Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám

Kedd, 1986. április 8. 3 Vagyonvédelem az építőiparban A területi népi ellenőri szervek a vizsgálatok során — a KNEB irányelvei alapján — arra kerestek választ, miként érvényesül a társadalmi tulajdonvédelem feltételrendszere az építőiparban, a kivitelező építőipari szervezetek milyen eszközökkel, módszerekkel segítik elő az építkezések, a raktárak, a telepek vagyontárgyainak védelmét. A vizsgálatok országszerte 329 egységre, túlnyomórészt kis és közepes nagyságú építőipari szervezetre terjedtek ki. A vizsgált szervezetek — mutat rá az összefoglaló jelentés — rendelkeztek a működésükhöz, így a társadalmi tulajdon megfelelő kezeléséhez is szükséges belső szabályzatokkal. Ezek azonban szinte sehol nincsenek teljes összhangban az érvényes jogszabályokkal, azokat néhány hónapos, esetenként több éves késéssel követik. Még kedvezőtlenebb jelenség, hogy e szabályzatokat szinte egyetlen vizsgált szervezetnél sem tartották be. A belső szabályzatokhoz hasonló képet mutatott a gazdálkodó egységek bizonylati rendszere. Itt általános tapasztalat volt, hogy a külső partnerektől beszállított, közvetlenül az építkezésekre kerülő anyagok mennyiségi és minőségi átvétele, illetve további felhasználása nem volt nyomon követhető. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a bevételezett anyagok megfelelő tárolását és biztonságos őrzését csak a raktárakban oldották meg. A szabadban tárolt anyagok viszont jelentős mértékben károsodnak, s az őrzés hiánya miatt nő a lopások száma is. Az építkezéseknél felhasznált anyagmennyiség megállapítása az anyagelszámoltatás feladata lenne. Ezt azonban — a vizsgálatok tanúsága szerint — sehol sem végezték el kellő módon. Egyes szervezeteknél egyáltalán nem volt anyagelszámoltatás, mások csak bizonyos értékhatárok fölött, illetve kizárólag bizonyos anyagfajták esetében számoltattak el. Ez egyben az építtetők felelősségére is rámutat, mivel az előírásszeA Központi Népi Ellenőrzési Bizottság öszszefoglaló jelentést készített a társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről az építőiparban. A jelentés a kérdéskört vizsgáló megyei népi ellenőrzési bizottságok tapasztalatait összegzi. rű, folyamatos műszaki ellenőrzés lehetővé tenné a pontos anyagelszámolást, csökkentené az anyagpazarlást, reálisabbá tehetné az építési árakat. A népi ellenőrök több jelentős hiányosságot tártak fel a gazdálkodó egységek leltározási tevékenységével kapcsolatban is: a vizsgált építőipari szervezetek 5-8 százaléka nem rendelkezett leltározási szabályzattal, 2432 százaléka pedig nem készített leltározási ütemtervet. A legjellemzőbb hibák közé tartozott, hogy a leltár nem volt teljes körű, az eltéréseket szabálytalanul egyenlítették ki, s az esetek zömében minden további intézkedés nélkül leírták a leltárhiányokat. Az érintett egységek ellenőrzési tevékenységét vizsgálva a megyei népi ellenőrzési bizottságok megállapították, hogy a külső felügyeleti, törvényességi, pénzügyi — és a belső — vezetői, folyamatban épített, függetlenített — ellenőrzési munka nem alkot egységes rendszert. A belső ellenőrzés nem épül rá, nem használja fel kellő mértékben a külső ellenőrzések megállapításait, és legtöbbször nem fogja át a szervezet teljes tevékenységét. A vezetői intézkedések pedig általában nincsenek arányban a feltárt hiányosságokkal. A megyei vizsgálatok tapasztalatait értékelve a KNEB összefoglaló jelentése leszögezte: a társadalmi tulajdon védelmének alappillére a gazdálkodó egység szervezettsége, a kellően elhatárolt hatásköri és felelősségi rendszer, a hatékonyan