Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-22 / 119. szám

2 Csütörtök, 1986. május 22. A KlSZ-kongresszus küldöttei (2.) Az ifjúsági szövetség pénteken keidödő XI. kongresszusán megyénket 32 küldött képviseli. Tegnapi lapszámunkban a szegedi fiatalok közül két diakot mutattunk be. Ma pedig (igazodva a KISZ-ben manapság oly fontos rétegpolitikához) egy iparban dolgozó és egy értelmiségi küldött szól terveiről. Mit ér az ember, ha képzett...? Szerencsére 'beszélgetésünket a KISZ közelgő kongresszusa más irányba téríti. Petróczi István e területen is járatás, hiszen majd másfél évtizede tagja az ifjúsági szövetségnek. Ez idő alatt többször vezetőként dolgozott a KISZ-ben, ismerte a középiskolások, az egyetemisták gondjait, s most a fiatal értelmiség képviseletét vállalja. Nem is akármilyen szinten, hisz megyénk a KISZ KB-ba delegálta. Feladata könnyűnek aligha nevezhető . . — Már csak azért sem, mert a szellemi munka az elmúlt években alaposan leértékelődött mifelénk, s ez komoly feszültségeket okoz. Így természetesen azt várom a szövetségtől, hogy sajátos eszközeivel tegyen meg mindent a kvalifikált munka megbecsülésének emeléséért, a képzett szakemberek tekintélyének javításáért. E témaban készülök felszólalásomra is. Munkámból adódóan elsősorban az oktatásban és a kutatásban dolgozó fiatalok életéről beszélek maju, de igyekszem nem elveszni a részletekben. Mint ahogy a kongresszus munkája is csak akkor lehet eredményes. ha országos dolgokat vitatunk meg — az összefüggésekre, s nem egyének vagy kisebb csoportok sérelmeire figyelve. Bátyi Zoltán Petróczi István nagyon szereti a munkáját Érdeklődését, kutatásait támogató lehetőségek csalták el szülővárosából, Gödöllőről Szegedre. Pontosabban a gabonakutató intézetbe, ahol egyetemi vizsgái óta ösztöndíjas aspiránsként dolgozik. Hogy mi a kedvenc területe? Hát kérem, én megpróbálom visszaadni, de előre is elnézést kérek, ha hibáztam. Hisz az „őszi kalászosok vegyszeres növekedésszabályozása", valamint a „klímalürés javítása" témaköréről szóló fejtegetéseit igencsak tágra ~yílt szemmel hallgattam. A mozgalomról három tételben Részletek egy életrajzból: „1955-ben született Mórahalmon. Ott is érettségizett, s már középiskolásként bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1973 óta dolgozik a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban. 1976 és 81 között a vállalat KISZ-bizottságának tagja volt, majd 1981-löl a bizottság titkára. A KISZ szegedi életében járatosak már bizonyára kitalálták, hogy Dobóné Katona Valériát kérdeztük arról, milyen témákat vetne fel a kongresszuson az itthon maradók nevében? — Három területtel foglalkoznék. Először is szólnék segítőtársaimról, a testület tagjairól, az alapszervezetek vezetőiről és aktivistáiról. Ugy érzem, hogy az ifjúsági vezetők erkölcsi elismerése elmarad a kívánalmaktól. Mintha nem vennénk észre, hogy ezek a fiatalok járnak élen munkában, tanulásban és a közösségért végzett tevékenységben egyaránt. A második téma a fiatalok párttaggá nevelésének kérdése. Szeretnénk, ha a pártalapszervezetek vezetői és tagjai megfelelő ideológiai, politikai felkészítéssel, konkrét megbízatásokkal látnák el a KISZ-ben is tevékenykedő fiatal párttagokat. Végül a harmadik terület: a helyes rétegpolitika. Mi saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a KISZ-ben megtalálható a 16 éves fiatal szakmunkás és a 36 éves mérnök is. Anyagi, erkölcsi megbecsülésükben, családi viszonyaikban, érdeklődési körükben olyan különbségek vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a mozgalmi munkában A jó propaganda, az őszinte politizálás, a nyitottság, a különböző rétegekhez • szóló programok tehetik vonzóvá a mozgalmi munkát, s persze, az sem árt. ha a vállalatok vezetői felnőttként kezelik egy-egy gyár ifjúságát. Czakó János A Czilfraalapilvány mesterkurzusa