Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-06 / 80. szám

5 Vasárnap, 1986. április 6. Pop és a sanzon határán „Átutazóban" Udvaros Dorottyával Rég elmúltak azok az idők, mikor kuriózumszámba ment, ha egy színésznő felfedte énekhangját. Ügy rémlik, eleinte vegyes érzelmekkel fogadtuk — mondván, hagyjuk a táncdalénekesekre az ilyesmit —, aztán Töröcsik Mari és Ruttkai Eva elsöpörte a kételyeket. Persze, színeszek énekeltek azelőtt is egy-egy számot kabaréban, műsoros esten, tévés produkcióban Most meg nézzünk csak körül egy lemezüzlet polcain: Márkus László, Görbe Nóra, Kern András, Gálvölgyi János. Fanyalognak sokan, micsoda áradat. Manapság színészember könnyebben kap korongot, mint akiknek kitalálták: a könnyűzenészek? S lehet, nem is fogynak olyan példányszámban (bár, ki tudja, Görbe Nóra egyik dala, a Ne bánts!, rögtön a slágerlisták tetejére kúszott, de ott van kicsit lentebb Kern is). Udvaros Dorottyának hónapok óta bérelt helye van az Ifjúsági Magazin Pop topján A hiába szép című számmal, melyet pénteken este kétszer is hallhatott a közönség az Ifjúsági Házban. Bár, mielőtt színre lépett volna, a Dimenzió együttes magától értetődő természetességgel foglalta el a terepet. Dés László közvetlen szavakkal kért elnézést a publikumtól: ők lemaradtak a plakátról, de ha nem bánjuk, játszanának még kicsit. Szívesen elnéztük (hallgattuk) dzsesszes, hangszerszólók köré épített, elmélyült muzsikájukat. Műsoruk után "továbbra is a porondon maradtak, kísérőzenekarként, mert Udvaros Dorottya öszszes száma Dés László és Bereményi Géza szerzeménye. A színésznő tavaly megjelent Átutazó cimű albumál mutatta be néhány, erre az alkalomra — a koncertsorozatra — írt dallal fűszerezve. A műfaj? Intellektuálisan fogalmazott könnyűzene, a pop és a sanzon határán Utólag kideríthetetlen, enynyire sikerült testre szabni, vagy a tehetséges fiatal színésznő varázsolta magáévá. Kellemes hangja, magával ragadó előadásmódja azokat is rajongóinak sorába állította, akik inkább kíváncsiságból jöttek el. A másfél órás koncerten pillanatra sem fáradt el, profi módra énekelte-játszotta végig. Mert természetesen belebelecsempészett egy kis színházat.. . Kivált sikerült a Szolnoki Tiborral alakított kettőse, élő videóklipnek is beillik a tükrös-ajtós, pirosfekete jelenet. No, és a Vetkőzés, mikor szóban-képben repült a kabát, a szoknya, a blúz... A hangulatos számok között igazi élmény a Botladozva, amelyben végre érvényesült Udvaros Dorotytya hangjának kócos, kislányos bája, ami a Dimenzióra hangolt erősítőkön, sajnos, legtöbbször nem jött át. Varjú Erika Zenei naptár KAMARAEST A TISZÁBAN Jól teszi a filharmónia, ha időről időre érdekesebb, szokatlan összeállítású hangszeresekkel teszi változatossá a kamarakoncerteket. Mint szerdán a C bérleti sorozatban, a Tisza Szállóban. Jandó Jenő zongorázott, a vele azonos évjáratú Nagy Sándor brácsázott, a „legszebb hangszert" pedig Takács Tamara szólaltatta megénekelt. A műsor stílszerűen szorítkozott a romantikára, onnan is Schumannra, Lisztre, Brahmsra, melyből az utóbbi szerző Két brácsadalának triós felállása, az ének-brácsa-zongora bensőséges hangzásképe, árnyalt tónusvilága igazi csemegének számít. Takács Tamara, a budapesti Operaház fiatal altja, az Asszonyszerelem, aszszonysors dalciklust énekelte Jandó érzékeny, visszafogott kíséretében. Eredeti nyelven, tehát németül, számos szép megoldással. Testes, masszív hangja drámai textust kíván, inkább operaszínpadra való, a dalokhoz ugyanis a pianói nem eléggé tartalmasak, a fortéi viszont túl egyenesek, direktek. Ezzel együtt is biztos, egészséges formaérzékkel tolmácsolta az irodalom egyik legszebb, megkapóan lírai poézisét. Igazán persze a Brahms-brácsadalokban tet. szett, ahol a másik két hangszer gazdagabb hangzástestéhez jobban illett altjának természete, volumene. Az itt- bemutatkozó, majd Brahms f-moll szonátáját is eljátszó Nagy Sándorban kiváló brácsaművészt ismertünk meg. Rendkívül tartalmas, dús hangot varázsol elő hangszeréből, választékos stílusa vérbeli kamarapartnerre vall, miközben a szólisztikus igényeknek is maradéktalanul meg tud felelni. Végül Jandó Jenőröl, aki valamennyi kompozíció előadásából részelt, s akit hangversenyeken hármójuk közül legtöbbet hallani: ezúttal szólóra is vállalkozott. Az Obermann-völgyet játszotta Liszttől, ezt a kivételesen nagy akkordtechnikát követelő, látványosan romantikus darabot — eleven fantáziával, összefogottan, briliánsán. N. I. GIMNAZISTÁK HERFORDBÖL Nyílt szívű, barátságos kö. zeledés: a nemzetek egyetértésének gondolata testesül meg abban a kapcsolatban, amely most kezdődött a Szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene- és énekkara, valamint a nyugatnémet fiatal muzsikusok között. A westfaliai Herfordból, á Königin-Mathilde gimnáziumból 55 diák érkezett Szegedre, hogy bemutassák zenei nevelésük színvonalát, s hogy ismerkedjének hazánkkal, ahol most járnak először. A szegediek gazdag programot szerveztek nekik: a napfény városán kívül, Kecskemét s Budapest nevezetességeit mutatják be a vendégeknek, akik mindenütt egy-egy koncerttel, azaz a muzsika nyelvén köszönik meg a fogadtatást. Szegedi bemutatkozásukra szerdán este kerül sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében Erich Neitmann vézényletével. A Königin-Mathilde gimnázium ének- és zenekara igen megnyerően mutatta be, hogy általános gimnáziumban is (ahol nem kiemelt tárgy az ének-zene) lehet olyan színvonalon és lelkes szeretettel muzsikálni, hogy képesek legyenek igényes remekművek megszólaltatására. Ezt példázta Händel: g-moll zongoraversenyének — a szólista Maurycy Merunotvicz volt Krakkóból — és Schubert G-dúr miséjének fegyelmezett, odaadó előadása. A vegyes kar homogén hangzása mindenekelőtt a karmester érdeme, aki nyilvánvalóan jól ért a fiatalok nyelvén, s akit szeretnek, és szívésen követnek tanítványai. A műsor első felében a capella (hangszeres kíséret nélküli) kórusműveket, madrigálokat, francia, olasz és német népdalokat, valamint spirituálékat hallottunk az énekkartól üde, kedves tolmácsolásban. B. B. Á városrendező észrevételei Fák, emeletek, haszon Maróthy Gyöiö városrendező mérnök, a Csomiterv osztályvezetője felszabadulásunk ünnepén a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Több évtizedes tevékenységét honorálták az elismeréssel. Érdekes módon az ősz hajú építész a soha meg nem elégedés hangján beszél, amikor a zöldövezetek fejlesztéséről kérdezem. — Van-e olyan mérnök, aki nem szereti a fákat, virágokat? — Nincs. — Találkozott olyan hivatalnokkal, hatósággal, bürokratával, aki