Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

2 Péntek, 1986. április 4. Április 4. alkalmából Ünnepi megemlékezések, koszorúzások Horváth István beszéde A fölszabadulás ünnepének előestéjén Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára az alábbi köszöntöt mondta el a rádióban és a televízióban. Ünnepre készülünk. Negyvenegy éve szabadult fel hazánk. Negyvenegyedik alkalommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. Hazánkat „egy ezredévnyi szenvedésen" át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével — a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn, és vitték előbbre. A nép évszázadokon át vívta harcát a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az ideien betolakodókkal, németekkel, talárokkal, törökökkel. Keserves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg elnyomókkal. Ebben az évszázadban — a régi uralkodó osztályok bűnéből és hibájából — két világháborúba keveredtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus hadszíntérré változtatta földjeinket. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában résztvevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. 1945 után sok „régi magyar alom" válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. Itt, a Duna—Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed cl", négy évtized« immár „új országot épít a nemzet" a mai és az eljövendő nemzedékek számára. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavaival szólva — „kivittük a mély süllyedésből". A tőkések, földbirtokosok Magyarországúból megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját — a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép 1s, anyagiakban, szellemiekben, és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Megőrizve hagyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink, és a bennük lakó emberek is! Nem volt könnyű az út, amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenfeleinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem súját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel és emberi gyarlóságainkkal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, amelyek megmutatták, mire képes a felszabadult magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményeinket, és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Voltuk évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatoltak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkásosztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés, így tud nemzeti egységbe összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk felemelkedését akarja. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalom nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az államhatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. Ez elengedhetetlen. De azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. Ennél sokkal nemesebb támaszt jelent az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szocializmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnők. Mostanában — idehaza és a nagyvilágban is — több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyamataiban, vagy följebb zárkózunk az országok nemhivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk ésszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonról, nem tudjuk igénycinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, mégha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdasá: gunknt az élénkebb növekedés és a fejlődés pályájára vezéreljük. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. A szocialista demokrácia és társadalmi, politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé" váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Ha országunkból kitekintünk a vilagba, és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. Nagy fontossága van annak Is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül lévő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az utunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jószomszédokkal nem élhetünk együtt, úgy, hogy felhánytorgatjuk a régmúlt és a közelmúlt valódi vagy vélt sérelmeit, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségiek is a bennünket összekötő szálakat erősítsék. Így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kisnépek egymást fojtó szégyenkalodájából". Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám, egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény, és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk értük. A párt és a nép nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza piros betűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét. (MTI) Szovjet és magyar vezető testületek táviratváltása Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa Magyarország fölszabadulásának 41. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának; Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének; Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! Magyarország fasizmus alóli felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szovjet nép szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, valamint a testvéri magyar népnek. Több mint negyven esztendő telt el az emlékezetes 1945. április 4. óta, amely fordulópont volt Magyarország történelmében. Miután a szovjet hadsereg vereséget mért a fasizmusra és felszabadította az országot, a magyar nép előtt megnyílt a kizsákmányolás és elnyomás minden formájától mentes, új élet távlata. A szocialista építés útjára lépve, a kommunisták pártjának vezetésével, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal szoros együttműködésben a magyar dolgozók történelmileg rövid idő alatt mélyreható politikai, társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtottak végre. Magyarországnak a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében elért jelentős sikerei a marxizmus—leninizmus életerejét, a szocialista rendszer előnyeit és messzemenő potenciális lehetőségeit bizonyítják. A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló, barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel megerősített, dinamikusan fejlődő szovjet—magyar kapcsolatok megfelelnek a szovjet és a magyar nép, az egész szocialista közösség alapvető érdekeinek. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítására irányuló politika megvalósításában fontos szerepet játszik a kétoldalú gazdasági kapcsolatok és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belüli együttműködés elmélyítése, a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztés komplex programjának végrehajtása. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam — mint ahogy azt az SZKP XXVII. kongresszusa ismét megerősítette — a jövőben is következetesen folytatja a pártjaink, országaink, népeink közötti, s az összes szocialista állammal fenntartott baráti kapcsolat és sokrétű együttműködés további erősítésére irányuló politikáját. A nemzetközi fejlődés mai döntő szakaszában, amikor az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus reakciós erői fokozzák a nukleáris veszélyt, nagy jelentősége van a Varsói Szerződésnek, a világhelyzet gyökeres megjavításáért folytatott sikeres harc egyik legfőbb tényezőjének, a tagországok összeforrottsága megszilárdításának és cselekvési egységének. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a szocialista közösség többi országának következetes béke- és együttműködési politikája szilárdan szemben áll az imperializmus agresszív politikájával. Üj békekezdeményezéseink — a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének és a nukleáris veszély elhárításának programja — reális lehetőséget teremtenek a fegyverkezési verseny megfékezéséhez, a béke megőrzéséhez és megszilárdításához, és alapját képezik egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének. A testvéri Magyarország nemzeti ünnepén ujabb sikereket kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, a kommunistáknak, a magyar dolgozóknak az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a fejlett szocialista társadalom építéséhez. • Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot küldött Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának; Amirej Andrejevics Gromiko elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének; Nyikolaj Ivanovics Rizskov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és az egész magyar nép nevében köszönetünket fejezzük ki nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. Magyarország felszabadulásának 41. évfordulóján az őszinte tisztelet és barátság érzésével köszöntjük a szovjet népet. Népünk kegyelettel emlékezik a szovjet hősökre, akik életüket áldozták szabadságunkért. Az elmúlt évtizedekben magyar földön új társadalom épül, amely emberhez méltó életet képes biztosítani a társadalom minden tagjának. A szocialista ipar megteremtése, a falu mélyreható átalakulása, a szociális és kulturális vívmányok Magyarország legújabbkori történelmének dicső fejezetei. Ezen a napon ismét kinyilvánítjuk azt a szándékunkat, hogy tovább erősödjenek és bővüljenek a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus eszméin, a közös célokon és érdekeken, a kölcsönös előnyökön alapuló, az élet minden területét átfogó magyar—szovjet kapcsolatok, hogy tovább gazdagodjék a magyar és a szovjet nép barátsága. Magyarország dolgozó népe megkülönböztetett figyelemmel kísérte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, amely igényes, alkotó légkörben elemezte a Szovjetunió bel- és külpolitikáját, a világ mai helyzetét, Az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott, a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítására irányuló törekvések lelkesítik a társadalmi haladás, a szocializmus minden hívét Magyarországon és az egész világon. Cselekvő támogatásunkról biztosítjuk a Szovjetunió következetes békepolitikáját, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusa most ismét megerősített. Népünk is azt vallja, hogy a szocializmus nem a fegyverek, hanem a példa erejével bizonyítja fölényét. A Szovjetunió által előterjesztett leszerelési javaslatok a háborútól és a fegyverektől mentes világ megteremtésére kínálnak átfogó programot. Megköszönve a nemzeti ünnepünk 41. évfordulója alkalmából küldött jókivánsá.gaikat, újabb sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, az SZKP XXVII. kongresszusán a béke és az alkotás jegyében megfogalmazott történelmi jelentőségű program valóra váltásában. Koszorúzás, fogadás Budapesten Hazánk felszabadulásénak 41. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága/ a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművénél a Hősük terén. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormán) elnöke helyezett koszorút áz emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, uz MSZMP főtitkára és Németh Károly főtitkárhelyettes helyezte el. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében Borisz Sztukalin nagykövet helyezte el. * Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtökön este fogadást adott az Országházban A fogadáson részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt az üzemek, a vállalatok, intézmények sok kiváló dolgozója. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket.