Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

MAGAZIN 36 Péntek, 1986. április 4. ,<• . i,- .. ;• Megérezte az ágy puha melegét, elcsigázott, csontig aszalódott testét befogadó simogatását: nem kiszolgáltatott többé! Álom és félálom hullámzó zsibbadtságában lebegett. Behunyt szemhéja mögött az önkívület örvényén forgó emlékfoszlányokkal. Talán nem is vele történt. S nem itt, ezen a planétán. Azt hitte, örökre megszabadult a tegnap árnyaitól. Mikor pusztulnak el végleg? S mitől? . Test-test mellett préselődik a szalmán. G. egy hát és egy mellkas között szorong az oldalán, mert csak igy fér el ott, „élére" fordultan. Kétfelől csontok nyomják, borda, lapocka. Valamikor úgy tanulták: a lapocka voltaképpen csonk, szárnycsökevény. Röhej. Repült valaha ember a tulajdon szárnyával? Persze, a máslét, a madármáslét, ha igaz. Ez itt akkor most miféle máslét? Hajszás hajnali sorakozó. Fűrész, ásó, fejsze a vállon. Tántorgó munka-osztag. A kurta éjszakai pihenő sem hoz már frissülést. A fáradtság inaikba száradt. Húznák magukat, a sorokat egyenesre a szögletes, feketeállú SS parancsát. Rémült igyekezetük hiábavaló, hogy kedvére tegyenek, nincs velük megelégedve. Föl-alá rohangál, ordítozik, hadonászó kezében pisztoly. Térdük beroggyan, talpuk csúszkál a jéggé dermedt sáron. A sorok görbék. Horpadások, dudorok hajlítják. Az SS rángatódzik az üvöltözéstől: A harmadik birodalom csődje, hogy néhány száz kimustrált zsidót nem képes katonás rendbe állítani! Egyszerre elhallgat. Arca megmerevedik. A fagyos szürkület homályában csak a tekintete villog. Végső próbálkozásra szánja el magát. Egy-kettő-három-négy. Szabályos katonaléptek, tízig. Akkor feszesen megáll. Éles hátraarc, mint egy gép. Szemével beméri az arcvonalat. Karja alulról fölfelé célratartóan emelkedik, pisztolycsőben végződik. Ujja a ravaszon. Az irány hajszálpontosan fedi a képzeletbeli egyenest. Aki azon áll, baj nélkül megúszhatja. Az SS mesterlövész. Énje idegnyúlványa a fegyver. A célzás magasztos pillanat. A ragadozók ösztönös búvölése és a tanult számítás egysége. A célzó kitépi magát az időből, visszatartott lélegzetében összesűrűsödik a múlt és a jelen, eszme és törvény. Az akarat elektronja vibrál. A lövés eldördül. Valaki följajdul. Az SS a zártrendi alakzatok geometriáját magyarázza. — Nővér, nővérke. — G. szája mozgott, hangját azonban mégsem hallotta. Ez hogy lehet? Határozottan tudta, hogy beszél. A szavakat hallania kellene. Mindenki hallja, amit beszél, aki nem süket. Saját hangját talán még a süket is hallja. — Nővérke, ugye azt még a süketek is hallják? Infernó aztán fokozatosan áttüzesedik. Később minden érzés elhal, eltompul az agya. Külső szemzugai lassan behomályosodnak. Az oldalról vetülő síkok és körvonalak leszakadoznak. G. világa megreped — csupán előre lát Kezek motoznak, a kötél lazul. Ő tovább áll ott mereven az oszlophoz ragadva, noha mozdulhatna már, ÜNNEPI SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓIT VARGA HAJDÚ ISTVÁN GRALIKÁIBÓL VÁLOGATTUK Súlytalan zuhanás hűtötte ki újra az ágy melegét. G. öntudata vacog, didereg. ... A behavazott, hideg erdőben megzúzmarásodik a leheletük a levegőben, s megroppannak a fák. Hárfázik az orosz tél, pengeti az erdőt A fejsze visszapattan a fagyos fatörzsről. G. újra meg újra nekiveselkedik, mert a parancs űzi, de kezéből kiesik a szerszám. Föléje borulnak a fák, az erdő a levegőben táncol. Összekoccanó jégcsapok csendülnek a szélben. Az SS állán ráncot vet a fekete ragtapasz: fegyelmezetlenség miatt kikötteti „a lazsálót". G. csak eleinte fázik a gúzsban, hisz engedélyezték. De ő csak áll tovább — emberré fagyva. A kép elfakul, G. emelkedik. Esőcsíkos üres filmkockák futnak. Ennek zökkenés vet véget Nyöszörgő hangok a földerengő fehérségben. A szürkére kopott ég helyén boltozatos mennyezet. A fásult érzéketlenség fölolvadt. Itt G. biztonságban van A kórházi ágy menedék. Szempillái résén át leselkedett. A szomszédos ágyból nézték. Furcsa, könyörgő tekintet az ott Az áll szögletes, rajta fekete folt. G. megpróbált fölülni. Nem sikerült. Csak a mellkasa dörömbölt őrületes, vad ujjongással: A feketeállú! Ő az, biztosan ő. Maguk közt becézték igy a ragtapaszáról. Szinte nem hisz a szemének. A hatalmától megfosztott SS itt már tehetetlen Foglyok mind a ketten G. azonban hiába erőlködött, képtelen volt mozdulni, vagy bármit cselekedni. Hát csak nézett arrafelé, merőn, a könnyezésig. Csorba látómezején megnyúlt, hegyesedett az áll. Nincs arc, csak ez a könyörtelen szirtú csontszikla. Csúszott, billent, de G. már nem félt tőle, Hóhér és áldozat közt eltűnt a választóvonal. Kínzójuk ágyhoz láncolva. Sose láthatták ágyban. Milyen, amikor éppen nem kinoz. Tud aludni egyáltalán? Áldozatai, a meggyötörtek, bezzeg tudnak! A feketeállú tekintetét szorongás fakította. — Fölad? — szólalt meg ugráló ádámcsutkával az álla alatt. Egyetlen erős roppantás a nyakon örökre elnémíthatná. G-ben megrögződött a kép és a gondolat. Hirtelen nevcthetnékje támadt, ahogy rávágta. — Nem én! — De közben ökölbe rándult a keze a takaró alatt. — Köszönöm — suttogta a feketeállú. — Nem tehettem másként. Így volt parancsban. Maga ezt megérti. Különb, mint a többi. Erősebb: túlélte a többieket Az erős ember megbocsátó. G. megvetően nézte az SS-t — Hallgasson! — kiáltotta undorral és gyűlölettel. Hányinger gyötörte. De tovább faggatódzott. — Megsebesült? — Bár úgy lenne Tífusz Lehet, hogy nem élem túl — tette hozzá érzelegve a feketeállú G. most a legfontosabbat akarta megtudni, ami az ítélkezéshez szükséges. Beszél-e az SS oroszul? — Csak anyanyelvemen — felelte amaz így akartatok hát hódítani! gondolta G, A válasz azonban kedvező. Meglepte, hogy milyen tiszta az agya. Jó, hogy ilyen világosan fog Nem, ezt a kínzót csakugyan nem adja föl. Ha soha máskor, most helye van az önbíráskodásnak. Egész nap készült, tervelt. Várta az éjszakát. Arra sem akart gondolni, hogy gyűlöli a feketeállút. Hideg fejjel kell ítélkezni, s hideg szívvel Az indulat beszennyezi az elszántságot Forró nyomást érzett a halántékán — Szégyellem, Andi. — A múltból szól a hang. Irma arca fölmerül, tekintete szétszórt, tétova Meghurcolták, pedig Irma keresztény. Igaz, kabátjára fölvarrta a sárga csillagot, azzal járt az utcán. Valaki besúghatta, hogy csak tüntet Irma mit szól, ha megtudja, hogy két felöl a külső szemzuga hályogos? Hányszor mondta akkoriban; szégyelli, hogy keresztény! G. fölajánlotta neki a válást. Könnyen elintézhették volna, akár egyetlen óra leforgása alatt fölbontották az efféle házasságokat. Irma válaszul fölvarrta a sárga csillagot. Nem — határozta el G. Most még nem szabad megtudnia, mi történt a szemével. Nem irja meg neki. Majd később, odahaza, amikor egy kissé talán már felejteni is tudnak. A kórterem besötétedett. Az álomba készülők sóhajától meglebbent a csend. Aludt a feketeállú. G. fölkelt, erősnek érezte magát. A fekete áll fölé hajolt, kezét a nyakára fonta. Feszülő ujjakkal, minden izomzatával átmarkolta az alvó nyakát. A kifulladásig szorította. A feketeállú szabályosan tovább szuszogott, mint minden alvó. G. kimerülten megpihent, aztán újra kezdte a fojtogatást. Hüvelykjét a hegyes gégére nyomta. Semmi hatás. G-t elöntötte a veríték. Lihegve hátrált az idegen ágytól. Úristen! Miféle nyak ez? Mintha szobrot fojtogatott volna. G. szeme ebben a pillanatban becsukódott. Mire fölnyitotta, megint nappal volt. Az ágy melletti szekrényke tetején gőzölgő csésze és keksz. Ágyszomszédja fölült. Úgy mosolygott rá, mint aki most látja öt először. — Beszél németül? — kérdezte. G. megzavarodott. A káprázat játszik vele? Az az