Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

HERCEG ÁRPÁD Szemünk, szenünk TÖREDÉKEK JÓZSEF ATTILÁNAK ...és szemem mezején mostanában elfér az egész világegyetem. Háborgat nagy-nagy tülekedés, zajos hopszla-hopszla, cirkuszigazgatók feleselnek cirkuszigazgatókkal, vergődik ezer partra vetett hal. Csillagokon pokolgépeket robbogatnak. (Újabban ritkán látogatlak.) * ...ha most elnéznéd velem, mint köt hálót szellő faleveleken — a megfigyelnéd a rezgést, és amint ez a terrorista évszak ránk tekint, s azt is meglátnád, miféle fény babrál újabban a fék levelén, s tudnád — hisz valaki megsúgta neked —, hogy miféle új félelmek rejlenek, dobognak, dobrokolnak a bordák mögött, s szétmorzsolnál mélán egy száraz rögöt — ha tetten érne ismét az elmúlás, megremegnél; Júdás! Júdás! Júdás! kiabálnál. Mert a világ szívébe odaköltözött a rabtartó háziúr. Az alkuvás * Ülünk együtt, mint kedves és fia. Szívünkben most honos a harmónia Látható reszketésü csillagok között szemünk, szenünk lobog. * A gondos elme harcunk segítse A líra fordulatai KÖLTÉSZETÜNK TEGNAP ÉS MA N

em tudom, hogy más országokban van-e költészet napja, de azt hiszem, azon senki nem csodálkozik, hogy nálunk van. Bármily keveset tud valaki irodalmunkról, bármily kevésre emlékszik is tanulmányaiból, azt azért biztosan tudja, hogy a magyar irodalmat elsősorban a költészet jelentette évszázadokon keresztül. S nemcsak az volt irodalmunk sajátossága, hogy a líra vezető szerepet játszott benne, hanem az is, hogy áthatotta az egész szellemi életet, s döntően közrejátszott a nemzeti tudat formálásában. Kölcsey és Vörösmarty, Petőfi és Arany, Ady és Babits, József Attila és Illyés Gyula neve és munkássága nélkül nemcsak a magyar irodalomnak, hanem egyáltalán a magyar művelődésnek a története sem képzelhető el. Legalábbis a reformkor óta megszakítás nélkül tartott ez a folyamat, s így szinte természetes volt, hogy az 1960-as évek nagy irodalmi felvirágzásának időszakában egy külön napot kapott a költészet József Attila születésnapján. 1963 óta jelenik meg a Szép versek című antológia ebből az alkalomból, amely mindig az elmúlt év legjelentősebbnek ítélt verspublikációinak ad helyet. A hatvanas évek óta azonban nagyot fordult a világ, s nagy a változás a magyar jrodalomban is. A hetvenes évek vége óta egyre többször esik szó az irodalmi értékrend változásáról, mégpedig többféle értelemben is. Mondják, hogy a magyar epika sok rangos teljesítményével önmaga korábbi színvonala fölé nőtt. Emlegetik, hogy ezzel egy időben a lira viszont korábbi eredményeinél halványabb. Néhányan szinte a lira haláláról elmélkednek. Mindenki felfigyelhetett arra, hogy az irodalomnak a társadalmi életben elfoglalt szerepe — legalábbis a mindennapi társadalmi-politikai életben elfoglalt szerepe — fokozatosan csökkent, s arra is, hogy ma kevesebben olvasnak általában is, verset pedig különösen. Az irodalomnak nincs meg az a közvetlen, közéletet formáló-befolyásoló szerepe, mint ami a reformkortól a hatvanas évekig szinte mindig nagy volt. Egyesek azt teszik hozzá: „végre!" — mások pedig azt, hogy: „sajnos!" Mindegyik állitásnak van igazságtartalma, de ha a jelen eseményeit megpróbáljuk történelmi összefüggésekben látni, jóval bonyolultabb lesz a kép. A magyar epika ugyan valóban rangos színvonalon teljesít a hetvenes-nyolcvanas években, de vajon rangosabb-e az, mint volt az 1920-as években Krúdy, Kosztolányi, Móricz, vagy az 1960-as években Déry, Örkény, Sánta? S vajon valóban haldoklik a magyar líra? Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. Egyrészt, ne feledjük, hogy a hatvanas évek ritka szerencsés történelmi pillanat volt a magyar társadalom számára, s ez a pillanat egybeesett azzal, hogy a magyar lírának az ötvenes évekbeli megújulása, poétikai-szemléleti forradalma a maga eredményeivel igen sok olvasóra hatott. Olyan évtized volt ez, amelyben a társadalmi fellendülés és a — végsösoron — azt tükröző irodalmi fellendülés erősítette egymást, s az aranykor illúzióját keltette. Ma már tudjuk, hogy az illúzió illúzió marad, akármelyik évtizedben fogalmazódik is meg. A nyolcvanas években semmiképpen nem látunk aranykort, s igy természetes, hogy irodalmát sem szeretjük aranykorinak látni. S mivel közben megtörtént az irodalomnak az előbb már emiitett funkciómódosulása, a mindennapi társadalmi-politikai életben elfoglalt szerepének csökkenése, kétszeresnek látszik a veszteség: se aranykor, se nagy szerep. S mintha mindezt alátámasztaná az olvasási kedv lanyhulása. H

a azonban az időben nemcsak visszafelé, hanem előrehaladva is történelmi távlatokban gondolkozunk, akkor látnunk kell azt is, hogy ezek a mai évek csak ily módon, csak hangsúlyozott „szürkeségükkel", „prózaiságukkal", gazdaságközpontú szemléletükkel alapozhatják meg a várva várt, de illúzióktól mentesen megvalósítandó újabb „aranykort". Ez a prózai kor azonban minden tehertétele dacára is a líra életképességét bizonyítja. Nem halt meg, és nincs is igazán válságban a mai magyar lira. A magyar költészet most ugyanúgy létrehozna a maga jelentős életműveit, mint egy emberöltővel ezelőtt, s ha nyitottak, ha befogadásra készek maradunk, akkor megértjük, mit mond számunkra a költészet napja 1986-ban, s akkor 1986 minden napja a költcszet napja is lehet. VASY GÉZA G

roteszk — sokak szerint korunk optikája. Összetett, bonyolult, gyakorta kiismerhetetlen világunkban a lényeg megragadásának legadekvátabb módszere. A groteszk valóban virágkorái éli színpadokon, képzőművészetben, fotográfiákon, versekben. A részvétel és kívülállás ötvözete jellemzi. Egyszerre szenvedő alanya és kritikus szemlélője a jelenségeknek. Fejenállva, pörögve, mutatványok közepette ragadja meg a valóságot (vagy a valóság áll fejre, ölti ránk nyelvét görbe tükrökből, költözik cirkuszi sátortetők alá?). Egy bizonyos, a modern művészetek legnagyobb hatású alkotásainak lételeme a groteszk szemléletmód, az asszociatív szándék, a „megcsavart" realitás. Költészet napi összeállításunk e groteszk színekel és képzet-pályákat szeretné fölvillantani. CS. NAGY ISTVÁN Kerül A város avatásra kerül a termés betakarításra kerül a fürdőruha bemutatásra kerül a termékszerkezet átalakításra kerül a szandál árleszállításra kerül a házasság fölbontásra kertil az alkatrészutánpótlás biztosításra kerül a biztosítás megvalósításra kerül a reform finomításra kerül a levél megírásra kerül a vendég meghívásra kerül a tó lehalászásra kerül a szabadidő eltöltésre kerül a fizetés elköltésre kerül a terület bekerítésre kerül a veszély elkerülésre kerül a munka kerülésre kerül a büntetés letöltésre kerül a gól berugásra kerül az étet élésre kerül az élet hatásra kerül a holttest hamvasztásra kerül a lélek föltámadásra kerül a kerül használata folytatásra kerül POLNER ZOLTÁN Művészbejáró ez rendez nekem Shakespeare-t Dürrenmatt modorában ez aki a stílusok Augiász. istállóját csinálta a színházból olyanok vagyunk mint Übü király a harcban az öreg Lear meg mintha a Halley-üstököst keresné az égen és ki használ ma már annyi szint esténként azt hittem színészt szerződtetett a direktor nem festőművészt a tökélyre emelt unalom ez az opusz persze a nagyérdemű nyájast nem lehet becsapni megérzi az üdvözítő szünet közeledtét akkor aztán megindul mint a birnami erdő na végre csakhogy jössz rendezőkém éppen rólad beszélünk zseni él köztünk minden esténk ünnep szinte vibrál a színpad ahogy a szöveget élni hagyod a színésznek csupa lüktetés csupa mélyáramlás a dráma azok a revelatív alakítások sugallata van minden szónak művészi üzenete most ériem meg Bandit több dolgok vannak földön és egen Horatio hogyhogy milyen Bandi hát a Gellért telitalálat ez a darab én mondom telitalálat te más időkoordinátával dolgozol mint a többi műhely vagy rendezőkém egyedülálló európai műhely csókollak ANDRASSY LAJOS Versek fölött, éjfél után I. A SZAVALÓ (Ircsinek) PENTEK IMRE Laza keret Cetlik, címek, telefonszámok, lejári jegyek, határidők, a mássá válás jegyzőfuzetében sietős rögtönzések. Kinek ennyi a tartozása, az követeléssel törleszt; panel- világ ablakhierarchiája: tízemeletes burleszk. ARPAS KAROLY Tájékoztatók, ülések, eligazítások Zsotozsma-zsongásba vált át a beszéd vidráé fülem — merülvén bezárul örvénylő csöndnek ha hallom neszét fölvetem fejem — horgasztva elárul Gyönyörök kerti üveggömbbe zárva magunkba merülni nincs szebb alkalom gerinc leien nyelv, nem anyu —, árva! üres istállóbun frázis az ulom Kopott drapériák — az ajtók mögött hívatlanok étnek tudatlan rendben Nem haltjuk Kisded vagy Férfi hörög ülés — határozat szünetében sem Te verset írsz, csak sápadt lámpafény ölel körül, míg minden-minden alszik fáradt testedből lázas szív dübög a csönd-falakra, visszhangja se hallszik. Hinnéd: a vers is néma lesz akár magányos-gyötrő perceid — s íme életre kél — és zeng! — a gondolat: egy csitri lány leg-lelke bújt bele! És mondja, mondja ez a barna lany! Honnan a tűz? — értelem kohója csendből zenévé mint ötvözte át? Hol teste el titkod az éj alatt hogy beöltozte versedbe magat ?! 2. SZÉP V ERSEK '84 Nézem az ismert arcokat: melyik kívánta igazán és csökönyösen hogy sose lépjek már én közibük magányos tegyek — tőlük — örökösen...? TAKATS GYULA Triptychon Csánkiról i. CSÁNKI A MODERN Zéróval a hasán és farán Csánki, a modern, kegyetlen riszál! A semmivel tüntet... Járja és rágja a régi lemezt, mint izgatott kecske a füvet. II. CSÁNKIÉS A KONZERVDOBOZ A semmiből a semminek hálózva szavakat, Dunánk partján bővítve is csak egyre rontva a mondatot, forog új hálójába veszve Csánki s mit ő sem ért, terajtad kéri számon, mert oly modern és fényes, akár egy felnyitott, üres konzervdoboz III. CSÁNKI A VÁROSTERV EZÖ Csánki, a bölcs, ha nem is az agorán.. Ott biztos kitépték volna a fülét, ha akkor úgy tervezi és azt, amit itt építenek a szabad helótak. Várost, szavára, leikuk ellen...