azt mondta volna, pusztítsuk a zöldet? — Nem. — Volt már dolga olyan városlakóval, aki nem bírta elviselni a virágágyak látványát? — Nem. — Akkor mi az oka, hogy Szegeden csökken a zöldterület aránya? — Kényelem, lustaság ... Mondok egy példát. Társasházat építenek, ahogy magasodik az épület, a daruk mozgását megkönnyítendő, mindig levágnak egy ágat a fáról. Most már azt várom, hogy kipusztuljon a fa. Másik eset: a Dugonics téren az egyetem irányába haladók letapossák a zöld gyepet. Nem hibáztatom őket, hanem azt a mérnököt, aki az átjárást megtervezte, és nem a legrövidebb utat jelölte ki. A gyalogos célratörően közlekedik, ezt nem szabad elfelejteni. Ha a tervező nem biztos a dolgában, akkor télen készíttessen légi felvételt. Havazás után két-három nappal meglátszik a pontos nyomvonal. — Csak ezen múlik zöldjeink sorsa? — Nem egyszerű a dolog. A város zöldterületeinek fejlesztési irányát nagyon helyesen az árvíz után határozták meg. A sugárutakon, illetve az utcák nagy részében fasorokat ültettek Kettős fasort telepítettek a széles utak mellé. Ez a megoldás példamutató volt Magyarországon. — Nem lehetett volna ezt a koncepciót napjainkban folytatni? Érzékeny r, városlakó. Ha valahol egy öreg fa törzséhez hozzáér a fűrész, szerkesztőségünkben csörög ?. telefon, vagy levél érkezik: SOS, vágják a fákat. Zöldszcrctctünk egyenes arányban növekszik az urbanizáció kellemetlen hatásainak szaporodásával. Érzékenységünk olyan szintet ért el, hogy sokszor még annak a fának a kivágásánál is segítségért kiáltunk, ami megért a feldarabolásra. Természetes dolog, hogy a lokál patriótr. szeretetével óvjuk-féltjük városunkat. fgy van ez rendjén, de higgye el az olvasó, ugyanezt teszi az építész is. Hogy a végeredmény mégsem az ideális megoldás, annak példázata a következő beszélgetés. — A gondok akkor kezdődtek, amikor a fák kiöregedtek és ezt nem követte folyamatos telepítés. A városi közösségek pedig belenyugodtak a csemeték kitaposásába, letörésébe. De legtöbb pusztítást a Belváros rekonstrukciója okozott. — Ez furcsán hangzik. — Az az ideális, ha az utca szélessége megegyezik a házak párkánymagasságának másfél-kétszeresével. Így még az alsó szinteket is éri nap. A rekonstrukció eredményeként az egy-két szintes házak helyére négyöt emeleteseket építettek, így némelyik utca sikátorhoz kezd hasonlítani, az első emeleteket már nem éri nap. — Kit lehet ezért hibáztatni? — A belvárosi foghíjak beépítése döntő többségében magánerőből történik. A telek tulajdonosa úgy jut nagybbb haszonhoz, ha minél több lakás fér az épületbe, tehát minél magasabb. Az lenne ilyenkor a hasznos, ha az utca vonalát megváltoztatnák, és az épületet a telekbelsőre terveznék. — Mi a megoldás? — Szigorúbb városrendezési szabályok, azok határozott érvényesítése, a szintszám korlátozása. — Ez a helyzet a Belvárosban, de hogy néz ki Szeged többi részén a zöldterület? — Tarján ideális, sajnos, Rókus szabadidős zöldterületének egy részén OTP-házak épültek. Újszeged lassan elveszti kertváros jellegét. itt is az a gond. mint a Belvárosban, a nagyobb haszon érdekében az utolsó négyszögölt is lakással építik be. — És végül mit tanácsol a városrendező? — Az iparilag fejlett országokban drákói szigorral és büntetéssel állják útját a zöldterület