működő ellenőrzési tevékenység, a következetes számonkérés. Ezek érvényre juttatásához mielőbb változtatni kell azon a téves szemléletmódon, amely bocsánatos bűnnek tartja a közvagyon megdézsmálását. Enélkül — pusztán szabályzatokkal — nem érhető el kellő eredmény a társadalmi tulajdon védelmében. (MTI) Vegyi cikkeink külföldön A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat az idén csaknem 40 nemzetközi kiállításon, vásáron és szakmai bemutalón kínálja világszerte a magyar vegyipar termékeit. A hagyományos nagy nemzetközi vásárok közül egyebek mellett Lipcsében, Plovdivban, Brnóban és Zágrábban, valamint a kelet- és nyugateurópai vegyipari vállalatok rangos pozsonyi találkozóján sorakoztatja majd fel a vegyipari vállalatok hagyományos cikkeit és újdonságait. A magyar vegyi termékek egyik legjelentősebb vásárlójánál, a Szovjetunióban újabban nemcsak a központi nagy vásárokon, hanem az egyes köztársaságokban megrendezett önálló kiállításokon is bemutatkoznak az iparág termékei. Az idén az egyik ilyen helyi rendezvény a vilniusi magyar kiállítás lesz, amelyen az érdeklődők szakmai előadásokon közelebbről is megismerkedhetnek majd az fjj magyar cikkekkel. A külkereskedelmi vállalat az idén első alkalommal több távol-keleti és délkelet-ázsiai nemzetközi kiállításon és szakvásáron részt vesz. is OMFB-pIénum Hétfőn ülést tartott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság februárban újjáalakult negyventagű plénuma. A testület első alkalommal tanácskozott azóta, hogy a Minisztertanács újra szabályozta az OMFB hatáskörét, szervezetét és működését. Az ülésen megjelent és üdvözölte a testületet Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. Tétényi Pál, az OMFB elnöke utalt arra, hogy az intézmény január l-jétől a több ágazatot átfogó, a népgazdasági szintű műszaki fejlesztés és az ahhoz kapcsolódó kutatások irányításának központi állami szerve. Jelentősen megnövekedett a kormányzati döntéseket előkészítő szerepe, és a korábbiaknál nagyobb a felelőssége a műszaki fejlesztési politika országos kialakításában, és érvényesítésében. Az év elején megszűnt a Műszaki Kutatásokat Koordináló Tanács, amely öszszehangolta a különböző intézmények műszaki fejlesztési elképzeléseit. A tanács feladatát ezentúl az OMFB plénuma látja el más állami, illetve tárcaközi szervekkel együttműködve. A plénum állást foglal abban, hogy melyek a népgazdaság számára elsődlegesen fontos kutatások és fejlesztések. Tétényi Pál elmondta, hogy a középtávú kutatásifejlesztési terv végrehajtása megkezdődött A középtávú terv az elektronizálás, a hírközlés, a gazdaságos anyagfelhasználás, továbbá a biotechnológiai eljárások kutatásának és az eredmények gyakorlati alkalmazásának feladatait foglalja magában, ezek végrehajtását az OMFB szervezi. Az OMFB a VII. ötéves terv során csak-> nem 10 milliárd forinttal ré szesedik a központosított műszaki fejlesztési alapból Ennek nagyobb részét a kutató-fejlesztő intézményeknek, illetve vállalatoknak visszatérítési kötelezettség gel, a többit pedig támogatásként ítéli oda. Keresetek a mezőgazdaságban Kutatások támogatása Ezentúl először támogatja kozásukat a MÉM kutató intézményesen a mezőgazda- fejlesztő intézményeinek áp sági kutatóintézetek szocia- rilis 10-én, a Debreceni Aglista brigádjai által kidolgo- rártudományi Egyetemen zott technológiák, módszerek tartandó innovációs kiállí és új eljárások megvalósítá- tásán indítják el. A szocia sát az Agrit Agrár Innová- lista brigádok ezúttal más ciós Bank Rt. — erről szá- fél száz olyan kísérleti eredmoltak be hétfőn tartott saj- ményt ajánlanak hasznosítótájékoztatójukon. tásra a mezőgazdasági nagy Első ilyen jellegű vállal- üzemek, a termelési rendszerek, az agráripari egye sülések és az élelmiszergyártó vállalatok szakembe reinek, amelyek viszonylag gyorsan bevezethetők. Azzal, hogy az Agrit Rt. részt vállal a finanszírozásból, serkentik az intézetekben, és az oktatási intézményekben a fejlesztési feladatok meg oldásán dolgozó szakembe rek vállalkozókedvét, és egyúttal rövidítik a gyakorlati átültetés idejét is. Sok mindennek kell ahhoz összejönni, hogy valaki ne csak úgy legyen elégedett a fizetéssel, mint ismerősöm. Nem panaszkodik, állítja, hogy ö is és főnöke is egyaránt elégedettek — egymás keresetével. Csakhogy ez a nagyon komoly tréfa tükrözi mindannyiunk érthető beidegződését. Nehéz gazdasági helyzet ide, nehéz gazdasági helyzet oda, miért épp en maradjak le a keresetspirál ördögi hajszájában, mert a kettős spirál másik ága, az ár bizony nem sokat toródik lelkivilágommal. A másik oldalon ott a népgazdaság, amely valódi teljesítményeket vár, s igyekszik újabb és újabb jövedelemszabályokat kialakítani saját védelmében (mindannyiunk közös érdekében). A mezőgazdasági dolgozók sem kivételek ebben a harcban, s a tavaly bevezetett új keresetszabályozási modellek működését érdemes mindjárt az elején megvizsgálni. Ügy hatottak-e, ahogy azt a megálmodóik képzelték? A munkadíjszínvonal-szabályozás valóban túlkoros volt már, s megérett a változásra. A szövetkezetekben bíztak abban, hogy a három magyar igazságból legalább egy nekik is szerencsét hoz. Ugyanis háromféle szabályozási rendszerből, három évre kellett választani. Nem lehetett könynyű a döntés, hiszen a három év innenső két évének nem tudhatták a gazdálkodási játékszabályait. Ráadásul ez a két év általesik az ötéves terveket szigorúan elválasztó mezsgyehatártól. Ki tudta azt előre, milyenek lesznek a termelés költségei, s a piacon mennyiért talál majd gazdára az a termény vagy áru, amibe munkájukat és vállalkozókészségüket ölik. A döntés kockázata a vezetőké, s a zárszámadások eredménye sok mindent elárult annak helyességéről. Az új keresetszabályozási formák közül megyénk 74 szövetkezetéből 14 a bruttó jövedelem színvonalától, 13 a hozzáadott értéktől függő, 43 pedig a nagyüzemi keresetadóztatási formát választotta. Az első forma a tartósan jól gazdálkodó, a fejenkénti 80-90 ezer forintos jövedelem-színvonalat elérő szövetkezetek számára volt kedvező. Segítette őket az is, hogy az előző évi megtakarításokat adómentesen használhatták fel. A hozzáadott érték erőteljes növekedésében elsősorban azok bíztak, ahol eddig gyenge vagy közepes eredmények születtek, s most kapcsoltak magasabb .sebességfokozatra. Itt jelentős tartalékot jelentett az alacsony indulási szint, volt mihez képest javítani a termelés hatékonyságát. Ahol ez a szándék kevés volt, s késett a megvalósítás, eredménycsökkenéshez, s egyúttal adózási kötelezettséghez vezetett. Mivel a munkadíj és az értékcsökkenési leírás nem változhatott egyik évről a másikra számottevően. így csak az eredmény növelése lehetett (volna) a járható út. A tisztánlátás továbbra is nehéz a szabályozórendszer feltételeinek bizonytalansága s nem utolsósorban a mezül gazdasági termelés időjárástól való fokozott függősége miatt. Mivel nem tudja figyelembe venni ezeket a sajátosságokat, s a lehetséges elemi károkat, merev szabályozónak bizonyult. A legtöbb gond a nagyüzemi keresetadóztatást választók körében érzékelhető. Ennek a csoportnak a fele alacsony hatékonyságú vagy kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaság. Itt zömében olyan minimális volt a kereset, hogy a nagymértékű