Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

S/crda, 1986. május 21. 3 fl tanszerellátásról Kedvezményes vásár július végén A Piért Vállalat munka­értekezletére kaptunk meg­hívót, amelyet tegnap, ked­den délelőtt tartottak Ha­gyományos már évek óta, hogy májusban értékelik az elmúlt, pontosabban a vé­get sem ért oktatási évet,' és tájékoztatnak a következő szezon várható iskolaszer­ellátásról. A tavaly ígérteket nem si­került betartani Főleg a fú zetellálással volt gond, ami a fűzfői papírgyárban a föld­rengés miatti akadozó gyár­tásnak tulajdonítható Az 1986—87-es tanévre viszont már jól felkészültek Az árualap biztosítja az igé­nyek maradéktalan kielégí­tését. A kereskedelmi vállalat az országban másfél millió diá­kot lát el tanszerrel. A szü­lök július 28. és augusztus 9. között (engedményes vá­sáron) a füzetcsomagokat 30 százalékkal olcsóbban ve­hetik meg. A Piért a más vállalatokkal közösen üze­meltetett boltokban, és ter­mészetesen a saját árudéi­ban az iskolatáskákra és a tolltartókra — kivéve a ki­naí termékeket — 20 szá­zalékos engedményt ad. A 300 forint feletti vásárláshoz sorsjegyet kapnak a vevők, amelyekkel utazási utal­ványt és Commodore 16-os számítógépet nyerhetnek Hallottuk azt is, hogy a műanyagborítók jobban il­leszkednek a füzetekhez és a könyvekhez mint tavaly, ígéri a nagykereskedelmi vállalat, hogy minden tan­szerből a szükségletet teljes mértékben kielégíti, de eh­hez kell, hogy az üzletek időben és kellő mennyiség­ben rendeljenek Biobeton­bemutató Új kézi falazóblokkot mu­tatott be az építtetőknek, ter­vezőknek, kőműves kisiparo­soknak kedden Tatabányán a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat. A tá­jékoztatón elmondták, hogy a laaprítékból és cementből — vegyszeradalékkal — ké­szülő Durisol elnevezésű bio­beton építőelem minden szempontból megfelel a nemrég életbe lépett szigo­rított hőtechnikai előírás­nak súlya csekély, anyaga tűz- és nedvességálló, kor­hadásmentes, jó hangszigete­lő. Könnyen lehet fűrészel­ni, vágni, csavarozni. Az ilyen elemekből épült la­kások fűtéséhez feleannyi energia kell, mint például a téglából készültekéhez. A különböző méretű blokkok­ból szárazon, kötőanyag (ha­barcs) nélkül gyorsan fel lehet húzni a falakat. Mi­után nem igényel különö­sebb szakértelmet, kaláka­rendszerben az egész család részt vehet az építkezésben. Borok országos randevúja A Heves megyei Gyón­gyöslarjánban kedden meg­nyitották a szövetkezetek negyedik országos borbemu­latóját. A négynapos verse­nyen — amelynek rendezője a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa, házigazdája pedig a gyöngyöspatai Mát­rai Egyesült Termelőszövet­kezet — 120 szövetkezeti gazdaság és 50 magánterme­lő összesen 620 bormintáját minősítik. Az országos be­mutatót területi versenyek előzték meg. A döntőn négy bíráló bi­zottság minősíti a borokat. A verseny eredményét pén­teken — május 23-án — hirdetik ki. (MTI) Milyen sertéseket vár a húsipar? A kaposvári, úgynevezett Ka-hyb sertéseknek fontos szerepe lehet a hazai sertés­hús minőségének immár el­odázhatatlan javításában. Mint az Orosházi Állami Gazdaság központjában ked­den rendezett országos ta­nácskozáson ismételten fel­hívták a figyelmet főként a háztájiban hódít nagyon lassan teret a korszerű, fe­hér húst adó