áll ott csupasz, semmi tapasz rajta. Német és mégsem ugyanaz. Az ápolónő lépett az ágyhoz. Mindkettőjüket megitatta. G. kérdéseket tett föl a nővérnek, hogy miért van ő itt tulajdonképpen. Az annak rendje-módja szerint megnyugtatta: nem komoly a baj, csupán súlyosan leromlott a szervezete, hát fölerősítik. G. fagymarásos, püffedt kezére meredt Ám alighogy fölemelte, azonnal visszahullt a takaróra. Nem bírta tartani a saját kezét. Feje a párnára hanyatlott. Lehet, hogy csakugyan szobrot fojtogatott? DLKÁNY KÁLMÁN Április 4. Hol a Don robog, Onnan jöttek ők... Fodor József Piros fejfák cimű verséből idézünk: folytatása a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 13. számú soraiban. VÍZSZINTES: \ .A versidézet folytatása (Zárt betűk: H, G, G, L. K.) 14. Molnár Ferenc egyfelvonásosa. 15. Francia táncdalénekesnő. 16. Diplomát jelző rövidítés. 18. Népi hangszer. 19. Becézett Gedeon. 20. A meglepetés hangja. 21. Jöjj, költőiesen. 23. Dolgos állat. 24. Mesealak. 25. Tóth Árpád verse. 26. Hiszékeny. 28. Ütközet. 30. Életének részeként eltölt. 31. A templom... (Fodor László színpadi műve). 33. Ezen a helyen. 34. Ujjongó felkiáltás. 35. Rába parti község Vas megyében. 36. Folyó Szibériában. 38. Japán őslakója. 39. Szovjet repülőgép típus. 40. Könyöradomány. 41. Háziállat. 42. Sáv. 43. Vonatvég! 44. ...mode. 45. E. S. Gardner nyomozó-ügyvédje (Perry.) 47. A növényi élet hordozója. 49. A társadalmi érintkezés szabályainak összessége. 51. „...megtette kötelességét ...mehet". 52. Matematika a diákok nyelvén. 54. Összekötött növényszárak csomója. 55. Hosszúfarkű rovarevő hüllő. 56. Férfinév. 57. Zeneművek rövidített jelzése. 59. Rostnövény. 60. Rangjelző. 61. Vezényszó. 62. Szellemalak A vihar-ban. 64. Gyarapszik. 65. Kockázat. 67. ...élete (Maeterlinck re írása.) FÜGGŐLEGES: 2. Oltalmaz. 3. Község Kaposvár közelében. 4. Lent. 5. Kis szertelen. 6. Indítéka. 7. Kínai hosszmérték. 8. Szoprán szerep Donizetti: Szerelmi bájital cimű operájában. 9. A Rádió hőskorának bemondója volt (Árpád.) 10. Mint a vízszintes 44. számű sor. 11. Ló-biztatás. 12. Még akad hely ott a részére. 13. A versidézel befejező része (Zárt betűk: A. K, R. Y. T.) 17 Visszahatást mutat. 19 Az ENSZ keretén belül működő nemzetközi vám- és kereskedelmi egyezmény nevének rövidítése. 22. München elővárosa. 24. Leoncavallo híres dala. 25. Fővárosi szálloda. 27. Üres vár! 29. Az új mértékegység-rendszer röv. neve. 30. Bariton szerep A trubadur cimű operában. 32. Szélharmonika. 34. Szórja. 37. Tornaszer. 38. A filmek fényérzékenységének egyik mértékegysége. 40. Gléda (névelővel.) 41. Virgonc. 42. Kétszeres Kossuth-dijas kiváló festő (István.) 44. Eszméletét veszti. 46. A környezet. 47. József Attila verse. 48. A germánium vegyjele. 50. Kossuth-díjas művészettörténész névbetűi. 52. Haragszik a Bodri. 53. Neves operaénekes volt (Endre, basszus.) 56. Hosszú ideig. 58. Tollfoszlány. 61. ... Dagover, egykori német filmsztár. 62. Becézett Imre. 63. Kambodzsai váltópénz. 66. Zúgó egynemű betűi. 67. Amerikai hírszolgálati iroda. 68. Épitő anyag. BEKÜLDENDŐ: a versidézet. E. B. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A március 29-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: MINT VASAT A ROZSDA ÚGY EMÉSZTI AZ IRIGYET SAJÁT LELKE. A helyes megfejtést beküldők közül sorsolással hatan könyvjutalmat nyertek: Szántó Péter, Szeged, Kossuth Lajos sugárút 41., Nyilas Péterné, Szeged, Olajos utca 8., Gombos Katalin, Szeged, Lenin körút 103., Bodor Tamás, Szeged, Széchenyi tér 3., Csanádi Lajos, Szeged, Vág u. 11., Such Györgyné, Szeged, Juhász Gyula utca 4. A nyereményeket postán küldjük el. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni Beküldési határidő: a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged, Tanácsköztársa ság útja 10