglátod, ez a panaszkodás kongresszusa lesz. Mert a fiatalok életszínvonala érzi leginkább a gazdaság bajait, mert a szövetség sem tud segíteni a megoldásban." Aztán teltek a hónapok, alapszervezetek vitatkoztak, területi küldöttgyűlések, értekezletek, hozzászólók százai mondtak véleményt. De a jóslat csak nem akart beválni. Panasz ugyan elhangzott számolatlanul, de soha nem a kifelé, a társadalomra mutogatás szándékával, sokkal inkább a szövetség belső bajait, a mozgalmi munka hiányosságait célozták meg a 'hozzászólók —, s valljuk be őszintén —, volt is mire pazarolni a szellemi lőszert. „A KISZ sok területen elvesztette vonzerejét... A látszatprogramok már nem teszik vonzóvá a szervezetet ... Követelmények nélkül szélhull minden közösség . . A problémákat már tudjuk, de mikor javítunk végre''" — sorakoztak a gondolatok egy-egy küldöttgyűlésen. És sorakoztak három napon át az építők székházában is, ahol •— mint kiderült — százötvenkilenc fiatal kért szót a plenáris vitában. Ha ehhez hozzáadjuk a szekcióüléseken elhangzottakat, téma hiányáról szó sem lehet. Valamennyi gondolatot lehetetlen összefogni egy napilapi jegyzet keretei között. De újra papírra vetni a legjellemzőbbeket — kötelesség. Kezdjük az alapkérdéssel — legyen politikusabb a KISZ! Aki figyelte a korábbi vitákat, jól tudja: mindenki értelmezte, de kevés KISZ-tag értette, mit is takar ez a fogalom. Az egyik küldött így foglalta össze nézeteit: „Nagyobb követelmények támasztása, vonzóbb programok, érdemi érdekvédelem döntő kérdésekben." Ugye, máris sokkal világosabb De a jobb KISZ-hez a lelkes szándék még kevés. Bárhogy kerülgettünk korábban olyan hétköznapi dolgokat, mint például a pénz, most végre kimondták többen is — a jelenlegi anyagi, tárgyi feltételek mellett a jobb munka csak vágy marad. A KISZ-nek intézményekre lenne szüksége, olyan létesítményekre, amelyek segítik a magasztos :é!ok nagyon is hétköznapi megvalósítását. Érdekes módon a követelőzőnek kikiáltott ifjúság egyetlen képviselője sem pénzt kért a nagy*- . betűs Államtól, hanem lehetőséget. Lehetőséget önálló KlSZ-vállalkozások létrehozására, hogy végre százakat tömörítő ifjúsági csoportot is • megillessenek olyan jogok egy vállalaton belül, mint egy géemkát! Hogy a közösségi kasszát gazdagító bevételek mennyit érnek a mind kevesebb reálértékkel bíró „ifjúsági alapok" korában? Úgy érzem, nem kell magyarázni. A most két pontba tömörített gondolatok a KISZ belső ügyei. Ha egyáltalán léteznek ifjúsági kérdésekben belső ügyek. Több hozzászóló ugyanis épp azt emelte ki: a társadalom általános gondjaiba épültek be a fiatalok problémái, épp ezért megoldásuk társadalmi feladat. Igazat kell adnunk ilyen véleményeknek, ha figyelembe vesszük a következő, kongresszuson is elhangzott példákat: „Ne az életkor, a munkában eltöltött idő, hanem a teljesítmény, a felkészültség határozza meg a bérek összegét... Ha már a gazdasági helyzet nem segíti a nyolcórás munkára épülő megélhetést, kapja meg mindenki a jövedelem kiegészítésének lehetőségét. . Az új tudományos-technikai forradalom idején állítsuk meg a szellemi munka leértékelődését!" Hogy miért színeztem ilyen általános gondolatokkal a KISZ kongresszusi vitaélményképét? Csupán érzékeltetésül — minden korábbi jóslat ellenere sem lett a panaszok kongresszusa a tizenegyedik. Sokkal inkább a továbblépés feltételeinek összegzésére került sor. Olyan célok fogalmazódtak meg, amelyekért csak dicséret illeti a majd ezer küldöttet. Én mégis azt mondom, ne dicsérjünk olyan gyorsan. Hisz a célok értékét végül is a gyakorlat minősiti S i"int tudjuk, korábban épp ez volt az ifjúságmozgalmi munka gyengébb oldala . Bátyi Zoltán Á peremkerületek fejlesztéséről Interjú Csonka Istvánnal A hetveneí évek elején, pontosabban 1973-ban Szeged városrésze lett öl község: Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé. Nyert ezzel a város, és persze előbbre léptek a községek, ugyanakkor szaporodtak a tanács gondjai is: nem lehetnek az új peremkerületek mostohák. A „fúzió" előtt Szeged területe 11 ezer 200 hektárról 35 ezer 661 hektárra nőtt. A lélekszámot tekintve 30 ezren mondhatják azóta, hogy városban élek. A VII. ötéves tervidőszakban milyen fejlesztések várhalók a peremkerületekben? Erről kértem tájékoztatást Csonka Istvántól, a városi t&nács elnökének általános