fajta, noha — például Békés megyében — az összes sertéshúsnak több mint az 50 százalékát a kistermelőktől vásárolja fel a feldolgozó ipar Ennek nagyobb része a kívánatos­nál lényegesen zsírosabb, márpedig zsíros húsból nem lehet külföldön értékesíthető árut készíteni, sőt itthon is egyre jobban idegenkednek tőle a fogyasztók. A nagyüzemeknek fontos szerepe lehet, s kell is, hogy legyen a sertéstenyésztés, és ezen belül a háztáji állat­tartás korszerűsítésében is. Ezl elősegítendő a Ka-hyb Sertéshús Termelési Rend­szer vezetői a tanácskozáson együttműködésre kérték fel a jelen levő gazdaságvezető­ket. Ennek keretében a rendszer egy-egy, átlagban csaknem 6000, forint értékű anyakocát 4000 forintért, legy-egy körülbelül 30 000 forint értékű apaállatot pe­dig 16 ezer forintért bocsát az érdeklődök rendelkezé­sére. Májusi eső aranyat ér, de Szomjas a Milliókat jelent a gazda­ságok mérlegeben az utóbbi napokban lehullott csapa­dék, gyorsabban fejlődnek a növények, könnyebb a lalaj­munka — kapálás, kultivá­torozás —, amire persze fő­ként azért van szükség, mert az esőben hamarabb nőnek gyomok is. Hajdú-Biharban például a 16 ezer hektáron termő cukorrépa tábláit jár­ják a gépek, a kapások. A gyomtalanítás mellett ilyen­kor ad munkát a tőszám­beállítás, aminek célja, hogy megritkítsák a kelleténél sűrűbben soroló répát: így a növények — megfelelő tá­volságra lévén egymástól — jól fejlődnek, megfelelő ter­mést adnak. Mutatkozik né­mi gyomosodás a Hortobágy környéki kukoricaföldeken is, ezért kultivátoroznak. A Hajdúságban a tavalyinál, mintegy 10 ezer hektárral nagyobb területen termesz­tik a kukoricát, ennyivel több a munka is. Esett Csongrádban is, de nem eleget, hozzávetőleg 40 Info 1986 Közgazdászok tanácskozása Kétnapos szakmai tanács­kozás kezdődött kedden Za­laegerszegen — Info, 1986 cimmel — a Magyar Köz­gazdasági Társaság statisz­tikai szakosztályának ipar­statisztikai és üzemgazdasági szekciója rendezésében Az eszmecserén — amely egy ben a szakosztály XV ván­dcrülése — áttekintik a vál­lalatvezetési formák és szer­vezeti változások tapaszta­latait és megvitatják az információs rendszer fej lesztésének tennivalóit Az ülés elnöke, Nyitrai Ferencné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke a nyitóülésen elmond­ta. hogy a statisztika eszkö­zeivel a gazdasági feladatok megoldását is igyekeznek előmozdítani, a lehető leg­gyorsabban feltárva a gaz­dasági folyamatok belső vál­tozásait A vándorülés résztvevői három szekcióban — ipari, építőipari és kereskedelmi tárgykörökben — vitatják meg a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­nek, a szervezeti struktúra korszerűsítésének, a válla­lati szervezet továbbfejlesz­tésének kérdéseit, az új vál­lalatvezetési formák szerve­zésének és működésének ta­pasztalatait, a kis- és belső vállalkozások vállalati gaz­dálkodásban betöltött sze­repét i határ milliméter csapadékkal adós a természet ebben az ország­részben. A mélyfekvésű kö­tött talajok a tavaszi belvi­zekből megőriztek annyi nedvességet, hogy a növé­nyek jól tűrték a májusi ká­nikulát, a Duna—Tisza közi homokon azonban szomjaz­nak a növények. Ahol lehet, öntöznek Kedvező viszont a nyári idő a lucerna beta­karításához, pár nap alatt megszikkad a lekaszált nö­vény, a szárítóüzemekben a szokásosnál kevesebb üzem­anyagot kell elhasználni A I rizs fejlődését is sietteti a I meleg, a hódmezővásárhelyi tangazdaság földjein már zöldell a vízigabona Szépen kel a rizs Szolnok megye nagykunsági és a Ti­sza menti tájain, ahol 6200 hektáron termesztik ezt a növényt, jórészt a korábban elszikesedett földeket hasz­nosítva. A termőterület ugyan csökkent valamelyest, de ezt ellensúlyozza, hogy az új termesztési technológiák — például a Palotási Állami Gazdaságban alkalmazott kubányi módszer — ered­ményeként nőttek a hoza­mok. Öntöznek ezen a vidé­ken is, szórják az éltető per­metet a cukorrépára, kukori­cára, napraforgóra. Zalában a hét elején a traktorok után kötötték a fűkaszákat, megkezdték a lucerna és a vöröshere be­takarítását, s mintegy 30 ezer hektárról vágják le a következő hetekben a rétek füvét Mi csóvál micsodát ? Hajdanában arról panasz­kodott nekem a Balástyai Alkotmány Tsz akkori lő­mezőgazdásza, hogy az em­berek jobban szeretnek a háztájiban dolgozni, mint hogy 9 forintos órabérért ka­pálnák a paprikát a közös­Ben. 1979-ben ugyan többet ért a 9 forintos órabér, mint manapság, de már akkori­ban sem számított valami fényes fizetségnek. Másként gondolkoztunk meg akkor az első és a második gaz­daság kapcsolatáról. Mél­tányoltuk ugyan a téesztag házi számvetesét, ám mégis inkább az agronómus igaz­sága felé hajlottunk: lassan odáig jutunk, mondta ő, hogy a farka csóválja a ku­tyát, a háztáji érdekek moz­gatják a közöst is. Vajon meddig jutottunk azóta? A Bordányi Előre Szak­szövetkezet elnöke, Nagy Húszéin Tibor mesélte a minap, mennyi munkát és közvetett anyagi segítséget nyújt a közös a kisgazdasá­gok termelésének integrálá­sával. A gondoskodás kiter­jed a tápok beszerzésétől egészen a hízott jószágok kedvezményes beszállításáig. Miután a sertéshizlalás jö­vedelmezősége romlott, Bor­dányban csak úgy sikerült megőrizni a termelési ked­vet — ott legalább sike­rült! —, hogy a szakszövet­kezet átvállalt valamennyit a kistermelők költségeiből és érdekképviseletükből. Nem önzetlenül tette, per­sze. hiszen az árkiegészítés a közös könyvelésben is je­lentős tétel. Mégsem mond­hatni, hogy a közös ezzel ra­gyogó üzletet csinál. A va­lódi nyereség a tagok vi­szonylagos nyugalma — munkájuk, jövedelmük, élet­színvonaluk megőrzése ré­vén. Egy szakszövetkezetnél ta­lán még természetesnek is tekinthető ez a helyzet, hi­szen ott a tagok szövetsége viszonylag laza. Egy terme­lőszövetkezetnél azonban már erősebb konfliktus ke­letkezhet az egyéni érdek és a közös között. Ma igen sok téesz csak úgy tud munka­erőt szerezni a közös mun­kákra, ha megszervezi mellé a jól jövedelmező háztáji lehetőséget is. Fogalmazhat­nánk úgy is, hogy az első gazdaság néhol már csak azáltal képes biztosítani ön­maga működési feltételeit, ha megszervezi maga köré a második gazdaságot. Jellemző példa erre, hogy a leginkább kézimunka-igé­nyes növények a háztájiba és a részesművelésbe ván­dorolnak át. Ma szőlőt, fű­szerpaprikát, gyógynövényt, zöldséget a közös földön is leginkább családi szövetség­ben termelnek az emberek. Jó néhány gazdaságot is­merek, ahol nem jutna em­ber a szárítóba, a nagyüzemi tehenészetbe, de talán még a traktorokra sem, ha nem adnának jelentős jövedelmet nyújtó háztájit. Baja kör­nyékén nagy területen ter­melték