Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

Szombat, 1986. április 12. 5 Országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozás A Godóllöi Agrártudományi Egyetemen csütörtökön megkezdődött a XXIII. Országos Mezőgazdasági Gépesítési Tanácskozás. A Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesíjobb kihasználásában óriási tartalékok vannak. Nem igényel nagy összegű beruházást az, hogy a mezőgazdaságban használatos 120 ezer gép- és pótkocsi jelenlegi 50 tési Társaságának kétnapos százalékos kihasználtságát a rendezvényén a szakemberek ezúttal a mezőgazdasági anyagmozgatás gépesítésének és szervezésének feladatait vitatják meg. Váradi János, a MAE Gépesítési Társaságának elnöke megnyitójában elmondta, hogy a társaság részt vállal a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a mezőgazdasági szállítás gépesítésével foglalkozó kiemelt kutatás-fejlesztési programjában, amely a VI. ötéves tervben indult meg, és a jelenlegi tervciklusban folytatódik. Knoll Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy jelenleg az évi 230-250 millió tonna mezőgazdasági termény és termék szállítása túlzottan sokba kerül, ezért országosan új anyagmozgatási módszerek bevezetésére van szükség. Az ágazatban a becslések szerint a termelési érték 30 százalékát fordítják anyagmozgatásra. E mellett a szállítás a mezőgazdaság gépimunka-igényének esetenként 50-60 százalékát leköti. Felhívta a figyelmet arra. hogy a munka ésszerűbb megszervezésében és a gépek gazdaságok számottevően növeljék. A tanácskozás további előadói a gyakorlatban már bevált módszereket ajánlottak egy országos szállítólánc kialakításához. Ezek egyike az anyagmozgatás számítógépes megszervezése. Ilyen programok sikeres alkalmazásáról számoltak be a Csongrád, Borsod és Pest megyei szakemberek. (MTI) Eltemették Andics Erzsébetet Családjának tagjai, egykori harcostársai, kollégái csütörtökön kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben Andics Erzsébetet, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom régi harco sát, Kossuth-díjast, a Ma gyar Tudományos Akadémia tagját, nyugalmazott egyetemi tanárt. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott gyászbedet. Az elhunyt harcos életútját méltatva. Hét végi vásárnaptár Április 12-én, szombaton országos állat- és kirakóvásárt tartanak Dévaványán, Kerekegyházán és Szentlőrincen, autóvásár lesz Makón, Siófokon és Szentlőrincen Április 13-án, vasárnap országos állat- és kirakóvásárt rendeznek Abádszalólesz Gödöllőn, országos állatvásár Pécsett, országos kirakóvásár Szeged-Kiskundorozsmán. Autóvásárra várják az ér deklődőket Baján, Békéscsabán, Dabason, Debrecenben, Hevesen, Hódmezővásárhelyen, Lajosmizsén, Marcalikon, Besenyszögón, Dabason, ban, Miskolcon, MosonmaDombóváron, Gyomaendrődön, Jászberényben, Jászdózsán, Jászkarajenőn, Jászszentandráson, Pásztón, Szekszárdon és Szentesen. Országos sertés- és kirakóvásár gyaróvaron, Nagykőrösön, Nyíregyházán, Pécsett, Soltvadkerten, Szegeden, Szekszárdon, Szombathelyen, Tatán, Túrán, Veszprémben és Zalaegerszegen. (MTI) Madármentok Ornitológusok nemzetközi seregszemléje Szegeden Szegeden nagy hagyományai vannak az ornitológiai kutatásoknak. A múlt században Lakatos Károly, Zsóter István, majd az Európa-hírű Beretzk Péter, a Fehér-tó madárvilágának kutatója alapozta meg a helybeli tudományos műhelyt. Ma közel háromszáz tagot számlál a Magyar Madártani Egyesület két helyi csoportja. Szeged és környéke ma is tudományos központja a sziki madárvilág kutatásának, megmentésének, megőrzésének. A tájkörzet iránt a külföldi szakemberek is -élénken érdeklődnek. Ez is indokolta, hogy az országos egyesület, a helyi, újszegedi csoporttal karöltve, itt rendezze meg második tudományos ülését. Az 1982-ben Sopronban indult rendezvénysorozat mára már nemzetközivé szélesedett. A kétszáz résztvevő között tíz európai ország harminc kutatója is „katedrát" kap néhány napra. Így az ország