csökkentésének. Nekünk sincs más választásunk H. M. Április 14. és május 20. között Sorozás Csongrád megyében A, Csongrád' Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság április 14-én kezdi meg az 1968ban született sorkötelesek nyilvántartásba vételét és sorozását. Behívják azokat is, akik a legutóbbi sorozás óta betegséget jelentettek, és ideiglenesen alkalmatlan minősítésük volt. A megyében négy elsőfokú bizottság dpiVolt egyszer egy SZUE... Minden megváltozott. Eltűnt a régi öltöző, a medence körül a füvek, a bokrok, a jó kis búvóhelyek, és már csak az emlékeim között maradt helye a két turulpályának. Ám leginkább a régi hangulata szívódott fel a SZUE uszodájának. Milyen kedves a csengése a három nagybetűnek. Ha kiejtik a nevét, azon veszem észre magam, hogy úrrá lesz rajtam a romantikus nosztalgiázás. De nemcsak én vagyok ígyTavaly nyáron a régi szegedi pólósok már az új sportuszodában adtak randevút egymásnak. Négy csapatra való, többnyire pocakos és ősz hajú úriember szállt a vízbe. Pontosan dobták egymás kezébe a labdát, de gyorsaságuk megkopott. A legfiatalabb 45 éves volt... Egy percig tartott a komoly játék, aztán kitört a nevetés. No, nem a vízilabdás produkciók, hanem a sztorik miatt. Emlékszel, mondta az egyik, és mindenki széles mosolyra húzta a száját. Á nézők együtt vigyorogtak egykori kedvenceikkel. Együtt nőttek fel velük, és mindenkinek volt egy aranyos története. Fiam, aki tizenegy éves és vízilabdázó, pici gyerek kora óta állandó vendége a vízművek intézményének, megkérdezte tőlem, mit lehet az ostoba meséken derülni. Kegyeletsértő megjegyzése után indulatosan csak azt mondtam, hát nem érted? A srác ártatlan szemével csak nézett, miért pipultam be a teljesen normális megjegyzésen. Később tértem magamhoz, persze hogy nem érti, ő nem a SZUE-ban nőtt fel, az ő világa már a sportuszodáé, aminők szelleme csöppet sem hasonlít a Torontál tér medencéjéhez. Fiam edzés előtt tíz perccel indul otthonról, és tíz perccel a tréning után ér haza. Nemzedékem hozzám hasonló tagjai, akik nem akartak sem világbajnokok vagy olimpikonok lenni, ifjúságuk nagy részét a SZUE-ban töltötték. Volt, aki a feloltözés előtt néhány perccel nedvesítette magát a tusolóban, de napja az uszodáé volt. A sportolók sem kímélték bőrüket a napfénytől, életüket reggeltől estig kitöltötte a SZUE. Reggel együtt ettük a mustáros-zsíros kenyeret, aztán kezdődött a foci, turul, szelíd bunyó... A déli étrend hasonlított a reggelihez, délután kifeküdtünk a betonra vagy meghúzódtynk a bokrok tövében, és elkezdődik a heccelés, a mókázás. Estig, amíg ki nem dobtak, senki nem mozdult. Ügy éltünk a haverokkal, mint egy nagy család, ha valaki két napig nem jött le, már azt hittük, beteg. Ha varázsát próbálom megfejteni, komoly szavak jutnak az eszembe. Olyan fórum volt, ami közösséget teremtett, befogadott szeretettel, a fiatalság bájaival halmozott el/ Mindezt egymásnak. a kedves csíny tevéseknek köszönhetjük. A SZUE volt a mi Adriánk, nem vágytunk sehová. Igaz, hiába lett volna kedvünk a távoli nyaralásra, arra bizony nem volt pénz. Ám nem is ez a lényeg, s nem akarom igazolni egy régmúlt ifjúságnak a csóróságát a kellemes SZUE-zássul. Ügy volt jó, ahogy volt, kár, hogy elmúlt. Hogy ködbe vesztek a hangulatos nyári napok, talán nem is azzal magyaráznám, hogy ifjúságom édes madara elrepült. hanem mert megváltozott a .SZUE. Szeged úszói és vízilabdázói az ötvenes-hatvanas években nem kápráztatták el szurkolóikat, tehát minket, kedves pajtásaikat. Mégsem bántottuk őket, akik sportolgattak, mi pedig bulizgattunk velük együtt. Más lett a helyzet a hetvenes években. Koncz István, az utóbbi húsz év legsikeresebb szegedi edzője, a szolnoki és a fővárosi fiúk segítségével első osztályú pólóscsapatot kovácsolt. Profiélet költözött az uszodába, a srácok többet edzettek, de a hangulat a régi maradt. A Szegedre jött pesti és szolnoki játékosok kedves otthona lett a SZUE és környéke. Max Gabi, Lutter, Vezsenyi és a többiek, akik visszamentek szülővárosukba, mindig szeretettel beszélnek a jó öreg uszodáról. Még azokat is megfogta a varázsa, akik csak ideig-óráig voltak a vendégei. Az olimpiai bajnok Spéci bácsi, s a legutóbbi edző, Kiss Egon is mondott egy-egy jó sztorit. Mindketten fradistaként, még az ötvenes években jöttek ide mérkőzni. Kiss Egon a meccs után még egy fél óráig a vízben fagyoskodott. Megjegyzésével megsértette a nézőket, akik fenyegetően nem engedték ki. Minden korosztály el tudná mesélni a maga történetét. A régi öltözőnek, amit vagy 15 éve lebontottak, is van egy pikáns sztorija. A favázas épület tetején állt egy kis kabin. A sportolók lyukat fúrtak a női zuhanyozó fölött, a tusoló rózsája a nyílást eltakarta, így csak fentről lehetett látni, alulról nem tudták felfedezni a kíváncsi szempárokat. De sok csapat jött Szegedre edzőtáborozni.. Amikor 1979 tavaszán a Székely sori sportuszodát felavatták, egy varázspálca ütésére megváltozott minden. Átmentek a sportolók oda. velük tartottak a szimpatizánsok is, de a régi hangulat nem költözött át. Vagy csak én hiszem ezt... Áz is lehet, hogy a mai gyerekek egészen más történetet „írnak". Halász Miklós gozik majd, a másodfokú a problémás eseteket vizsgálja felül, június közepéig fogadja majd a fiatalokat. A sorozási rendszert úgy alakították, hogy a vak és mozgássérült sorköteleseket az egészségügyi intézményben, illetve lakásukon keresi fel á bizottság. Előfordulhat olyan eset, hogy egyeseknél a sorozás időpontja és az írásbeli érettségi azonos napra esik. Tőlük azt kérik, hogy a felhívás kézhezvétele után ezt azonnal jelezzék a kiegészítő parancsnokságnak, vagy a sorozóbizottság elnökének. A Szeged és környékéről sorozásra behívott fiatalokat a megyeszékhelyen, a MÁV Művelődési Otthonban veszik nyilvántartásba, április 14—18, 21—25, 28—30, május 4—9, 12—16 és 19—20-án. A másodfokú bizottság Szegeden, a Juhász Gyula Nyugdíjas Művelődési Otthonban dolgozik majd. Bővítik a barlangfürdőt Bővítik a közkedvelt miskolctapolcai barlangfürdőt. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat kazincbarcikai építésvezetőségének dolgozói olyan százhatvan méter hosszúságú barlangágát tárnak fel, amelyben a számítások szerint, több termálvízzel telt medence is található A meglévő fürdő a feltárás közben zavartalanul működik, az aknamélyítők az éjszakai órákban végzik el a robbantásokat. A Miskolci Vízművek Fürdőigazgatósága úgy tervezi, hogy az új barlangágat már az idei fürdőszezonban megnyitják. A termálfürdő hamarosan szaunával is bővül. A kilenc méter átmérőjű, gömb alakú épületben rendezik be (MTI)