évekig a ligetszépe nevű gyógynövényt. Amikor idén a túltermelés miatt még az elvetett növényt is ki kellett szántani a földből, a téeszek vezetői nem a kö­zös kassza anyagi vesztesé­gei miatt riadtak meg, ha­nem amiatt, hogy a kiegé­szítő jövedelem lehetősége híján elvándorolnak tőlük az emberek. A pótlólagos jövedelem ma már nemcsak a mező­gazdaságban stabilizálhatja a munkaerő létszámát, a jelenség megtalálható az iparban is. A Kalocsai Ag­rárgazdasági Egyesülés pél­dául kénytelen volt négy­száz dolgozójának paprika­termesztő szakcsoportot szer­vezni. Az ilyesmi lassan olyan juttatássá válik, akár a munkaruha, vagy a gyári öltözőben a kézmosó szap­pan. Az alföldi városokban, amelyek környékén kiterjedt mezőgazdasági terület van, az iparnak alkalmazkodnia kell a második gazdaság mezőgazdasági munkáihoz. A kalocsai ruhagyárban például azért hálálkodnak, hogy az őszi divatszezon váltása nem esik egészen egybe a fűszerpaprikaszedés idejével, így nem kerülnek veszélybe a gyors export­munkák. Másutt a vezetőség kompromisszumot köt a dol­gozókkal: túlóráznak, ha muszáj, ellenben nem hiába kérik a szabadságot, amikor csúcsmunka van a háztáji­ban. Azt mondják, a végéemká az ipar háztájija. Kialakulá­sukkal megszűnt egyfajta társadalmi igazságtalanság: most már az ipari munká­sok is szert tehetnek plusz jövedelemre, ha hajlandók föláldozni a szabad idejüket. A végéemkák teljesítménye nyilvánvalóan benne van a magyar gazdaság eredmé­nyeiben, és hozzájárul az erős. munkabíró emberek életszínvonalának fenntartá­sához, esetleg növeléséhez. Ha hirtelen megszüntetnék e gazdasági munkaközössé­geket, megsínylené a népgaz­daság és megsínylenénk mi, állampolgárok is. Annak a paradox helyzetnek, hogy az első gazdaság ma már csak úgy boldogul, ha árnyék­gazdaságot szervez maga köré, az ellentmondásait mégiscsak a végéemkák jel­zik a legegyértelműbben. Elég fölidézni, amit már számtalan jelentés megálla­pított. nem kockáztató, újí tó, vállalkozó szervezetek ezek, tagjaik többsége pusz­tán lelkiismeretes bérmun­kás, ugyanazt teszik, amit munkaidőben — csak job­ban. Ez sem kevés. Ennek az ellentmondásos helyzetnek rövid távon valószínűleg je­lentősebbek az előnyei, mint a hátrányai. A gazdaságnak ma már minden szektorában, lehetőség van arra, hogy az ember a szabad idejének föláldozásával szinten tartsa, vagy növelje reáljövedelmét. Ma tizenegy-tizenkét órát dolgozunk annyiért, ameny­nyiért hét-tiz éve még csak njolcat — de örülünk, hogy megtehetjük. Am folytatód­hat-e az eddigi ütemben és irányba az első és a máso­dik gazdaság kompromisszu­ma. a fő munkahelyről szár­mazó és a kisegítő jövedel­mek arányeltolódása? És valójában melyik egészíti ki a másikat? Ha ez így foly­tatódik, néhány év múlva talán 16—18 órát fogunk naponta dolgozni? Minthogy munkánk a nemzetközi ösz­szehasonlításban évről évre leertékelődik, egyre többet kell dolgoznunk azért, hogy országnyi vagy családi gaz­daságunk egyensúlyát meg­tartsuk. Mikor jutunk el ad­dig, hogy a „szintentartás" görcsös akarása fölfalja em­berhez méltó életünket? Hisz mai életmódunkban is mutatkozik már számos tor­zulás, amelyek romboló ha­tása talán csak évtizedek múlva bontakozik ki telje­sen. Ki lehet-e lépni ebből a körből? Talán már rég ki kellett és ki lehetett volna lépni