Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

Szeged műemlékei 29. A REÁLTANODA A Dugonics tér 13. számú impozáns épület „Városképi jelentőségű, 1872-ben épült Skalnitzky Antal terve szerint, koraeklektikus stílusban. Exedetileg „Reáltanoda", majd ítélőtábla, 1921 óta Egyetem.". A^ hatalmas méretű, négy utcára szóló kétemeletes épülettömbből kiugró főhomlokzat keskeny ívű kapuzatához lépcsők vezetnek a magasföldszintre. Második emeleti reprezentatív ablaksora fölé bábos attikafal emelkedik. Alagsorának négyzetes ablakait kivéve, keskeny ívű, magas ablakok sorakoznak mindenütt. Az épület alján és sarkain erősen kvádezett. Stukkós, oszlopos előteréhez hasonló lépcsőházában a kettős ágú lépcsőzetes korlátja öntöttvastagokból áll, rozettáiban női fejek és virágok. Az épület belsejét hatalmas lépcsőháza zárt, ablakos folyosójú, két darab négyzetes udvarra osztja. Az építkezés céljára 1870. februárjában még a Széchenyi tér déli részén jelöltek helyet, majd nem sokkal később a Dugonics téren. Építőmestere Arleth Ferenc volt. Letzter 1876-os fényképsorozatán az attikafalon még oroszlánok állnak. Az 1880-as években az épület, mint „Reál iskola", Szeged város tulajdona. Ma az egyetemek központi épülete Nincs steril kutatás..." Nemrégiben adtuk hírül, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem Jancsó Miklós emlékünnepségen Varró Vince professzort, az I. számú belgyógyászati klinika igazgatóját érte a megtiszteltetés: munkássága elismeréseként az idén ő vehette át a Jancsó Miklós emlékérmet. Ebből az alkalomból beszélgettem a gyógyítás és kutatás egységét valló orvostudóssal. — Az élettan, a kórélettan, a gyógyszertan területén kimagasló tevékenységet végzett orvosnak járó kitüntetés tulajdonosa — a hagyományoknak megfelelően — tudományos előadásban számol be kutatási eredményeiről. Az Ön előadásának címe: A vérellátás és specifikus szervfunkció kapcsolata a gasztrointesztinumban — vajmi keveset mond laikus füleknek. — Igyekszem érthetően elmagyarázni a lényegét. Kezdem azzal, miért választottam ezt a témát. Klinikus vagyok, így aztán mindig ügyeltem arra, hogy tudományos munkásságom megfeleljen alapképzettségemnek. Régóta izgat az a kérdés, hogy milyen összefüggés van a gyomor-bél rendszer működése és a vérellátás között. — Egy-egy tudományos felismerés általában hosszú évek során, sikerekben, kudarcokban egyaránt bővelkedő kísérletek után születik. Mióta vizsgálja ön ezt a kérdést? — A téma 1960-tól keltette föl igazán az érdeklődésemet... — ... a praxisában tapasztalt betegség miatt terelődött figyelme erre? 1 — Nem mondhatnám. A gyomor-bél rendszerben nem gyakori a vérellátás zavara miatt föllépő betegség. Nyilvánvaló, hogy minden szerv működése függ attól, hogy miképpen változik vérellátása. Azt mindenki tudja: ha a szív nem kap elég vért, annak következménye szívfájdalom vagy infarktus. A többi szervek: a vese, a tüdő, de leginkább az agy, szintén nagyon érzékeny erre, a vérhiány miatt működésük leáll. A gyomor-bél rendszer azonban kivételezett helyzetben van: az erek nagy részének betegségét, szűkületét más területről odaérkező vérmennyiség képes kompenzálni. Mindezt tudva azonban az izgatott, hogy ha hosszabb ideig akadozik ennek a szervrendszernek a vérellátása, valami elváltozásnak, müködészavarnak csak létre kell jönnie. Aztán érdekelt az is: milyen mechanizmusok révén képes arra a gyomor-bél rendszer, hogy — bizonyos határig — minden körülmények között biztosítsa a működéséhez szükséges vérmennyiséget, illetve oxigént. — Gondolom, a válaszhoz vezető utat eddig már kitaposott utakon is igyekszik keresni a kutató, magyarán: eddigi, vizsgálódásaitól nem állt távol ez a téma. — A kezdet kezdetén évekig a gyomornyálkahártya pusztulásával foglalkoztam. Hogy ennek mértékét kimutassuk, munkatársaimmal olyan festéket találtunk, amely mennyiségileg jól jelzi, hogy a gyomornedvet termelő gyomornyálkahártya milyen fokban pusztult el, s ugyanakkor milyen mértékben csökkent véráramlása. Másik témával, a sósavtermelést fokozó és gátló anyagok kutatásának vizsgálatával is összefüggnek a vérellátással kapcsolatos kutatásaim. De a gyomor-bél rendszerben található hormonok hatásaival foglalkozó munkák is értékes adatokat szolgáltatnak ehhez. Vizsgáltam egy új anyagcsoport, a prosztaglandinok hatását a fekélybetegség kialakulásával és gyógyulásával kapcsolatban: megnéztem, vajon, gyógyító hatása részben nem a vérellátás befolyásolása révén érvényesül-e? — Mi betegek — és leendő betegek — nem szeretjük hallcyni: „kísérlet", ha orvostudományi kutatásról esik szó. Egyetlen ember sem szeretne „kísérleti alany" lenni. Ugyanakkor, tudjuk, e nélkül aligha fejlődne az orvostudomány. — A kísérletek első fázisában kizárólag állatkísérleteket tudtam végezni, ugyanis, nem volt olyan módszer, amely emberben teljes biztonsággal alkalmazható lett volna. De csak furdalta az oldalamat: vajon, azok a gyógyszerek, amelyeket a gyomorbetegségek — a fekély — kezelésére használunk, amellett, hogy általában csökkentik a savtermelést, nem hatnak-e károsan a gyomor vérellátására. A vérellátás növekedése teremtene ugyanis ideális állapotot a gyógyuláshoz. Fontos állomás kutatásaimban az, hogy a világon először nekünk sikerült olyan könnyen használható anyagot előállítanunk, amellyel képet kaphatunk a gyomornyálkahártya vérátáramlásáról. Ezt — a beteg számára veszélytelen és nem kellemetlen eljárással — egyszerű vér- és gyomornedvvétellel, izotóp módszerrel állapítjuk meg.— Az állatkísérletektől tehát elvezetett az út az emberi alkalmazásig, s egyszersmind az alapkutatás eredményeit sikerült a gyakorlat szolgálatába állítani. Minden esetben ilyen gyors a megvalósulás útja? — Korántsem. Nehezebb helyzet elé állítottak a bél vérellátásával kapcsolatos kutatások. Mint említettem, a bél csodálatos módon saját véráramlását képes úgy befolyásolni, hogy egy bizonyos határig pótolja csökkenő oxigénszükségletét: az átáramló vérből szükségletének megfelelően, növekvő mértékben vonja ki az oxigént. Ezzel kapcsolatban kizárólag állatkísérleteket folytattunk, élő bélszakaszon .. — Milyen tanulságokkal jártak ezek a vizsgálatok az ember számára? — Megtudtuk, hogy a táplálék kihasználását akkor is képes biztosítani a bélrendszer, ha az erek szűkülete, érelmeszesedés miatt a normális vérmennyiségnek esetleg kevesebb, mint a fele jut csak el a belekhez. Ezért van az, hogy ismerünk súlyos, érelmeszedésben szenvedő embereket, akiknek beteg a szívük, érszűkület miatt nehezen tudnak járni, veseműködési zavarai vannak, agyi érelmeszesedésük az ismert tüneteket okozza, ugyanakkor étvágyuk jó, bélrendszerük megfelelően föl tudja szívni a táplálékot. — Ugye, egy bizonyos határig? — A bélrendszerben általában nincsenek fokozatok, vagy elegendő a működéshez a vérellátás, ha nem, akkor elhal a bél. Ilyenkor sürgősen a sebészhez kell fordulnunk. — Hogyan használja föl a belgyógyász ezeket a alapkutatás jellegű eredményeket a mindennapi gyógyításban? — Ezek az általunk tisztázott jelenségek egyelőre nem járnak közvetlen haszonnal. Megteremtik azonban annak a lehetőségét, hogy egy másik kutató olyan gyógyszert fedezzen föl, amelylyel egy esetleges hasi érszűkület következtében beálló katasztrófa elkerülhető. — A kutatókat gyakran éri az a vád, hogy túlságosan elhajlanak az elméleti vizsgálódás felé. Különösen érzékeny a laikus közvélemény erre, ha az egészy ségröl van szó. — Hadd válaszoljak egy mondásommal, amit gyakran használok: „Nincs steril kutatás, minden Kutatásban benne van a gyakorlati hasznosítás baktériuma." S ami az egészségügyét illeti: vannak intézmények — kórházak —, amelyek kizárólagos feladata a betegek ellátása, gyógykezelése. Minden országban vannak azonban intézetek, klinikák, ahol az orvosoknak — gyakorlati munkájuk mellett — kutatniuk is kell. Ha nincs olyan fórum, amely át tudja vinni az elméleti orvostudomány eredményeit az emberre, akkor oda jutunk, hogy az állatokat tudjuk kezelni, de az embereket nem. A klinikus az, aki ismeri az állatkísérletek eredményeit, és tudja, mi az, ami veszély nélkül alkalmazható az emberen. — A klinikus tehát a híd az elméleti és gyakorlati orvoslás között, de hozzátehetjük; az ő feladata ezeknek az ismereteknek a továbbadása is. ön kutat, gyógyít és oktat is. Van ideje emellett a kikapcsolódásra, a kollégái szerint is oly fontos egészséges életmód megvalósítására? — Fölüdülést jelent számomra az irodalom és a történelem, abból is a legújabb kor. Be kell vallanom, húsz évig visszaéltem az egészségemmel. De nem akarok idő előtt meghalni; így 5—6 éve hétvégeken rendszeresen teniszezem, és ha sikerül elszöknöm a klinikáról, 40 percig úszom. Egyébként nem dohányzom és nem iszom. — További jó egézséget kívánok, és jó utat Brazíliáig, ahol, mint hallottam, ön félórás öszszefoglaló előadást tart éppen a Jancsó-emlékelöadásban elhangzott témáról. CIIIKÁN ÁGNES PETRŐCZIÉVA „Ifjúság mint sólyommadár ' Az arc, a haj, s mind, ami látszik, még állja a próbát, de á magzati gyöngyház-táviratokkal teleírt has, meg a jobb láb itt-ott tág erei, vagy egy csípőtáji enyhe nyilallás újra és újra tudatja veled: a simogató kézbe bele-belemaró, vad, bársonycsuklya alól kitörő sólymocskát nem játszhatod immár. Ha mégis: csak kinevetnek.