helyettesétől. — Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a városhoz tartozás feszültséget okozott. A csatolt községek részint szerelték volna megőrizni önállóságukat, ugyanakkor városlakók is akartak lenni. Tudni kell azt is, hogy az elmúlt időben igazi fejlesztés csak a Belvárosban volt — illetve az új lakótelepeken. Gondoljunk a lakásépítésre. Az új városrészek csupán a szegedi volt kerületek — például Móraváros, Alsóváros — szintjét érték el. Ezzel eljutottunk a VII. ötéves terv egyik fontos feladatához: csökkenteni kell a bel- és külterületek közötti különbséget. Ez természetesen nemcsak az említett öt volt községre vonatkozik. A tervezésnél úgy kellett gondolkodni, hogy nincs külön Tápé vagy Algyő — Szeged van. Miben várható jelentős változás? — Arra nem lehet számítani, hogy ezeken a területeken olyan fejlődés lesz, mint a Belvárosban. Ez nem is lehet cél, az viszont jogos elvárás, hogy az alapellátás városi szintre emelkedjen. A tanácsi költségvetés szűkös, így például parkosításra nem költhetünk annyit, mint a lakótelepeken, de úgy érzem, a volt falvakban erre nincs szükség. A házak gazdája egyben az utca gazdája is. Gondoljunk csak a házak elé ültetett gyönyörű gyümölcsfákra, virágokra, gondosan kaszált árokpartokra. Ezek az emberek praktikusak. Saját érdekükben tisztítják a nyílt szelvényű csatornákat, íelsöprik portájuk környékét vigyázzák a tisztaságot. Beszéljen kérem a közművekről. Gondolok itt főként a csatornázásra, gázvezetéképítésre és a szilárd útburkolat építésére. Mire számíthatunk? — Az alapközmű, a víz mindenütt megoldott, biztosított. Szeged az új ivóvízkutakkal a századfordulóig, de azon túl is kedvező helyzetben van. Ezzel nincs gond. A vezetékes gázellátás is megfelelő, kivéve Kiskundorozsmát, ahol a gázátadó építése után lehet a bekötéseket folytatni, és Gyálarét, ahová az aránylag nagy távolság miatt — egyelőre — nem tudjuk kivezetni a tiszta fűtőenergiát. Feltétlen számítunk az önerős fejlesztésekre, így a csatorna, illetve a szilárd útburkolat építésére. Meggyőződésem, hogy segít majd a lakosság, hiszen a közmüvekkel jelentősen nő az ingatlan értéke. Nagyszerűen találkozik ez esetben az egyéni és a közösségi érdek. — Milyen összeg áll rendelkezésére a tanácsnak a következő öt esztendőben, s azt hogyan használják fel? — A VII. ötéves tervben 15 milliárd forintunk van, amiből 11 milliárdot a fenntartásra, a létesítmények működtetésére kell költenünk. A különbségből lehet fejleszteni. Megemlítek néhány dolgot peremkerületenként, amiket feltétlen szeretnénk megvalósítani. — Algyőn öregek napközi otthonát tervezünk építeni: Felújítjuk a művelődési házat, s annak bővítésével sikerül talán a napközi otthon kialakítása. Ennek lehetőségét most vizsgálják a szakemberek. A Kastélykert utca mellett és a Bartók Béla útnál családi házak építésére alakítunk ki telkeket. Lakóterületi alapot képeztünk l!)R6-ra. Ebből jut a peremkerületeknek, éspedig pályázat útján: ahol a legtöbb társadalmi munkát ajánlották, ott kapják a legtöbb pénzt. Algyő a belvízelvezetéssel pályázott: 1 millió 88 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt, így az alapból 1 millió 200 ezret kapnak, illetve már megkapták. Ezt az év végéig fel kell használni. Ezen kívül 400 ezer forint árú járdaalapot is adunk. — Tápén épül majd egy 100 négyzetméteres ABC és a településfejlesztési hozzájárulást kibővítve tornaterem. Itt a piacnál alakítunk ki telkeket. Játszótérre, belvízelvezetésre és aszfaltútépitésre 1 milliót kapnak a lakóterületi alapból. Járdalapra félmilliót költünk. — Gyálaréten belvízelvezető árok építése a legfontosabb. Ennek költségét részben a lakók hozzájárulása fedezi. — Kiskundorozsmán a gázr átadó a fő program. Ennek értékét a tanács megelőlegezte. Itt is épül öregek napközi otthona, de létesülnek kohósalakos utak, parkok és csapadékvíz-elvezető rendszer is. Az alapból 900 ezret adunk s ugyanannyit betonlapra. — Szőregen a homokbányánál biztosít a tanács házhelyeket. Az útépítést 1 millió 100 ezerrel támogatjuk, a járdaburkolást pedig félmillióval. — Ennyit tudunk tehát segíteni a VII. ötéves tervben, amely, ha szerényen is, de előrelépést jelent. Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a fő cél a meglévő közmüvek, intézmények fenntartása. Ez a legfontosabb feladat. Köszönöm a beszélgetést. Ács S. Sándor a