Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

43 Vasárnap, 1986. május 4. 9 Színes programok — kegyes időjárás Majális Szegeden Gyülekező gycrmekcsapat a sándorfalvi iskola udvarán Mórahalmon, a bazársoron a könyvárusoknak is sikerük Csúcsforgalmat bonyolított le az újszegcdi Vidám Park is volt Népes csoportok vették birtokba az újszegcdi liget gyepét M

ajális. Eredetileg az ókori, különösen az északi népek tavaszt köszöntő ünnepe volt, május elsején tartott örömünnep. Nálunk is számos népszokás fűződött hozzá: a legények reggel zeneszóval, énekelve járták be a falut régen, májusfát állítottak a lányok ablaka alá, így szimbolizálva az élet folytonosságát. Délután batyusbálat rendeztek, ezen választották meg a pünkösdi királyt. Éppen száz esztendeje — az első chicagói munkástüntetés óta — a népszokás öszszefonódott a munkásosztály nemzetközi ünnepével. A májusfa és a majális ünnepe mára már nemcsak az élet folytonosságának, hanem a békének, a munkásosztály nemzetközi összefogásának szimbóluma is lett. A május elseje méltó megünneplésének minden községünkben kialakult hagyományai vannak, amit egy-egy évben a szeszélyesen változó időjárás tud csak keresztülhúzni. Szerencsére az idén nem kellett feladni a szabadtéri programokat. A heves szél, az időnkénti borulás némi aggályt okozott ugyan, de estére kelvén utólag már elmondhattuk: hogy minden jó, ha a vége (is) jó. A sándorfalvi gyerekek fél tízkor gyülekeztek az iskola udvarán. Az első „fecskékkel" azonban már kilenc óra felé találkozhattunk a környező utcákban. A presszó teraszán egy leánytársaság jaffára költötte az e napi zsebpénz első tízesét. Hosszú a nap, jól kell gazdálkodni minden fillérrel, hisz a sportpályán, az ünnepség színhelyén a bazárban az árusok úgy pakoltak, hogy ¡minél kevesebbet kelljen hazavinniük a bizsuból, játek•pisztolyból, édességből, meséskönyvekből. A hatodikos Ndtjymihály Attila nyolc kilométerről, Homokpusztáról kerekezett be a faluba, s máinegyed tízkor a barátokkal tanakodott, hogyan is kellene jól eltölteni ezt a szép napot. Hogy mire jutottak, az ő titkuk. Többen felszalagozott májusfával érkeztek a gyülekezőhelyre. Már-már azt hittem, ez volt a házi feladat, de kiderült, hogy önkéntes a készülődés. Ügymond, aki készített magának valamilyen díszt, annak volt mit a felvonulás idején a kezében tartania. Az iskolai transzparensekből, zászlókból mégsem juthatott mindenkinek. Mórahalmon az ünneplő sokaság végigvonult a községen, hogy tiz órakor a falu szélén levő Hunyadi ligetben hallgassa meg az ilyenkor szokásos rövid ünnepi beszédet. Míg Bibók Istvánná országgyűlési képviselő a A tarjáni majálison nagy keletje volt a forgónak Kisteleken a Napsugár Táncegyüttes bemutatója volt a fő látványosság munkásság nemzetközi öszszefogásáról, az ünnep hagyományairól szólt a hallgatóságnak, a háttérben, a fák között már élesztgették a tüzet a bográcsok alatt. A •hangszórókból azért ide is eljutott a beszéd, a kulturális műsor hangfoszlányai. A tizenötödik évfordulóját ünneplő helyi parasztkórus izelítöt adott a délutáni, a művelődési házban megtartott hangverseny számaiból. A gyermekek tánca is minden szemnek kellemes látvány volt, talán a szülő drukkolt jobban, hogy fiuknak-lányuknak „jól kijöjjön a lépés". Ezután már mindenki érdeklődése és vérmérséklete szerint választhatta meg elfoglaltságát. Bábműsor, videofilm, női foci, észak—dél elleni labdarúgókupa, lövészverseny mozgatta meg a társaságot. A kistelekiek menete az 5-ös úton haladt a felvonulási'térre. Háromnegyed tizenegykor már az utolsó, csoportok is megérkeztek. Az ünnepi köszöntő után a Délép Napsugár Táncegyütteséé volt a porond. A zenekarnak igencsak szoros volt az időbeosztása, így a makói tévésfelvételröl csak délfelé sikerült ideérniük. Addig sem volt azonban fennakadás. Szólószámok, énekbetétek töltötték ki a pillanatnyi időzavar hézagait. Pár percre „amatőrök", helybéli gyerekek is porondhoz jutottak, ropták a saját koreográfiájú táncukat. Ekkora publikum igazán nem lebecsülendő lehetőség a „gverekművészek" számára. Közben a büfésátrak elölt kígyózó sorok is leapadtak, mindenki hozzájuthatott az ilyenkor szokásos virslihez, kolbászhoz, sörhöz, üditöhöz. Az árusok „csodaválasztéka" elsősorban a gyerekekre hatott. ötéves kislány győzködte édesanyját, hogy ekkora napsütésben már igazán jó lenne egy napszemüveg. Odébb a mézeskaláesosnál egy apuka bizonygatta csemetéjének, hogy a kevésbé díszes, s apróbb sütemény is van olyan finom, mint a tükrös szív. A ruzsaiaknak ilyenkor van csak igazán hasznuk a gyönyörű erdeikből. A pihenőhely csendjét ünneplők zsivaja, s a hivatalos program után diszkózene verte fel. Egy óra körül már sokan a tüzet oltogatták, a bográcsokból gyorsan elfogyott a pörkölt. Tikviczki István és felesége, valamint Berkó Tiborné, a tanácsi karbantartók már a kondér aljáról szedték össze a maradékot. Negyven fős társaságuk nem mtfradl éhen, s nekik, az utoljára maradi „személyzetnek" Sem lehet panasza. Az ARO platója nem is olyan rossz asztal, jól körbe lehetett állni. Az erdei ösvényen sokan tartottak a falu felé, nem mindegy, hogy a kétnapos versengés után ki lesz a falu tékebajnoka. A panzióban ekkorra már dúlt az ádáz csata. Az ünneplés színes mozzanatait leirni képtelenség. A lényeg nem is ez, hanem a kellemes társaságban, a szabadban önfeledten eltöltött idő. Ahány község, annyi szokás. Egyik helyen kisdobos- és úttörőavatás, ügyességi versenyek, családi vetélkedők, aerobicbemutatók, másutt menettánc, filmvetítés, pávakör-bemutató, s ki győzné sorolni, mi minden tartozott még a nap krónikájához. No meg az ifjúság számára elmaradhatatlan diszkó — ugyan melyik szervező merné kihagyni a számításból? A péntek-szombati hét végén mindenki kipihenhette a gondtalan szórakozás szokásos „fáradalmait". T. Sz. I. Színes szalagokkal felöltöztetett májusfa várta a híd újszegedi lábánál a majálisozókat. Családok, barátok, munkatársak ezrei vonultak át az újszegedi ligetbe. Dél körül már egy gombostűt is nehéz lett volna leejteni a sátrakkal megrakott sétányon. Talán még az öreg liget platánjai is elcsodálkoztak a sok színes léggömb, szalag, zászlóerdö láttán. Néhányan az „esőriogatót" is ott szorongatták a kezükben, szerencsére késő délelőttre a nap sugarai végleg átütötték a felhőket, s a májusünnep igazán zavartalan, kellemes napsütésben telt el. Étel-ital bőven várta az ünneplő tömeget, teljes nagyüzem, alapos felkészülés jellemezte a vendéglátósok munkáját. A sétányon hömpölygő tömegből apróbb csoportok szakadoztak le itt-ott: a bazárosokpultjánál, üditösstandoknál, hogy végül az árnyat adó liget fái, bokrai között pjhenjenek meg. A Vidám Parkot kikerülni sem lehetett volna. A go-kart, az óriáskerék, a céllövölde ezreket vonzott, legföljebb csak a hosszú sorok tántorítottak el egyeseket ideig-óráig a sorban állástól. Évek óta minden majális sokak által várt látványossága a szabadtéri színpadon bemutatkozó néptáncosok műsora. Az idén is teljesen megteltek a széksorok, míg a Szeged Táncegyüttes készülődött a színfalak mögött. Három órakor felhangzott a muzsika, kezdetét vette a majális látványos, élményt adó, bő egyórás programja. Az együttes felnőtt csoportja a marosszéki táncokkal nyitotta meg a műsort. Nagy tetszést aratott az utánpótlás csoport fiataljainak Vizigézője is. Ha valaki véletlen már nem talált programot, látványosságot magának Újszegeden, az kipróbálhatta Tarjánban, a záportározó környékén rendezett majálist: nem csalódott. A mára már hagyományos, az idén harmadszor megrendezett majálison egész nap népi iparművészeti vásárral, gyermek foglalkozásokkal, különféle előadásokkal várták az érdeklődőket a programokat szervező és lebonyolító házigazdák, a Bartók Béla Művelődési Központ népművelői. A délelőtt tíz órakor kezdődött látványosságok estig kitartottak. Nagy sikere volt a gyermekek körében a báb- és sárkánykészítésnek is. A színpadon a Don Quartett és a Riverside együttesek teremtettek igazi meleg hangulatot. A legkisebbek kedvence Süni Sanyi, jó órára a színpad elé szögezte az egyébként igencsak mozgékony apróságokat. De a felnőtteknek sem kellett unatkozniuk. A karate- és aerobikbemutató százakat vonzott a színpad köré. Színpompásra sikerült a Tápéi Hagyományőrző Népi Együttes műsora is, a közönség elismeréssel üthette össze tenyerét produkciójuk láttán. S aki a sok, színes program közben megéhezett, megszomjazott, azt hurkával, kolbásszal, sörrel, üdítővel várta a tó körül félkörben felállított sátorerdő. Ha j/alaki hosszú időre emlékezetessé akarta tenni ezt a vidám napot, az a helyszínen a mókás fotográfusokkal meg is örokíttethette magát. Este nyolc órától a fiatalokat várták szabadtéri diszkóval. I ' t ^^^