növelést adófizetés árán is vállalni kellett. A homoki szövetkezetek szőlőültetvényeit ért fagykár, valamint az árkiegészítések mérséklődése miatt sok helyen csökkent az eredmény. Emiatt nem vehették igénybe a jövedelemadó-kedvezményt, illetve ahol átlépték az 5,5 százalékos határt, ott igencsak vastagon fizethették az adót. A lehetőség igen differenciált volt, 2 százaléktól 12-ig terjedt, a szövetkezetek többségében az átlagos 6-7 százalékos növelésre vállalkoztak. Általában a közepes, illetve ennél magasabb fizetéseket emelték, s ez összefügg az alacsonyabb keresetű és feleslegessé vált létszám csökkentésével. Bármit is választottak a gazdaságok, a belső ösztönzési rendszer, a közvetlenebb anyagi érdekeltség megteremtése volt a legfontosabb feladat. Az önálló elszámolású és kiscsoportos szervezeti egységek az emberekben lévő vállalkozókészséget, tenni akarást is-1 merik el — most már a fizetésekben is. A szövetkezetekben 57 kisvállalkozásban ezren kamatoztatják: tudásukat, tehetségüket. Tekintve, hogy időközben módositották a feltételrendszert, lehetőség nyílt a nagyüzemi keresetadóztatásból áttérni a másik esetleg kedvezőbb változatra. Ezek a szövetkezetek március 31-ig kérhetik az átsorolásukat. Az idei szabályozóváltozások pozitív hatásai az üzemi jövedelmek növelésével kecsegtetnek, s ez kedvezően hat a keresetek alakítására is. Az útkeresés buktatói ellenére megállapítható, hogy a munkadíjszínvonal mérésénél mindhárom forma életképesebb, s jobban megfelel napjaink gazdaságpolitikai céljainak. Ugyanakkor jogosnak kell tekintenünk a szövetkezeti vezetők aggályait az újabban beépített korlátok miatt. Szerintük ez a legjobbaknál ismét teljesítmény-visszafogást eredményez, s rontja a vezetők hitelét, mivel a feszitett feladatokért megérdemelt, arányos jövedelmet nem tudják kifizetni. T. Sz. I. Magyar—brazil kereskedelmi tárgyalások Cseréptetős panelházak Somogyi Károlyné felvétele A tetőfedő szakma művelői új típusú panelházak tetején dolgoznak az északi híd szegcdi hídfőjének környékén. A beázások miatt sokat szidott lapostető helyett hagyományos, magas tetőt alakítanak ki, békéscsabai mázas cserép vagy pala kerül a szép vonalú tetőszerkezetre. Ez a munka természetesen lassabban halad, több szakember kell hozzá, de a jó minőség bizonyára megéri a több költséget és fáradságot. Felvételünkön a Délép tetőfedőit örökítettük meg, munka közben Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettes hazaérkezett latin-amerikai útjáról. Argentína után munkalátogatást tett a Brazil Szövetségi Köztársaság fővárosában, ahol megbeszélést folytatott Tarso de Flecha Lima ügyvivő külügyminiszterrel, Joao Batista de Areu pénzügy-minisztériumi államtitkárral, Francisco Lam peirával, a tervezési minisztérium főtitkárával. Dunai Imre és tárgyalópartnerei áttekintették a magyar—brazil gazdasági és pénzügyi kapcsolatok helyzetét és továbbfejlesztésének lehetőségeit. A külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen részt vett Varga Sándor, a Magyar Népköztársaság brazíliai nagykövete is (MTI) Plakátverseny Csütörtökön a Magyar Vöröskereszt székházában köszöntötték azokat a hazai grafikusokat és képzőművészeti főiskolásokat, akik a szocialista országok nemzeti Vöröskereszt-társaságainak a közelmúltban Moszkvában megrendezett II. plakátversenyén eredményesen szerepeltek. A vetélkedőn Kudász Ferenc grafikusművész „Vöröskereszt együtt a fiatalokkal" című alkotásáért harmadik díjat kapott, Gerendy Jenő főiskolás „A természetes környezet — Habitat" című művéért különdíjban részesült. További öt magyar alkotó elismerő oklevelet kapott