minden szegletéből idesereglett magyar szakembereknek jó alkalmat nyújt ez a találkozó a nemzetközi kitekintésre, más országok kutatási eredményeinek megismerésére A három napig tartó tudományos ülést Szabó G. László, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese nyitja meg ma, pénteken délután 2 órakor, az újszegedi oktatási és továbbképzési központban. A nyitóelőadások között szerepel Sterbecz István A madártani kutatások mérföldkövei a Dél-Alfcldön című történeti áttekintése, valamint Peter Berthold nyugatnémet profeszszornak a madárvonulási vizsgálatok modelljét bemutató előadása. A rendezvénysorozat témakörei a madártan valamennyi területét felölelik, kivéve a faunisztikai jellegű kutatásokat Kiemelt hangsúlyt kapnak az előadások sorában az egyes madárfajták táplálkozásökológiai vizsgálatainak kutatási eredményei, a környezet változásának és a madárfajok táplálkozási lehetőségeinek ismertetése. Az úgynevezett vonuláskutatás legújabb eredményei alkotják a másik nagy témakört. Üj színfolt a tanácskozáson a madármentéssel kapcsolatos problémák megvitatása. A civilizációs ártalmak miatt egyre több madár szorul rá az ember segítségére: a gyógyításra, az eredeti környezetbe való visszatelepítésre. A nemzetlíbzi tapasztalatok átvétele ezen a területen is jelentős segítséget adhat a hazai szakembereknek. Természetvédelmi problémákkal is kiemelten foglalkozik a szegedi fórum. A madárfajok további pusztulásának megállításában csak úgy lehet jelentős eredményt elérni, ha élőhelyükkel együtt sikerül megőrizni, megmenteni őshonos fajainkat. Ezért is fontos a környezettel szemben támasztott igények tudományos megismerése, feltárása. Magyarországon ugyanis az elmúlt húsz évben hat madárfaj teljesen kipusztult, további húszat pedig szigorú védelem alá kellett vonni, hogy a vadászat és a környezet kíméletlen rombolása ellenére legalább hírmondó maradjon belőlük. A három nap alatt elhangzó hatvanhét előadás is jelentős segítséget nyújthat kipusztulófélben levő madaraink megmentéséhez. A szervezők később külön kiadványban szeretnék megjelentetni az ülésen elhangzott előadások anyagát, ezzel is segítve a szakemberek folyamatos tájékoztatását. Az egyesület szakemberei azt tervezik, hogy ezután háromévenként rendszeresen fórumot szerveznek valamelyik hazai városban, a környező országok szakembereinek bevonásával. Egyegy ilyen találkozó jelentős ösztönzést ad arra is, hogy a háromévente összegyűlt kutatási adatokat rendezzék, feldolgozzák, majd megvitassák a madártan szakemberei. Természeti értékeink védelme, szerencsére, nem ismer országhatárokat. Azonos célért ülnek most Szegeden is asztal köré cseh, lengyel, osztrák, német, finn, svéd, olasz, román és magyar szakemberek: hogy évtizedek, évszázadok múlva is legyenek madaraink, é$ legyenek fáink, ahová le tudnak szállni. Megbeszélni, megvitatni közös gondjainkat a kutatók dolga, de óvni a minket körülvevő világot — mindannyiunké. R. G. Majd egy musical Négyéves volt, mikor az első hangcrt leütötte a zongorán. 12 éves kora óta klarinétozik, három esztendővel később saját szerzemérfnyel állt elő. Az utóbbi hat évad folyamán pedig összesen 753 előadást vezényelt a Szegedi Nemzeti Színházban ifj. Nagy Imre, vagy ahogy a szakmabeliek hívják, kis Nagy Imre. No, nem mintha alacsony termetű lenne, pusztán megkülönböztetésképp oboaművész édesapjától, aki a szegedi szimfonikus zenekar egyik alapító tagja, később ügyvezető igazgatója volt. ' — Hosszú idő után döntötte el, mi is akar lenni... — Bizony, nem volt könynyü valasztani. Édesapám miatt a fúvóshangszerekhez, édesanyám hatására a zongorához, Vaszy Viktor ösztönzésére pedig a karmesterséghez vonzódtam. A konzervatóriumban három tanszakot, zongorát, klarinétot és zeneszerzést végeztem. — Vaszq Viktort emiitette. Honnan az ismeretség? — Azt a bizonyos első szerzeményemet — oboazongora darab volt — a szimfonikusok karácsonyi ünnepségén adtuk elő, s büszkeségemre, a mester lapozott. Ezután kerültem vele szorosabb kapcsolatba, foglalkozott velem, vezényelni tanított. Csala Benedekkel és Makiári Lászlóval voltunk az utolsó tanítványai. Varázsa volt az óráinak, ittuk minden szavát. Emlékszem, amint háttal a zongorának, ágyon fekve hallgatta játékunkat, s ha hibáztunk, halálos pontossággal figyelmeztetett: ott a lap tetején, a második ütemben melléfogtál . .. Nagyon fiatal voltam még, épp elég erőfeszítésembe került a technikai részre figyelni így sok táhácsot, ámit akkor adott, most érték igazán. 18 évesen levizsgáztatott dirigálásból, s az ő javaslatára iratkoztam be a zeneművészeti főiskola után karmesterképzőbe. — Zenei tanulmányainak idejéből kire emlékszik még szívesen? — A másik meghatározó egyéniség az életemben Weninger Richárd. Zenegimnazista koromban az ő biztatására, klarinétos létemre indultam egv házi zongoraversenyen. Megnyertem, s Komponál, vezényel a kis Nagy Imre óriási sikerélményt adott. Ennek tulajdonítható, hogy a későbbiekben volt bátorságom zongorához ülni. A következő Pál Tamás, neki köszönhetem, hogy a gyakorlatban megtanulhattam a szakmát. A karmesterképző után korrepetitornak hívott a színházhoz. Igent mondtam, bár az igazat megvallva, nem nagyon tudtam, mire. Jóformán újra tanultam zongorázni, ugyanis a zenekar helyettesítése egészen másfajta játéktechnikát igényel. Kemény évek voltak. Mikor már kezdtem volna belejönni, elvittek katonának. Amint 1980 tavaszán leszereltem, ki is tűztek a Lili bárónő karmesterének. Operettet alig láttam addig . . . Aztán megszerettem. Kálmán Imre Montmartre-i ibolyája volt az első önálló bemutatóm. A mester születésének 100. évfordulóján az a megtiszteltetés ért, hogy szülővárosában, Siófokon is vezényelhettem. — Az operett tehát a kedvence? — Mindenesetre a könynyebb műfaj, a musical, a rockopera. Ezek is magas igényű, operához mérhetően nehéz darabok. Meggyőződésem, hogy a zeneirodalom új fejezete íródik most a Hairrel, a Jézus Krisztus szupersztárral, az Evitával. Az idő dönti el, olyan maradandók lesznek-e, mint mondjuk a Traviata. — Elmesélné a szegedi Hair kísérőzenéjének történetét? — Megkaptam a „vázat", azaz a lecsupaszított színházi. anyagot. A hangszerelés volt a feladatom, vagyis a fix pontokra olyan improvizációs sorozatot építeni, amely csak az itteni előadáson hallható. Nagyszerű lehetőség volt, saját elképzelésem szerint válogathattam össze azokat a zenészeket, akiket a legtehetségesebbeknek tartok: Molnár Gyulát, színházi zenekari tagokat, más külső embereket. Három és fél nap alatt vettünk fel 90 perc tiszta muzsikát. Előfordult, hogy tizenegy órai megfeszített munka után, egy rossz instrukciót követően, majdnem összeverekedtünk. — A Hairhez hasonló megbízatást kapott a televíziótól is, a Könnyűzenei szomszédolás cimű műsorban. — Igen, csakhogy itt kazettán rendelkezésemre állt a teljes zenekari anyag, s hallás után kellett volna „lekoppintani", tisztázni az egyes szólamokat A másolást gyűlölöm, inkább a hangulatot próbáltam reprodukálni. — Első televíziós munkája volt? — Először kereken hat éve kértek fel, egy háborús témájú film zenei aláfestésére. Huszonnégy órát kaptam rá, azaz: másnap délután felvétel. Meglehetősen járatlan voltam még a dolgokban, olyannyira, hogy például kölcsönkérés nélkül elhoztam a színházból a nagydobot — a hátamon. Persze, mire észrevették volna, már vissza is vittem. Aztán egyik film követte a másikai: a Parasztlevelek, az Örökre elnémul a bánat, a Pincérfrakk utcai cicák, a Ruzicska- és a Csizmadiaportréfilm; mind Kun Zsuzsa rendezése. — Közben vezényel, két zenés darabban is zongorázik, hangszerel, komponál... — Olyanok is színesítik a palettát, mint a Giling-galang című gyermekmusical, a miskolci, Sándor János rendezte Kegyenc című Ilylyés-darab kísérőzenéje. A sezegedi előadások mellett beugrottam a pécsi Kaktusz virágába, s Szegeden is, Pesten is zongorázom a Régi nyárban. — Az elkövetkezendő hetek munkaterve? — Talán erőgyűjtési periódusnak nevezném a mostanit. Dalokat, sanzonokat írok. önálló estet szeretnék összehozni, ehhez olyan közeg kéne, amely vállalná a rendezést. A végső tervem . . nos, saját musical. A vázlat kész, most már leazi írótársat szeretnék találni. Varjú Erika Kőkandallók Debrecenből Kandallók gyártását kezdik meg az idén a debreceni üvegipari szövetkezetben. Hét sarok-, illetve falikandallótípusl terveztek, s ezekből már a következő fűtési idény kezdetéig több százat tűzálló betonbéléssel, kizárólag természetes anyagokból — márványból, illetve mészkőből készülnek. Megyei elődöntő Szövetkezeti borverseny Pusztamérgesen Májusban Heves megyében rendezik meg az Országos Szövetkezeti Borversenyt. A megyei elődöntőt tegnap, csütörtökön tartották meg a pusztamérgesi Művelődési Házban. A bírálóbizottság 7 szövetkezet 30 bormintájából 2 mustmintájából és 5 szövetkezeti tag 10 bormintájából választotta ki az arany-, az ezüst- és a bronzéremmel kitüntethető, legjobb minőségűeket. A helyszín nem véletlen, hisz ebben a községben minőségi fehérborokat, olaszrizlinget és rajnai rizlinget is termelnek Megyénk összszőlőterületének kétharmadát művelik a közösben és háztájiban a téesztagok. A tobb mint 5 ezer hektárnyi terület sok fajtából tevődik össze, sajnos tavaly a fagyok miatt egyik sem rukkolhatott elő igazi jó terméssel. A korábbi évekhez képest csak 40 százalék volt a leszüretelt szőlő. Ha kevés, legalább jó legyen! Sok múlott a borászok hozzáértésén, pontos, szakszerű munkáján, a borkezelésen. Az ő tevékenységükön is múlik, hogy az alföldi borok minőségét a hazai és a küldi vásárlók is elismerik Külföldön nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a borversenyek eredményeinek, s a jobbakért többet is fizetnek. Nálunk se ártana, ha egy-egy címkén útbaigazítaná a laikus vásárlót a szakértői vélemény, egy pártatlan minősítés. Igaz, most a kevés bort minden minőségben el lehet adni, de azért a hírnév bővebb termésű időkre is megmarad. Horváth Gyula, a TOT főtanácsosa, a zsűri elnöke 11 arany, 15 ezüst és 8 bronz minősítést hirdetett ki a verseny végén. Ebből 30 az országos bemutatón is bizonyíthat Tudom, hogy . .. .. nem adnak semmit ingyen, még az őrzés is pénzbe kerül, mi több, a földbe eresztő „deszkaborítás" vigyázásáért is díjat fizettek hajdan — állítólag. Zsebbe nyúltak tavaly a baktóiak, jó mélyre, mert gázcsövet fektettek. Többek között a Baktói soron. „Potom" tizenháromezerrel járultak házanként a nagy közös kassza színe elé, hogy az áldásos fűtőanyag kényelmet nyűtjson. Nem volt vele gond a télen. Melegített rendesen, baj azonban akadt: megszűnt a járda (megszüntették). Szép lehetett, ahogy mondják az utcabeliek, ontott beton szolgálta a lakókat, kímélte a hóléresárra egyébként érzékeny lábbeliket. Valamit valamiért? Persze: ha utat bontanak, azt helyre kell állítani. Ez is pénzbe kerül. A rávaló valahol megvan, mert — amint hallottam — más utcákban nyolcezer körül került a gázvezetés, itt pedig öttel több jutott a közösbe. Az is igaz: ígérték, hogy a járda helyreállítása után pontosan elszámolnak, de mikor ... csinálják meg a gyalog utat? Tudom, hogy .. . . nem adnak semmit ingyen .. Nem sajtóhiba az azonos cím, csak a másik téma is „pénzizű"! (gázolajfüstös és benzinszagé). Szép sugárutunkon szoktam volt zsörtölődni, a Radnótitól a külső körútig — háromszor (gyakran négyszer). Történik, hogy zöldet kapok a Komócsin téren, történik aztán — köszönhetően a „szinkronizált" lámparendszernek —, hogy piros csillog a Nagykörútnál, utána meg a többi „lámpás' kereszteződésben. Zsörtölődök tehát, mert ugye, nem haladok, s az idő pénz (sokan másoknak is), mert fölöslegesen fogy a benzinem (sokan másoknak is). Néha még a gyalogoslámpa is tilosat jelez. (Ilyenkor lásd az említetteket.) Bátorkodok javasolni (ez ingyenes): próbálják ki az értő szakemberek, hátha születik zöld hullám a József Attila sugárúton. A gyalogoslámpa is „hangolható"! A.S, \