Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

V1LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 121. szám 19S6. május 24., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAP, MegkezdödStt a KISZ XI. kongresszusa Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint 910 küldött — Csongrád megyei fölszólalók a vitában Kilencszáztíz kongresszu­si küldött látott felelősség­teljes munkához pénteken az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában, ahol reg­gel 8 órakor megkezdődött a KISZ XI. kongresszusa. A küldöttek mellett több mint kétszáz meghívott vendég kiséri figyelemmel a kong­resszus munkáját. A tanács­kozás első napján az elnök­ségben foglalt helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Maróthy László, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Horváth István, a Központi Bizottság titkára; továbbá a KISZ testvér- és partner­szervezeteit képviselő kül­földi küldöttségek vezetői, köztük Viktor Misin, az Össz-szövetségi Lenini Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Valid Maszri, a DÍVSZ elnöke és Josef Ska­la, a Nemzetközi Diákszö­vetség elnöke. Részt vesz a kongresszuson a párt-, a társadalmi és tömegszerve­zetek, valamint gazdasági és kulturális életünk számos vezető képviselője, és meg­hívást kaptak a tanácskozás­ra a munkásmozgalom vete­ránjai. az ifjúsági mozgalom egykori vezetői is. Szandlner Iván, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára köszöntötte a résztve­vőket. A küldöttek ezután elfogadták a kongresszus napirendjére és előadóira,, munkarendjére, a kongresz­szus szekcióira, és azok el­nökeire, a kongresszusi mun­kabizottságok vezetőire és tagjaira, valamint a kong­resszus választási rendjére vonatkozó javaslatokat. A kongresszus napirendje: 1. A KISZ Központi Bi­zottságának beszámolója; ja­vaslat a XI. kongresszus ha­tározatára. Előadó: Hámori Csaba, a KISZ KB első tit­kára. 2. Javaslat a KISZ szerve­zeti szabályzatának módosí­tására. Előadó: Hámori Csa­ba. 3. A KISZ Központi Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottságának jelentése. Előadó: Pongrácz Antal, a KPEB elnöke. 4. A KISZ Központi Bi­zottságának, a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizott­ságnak és a KB irányításá­val működő rctcgtanácsok tagjainak és tisztségviselői­nek megválasztása. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Hámori Csaba terjesztette elö a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának kongresszusi beszámolóját, majd Pong­rácz Antal, a Központi Pénz ügvi Ellenőrző Bizottság el nöke fűzött szóbeli kiegészí test a beterjesztett írásbeli jelentéshez • A tanácskozás délelőtti szünetében Hámori Csaba találkozott a munkásmozga­lom jelen levő veteránjaival, köztük a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének több vezetőjével és tagjával A KISZ-kongrcsszus elnöksége; Hámori Csaba szóbeli kiegészítőt mond a beszámo­lóhoz. (Telefotó — KS) Hámori Csaba beszámolója Tisztelt Kongresszus! Három napon át ifjú nem­zedékeire figyel az ország Ám, az általunk állított mér­ce nem az életkor, hanem az élet és a kor megértése. Olyan tudás, olyan magatar­tás, olyan erkölcs, amely a változó világban képes az új tennivalók megismerésére és vállalására, a hasznos cse­lekvésre. A folyamatosság, s a megújulás szolgáljon há­romnapos munkánk alapgon­dolatául is — mondotta be­vezetőben. Ezután mai világunk, fej­lődésünk nemzetközi körül­ményeinek néhány jellemző vonásáról szólt, hangsúlyoz­va, hogy Földünk népei va­lamennyien érdekeltek egy közös cél elérésében: a nuk­leáris háború elkerülésében. — Az elmúlt időszakban a Magyar Népköztársaság te­kintélye tovább erősödött a nagyvilágban Mindennek alapja népünk nemzeti egy­sége, az utóbbi három év­tizedben kialakított köz­megegyezés Az elismerés pártunk elvi, a nép egyetér tését és támogatását élvező, az egyetemes haladást szol­gáló politikájának szól. A közmegegyezés persze sosem lehet örök érvényű. Folya­matosságának feltétele, hogy a felnövekvő nemzedékek sajátjuknak ismerik el, és tovább formálják nemzeti céljainkat Alijuk a próbát Évtizedünk első esztendői a köztudatban mint „nehéz évek" rögződtek. Pedig két legfontosabb célunkat elér­tük javult az ország egyen­súlyi helyzete, s társadal mi méretekben megőriztük az elért életszínvonalat is A nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiálljuk Hu szonhárom fejlett ország gazdasága közül csak ötnek az előrelépése volt dinami kusabb, mint hazánké. A számok azonban sohasem képesek közhangulatot ki­fejezni. Az elmúlt, években épp a pályakezdő fiatalok, s a nyugdijasok életkörülmé­nyei rosszabbodtak Két olyan rétegé, amely a ma­gyar családok többségének anyagi helyzetét érzékenyen érinti. Fejlődésünk, de a világ gazdaság változásai is új vá­laszokat követelnek Azt akarjuk, hogy a következő évek az élénkülés évei le­gyenek. Pártunk XIII. Kong­resszusa ezt jelölte meg a gazdaságfejlesztés céljaként, s ez fogalmazódott meg a VII. ötéves tervben is. A következő években csak ak­kor beszélhetünk fejlődés­ről, ha már nemcsak rész­eredményeink vannak. Ma mindenekelőtt a termelésben kell eredményeket elérnünk. Napjainkra a rend és a fegyelem kulcskérdéssé vált. A társadalmi fejlődés, a gaz­dasági élénkülés s a reform sikerének egyaránt ez az alapfeltétele. Mindenütt szót kell emelnünk, ahol a gyár­kapukon belül az okos szi­gor helyett engedékenység, a fegyelem helyett lazaság uralkodik. A létbiztonság történelmi eredmény, ám még mindig nem párosult munkaerőnk, a dolgozók le­hető legésszerűbb, leghaté konyább foglalkoztatásával. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a rend és a fegyelem megszi­lárdítását szolgálja Munkafegyelem és mun kaerkölcs elválaszthatatlan fogalmak. Az üzemek, gyá­rak, intézmények rendjének alapvető biztositéka az ott dolgozók lelkiismerete, tisz tessége. Az üzemek fegyel­me már a nevelésnél, a csa­ládokban, az iskolákban kez­dődik. A társadalom legfon­tosabb építőkockája ma is a család, amelynek boldogulá­sa, harmóniája az egyik leg fontosabb nemzeti érdek. Sajnos, mostanában új fo­galmakat is meg kellett ta nulnunk Például a tbz-t A rövidítés már önmagában is jelzi, hogy mind gyakrab­ban előforduló jelenségről van szó — a társadalmi be­illeszkedés zavarairól. Több mint százezren, elsősorban közvetlen környezetük, a ne­velésből elégtelenre vizsgázó családjuk hatására kerültek nehéz helyzetbe. A fiatalok körében mind gyakoribb az alkoholizmus és a narkoti­kumok fogyasztása. Az ifjú­sági szövetség is megpróoál segíteni, igazi sikerekre azonban csak akkor számít­hatunk, ha az egész társa­dalom összefog. A középiskolásoknak, a szakmunkástanulóknak az is­kolapadban töltött első per cek után érezniük kell, rá juk nagy feladatok várnak. A becsületes, odaadó tanu­lás éppoly tiszteletet paran­csoló cselekedet, mint bárki más munkája Ez a legfon­tosabb, mégsem az egyetlen feladat. Nem csupán a tan­könyvek betűit kell maguk­ba szívni a tizenéveseknek, hanem ebben a korban kell az őket körülvevő világ tit­kaira rálelniük. Hámori Csaba ezután ar­ról szólt, hogy a pályakez­dés, az indulás szükségsze­rűen feszültségekkel teli idő­szak. Az újonnan született iparágak, a számítástechni­ka, a robotika, a biotechno­lógia jövője, de már jelene is jórészt a fiatalok képes ségeitől, készségétől, s nem kis mértékben lehetőségeik tői függ. Természetes, hogy az új, frissítő gondolatok megvalósításához pénz is kell. Ám tarthatatlan, hogy a hiányzó forintok az el utasítás állandó érveivé vál janak. Meg kell találni a módját, hogy a különleges képességűek kitűnhessenek, s munkájuk eredményét ne szubjektív ítéletek minősít sék — Immár évtizedek óta hangoztatjuk, mi minden múlik az alkotó műszaki munka, az értelmiség kellő megbecsülésén Mi tehát nem kivételes elbánásra vá gyünk, hanem olyan mun kahelyeket szeretnénk, ahol kizárólag az ad értéket az elvégzetteknek, hogy ki-ki milyen mértékben tudott hasznára lenni a szűkebb­tágabb közösségének. A ma dolgozó fiatalok az utóbbi évtizedek legaktívabb nemzedékét alkotják A sta tisztikák szerint minden há (Folytatás a 2 oldalon) Elismerés szövetkezeteknek Kiváló a forráskúli téesz A Forráskúti Haladás Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet, az 1985. évi munká­jáért tizedik alkalommal is elnyerte a Kiváló Szövetke­zet címet. A kitüntetést tegnap, pén­teken az üllési Vigadó étte­remben megrendezett ün­nepi küldöttgyűlésen Raft Miklós államtitkár, a Mi­nisztertanács titkárságának vezetője adta át Szabó Imre tsz-elnöknek. Az eseményen ott volt Szabó Jánosné, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese és Gyárfás Mihály, a megyei pártbizott­ság fegyelmi bizottságának elnöke is. A szövetkezet élenjáró dolgozói a tegnapi ünnepsé­gen magas kitüntetéseket vehettek át. Kiváló Munká­ért miniszteri kitüntetésben részesült Gyuris Ferencné üzemgazdász, Illés Andrásné baromfigondozó, Patik Antal növénytermesztő és Zádori József brigádvezetö. A TOT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést ez al­kalommal id. Dudás Kálmán növénytermesztő kapta. Kii­váló Dolgozó munkahelyi kitüntetésben 32 dolgozó ré­szesült Oklevél a deszkieknek A Deszki Maros Tsz pár év alatt sokat változott. Te­vékenységük magas színvo­nalát jelzi, hogy az 500 hek­tár alatti öntözőkapacitású szövetkezetek körében az országos öntözési verseny el­ső helyezettjei lettek. A ga­bonatermelés növelésére meghirdetett országos ver­senyben kategóriájukban szintén ők vitték el a pál­mát. A tegnap, pénteken dél­után megtartott közgyűlésen a MÉM Dicsérő Oklevelét Szilágyi Ernő, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője ladta át a. szövetkezet kol­lektívájának. Behány József szerelő. Juhász Béla téeszel­nök és Szabó András mező­gazdasági dolgozó a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetést vette át. A termelőszövetkezet kiváló dolgozója címet nyol­can érdemelték ki, emellett a legjobban dolgozó szocia­lista brigádok is elismerés­ben részesültek. Három kívánság Fölnőttnek gyermeteg dolog a mesebéli három kívánságról álmodni. Hisz mi már tudjuk, kancsal áb­rándok kergetése éppoly lélekrombolás, mint egy el­hamarkodott pofon, türelmetlen visszautasítás... A ri­deg valóság nemhogy dédelgetett álmainktól, de oly­kor jogos járandóságunktól, kiérdemelt jutalmunktól is megfoszt bennünket. S bizony, sokszor érezzük ele­mi szükségleteink teljesülésének híját is. Am, ha minden józan érv ellenére, most három kívánságom lehetne! Kérném az Embert, legyen méltó nevéhez. Járjon egyenes gerinccel, dolgozzék kézzel, ésszel, szívvel és lélekkel, ne csak szájával, hogy ne­messé váljon kutyabőr nélkül is. Mert azzal a rang­gal fölbecsülhetetlen vagyonok — járnak ma is: jó­ság, szeretet, megértés, türelem, műveltség és felelős­ség. S a dolgos, szorgos fölnőttek sokasága már végre, teljesíthetné az immár 27 esztendős nyilatkozatát — amelyet az ENSZ-ben tett —: „Az emberiségnek kö­telessége a gyermekeknek önmagából a legjobbat ad­ni." Ha erre törekednél te. Ember, nem lenne időd puskákkal, tankokkal, rakétákkal játszadozni, annyi a puffadt hasú, betegségtől szenvedő csöppség, az ét­kekkel jóllakatott magányos árva. . Másodszor kívánnám a Nőnek, lehessen édesanya. A közügyekben munkálkodó és a magába forduló, a politikus és a tudós, a közösségi érzelmű és a mások sorsa iránt közönyös, az emancipált és az alárendelt egyaránt. Boldogíthasson minden asszonyt a termé­kenység tudata, s művelt fővel maga dönthessen, vál­lalja-e az anyaságot. Mert a nyomorúságnak, a tudat­lanságnak, a társadalmi mellőzöttségnek legtragiku­sabb kiszolgáltatottjai a védtelen gyerekek. Üj, pusz­tító veszedelem, a szeretethiány is fenyegeti őket, amely ellen sosincsenek fölkészülve. Sajnos, a mo­dern kor divatos anyja is gyorsan csalódik, ha azt hiszi, ezt az érzést helyettesítheti: bölcsőde (intéz­mény), Ica néni, a jó pénzért fogadott pótmama, ígé­retes karrier, csábító szerető vagy az alkohol. Dönts te, Nö, okosan! Ne elengedett kölcsönért, lakásért, gyedért, és ne tartásdíjért.. Harmadszor kívánnám, Hogy lenne mindig tavaszi május, mely a természetnek és nekünk ugyanazt je­lenti. A legcsodálatosabb hónap. Első napja a munkás­embert köszönti. Első vasárnapja a megújuló életet szimbolizáló édesanyáké. Az utolsó vasárnaDján pedig minden emberségünket leghívebben kifejező ünnepet ülünk gyermekeinket köszöntjük. Ady a századelőn ezt írta: „...a gyermek, ő lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene... A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennün­ket elkoptatott, az életet... Meg kell érteni a gyer­meklelkeket s óvó, bizalmas társul kell oda adni terjedelmesebb felnőttleikünket." A nagy szimbolista gondolata mára egyre fonto­sabb a gyermeknapon és a szürke hétköznapokon. Mag Edit J

Next

/
Thumbnails
Contents