A Cziffra-alapít.vány első alkalommal hirdetett mesterkurzust Magyarországon. Ezzel a programmal elsősorban az európai gondolkodó és alkotó művész. Liszt Ferenc emléke előtt tisztelegnek a szervezők és a résztvevők. A mesterkurzust augusztus 5. és 20. között Keszthelyen, a Festeticskastélyban rendezik meg. Az egyéni oktatás mellett — amelyen vendéghallgatók is részt vehetnek — hangversenyeket is tartanak. A programban főként Lisztművek szerepelnek, és olyan szerzők művei, akiket, ö maga is szívesen népszerűsílett, így Chopin és Schumann alkotásai. Május 30-án kezdődik VIII. országos úttörő-találkozó A VIII. országos úttörőtalálkozó programját ismertették szerdán az újságírókkal a Hotel Ifjúságban a Magyar Üttörők Szövetsége rendezte sajtótájékoztatón. Haraszti István, az úttörőszövetség titkára elmondotta: május 26-án az ország valamennyi településén, minden úttörőcsapatban megkezdődik az úttöröhét. E rendezvénnyel az úttörőmozgalom zászlóbontásának 40. évfordulóját ünneplik a Magyar Üttörők Szövetségének tagjai. Azoknak, akik az elmúlt hónapokban elnyerték úttörőcsapatuk megbecsülését. az úttörőhét második fele külön programot ígér: részt vehetnek a május 30-án kezdődő VII1 országos úttörötalalkozon. Vidékről 6000 úttörő érkezik a fővárosba, a budapesti családok vállalták a gyerekek elhelyezését. Az úttörőszövetség szorgalmazza, hogy a nyári szünetben a mostani vendégek fogadják otthonukba a fővárosi pajtásokat. A négy nap alatt több mint 1000 eseményt bonyol.iltanak le a különböző helyszíneken. A találkozó nyitott: a küldötteken kívül gyerekek, szülök egyaránt részt vehetnek az egyes programokon. A találkozó előkészítésében, lebonyolításában több segítőtársa akadt az úttörőszövetségnek. A MÁV jelentős kedvezménnyel utaztatja a gyerekeket a fővárosba, a Budapesti Közlekedési Vállalat különjáratokat indít a számukra, és a fogaskerekű, valamint a libegő kivételével valamennyi tömegközlekedési eszközön ingyen utazhatnak a kisdobosok és az úttörők május 26-tól június 3-ig. A gyermekdarabokat játszó budam Kamarazenekar Újszegeden Nosztalgia. Valamikor (úgy 30 esztendeje) több öntevékeny zenekar is működött Szegeden. (Egy-egy szimfonikus, de legalább vonósegyüttest tartott fenn a Közalkalmazottak Szakszervezete, a posta, a MÁV, a ruhagyár és az egyetem, töizstagokkal, kisegítőkkel, kotlatárral és szerződtetett karnagyokkal. Ezek igazi amatőr együttesek voltak: a tagok szerették a zenét, és áldozatokat hoztak érte. (Amateur: valaminek a kedvelője, lásd Eckhardt: Francia—magyar szótár.) Muzsikáltak a maguk örömére, és szükség volt rájuk egyegy szűkebb körben a barátok, munkatársak, családtagok alkotta lelkes hallgatóság előtt, ahol hangversenyeik a társas együttlét zenés apropói voltak. Hogy miért szűntek meg sorban ezek az együttesek? Talán kevesebb a szabad idő, belépett és hódított a televíziózás, emelkedett a profizmus iránti igény, gombnyomásra otthon szól a Hi-fi-szintű muzsika, kiöregszenek a törzstagok, másfelé földúlnak a fiatalok. Pedig szakmai előgyakorlatnak is jó lehetett az együttesekben való részvétel: a konzi fúvós növendékei egyik helyről a másikra jártak kisegíteni, a próbákat eleve hozzájuk igazították. Ámde. Az is igaz, hogy ma van oratóriumkórusunk és vannak nagyszerű énekkaraink, hogy némely profiszintű együttesünk európai sikereket ér el (Weiner kamarazenekar. Molnár-dixieland), és hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekar ma jotb, mint bármikor. Mégis motoszkál a zenekedvelőben : csak jó lenne, ha a második vonalban ott muzsikálnának az amatőrök (együttesek, kamara-partik, vonósnégyesek. régizenetársulások), hiszen a zenélésben való aktív részvétel, a belülről-megismerés élménye, öröme vezethet el a zene legmélyebb átéléséhez. Így aztán igazi öröm volt hallgatni az Üjszegedi Kamarazenekar hangversenyét, melyet az elmúlt héten, pinteken este a November 7. művelődési házban rendi ztek meg^ „Béke és barátság" a mottója ennek a hónapnak, erről beszélt megnyitójában Török József, az MSZMP városi bizottságának tagja. A lelkes, zenélő társaság Kiss Ernő vezetésével dolgozik, próbál, szerepel. Sugár Rezső r.egy tétele szerencsés választásnak bizonyult, a mutatós. ám nagy szakmai igénnyel készült zene játszónak, hallgatónak egyaránt örömére szolgált. A Haydn-átiratok a 18. század fcúri szórakoztatózenéjébe engedtek bepillantást. Ha a karnagy még jobban bízik muzsikusaiban, gondolom, a karaktereket kissé tovább is élezheti Kiss Ernő — dicsérendő gesztjussal — a zené———— karban közreműködő főiskolásoknak szólista lehetőséget is biztosított. Csíkos Margit (oboa) és Besenyi Etelka (hegedű) két dologról győzött meg: egyrészt, hogy mindkettő szemelt muzsikus alkat, másrészt, hogy a lámpaláz leküzdésének a legjobb eszköze a közönség előtti gyakori szereplés. Az est fénypontja J. S. Bach C-dúr zenekari szvitje volt. A táncok tempóját oly biztonsággal találták el, hogy az egyes tételek karaktere és a darab egészének változatossága egyaránt megvalósulhatott. Éppen, ezért merem megkockáztatni, hogy az Ouverture egy élénkebb léptéket js elbírna, amikor a fölös súlyokat az anyag szabadabb gördülése helyettesítené. Kiss Ernő az egyes műsorszámokat röviden ismertette. Az est így vált kerekké: béke, barátság, zene és ismeretgyarapodás. Meszlényi László pesti színházak — például a Radnóti Színpad, a József Attila» Színház, a Thália Színház — is vendégül látják a gyerekeket, s a Fővárosi Nagycirkusz Akiket még nem láttak című műsorán fogadja a pajtásokat. Május 30-án amatőr művészeti együttesek tartanak bemutatókat a Váci utcában, a Duna-korzón, a Marx téren és a Boráros téren. Az érdeklődők négy színpadon tekinthetnek meg kulturális programokat: egyebek között láthatják az Ifjúsági Pantomimegyüttes, a KISZ Központi Művészegyüttese, a Randori kaszkadőrcsoport, az Állami Artistaképző Intézet műsorát, találkozhatnak Dévai Nagy Kamillával és Pelsöczy Lászlóval, részt vehetnek a Dolly Roll együttes koncertjén. A Petőfi Csarnokban vidcovetélkedö, gyermekdivat-, számítógépes- és vasútmodeli-bemutató lesz. A Fővárosi Vidám Parkba ezen a napon 15 ezer, az állatkertbe. pedig minden kék és piros nyakkendős diák ingyen léphet be. Június l-jén, a Margit-szigeten az Országos Béketanáccsal közösen békenapot rendez az úttörőszövetség. Itt kilenc színpadon lesz egész napos műsor, egyébek között „Legyen még sok szép napod ..." címmel a Magyar Televízió ajándékműsorát tekinthetik meg a gyerekek. A békenapon közzéteszik a Békés megyei Zsadányban élő úttörők üzenetét. amely arra hívja fel a békeszerető pajtásokat, hogy a hirosimai atomtámadés napján, augusztus 6-án papírsárkányok, illetve léggömbök útra bocsátásával tiltakozzanak a fegyverkezési hajsza ellen. Június 2-án az Országház kongresszusi termében rendezik meg a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanacsának ünnepi ülését, s ezen a napon adják át az 1986. évi Gyermekekértdijakat. Radiológusok kongresszusa A Magyar Radiológusok Tarsaságának 13. kongreszszusát június 5—7. között rendezik Rudapesten. a Hilton Szállóban. A kétnapos tanácskozáson részt vesznek csehszlovákiai, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, román és szovjet, valamint amerikai, holland, NSZK-beli, olasz, osztrák és svájci szakemberek is. A kongresszus fő témája az úgynevezett intervencionális radiológia. A hazai radiológusokkal együtt kardiológusok, urológusok. sebészek, onkológusok első Ízben értékelik azoknak a korszerű vizsgálat' és gyógyászati eljárásoknak a tapasztalatait, amelyeket az utóbbi években — a fejlett országokkal csaknem egy időben — kezdtek alkalmazni országunkban. Az új módszerekkel — amelyek bevezetését a legkorszerűbb orvosi eszközök kifejlesztése tette lehetővé — az eddigieknél eredményesebb a vizsgálat és a gyógykezelés. Korábban és alaposabban deríthetik fel a betegségeket, mint a hagyományos radiológiai vizsgálatokkal. A kongresszus színhelyén amerikai, magyar. NSZKbeli, svájci és olasz cégek kiállításon mutatják be a korszerű diagnosztikai és terápiás eszközöket. (MTI) Egy maréknyi dollárért Színes olasz film. Kihusima és Akira Kurosawa Yojimbo című filmje nyomán írta: Durcio Tessari-Ryuzo. Fényképezte: Massimo Dallamano. Zene: Ennio Morricone. Rendezte: Sereio Leone. Főbb szereplök: Clint Easlwood, Gian Maria Volonté, Marianne Koch. Meg kéne már egyszer írni valakinek a western magyarországi életútját. Vagy legalább az utolsó negyven esztendő — szép kacskaringókban jócskán bővelkedő — históriáját. Még emlékszem például a hatvanas évek elejére, amikor a Jugoszláviából érkező ottani magyar srácok csodálkozva meredtek ránk, amint á képregényekről meg a westernfilmekről hallván, a csodákra felcsillanó szemmel bambuló bantu négereknek tűnhettünk. Később kisebb-nagyobb hézagokkal, kihagyásokkal és vargabetűkkel érkezni kezdtek (újra) hozzánk a westernek, már-már mindenki által elfeledve, milyenek is lehettek valaha. Ha memóriám nem csal, amolyan püff nekil-alapon a legelső mindjárt egy westernparódia volt, a Limonádé Joe, hiszen akkoriban az ideológiai orientálást még kissé másképpen képzelték el. A valódi élménycsúcspont alighanem a Mackenna aranya, no meg persze a Volt egyszer egy Vadnyugat lehetett (vagy ki tudja...), mindenesetre: western nálunk jó ideje már van, a közönségnek a műfajról érdemi áttekintése viszont még mindig, váltig nincs. Ha most azt mondanám, hogy az Egy maréknyi dollárért című. amerikainak hirdetett, olasznak „megcsinált", japán alapanyagot is felhasználó mű a maga tökéletes középszerűségében is méltó reprezentánsa a westernmitológiának, nem számitana túlzásnak. Először is itt vannak a nevek, úgy is, mint valódi áruvédjegyek: a Volt egyszer egy Vadnyugat rendezője a rendező, komponistája a zeneszerző, a főszereplő meg az a Cliftt Eastwood, akinek legújabb (tavalyi) filmjét, a Sápadt lovast a western ki tudja hányadik Nagy Visszatéréséként ünnepelték az idén februárban a világ legfrissebb „nagy" filmjeinek seregszemléjén, a belgrádi FEST-en. Csak éppen: az Egy maréknyi dollárért csekélyke 22 évvel ezelőtt, 1964-ben készült, vagyis csupán előtanulmányként szolgált a Volt egyszer egy Vadnyugat világhírű alkotóinak. Más kérdés, hogy abszolút profizmusuk már most is látszott, mindebből pedig következik, hogy amit készülődésként akkoriban összehoztak, és — kései elégtételként — most láthatunk,' az a tipuselemeket precízen fölvonultató, a létező összes klasszikus nagy westernpanelt alkalmazó mozidarab. Hogy akkor mégis mitől rossz? Annak hiányától, amivel például a műfajon belül a Mackenna aranya, vagy éppen a Volt egyszer egy Vadnyugat rendelkezett: egyfajta önálló, eredeti „westernszellemiség", sajátos hangulat, íz, miliő, atmoszféra. ahogy tetszik. Eme előtanulmányfilm viszont tökéletesen rideg, steril, a western szükségszerű kiszámíthatóságán belül is durván, átlátszóan művi, csak rutinból építkező. Pedig „amúgy" minden stimmel — a lépés mégis csak jó néhány évvel később jött ki Leonééknek... A magányos hős arca persze közben mindvégig rezzenetlen, csak szemét húzza össze olykor, de azt aztán annál jelentőségteljesebben, és kellő dramaturgiai (túl)súllyal. A lövések dörrennek, a golyók, gellereket kapván, jellegzetesen sivítanak, a rosszarcúak végül szörnyen lakolnak, a magányos hős meg kilovagol a képből, mig alulról fölfelé szép lassan beúszik, hogy The End, továbbá a rendezőasszisztens, a fö-, az alvilágositó meg a teljes készítő hadsereg névsora. Az ember kibotorkál az utcára, odakünn süt a nap — és egyszer valakinek tényleg meg kéne végre Írnia a western magyarországi történetét. Domonkos László