belőle. A vegéemká és a háztáji az a konglomerátum, amit ma jobb híján a magyar máso­dik gazdaság néven emle­getünk, valójában az exten­zív fejlődésnek a munka­erókorlátokat átlépő meg­hosszabbítása, amely az in­tenzív gazdálkodásra való áttérést helyettesíti, immár jó ideje. Mi csóvál hát micsodát? Annák idején úgy hittük, a mindenható központi akarat „csóválja" az egész gazdasá­got. Volt idő, amikor úgy láttuk, a részesművelés, a háztáji a közös gazdaságnak a nyúlványa, s mint eb a farkát, úgy csóválja a nagy­üzem a saját érdekei szerint a kisüzemet. Innét csak egy gondolati lépcső választja el a már idézett aggodalmat: mi van, ha fordítva törté­nik? Ha a háztáji csóválja a nagyüzemet, az egyéni érdek a csoportérdeket? Úgy gondolom, mostanában a tulajdon elhúzódó tehetet­lerségünk, a minőségi vál­tásra való képtelenségünk csóvál bennünket. Tanács István Oklevelek Kiváló áruknak Kedden az Országos Piac kutató Intézet Nagymező ut­cai bemutatótermében kiosz­tották a Kiváló Áruk Fóru­ma megkülönböztető jelzésre jogosító okleveleket azoknak a gyártóknak, amelyek ter mékeikkel az elmúlt évben pályáztak a megtisztelő cím­re. A jelentkező 22 gyártó 32 terméké közül 11 gyártó 18 termékél, illetve termék­családját ítélte a szakértő zsűri alkalmasnak arra, hogy viselje a KÁF emblémát. Oklevelet kapott az Akku­mulátor és Szárazelemgyúr GUPS típusú akkumulátora, a Csepel Fémmű háromféle kézi ívhegesztésű elektródá­ja, a Hajdúsági Iparművek exportra alkalmas forróvíz­tároló családja, a Moto'Ge­neral Ipari Szolgáltató Szak­csoport Wartburgokhoz és Dáciákhoz használatos futó­mű gömbcsukló családjai, az Agrokémiai Szövetkezet 5­féle növényvédő szere, a Budalakk Festék- és Mű gyantagyár Neptun színtelen lakkja, a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat Winter elne­vezésű hótaposó csizmája, a Kemikál Építőanyagipari Vállalat Epokoll kétkompo­nensű ragasztója, a Magyar Viscosagyár Netlon rovar­hálója, a Gránit Csiszoló­szerszám és Kőedénygyárló Vállalat gyémántszemcsés vágókorong családja, vala­mint a Mátravidéki Cukor­gyárak egymagvú drazsíro­zott cukorrépa-vetőmagja. Ugyancsak átvehették a KAF-oklgvelet azoknak a termelőeszközöknek és be­ruházási javaknak a gyártói, amelyek a tavaszi BNV al­kalmával meghirdetett pá­lyázaton nyerték el a meg­különböztető jelzés viselé­sének jogát. A zsűri 22 gyár­tó 40 cikkét Ítélte alkalmas­nak az embléma viselésére. E termékek többsége újdon­ság, licenc alapján előállí­tott gyártmány, s nagyré­szük sikeres exportcikk Ülést tartott a Szövosz A Fogyasztási Szövetkeze tek Országos Tanácsának el­nöksége Szlamenicky István vezetésével kedden ülést tar­tott. A testület jóváhagyta azt az írásos anyagot, ame­lyet a fogyasztási szövetke zetek X. kongresszusát meg­előző munkahelyi és megyei küldöttértekezleteken vitat­nak majd meg. A vitaanyag tartalmazza a szövetkezeti mozgalom elmúlt 5 évének eredményeit és az elkövetke­ző években végrehajtandó fejlesztés irányait, valamint a mozgalom megújításával kapcsolatos elképzeléseiket Az elnökség ülésén a kö­zös fejlesztési alapok fel használásával is foglalkoz­tak. A testület úgy döntött, hogy ezeket a szövetkezetek jelentős részét érintő közös célokra lehet csak felhasz­nálni (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents